Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-05-30 / 888. szám

Vasárnap 1 88. Május 30. 1847. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp­­ Előfizethetni helybe L­a­n­d­e­r­e­r Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak is’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k­e­tt­ő­s hasábu sorért pedig 10 p kr számittatik TARTALOM. Hiv. közrem. Ösiség. II. Fővárosi új­donságok. — Nevelési társulat. Törvényhatósági dolgok : Buda (István főherczeg’ levele). Zemplénből (a’ felföld’nyomora). Sopronból (közgyűlés). Külföld. Hirde­tések. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége hallerkői gróf Halle­r Ferencz titkos tanácsost és ve­zérőrnagyot sz. István’ magyar kir. rende’ középkeresztjével diszesiteni. W­o­­­f­s­t­e­i­n Józsefet a’ pesti k. egyetemnél mathesis’ tanítóját pedig magyar okleveles nemességgel megajándékozni legkegy. méltóztatott. Ő felsége, hazánkfiát Seeburger Jánost, bécsi közkórház’ aligaz­gatóját­, második udvari orvossá és cs. kir. valóságos kormányszéki taná­csossá kinevezni legkegy, méltóztatott. — (B—P. H.) Ösiség. II. Ha az ösiség még tovább is nagy ügy­gyei bajjal fentartathatnék , megfelelhet-e alkotása’ czél­­jának? — E’kérdésre a’ múlt czikkünkben ismertetett irat’ t. szerzője tagadólag válaszol. Szerinte az ösiség’ czélja abban áll , hogy egy részről a’ nemzetségek ado­mányozott birtokaikban fentartathassanak , és ha abból kiestek, rendesen abba ismét visszakerüljenek; más rész­ről, hogy az adományozó korona, törvényszerüseg, hűtlen­ség vagy magszakadás által támadott jogaiba okvetetlen minél előbb beléphessen , ’s a’ visszanyertet uj nemzet­ségek’ alkotására fordítsa, vagy legalább fordíthassa. — E’ definitiójára vonatkozólag a’ t. szerző feleletét alaposan ’s figyelmet érdemlőleg támogatja. Mi őt e’ térre azonban nem követhetjük, — de magunk is e’ tárgyra vonatkozó­lag, egy pár szót váltunk. — Az ősiségnek, a’ hova mi az örökösödési rendszert is sorozzuk , mostani czélja, a’ ne­messég’ fenntartása akar lenni; — ’s megfelel-e e’ czélnak, ’s elérhetni-e általában e’ czélt ? E’ kérdésre a’ feleletet csak a’ tapasztalásból meríthetni, ’s ennek nyomán állít­hatni, hogy a’ nemesi proletariátus napról napra nő; hogy az elszegényedés a’ nemesség közt inkább ’s inkább ter­jed adómentessége’ daczára is; ’s minthogy a’ nemesség­nek sem észre, sem munkásságra, sem pénzre kizáró pri­vilégiuma nincs; ennélfogva bizonyos, minden ősiségi bi­lincsek’ daczára, hogy a’ nemesi családok méginkább ki fognak szorittatni a’ földbirtokból; ’s ekkép’, ha az ősiség a’ nemességet fentartja is, nem biztosíthatja neki azon föltételeket, mik nélkül tekintélye ’s nyomatéka nem le­het ; ’s minthogy pedig az ősiségi bilincsek’ megszüntetése ’s a’ birtok és örökösödési jog’ megállapítása csakugyan inkább a’ nemzetnek, mint a’ nemesi castának kedvező, ’s a’ nemesi birtok’ osztálya mellett, egy más birtokos-osz­tályt fog szükségkép’ előidézni, bátran mondhatjuk, hogy e’ czél, t. i. a’ nemesség’ fenntartása, általában csak illusio. Czim ’s történeti emlék,ezt tőle senki sem fogja elorozni; sőt a’ fogalmak annyira tisztulva vannak már most, hogy a’ franczia forradalmi szellemet senki sem fogja többé utá­nozni , ’s valakinek vétkül tulaj­do­nitani, hogy nemesi családban született, mintegy visszatorlásául azon meg­vetésnek, mellyel a’ nemességnek tetszett a’ nép iránt viseltetni. De menjünk a’ szerzővel a’ dolog­ practicabili­­tására, ’s nézzük, mikép’ akarja az ősiséget megszüntetni. Ő a’ sicuti possidetis-t, az ősi jogok’ tiszteletével köz­vetíteni óhajtván, javasolja, hogy: a) Mondassák ki, hogy minden birtok marad abban a’ kézben , mellyben a’ törvény