Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-06-01 / 889. szám
Kedd 889. Junius 1. 1847 Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Irántisa’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 9 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p.kr számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. VI. Törvényhatósági dolgok : Sárosmegye (közgyűlés). Szabadka (lóverseny.) Göllnicz (czáfolat ?) — Iparműk, dijosztás. Term. tud. társulat. N. casino. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége Kilián János kömlői, Csontos József várkonyi plébánosokat, Németh Mihály professort és Ferenczy Imre érseki canczellárt az egri érseki megye’ tiszteletb. kanonokká , továbbá Ridl János karancskeszi és Szuhányi János doboczi plébánosokat a’ rozsnyói káptalan’ tisztib. kanonokivá kinevezni; végre Beniczky Auguszt kir. ítélő táblai ülnököt,kir. tanácsos' czimmel díjmentesen diszesiteni legkegy. méltóztatott. Ő felsége Keinisch Lajost, a nagyszebeni kir. teréziai árvaház’ igazgatóját Erdélyben, a’ károlyvári székes káptalan’ tisztib. kanonokjává; — Bíró Miklóst pedig az erdélyi kir. kormányszéknél tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. Frankenburg Adolf magyar kir. udv. kamrai járulnak a' magyar kir. udvari kanczellariához magyar tolmácscsálon érdemesítve. Pitzinger János, a’ budai kerületi főpostahivatalnál kezelőtiszt ellenőrködő tisztté, Seile Sándor, Geörch Móricz és Mottoni Zsigmond járulnokok pedig ugyanott kezelőtisztekké lőnek előléptetve. A’ nagy magyar kir. udv. kamara a’ zólyomi k. bányakamrai uradalomban megüresült badini ispánságra Weiterschütz József zólyomi ispánt, ’s az ekkép megüresült zólyomi ispán-állomásra Nikolásy István gyakornokot léptette; továbbá az aradi kir. sóhivatalnál megüresült ellenőrségre saját kérelménél fogva Polonyi Gotfriedot vallemarei kir. sótárnokot alkalmazta; nemkülönben a’ nádszegi k. sóhivatalnál megüresült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Lackenbacher Ferencz barcsi sómázsamestert ; a’ Barcson megüresült sómázsálóságra Szlabigh Jakab pajtaőrt, végre a’ Vágujhelyen megüresült k. sótárnokságra báró Clauer Jánost, pozsonyi ellenőrködő sómázsamestert érdemesité. — (B.P. H.) Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül VI. Ha felfogásom nem csak, ha némelly körülményeknek nagyobb tényezői erőt nem tulajdonítottam, mint a’ mennyibennök valósággal rejlik, akkor olvasóim közül sokan e’ lap’ 884. számában megjelent czikkem’ áttekintésekor kétségkívül eszméimhez pótolták azokat, miket én szőnyegre hozni elmulattam vagy azért, mert kényeseknek, vagy mivel említés nélkül is szembeötlőknek hittem, — és illy kiegészítés után tisztába jöttek magokkal az iránt, hogy legalább a’ restauratio’ alkalmával a’ hatalmasok, a’ gazdagok és a’ gazdagulásra vágyók ’s ezeknek fidus Achatesei, t.i. a’ sok elődi kaputos emberek, szegre fogják akasztani a’ korteskedést sújtó törvényektőli félelmüket, ’s megmutatandják a’ csupán büntetést és büntetést sürgetőknek, hogy az élet kineveti a’ theoriát, kivált ha e’ theoria félszeg. De másként van-e a’ politicai kérdéseknél! Birunk-e elég okkal megnyugodva lenni a’ felől, hogy már itt nincsenek olly érdekek játékban, mellyek a’ szigorú tilalomért sem hökkennek vissza czéljaiktól? Hisszük-e, hogy megyei rendszerünkben a’ közügyekre hatás’ módjai nem ingerük föl a’ kedélyeket, végeszközül mindig a’ corruptiohoz folyamodni ? Reméljük-e, hogy legalább e’ mezőn a’ büntető törvények olcsón, kevés áldozat mellett fékezhetik a’ kihágásokat? Én mindezt épen nem remélem. Miért ? — Okaim rá igen egyszerűek. — Iszonyúan