Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-03-23 / 7. szám
Csütörtök 1. Martius 23.1848 Megjelenik e’ lap minden héten négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai Horváth-házban 58 3.sz.a.a kiadóhivatalban, egyebütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek ’ helyéért 5 pengő kr , a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Rendkívüli előfizetés a „Pesti Hírlapra“ (azok részére t. i., kik e lapokra még ekkorig nem fizettek elő) a szabadsajtó napjától mart. 17-kétől kezdve, folyó 1848-ik évi december utójáig: HB Hetenként 4-szer postánküldéssel 10 ft 48 kr, hetenként 3-szer postánküldéssel 9 ft 36 kr. — Budapesten házhozküldéssel 7 ft 30 kr pengőben.Előfizethetni Pesten a szabadsajtó-utczában (ezelőtt hatvani-utcza) Horváth-ház a kiadóhivatalban. Pest, márt. 22. Az országgyűlésről most érkezett fővárosunkba a sajtóügyi munkálat. Nem tudjuk, javaslat-e az, vagy már kötelező törvény. Ma olvastatott föl a pest megyei bizottmányban nagyszámú hallgatóság előtt. Leírhatatlan az ingerültség, mellyet okozott. Villámgyorsan futotta be tartalmának hire az egész fővárost. Az elégületlenség általános. Azon lelkesedés, melly a márt. 15-ki nagyszerű eseményeket előidézte, most annál keserűbb panaszokban tör ki, minél nagyszerűebb remények csatlakoztak a közelebbi napok dicső emlékéhez. A törvényhozás tagjai, úgy látszik, a távolból nem ismerik az itteni mozgalmak nagy jelentőségét. Ezért fejezek ki részünkről óhajtásunkat, hogy az országgyűlés siessen közénk , mielőtt valamelly közjogi organisátióhoz fogna. Más itt a légkör, mint Pozsonyban. Pozsony politikai égatyja saturálva van még a megdöntött rendszer gőzével. A sajtótörvény, melly kezeink közt van, sok részben roszabb állapotot idézne elő az irodalomra nézve, mint márt. 15-ke előtt volt. Ha esküdtszéki eljárás nem volna benne, s ha abban nem találnánk vigaszt, hogy azon törvényt legtöbb esetben nem engedné a nemzet szabadságszeretete végrehajtani, el kellene vetnünk a tollat, a rendkívül súlyos büntetések miatt, mellyek az irodalom munkásaira várnak , a vétségek széles értelmű ingatag értelmezése mellett, így a nemzet veszi ki kezeinkből a tollat, melly íróinak jutalmazásáról még nem gondoskodott olly bőven, hogy 10—20 ezer pftnyi biztosítékot legyünk képesek letenni. Vagy továbbá is kiváltság marad az irodalom némelly fontosabb ága: a tőzsérek kiváltsága. Az irodalom független lelkű munkásai pedig kénytelenek lesznek továbbra is mások hasznáért fáradozni, vagy pénzariszocratákhoz zsoldban szegődni. De halljuk, mit mond Pest megye rend- és csendfentartásra ügyelő bizottmánya. Itt közöljük a határozatot: „A választmány, a törvényhozó hatalom iránt teljes tisztelettel, fölhíva érzi magát kijelentetni: mikép a sajtótörvényeket, ha a közlött szakaszokban szentesittetnének , tartalmuknál fogva ollyanoknak tartja, mellyek az emberiség legszentebb jogát, a gondolat közlésének szabadságát az eddigitől csak különböző, de épen olly nyomasztó szabadalmi lábra állítanák. A választmány , jogosság és igazságosság szempontjából meg nem állhatónak tartja a közlött törvénykezikk 29. §-a rendeletét, melly szerint a márt. 20-ka óta elkövetett sajtós vétségek már ezen, még nem is szentesített, annál kevésbbé közönségesített és igy az illetők által nem is ismert