Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)

1846-11-01 / 771. szám

Vasárnap 'November 1.1846. 971. HSTI HIBLAf. • .1, i - . „oii-nan knridßn csütörtökön és pénteken Félévi ©léfiietés a’ két fővárosban háihoihordással 5 fi; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Elöfltetbetnlhelyb©* Megjelenti e’lap tnlnden Mten n'Jjf f iícia Horváth-hálban *83. sí. a., egyébütt minden ilr. postahivatalnál. - Ai ansitrlal birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá- tenderer ^■^,-^^^,,..Vg*bioK Wpisfahlvatal' utján történhetik. - Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis basábs.rérl aprébetnkkel 5 pengd k, „imlttaUk. TARTALOM. Tengerhajóró társaság. Úrbéri visEonyok. II. FAvárosi ojdoDságok. T őr? én y b a t ósá 11 dolgok.- Trenciinmegye (köígyülés). Zágráb (rendkívüli közgyűlés). Ar- vamegye (számadás’ folytatása.) Vegye* köziemónyak. Magyar Gazd. Egyesület. Köztelek. Duna-liszai csatorna. Kül­föld. Hirdetések. Duna vízállás. MACiTAEOESXÁG éfl BBDÉLf. A’ tengerhajóió társaság f. 1846 évi no­vember' 10-én, esti 5 órakor, közgyűlést fog tartani, mellyre a’ t. ez. részvényesek az ipsregyesületnek ujvilág-utczai, Ilkeyféle bálban levő szállásán megjelenni kéretnek. A’ bizottmány' rendeléséből. Úrbéri viszonyok. II. Az úrbéri törvényeket két lényeges részre lehet felosztani. Az elsőben foglaltat­nak a* tartozások, mellyeket a1 jobbágyok földesuraiknak teljesíteni tartoznak, mellyek, mint az előbbi czikkben fej­tegettem, az urbért felette terhessé teszik; mellyek végett a* nemzeti gazdászat ’s más érdekek’ szempontjából arra kell törekedni, hogy az úrbéri rendszerből a’ földmivelők kiemeltessenek egy önállóbb és biztosabb helyzetbe. E’ ré­szében tehát nem lehet okot találni arra, hogy az urbért elégeljük, és a’ jobbágyi viszonyok’ átalakításával fel­hagyjunk. Az urbér’ másik szempontját teszik a’ birtok-viszonyok, mellyekről szinte az mondatik , hogy olly jók ’s oily biz­tosak, miszerint többet tenni jelenleg már fölösleges. Néz­zük, miben állnak ezen dicsért viszonyok , mit mutat e’ te­kintetben az előrehaladott nemzetek’ példája, és ennek megfelelnek-e a’ magyar jobbágyok’ birtokviszonyai? A’ birtokjognak két értelme van, és ezt figyelmesen meg kell különböztetni. Szoros értelemben magában foglal­ja a’ puszta birhatást, midőn a’ birtokosnak nincs joga ren­delkezni a’ vagyonról, hanem annak csak hasznát venni szabad. Illy értelemben birtokos a’ zálogos és haszonbérlő is. Illy szoros értelemben a’ birtokjog megkülönböztetik a* tulajdonjogtól, és nem jelent mást, mint a' haszonvételt. Tág értelemben pedig a’birtokjog a’tulajdont is jelenti, midőn a’ birtokos nemcsak használhatja , hanem birtokáról szabadon is rendelhezhetik. Ezt tulajdonképen tulajdonjog­nak kellene nevezni; amazt pedig csak haszonvételnek; de mivel a’ tulajdonos is bírja, vagy bírhatja a’ jószágot, azért a' közélet szokásba vette azt is a’ birtokjog kifejezéssel czimzeni. Akkor , midőn a’ hűbér virágzott Európában , két osztályra vált a’ nemzet; ur és vasallokére; és e’ szerint volt felosztva köztük