Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-09-17 / 951. szám

Péntek »51 September 17.1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért vagy ennek helyéért 3 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. ’ TARTALOM Hivat, közrem. Nyílt levél báró Kemény Zsigmondhoz. Törvényhatósági dolgok: Hajdú­kerület. Pestmegye (utasítások’ vége.) Pozsony (városi dol­gok.) Debreczen (István főherczeg). Erdélyi ország­gyűlés. — Nevelési pályakérdések. Külföld. Duna­­vizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nagy magy. kir. udv. kamara Jellachich Béla mitroviczi k. sómázsamestert saját kérelme’ következtében hasonló tiszti minőségben Újvidékre áthelyezvén, az ez által megüresült mitroviczi k. sómázsames­­teri állomásra Marinovich Emil ógradiskai sómázsájót érdemesité. (B.-P. H.) _____ Nyílt levél b. Kemény Zsigmond­­h­o­z. Reformunknak egész története mi rövid még, ’s mi gazdag már is emlékekben , mellyek a’ hazafit keserű fájdalommal töltik el. Emlékezel még, tudom, az 1841-dik év’ végére, midőn hazánk’ egyik megyéjébe közgyűlésre menvén, egy decemberi napon először és együtt szemlél­tük az észt leveretve oltárairól azon házban, mellynek falai között kerestük századokon keresztül a’ szabadság’ biztositékait. Mint eltörpült egyszerre azon intézmény, mellyről kevéssel e’ történet előtt még fennen hirdettük, hogy a’ világ’ bármelly intézvényéért fel nem cserélnék, csak alapjaiban tágittassék. És ha e’ gyászos catastrophának csak azon következ­ménye lett legyen , hogy egy megyében a’ reform-párt megbukjék, Te pedig egy pár füzetet irt a’ „K­e­r­­­e­s­­kedés és Ellenszer­ei“-ről, e’ maradandó jó mellett ama’ mulékony kárt hamar feledni lehetett volna. Azonban a’ dolog itt meg nem állapodott. Ama’ mű­tétel egyszerre számos követőket talált, ’s elkezdődtek mindenfelé az adó elleni izgatások, és nem tanácskozók, hanem hadak vezéreltetének a’ megyék’ tetemeibe, hol — miként mondád — nem tudta már az ember, szent helyre lép- e, vagy a’ candiumi furcák’ elébe. Nem volt talán szükségünk ennyi bizonyitványra , hogy kitanuljuk azon rendszer’ gyöngeségeit, mellynek erejében annyira bíztunk. De ha egyszer már e’ napokat átéltük, elfeledhetnénk a’ múltnak történetét, ha az élet­ben nem hagyott volna egyebet hátra maga után, mint helyhatósági rendszerünk’ kiismerését ’s azon tudományt, melly jövendőre ne hagyjon bennünket csalatkozni a’ felől, hogy ez intézvényben mennyit bizzunk, és mennyit ne bizzunk. Azonban e’ tanúságnál sokkal szomorúbb emlékeket hagyott hátra: az erkölcsök’ semmirevalóságát ’s az izgatásnak ép’ olly könnyű, mint népszerű tanait, mellyek gyakoroltatnak nemcsak a’ megyei, hanem a’ társasági életben is mindenütt. Egész állapotunk nyomorúság és szegénység, ’s raj­tunk áll, hogy jobbítsunk rajta : ezt érzi és látja az értel­mes ember; de kezdjen csak valamit akár törvényhozási, akár megyei, akár társulati uton, mihelyt egyszer fizetés­félét foglal magában, nem kérdik czélját, nem eszközeit, nem okait, sarkaiban vannak az izgatók, és a’ mi szomo­rúbb , legtöbb esetben nem elvei, nem czélai miatt tá­madják meg, hanem azon nyereményért, mit az ekkép’ felizgatott tömeg’ csatlakozásából jövőre, meglehet egy választásnál, húzhatnak, vagy pedig csak azért, mert nem volt más alkalom az országnak, egy megyének, vagy egy vidéknek kimagasló nevezetességét megbuktatni. «­ Jó akaróink azt gondolhatnák, hogy ad vocem ka­panyel mondom ezeket. Legyen úgy. Mert valóban a’ Tisza’ ügyére vonatkoznak soraim, mellynek partjain ásó és kapa váltig munkában vannak, mig vidékein a’ kor­tesek’ rajongása