Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-06-01 / 889. szám

Kedd 889. Junius 1. 1847 Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Irántisa’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 9 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p.kr számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Eszmetöredékek a’ kortes­kedés és ellenszerei körül. VI. Törvényhatósági dolgok : Sárosmegye (közgyűlés). Szabadka (lóverseny.) Göllnicz (czáfolat ?) — Iparműk, dijosztás. Term. tud. tár­sulat. N. casino. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége Kilián János kömlői, Csontos József várkonyi plébánosokat, Németh Mihály professort és Ferenczy Imre érseki canczellárt az egri érseki megye’ tiszteletb. kanonokká , to­vábbá Ridl János karancskeszi és Szuhányi János doboczi plébáno­sokat a’ rozsnyói káptalan’ tisztib. kanonokivá kinevezni; végre B­e­­niczky Auguszt kir. ítélő táblai ülnököt,kir. tanácsos' czimmel díjmen­tesen diszesiteni legkegy. méltóztatott. Ő felsége K­e­i­n­i­s­c­h Lajost, a nagyszebeni kir. teréziai árvaház’ igazgatóját Erdélyben, a’ károlyvári székes káptalan’ tisztib. kanonokjává; — Bíró Miklóst pedig az erdélyi kir. kormányszéknél tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. Frankenburg Adolf magyar kir. udv. kamrai járulnak a' magyar kir. udvari kanczellariához magyar tolmácscsá­lon érdemesítve. Pitzinger János, a’ budai kerületi főpostahivatalnál kezelőtiszt ellenőrködő tisztté, Seile Sándor, Geörch Móricz és Mottoni Zsigmond járulnokok pedig ugy­anott kezelőtisztekké lőnek előléptetve. A’ nagy magyar kir. udv. kamara a’ zólyomi k. bányakamrai urada­­lomban megüresült badini ispánságra Weiterschütz József zólyomi ispánt, ’s az ekkép megüresült zólyomi ispán-állomásra Nikolásy István gyakornokot léptette; továbbá az aradi kir. sóhivatalnál megüre­sült ellenőrségre saját kérelménél fogva Polonyi Gotfriedot vallema­­rei kir. sótárnokot alkalmazta; nemkülönben a’ nádszegi k. sóhivatalnál megüresült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Lackenbacher Ferencz barcsi sómázsamestert ; a’ Barcson megüresült sómázsálóságra Szlabigh Jakab pajtaőrt, végre a’ Vágujhelyen megüresült k. sótár­­nokságra báró C­lauer Jánost, pozsonyi ellenőrködő sómázsamestert érdemesité. — (B.P. H.) Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül VI. Ha felfogásom nem csak­, ha némelly körülményeknek nagyobb tényezői erőt nem tulajdonítottam, mint a’ mennyi­bennök valósággal rejlik, akkor olvasóim közül sokan e’ lap’ 884. számában megjelent czikkem’ áttekintésekor kétségkívül eszméim­hez pótolták azokat, miket én szőnyegre hozni elmulat­tam vagy azért, mert kényeseknek, vagy mivel említés nélkül is szembeötlőknek hittem, — és illy kiegészítés után tisztába jöttek magokkal az iránt, hogy legalább a’ restauratio’ alkalmával a’ hatalmasok, a’ gazdagok és a’ gazdagulásra vágyók ’s ezeknek fidus Achatesei, t.i. a’ sok elődi kaputos­ emberek, szegre fogják akasztani a’ korteskedést sújtó törvényektőli félelmüket, ’s megmuta­­tandják a’ csupán büntetést és büntetést sürgetőknek, hogy az élet kineveti a’ theoriát, kivált ha e’ theoria félszeg. De másként van-e a’ politicai kérdéseknél! Birunk-e elég okkal megnyugodva lenni a’ felől, hogy már itt nin­csenek olly érdekek játékban, mellyek a’ szigorú tila­lomért sem hökkennek vissza czéljaiktól? Hisszük-e, hogy megyei rendszerünkben a’ közügyekre hatás’ módjai nem ingerük föl a’ kedélyeket, végeszközül mindig a’ corruptio­­hoz folyamodni ? Reméljük-e, hogy legalább e’ mezőn a’ büntető törvények olcsón, kevés áldozat mellett fékezhe­tik a’ kihágásokat? Én mindezt épen nem remélem. Miért ? — Okaim rá igen egyszerűek. — Iszonyúan hátramaradtunk alkotmányilag, anyagilag, köz- és ma­gánjogi viszonyainkban egyiránt. Bár merre tekintsünk, a’ reform’ szüksége merül élőnkbe. Conserválni keveset lehet ahhoz képest, a’ mennyit teremteni vagy újjá alakí­tani kell. Mi módon veszünk búcsút az avatag múlttól: eltemetjük-e halottainkat keresztyénileg, a’ maga idejé­ben ; vagy, mint a’ mórok Luco’ partjánál és a’ törökök Szigetiméi, cadaverek által akarunk előbb győzedelmet nyerni ellenségeinken? ezek a’ különböző pártokra nézve életkérdések lehetnek ugyan; de az minden kétségen fe­lüli, hogy gyökeres reformok’ küszöbére léptünk, ’s hogy vannak ügyeink, mellyek, akárminő szellemben vezet­tetnek , az érdekek’ éles összekoczczanása és a’ szenve­délyek’ makacs harcza nélkül meg nem oldhatók. — Illy állítás talán nincs vita alatt többé, ’s a’ Nemzeti Újság’ hasábjain szintúgy előfordulhat, mint a’ Pesti Hírlapéin. Alig létezhetik nálunk olly ábrándozó, ki álmában is higy­­je, hogy a’ haladók mesés frugálitással fogják kivánatai­­kat a’ legkisebb adagokra szorítani, és a’ csökönyösök mindent elkövetendnek, hogy pazarlóknak tűnjenek föl az engedményekben. Erre egyik oldalról sincs miért szá­mítani , ’s nincs, a’ fenforgó kérdések’ természetén kívül, még tárgyalási modorunk miatt is. Vizsgáljuk meg az utóbbi állitást. Szomorú helyzet volna , ha a’ pártok jelszóul tűzték ki a’ leszavazást minden áron, ’s én meg vagyok győződ­ve, hogy illy­­an egész általánosságban semmi felekezet által törekvési irányul soha el nem fogadtatik; mert el­lenkezik az állomány’ nyugalmával, és a’ bölcs kormány­­fás’ tehetségét semmivé teszi. Nem kell ugyanis hinni, hogy a’ minoritásban létei a’ kellemes érzések közé tartozzék. Hódol az ember a’ többségnek , sőt tiszteli is azt. De miért ? Mert egy po­litikai kérdés azon időszaktól kezdve, hogy figyelmet ébreszte, és a’ közvéleményre hatást gyakorol, szünetleni, bár gyakran alig észrevehető alakulásoknak tétetik ki, mellyek mindig a’ különböző pártokban rejlő értelmi és erkölcsi súly’befolyása által történnek,’s ez annyira megy, hogy midőn e’ kérdés szerkezetet nyer, már a’ legélesebb ellenszenveket elnémította, ’s nem a’ győzedelemmeli ga­rázda kérkedést, hanem többé-kevésbbé az érdekek’ józan kiegyenülését hordja függyelül. Ebből következik, hogy a’ kisebb szám’ emberei ked­vetlen viszonyaikban is tisztelik a’ többség’ akaratát, melly noha papirosra le nem irt, kötmények által nem szente­sített, de magában ezen akaratnak formáiban és mértéké­ben rejlő transactiok’ eredménye, így függ össze a’ majoritás’ uralkodása a’ minoritás’ engedelmességével. Hol egy határozat’ alapja : leszavazás, ledoron­gol­á­s ’s nem vitatkozás, kiegyenlítés, ott az erősebb párt a’ valamivel gyöngébbet politicai halottá akarja tenni, mi aztán, az életföntartás’ ösztönénél fogva, olly elkeserült védelemre izgat, milly eszélytelen és durva volt a’ megtámadás. — Ez előttem világosnak látszik. Menjünk már egy lépéssel tovább. Fenebb mondám, milly lehetlennek tartom, hogy a’ pártok irányul tűzzék ki a’ megvitatás helyett a’ leszava­zást, ’s hogy ott is, hol a’ kiegyenlítés’ eszközei önként mutatkoznak, keresve keressék a’ dorongot és nyers erőt. De viszont igen csalatkoznánk, ha az egyéneknél azon szilárdságot és öntagadási erényt remélenek, mellyet in­tézményeink’ szelleme nem fejt ki, sőt többnyire ostromol és gyöngit. Az individuumok’ akaratán felül áll a’ rendszer’ ha­­hatalma. Mig viszonyaink a’ mostaniak maradnak, minden fon­tosabb tárgy megvitatás helyett okvetlenül leszavaztatik, ’s minden tekintetet igénylő érdek, ha magában vagy ide­gen támaszték által tulsulylyal bir, zsarnokoskodni, külön­ben