Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-05-23 / 885. szám

Vasárnap Május 23.1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 s­ze­r hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 9 pengő kr, a’ k e 11 é s hasába sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Teendőink. III. Fővárosi újdonsá­gok. Törvényhatósági dolgok: Pestváros’(bud­­gete), Fiume (keresk. dolgok). Erdélyi országgyűlés. — Természettudományi társulat’ (vége). Külföld. Duna­­vízállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Teendőink. III. Nemzetiség, alkotmá­nyos szabadság ’s törvényes függetlensé­günk’ fentartása ’s kifejtése: ezen czélok közül egyesült pártunk; az ellenzéki név ’s eljárás csak helyze­tünk’ következménye. De ha az ellenzék nem tiszta negatívban keresi működéseinek egyedüli feladatát, miként történhetik, hogy ugyanazon egy párt mégis szüntelen ellenzésben áll, hogy a’ kormány’ annyi változásai után ellenzék lenni meg nem szűnt? Ez azon kérdés, melly elleneink’ szokott leyali­­tásával valószinüleg azért hozatik fel szüntelen újra, mert senki sem ignorálhatja, hogy rá kimeritőleg felelni nem lehet. Kisértsük meg azonban még egyszer. Nem volna-e szabad mindenekelőtt a’ kérdést megfor­dítanunk, ’s, minden alázatossággal, annak előadására szó­lítani fel elleneinket : miként történik, hogy miután a’ kormány jelenleg, a’ conservativek szerint is, egészen uj irányban működik, mégis ugyanazon párt seregük zászlói körül , melly előbb is pártolását tűzte ki czélul ? Hogy a’ kormány’ iránya változott, a’ B. —P. Hiradóban szám­talanszor ’s csak nem rég'589. számában is olvastuk; gróf Széchenyi Politicai Programmjában ezen meggyőző­désre építi minden okoskodásait; nem csodálatos-e, hogy a’ kormány’ pártolóinak személyzetében olly kevés vál­tozás történt ? Uj elvek alkotmányos országokban uj pártokat szoktak előidézni, csak nálunk nem történik változás. Fejtessék meg e’ rejtély, mi kiváncsiak va­gyunk rá. , De szóljunk magunkról. Az oppositionak okszerűsége kettős meggyőződésen alapszik. Az első , hogy a’ hazának jelen helyzete nem ki­elégítő. A’ második, hogy a’mód, miszerint a’közdolgok kormányoztatnak, nem czélszerű, ’s némellyek azok közül, kik a’ kormányzással megbizattak, a’ nemzet’ egy részé­nek bizodalmát nem birják. Reméljük, szavaink nem fognak félremagyaráztatni. Valamint alkotmányos országban senki sincs, ki a’ köz­élet’ pályáján minden polgárok’ bizodalmával bírhatna, ’s mig elveihez hiv marad, az ellenkező véleménynek’ pár­tolására számolhatna, úgy e’ politicai bizodalmatlanság­­nak kijelentése sem foglalhat magában semmi sértést, ’s tulajdonkép’ más szavakkal annyit jelent, mintha monda­nék, hogy egy bizonyos férfiútól következetességet vár­ván, elveit a’ magunkéinak vallani nem akarjuk. E’ poli­ticai bizalmatlanság megfér avval, hogy ugyanazok iránt a’ legnagyobb bizodalommal viseltessünk, hogy azokban — mennyire első politicai föllépésök óta változatlanul meggyőződéseiknél maradtak, tiszteljük a’ szilárdságot, melly ellen küzdenünk kell. ’S most kérdjük, valljon olly nehéz-e az ellenünk fel­vetett kérdésre felelni ? A’ múltra nézve nem szükség szólnunk. Gróf Széchenyi Politicai Programmja’25. lapján világosan kimondja az okot, melly miatt hazánkban min­dig erős ellenzék létezett, a’ B.