Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-22 / 971. szám

Péntek »II. October 22. 1847. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e­ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyébütt minden Mr. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a'megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy­­­szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Követválas­z­tások. Alkotmányos jó eszmék. — Váltóbiróságaink. Fővárosi újdonságok. István főh­ercz­egy körútja. Törvényhatósági dolgok: Fejérmegye (utasítások). Zágráb (c­áfolat). Gömör (közgyűlés). Külföld. Duna­szállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Követválasztások. MEGYÉK. Hevesből. Eger, oct. 18-án. Miután Hevesmegye’ ellenzékének országgyűlési követjelöltjei Almásy Pál és Recsky Andor körülményeiknél fogva visz­­szaléptek, mai közgyűlésben a’polgári jutalmak’legfé­­nyesbikére, országgyűlési követségre, felkiáltás’ utján, ellenpárt nem lévén, alulirt közlő (Lehne László) és Radics Miklós aljegyző érdemesittettek. Ennél­fogva a’ rendes levelezői tollat letevén, jobbomat, melly azt hűn kezelni törekedett, a’ t. olvasó közönség és szer­kesztőségnek barátságos bucsukézszoritásra, esdve a’ vi­szonzásért *), nyújtom. — Lehne László. M o­s o n­y­ban országgyűlési követekül gróf Szé­chenyi István és Kroner Lajos első alispán vá­lasztattak el. Ismételjük, mit már mondánk, miszerint a’ gr. Széchenyi’ elválasztatását bármelly conservativ’ elle­nében nyereségnek tartjuk. O, ha nem tartozik is az újabban fölmerült ellenzéki kérdésekre nézve pártunkhoz, mint maga mondja, ernyedetlen reformer. ’S a’ reform­kérdések ez országgyűlés’ főteendői közé tartoznak. Az­tán a’ közlekedési eszközökre ügyelő bizottmány’ elnöke lévén, állása is hozza magával, hogy az adóügy’ győzel­mére mindent elkövessen. Egyéb okainkat illetőleg uta­sítjuk az olvasót mai vezérczikkünkre. Komárommegye’ követei Pázmándy D­é­­nes alispán és Milkovics Antal tb. N­ó­g­r­á­d’ követei :Dessewffy Jób és Káro­lyi János. A’ kérdés Kubinyi Ferencz és Dessewffy ellenzéki jelöltek között volt. Mindketten a’ conservativ Károlyival akartak menni; együtt a’ két ellenzéki nem fért meg. Különös, Dessewffynek 1577 , Kubinyinek 1567 szavazata volt. Hontmegyében két tulconservativ, B­o­r­y Pál és Paczolay János. Árvában ifj. Szmrecsányi János, k. helyt, titoknok és Zmeskál Ferdinánd választattak köve­tekül. KIR. VÁROSOK. Kismárton’ követe: Pre­gard­t L. A. számvevő. Sopron’ követei M­arti­n­y Fridrik polgármester és Érti Nép. János, főjegyző. A’választópolgárokhoz még 30 választó választatott. Alkotmányos eszmék. Az emberek rokon- és ellenszenvvel szoktak viseltetni szavak iránt is, ’s gyakran mi sem nehezebb, mint velők bizonyos szavakat szótáraikba fölvétetni. Ha ez egyszer megtörtént, majd magok keresik a’ szó’ értelmét,’s igyekeznek, hogy a’ szó megtestesüljön. így volt ez nálunk még rövid idő előtt a’ felelősség’ kérdésével; publicistáink, isten tudja minő rövidlátás­ból, idegenkedtek e’ szótól. ’S ha most az ellenzéki és haladó megyék’ utasítását vizsgáljuk , látni fogjuk, hogy e’ szó polgárjogot nyert, a­mi némi részben talán e’ lapok’ érdeme is.........De miként nyerjen e’ szó életet? E’ tekintetben sokat tanulhatnánk az angol történe­tekből , hol szintén volt idő, mikor az alsóháznak meg­­szenték , hogy tagjainak bizonyos dolgokhoz nem szabad szólaniok, hogy azok nem tartoznak reájok; de ezen idő elmúlt, ’s most az angolok az alkotmányosság’ virtuózai. Megtanulhatnék már a’ régiebb angol históriából, hogy a’ törvényhozás sokkal használhatóbb eredményeket köny­­nyebben előidéző machinává válik, ha azok , kik kormá­nyoznak , a’ törvényhozásban is résztvesznek. Ez iránt köztünk, ’s pedig az ellenzéki és kormányemberek között egyiránt, előítélet uralkodik. Az ellenzékiek hiszik, hogy nem lehet két urnák szolgálni; a’ kormánybeliek pedig azt vélik, hogy tekintélyök sülyed, ha egy padra ülnek a’ köve­tekkel , kiket eddig a’ kormányszéki titoknokokkal egy ranguaknak tekintettek. Pedig uraim, sem a’ nemzet’ ér­deke , sem a’ kormány’ tekintélye nem fogna szenvedni, ha azok, kik kormányoznak — tehát nem az alsóbbrendű kormányhivatalnokok’ légióját értjük,mert a’részben osz­tozunk Thiers’ aggodalmaiban (lásd a’ szónokok’ köny­vét Szalaytól) — a’ törvényhozás’ termeiben ülnének. Számtalan félreértésnek és sérelemnek csak igy lehetne elejét venni, ha a’ kormány’ ’s nemzet’ orgánumai a’ tör­vényhozás’ pályáján szemközt állva, vitatkoznának a’ sta­tus’ dolgai fölött. Csak a’ dolgok’ illy állásában tudná a’ törvényhozás magát akként irányozni, hogy munkássága több legyen maculaturánál, hogy eredményeket idézzen elő; csak így nyerhetne minden tárgyról minden perc­­­ben felvilágosítást, mit másképp hetekig kell várni, vagy kénytelenek vagyunk egészen is nélkülözni. De, fogjátok mondani, hogy illy állású férfiak nem lehetnek pártunk’ emberei, miért tartjuk tehát jelenlétöket a’ törvényhozásban kívánatosnak ? Ha illy férfiak’ ottléte pártunkat az országgyűlésből kizárná, bizonyosan nem óhajtanók őket. De pártunk’ emberei igen jól elférnek mellettök, mert nem hiszszük, hogy bárki az ellenzék’ köréből majoritás helyett épen totalitást kivánjon. Lesz, ’s kell is mindig ellenfél a’ politica’ mezején; ’s nem ki­­vánatosabb-e az ellenfélnél kitűnő állású kormányférfiakat látni, mint mindenféle, a’ kormányt képviselni akaró je­­lentéstelen egyéniségeket? ’S hogy a’ kormány és azt vezető egyének sem nehe­zítenék állásukat, ’s nem szenvednének tekintélyökben, bizonyságul ismét nemcsak Angliára hivatkozunk, hanem egykét hazai példára is. Miként is háromolhatnék a’ kor­mányra a’ legcsekélyebb kár, ha a’ magasabb rangú kor­mányférfiak a’ törvényhozás’ pályáján tehetségeiknek bi­zonyítványait adnák, ’s terveik iránt a’ kedélyeket meg­nyugtatnák. A’ kormányzók’ ezen új állása a’ bizalom’ egy uj forrásává válnék, mert mindkét fél egymáson tapasz­talhatná , hogy nem ollyan az ördög, minőnek fes­tik. Mi nem ismerünk jobb módot a’ kormány ’s az or­szág közötti súrlódások’ kiegyenlítésére, mint, ha magas hivatalnokok az alsótáblánál, mint tagjai a’ törvényhozás’ e’ részének, helyet foglalnának. Ez újításból nemcsak az országra, hanem a’ kormányra is csak áldás folyhatna. És azért éljen gróf Széchenyi István, mint rapso­­nyi követ! —­­ V­áltóbiróságaink. Hetedik éve immár, hogy a’ váltótörvénynyel a’ váltóbiróságok behozattak, elég idő arra, hogy azoknak működése fölött vélemény mondathassák. Alkotmányos ország’ fiai vagyunk, melly­­ben minden hatalmak, a’ tövényhozói, birói ’s végrehajtó hatalom, egyiránt a’közvélemény’ itélőszéke’ elébe állitta­­tik. Nem igényiek észrevételeimnek csalhatatlanságot, ’s azért netaláni tévedéseimnek megigazitá­sát, megczáfolá­­sát szívesen veendem. Én azon, fájdalom, nem nagyszámú magyar emberek közé számitom csekély magamat, kik a’ váltótörvényt ’s bíróságokat a’ hitel’ sine qua non-jának tekintvén, azokban az ország’ anyagi javának egyik leg­hatályosabb