pedig kiengesztelődés helyett fölingereltetni vagy el­­némittatni fog. Miért ? Mert megyei életünkben fekszik azon modor, mellyet én röviden leszavazásnak nevezek, ’s mellyet szembe tettem a’ kérdések’ kifejtésével és a’ szenvedélyek’ lecsillapításával. Vizsgáljuk bár : nincs-e túlzás vagy épen ferdítés , első tekintetre, megengedem, igen különösnek látszó állí­tásomban ? — Ki azt hiszi, hogy nem az egyéneknek van természeti és elidegeníthetlen joga, befolyni az állomány’ ügyeinek intézésére, hanem az állomány’ czélja, fölkeresni ’s hasz­nálni az egyénekben rejlő minden erényt és minden értel­met , ki a’ státusszerkezetek’ aránylagos becsét ezen mér­tékhez szabja, ’s nem mondja egyik ország’ képviseletét a’ másiknál jobbnak csak azért , mert közelebb áll a’ suffragium universalehoz,melly suffragium universale utól­­jára is nem egyéb, mint a’ tudatlanságnak piedestalra és a’ bősz szenvedélyeknek oltárra emelése; ki leghelye­sebb alkotmánynak azt tartja, melly, a’ körülmények ’s miveltségi állapot’ józan fölfogásán épülvén, a’ nemzeti értelem ’s közérzület’ kezeire bízta az állományi hatal­mak' gyakorlatát: az illy férfiú,— ’s de kár, hogy nálunk kevés illyen van ! — valódi sajnálkozással nézi megyei gyűléseink' typusát, melly, mint egy szakadozott lelkű ’s meghasonlott kedélyű ember, többnyire egyebet eszközöl, mint a’ mit akar , egyebet szeret, mint a’ mire vágyni látszik. Mert jelen megyei szerkezetünk szerint olly tömeg alkotja a’ közgyűlést és hoz az igénytelen tárgyaktól kezdve a’ legbonyolodottabbakig határozatokat, mellynek néhol kilencz tized — máshol tán kilenczvenkilencz szá­zadrésze semmit sem ért azon kérdésekhez, miknek meg­fejtése körül rendszerünk által magnus Apollónak tekintetik, csupán a’ születés’ és kutyabőr’ előnyei miatt. Ez eddig világos, ’s belőle azt tanulhatnók meg, hogy nálunk a’ nyers erő’ kezében van a’ hatalom, mi igen szo­morú dolog, ha t. i. nem hisszük némelly franczia szabad­sághős’ azon állítását, miként a’ szegény és tudatlan em­ber nemcsak ösztönileg érzi, kinek tanácsára támaszkod­jék, de minden terhes viszonyok közt inspirationál fogva bukkanik a’ nagyszerű szabályokra. Azonban ezen politicai mesmerismus’tanya törvényha­tóságainkban soha sem bírván elég népszerűséggel, az értelem és vagyoni függetlenség több utakon igyekezett ’s törekszik most is a’ tömegek' alkotmányos befolyásától menekülni. Régen elvül állították föl, hogy a’ voxok nem szám­láltatnak, hanem mérlegeltetnek. Jelenleg az elnök, mi­dőn kedve vagy körülményei úgy hozzák magokkal , a nyilatkozók’ többsége szerint dönti el a’ kérdéseket. Az­tán a’ közgyűlések’ kihirdetésekor a’ szőnyegre hozandó főtárgyak néha köröztetnek, hogy sok ember jelenjen meg ; máskor elhallgattatnak, hogy a’ táblabirák kényel­mesen fejtegessék nézeteiket. A’ pártvezérek gyakran szövetségre lépnek, nem hozni be korteseket; minek ideig­­óráig sükere is szokott lenni. Végre a' hirlapok’ tudósí­tói büszkén hirdetik, hogy a’ megyeterembe csak az in­­telligentia gyűlt össze tanácskozni; mi a’ szép szavakból kivetkeztetve ennyit teszen: nálok minden miveit ember erénynek tartja kezet fogni azon törvény’ végre nem haj­tásában, melly a’ közgyűlésekre megjelenést pénzbünte­tés mellett parancsolja; nálok, a’ megyei tagok’ nagyobb része — a’ tömeg — nem is sejti, mi szüksége volna a’ hazának épen az ő belátására ; nálok az intelligentia ünnepnek tekinti, mellyet vörös krétával kell megjegyezni, azon napot, midőn megyei rendszerünk’ gépe másként forog, mint az azt megindító organikus törvények szerint forgania kellene. — Milly kevés ok lehet valódi örömre illy összekuszált állapotban, kiki könnyen fölfoghatja. De