Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-14 / 812. szám

Csütörtök­­13. Januarius 14. 1847. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. A’ nemzet nagy ünnepre készült, de a’ végzet haláltakarót vetett az oltár’ fölébe, mellyen a’ hála’ tüzét felgyujtandók valánk. J­ózsef nádor meghalt. A’ férfiú, ki e’ haza’ közdolgait f­élszázadon át erős kezekkel vezeté, nincsen többé, 's a’ fájdalom, mellyel e’ gyászhirt olvasóinknak tudtul adjuk, annál mélyebb, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy abban milliók osztoznak velünk,’s mennyivel inkább érezzük, hogy e’ nemzet, nemcsak legfőbb tisztviselője, de leghívebb barátainak egyikétől fosztatott meg. Nyitott sir előtt állunk, melly valóban kitűnő egyéniség’ földi maradványaira vár. A’férfiú, ki azon hosszú korszakban, melly alatt nemzetiségünk ’s alkotmányosságunk, nehéz küzdelmek után, elismerését kivivá , a’ nemzet’ élén állt, az a’ haladás’ élén állott; ’s a’ párt, melly e’ czélok­ kivívásáért fáradozott, méltán teheti ravatalára a’ koszorút. Meghalt január’ 13-án, reggeli 9 órakor, körülfogva családja s Prágából kevés órákkal azelőtt megérkezett István fia által, kinek vigasz­talására fog szolgálni, hogy valamennyien osztozkodunk bánatában. TARTALOM. Hivat, közrem. Bányatörvény. Fővá­rosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Fejérből (közgyűlés). Zágrábból (válasz a’ B. P. Híradónak).­­ Tiszaügy (folyt.) Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDELY. ő felsége a tengi székes káptalanban Grubissich János idősb kanonokot őr-kanonokká, B­a s­­­e­t­i­c­h Vincze ifj. kanonokot idősb ka­nonokká, — a szombathelyi káptalanban pedig Bit­ni­cz Lajos, püspöki lyceumbeli tanítót kanonokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő felsége altorjai báró Apor Sándor és maxai M­ári­a­ff­y Lajos fogalmazó gyakornokokat az erdélyi kir. udv. kanczelláriánál tisztbeli udv. fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ nagy magy. kir. udv. kamara a kebelben számvevő­széknél üres­ségbe jött számvevő-tisztállomásra N­árosnyi István számjegyzőt, számjegyzőségre D­e­f­f­n­e­r Ferencz járulnokot, Járulnokságra P­r­e­i­s­z­­ler Ignácz díjpénzes gyakornokot, ’s az ekkép’ megüresült dijpénzes gyakornokságra Szuper László díjtalan gyakornokot érdemesítő. — (B­P. H.) ___ ______ Bányatörvény. Az egyesületi jogon kívül, m­elly körül már megkezdő tájékozásait egyik munkatár­sunk , a’ bányatörvény is azon kevés tárgyak közé tarto­zik, mellyekről a’ lefolyt év alatt nem nyilatkozánk. Nem azért hallgattunk e’ tárgy fölött , mintha fontosságát eléggé nem méltánylanók. Tökéletesen osztozunk egy érdemes izótársunk’ véleményében , ki alább olvasható nézeteit a’ bányatörvényjavaslatról illy szavakkal kezdi meg : _ „Kit a’ bányászat — ezen legrégibb ’s mai napig leg­kifejlettebb iparága hazánknak — közelebbről érdekel, az a’ bányatörvényjavaslatot bánni részben tárgyaló nyil­vános discussiot szívesen veendi, annyival is inkább, mi­vel azon nem csekély számú tárgyak közt, mellyek a’ múlt országgyűlésen előfordultak, egy sincs, melly az időszaki sajtó’ utján kevésbbé volna felvilágosítva, felde­rítve ’s előkészítve , mint épen a’ bányatörvényjavaslat.