—P. Hiradó 589-dik számában maga sem roszalja annak előbbi működését. Csak a’ jelenre fordítsuk figyelmünket, kérdjük valljon a’ haza’ jelen állapota kielégítő-e? valljon nekünk , kik eddig az ellenzékkel álltunk , lehet-e bizalmunk a’ kor­mányhoz ? ‘S ugyan milly állapotban látjuk hazánkat? „Beteg honunk sinyle, lázas ’s ekkép’, az egészet tekintve, épen ki nem elégítő állapotban van a’ monarchiával összeházasítva“ igy szól gróf Széchenyi a’ Programm’ 42-dik lapján. — ’S ugyan kérdjük, mi megelégedhetünk-e illy hely­zettel. „Valóban vérzik a’ becsületes ’s a’ nemzet’ kifejlődését őszintén szomjazó embernek szive illy látmányon, ’s hol olly roppant a’ fejlődhetés, olly tömér­dek a’ kincsforrás, ’s mégis annyi a’ fej­letlen, annyi a’ maga magát emésztő kincs, ott lehetetlen illy kérdésre nem fa­kadnia: valljon ennek igy kell-e lennie, ’s ez nem leh­etne-e máské­p’?“ (Prog. 24. 1.) ’s vall­jon csak az ellenzéknek nem lenne szabad e’ kérdésre fa­kadnia , valljon csak neki volna tiltva elkövetni, saját meggyőződése szerint, mindent, hogy ezen olly szomorú állapot valahára megváltozzék ? Gróf Széchenyi az ellen­zék’ soraiból intézte e’ kérdéseket először nemzetéhez, szavai az ellenzék’ sorai között találtak viszhangra, midőn saját kérdéseire, mint férfihoz illik , tettekkel felelt, az ellenzék’ táborában találta társait, ’s ha az egyszerű ka­pitány, kinek szavára húsz év előtt egy nemzet’ jobbjainak egész serege megindult, ’s kit mi is örökös kapitányunknak hivénk, most viszonyainkat megváltozottaknak hiszi, ’s ba­jaink’orvoslását más eszközöktől várja,bámulhatja-e valaki, hogy midőn állapotunk nem változott, mi tétlenségbe visszavonulni nem akarunk, ha azon után tovább is meg­maradunk , melly­et’ állandó követésének „köszönhet­ni“, mint gr. Széchenyi mondja, „hogy megva­gyunk, és mint magyarok vagyunk meg, és habár egy igen fejletlen alkotmányt, de azért illyest mégis bírunk?“ (16. lap.) De hát mért nincs bizodalmatok a’ kormányhoz ? Így szólnak elleneink: „V­olt idő, midőn a’kormány’ legfőbb irányzata, nemzet és alkotmány­­ellen­es v­olt,’s ekkép’ nem vala egyéb,mint kötelesség ellenzékileg kiállani a’ gátra:“ — igy szól gr. Széchenyi a’ 27. lapon, — de e’ napok el­múltak, ,,a’ kormány felhagyott alkotmány és nemzetiségkövetkeztetési tervé­vel, vagy legalább olly következetes systemával nem eszközli azt többé, mint tévé azelőtt.“ (1. 41.); miért hát ennyi bizalmatlan­ság? miért nem fordítjuk hasznunkra „a’ kormány’ hatalmát, előnyeit 's mindenekelőtt jó szándékát nemzeti­ségünk’s alkotmányunk’ kifejtésére“ (10.1.)? miért maradunk meg ellenzé­sünkben „most, a’nélkül, hogy csak legtá­volabbról is tudnak, mit fog a’ kormány jövő országgyűlésen kitálalni“ (68. 1.) A’ B.P. Hiradó 589-ik számában ünnepélyesen kinyilat­koztatja, hogy „s­zázadok óta nincs kor, melly­­ben a’ kormány, törvényszerűség, nemze­tiség és alk­otmányossággali megbarátko­zó s’ dolgában, szebben, állott volna, mint épen mos­t“, ’s mi miért nem csatlakozunk hát tarta­lék nélkül a’ kormányhoz, miért nem szavazunk általános bizodalmat most, nyugottan elvárva a’ tálalás’ nagy órá­ját, melly után olly dicső lakoma igértetik ? Hisz’ jelen vitatkozásaink csak a’ szakácsok’ jó kedvét és saját étvá­gyunkat ronthatják meg, ebéd előtt ildomos magyar em­ber pihenni szokott. Legyen szabad e’ kérdésekre felelni. Felfogásunk sze­rint, az egyetértést, melly minden sikernek első föltétele, mind a’ pártok, mind a’ nemzet ’s kormány között csak az segítheti elő, ha egymás közötti méltánylattal, de egy­szersmind férfias nyíltsággal mondja ki mindenikünk né­zeteit. Azon leszünk, hogy ezt tehessük. Mindenekelőtt „keblünkbe nyúltunk.