én csak annyit akartam itt megjegyezni, hogy noha köz­­jogilag a’ nyers tömegnek , azaz, a’ csábításokra és meg­vesztegetésre kitett tudatlan és szegény embereknek , kellene megyeinkben a’ többséget alkotni; mégis meg­történik olly kor , hogy az intelligentia kerül felül, bár többnyire olly tények által, mellyek a’ törvények’ mellőzéséhez és az együgyüek’ kijátszásához igen közel állanak. Illy meghasonlott irány, illy habozás és szakadozott­­ság közt folynak tanácskozmányaink. Kérdés azonban , hogy az intelligentiának némelly esetekben előtérre nyomulása eszközli-e, hogy a’ főbb tár­gyakban, leszavazás és ledorongolás helyett, megvitatás és az érdekek’ kiegyenlítése uralkodjék ? Igen ritkán. Mert hol van olly reform, melly semmi önzésbe ne üt­közzék, semmi előítéletet ne támadjon meg, semmi szen­vedélyt fel ne zaklasson ? Hol van olly haladási ügy, melly a’ pártok által nyílt kérdésnek tekintessék ? Nálunk leg­alább, hol megcsontosult visszaélések ’s egyeseknek szé­pen kamatozó előjogok közt lélekzünk, illy tárgyak gyé­rebben tűnnek föl, hogysem még kivételként is emlittet­­niök kellene. ’S ha már egy kérdés az önérdek miatt ner­­vusainkra kegyetlenül kezd hatni, ha vérünket korbácsolja, és kedélyünkbe fészkeli magát, fogjuk-e mondani, hogy szívünket kitárjuk a’ más párt’ hangulatának, aggodal­mainak méltánylására ? bevárjuk-e, míg minden oldalról agyunkba nyomulnak az argumentumok, nézeteink’ egyol­dalúsága az eszmék’ élénk súrlódása által eltűnik, láthatá­runk kiszélesül,álláspontunk emelkedettebb lesz,és a’konok indulatok ’s ephemer érdekek’ hab­árjaitól szünetlen nem csapkodtatik ? Ezt tenni kénytelenek volnánk , ha olly alkotmányunk lenne, melly a’ nemzeti értelem’ uralko­dására van fektetve, ’s melly mindenütt nyers erőt nem nyújt kezeinkbe az eszmék’ ledorongolására. De midőn tudjuk, hogy megyeinkben egyetlen helység’ köznemes­sége több szavazatot adhat akármellyik perczben, mint a’ mennyire számítható az egész törvényhatóság’összes intel­­ligentiájának szózata, fognak-e ekkor is a’ kölcsönös ca­­pacitatio’ terén maradni? Igen, ha az emberi kebel’ saját­ságai közé tartoznék, hogy a’ szenvedélyek’ heve közt is higgadt értelemmel bírjon, és minden csábot visszalökjön magától azért, hogy ne az győzedelmeskedjék, mit a’ pil­lanat’ befolyása alatt hasznosabbnak tart, hanem az, mi, hosszasabb idő múlva ’s talán az ő anyagi kárával, jobb­nak mutatkozandik. — Ha mindjárt illy magasztos haza­­fiságot a’ megye’ leghűbb fiairól, kik a’ rendszer’ gyönge­­ségeivel visszaélni semmi áron nem akarnak, föl is ten­nénk : okosság lenne-e hinni, hogy egy ármányos sem találkozandik , ki az okokat kortestorokkal czáfolja meg, és a’ nézeteket ólmosbotokkal rectificálja ? ’s ha egy van illyes , akkor kitisztázás helyett nem szavaztatnak-e le a’ kérdések ? Tekintsük meg a’ különböző megyék’ jegyzőkönyveit, járjunk utána a’ tényeknek , mellyek közt a' határozatok keletkeztek,’s bizonyosan következő eredményre jutunk : az apró és közönyös kérdésekben, hol nehány szóval mindent elintézni lehet, az intelligentia egész parádéval kifejtheti elveit, rojtra rojtot aggathat, azon kenettel, mellyet maga helyén úgy is ritkán használhat, ömledeztet­­heti keblének manifestatióit; de a’nagyobb átmérőjű tár­gyakban, mellyek osztályzati érdekekkel függenek össze, ’s mellyeknek bonyodalmai közt ariadnei fonalat csak a’ részletes és sokoldalú tárgyalás nyújthat, száz esetből kilenczvenkilenczszer vagy a’ nyers erő határoz, vagy a’ véletlen megrohanás’ taktikája, és a’ suttomban átcsem­­pészés győz, ’s ezek olly jelenetek, miknek semmi közök a’ capacitatióval. De tegyük föl, hogy nincs igazam , mert aránylag

Next