Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)

1846-09-17 / 745. szám

Csütörtök 74%. September 17.1846. PESTI HÍRLAP. vtfiffifilftntv Plan minden héten nélívszer: vasárnap, kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben S anderer I a I o s kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő ki számittatik.|P** Folyó évi October’ 1-je napjával kezdendő másod évnegyedi (u. m. October’ 1-től december’utójáig) szokott előfizetés a’Pesti Hírlapra — Budapesten házhozhordással boriték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben — elfogadtatik Pesten hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden kir. postahivatalnál. Landerer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó—tulajdonosa. TARTALOM. Felszólítás a’ hazai írókhoz és publicistákhoz Adó és vámügy. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Temesből (a közgyűlés’ folytatása.) Liptóból (közgyűlés.) Pozsonyból (közgyűlés) Vegyes közlemények. Tisztviselői visszaélések. Műegylet. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MACITAHOIISXil.€iS és EHDELf. Felszólítás a’ hazai írókhoz és publicistákhoz *). Mi befolyással van a’most fenálló vámtarifta Magyarország’ egyes iparágaira , azok’ jelenlegi fejlettségének állapotát tekintve; — továbbá, mennyire hat kedvezőleg. Vagy hátráltatóiig a’ nyers anyagok’ előállításának módja Magyarországban azon műipari ágakra nézve , melylyek az illető nyersanyagokkal foglalkoznak? Kívántatik, hogy ezen kérdések, statistikai adatokra alapítva, fejtessenek meg; például: mi a’ műipar’egyes ágait illeti, figyelembe véve az anyag’ árát, a’ kiállítási költségeket; mindezeket összehasonlítva a’ külföldön létező árakkal és költségekkel, a’ tariffával és kelendőséggel. — Nem kívántatik, hogy az izó minden iparágakra , mellyek Magyarországban léteznek, kiterjeszkedjék. — Nem magyar nyelven szerkezeti munka is elfogadtatik ’s jutalmaztatok. A’ munka mintegy nyolcz nyomtatott ívig terjedhet. — A’ kéziratok bérmentesen küldendők Pestre a’ hatvaniutczai gr. Czirákyházba, titoknok Péczely úrhoz. Kelt Pesten, sept. 16 1846. Adó és vámügy. Mindenekelőtt szükség itt kiemelni egyiket a’ legnagyobb falladáknak, melly, hol egyenesen kimondva, hol csak sejtetve, a’ másik rész’ orgánumaiban előfordul, ’s melly épen azon említett sark, melly körül forognak a’ vám ’s kereskedést illető okoskodásaik. ’S ez azon tétel: „A’ magyarelleni tagadhatatlanul súlyos vámviszonyok azért vannak, mert a’ magyar adót nem fizet, mint az ausztriai tartományok’ lakosa, ’s mig ez utóbbival erre nézve egyenlő lábra nem áll, hasonló módon adóztatván, vagy, mi ezzel egyre megy ki, újabb módosítás szerint: némi kárpótlást vállalván el, addig azon viszonyokon segíteni nem lehet.“ Ez által mindenek előtt az ismertetik el, hogy a’ magyarra közvetve, vám’ alakjában és ugyan századok óta, bizonyos teher rakatott; nem egészen igaz tehát, hogy a’ magyar adómentes lett volna. De bizonyos, hogy ezen, a’ nemzet’ akarata’ mellőztével reá tolt adóztatás egyenesen alkotmány- ’s törvénynyel ellenkező eljárás volt, melly a’nemest egyszer, a’ szegény adózó népet kétszer sújtotta.