törvényczikkek szerint, s igy visszahatólag volnának büntetendők. A választmány a kijelölt sajtóvétségek minőségét, többek közt a 9. §-ban foglaltat, határozatlannak, sőt nem is lehetőnek, a megszabott büntetések mennyiségét pedig szerfölött súlyosnak s azért aggodalmat gerjesztőnek találja. A választmány kijelenti, mikép az időszaki lapok kiadhatását föltételező biztosítékok nagysága, akár a külföld e részbeni intézkedései, akár a belviszonyok és vagyonosság, akár pedig az vétessék figyelembe , hogy a biztosíték csak készpénzben letehető, nem tartathatik egyébnek, a sajtóügynek csak egy osztály , a vagyonos kaszt kezébe eresztésénél. A választmány kijelenti, miszerint a közlött törvényezikk 13. §-át, melly az esetben, ha a sajtóvétségért a szerzőre kimondott büntetés végre nem hajtathatnék , a nyomda tulajdonosát rendeli végrehajtás alá vétetni, az előleges vizsgálattal hasonló súlyú intézkedésnek tartja, mert az óvatosság, melylyel az idézett , a nyomda tulajdonosában támasztand , mindenesetre szigorú előleges vizsgálatot idéz föl. A választmány kijelenti, mikép a közlött törvénycikkeknél a helyi, tanács által tett ideiglenes intézkedést is jobbnak találja, és mivel az ideiglenes intézkedésnél a reform útján csak jobbat lehet következetesen várni *), a törvényeket kielégítőknek nem tartja, sőt azoknak akkép szentesítését a szellemi kifejlődésre közcsapásnak mondja, még akkor is, ha ezen csak ideiglenes törvény helyébe a következő országgyűlés más rendeleteket hozhatna. A választmány tudja , hogy a megszabott büntetések súlyát enyhíti a körülmény, miszerint bíróságl esküttszék van kijelölve, de nem tévesztheti szem elől azt sem, hogy az elsorolt hiányok némellyikén esküttszéki eljárás sem segíthet. Ezeknél fogva a választmány határozta, hogy az elnökök ez iránt, mind gróf ministerelnök urat, mind a megye követeit olly kérelemmel értesítsék, hogy a még meg nem erősittetett törvényczikkek az elsorolt főhibákban a kor méltó igényeihez szabva igazittassanak. E végzés Pestvárosnak is megküldetett. *) A megbukott kormányrendszer, melly a lapokat minden módon nyomta, 15 ezer ft biztosíték kimutatását követelé egy politicai laptól. Szépirodalmi laptól sokkal kevesebbet. Most 20 ezer pft követeltetik. — Szerk. ORSZÁGGYŰLÉS. A márt. 19-ki ülések leírásának kiegészítéséül itt következnek a részletek. A 12 órakor tartott kér ülésben, nagy éljenek közt, belépvén a budapesti díszes küldöttség, s megállván az elnöki szék mellett, küldetése czélját ekkép fejté ki a megbízott szónok : Hajnik Pál: Felséges haza! Magyarország szivének, a minden érdekekben testvérileg egybeforradt Budapest összes lakosságának bizalma részesít bennünket a szerencsében, a felséges haza előtt küldöttekül megjelenhetni. A legközelebb Budapesten kifejlett s még mindig folyamatban levő események a felső haza előtt már tudva vannak; nagyszerűek azok mind eredményben, mind azon tekintetnél fogva, hogy a kifejlett mozgalmak közepette a rend és közbátorság, a törvényhatóságok tekintélye és rendes működése egy pillanatig sem sértetett meg; felséges királyunk , az uralkodó család iránti bizalom s hű ragaszkodás pedig mindenütt, mindenfelé a leghangosabban nyilvánult. Küldetésünk czélja a folyó márt. 15-ki — Magyarország történetkönyvében örökké fenmaradandó — napon az egybeforradt