a’ birtokjog is. A’ vasallok csak a’ haszonvételt bírták, ’s azért a’ birtokról szabadon nem rendelkezhettek , tőle bizonyos adózással és más hűbéri kötelezettségekkel tartoztak uraiknak, és eleinte még utó­daikra sem szállhatott át a’ vagyon, hanem visszatért az engedményezőkre —és később is csak engedély, vagy meg­erősítés által történhetett az örökösödés. A’ tulajdonjog csak a’ nemeseket illeté. Illy hűbéri viszony, illy felosztása a birtokjognak még jelenleg is fenáll némelly szellemileg és anyagilag is szegényebb országokban, minők p. o, Orosz­ország , vagy magyar hazánk is. De a’ müveit Európa, melly jobbnak látta lerázni magáról a’ hübér’ igáját,mellyben nem remélhetett, ’s nem várhatott haladást akár az erkölcsök­ben, akár a’ vagyonban , akár a’ műveltségben , — eltör- lötte a’ jogra nézve a’ birtokkülönbséget is, és a’ jobbá­gyoknak is megadta a’ tulajdonjogot. Mert korunknak politicája elkerülhet lennek találta a’ nemzeti gazdászat, financzia és alkotmány’érdekében azt, hü8T a’ íalaÍdonj°& mindenkinek megadassák, ne legyenek az államban ollyan osztályok , mellyek törvény szerint csak haszonvételét bírhatják ’s nem tulajdoni jogát is a’ jószág- 1,81 j . a “mdennapi tapasztalat szerint az, kinek nincs tulajdonjoga, soha sem fordít jószágára annyi gondot, mint maS? a tu,aJdonos. Nem tartja jutalmazónak egész idejét reá fordítani, inkább henyélve tölti azt el, mintsem jószá­gát javítsa. Fél, hogy nem magának, hanem másnak dolgo- gozik, s azért inkább nem is dolgozik. A' földek’ javítása, újítások, tökéletesb gazdálkodás eszébe sem jutnak. Elég­ségesnek tartja csak annyit tenni, hogy valami hasznot húzhasson belőle, mellyböl elélhessen; többet nem kíván. Innen következik, mikint a’ földmivelés hátramarad, a’ nemzeti erőknek nagy része elvesztegettetek , a’ földek Par,a8°n haKyatnak , vagy zsiruk kiszivatik, újítások életbe nem jöhetnek. Ezek nemcsak nemleges , hanem tettleges károk is, mert a’ nemzeti termesztésnek nagy része elvesz. Innen az iLy hűbéri országokban bármilly kedvező az ég­hajlat , mégis csekély a’ termesztés, és igy a’ nemzeti vagyonosság is; mert nincs akarat és erős ösztön a’ ter­mészeti erőket kellően használni. Azon félelem, hogy a* birtokot a tulajdonos reclamálhatja, — vagy azon tudat, hogy'szorgalma’ gyümölcseinek egy részét és pedig annál nagyobb részét, minél nagyobb a’ szorgalom, a’ tulajdo­nosnak kell átadnia dézsma ’s egyéb tartozások’ fejében, elöli az emberi szorgalom’ ösztöneit. így a’ földészet előre nem haladhat, és ez károsan hat a’ nemzeti gazdászat’ többi ágaira is, úgy, hogy a’ kárt közvetlenül, vagy közvetőleg minden tagja a’ nemzetnek meg fogja sinleni. Mióta a’ föld- mives , mint tulajdonát, mivelheti földeit, azóta és csak azóta halad a’ földmivelés Európában — és minő nagy a’ különbség a’ magyar, orosz , lengyel és a’ franczia föld­mivelés között! Ott, hol a’ földmivelők csak használatul bírják földei­ket, az adórendszer is hiányos, és igazságos, biztos alspra nem is állittathatik, mig nekik a’ tulajdonjog meg nem leend adatva. Tekintsük a* világ’ műveltebb részeit, mindeniknél tántoritbatlan elvkint el van ismerve: hogy az adózás alól egy osztály se vétessék ki; legkevésbbé sem tehát a’ bir­tokos nemesség , vagy a’ dús clérus. A’ birtokos nemesek űzetni fognak az adóba jószágaik’ és jövedelmeik’ mennyi- ! sége szerint, és pedig, ha hűbéri rendszerben élnek , te­kintetbe kell venni jobbágyaik’ telkeit is , mert ezek is jö­vedelmeikhez tartoznak. — De a’ jobbágyaik is tagjai a’ státusnak, jótéteményeiben némi bis részt ők is vesznek, tehát ők is kötelesek adózni. Mivel azonban nincs más jö­vedelemforrásuk , mint úrbéri földeik és ezeknek investi- tiója, tehát vagy a’ földeiktől fizetnek 5 és ekkor a’ neme­sek azon adó alól felmentetnének, mi igazságtalanság len­ne ; vagy pedig telkeikben létező ingóságoktól p. o. mar­háktól, juhoktól ’stb. adóznak ; a’ mi által az adó’ alapja fe­lette ingatag, terhes és csalékonynyá fog válni. Hazánkban épen ezen eset divatozik. Jobbágyaink csak magok fizetik az adót, nemeseink attól fel vannak mentve; és az adó’ ro­vatai közt a’ földek is megjelennek ugyan, u- m. a’ rétek, szántóföldek, de igen csekély részben; az ingóságok ro­vatnak meg legjobban; és innen valóban számos visszaélé­sek, zsarolások, eltagadások ’s más hibák is uralkodnak nálunk; mert a’ földadó’ tárgyául azok vétetnek fel, mely- lyek máshol a’ fogyasztéki adó alá tartoznak. Hogy pedig igazán a’ telkeket most nem lehet a’ jobbágyok’adótárgyául tűzni ki, igen természetes, mert azok nem képeznek valódi tulajdont. A’ képviselet’ szüksége is el van általánosan ismerve, census mellett — ez pedig az adó , vagy jövedelem szerint határoztatik meg ; mellynek azonban egyikét sem lehet pontosan és igazságosan kimondani ott, a’ hol a' hübér végett mind a’ birtok, miüd a’ birtoknak jövedelmei két felé vannak felosztva. Általában úrbéri birtok mellett a’ politikai jogokat nehezen lehet általánosan kiterjeszteni , mert azok, kik mind szolgálatokban, mind bíráskodásban és magában a’ birtokban is más magány személyeknek le- kötöttei, alattvalói, illyenek alig bírnak olly önállóság és függetlenséggel, melly nélkül a’ politikai jogok’ gyakor­lata káros és veszélyes lenne. — Végre a’ tulajdonjog nél- külözhetlen a" birtoktiszteletre, mert ezt nem lehet bírni, ha azt nem is ismerjük — és nélkülözhetlen még a’ haza’ kűlönbféle érdekeinek assimilálására, a’ közhonszeretofre is; mert semmi sem köti az embert szilárdabbul a’ honhoz és ennek szent czéljaihoz, mint a' tulajdon. Midőn nyugoton vallási és politikai üldözések dühöngtek , a’ kézművesek , kereskedők ’stb. kivándoroltak , de a’ földbirtokosok azt nem tehették. Ezek azon tekintetek, legalább a’ főbbek, mellyek nyugoti Európa’ műveltebb nemzeteit arra határozták, hogy a’ földmivelőket birtokosokká változtassák. Annak hiányát fájdalmasan tapasztalták mind a’ birtokszentség’ megveté­sében , mind a’ honszeretet' nélkülözésében , mind a’ nem­zeti gazdaság’ hátramaradásában. És mégis hazánkban a’ földmivelőknek a’ tulajdonjog még most sincs megadva, ám­bár némellyek az 183%-!