— Hogy ezen teher a’magyarnak anyagi létére nézve következéseiben még súlyosb volt, mintsem az örökös tartományokra nézve a’ közvetlen adóztatás , azt bizonyítja az ország jelen állapota, hasonlítva amazéval. De ezen okozott kár’ nagyságát minő emberi calculus fogja kiszámíthatni ? Ha tehát kárpótlásról van szó, bizonyosan annak van több joga azt követelni, ki a’ fenálló viszonyoknál fogva legtöbbet szenvedett, ’s ezt vagy egyszerre kell neki viszszatériteni, vagy , minthogy ez lehetetlen, jövendőre úgy kell intézkedni, hogy az iránt lévén több kedvezés, kinek eddig mostohább helyzete volt, e’ helyzetből felvergődhessék a’ másikéval egyenlő virágzásra; ’s kérdem, ki lesz az, ki itt követelve felléphet, a’ magyar-e vagy az örökös tartományok? — Vagy a’ magyar, szokása szerint, nagylelkűleg feledésbe borítja régi sérelmeit, mihelyt csak barátságos kéznek egy ujja mutattatik felé , ’s jövendőre kedvezőbb helyzetet sem igényel, hanem csak úgy akarja biztosítani állását, hogy ezentúl szabadon mozoghasson, és sem neki, sem szomszédjának jövendőben más előnye, vagy atánya ne legyen, mint az, mellyel maga magának teremteni tud. Illy esetben, minthogy az örökös tartományok, ipar ’s anyagi fejlődés’ tekintetében, már sokkal magasb polezon állanak, mint a’ magyar, alig lehet kétség arról, kinek lehet a’ kettő közt valószínű reménye túlhaladni a’ másikat; — kivéve azon egy tehetséget, ha a’ versenyzők közt egyik fiatal, izmos , lélek- ’s erőteljesnek, a’ másik vén, kötvényes, lusta ’s elernyedettnek találtatnék, mit szomszédaink csakugyan nem fognak magokról megengedni. Ha tehát a’magyar más kárpótlást nem követel, mint jövendő életének fejlődhetését’s biztosítását, hogyan követelhetne kárpótlást az örökös tartományi, vagy annak nevében az ausztriai kormány ? De ez azon kárpótlás’neve alatt mást nem ért, mint azt, hogy a’ magyar némi, nála ekkorig még szokatlan módon adózzék, vagy hogy nála olly valami létesüljön, mi a’ nemzet’ rovására jövedelmi kátforrás legyen. Azon fentebb felállított tételeknek van tehát szerintem egy oldala, melly nagyon igaz,’s a’ vámviszonyok’ kiegyenlítésének alapul szolgálhat, ’s van ismét egy másik oldala, melly egészen ferde ’s elfogadhatatlan. Ha az mondatik: „a’ magyar czikkeket vámmal kell terhelni , mivel a’ magyar termesztőnek a’ státus’ irányában semmi, vagy jobban mondva , kevesebb közvetetlen terhe van, mint az örökös tartományi termesztőnek , ’s ezért olcsóbban termeszthet, — megengedvén, hogy egészen igy áll a’ dolog , mi azonban nem olly bizonyos — fenmarad még a’ kérdés, valljon nyers vagy gyártott czikkekről van-e szó? mert, mellékesen mondva, nekünk úgy látszik, hogy a’ nyers czikkek’ vámmal terhelése nagy részben magára az örökös tartományi fogyasztóra vagy gyártóra háramlik. Ha pedig gyártott czikkekről van szó, hozzá tévén a’ nyers termények’ olcsóságát ’s a’ kutforrások’ bőségét, mellyel természettől áldott országunk az iparnak ajánlkozik, tökéletesen helyes ’s méltányos, ha hogy valamelly olcsóbban termesztő más ország’lakosai, a’kormányzása alatt levő földet czikkeikkel el ne árasszák, ’s az otthoni ipart el ne fojtsák. De itt nem kell felejteni: „quod un justum , alteri aequum.