Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-05-30 / 888. szám

▼agyők, olvasó is vagyok, hanem bizony megvallom , a’ N. U. kimondása nélkül én soha ki nem találtam volna. Sőt miután kimondta, sem tudok sokkal többet. „Kor­mányzónk, L. E. ur!“ Így fedezi fel a’ dolgot a’ N. U. Azt tudom , hogy a’ N. U. vezetője L. S. ur , hanem L. E. ur kinek legyen az ő kormányzója? annak még csak sejtelmét sem adák meg keblemnek az égiek. No de az mindegy. Non omnia scim­us omnes. — Tehát pályáztak és vitáztak a’ korszerű kérdés fölött tizenegyen , köztök nyolcz pro, három contra. Névszerint nincs megnevezve, kik voltak ez oppositiónak 3 tagjai, hanem meg vagyunk győződve, hogy ezen tiszteletre méltó urak szorgalom­mal búvárkodtak a’ bibliában ’s a’ sz. atyák’ iromá­nyaiban , ’s hogy az oppositionak minoritása őket el­­tántoritani nem fogja, mert 3: 8 még mindig kedvező arány. — Végül azt mondja a’ N. Y. , „mig a’ pesti egyetemi papnövelde­­. Ez t ölelheti kebelében — addig a’ központi clerus’pi­e­t­ás­a és intelligentiája asse­­curálva van.“ — Ezt meg’ voltaképen érteni nem lehet. _A' styl, a’styl! oh mennyi verejtékcseppbe kerülhet illy dictio’ kifaragása. _Ábrányi Kornél úr, kinek a’ zenében­ magasabb kiképeztetése végett történt Bécsbe utazását annak ide­jében megírtuk, most hosszas távollét után Pestre érke­zett, ’s a’ nemzeti színpadon szándékozik föllépni. Ábrányi úr, hazánkban neveltetve, több oldalú magas mivelt­­séggel bug’s az itteni életpályák’ bármellyikére képezve van; mind a’ mellett ő szép szenvedélyét követve, kizáró­lag a’ művészetnek szentelte életét. Zongorászi ügyes­ségének már az előtt is szép bizonyítványait adá, mennyi­vel inkább várhatjuk ezt most annyi komoly stúdium és szorgalom után. Reméljük, hogy a’ nemzeti szinház’ igaz­gatósága, melly a’ fejlődő hazai tehetségeket is pártolja ’s buzdítja, egy ennyi képzettséggel biró hazánkfiától nem fogja megtagadni az alkalmat, hogy magát a’ hazának bemutathassa. — -------------­A’ magyar nevelési társulat a’ maga eszmecserei öszvejűivételeit a’ jövő junius hónapban is a’ szo­kott helyen és időkor fogja tartani, mellyre az illető rendes tagokon kívül szinte minden ügybarát is tisztelettel meghiva­­tik. Pest, máj. 29-én 1847. — Az elnökség’ rendeletéből Kronperger Antal, titkár. Törvényhatósági dolgok. BUDAVÁROSHOZ István főherczeg következő tartalmú levelet intézett: „Nemes városi tanács! Boldo­gult édes atyám’ elhunyta fölött irántam tanusitott meleg részvétükért és személyem iránti bizalomteljes ragaszko­dásukért, szivem’ mélyéből köszönetet mondok. Az áldás , mellyet hálás elismerésük a’ felejthetlen atya’ hamvaira mond, írt hozott fiúi fájdalmamra is; ’s nem enged kételkednem, hogy a’ dicsőült’ emléke uraság­­tok’ kebleiből enyészni nem fog. Azon közbirodalom és szeretet, melly a’ boldogultál félszázados nehéz pályája* küszöbén üdvözlé, jó ’s bal sze­rencse közt sírjáig hiven kisérte őt; ’s ennél érdemeinek szebb elismerése , fáradalmainak méltóbb jutalma nem lehetett. Illy példa által lelkesítve, magasztos czélul tűztem ki törekvésim’ elébe, hiven atyám’ szelleméhez, az általa ki­jelölt utat követni, mellyen uram királyom’ legmagasb bizalmának’s hazámfiai’várakozásának, mennyire tőlem telik, megfelelhetni remélek. — Egy legyen munkál­kodásunk’ végczélja: a’ közjó, ’s velünk lesz bizonyára isten’ áldása is. ’S ha majdan pályám’ véghatárán annyi elismeréssel fogna az én működésem is találkozhatni, mennyi jóakaró bizalommal látom magam jelenleg kör­nyezve : elértem volna — miután vagyok — a’ legszebb pályabért.