“ Habár e’ javaslat, mindkét tábla által elfogadva, meg­erősítés végett, már legfelsőbb jóváhagyás alá van is ter­jesztve , az időszaki sajtónak ébren kell tartani iránta a’ közfigyelmet, nehogy a’ hallgatagság arra magyaráztas­­sék, mintha a’ kiáltó szükség e’ részben is nem éreztet­nék. De szóljanak a’ következő sorok. * . * * „Szabad legyen mindenekelőtt az uj bányatörvény­könyv’ szükségéről megjegyzést tennem , már csak azért is , mivel azon egyetlen hang *), melly az időszaki sajtó’ utján ezen fontos tárgyban magát hallata — a’ montani- etikai levelek’ írója (Pester Zeitung 104. és 108. szám) egy új bányatörvénykönyv’ behozatalát szükségtelennek időelőttinek nyilvánitá. -r- En, ki a’ bányatörvény feletti nézeteknek tisztába hozatalát leginkább a’ sajtó’ működé­sétől várom, a’montanistikai levelek’ megjelenésén szivem’ mélyéből örültem, de csakhamar elszomorodtam, látván, mikép’ ezen felszólalásnak is csak az lesz a’ következése , hogy százados indolentiánkat , melly minden ügyeinkben általában, de kiváltképen a’ technikai és igy a’ bányászati ügyekben , a’ józan haladás’ nem csekély kárára uralko­dik, még jóval növelni fogja; mert vajmi sok ember van, ki a’ „sat temporis“ szál mentvén munkátlanságát, csak akkor fog munkához, midőn a’ vaskénytelenség már nya­kára nőtt. Teljesen igaza van dr. S. urnak , midőn azt mondja hogy a’ hol valamelly törvény a’ kor’ szükségeinek ’s igé­nyeinek többé meg nem felel, ’s szakértők’ helyeslését nem birja, ott — hacsak azon utak és eszközök, mellye­­ken és mellyek által a’ közvélemény’ üterét megtapogatni ’s szakértők és érdeklettek’ Ítéletét nyilvánítani lehet, el­zárva nincsenek — ott a’ politicai láthatáron jelek tün­.) E’ sorok’ írójának, mint látszik, elkerülték figyelmét azon jeles czikkek, mellyek e’ tárgyról , Turzó név alatt, a’ B—P. Híradóban megjelentek. — Szerk.­nek fel, mellyeket ignorálni igen , de elvitatni épen úgy nem lehet, mint azt „cogito, ergo sum,“ de csalatkozik, midőn azt hiszi, hogy hazánkban, a’ bányatörvényt ille­tőleg, illy jelek nem mutatkoznak, hogy Magyarország­ban majd nem 300 éves bányatörvényeinkkel minden em­ber teljesen meg van elégedve , és hogy húsz magyaror­szági bányamivelő közt alig volna egy, kinek csak álmá­ban is eszébe jutott volna egy uj bányatörvénykönyv­ be­hozatalát kívánni. Igaz, olly előjelek, mint minek Angol- vagy Fran­­cziaországban uj törvények’ hozatalát megelőzni szokták, például a’ sajtónak megfeszített erővel­ izgatása, több százezer aláírással ellátott petitiók, számos ’s roppant pénzerővel biró társulatok ’s több effélék — hazánkban még ez ideig nem léteznek; de ez nem azért van, mintha az elavult törvényeknek megváltoztatását ’s újaknak, a’ kor’ igényei által parancsoltaknak, alkotását senki sem kivánná; hanem azért, mert politicai életünk gyermek­korából még alig bontakozott ki; mert szakértőknek ’s leginkább érdekletteknek a’ törvényhozásban igen csekély vagy semmi befolyásuk sincs ; mert férfias tetterőnket a’ közügyek iránti részvétlenség lebilincselve tartja; mert önerőnkkel magunkon segiteni, vagy ehhez csak járulni is hozzá szokva nem vagyunk ’stb. De ha a’ most említett előjelek nem mutatkoznak is mert ez idő szerint m­utatkozniok nem is lehet — azért nem hiányzanak más , pedig kiáltó