összes lakosság által egyértelműleg elfogadott petitiót a felső házának bemutatni, arra kérvén mély tisztelettel küldőink nevében , miszerint kérelmünket, mint hazánk jövendő boldogsága s felvirágzásának egyedüli zálogát magas pártfogása alá vevén, annak az egész haza által közösen óhajtott sikert minél előbb megszerezni kegyeskedjenek. — Küldőink megbízásából e kérelemhez csatoljuk még a pesti egyetemi tanuló ifjúság kivonatait, mellyek az eddig elhanyagolt tanítás s tanulás ügyét tárgyazzák. Azon ifjúság kérelme ez, melly a márt. 15-ke óta kifejlett forrongások közepette a legdicsőbb elszántsággal s önfeláldozással, az összes lakossággal kezet fogva, azon működött, hogy a rend-, személy- és vagyonbátorság minden féktelenség ellen biztosíttassák, s minden erejét arra fordítá, hogy a szabadság diadalünnepe, vérontás színpadává ne fajuljon. — Méltányolják a tanuló ifjúság ezen kivonatait, a kor igényeit megértő tanárok, és az ügy iránti rokonszenvből azt aláírásaikkal hasonlóul magokévá tették. — Mély tisztelettel köszöné meg ezután szónok azt, hogy a KK. és RR. a küldöttséget testületileg fogadni méltóztattak, s magokat és küldőiket kérelmükkel pártfogásukba ajánlá. Kossuth L. Két körülményt emel ki; egyik , hogy a testvér fővárosok lakossága hazafias indulattal buzog ugyanazon nagy érdekek , közjó, közszabadság, közdicsőség mellett, miket az országgyűlés is jelen missiójához tartozónak tekint; másik, hogy ugyanazon testvér fővárosi lakosság segédkezet nyújt fentartására azon rendnek , mellyre a szabadság kivonatai támaszkodnak , s melly nélkül bizonytalan a megkezdett munka sikere s azon dicsőség, hogy a mi másutt vérrel, az nálunk békés átalakulás utján eszközöltetik. — E két magasztos hivatást látván Pestbuda fővárosában egyesülni, egyszersmind megjegyzi, hogy teljes hittel reméli, miként azon hely, mellynek megyéjének köszöni követi székét, azon város, melly őt megválasztása alkalmakor a bizalom szavával idvezelte, méltányolni fogja kijelentését, miszerint ő Pestet ugyan az ország szívének tartja, de, mint törvényhozó, utána nem indul ;a magyar nemzet közös szabadságot, közös jogokat akar, s e nemzet a magyarnak 15 milliója , az ország egésze, nem pedig akár egy város, akár egy costa. Reméli, osztoznak azon érzetben is, hogy itt csak az összes nemzet az, mellyet illet az ország sorsáról ítélni , s hogy e nemzet elég erős és hatalmas eltiporni mindenkit , minden egyest, egyes castát s egyes municipiumot, mellynek gondolata jöhetne ellene szegülni. A petitiókat illetőleg, épen mivel rendkívüli körülményeinkben rendkívüli fontossággal bírnak, és szükséges, hogy a bizodalom kapcsa, a törvényhozás és a főváros közt minél erősebben álljon fel, indítványozza, hogy azok, a szokott formalitások alól kivétetve, a küldöttek jelenlétében azonnal felolvastassanak. Maga a felolvasás fog mindenkit meggyőzni , hogy a törvényhozó tesz már találkozót a nemzet s a főváros kívonataival. Egyébiránt az országgyűlés csak addig érzi magát hivatva az együttmaradásra, míg a nép javára, az ország megnyugtatására a legszükségesb törvények alapelveit lerakta, azután helyet fog engedni az összes nép képviselőinek. Most Szentkirályi M. felolvasó, a petitiókat, a pestbudai népét s az egyetemét. Amannak egyes pontjainál részint ezt kiáltá a tábla: megvan! részint: meglesz! ” Felolvasás után Kossuth folytató beszédét. „Ha valaha, úgymond, most óhajtottam volna, hogy isten adjon lelkem örömének megfelelő hangot, (Kossuth ez alkalommal rekedt volt), kijelenteni azon hit feletti benső örömemet, melylyet épen most vettem, hogy t. i. Ausztriában felelős ministérium van! — Budapesti tisztelt barátunk s atyánkfiai pedig győződjenek meg, hogy jelenleg is épen azon tárgyakban munkálkodunk, mellyek petitiójuk tartalmát teszik; több pont, mint a közteherviselés, úrbéri viszonyok megszüntetése stb. már is el van határozva, más pontokra nézve pedig a részletes kidolgozás iránti intézkedés megtéve. A petitiók most adassanak át az illető választmánynak, melly a hátralevő pontok iránt véleményezzen , s véleményét egy nap alatt adja be. — Tudtára esett szólónak, hogy Budapest közönsége óhajtva várja, miként az országy, mielőbb Pestre, az ország szivébe menjen , s ez az , a mit mihamarább teljesíthetni magának az orsz.gyűlésnek is legnagyobb örömére szolgálna. De — miután a RR. magok is elismerik s már ki is mondták, hogy ezen orsz.gy. a jelen komoly perczekben nem bírhat missióval aprólékos, részletes reformokra kiterjeszkedni, s hogy a legszükségesb és halaszthatlan intézkedések megtétele után le kell lépnie, hogy a nép képviselőinek engedjen helyet — természetes, hogy ezen ország élete már csak néhány napig tarthat. S e helyzet fontosságát érzi az országgyűlés ; üléseket tart reggtől estig, s mindent nyomban intéz el. Illy körülmények közt a rövid hátralevő időt utazásra fordítani nem lehet, mert ez annyi időbe kerülne, mennyi alatt legközelebbi teendőit be is végezheti már. De majd nem sokára összegyülend Budapesten. — Ebből, mit szónok előadott, hogy t. i. a jelen orsz.gy. missiója már igen rövid, következik, hogy ezen orsz.gy. codificationális munkákba nem ereszkedhetik, hanem p. o. ami az egyetemi petitiót illeti, annak pontjaira nézve biztosíték fekszik abban, hogy a magyarnak független nevelési ministere lesz. Ezen miniszer fogja a törvényjavaslatokat előkészíteni, s a jövő országyűlésnek előterjeszteni. Az elnök gr. Széchenyit. idvezelvén a küldöttségét, s ajánlván az egyetértést, a küldöttség tagjai, szives éljenektől kisértetve távoztak el. Az erdélyi országgyűlés mielőbbi összehívása s a lengyel és olasz politicai foglyok szabadon bocsátása iránti üzenetek s felirásjavaslatok nyomtatás alá bocsáttatván, s Szentkirályi indítványára elhatároztatván , hogy a tábla a kir. városok s szabad községek belszerkezetének főpontjait törvénybe foglalandja, és egy illy törvényjavaslat készítésére Szentkirályi meg is bízatván, bővebb szóváltás az ősiség tárgyában fordult elő. S o m s i c h P. épen azon pillanatban , midőn mindenkire a hazában, de főképen a földbirtokos nemességre tetemes áldozatok várnak, szükségesnek tartáa nemesi birtokot felszabadítani az ősiség bilincseiből. Pázmándy D. szükségesnek tartja , hogy legalább némelly főelvek kimondassanak, t. i. az úti possidetis elve, határidőt csupán a zálogokra nézve szabván , a successionális s egyéb összefüggő kérdések részleteibe pedig ezúttal nem ereszkedvén. Kossuth L. óhajtja , hogy az ősiség eltérültessék, de ezt formulázni kell, s ezt legjobban tehetné az indítványozó. Itt azonban mindent attól kívánna felfüggeszteni : tetszik-e ezen 50