találja. b) A’ követelőknek kivétel nélkül adassék bizonyos határidő, egy-két vagy három esztendő, melly alatt jo­gaikkal előállhatnak. c) A’ perek’ elintézésére — a’ megyékbeni viszonyok’ kiegyenlítése ugyanazokra bízatván — rendeltessenek bírák annyi számmal, a’ mennyi kell az ország’ minden részeiben. d) Becsültessék meg a birtok, de becsültessenek ’s határoztassanak meg, bármi néven nevezendő, a’jószá­gon fekvő beruházások is. Ha a’ birtokos meghatározandó idő alatt, megtartani akaró szándékát kinyilatkoztatja, legyen joga — rajta fekvő pénzét, úgy beruházásait is levonva — a’ felelülmaradandó becsárral az igénylőt kie­­légiteni. Ha nem, fizettessék ő ki, ’s mozduljon a’ bir­tokból. c) A’ per ’s per közt, követelés meg követelés közt mégis különbség is lévén, azaz: egyik per zavarosabb, nehezebben kivihető , a’ másik tisztább , könnyebben feloldható, de némelly eddigi birtoklati czim is erősebb, a’ másik gyöngébb, de a’ méltányosság hozná magával, hogy a’ kereset’ minőségéhez képest, vagy egyenesen törvé­nyileg megállapítandó aránynyal, vagy pedig a’ birák ál­tal — minden idevágó körülményeknek, minden esetbeni józan megfontolásával — határoztassék el, a’ kiszámí­tott somma’ hányad részével tartozzék megelégedni a’ követelő. E’ javaslat, nézetünk szerint, kielégítőbb azoknál, mellyek az ősi igényeket számbavevén, kielégitésökre , határidőt szabnak; de azon felette fontos és sürgető mo­tívumoknak, mellyekkel a’szerző az ősiség’megszünte­tését támogatja, nem felel meg. — A’ fél eszmék, fél rendszabályok általában, nemcsak hogy czéloknak nem felelnek meg, de a’ praxisban is akadályokra találnak. A’ szóbanlevő javaslatnak is e’ nemű gyöngéje van; ’s pedig e’ javaslat törvénynyé alakulván — mind a’ mel­lett, hogy minden birtok azon kézben marad, mellyben a’ törvény találja a határtalan zavart, egy egész birtok­­ viszonyi forradalmat szülne, mert az egész nemesi jószá­gok’ tömege, ha nem is a’ birtokra, hanem értékére néz­ve , kérdés alá vonatnék, ’s ki döntené el e’ kérdést ? kü­lön e’ czélra rendelt birák ? De honnan fognék venni e’ birákat, midőn a’ magán jogtudomány’ e’ részében olly kevés jártas férfiaink vannak. Továbbá ha a’ birtokosok a’ jószág’ becsárával leendnek kénytelenek a’ követelőket kielégiteni, nem fognak-e a’ legjobb hiszemü birtokosok tönkre jutni? nem fognak-e olly becsárt fizetni, melly most tízszer nagyobb, mint mikor a’ jószág eladatott,’s a’ pénzöszlet, melly akkor érte adatott, akkor tizszer na­gyobb vala, mint jelenleg ? ’S illy igazságtalanságot uj törvény szentesítsen ? — Igaz ugyan, hogy per ’s per kö­zött, követelés ’s követelés között nagy a’ különbség, de törvényileg nehéz a’ kielégítési arányt meghatározni, ’s igy ezen meghatározási arányt tisztán a’ bírákra kellene bízni. Lehet-e a’ birói önkénynek illy tért engedni, ítél­jenek mások. — Mi tehát, elveinkhez híven, most is a’ múlt országgyűlési kerületi választmány’ azon javaslatá­hoz ragaszkodunk, miszerint az ősi igények egyszerre megszüntetendők; — valamint — a’ mint már mondók — a’ szóbanlevő iratot e’ kérdés’ megvitatására ’s tisztába hozatalára nézve nagy nyereségnek tartjuk; — nem követ­vén azok’ példáját, kik a’ jót is roszalják, ha az ellentá­borból jő. —­­ Fővárosi újdonságok. Rendkívüli élénkség uralkodik Budapesten , és pedig olly élénkség , mellyről nemcsak u. n. apáink ott a’ régi korban , hanem még csak valóságos édes atyáink sem ál­­modoztak soha, azon egyszerű oknál fogva, mivel a’ gőzha­józás, vasút, omnibumok (hozzá lehetne adni, ’s az újdon­dászat, a’ Noththeater,a’ színházi fölemelt árak, a’ kortes­kedés, a’ váltótörvény és az éhenhalás) csak a’ legújabb nemzedék’ boldogitására teremtettek