jelek, mellyek egy uj bányatörvény’ szükségét kézzelfoglaitólag bizonyítják. Avagy már maga azon körülmény , hogy ennek szüksége már három különböző ’s egymástól távol eső időszakok­ban tartott országgyűlésen tettleg ’s világosan kimondva jön, nem elég kiáltó jele ? Feltehetni-e, hogy azon ket­tős országos küldöttség, mellynek egyike már 1790-dik, másika az 1828-ik évi orsz.gyűlésen egy uj bányatörvény­könyv’ kidolgozásával megbizatott, — kineveztetett vol­na, ha a’ törvényhozók a­ fenálló bányatörvény’ hiányait ’s czélszerűtlenségét át nem látják, már pedig egy az al­sótáblánál hozott, a’ felsőtábla által magáévá tett ’s ő felsége által megerősített határozatot rögtönzöttnek ’s elhamarkodottnak tartani nem lehet, hanem az minden­esetre az ország’ többsége’kifolyásának tekintendő, bárha ezen többséget nem az ország’ összes lakosai, hanem azoknak csak a’ törvényhozással biró része képezné is. Meg vagyok győződve , hogy Miksa király’ bánya­­rende a’ maga idejében remek munka volt, ’s hogy az a’ 16-dik századnak dicsőségére válhatott; tudom , hogy abban már akkor olly elvek tétettek le, mellyeket korunk­ban sem lehet mellőzni, mellőzni nem szabad ; de az is igaz , hogy ezen törvény, durva német szerkezeténél ’s több benne foglalt rendeleteknél fogva, az egész ország’ sympathiáját soha sem bírta. Midőn Miksa király’ bánya­­rende 1573-dik esztendőben kiadatott , akkor az csak az alsó magyarországi bányavárosokra volt kiterjesztve , mert akkor tájban a’ szathmári és kassai bányák erdélyi fejedelmek alatt állottak, ’s a’ szepességnek iglói kerülete Lengyelországhoz tartozott, de a’ többi, magyar korona alatt álló bányahelyek is bányatörvény nélkül hagyat­tak.­­ Az egész Magyarországra ’s Erdélyre csak 1723. és a’ szepesi városokra 1772-ik évben terjesztetett ki ezen bányarend. A’ linczi békekötés után, 1647-ik eszten­dőben, magok az alsó magyarországi bányavárosok pa­naszt emeltek ezen bányarend ellen. Egy századig ismé­telt panaszaikra 1743-ik évi országgyűlésen, a’ 40-ik czikk’ következtében, egy fényes küldöttség ment a’ bányaváro­sokba, ezeknek panaszait ’s kivánatait meghallgatandó, ’s a’ felől véleményes tudósítást teendő. Ezen küldöttség’ munkálata alapjául szolgált azon junius’ 9-kén 1747. ki­adott ’s a’ hét bányavárosoknak külön-külön megküldött k. kir. leiratnak, melly a’ bányavárosok ’s a’ kir. kamara közt fenforgó viszálkodásoknak megszüntetését ’s a’ bá­nyai jogok’, kiváltságok’ ’stb. közelebbi meghatározását czélozá. De talán ezen k. kir. leirat minden fentemlitett hogy az viszálkodásoknak véget vetett ’s a’ bányavárosok 's bá­nyatársulatok’ kivánatait kielégité ? — korántsem. Ezen viszálkodások mai napig is fenállanak, ’s az emlitett tes­tületek 1790-ik esztendőben nemcsak az 1747-ik évi, de az 1764., 1781. és 1789-ki években kiadott k. kir. rende­­ltek ellen is felszólaltak, ’s midőn az 1827-ik évben egy uj bányatörvénykönyv’ kidolgozására kinevezett országos küldöttség a’ bányavárosoknak ’s bányatestületeknek meghagyá, hogy sérelmeiket ’s kivánataikat összeszed­vén, neki beadják, — akkor ezeknek száma 144-re ment, ’s mai napig aligha jóval nem növekedett. Ezen tények után ítélve, ’s tekintetbe véve, alsó magyarországi bányatársulatok majdnem összesen 1844-ik