* törvények’ nyomán mintegy el­lenkezőt akarnának bebizonyítani. Lássuk tehát. Azt mondják a’ jelen hűbéri viszonyok’ pártolói, hogy a’ f ildmivelöknek az adásvevés megadatott, mellyben fog­laltatik a’ valódi birtokjog. Igaz, hogy adásvevési jogot kaptak, de csak a’beruházások, marhák és használatra nézve, a’ mint ezt az 1832-i 6. §. nyíltan kifejezi; ’s ez által még a' telek’ tulajdonosaivá nem válhattak. Sőt az illy természetű adásvevést is a’ törvény (7. §.) csak földesúri engedély mellett adja meg, mellyet bizonyos esetekben meg is tagadhat. Ez újólag nyilvánítja a’ jobbágy’ ingatag, haszonbéri birtokát; mert a' miről én teljes szabadsággal nem rendelkezhetem, mire más magány személytől engedel- met is kell kérnem, az nem lehet valódi tulajdonom; — nem is említve az engedélyzés milly tág rést nyit az ön­kénynek és visszaéléseknek. — Továbbá a’ telkek’ osz­tályát , vagy cseréjét a’ földesur , ha megegyezte nélkül történt, szabadon megsemmisítheti — az újabbakat a’ tör­vényes bizonyság’ tudtával. És a’ telkek, vagy egyes föld’ részeiknek bezálogositása , vagy bármilly lekötése, meg­semmisítés és az ősziét* elvesztése alatt tilalmaztatik (4, §.11.) Ezen rendelkezések mind a’hübérnek kifolyásai, melly a’ vasaitoknak csak haszonbéri birtokot adott, mert a’ tulajdonjogban benfoglaltatik a’ szabad rendelkezés akár eladósitás, akár felosztás, akár zálogitás , akár cserék ál­tal; és ott, hol ezek nincsenek megadva, sót a’ használa­tot is terhes úrbéri tartozások terhelik, olt tulajdont ke­resni nem lehet. Ide járul még, miszerint bizonyos esetek­ben el is lehet űzni a’ jobbágyokat telkeikről, mi szinte össze nem fér a’ valódi tulajdonnal. Igaz ugyan , hogy a’ 4 §. 12. meghatározza azon eseteket, de már azon egy esetben is, melly a’ törvényben áll, „ha ismételve ellensze­gülne a’ jobbágy, akkor is elűzhető“ milly felette nagy al­kalom rejlik az elüzhetési jogot úgyszólván tetszéskint gya­korolhatni , min valóban az úrbéri bíráskodás sem képes segíteni. —Vannak még olly viszonyok is, midőn a’ földesur kibecsültetheti jobbágyait. — Meg van adva az elböltözködés is jobbágyainknak , de ez is csak a’ földesur* tudtával; mi ismét arra mutat, hogy a’ jobbágy még mindig alattvalója a’ fóldesurnak, kinek, földei’ használatától, súlyos tartozásokat teljesít ’stb., tehát nem önálló birtokos. Illyenek tehát az 1832/c-ki törvényeknek engedélyei, mellyek az előbbi idők’ hiányait kívánták ugyan kipótolni, e' tekintetből jók, — de azt józanul nem lehet felölök mon­dani, hogy a’ jobbágyoknak valódi birtokjogot adtak legyen. És innen, mint fentebb is mondottam, nem maradtak el ha­zánkban is a' káros következmények , kivált nemzeti gaz­daság’ tekintetéből, mint azt előbb egész Európában lehetett tapasztalni. Ideje tehát, hogy azoknak elhárítására a’ bir­tokviszonyokat rendezzük , az urbérnek ebbeli hiányát pó­toljuk ki, és emeljük földmivelőinket önállásra, hogy aztán politicai jogokkal is könnyebben elláthassuk. Ezeket pedig csak örökváltság által érhetjük el; jövő czikkben tehát erről kívánok szólani. — Sa. I. Fővárosi újdonságok. „Megint panasz, de már megint panasz! *S a’ kiről szól, mindig a’ posta az!