“ Prága, pünkösd hava’ 1-én 1847. — István 8. k., kir. helytartó. ZEMPLÉNBŐL, ü­­ h­e­­­y , május’ 21-én 1847. Sokat beszéltünk a’ felföldről, ’s én sem akartam elma­radni panacaeáimmal; ’s elsorolám egy részecskéjét azon kinos tanulságoknak, miket pár hét előtt, mint úrbéri ki­hágásokat nyomozó megyei kiküldött, e’ tájakon szereztem. Én a’ felföld’ nyomorának főrészét — sivár fekvése’ csa­pásán kivül — egyenesen azon fölsem vevési poli­­ticának tulajdonítom, mellyel mi, KK. és RR., irányá­ban viseltetünk. Mert hiszen — tisztelet becsület,­de igazság is! — az ottani hivatalpályát többnyire egy kis patvariántuli cursusnak nézzük. — És a’ nép? hall­gat és szenved , szükségkép’ illy atyáskodás mellett, szenved és hallgat, mert megtanulta, hogy okosabbat nem tehet, ’s fizetni adóját jobbra és balra. Igen, meg­fizetni, ’s mit tevénk, midőn az adókönyveket egybe­vető választmány jelenté, hogy a’ felföldön alig van hely­ség, mellynek tulkiadása nem volna, ’s adókönyvei­ben rendetlenségeket véve észre; (mig az alföldön egyes faluknak 10— 40 ezernyi restantiájok van) mi czélsze­­rűt tevénk? Aztán meg’: úrbéri törvény és eljárás! édes istenem, ez két pólus, melly nem érintkezhetik. Egy röpke pillantás volt, mit a’ hivatalos nyomozás e’ térre vetnem engedett, ’s elborzadtam, ’s mint tevénk ? az urak Szedliczén *) és Polenán urszék’ tartására fog­nak vitetni detto ... és mindennek vége. Ki­ merne várni egyebet ? Az összesítési törvény feledte a’ mérhetlen kü­lönbséget föld és föld között; az eljárás elcsené a’ szűk határok’ használható részét; a’ moczczanni merő nép fö­lött boldog — boldogtalan birakodék, az eljáró mérnök­től kezdve, miglen elhallgatott; el kellett hall­gatnia,mert a’legokosabb volt a’mit tehete; ’s tovább fizeté a’dézmát természetben, úgy és akkor, miként tetszett. — Némellyek hiszik, hogy az a’ törvény is, melly a’ fiú és leány között egyenlő osztályt rendelt, a’ birtok-elaprózás’ következtében, a’ pauperismus’ egyik oka lön ’stb. ’stb. — Mi, tudniillik az inségi­ bizottmány, egy kivetési javaslatot adánk a’ közgyűlésnek, miszerint a’ segedelmi összeget fizetnék : 1) a’ nemesek (az egytelkes birtoko­sokig bezárólag); 2) lelkészek, de nemcsak, mint eddig, congrualis jövedelmekhez aránylag; 3) tisztviselők, bár­­milly állásban ; 200 pft számíttatván egy telek’ rovatá­ba ; 4) honoratiorok ; ’s végre — hogy is maradhatnának el; — 5) azon zsidók, kiknek türelmi­ adója 4 pftot meg­halad, 14 részszel megtoldatik. — Egy indítvány, melly a’ tőkék’ megadóztatását ’s a’ hűtlen bevallóknak fenyi­­tőpör’ alá vételét kívánta, mellőztetett. — És, mint mon­dám , a’ kivetés elfogadtatott. De azért még e’ perczenetben egy fillér fölött sem rendelkezheténk; ’s be­láttuk, hogy a’ beszedés, a’ legvérmesb remények mellett is, elhuzódhatik egy hónapig is , árán annyi nyomornak, annyi életnek. Némellyek a’ víz-társulatoktól akartak kölcsönözni; mire azonban egy sok életrevaló ’s életből vett ötletü ar megjegyzé, hogy nem véli tanácsosnak, is­mervén, hogy határzataink rendesen papíron szoktak ma­radni ; a’ minthogy a’ társulati választmány, daczára a­ kezei közt létező nagyobb összegnek, tagadólag is nyi­latkozott. És az elnökség egy pár meleg szót intéze a’ Elvhez ez egyetemes meleg akarat’ hálájául; a’ hivatalnokokat cum sufficientibus (értsd : perceptor, tisztiügyész) azonnal be­szedésre, a’ fizetni netalán vonakodók’ névsorának beje­lentésére ’s a’ szűkölködők’ lelkiismeretes összeírására; a’ lelkészeket különösen a’ szegény tudatlan nép’ felvilágo­sítására kérvén föl, föladásuk’ legszebbikének mond­ván, hogy azt, babhite ’s a’ kétségbeesés’ örvényéből ki­rántsák. És az ellenzék’ részéről mondatott, miként a’ mai nap’ nagy ünnepét a’ nádor’ szent emlékezete’ ihletésének kö­szönvén , tegyük azt maradandóvá, puszta teremünk’ di­­szesitését a’ közélet’ eme’ nagy bajnokának arczképével kezdvén meg. Mit azonban az elnökség magán-aláirásra utalván, a’ BR-ket a’másnapi halotti tiszteletre hivá meg. Az alatt a’ lelkesület — a’ kiábrándulás’ divatos szabályai szerint ■— „józanodni“ kezdett. A’ nagynap’ jegyzőkönyvi hitelesítését már hús jegyzések lengedezék körül. A’ fizetni vonakodók elleni karhatalom’ kirendelése a’jövő közgyűlésre halasztatott; az egy telkes neme­sek’rovata úrbéri telkesekre változtatott; a’ zsidók’ átváltsági tartozásának behajtása sürgettetik, ’s a’ szom­szédmegyék koldusaik’ tartására felszólitandók ; ’s sege­delmünk kölcsönnek mondatik a’ nép előtt, de nem in solidum, a’ jelentkezendő szükölködők­ számának csök­kentése végett. Ápril’ 9-én b. Vay Miklós kir. biztos Nagym­ihályba érkezett, a’ felsőbb helyről hozott segedelemmel, u. m. 15 ezer pft kölcsön 4% mellett 6 évre; a’ katonaság’ el­látására 8 ezer pft részletenként visszafizetendő , ’s a’ bécsi gyüjtelék’ 3 ezer ftnyi részletét. — A’ kisgyülés még 25 ezeret kért e’ kincstári előlegezéshez, addig vetni valót csak a’ legszegényebb felvidéknek osztva , gazdánként legfelebb két köblöt. A’ bécsi gyűjtelékből burgonya osztatik a’ legszegényebbeknek ingyen. A’ kir. biztos a’ kért 25 ezer pft összeget hasonló föl­tétel alatt, később, két ízre megadd. És megjött a’ májusi közgyűlés. — Mint mondám, márt. 8-án előre karhatalmat rendelénk a’ fizetni vo­nakodók ellen; másnap visszahúztuk , de máj. - ig a’ nemfizetők­ teljes névsorának beadatását kívánva karin­tézkedés végett. ’S a’ jó isten e’ napot is meghozd; a’ kivetés’ fele sem szedetett be; ’s mit tevénk ? a’ határ­napot a’ jövő hó’ 1 -jéig hosszabbítok. Elvégre azok, kik látták a’ bokrot és benne a’ nyulat, fölkérék a’ BR-ket: mondják ki hát egyenesen, mit akarnak tenni a’ fizetni vonakodókkal ? Némellyek rövid eljárást, tudniillik azonnali executiót véleményeztek.­­S lőnek kiáltozok a’ pusztában; a’ többség a’ rendes eljárástól (megidézés et caetera graeca) eltávozni nem akarván. És megszólalt a’ sz.bírói kar — mint a’ görög tragoediákban — elmondván, hogy e’ pár hét alatt annyi száz idéző-levelet leírni, meg­adni , megannyi pörben eljárni, lemarasztalni, fog­lalni , zártani, árverelni ’stb. teljes lehetlenség; de mi? láttuk ezt, de már június’ 1-jét csakugyan nem hagytuk , egészen — másnap reggelig, midőn is azt még egy hónapocskával megtoldtuk. ’S az effélék miatt láttam én illőbbnek, sőt hasznosabbnak is, még a’ magyarnak született nagyl­esküségével provocálást is, mert azt hiszem, hogy erkölcsi gyilkosság a’ megyei életre nézve eme’ megharsantása hatalomszavak­nak, miktől aztán egy szúnyog sem fél. Azonban tetszett a’ többségnek „hat­almas­t játszani,“’s mig fél szabá­lyaival, miknek elsorolása unalmasb, hogy sem belé is fog­jak, az egyes jóltevőket eddigelé is gazdálkodó számve­tésre fukar­tá, a’ tenni nem akaróknak tért nyila, mit legalább aratásig megvédhetve, — mosolyogni fog­hassanak azokon, kiket az irgalom és becsület’ érzemé­nyei a’ privát adakozáson fölül a’ k­ö­z adózók’ sorá­ba vitt. Az effélék közt jól esik az embernek a’ lelkesség’ olly egyszerűn magasztos nyilatkozása, mint a’ lagmaczi ne­mes községé, mellynek tagjai — önmagok jelentke­zének , hogy a’ megye’ adómentesítését el nem fogadva, filléreiket a’ honfiúi kötelesség’ szent oltárára tegyék. Fogadjanak tőlem, kit közéletünk­ eseményei e’ lelkes fajjal különben is gyakor érintkezésbe hozának, itt egy meleg üdvözletet e’ valóban nemes cselekvésért, miről a’ zöld asztali politica olly kegyelmes mosolylyal vár meg hivatalos hitelességű tudomást, hogy róla ítéletet kegyes­kedjék mondani. — Kazinczy Gábor, SOPRON MEGYE április’ 12-ben helyettesi elnök­let alatt tartott közgyűlést. RRk, valamint egyházférfiak és köznemesek, számosan sereglenek egybe ; ez alkalom­mal megjelent B. I. Idhlabiró és V. I. főispán. — Szokott beköszöntés után felolvastatott István kir. főherczeg­­nek helytartóvá kinevezését tudató körirat, melly har­sány éljenekkel fogadtatván, ő királyi fönségének üdvözlő felirat határoztatott, azon kivül helyettes úr megbizatott, az elhunyt nádor’ életnagyságu képének — ha lehetséges, magyar művész által készítettnek — megyeteremünk’ számára leendő megszerzésére. — Sopronmegye, ezen gyűlésében , a’ helytartói kinevezést tárgyaló körirat’ folytában , utasitásul eleve kimondd , mikép’ István főherczegnek nádorrá választatása, a’ legközelebbi ország­gyűlésen , a’ szerint mint dicsőült atyjáé, követeink’ hoz­­zájárultával szorgalmaztassék; — ’s igy ez érdemben kelt több törvényhatósági felszólítások, egyszerűen tudomásul vétettek. Szőnyegre került egy helytartótanácsi intézmény, mellyben megyénk’ RR-ei előbbi feliratukra újólag oda utasittatnak, miszerint az örökös tartományok’ hatóságai­val, egyedül latin nyelven levelezzenek. Fölszólalt T. J. főjegyzőnk, és elmondd az okokat, mellyek a’ legközelebb múlt gyűlésen az e’ tárgyban! határozatot okozták ; sze­rinte már most nemcsak következetesség, hanem mintegy nemzeti becsület is követeli, hogy viszont mi is nemzeti­ségünk’ tiszteletben tartását minden alkalommal, minden­kitől megkívánjuk. Gyakorlatilag véve, úgymond, minden hivatalos csatolmányok, törvény’ értelmében, egyedül magyar nyelven szerkesztve küldetnek az érdeklett ható­ságokhoz, és a’ mint az ezekre irt válaszaik eredménykép’ tanúsítják, azokat voltaképen érteniük is kell; megemlíté egyszersmind nevetséges, alig érthető, rész latin írásmód­jukat ; minő kisszerű bibelődés tehát, midőn a’ tárgy’ lé­nyegét tevő magyar okiratokat csatolmányul elfogadni tartoznak, azon nehány sorokból álló kisérő iratot latin szerkesztésben kivánni. És megvallá őszintén, hogy gya­korlat’ hiányában nekik is nem