“—mint azt gr. Széchenyi a’ 156. lapon tanácsolá, ’s kinyilatkoz­tatjuk becsületünkre, hogy ott: „ir­re­conciliabili­s gyűlöletet a’ kormány iránt“ nem találtunk. A’ végrehajtás’ szerkezete nem felel meg kivánatainknak, azon egyszerű oknál fogva nem, mert azt az alkotmá­nyosság’ eszméjének megfelelőnek nem hisszük ; teljesen meg vagyunk győződve,hogy e’ szerkezet a’ dolgok’ nyu­­gott kifejlődése által változni fog; de tudjuk azt is, hogy e’ változás egy napnak mi­re nem lehet, ’s hogy más al­kotmányos nemzetektől különböző helyzetben állván, pár­tolásunkat vagy ellenzésünket személyekhez kötnünk nem lehet. Vannak e’ hazának bajai, mellyeknek orvoslása el nem halasztható,’s az ellenzék sértené köteles­ségét, ha azt, mit a’ hazára nézve jónak tart, ellenezni akarná, csak azért, mivel az a’ kormány által in­dit­vá­nyoztatott. Nem a’ kormánynyal megbízott egyes személyek elleni indulat, nem ellenzéki viszketeg ’s rászalási vágy az, mi sorainkat összetartja; függetlenség ’s nemzetiségünk’ megőrzését, alkotmányos szabadságunk’ védelmét ’s ki­­fejlesztését tűztük ki czélunkul; minden, mi e’ czélokhoz közelebb vezet, jöjjön az bárkitől, általunk pártoltatni fog ; ’s ha gróf Széchenyi’ jóslatai helyesek , a’ jövő törvényhozás be fogja bizonyitani, hogy Foy’ nagy szava: „on ne’s appuit que sur ce qui resiste“ igaz nálunk is. A’ kormány’ legüdvösebb szándékai, mind az, mit ha keresz­tülvitt, neki a’ nemzet’ örök háláját biztositja, csak úgy vitethetik keresztül, ha vele az ellenzék kezet fog, ’s a’ tapasztalás meg fogja mutatni, hogy nem rajtunk múlik, ha illy dolgok — minő például az adó — elmaradnak. Ez elhatározott szándékunk, mellyet ünnepélyesen kimondánk, a’ nélkül, hogy azon 600 ellenzéki tag kö­zül, kikről a’ B.—P. Hiradó 589-ik számában szól, csak egy találkozott volna, ki annak ellenmondana; de tehe­tünk-e többet? Gróf Széchenyi István, kinek ,,a’ kor­mány — az igaz egy kissé későn — roppant munkát rakva vállalta, hatása’ körét tá­gitni szi­veskedett; mit azonban még látni fogunk“ (48 lap) a’ kormányhoz olly közel ál, hogy annak szándékait tökéletesen ismerheti, — ’s hogy a’ fel­vett hasonlatnál maradjunk , a’ konyhában forgolódva, mind azon jóizü étket, melly reánk vár, előre izlelé , a’ B.—P. Hiradó is beavatott talán a’ jövő’ titkaiba, ’s atticus javát azért nem pazarolja czikkeiben , mert rá a’ főzésnél szüksége van ; de mit tegyünk mi szegény ebédre hivott vendégek, kik még az étlapot sem láttuk, kik a’ kormánytól olly távol állunk, hogy, mint a’ B­­P. Hír­adó’ 589. számában nagy szomorúságunkra olvastuk : „arra, hogy a’ kormányzás’ részesei legyünk, mint a’ B.P. Hiradó’ vezére tudj­a — hivatva nem vagyunk, sőt nem is lehetünk­, mit tegyünk mást, mint aggódni, miben keressünk okot azon bizoda­­lomra, melly tőlünk kívántatik? — Gróf Széchenyi a’ bizo­­dalom’ okát abban keresi; mert a’ kormánynak eddig szán­dékai’ kitálalására ideje nem volt. Jele, hogy a’nemes gróf olly viszonyokban élt, mellyek között, ha az ebéd’ órája ütött ’s még tálalva nincs, erősebb argumentum arra, hogy a’ jó ebéd jőni fog, alig lehet; de vannak viszonyok, hol illy okoskodás mellett éhen is maradhatunk, ’s a’ magyar ellenzék eddig i­lyenek között tölté napjait. Bizodalom csak meggyőződésnek lehet következmé­nye, ez csak tapasztalásokon alapulhat, ’s