“ kiáltunk fel Petőfi’ „Legendájának“ szavai’ nyomán. Előfizetőink’ levelei egymást órik^ mely* lyekben keservesen, sokszor keserűen is és bántó modorban adják a’ szerkesztőségnek tudtára, hogy lapunknak csupán előfizetői, de nem egyszersmind olvasói is , vagy legjobb esetben igen rendetlen olvasói. Tudják ők velünk együtt, hogy ezt a’ postaközeid urak’ kegyelmének köszönhetik. Közelebb egy lévai levél hoz hasonló panaszt. Mi a’ közle­kedés’ előmozdítására rendelt hivatalnokokat újólag felszó­lítjuk tehát, hogy legyenek már egyszer nemcsak pontos hivatalnokok, hanem lelkiismeretes hazafiak is. A’ baj kö­zös, a’ panasz országos, ’s ezen hátráltatás és örök akadály megöli a’ közügyek által érdeklettekben az erőt, kedvet és akaratot, miknek nevekedniök kell még folytonosan és szi­lárdulni. Utóljára is azt keilend hinnünk, hogy ha csakugyan van e' hazában olly hatalom vagy párt, melly a’ haladásnak, közszellem’ terjedésének nyíltan ellene szegezi magát, ’s annak meggátlásán munkálódik , az a’ postakezelö urak* egy részébe szorult. Újra meg újra kérjük tehát az illető­ket, hogy illy gyanú’ támadására ne szolgáltassanak nekünk s másoknak okot. Különben törvényes lépésekhez leszünk folyamodni kénytelenek. — A’ pesti „királyi József-ipartanoda’“ megnyitási ün­nepélye ma nov. 1-jén tar tátik. Megelözendi az ugyanez nap reggeli 10 órakor az egyetem’ templomában tartandó isteni szolgálat, mit azonnal a’ megnyitási szónoklat köve- tend 8!í egyetem’ épületének azon részében, melly az ipar- tani intézet’ ideiglenes használatául szolgál. A’ realtudomá- nyoknak a’ nemzeti jólét- és mivelödésre ható fontosságát méltányló minden honfi szívesen láttatik. — Mint értesítve vagyunk , a’ nem régiben életbelép­tetett budai takarékpénztár körül az ügy által érdeklettek' nagy, részében nem kis elégületlenséget vehetni észre, melly, ha czélszerü intézkedések által jókor el nem oszlatta- tik, könnyen szülhetend kellemetlen eredményeket. Sokan vannak ugyanis, kik nem örömest látnak a’ részvényesek’ nehány hatalmasb részénél bizonyos speculativ szellemet, melly a’ többiek’ rovására látszik működni.—A’részvények amazoknak egymás között kicsinált terve szerint osztatá- nak el. így történt, hogy W.— urnák 250, R.— urnák 90 részvénye van, mindeniknek saját nevére. — A’ közgyű­lés’ tartásakor bizonyos tagok által az erre nézve rendel­kező alapszabályok’ tárgyalása minden módon elleneztctett. Ugyanezek kivitték azt is, hogy szavazat csak öt rész­vényre engedtetik meg. S a' választmány mégis úgy ala­kíttatott , hogy ennek nagyobb része egy-két részvény­nyel biró tagokból áll. — A' választmányban egy vá­lasztmányi tag fölkéré a’ részvényesek' névsorát, 's azt, ki hány részvénynyel bir ? Ezt azon bizonyos töredék ismét minden módon ellenezte , — mi igen alapos gya­núkra szolgáltatott okot. A’ választmány kineveztetett a’ nélkül, hogy lehetett volna tudni, kikből és kiket lehes­sen választani ? — A’ közgyűlés elhatározta , hogy a’ ma-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék