Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-21 / 834. szám

irta magáról Fővárost újdonságok. Nemzeti Újságban ugyanazon egyén , ki meg­­gárul, hogy ő Deák Ferencz’ beszédét sarkai­ból tökéletesen kiforgatta, azt akarja legközelebb be­bizonyítani a’ Nemzetiben , hogy a’ nemességnek az adó’ elvállalására nincs szüksége, mert az eddig is többet adózik az elégnél, ’s mód nélkül nemes hevében így kiált fel 1) valljon nem adózik-e a’ nemesség a’ s­ó által, mellyet ő’s marhája évenkint megemészt? (mintha a’ nem­nemes csupa böjtölő zsidó volna, ki sótlanul eszi a’ pász­­kát, ’s mintha a’ sót ingyen osztogatnák valahol a vilá­gon.) 2) Nem adózik-e a’ harminczad által, a’ mellyen által behozott külföldi portékák’ legnagyobb részét a'nemesség veszi meg? (Miért nem lett tagja a’ védegyletnek? úgy kell neki. De hát hányad része az a’ behozatalnak, a’ mit a’ nemesség vesz meg ?) 3) Nem adózik-e a’ posta által? (Bizony jobb volna a’ falu végről mindannyiszor előrántani Ferke czigányt; el­szaladna az a’ levéllel akár Fiúméig is egy darab szalon­náért,’s mi szép volna elmondhatni a’ többivel együtt még azt is, hogy: a’ nemesi pecséttel zárt levelek mentek minden postabértől. Naiv egy igényke!) 4) Nem adózik­­e a* nemesség a’lotteria által? (Az iró ollyan , mint az egyszeri vargainas, a’ ki soha sem rakott ugyan a’lutriba, azonban mégis megállótt minden egyes hú­záskor a’ bolt’ elébe függesztett számok előtt; ’s fejcsó­válva panaszlá el magának , hogy már ismét nem nyert semmit. Még ternát is csináljon a’ nemesember, a’ nél­kül, hogy betenné a’ 10 krt! Hát szinházba, bálba, isko­lába, uszodába ’s minden más dába, débe nem szeretne ingyen járni a’spectabilis? Oh szeretője a’sült galamb­nak , böltseséged fölér egy quinternoval.) 5) Nem adó­zik-e az előléptetési taksák által. (Csak az kellene még, hogy ha a’ nemesembert előléptetik, e’ fölötti örömét a’ parasztember’ erszénye sirassa meg.) b) Nem adó­­zik-e a’ szokásban levő bírói taksák által ? (Még neki ingyen is szolgáltasson igazságot a’ biró, ingyen dolgozzék a’jegyző, a’ kiadó, az írnok, a’ hites szolga, az ügyvéd , juratus, utóljára a’ tintakészitő ’s a’ papirgyáros ?) Elég lett legyen ezen kísérteties terhetlenségből megemlítenünk ennyit. ’S ezt mind adónak nevezik, ’s illy fogalmaik vannak a’ múmiáknak az adóról; ’s így készítik elő a’ közönséget a’ jövő országgyűlésre. — Ajánljuk őket régiségbuváraink ’s a’ museum’ őreinek becses figyel­mébe, ’s most áttérünk a’ napirendre. — E’ napokban azon hir keringett Pesten , hogy a’ pozsonyi német szinház is leégett. Azonban több napja már, hogy a’ hir csak mindig puszta hir , ’s bizonyosnak látszik, hogy valósulása bekövetkezni nem fog.—Nemzeti színházunkban is kedve támadt valakinek egy kis illumi­­natiot csinálni. Minap a’ tűzi őrök több köteg gondosan elszórt gyufát találtak a’ karzaton. Valljon kit illessen e’ tárgyban a’ gyanú ’s mellyik osztályban keressük ezen tüzes hazánkfiát ? Midőn a’ német színházat elpusztitá az urnák haragja , nem egyszer boszantá füleinket az illy pesties beszéd : „Die Unger haben’s anzünden“, ’s az augsburgi kávénénike azonnal utána is mondá Pest’ utczái­­nak ezen kofabeszédét. Mi csendesebb emberek vagyunk, ’s a’ magyar szinházbeli gyufákat jónak tartjuk csak egy­szerűen megemlíteni. Értsen róla, ki mit akar. — Kötelességünknek látjuk, ismét egy jótékony em­berbaráttal ismertetni meg a’ közönséget, ki az Ínség’ napjaiban szegény embertársai’ javára nyitja meg erszé­nyét. A’ nádor fogadó’vendéglőse, Hauer úr ez, ki naponkint már mintegy 50 — 60 ügyefogyottat lát el ebéd­del. Az Ínséges sereg’ áldásai közé vegyül a’ közönség’ méltányló elismerése is. — Pótlólag emlitjük meg, miképen a’ közel múlt farsang’ napjaiban tót b­á­­ is tartatott Pesten. Azon pesti tót hazánkfiainak mulatsága volt ez , kik — mint értesítve vagyunk — egy idő óta az itteni pánszláv vezér’ és naponkint fogyó pártja’ ellenében egyesültek, hogy keblükbe hazafiaibb érzelmeket csepegtessenek,­­s bár külön nyelven, de velünk ugyanazon egy istent imádják hajlékaikban. Báljok’ tánezrendében feltalálható volt min­den magyar táncz. Vasárnapi iskolájokban, mellyben öreg, ifjú résztveszen, kitűnő gond fordittatik a’ magyar nyelvre, mellyre — mint maguk mondják — olly kiáltó szükségük van már is ez országban ’s e’ fővárosban. Üd­vözöljük magyar tót atyánkfiait. — A’ betegségek’ száma mintha még mindig növe­kedő félben volna, különösen az alsóbb néposztályok’ nyo­morteljes körében. Bizonyságot tesznek róla a’ kórházak. Kevéssel ezelőtt volt említve e’ lapokban , miszerint, a’ polgári kórház’ túlmegtelése’ ’s a’ városi hatóságnak előre ki nem hatott gondoskodása’folytán, számos gyámoltalan beteg jön a’ kórház’ kapujánál elutasítva (minek külön­ben történnie nem volna szabad.) Most egy ideiglenes pótlék kórház már életbe van léptetve a’ „Zöld fához“ czimzett épületben, ’s mint értesítve vagyunk, ez is színig megtelve néppel. Sőt a’ polg. kórházban már nemcsak folyósokon , hanem pinezében is tanyát kelle ütni a’ nyo­mor’ számára. Mondják, hogy e’ pinezék tágasabbak ugyan, mint sok szegény­ hajlék e­ földön, ’s minden­esetre biztosabb menhelyet nyújt a’ betegnek az itteni szalmazsák és pokrócz, mint a’városház’ hideg, nyílt udvara , hová a’ szegény szerencsétlenek az utczákról összehordatának , — de mi szomorú lehet ottan a’ fel­­gyógyulás’ reménye , hol az élet’ két legfőbb kelléke , a’ tiszta levegő és világosság hiányzik ? Ti, kik selyem ta­karók alatt nyújtózkodtok puha párnáitokon, gondolkoz­zatok ez állapotról, mellyben egyéb vigasztalása nem maradt hátra az embernek, mint az, hogy nem az utczán adja ki lelkét, — ’s emlékezzetek meg az élet’ ’s az insti­­tutiók’ mostohaságáról. — Láttunk nem­régiben betegek­kel túlterhelt 3 szekeret végig vonulni utczáinkon, a’ városháztól a’ Rókus-kórházig. Tömérdek nép kisérte a’ menetet bámulásával. Mintha háborúból hazaérkezett se­­besitett honvédőket kisért volna, olly forma értelműnek látszott a’ nép’ ujongatása. — Uj irodalmi vállalat! Újdonságaink’ rovatában nem egyszer indítványoztuk, miszerint a’ fővárosi utczák’ neveit magyar nagy férfiak’ neveivel kellene fölcserélni, kik történetünkben szerepeltek. Inditványunkban bizo­nyosan megegyezett minden őszinte magyar. Azonban ez még mindig nehezen megy, ’s e’ nehézség’ egyik fő­­okát abban találjuk, hogy mi magyarok, nem ismer­jük eléggé nagy férfiainkat , ’s mindaddig neveik iránt is kevés lelkesedést mutathatunk. Meg kell tehát először ismertetni őket a’ közönséggel az iroda­lom’ útján. — ’S már csak ezen egy okból is örömmel fogadandják olvasóink a’ hirt, miszerint Magyar Mill, vállalkozó szellemű könyvárosunk, legközelebb egy terje­delmes gyűjteményt inditand meg, melly „Történeti névtár“ czim alatt magában foglalandja a’ magyar tör­ténetben szerepelt nevezetesebb honfiak’ és honleányok’ életrajzait, kor- és jellemrajzaikkal együtt. Ebben a’ múlt századok’ családi élete ’s magányviszonyai lesznek is­mertetve. — Petőfi Sándor­ összes költeményeire megnyi­totta Emich G. kiadó ur az aláírást. A’ kiállítás , mint már megirtuk, pompás leend ’s irodalmunkban páratlan, ’s a’ munka mintegy 30 ivet foglaland magában. Előfize­tési ára egy példánynak csak 3 pft, mit senki nem fog so­kaim, ki a’ munka’ belbecsét, nagy terjedelmét ’s kiállí­tási minőségét veszi tekintetbe. Egy előfizetési iv szer­kesztőhivatalunkban is le van téve. — További fölötte érdekes irodalmi újdonság, misze­rint Szalay László’ „Publicistái dolgozatai­ n­a­k“ első kötete e’ napokban hagyandja el a’ sajtót. — Egypár pesti német iró, a’ külföld’ példájára, raj­zokkal kisért „Satyricus lapokat“ szándékozik kiadni. Ha e’ vállalat sikerül, félni lehet, hogy azon a’ Pannóniából a’ Spiegelbe , a’ Spiegelből a’ Honderűbe tántorgott iro­dalmi emberkék most e’ vállalathoz tántorganak. Oh e’ csapás — boldoggá tenne egypár szerencsétlen német­­prózai-hirlapi-czikket-magyarra-forditó-poetát. — Személyjárások febr. 8-tól 14-ig a’ pest-váczi vo­nalon: összesen 2,431 személy. Legtöbb 11 én : 394, legkevesebb 13-án 290. —­­ Figyelmeztetés. A’ „M­agyarföld és népei“ czimü statistikai és történeti folyóirat’ ügyében. Miután e’ folyóirat’ első cy­­clusának utósó füzete a’ közelgő pesti marcziusi vásárra meg fog jelenni, a’ t. ez. előfizetők ne terh­eltessenek jóelőre ren­delkezni az iránt, hogy példányaikat magányalkalom­ utján tőlem, vagy Emich­ Gusztáv úr’ könyvkereskedéséből átve­hessék, midőn egyszersmind a’ t. ez. gyűjtő urak is megkap­hatják 10 után járó ingyenpéldányaikat. — Köszönetemet nyilvánitom ez alkalommal vállalatom’ lelkes pártolóinak, ’s a’ t. ez. gyűjtő urakat arra kérem, hogy most, midőn majd mind a’ 6 füzetben készpéldányaikat tőlem, vagy Emich­ úr­tól átveszik, vagy más által elvitetik, szíveskedjenek tudtom­ra adni: valljon aláíróik meg akarják-e újítani az előfizetést ismét 6 füzetre, melly 18 képpel, terjedelmes szöveggel és az eddiginél minden tekintetben tökéletesebb, gyorsabb kiállí­tással fog megjelenni, ha e’ vállalat kellően biztosittatik ? — Az előfizetés ismét 3 p. forint, ’s azokra nézve, kik csak az egyes füzetek’ átvételekor akarnak kisebb összegekben fizetni, minden füzetért 40 kr. p. p. — Val­­ot Imre, kiadó-szer­kesztő (Halpiacz, Fridrikház 56 szám). 120 Törvényhatósági dolgok. SOMOGYBÓL. Tudtuk eleve, miként f. évi febr. 1-ső napján tartandó közgyűlésünkben a’ RK. és RR. eleve József nádornak országszerte gyászolt halála fö­lötti méltó sajnálkozásukat nyilvánitandják. Mivégre fő­ispán ő magának e’ szomorú eseményhez illesztett szavai közrészvéttel fogadtatván, boldogult nádorunk’ emléke, fényes érdemekkel tetézett ötven éves szolgálataival együtt, Somogy’ jegyzőkönyvében is örökittetett. — Ezek után a’ h. tanácsnak ő felsége’ nevében hozzánk in­tézett azon levele , melly szerint elhunyt József nádor’ halála után három hónapi gyász sürgöltetik , nagy több­séggel méltányoltatván , egyszersmind a’ boldogultért febr. 3-án a’ kaposvári egyházban, illő diszszel és számos résztvevők­ jelenlétében, gyászmise is tartatott. — To­vábbá e’ napi gyűlésünk’ harmadik és már örvendetes tár­gya volt ő felségének azon k. k. intézménye, mellyben, a’ legközelebbi országgyűlésen tartandó nádorválasztásig Magyarország’ helytartójává — a’ boldogult nádornak sok reményű fiát — István főherczeget méltóztatott ki­nevezni.— E’ levél’ olvasása alatt, midőn István’ neve emlittetett, harsány „éljen“ riadt fel a’ teremben, hiven tolmácsolandó, — mikint ő felsége, emlitett kir. rendeletében, a’ haza’ többségének óhajtásával találko­zott. — És noha, mint mondók , e’ kir. rendelet örömet élesztett, mégis a’ helytartói hivatal’ kinevezésének tör­vényessége fölött hosszú, de viszonyos mérséklet’ és okok’ hatásával kisért vita keletkezett. Mivel pedig valamint egy részről a’ história, úgy másfelől ismét a’ magyar törvénykönyv számos helytartókról emlékezik, sőt mivel mostani hely­tartónk, I­s­t­v­á­n főherczeg’ nagyérdemű atyjának nádorrá lett megválasztatásáról szóló törvény­­czikk, a’ trónnak előforduló esetekben többszörös hely­tartói kinevezései, törvényes gyakorlatot tanúsítanak, — a’ lehető legnagyobb többség István főherczegnek magyar helytartóvá lett kineveztetését örömmel fogadta, ’s törvényességében teljesen megnyugodván, ő felségét megkérni határozá , miszerint István főherczeget a’ leendő nádori kijelölésbe sorolni kegyeskedjék.—I­stván főherczegnek pedig, iránta­ bizalom’ nyilvánitása végett, Somogy’ részéről tisztelgő irat küldetni határoztatott. — Nagyobb aggodalmat szült a’ helytartói méltóságnak mintegy törvénykivüli állása; — mivégre, számos szóno­kok’ sürgetése után,leendő követeink oda utasittatni ren­deltettek , miszerint a’ helytartói méltóság’ hivatalos kö­rének törvény általi körülírását sürgessék. Végre még ugyan e’ napon, tárgyrokonság’ nyomán, szőnyegre ke­rült a’ nádorválasztás is, melly iránt Somogy’ KK. és RR-ei,komoly és minden oldalróli megfontolás után, abban állapodtak meg, hogy követeink csak a’ nádori kijelölést tárgyazó k. levélnek diétán leendő fölnyitása ’s az illető megyékbeli közlése után ereszkedhessenek a’ nádor­­választásba. Febr. 2-án, az emlitett végzések fölötti jegyzőkönyv’ hitelesítése után , fölolvastattak Torda-, Belső-Szolnok-, Közép-Szolnok-, Doboka-, Alsó-Fejérmegyék’ és Há­romszék’ levelei, mellyekben az érintett törvényhatóságok az erdélyi részek’ visszakapcsoltatását elhalasztani ’s in­kább egész Erdélynek Magyarországgali teljes egyesülé­sét előmozdítani kérik. — Számos és nagytekintetü okok­kal támogatják ugyan erdélyi rokonaink imez’ óhajtásukat; Somogy’ KK. és RR-ei azonban az e’ részben létező tör­­vények’teljesitésétől, eddigi végzéseikhez is hiven ragasz­kodva, el nem állhatván, ezt az emlitett törvényhatósá­goknak tudtokra adni rendelték, — őket Somogy’ alap­erős okainak viszonyos méltánylására atyafiságos érzelem­mel felszólitók. — Nyomban követte e’ tárgyalást Zág­­rábmegyének a’ túrmezői nemesség’ országszerte ismere­tes 's mindegyre növekedő sérelmeit panaszló levele. Csendes figyelem­ ’s agyig sajgó fájdalmas részvéttel hallgatta Somogy­ nagyszámú közönsége ime’ panaszok’ hosszú ’s oklevelekkel kisért felolvasását, ’s mint rendkí­vüli szomorú esemény — rendkívüli hatást is gyakorlott Somogy’ alkotmánytul KK. és