csekély feladat már most latinul levelezgetni. Minélfogva nem lévén ok*az előbbi határzat’ megváltoztatására, annak olly módoni fentartá­­sára szavaz, hogy a’ megye — minthogy minden örökös tartományi főbb hivataloknál már most fordításra alkal­mazott magyar egyének léteznek, jövőre a’ helytartóta­nács’ útján tegye magát érintkezésbe. — Ezen indít­ványt a’ jelenvoltakra nagy hatással pártold, derék ha­zánkfia B. J. — Szót emelt a’ tolnai főispán is , szerinte épen alkotmányos szempontból magasztos a’ helytartóta­nácsnak intézményében kifejtett nézete , mert köztudo­másra van, hogy Európa’ leghatalmasabb nemzetei, p. o. angol és orosz, diplom­atikai értekezéseknek tárgyalására inkább egy harmadik megállapitott nyelvet használnak, csakhogy egymás’ellenében felsőbbséget ne kénytelenittes­­senek elismerni. Főjegyző úr által tervezett érintkezést alkotmányellenesnek tartja, t. i. egy felsőbb dicasteriumra bízni, hogy az tetszése szerint érintkezzék. Ez épen a’ nem­zetiségünk’ érdekében alkotott törvények’ szelleme ellen volna , másnak a’ kétes ösvényt használatra kijelölni. — Mire főjegyzőnk válaszolt, miszerint megsértésnek tartaná a’ helytartótanácsról azt feltenni, hogy az nemzetiségünk’ tiszteletben tartását tévesztené , hiszen ennek nagy te­kintélyű tagjai is magyarok ; hiedelme azonban az egye­dül, hogy ezen magas állású testület, nemzetiségünk’ érdekét és tekintetét biztosabban bírja fentartani, mert ez törvényes kötelessége is , hogy Magyarország’ tör­vényeinek fentartására őrködjék , és hogy nemzetiségün­ket más szomszéd népekkeli érintkezések’ alkalmával fentartsa. Felhozott tervében ez volt szólónak czélja és nem más , és nézetei hazafiai tiszta kebelből jöttek. — A’ székesfej­érvári nemességnek hajdani hires vezére Cs­éby ur is mondott egy sallangos , paprikás beszé­det ; pártolja — úgymond — a’ magyar nyelvet, mert ez most a’ trónus’ nyelve. — Helyettes ur a’ nemrégiben tartatott országgyűlési irományok közül fölmutatott egy kir. leiratot, e’ tárgyra vonatkozót, mellyben az országos RR-nek abbeli felírásukra, hogy az örökös tartományok­kal, hivatalos érintkezésekre valljon a’ magyar vagy latin nyelv használtassék-e, ő felsége’ határozatára hagyatván , ő felsége a’ latin nyelvet rendelte használni; — és ezen leirat’ nyomán elnök helyettes ur, megyei határozatul kimondatni javas­ja, mikép’ minden az említett hatóságok’ köréből érkezendő hivatalos latin iratok elfogadtassanak ; a’ németül szerkesztett levelek pedig latin kátirattal visz­­szautasittassanak. — Illy szempontból indult ki a’ két al­ispán is. — K. L. szolgabiró , per figuram repetitioni, elmondá a’ tolnai főispántól hallottakat. Beszéde oda ment ki, hogy ő nemzetiségünket, az uradalmak’ mag­tárain levő latin felirásoktól, az ökrök’ falán levő latin betűktől és német számadásoktól félti, nem pedig attól hogy egy külön ország’ hatóságaival idegen nyelven le’ *) Tragicomical volt ez a’ szedk­ezet ügy. Lakosai tizedek óta pénzben fizetők a’ dézmát, ’s az most természetben követeltetett. Nyomoztunk. De a’ közgyűlés nem tudta, mit tegyen a’ nyomozással, mert sem maga, sem a’ fe­­nyitő törvényszék’ elébe nem vélte tartozónak. Végre a’ status quo, a’ megrendelt urszék’ tartásáig, meghagya­tott. Úgy mondák, a’ per’ javára. 350

Next