“ Egyébiránt ez nem más , mint a’ védrendszeri elv, mellynek első példája a’ másik részről szolgáltatott nekünk, ezen elven indultak ’s indulnak pedig most is más nemzetek , ’s csak ott kezdenek belőle kibújni , hol az ipar már olly magas fokra ért, hogy illy rendszer nemcsak haszontalan, de káros is lehetne. ’S más országokról szólván, igaz, hogy azoknak státusférfiai is , midőn vámjaikat a’ külföld’ ellenében rendezték , bizonyosan arra is kiterjesztették figyelmöket, mit fizet ama másik nemzet státusának adó’ czime alatt, ’s hogy elbirja-e azt ama’ nemzet? Mert ez a’ termesztésnek egyik tényezője ’s a’ czikkek’ drágasága vagy olcsóságának egyik feltétele. De alkalmasint azt is tekintetbe vették , mint azon nemzet’ belső állapotra , különösen közlekedési ’s szállítási eszközeire nézve , mert ezek az olcsó eladásnak nem kevésbbé fontos tényezői ’s feltételei. Igaz, hogy a’ hol más nemzetek iránti viszonyokról volt szó, azon státusférfiak sem hallgattak mindenkor a’ méltányosságra, hanem, nagyobb hatalmukra támaszkodva, kereskedési szövetségek , vagy egyenes kizsarolás’ utján is a’ külföldre tribu’umot toltak , mellyet az természetesen csak egy vagy más czim alatti nemzeti adóból fizethetett; hiszem ’s tudom azt is, hogy néha nemcsak a’ külföldet, hanem öngyarmataikat is, vagy olly népeket, kiket gyarmati jellemmel felruházniok tetszett, csak ollyanoknak tekintették, mellyeknek ártani státusbölcsesség, vagy „raison d’ átadnak neveztetett. De igaz az is, hogy tributarius nemzetek csak addig fizetnek tributumot, mig máskép’ nem tehetnek, ’s igaz, hogy a’ történtek’ tapasztalása ’s már terjengeni kezdő józanabb státus-politicai elvek a’ gyarmati rendszer’ zátonyait eléggé felvilágosították. Igaz minden esetre , hogy ollyan eljárások soha jogállapotot nem szülhetnek ’stb. De visszatérvén az adó’ kérdésére, ’s megegyezvén abban , hogy azon tekintet, „micsoda teher által megszabott áron termeszti, ’s szállítja gyártmányait egy ország a’ másikba ?Ez a’ kettő közti vámrendszernek sinór mértéke, — ’s ezt Magyarországra ’s az örökös tartományokra alkalmazva, ime! megérkeztünk újra egyikéhez a’ legnagyobb fontosságú kérdéseknek, ’s az nem egyéb , mint az adó’ kérdése. — ## Fővárosi újdonságok, Csehországi kormányzó István főherczeg ő fensége, a’ magyarok és azok» Irodalma iránti figyelmének ismét újabb 1 mUJGét adá » midőn a’ múlt hónap’ elején Bizony Károly* «Magyarok tizsiai emléke“ czimü munkájának egyik példányát a szerinte elfogadva , annak saját könyvtárában herentteini méltóztatott, nemzeti mamuth’ ismertetését láttuk e’ napokban. Egy 172 éves világos öröködési per volt az, melly még most is folyamatban van ! — Matuzsálemmel csak pőreink állják ki a’ versenyt, ’s a’ halhatatlanság’ eszméjét minden igénél hangosabban hirdetik ők — a’ magyar perek. — Örömmel jelentjük — Írják az Életképek — hogy Stancsics Mihály derék irótársunknak, azon 5000 pftnyi öszveget, mellyet neki egyik múlt évben elhunyt ,leglelkesebb honleányunk hagyományozott, de eddig tőle visszatartóztattak , — a’ nm. hétszemélyes törvényszék e’ napokban oda ítélte. — A’ pesti izraelita főiskolában e’ napokban tartaték a’ nyilvános vizsgálat. Azon számos viták, mik legújabban ez iskola felett folyának a’ lapokban,’s a’ nagyobb figyelem, melly ez által reá fordult, megtermé gyümölcseit. Csak egy év óta is — mióta mi is figyelemmel kisérjük ez intézet’mozgalmait— sok akaratot, sok igyekezetet vevénk észre körében. A’ növendékek megmutaták most is, hogy tanítóik meg nem állapodnak a’ haladásban, mi elhiteté velünk, hogy a’ teljes reform’ ideje nem soká késhetik többé. A’ magyarságra nézve számos külföldi tanítóik is megtesznek mindent, mit tehetnek, ’s a’ 10—12 éves tanítványok’ magyarságával mindenki meg lehete elégedve, mind a’ mellett , hogy magyar tanító mindekkorig csak egy van még. Figyelmeztetnünk kell azonban az iskola’elöljáróit a’ növendékek’fölötte