minden jóknak szomorúságot okoz. Ezen társulati ügy mi gyönge még, és mi rövid napokat szám­lált, ’s azok, kik életnek indították, már első lépéseik­ben izgatókkal találkoznak. Nem egy hely van a’ tiszai megyékben , hol a’ lefolyt gyászos évek’ jelenetei ismét megújultak, és a’ rendezés ellen most, mint egykor az adó ellen, minden a’ vállak’ szüzességére vonatkoztatott, mellyeken felemeltettek azon hősök, kiknek itt az ügy’ elnyomása nem czél, hanem eszköz vala épen csak arra, hogy felemeltessenek , és adandó alkalommal zászlóaljakra számolhassanak. És ezen izgatás még annyival bűnösebb, mert itt nem eszmék ellen, mint akkor, hanem fennálló törvényre épült vállalat ellen űzték és űzik a’ korteskedés’ mesterségét. A’ sajtó’ kötelessége megbélyegezni az illy alávalósá­­got, m­ellynek nincsenek, mint látszik, aggodalmai, mely­lyek visszatartóztassák. Látunk másutt is agitátorokat a’ nép’ vállain; hal­lunk beszédeket a’ nap’ kérdéseiről. De ezt a’ mestersé­get , melly nálunk immár rendszerben űzetik, ezt nem tolniuk sehol; és ezen bitang eseményeknek, miket ná­lunk a’ leg­tekintélyesebb hazafiak ellen, ollyak ellen, ki­ket halottaikban is élőknek kell hirdetni, mint Szolimánt Szigetnél, mert neveikre mindig szükség van, hogy a’ jó ügy diadalmaskodjék, mondom, az eseményeknek, miket az ügy’ illy felkentjei ellen törpe lények képesek előidézni, nincs párja a’ világon. És ez a’szomorú tudomány, melly nem régiben találta­tott fel, egészen átment az erkölcsökbe, és megveszte­gette azokat, és kiirtására alig találunk óvszereket. Mert — mint Leon Faucher mondta — az erényt és illendősé­get hasztalan parancsoljuk meg, mivel mindig bajos tör­vényt alkotni arról, minek az erkölcsökből kellene ki­folyni. Vannak nemzetek, mellyeknek erkölcseiben több biz­tosság van, mint szabályaiban. Az illy nemzet áldott. Vannak népek, kiknél a’ szabályok’ hiányát az erköl­csök pótolják. Ezen is isten’ áldása van. Mi az erkölcsre még ott sem támaszkodhatunk, hol fennálló szabály van. Azért van rajtunk átok. És rajtunk lesz ez átok mindaddig, míg systemünk­­ből ki nem irtjuk azon gyökereket, mellyekből az erkölcsi romlás kinő. Birtokrendszerünk, hitelviszonyaink, közjogi intéz­ményeink nem ollyanok, hogy jellemet neveljenek, és az és az erkölcsökre nem kedvezően hatnak. Ezeket kell te­hát úgy alakítani, hogy erkölcsöket teremtsenek. És itt eszembe jut, kedves barátom, mikép’ valának, kik utóbbi fejtegetéseidről a’korteskedés és ellen­szerei körül azt tárták, hogy nem idején jőnek. Én pedig azt tartom, hogy azoknak mindaddig idejök van, mig az afféle jelenetek, minőket előadók , meg nem szűnnek. Mert az erkölcsi romlottságot, melly ollyas műtéte­tekre vetemül, táplálja azon mérték felett való becsvágy, határszomj és határtalan ambitio, mellyeket megyei rend­szerünk, mostani alakjában, az emberekbe élt. Én azt bánom, hogy afféle fejtegetések, minőkét könyvben elébb és most lapban adál, nem jöttek koráb­ban , midőn a’ választási th­etericák, ezen ünnepélyei a’ bor’ és nem a’ jog’ istenének, még divatban nem valának. Most már nehezebb ezen intézményt a’jól értett szabadság’ biztosítékaival ellátni. De azért csak hirdesd és hirdessük az igaznak, jónak és valónak igéit, mellyekből az erkölcsök’ újjászületése fog kisarjadzani. Erre van mindenekfelett szükségünk, és ezért méltó szembeszállni minden előíté­lettel, tudatlansággal ’s feleink’ ábrándjaival is, ha kell. — Pap Endre: Törvényhatósági dolgok- HAJDÚKERÜLET September’ 3. — A’ Hajdú­kerületből, a’ Pesti Hírlap’ 912-ik számában, közelebb tör­tént pótló tisztulásunkról egy névtelen