évben egy uj alázatos felirást intéztek, panaszaik’ előadása végett, legfelsőbb helyre , — egy uj bányatör­vénykönyv’ szükségtelenségéről ’s czélszerűtlenségéről csakugyan többé szó nem lehet, valamint arról sem, hogy a’ bányamivelők’ többsége, a’ mostani bányatörvénynyel teljesen meg volna elégedve. ’S ha volna még valaki, a’ ki erről kételkednék, annak csak azt kell javasolnom : for­duljon meg a' bányavárosokban , forduljon meg más bá­nyahelyeken, ’s bányatörvényeink’ hiányai minden lépésen szemébe tűnnek; látni fogja , mikint a’ kir. kamara , a’ bányavárosok , bányatársulatok ’s megyei hatóságok kö­zött viszálkodások és súrlódások vannak napirenden , — szabad legyen csak a’ legújabb beszterczebányai , bánáti ’s borsodmegyei eseményekre emlékeztetni — , hallani fogja , mikint a’ bányatársulatok’ tagjai való és képzelt panaszaikkal minden alkalommal előállanak , ’s a’ kir. kamarát érdekeik’ legnagyobb ellenségének után útfélen kiáltják, pedig — mellékesen legyen mondva — jobban tennének, ’s ügyöknek többet használnának , ha ezen tár­gyak’ tisztába hozatalát, az időszaki sajtó’ útján elősegí­teni igyekeznének. A’ mi dr. S. urnák azon ellenvetését illeti, hogy az időszaki sajtó a’ bányatörvény’ ügyét nemcsak fel nem karolta, de sőt azt egészen ignorálni látszik, ezt tagadni nem lehet, mert tény, pedig szomorító tény. De ebből a’ bányatörvénykönyv’ szükségtelenségét nálunk épen úgy nem lehet következtetni, mint nem lehet azt, hogy valaki nem beteg, ha egészsége’ helyreállítása végett nem Prisz­­nitzhez, de a’ gyógyszertárhoz folyamodik. — Nálunk a’ sajtó’ működése még igen uj tünemény, annak hatása még sokak által kellőkép’ nem ismertetik, ’s azért azt kellőleg méltányolni nem tudják; nálunk a’journalistica, kivált a’ magyar journalistica, igen kevés technikai kapacitáso­­kat számlál; nálunk a’ ki technikus, az nem ir, a’ ki pe­dig ir, az nem technicus; szóval, nálunk, a’ politicát ki­véve, az időszaki sajtó nem azon fokon áll, hol állania kel­lene, hol állania rendeltetése. Egy új , a’ kor’ igényeinek megfelelő bányatörvény­­könyv’ múlhatlan szükségének további bebizonyítására még csak a’ kőszén’ ügyét említem röviden, ezen tárgy’ bővebb felvilágosításához később visszatérendő. Nincs jó­zan gondolkozásu ember e’ hazában, ki at nem látná, hogy fejledező iparunknak ’s kereskedésünknek egyik legfőbb tényezője ’s legnagyobb emeltyűje a’ kőszén. Ezen kérdés’ szerencsés megoldásától iparunk ’s kereskedésünk’ felvi­rágzása nagy részt függ. Ez idő szerint a’ kőszén a’ föl­desúr­’ tulajdona lévén, mint ollyan, a’ bányatörvény alá nem tartozik. Ez tovább így nem maradhat, mert a’ múlt országgyűlés is elismerte már, hogy a’ kőszén a’ bánya­­törvény alá tartozó tárgyak közé sorolandó. De lehet-e ezen, a’ maiparunkra nézve ártalnas állapot’ megszünte­tését ’s ezen kérdés’ szerencsés megoldását, egy uj bá­nyatörvény nélkül csak gondolni is? — Valóban nem! De a’ montanistikai levelek’ írója azt javasolja, hogy a’ bányatörvénykönyv’ behozatalával várni kell mind ad­dig, mig egy uj polgári törvénykönyvünk lesz, mellyet úgy is mindnyájan óhajtva válunk; mert szerinte, ez amannak alapja lévén, máskép’ az első emeletet alap ’s földszintsor nélkül építjük. Én — azon kérdés’ tárgyald-

Next