Magyarországon. Zaj, lárma, tolongás, könyök-bordaérintkezés, izzadás és pornyelés, — mellynek közös neve télen : tánczvigalom, nyáron pedig : zöldmulatság, — egymást űzi minden leg­kisebb helyen, mit nem lehet otthonn­nak vagy szobának nevezni. Télen bálok, nyáron kirándulások, — itt a’ lábak soha sem nyugszanak. ’S a’ ki mindenütt jelenlenni, min­dent figyelemmel kisérni akarna , annak közönséges em­beri tüdő helyett legalább is gőzkatlant kellene hordania keblében, ’s fülek helyett kéményt és talpak helyett kere­keket az illető helyeken. Nem dicsekhetem ezen tulajdo­nokkal keblemben és az illető helyeken. — Úgy látszik, a’fővárosi nép sokkal több philosophiával bir az életbajok’ kikerülésében, mint a’ mi kisvárosi embereink. Haljon meg itt a’ legvénebb harangozó, ’s lopják el egy szomszédasz­­aszony’ legfiatalabb csibéjét, már is aggodalommal emlék­szik meg mindenki azon utósó órácskáról, melly számára is minden pillanatban megkondulhat, és az emberek’ roszaságáról, mellynek ármányai elől nincs menekvés, sem csibe, sem szomszédasszony előtt. Budapesten nincs nap, hogy halotti gyász induló ne harsogna végig az utczákon, nem említvén a’ csendes temeté­seket ’s azon még csendesebbeket, mik körül a’ kór­házak’ libériás egyénei végezik a’ halotti készületeket, ’s képezik a’ kurta gyászkiséretet ; — nincs nap, hogy lopásról, rablásról ’s ollykor gyilkosságról ne beszélnének a’ hírlapok , melly nem annyi ugyan és afféle, mint a’ hírlapok írják , hanem több és másféle. Múlandóságra , veszendőségre mutat minden perez; a’ typhus ismét erő­sebben pusztit, mint a’ télen; az ínség folyvást tart, ’s a’ koldusok napról napra követelőbbek ’s többen lesznek ; a’ pénz mindenütt kevés, ’s vannak emberek , kikről föl sem tenné az ember, hogy illy kérdésre fakadjanak: vall­jon a’ 10 pftos bankók kimentek-e a’ divatból ? mivel­hogy olly régen nem valt már szerencséjük egyhez is. — De törődik is mind ezen nyomorúsággal a’ fővárosi nép! Alig várja , hogy a’ nap kissé mosolygó képet vágjon, ’s egy kis ünnep zavarja meg a’ munkás napok’ rendet: azonnal kipusztul minden dolgozó szoba, műhely és bolt, azonnal mulat, vigad és kirándul minden. És él minden, mintha egy örök életre szólna az a’ kis emberi erő, melly szivét és lábát mozgásba hozza; ’s mintha ama’ szűk er­szényre , melly ma kiürül, a’ holnapnak és holnapután­­nak épen olly szüksége nem volna. „Hóra rutt!“ igaz; de a’ ruáló hórát itt nyakon csipik, ’s vele együtt rohannak a’ philosoph fővárosiak. A’ mult pünkösdi ünnepek’ vigalmainak leírásával kissé későn jőnénk már ; egy kis vázolat azonban hadd legyen itt letéve. Népünk’ vigalmainál mi mindig jelle­met , modort kerestünk , ’s boldogoknak éreztük volna magunkat, ha egyebet nem is, legalább azt írhattuk volna meg, hogy magyar nép mulatott hazánk’ fővárosá­nak vidékén. Bővében vagyunk még mindig a’ jámbor óhajtásoknak. Sok viz lefolyik még addig a’ Dunán, és sok jámbor ujdonságira fog utánunk feltűnni ’s elmerülni, míg e’ hirt füléhez ölelendi a’ két magyar haza. Azonban haladunk e’ hir’ valósulásához ! — Tele volt néppel a’ pünkösdi ünnepeken valamennyi nyilvános mulatóhely. A’ gyönyörű, de egy elhagyott városrész’ végében fel­állított ’s épen azért aránytalanul távoleső Orczykert’ lúgosaiban hemzsegett a’ reményteljes fiatalság, a’ szinte, de más reményekkel teljes öregek’ őrködése mellett. És ott valának számos ujjak, mellyek különben tűvel szoktak dolgozni, de most guitarre-hurokat pengetének; — ott valának eper-ajkak, mik szemérmes énekre nyilának meg, — ’s a’ bokrokon túl egy tisztátalan tó , mellyből kövér békák’ brekegése harsogott, — ’s ott valának mások, kik hallgattak a’ zöld pázsiton — ’s ah­­olly andalító