hátramaradtunk alkotmányilag, anyagilag, köz- és magánjogi viszonyainkban egyiránt. Bár merre tekintsünk, a’ reform’ szüksége merül élőnkbe. Conserválni keveset lehet ahhoz képest, a’ mennyit teremteni vagy újjá alakítani kell. Mi módon veszünk búcsút az avatag múlttól: eltemetjük-e halottainkat keresztyénileg, a’ maga idejében ; vagy, mint a’ mórok Luco’ partjánál és a’ törökök Szigetiméi, cadaverek által akarunk előbb győzedelmet nyerni ellenségeinken? ezek a’ különböző pártokra nézve életkérdések lehetnek ugyan; de az minden kétségen felüli, hogy gyökeres reformok’ küszöbére léptünk, ’s hogy vannak ügyeink, mellyek, akárminő szellemben vezettetnek , az érdekek’ éles összekoczczanása és a’ szenvedélyek’ makacs harcza nélkül meg nem oldhatók. — Illy állítás talán nincs vita alatt többé, ’s a’ Nemzeti Újság’ hasábjain szintúgy előfordulhat, mint a’ Pesti Hírlapéin. Alig létezhetik nálunk olly ábrándozó, ki álmában is higyje, hogy a’ haladók mesés frugálitással fogják kivánataikat a’ legkisebb adagokra szorítani, és a’ csökönyösök mindent elkövetendnek, hogy pazarlóknak tűnjenek föl az engedményekben. Erre egyik oldalról sincs miért számítani , ’s nincs, a’ fenforgó kérdések’ természetén kívül, még tárgyalási modorunk miatt is. Vizsgáljuk meg az utóbbi állitást. Szomorú helyzet volna , ha a’ pártok jelszóul tűzték ki a’ leszavazást minden áron, ’s én meg vagyok győződve, hogy illyan egész általánosságban semmi felekezet által törekvési irányul soha el nem fogadtatik; mert ellenkezik az állomány’ nyugalmával, és a’ bölcs kormányfás’ tehetségét semmivé teszi. Nem kell ugyanis hinni, hogy a’ minoritásban létei a’ kellemes érzések közé tartozzék. Hódol az ember a’ többségnek , sőt tiszteli is azt. De miért ? Mert egy politikai kérdés azon időszaktól kezdve, hogy figyelmet ébreszte, és a’ közvéleményre hatást gyakorol, szünetleni, bár gyakran alig észrevehető alakulásoknak tétetik ki, mellyek mindig a’ különböző pártokban rejlő értelmi és erkölcsi súly’befolyása által történnek,’s ez annyira megy, hogy midőn e’ kérdés szerkezetet nyer, már a’ legélesebb ellenszenveket elnémította, ’s nem a’ győzedelemmeli garázda kérkedést, hanem többé-kevésbbé az érdekek’ józan kiegyenülését hordja függyelül. Ebből következik, hogy a’ kisebb szám’ emberei kedvetlen viszonyaikban is tisztelik a’ többség’ akaratát, melly noha papirosra le nem irt, kötmények által nem szentesített, de magában ezen akaratnak formáiban és mértékében rejlő transactiok’ eredménye, így függ össze a’ majoritás’ uralkodása a’ minoritás’ engedelmességével. Hol egy határozat’ alapja : leszavazás, ledorongolás ’s nem vitatkozás, kiegyenlítés, ott az erősebb párt a’ valamivel gyöngébbet politicai halottá akarja tenni, mi aztán, az életföntartás’ ösztönénél fogva, olly elkeserült védelemre izgat, milly eszélytelen és durva volt a’ megtámadás. — Ez előttem világosnak látszik. Menjünk már egy lépéssel tovább. Fenebb mondám, milly lehetlennek tartom, hogy a’ pártok irányul tűzzék ki a’ megvitatás helyett a’ leszavazást, ’s hogy ott is, hol a’ kiegyenlítés’ eszközei önként mutatkoznak, keresve keressék a’ dorongot és nyers erőt. De viszont igen csalatkoznánk, ha az egyéneknél azon szilárdságot és öntagadási erényt remélenek, mellyet intézményeink’ szelleme nem fejt ki, sőt többnyire ostromol és gyöngit. Az individuumok’ akaratán felül áll a’ rendszer’ hahatalma. Mig viszonyaink a’ mostaniak maradnak, minden fontosabb tárgy megvitatás helyett okvetlenül leszavaztatik, ’s minden tekintetet igénylő érdek, ha magában vagy idegen támaszték által tulsulylyal bir, zsarnokoskodni, különben pedig