RR-eire, Túrmező’ közön­ségének közgyűlés’ tartásától történt eltiltása, a’ túrme­zei grófnak hivatalátóli elmozdítása és a’ kinevezett kir. biztosnak a’ túrmezei levéltár’ önkényes használására czélzó törekedése által, az egész Magyarhaza’ polgári állományán ejtett ime’ sérelem. Azért Somogy’ bölcs és előrelátó kö­zönsége, közakarattal pártoló Zágrábmegye" levelét, és a’ túrmezei roppant sérelmek’ orvoslása végett ő felségéhez sürgetős és hathatós okokkal támogatott felirást határo­zott ; egyúttal és szükség’ esetében ugyan e’ czélra a’ legközelebbi országgyűlésen is lépéseket teendő. — Ké­sőbben alulirt közlő az 1840-ik 22. t.czikk­ alkotásának országszerte tudva levő eltévesztése iránt ten inditványt, ugyanis , az emlitett törvénynek czélja: a’ csődperek’ lehető röviddététele, mégis tapasztalás’ útján tudjuk, mikint 3 — 4 éves, de még idősebb perek is várják az átvizs­gálást a’ váltótörvényszéknél. Ennek oka abban rejlik, mert, szinte törvény szerint, a’ váltó-és igényperek elsőbb­séggel bírván, ezek­­ a’ csődpereket háttérbe szorítják. Azonban az 1840: 15. II. Rész’ 6-ik §-a ő felségének jogot ad, szükség’ esetében a’ váltótörvény­széki bírák’ szaporítására, mit ő felsége már egy ízben teljesített is ; azonban tudva lévén, mikint a’ váltóterv.széki birák egy testületben ’s collegiative bíráskodnak, — ’s igy a’ perek’ revisioja alig, vagy épen nem gyorsittathatik; annak­­okáért közlő figyelmeztető a’ RK. és RR-et, miszerint illő és törvényes után a’ tetemes bajon segiteni iparkodjanak, mit is Somogy méltányolván, utasításul adatni rendelte, hogy a’ jövő országgyűlésen a’ váltótörvényszékeknél az apellált perek’ revisiojára, mint a’ k. táblánál, szinte két senatus alakíttassák. — Emlitést érdemel még az is, hogy Somogy’ fő- ’s alszolgabirái büntető és mezei rendőrségi jegyzőkönyveiket pontosan beadják, mikről, mintázok’ megvizsgálására kiküldött választmány’ egyik igénytelen tagja , örömmel mondhatom , hogy hiánynélkülieknek találtattak, és ez utósó évnegyedben vagy 200 pálczával alábbszállt az ütlegek’ száma is. Nem lehet elhallgatnom Somogy vármegyének a’ tudományok’ terjesztése körüli érdemeit, ám’ e’ gyűlések alatt a’ megyei könyvtár, melly mintegy 3—4000 kötetből áll, — szabályszerüleg ren­­deztetvén, közhasználatra végzésileg megnyittatott. Még egy kis szót a’ kaposvári fiókvédegylet’ működé­séről. Valamint mindenütt, úgy Somogyban is igen saj­nos hatást gyakorlott Kossuth Lajos dicső hazánkfiának az orsz. védegylet’ igazgatóságáról történt lemondása, de e’ fájdalmas csapás’ közepette is megemlékeztek a’ védegylet’ tagjai Kossuth’ fényes és számtalan érdemei­ről, mellyek iránti hódolat’ nyilvánítására, egy fájdalom­vegyes tisztelő levél’ föltétele, az alulirt közlőre bízatott, ’s rendeltetésének helyére el is küldetett. — Nagy a’ veszteség, — de Kossuth Lajos’ termékeny cselekvősége ezután is vigasztaland bennünket. — Végre ugyan febr. 1-ső napján Kaposvárt védegyleti tánczvigalom is tarta­tott , mellyen számosan jelenlevőn, vagy 200 vtt tiszta haszon maradott. Kaposvárt, febr. 8-kán 1847. — Zá­­borszky Alaj­os, UGOCSÁBÓL. Nagyszőlős, február 2 8-án 1847._ Ma rövid gyűlésünk volt. Az országos gyászt a’ nemzet’ halottaért mi is felöltők. A’ fájdalom , mit a’ veszteség felett érzünk, nemcsak a’ közgyász’ megszokott formaság

Next