hibás magyar kiejtésére. Ezen hibás kiejtés rendes hibája a’ zsidóknak minden nyelvben, ’s itt is nem anynyira az illető tanítót,mint talán magát a’növendékek’megszokott beszédmodorát terheli, — azonban nem tarthatna-e ez iskola egy tősgyökeres magyar tanulót, kinek nem volna egyéb dolga , mint a’ gyermekeket olvastatni, szavaltatni ’stb ’s általában felügyelni arra, hogy magyar fülesbotránykoztató hang az iskolában ki ne ejtessék. E’ dolgot eléggé fontosnak tartjuk, hogy azon kis áldozat, mibe kerül, ne kiméltessék. — Vahot Imrétől nem sokára egy uj színmű kerülend színpadra Komlóssy Ida’ javára. Czime: „Költő és király.“ — Ábrányi Emilnek „Omode Pál és családja“ czimü drámája múlt hétfőn sikerrel ment át színpadunkon Szentpétery’ jutalmául. A’ mű a’ XIV-dik század’ elején játszik, a’ III. Endre’ halála által támadott trónkövetelési zavarok’ idejében, mik darabokra szaggatók a’ nemzet’ testének minden tagjait. Az előadott drámában egy apa áll szemközt fiaival, külön fejedelem’ pártjának hódolván az, ismét másnak emezek; és elénkbe van állítva a’ fiúi engedelmesség’ küzdelme a’ politikai meggyőződés’, nem különben a’ kebel’ érzelmeinek sugalatával is; ki van mutatva a’ határ, mellyen túl az apai parancsszó lázadást ébreszt a’ fiú’ szive’ országában, hogy romolva bomlik után hit, béke, boldogság’stb. —Ábrányi’ e’ műve eredetileg sokkal nagyobb kiterjedésű, mint roskint azt előadva láttuk, ’s az első előadás kétségtelenül figyelmeztetni fogja őt a’ darab’ hiányaira. A’ második előadás által valószínűleg segítve lesz némelly bajokon. — Különben a’ darabnak vannak sok helyei, mik zajos tapsra hivák a’ közönséget, ’s mikből a’ szerző’ tehetségére ’s hivatására biztosan lehet következtetést vonni. A’ történet’ kora olly híven van itt felfogva ’s jellemezve , mikint azt még kevés e’ kort rajzoló drámákban láttuk. Drámaíróink az akkori kor’ magyarjait rendesen — amollyan XIX századi kapta szerint — vagy vad absolutistáknak, vagy republikánusoknak festik. Ábrányi az agg Omodéban egy büszke, hiú, nagyravágyó és szenvedélyes nagyúrt feste, ki előtt igen sok van, mi szent és dicső, de csak addig, mig az gőgjét és saját érdekét nem sérti, ki a’közügyért semmit, önérdekéért azonban mindent, még a’ legszentebbet is képes feláldozni. Typusa ez a’ mai kor’ számos embereinek; hány van, a’ ki sem conservativ, sem liberális, kinek óriási betűkkel áll kiírva homlokára: Noli me tangere!“ — A’ pártok, e’mű szerint, szabadságért küzdenek; a’ népet azonban az olygarchák közül mindenik párt nyomja. Ez volt a’ középkor’ szabadság- fogalma. Czélszerű módosításokkal a’ színmű hosszabb ideig fog fenállhatni. A’ közönség nagy számmal volt, kivéve a’ páholyokat. A’ szerző hivatott, de meg nem jelent. — Schodelné tegnapelőtt volt haza érkezendő Füredről. Az opera- közönségre , melly olly régen nem hallotta már a’ derék művésznőt, uj élvezet vár. A’ színház bizonyosan fuladásig lesz megtelve, hogy jelen lehessen mindenki a’ közönség’ régi kedvenezének első fellépténél. — Pesten lelenczházat csakugyan akarnak végre felállítani. Az ügyefogyottak’ sorsán olly sok szóval megindulni szokott nemzetes már biztatja a’ szegény embereket, hogy lesz hova tenni a’ trónörökösöket, Mintha lesz’ ez arra 45 *) Ez alkalommal egyszersmind figyelmeztetjük a’ hazai írókat és publicistákat azon felszólításra, melly lapjaink’ 696. számában , az ősiség iránt létetett. —Szerk.