közlés jelent meg, ütereinket mélyebben tapintó. Ez annyira felzak­­latá a’ kedélyeket, ’s olly tüzes kikelésekre fakasztá a’ sérthetlenségök’ boldog érzetével békén nyugovókat, hogy isten tudja mitől tarthatánk, ’s tarthata különösen az, ki kerületünk’ csendjét, föbjeink’ nyugalmát névtelen irkafirkájával megháboritani elég merész vala, azonban az elégtétel már megvan, a’ közlés megczáfoltatott. — Lás­suk, hogy és miként. — Máskor hason esetben nevére buk­kantak a’ névtelen írónak, ’s magán-’s közhelyeken­ kemény megfeddések — ’s hivatalbóli kihagyások’ kegyes ígéretei elnémiták őt, ’s itt lelheti fel az olvasó világ az okot, mellynél fogva a’ hirlapokban megkezdett hajdú­­vidéki közlések közbejött akadályok miatt megszakadtak. Most azonban maga a’ szegény közlés állíttatott elő a’ tekintélyek’ itélőszéke, kerületünk’ gyűlése elé , ’s mi­után ki nem fürkészhetett írójára nem a’ legszebb czimek ruháztattak, és igy czáfoltatott meg négy fal közt az érintett közlés — mert hirlapokban ’s okokkal czáfolni meg, kissé bajos is lett volna. — Másnap a’ jegyzőkönyv’ hite­lesítésekor N. N. megjegyzé, hogy mégis különös lesz, hogy hirlapi czikket jegyzőkönyvileg czáfolandunk meg, ’s mivel az elnökséget a’ kárhoztató ítélet’ kimondásakor alkapitányunk tartá, felfüggesztetett, hogy iránta szék­helyünkre várt főkapitányunk’ belátása is kikeressék. — A’ dolog még ennyiben állott, midőn jelen közlésem’ írni megkezdőm; czélom benne, nem kedvező állásunknak az olvasó világgali megismertetése leend.—Ki a’ sikra uraim! a’ hol és minő fegyverrel támadnak meg bennünket, azon helyen és hasonlag tároljuk azt vissza. Mi közünk a’ névhez, a’ küzdő’ kiségéhez, csak a’ dolgot tegyük tisz­tába, a’ hamis vádat okokkal toroljuk vissza­, ’s a’ név­telen iró szégyennel fog visszalépni levelezői pályájá­ról ; kölcsönös felvilágosítások úgy is annyira szükségesek, mert e’ kerület’ állása olly homályos, zavart ’s annyira ismeretlen a’ közönség előtt, hogy alig tudnak rólunk más hatóságokban egyebet, mint, hogy élünk. Szerkezetünk pedig nem a’ jelen kor’ szelleméhez való, ’s nem szellemi­­ és anyagi erőink’ fölismerésével szabatván reánk, a’ leg­nagyobb mértékben hiányos; itten repedésig szőrit a’tes­­tület’ egyik része felett, mig amott más tagjai felett tá­gan lebegnek alkatrészei. — Nincsenek megszabva a’ hi­vatalok’ jogai és kötelességei. — Kerületi tiszteink örö­kösek, vagy alig egy harmincz év alatt jőnek általános választás alá, ’s az ezeket ellenőrző városi tanács a’ nálok levő kijelölési jog’ kénye szerint nyittatik meg három éven­ként, 's innen a’ népnek mi befolyása sem lévén főbb tisz­teire , azok tőle mintegy külön testületet alkotnak, ’s a’ közügyek nem annak érdekei szerint kormányoztatnak,— ’s a’kisebb hivatalnokok’ választásában is az általános aka­rat , a’ szabad választás, egyesek’ túlnyomósága által korlátoztatik, és ebből származtak és származnak leg­inkább , azon számtalan sérelmek , mellyekért e’ nép szünetlen panaszkodik , mellyektől a’ népet tisztviselő­­sége elég meggondolatlanul eddigelé a’ büntetés által akarta elriasztani, ezen politicából folyt ki azon szeren­csétlen eljárás, hogy mintegy két év előtt felsőbb helyen épen a’ tisztviselők ellen tett panaszokért, több mint 30 egyén vétetett a’ sértett tisztikar által actio alá , kik is felsőbb helyen az actio alól felmentetvén , a’ tisztikar, képzelt sérelmei’ orvoslása végett, a’törvény’ rendes útjára lett utasítva. — Ez még inkább fölzaklatá a’ kedélyeket­, gyakoriabb lőnek a’ panaszok , történtek erőszakos kitö­rések, mellyekért a’ népnek lakolnia kellett, ’s