kiengesztelődés helyett fölingereltetni vagy elnémittatni fog. Miért ? Mert megyei életünkben fekszik azon modor, mellyet én röviden leszavazásnak nevezek, ’s mellyet szembe tettem a’ kérdések’ kifejtésével és a’ szenvedélyek’ lecsillapításával. Vizsgáljuk bár : nincs-e túlzás vagy épen ferdítés , első tekintetre, megengedem, igen különösnek látszó állításomban ? — Ki azt hiszi, hogy nem az egyéneknek van természeti és elidegeníthetlen joga, befolyni az állomány’ ügyeinek intézésére, hanem az állomány’ czélja, fölkeresni ’s használni az egyénekben rejlő minden erényt és minden értelmet , ki a’ státusszerkezetek’ aránylagos becsét ezen mértékhez szabja, ’s nem mondja egyik ország’ képviseletét a’ másiknál jobbnak csak azért , mert közelebb áll a’ suffragium universalehoz,melly suffragium universale utóljára is nem egyéb, mint a’ tudatlanságnak piedestalra és a’ bősz szenvedélyeknek oltárra emelése; ki leghelyesebb alkotmánynak azt tartja, melly, a’ körülmények ’s miveltségi állapot’ józan fölfogásán épülvén, a’ nemzeti értelem ’s közérzület’ kezeire bízta az állományi hatalmak' gyakorlatát: az illy férfiú,— ’s de kár, hogy nálunk kevés illyen van ! — valódi sajnálkozással nézi megyei gyűléseink' typusát, melly, mint egy szakadozott lelkű ’s meghasonlott kedélyű ember, többnyire egyebet eszközöl, mint a’ mit akar , egyebet szeret, mint a’ mire vágyni látszik. Mert jelen megyei szerkezetünk szerint olly tömeg alkotja a’ közgyűlést és hoz az igénytelen tárgyaktól kezdve a’ legbonyolodottabbakig határozatokat, mellynek néhol kilencz tized — máshol tán kilenczvenkilencz századrésze semmit sem ért azon kérdésekhez, miknek megfejtése körül rendszerünk által magnus Apollónak tekintetik, csupán a’ születés’ és kutyabőr’ előnyei miatt. Ez eddig világos, ’s belőle azt tanulhatnók meg, hogy nálunk a’ nyers erő’ kezében van a’ hatalom, mi igen szomorú dolog, ha t. i. nem hisszük némelly franczia szabadsághős’ azon állítását, miként a’ szegény és tudatlan ember nemcsak ösztönileg érzi, kinek tanácsára támaszkodjék, de minden terhes viszonyok közt inspirationál fogva bukkanik a’ nagyszerű szabályokra. Azonban ezen politicai mesmerismus’tanya törvényhatóságainkban soha sem bírván elég népszerűséggel, az értelem és vagyoni függetlenség több utakon igyekezett ’s törekszik most is a’ tömegek' alkotmányos befolyásától menekülni. Régen elvül állították föl, hogy a’ voxok nem számláltatnak, hanem mérlegeltetnek. Jelenleg az elnök, midőn kedve vagy körülményei úgy hozzák magokkal , a nyilatkozók’ többsége szerint dönti el a’ kérdéseket. Aztán a’ közgyűlések’ kihirdetésekor a’ szőnyegre hozandó főtárgyak néha köröztetnek, hogy sok ember jelenjen meg ; máskor elhallgattatnak, hogy a’ táblabirák kényelmesen fejtegessék nézeteiket. A’ pártvezérek gyakran szövetségre lépnek, nem hozni be korteseket; minek ideigóráig sükere is szokott lenni. Végre a' hirlapok’ tudósítói büszkén hirdetik, hogy a’ megyeterembe csak az intelligentia gyűlt össze tanácskozni; mi a’ szép szavakból kivetkeztetve ennyit teszen: nálok minden miveit ember erénynek tartja kezet fogni azon törvény’ végre nem hajtásában, melly a’ közgyűlésekre megjelenést pénzbüntetés mellett parancsolja; nálok, a’ megyei tagok’ nagyobb része — a’ tömeg — nem is sejti, mi szüksége volna a’ hazának épen az ő belátására ; nálok az intelligentia ünnepnek tekinti, mellyet vörös krétával kell megjegyezni, azon napot, midőn megyei rendszerünk’ gépe másként forog, mint az azt megindító organikus törvények szerint forgania kellene. — Milly kevés ok lehet valódi örömre illy összekuszált állapotban, kiki könnyen fölfoghatja. De