tényezőjét látják; én a’ váltótörvényt ’s biró­­ságokat,az ellenük nyilvánuló balvélemények’ ’s elfogultság’ ellenében, minél népszerűbbekké óhajtanám tenni, ’s ez okból remélem, hogy őszinte szavaim nem fognak vissza­tetszéssel fogadtatni az illetők által; ’s a’ hiányok’ földe­rítése nem fog részakaratú sértésnek tekintetni , mert azoknak orvosolhatása végett történik csupán. ’S most a’ dologra. E’ lapokban közlött „hitelünk’ állapota“ fel­­irásu czikkelyemben megmutatni igyekeztem, mikép’ hi­telünk’ pangása korántsem a’ behozott váltótörvény’ és törvényszékeknek tulajdonítandó, mint a’ tripartitum’ bálványozói’s az „acceptirt“ szócskát könnyelműen aláirt urak’ serege ráfogni szeretné , hanem, hogy az egészen más okoknak szomorú eredménye. Sőt megmutatni igye­kezvén , hogy a’ meglevő csekély hitelt is, nagyrészt a’ váltótörvényszékek’ szigorúságának lehet köszönni , más­részt el nem tagadhatom azt is, miszerint úgy a’ váltó­­törvény , mint a’ biróságok , mert emberi mű ’s embe­rekből állanak, nincsenek minden hiányosság nélkül. Ne­kem ugyan kevés reményem van, hogy a’ váltótörvény, mint magában egész, codificált új mű, ismét revizio alá vétessék, annál kevesebb pedig, minthogy ez a’ legkö­zelebb múlt országgyűlésen, bár, megvallom, ki nem elé­gítő módon, már egyszer megtörtént; ugyanazért, és mi­vel a’ váltófeltörvényszéknek is egy, igen jeles, azonban a’ múlt országgyűlésen kevés méltánylattal fogadott ja­vaslata úgy is létez : e’ tárgyról ezúttal nem akarok szó­lani, annyit mind a’ mellett el nem hallgathatván, misze­rint, a’ mint egy részt igaz, hogy a’ legislatio a’ codexek’ örökös átnézésébe nem ereszkedhetik, időhiány és a’ miatt, hogy a’ meghozott törvény megállapodhatván, hatása hoszabb cyclus után kellőbben biráltathassék meg , úgy más részt én azt hiszem , hogy a’ szakértők és practicu­­sok által, ugyancsak az életből merített tapasztalás után, tett javaslatok ad calendas graecas mégis el nem halaszt­­­hatók ; de a’ mit annyi tömérdek fontosabb teendők mel­lett, nem más, mint csak az évenkénti országgyűlések ál­tal fogunk elérni. Egyedül a’ váltóbiróságokról fogok tehát nehány szót ejteni, mert a’ felfedezendő irányok’ kijavitása részint magoknak a’ biróságoknak, részint a’ kormánynak hatal­mában áll. És, hogy fejtegetésimben rendet kövessek, egyenként veszem a’bíróságokat szemügyre; nem minden, csupán a’ leglényegesb hiányokat érintendvén. Először is a’ nem szorosan véve váltóbiróságokról, a’ városi tanácsok ’s megyei tisztviselőkről, kivánok említést tenni, mennyiben megkeresés’ folytán ezek is váltóügyi eljárást végeznek. És ez az egész vál­tótörvénykezésnek leggyöngébb oldala. Olly hibákat kö­vetnek ezek el (magától értetvén, hogy itt is vannak dicséretes kivételek), hogy valóban souverainement járat­lanoknak kell őket tartanunk a’ váltótörvényben. Egy k. vár. tanács azt jelenti vissza a’ váltótörvényszéknek, hogy alperest meg nem idéztetheti, mivel az nemesember, egy szolgabiró,------de minek registráljunk több hasonló, valóban botránkoztató eseteket, mik lehetetlen, hogy előfordulnának, ha az illetők, az olly rövid fejezetkét a’ kézbesítésről, melly ellen az olvasni, irni csak tökéletlenül tudó váltótörvényszéki szolga nem vét, ’s a’ végrehajtás­ról például, csak futtában is elolvasnák. Hát még az igényperek körüli eljárás! Ennél az illetők többnyire az ügyvéd’ útmutatását kénytelenek követni, magok eliga­zodni nem tudván; szerencse, ha az ügyvéd elég legális a’ biró’ járatlanságát a’ maga’ hasznára nem fordítani. És ezen törvény-nemtudás ’s nemtanulás annál inkább meg­rovandó , minthogy a’ formák elleni vétés kártérítést húz maga után. Már ha az egész váltótörvényt nem tanulják is meg az urak, a­minek egyébiránt azon kis haszna len­ne , hogy megismerkedvén azzal, eddigi ferde nézeteik rectificálódnának, ’s egy kor igényelte perfolyamot látván, az oppositio, repulsio et hujus generis remediumokbal szerelmességekkel talán felhagynának — úgy legalább azt, mire mulhatlan szükségök van vagy lehet, tanul­ják meg. Mi már magokat a’ váltó törvényszékeket illeti, ezek egészen más fényben tűnnek fel. Itt, különö­sen a’ pestinél, — a’ többiekről keveset tudok, — alapos törvényismeret-, szorgalom- ’s példás becsületességgel ta­lálkozunk. De vannak mégis némi hiányok, miket eltá­­voztatni szükséges. Illyenek a’hosszú tárgyalási határnapok *). Ezek, a’ milly közönyösek a’ biztosi­­tási végrehajtást előlegesen eszközlött fölperesre, ép’ olly lényeges azoknak rövidsége vagy hosszúsága az ellenkező esetekben, a’ melly esetek, a’ veszélyeztetés’ igazolásá­nak nehézségei miatt, mégis úgy állanak amazokhoz, mint tiz az egyhez. — Ilyen továbbá: a’ tárgyalá­sok’ lassúsága. Vannak perek, mellyek egy-két hó­napig tárgyaltatnak. Ezen hosszadalmasságnak az ügyvé­dek ugyan inkább okai, mint a’ törvényszék, melly azt minden módon gátolni igyekszik , de az én csekély meg­győződésem szerint semmi sem fogja megszüntethetni, mint, ha a’ kir. utasítástól e­­­ ’s a’ törvény’ világos szavai ’s értelméhez vi­ssz­atérünk, melly a’ II. R. 7-ik fejeze­tében valóságos szóbeli eljárást rendel, olly formát, minőt a’ sommás perekben a’ közjogi bíróságoknál látunk. E’ lapok nem törvénytudományiak, ’s azért a’ kivitelre nézve részletesen nem nyilatkozom, elégnek nem tartván e’ helyütt az egyszerű megjegyzést. Nem különben nagy­hiányt látok a’ kiadás ’s kézbesítés’ lassú me­netében is. Váltóügyekkel foglalkozók tudják, hogy néha egy nap, sőt egy óra is mennyire döntő befolyású a’ hitelezőre nézve. Azonban ezen hiány — nem ugyan a’ kézbesítést illető, mert itt a’ h. szolgák’ pontatlansága menthetetlen , hanem a’ kiadási lassúság, legfőképen a' személyzet’ csekély számában keresendő, melly a’ munka­halmazt nem győzi elvégezni. ’S azért a’ kormány ismét és ismét és addig megkérendő, mig a’ személyzetet nem szaporitandja. Az igazság- szolgáltatás nemcsak , hogy nem jövedelemforrás , sőt budget-teher, kiadási és nem jövedelmi rovat. Mennyiben tehát a’ kincstárba folyó tör­vénykezési dijak a’ váltótörvényszék’ fentartására ’s ille­tőleg a’ személyzet’ szaporítására nem lennének is elegen­dők , a’ hiányt máshonnan kell kipótolni, melly pótlás egyébiránt csak látszólagos lesz, mert jobb karba helyez­tetvén az igazságszolgáltatás, a’ kereskedés is élénkülni, ’s vele a’ vám-, posta ’s egyéb kincstári jövedelmek szapo­rodni fognak. A’ váltó feltörvényszék, függetlensége, pár­tatlansága ’s buzgalma által minden hazapolgárnak őszinte tiszteletét kivívta, mert jól esett ’s esik látnia, a’ törvény­előtti egyenlőség’ elvét a’ maga tisztaságában alkalmaz­tatni. De e’ soroknak nem feladata dicsérgetni a’ váltó­ *) Fogadja ön hálás köszönetünket eddigi szives közre­­munkálásiért, ’s szerencsekivánatunkat a’ fényes pályá­hoz , mellyen önt olly őszinte örömmel üdvözöljük. — S­z­e­r­k. *) Történik, hogy Budán lakó panaszlott 15—20 napi határidőt kap a’ megjelenésre, holott a’ törvény az egy mérföldnyi kerületben lakókat harmadnapra rendeli megidéztetni. 66

Next