volt a’ zöld mulatság! — A’ budai városmajor színig telt meg; a’ budapesti mulatóhelyek’ gyöngye, a’ zugliget, alig győzte magába fogadni a’ sokaságot. A’ svábhegy szinte nyögött a’ reá nehezedett embertömeg’ terhe alatt. Itt legtarkább ’s legzajosabb szokott lenni a’ mulatság. A’ nép’ legalsó osztályai viszik itt a’ főszerepet. Zavar nélkül nem folyt le a’ nap. Rendőrséget, katonaságot kelle ho­zatni, még pedig dupla portrókban, hogy féken tar­tassanak a’ rajongók. Egy tolvajt fedeztek fel magok között; a’ szenvedélyek fellobbantak, ’s meg nem elé­gedvén a’ tolvaj’ összedöngetésével, zsebkendőket kezde­nek összefonogatni, hogy még a’ statáriumnál is rövidebb úton, a’ legközelebb eső fára akasszák a’ boldogtalant. A’ rendőrség mentette meg. Egy „à la lanterne !“-féle jelenet a’ franczia forradalom’ idejéből. — A’ budai arena fuladásig tömve volt nézőkkel, hol a’ divatos „Monte­­christo“ regényből készült iszonyú drámával kinoztatik a’ közönség. — A’ pesti városligetben azt gondolták, hogy csak ott van ember, más vidéknek nem is jutott. — Pedig a’ pest-váczi kurta vasútvonalon a’ két pünkösdi napon nem fordult meg kevesebb ember, mint 12,000 és nehány száz. ’S ennek legnagyobb része Palotán állapodott meg, hova tűzijáték-hirdetéssel csábitgaták az embereket, hol egy katonai zenekar, Morelly’ hangászkara ’s egy árva czigánybanda rezegteték a’ levegőt. Morellyről sok­szor beszélték a’ lapok, hogy magyar zenét nem szeret játszani. Pünkösd’ hétfőjén magunk valánk tanúi, hogy csaknem kizárólag magyar nótákat játszott, fellelkesitve alkalmasint a’ közönség’ kifakadó helyeslése által, mellynek egy része körülállotta sátorát, meg nem állhatva, hogy a’ csárdások’ elevenítő hangjaira legalább fejét ne bille­gesse , — a’ másik rész pedig az erdő’ asztalairól kiabálá az éljeneket, valahányszor vége volt a’ nótának, és „újrá­­zott“, mig csak újra nem kezdők a’ nótákat. Ennyiből ál­lott a’ palotai mulatság’ magyar szelleme. Máskor ennyi sincs. Egyébiránt — ha az általános és sűrü pornyelést kivesszük — szomjazás és koplalás volt Palotán annyi, a’ mennyi a’­­ szűk esztendő’ böjtjére is elegendő lett vol­na. ’S miután három álló óráig vesztegeltünk egy ülő he­lyen, várván és dörömbözvén és kiáltozván egy adag fagy­lalt után, haza gőzölögtünk a’ pesti kioszkba. Ekkor szo­rított a’ locomotiv egy gépészt agyon. — ’S mára ismét nagy ünnepek vannak hirdetve. Ma nyittatik meg az Újépület­ melletti Széchenyi-liget be­menti dijak mellett, mellyeknek egy része a’ leégett né­met szinház’ tagjainak fölsegélésére, másik része meg nem nevezett jótékony czélokra fordittatik. Az utóbbiak igen gyakran fordulnak elő Pesten és eléggé ismeretesek. Az elsőkre is volna egy kis észrevételünk, de csak hadd nyisjék meg a’ Széchenyi-liget is ide. —Palotán búcsú van, ott Morelly rendez népünnepet és szed nép­jövedelmet. — Távolról lengő hirek szerint, a’ Honderűnek Kon­stantinápolyban mulató szerkesztője a’ szultán’ igen nagy kegyelésének örvend. Lesz majd olvasnivalónk „szultán barátja“ ő felségétől, ha hazajön.— — A’ Nemzeti Újság a’ pünkösti népünnepek’ frivo­­litása között egy szebb, komolyabb ünnepélyről tudósit. Szerinte pünköst’ hétfőjén tartatott a’ pesti fő­papnevelő­intézet’ díszteremében nyilvános vitatkozás ezen pálya­kérdés fölött: „jogosan folyik-e be a’ kath. klérus a poli­­ticába ? — ’s valljon ezen befolyása hasznos-e vagy káros az egyház- és vallásra nézve ?“ — Azon benne fölmerült kérdésre, hogy ki tűzte ki ezen épen olly korszerű, mint I érdekes kérdést? — azt mondja a’ Nemzeti Ujság, hogy s ha nem mondja is, tudja a’ nyájas olvasó. A ki e’ sorokat * írom, a’ mennyire csekély tehetségeimtől telik, nyájas is .

Next