sérvei or­­vosolatlan maradtak, ’s ha ideig elnémitt keményebb kifa­­kadásoktól a’ szigorú büntetés, nem szűntek a’ hongyü­­lés ’s a’ minden jobbágyokat kihallgató felség’ kegyes­sége előtt szünetlen zörgetni; ’s mind ezen számtalan panaszok’ valódi oka, mint már fentebb is érintém, a’ kerületi tisztikarnak a’ néptől elkülönített érdekében rejlik, mellyből azon szerencsétlen politicai eljárás szár­mazott, eltávolitni a’ nép’ kegyelteit, kik annak bizalmát osztatlan birák, a’ hivataloktól. — Ha visszatekintünk a’ múltra, ha felidézzük a’ Dóré, Reszegi ’s Pipó-féle régibb zavarokat, mellyek e’népnek városi tisztviselői’szabad vá­lasztása iránt tett kitörései voltak, ’s összevetjük a’ je­lennel, csak a’ közelebb múlt tisztujitásokat illetőleg, ’s nézzük azon böszörményi és nánási hadnagyválasztáso­kat, mellyen,bár ezren valának jelen, mégis alig 20 ’s 25 egyén választá a’ hadnagyot, úgy látszik, hogy e’ népnek állása egy harminczad alatt nagyon kevéssé vál­tozott, és csaknem ugyanaz maradt ’s ha tagadni nem le­het is, hogy tisztább pénztári kezelések, a’ sokkal jobb és újabb időkben czélszerűbbé átalakított fegyelmi rendszer tett némi javítást múltúnk’ anomáliáin, de sokkal több, úgy személyes, mint vagyoni állásunkra veszélyesen ható törvényellenes, roszakat csúsztattak hiányos szerkeze­tünkbe azon újabb időkben olly mindennapi és nagyobb részben törvényellenes rendeletek. — Látánk ugyan­is ollynemü kapitányi rendeletet és parancsot, melly egyes tisztviselőket hivatalos eljárásaikban függesztett fel,látánk ollynemüt, melly nemes személyeket kihallgatás nélkül, törvényeink ellen vasra vezetve, kerületünk’ börtönébe ki­sértetett, ollynemüt, melly a’férj’ keresmény­ javait elválni akaró neje’ részére a’ váló per’ megkezdése előtt zárositni rendelte, ’s bonyolódott ügyeket rövid uton parancsolt el­­intéztetni; idézhetnénk még fel számos intézkedéseket, mellyek a’ törvényszéki ítélet által ki nem bocsátott rabot szabadlábra állították, vagy a’ ráj­ok mért büntetés’ elkez­­dési idejét közhatárzat’ ellenére továbbra halaszták, formás perekben törvényesen hozott tanácsi ítéletet felfüggesz­­tének, vagy megsemmisitettek, ’s a’ nem apellált pere­ket a’ kerületi törvényszék elé parancsolák fel; — és mi­után a’ fentebb előszámlált ’s bennünket veszélyesben is érinthető roszokat önmagunkról elfordítani erélylyel és erővel nem bírunk, az olvasó világ ’s a’ törvényhatóságok előtt valljuk be sérelmeinket, hogy a’mult idők’ vészes kor­szakában e’ haza’több polgáraival együtt szenvedő 60,000 tisztán magyar ajkú és szokásu polgártársaikat jelen elnyomott bizonytalan és ingatag állásukból kivenni, ’s, az alkotmány’jótékonyságaiban egyiránt részesítve, sérelmeit czélszerű rendezés által orvosolni igyekezzenek. Egy a’ többi közül PESTMEGYE (az utasítások’ vége). Végül követ­keznek némelly magántörvénykezésben teendő reformok iránti választmányi javaslatok. Nevezetesen : A’ tanuszedésben eddig gyakorlott azon módot, mi­szerint a’ tanuk az eskünek kétszer, — t. i. mind az úgy­nevezett collaterialis inquisitio, mind hitelesítés’ alkalmá­val­ letételére szorittattak, a’ választmány valamint szük­ségtelennek , úgy a’ közerkölcsiséget veszélyeztetőnek tartván, ez okból annak a’ collaterialis inquisitio’ alkal­­mávali eltörlését olly módon javasolja, hogy ezután a’ tanuk eskületételre csupán vallásaik’ meghitelesitésekor bocsáttassanak. — Utasításba adatott. Szinte elfogadtattak az 1630 : 30-ik t.czikk’ eltörlé­sét ’s a’ vérek közti rövidutu osztálynak ’s a’ szóbeli eljárásnak módosítását tárgyszó választmányi javaslatok. 46

Next