a’ nélkül, hogy valakit sérteni, vagy a’kormány’jó szándékait gyanúsí­tani akarnók, kérdjük: mik azon tapasztalások, mikből következtethetnek, hogy a’ kormány, mint azt némellyek állítják , egészen uj irányban működik ? Nemzetiség’ te­kintetében állásunk kedvezőbb , mint annakelőtte , a’ kormány, úgy látszik, alkotmányos formáinkkal is jobban megbarátkozott, de ezen örvendetes változás, mellyet el nem ismerni igazságtalanság volna, nem tegnap óta tűnik fel. Tisztelet becsület, de igazság is: ha nemzetiségünk erősben áll, azt nem az 1847-ik évnek köszönjük, ha al­kotmányunk olly eszközök által , mint 1823-ban vagy 1839. előtt nem támadtatik meg, a’ három évi időszak, melly az 1843-ai országgyűlést megelőzte, nem vala e’ tekintetben a’jelennél roszabb; ’s mi, kik 1843-ban az ellenzék’ soraihoz tartoztunk , — tartoztunk pedig azért, mivel a' nemzetiségnek a’ nyelv’ diplomaticus használatra emelésén kivül még más támaszai kivántatnak , mert az alkotmányosság’ formáin kivül az alkotmányosságnak még lényege is van , mellyet elismerve nem láttunk, — mi ellenzék’ emberei kérdjük: ugyan miért foglaltunk el más állást most 1847-ben, mint mellyet három évvel ezelőtt elfoglaltunk ? — Hol van a’ sérelem , melly azóta orvo­soltatok , hol van a’ biztosíték, mellynél fogva a’ jövőre nézve törvényeink’ sérthetetlensége iránt megnyugtatva lehetnénk ? Sőt nem történtek-e dolgok az utósó ország­gyűlés óta, mellyeket pártunk a’ haza’ minden törvény­­hatóságainak gyűlésein sérelmeknek hirdetett, ’s mellyek e’ szerint mindent idézhettek elő , csak részünkről bizo­dalmát nem? Illy viszonyok között mi bizodalmát nem érezhetünk, ’s valamint alkotmányos ellenőrködési tisztünkkel felhagyni nem fogunk, úgy a’haladás’ vezetését sem hagyjuk magá­ra a’ kormányra, sőt van egy ok, melly a’jelen pillanatban különös éberségre hivja fel sorainkat. — ’S ezen ok — vessünk véget a’ B.P. Hiradó’ bizonytalanságainak, ki soha nem foghatja meg, honnan van, hogy a’ kormány iránt még mindig bizodalommal nem viseltetünk — ezen ok, mondjuk ki nyiltan, egyenesen azon párt’ fellépésében ’s nyilatkozataiban fekszik, mellynek a’ B.P. Hiradó orgánumaként szólal fel. Ha a’ párt, mellyről gróf Széchenyi a’ Programm’ 159-ik lapján szól, egyszer létezni fog; párt, melly soraiban mustrát tartva, bár meghagyná is a’ conservativ czimert, ha tetszik, de e’ fölébe sokkal kiáltóbb betűkkel még eze­ket is tétetné: „Reform, progressio nemzeti és alkot­mányos vágásokban, engesztelődés minden hazafiak iránt, ’s mindenek fölött erköl­csi és társadalmi tisztaság, ’s ha ki­vált az ekkép’ reorganisált uj testület sokra fi­gyelmeztető zászlójának becsületére is cselekednék mindig,“ (Széch, Prog.) ha volna illy párt, ’s ha ezt látnók a’ kormány körül, ámbár az ebédet tálalás előtt dicsérni, felfogásunk szerint, nem okszerű, sok közülünk talán elenyészni értene keblében minden bizodalmatlanságot, mint a’ dolgok most állnak, fájda­lom, nincs rá alkalmunk, ’s azon helyzetben kell marad­nunk, mellyet előbb elfoglaltunk. — Csak a’ kormánytól függ, hogy minket e’ helyzetből kimozdítson. Pirítson el minél előbb , feleljen meg a’ várakozásnak, mellyel, úgy látszik, sokan tekintenek feléje, ’s a’jövő országgyűlésen nem fogja senki több örömmel hirdetni a’ kormány’ győ­zelmét, mint mi azt, hogy benne csalódánk. — ***: 81 IK3- As ünnepek miatt lapunk kedden meg nem jelenhetvén, a­ hiányt később pótolandjuk.

Next