én csak annyit akartam itt megjegyezni, hogy noha közjogilag a’ nyers tömegnek , azaz, a’ csábításokra és megvesztegetésre kitett tudatlan és szegény embereknek , kellene megyeinkben a’ többséget alkotni; mégis megtörténik olly kor , hogy az intelligentia kerül felül, bár többnyire olly tények által, mellyek a’ törvények’ mellőzéséhez és az együgyüek’ kijátszásához igen közel állanak. Illy meghasonlott irány, illy habozás és szakadozottság közt folynak tanácskozmányaink. Kérdés azonban , hogy az intelligentiának némelly esetekben előtérre nyomulása eszközli-e, hogy a’ főbb tárgyakban, leszavazás és ledorongolás helyett, megvitatás és az érdekek’ kiegyenlítése uralkodjék ? Igen ritkán. Mert hol van olly reform, melly semmi önzésbe ne ütközzék, semmi előítéletet ne támadjon meg, semmi szenvedélyt fel ne zaklasson ? Hol van olly haladási ügy, melly a’ pártok által nyílt kérdésnek tekintessék ? Nálunk legalább, hol megcsontosult visszaélések ’s egyeseknek szépen kamatozó előjogok közt lélekzünk, illy tárgyak gyérebben tűnnek föl, hogysem még kivételként is emlittetniök kellene. ’S ha már egy kérdés az önérdek miatt nervusainkra kegyetlenül kezd hatni, ha vérünket korbácsolja, és kedélyünkbe fészkeli magát, fogjuk-e mondani, hogy szívünket kitárjuk a’ más párt’ hangulatának, aggodalmainak méltánylására ? bevárjuk-e, míg minden oldalról agyunkba nyomulnak az argumentumok, nézeteink’ egyoldalúsága az eszmék’ élénk súrlódása által eltűnik, láthatárunk kiszélesül,álláspontunk emelkedettebb lesz,és a’konok indulatok ’s ephemer érdekek’ habárjaitól szünetlen nem csapkodtatik ? Ezt tenni kénytelenek volnánk , ha olly alkotmányunk lenne, melly a’ nemzeti értelem’ uralkodására van fektetve, ’s melly mindenütt nyers erőt nem nyújt kezeinkbe az eszmék’ ledorongolására. De midőn tudjuk, hogy megyeinkben egyetlen helység’ köznemessége több szavazatot adhat akármellyik perczben, mint a’ mennyire számítható az egész törvényhatóság’összes intelligentiájának szózata, fognak-e ekkor is a’ kölcsönös capacitatio’ terén maradni? Igen, ha az emberi kebel’ sajátságai közé tartoznék, hogy a’ szenvedélyek’ heve közt is higgadt értelemmel bírjon, és minden csábot visszalökjön magától azért, hogy ne az győzedelmeskedjék, mit a’ pillanat’ befolyása alatt hasznosabbnak tart, hanem az, mi, hosszasabb idő múlva ’s talán az ő anyagi kárával, jobbnak mutatkozandik. — Ha mindjárt illy magasztos hazafiságot a’ megye’ leghűbb fiairól, kik a’ rendszer’ gyöngeségeivel visszaélni semmi áron nem akarnak, föl is tennénk : okosság lenne-e hinni, hogy egy ármányos sem találkozandik , ki az okokat kortestorokkal czáfolja meg, és a’ nézeteket ólmosbotokkal rectificálja ? ’s ha egy van illyes , akkor kitisztázás helyett nem szavaztatnak-e le a’ kérdések ? Tekintsük meg a’ különböző megyék’ jegyzőkönyveit, járjunk utána a’ tényeknek , mellyek közt a' határozatok keletkeztek,’s bizonyosan következő eredményre jutunk : az apró és közönyös kérdésekben, hol nehány szóval mindent elintézni lehet, az intelligentia egész parádéval kifejtheti elveit, rojtra rojtot aggathat, azon kenettel, mellyet maga helyén úgy is ritkán használhat, ömledeztetheti keblének manifestatióit; de a’nagyobb átmérőjű tárgyakban, mellyek osztályzati érdekekkel függenek össze, ’s mellyeknek bonyodalmai közt ariadnei fonalat csak a’ részletes és sokoldalú tárgyalás nyújthat, száz esetből kilenczvenkilenczszer vagy a’ nyers erő határoz, vagy a’ véletlen megrohanás’ taktikája, és a’ suttomban átcsempészés győz, ’s ezek olly jelenetek, miknek semmi közök a’ capacitatióval. De tegyük föl, hogy nincs igazam , mert aránylag