Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-03-23 / 7. szám

Csütörtök 1. Martius 23.­1848 Megjelenik e’ lap minden héten négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai H­orváth-házban 58 3.sz.a.a kiadóhivatalban, egyebütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek ’ helyéért 5 pengő kr , a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Rendkívüli előfizetés a „Pesti Hírlapra“ (azok részére t. i., kik e lapokra még ekkorig nem fizettek elő) a szabadsajtó napjától mart. 17-kétől kezdve, folyó 1848-ik évi december utójáig: HB Hetenként 4-szer postánküldéssel 10 ft 48 kr, hetenként 3-szer postánküldéssel 9 ft 36 kr. — Buda­pesten házhozküldéssel 7 ft 30 kr pengőben.­­Előfizethetni Pesten a szabadsajtó-utczában (ezelőtt hatvani-utcza) Horváth-ház a kiadóhivatalban. Pest, márt. 22. Az országgyűlésről most érkezett fővárosunkba a sajtóügyi munkálat. Nem tudjuk, javaslat-e az, vagy már kötelező törvény. Ma olvastatott föl a pest megyei bizottmányban nagy­számú hallgatóság előtt. Leírhatatlan az ingerültség, mellyet okozott. Villámgyorsan futotta be tartalmának hire az egész fővárost. Az elégületlenség általános. Azon lelkesedés, melly a márt. 15-ki nagyszerű eseményeket előidézte, most annál keserűbb panaszokban tör ki, mi­nél nagyszerűebb remények csatlakoztak a közelebbi na­pok dicső emlékéhez. A törvényhozás tagjai, úgy látszik, a távolból nem is­merik az itteni mozgalmak nagy jelentőségét. Ezért feje­zek ki részünkről óhajtásunkat, hogy az országgyűlés siessen közénk , mielőtt valamelly közjogi organisátióhoz fogna. Más itt a légkör, mint Pozsonyban. Pozsony politikai égatyja saturálva van még a meg­döntött rendszer gőzével. A sajtótörvény, melly kezeink közt van, sok részben roszabb állapotot idézne elő az irodalomra nézve, mint márt. 15-ke előtt volt. Ha esküdtszéki eljárás nem volna benne, s ha abban nem találnánk vigaszt, hogy azon tör­vényt legtöbb esetben nem engedné a nemzet szabadság­­szeretete végrehajtani, el kellene vetnünk a tollat, a rendkívül súlyos büntetések miatt, mellyek az irodalom munkásaira várnak , a vétségek széles értelmű ingatag ér­telmezése mellett, így a nemzet veszi ki kezeinkből a tol­lat, melly íróinak jutalmazásáról még nem gondoskodott olly bőven, hogy 10—20 ezer pftnyi biztosítékot legyünk képesek letenni. Vagy továbbá is kiváltság marad az iro­dalom némelly fontosabb ága: a tőzsérek kiváltsága. Az irodalom független lelkű munkásai pedig kénytelenek lesznek továbbra is mások hasznáért fáradozni, vagy pénz­­ariszocratákhoz zsoldban szegődni. De halljuk, mit mond Pest megye rend- és csendfen­­tartásra ügyelő bizottmánya. Itt közöljük a határozatot: „A választmány, a törvényhozó hatalom iránt teljes tisz­telettel, fölhíva érzi magát kijelentetni: mikép a sajtótörvé­nyeket, ha a közlött szakaszokban szentesittetnének , tartal­muknál fogva ollyanoknak tartja, mellyek az emberiség legszen­tebb jogát, a gondolat közlésének szabadságát az eddigitől csak különböző, de épen olly nyomasztó szabadalmi lábra állítanák. A választmány , jogosság és igazságosság szempontjából meg nem állhatónak tartja a közlött törvénykezikk 29. §-a rendeletét, melly szerint a márt. 20-ka óta elkövetett saj­tós vétségek már ezen, még nem is szentesített, annál kevésbbé közönségesített és igy az illetők által nem is ismert törvény­­czikkek szerint, s igy visszahatólag volnának büntetendők. A választmány a kijelölt sajtóvétségek minőségét, többek közt a 9. §-ban foglaltat, határozatlannak, sőt nem is lehe­tőnek, a megszabott büntetések mennyiségét pedig szerfölött súlyosnak s azért aggodalmat gerjesztőnek találja. A választmány kijelenti, mikép az időszaki lapok kiadha­­tását föltételező biztosítékok nagysága, akár a külföld e rész­beni intézkedései, akár a belviszonyok és vagyonosság, akár pedig az vétessék figyelembe , hogy a biztosíték csak kész­pénzben letehető,­­ nem tartathatik egyébnek, a sajtóügy­nek csak egy osztály , a vagyonos kaszt kezébe eresztésénél. A választmány kijelenti, miszerint a közlött törvényezikk 13. §-át, melly az esetben, ha a sajtóvétségért a szerzőre ki­mondott büntetés végre nem hajtathatnék , a nyomda tulajdo­nosát rendeli végrehajtás alá vétetni, az előleges vizsgálattal hasonló súlyú intézkedésnek tartja, mert az óvatosság, mely­­lyel az idézett , a nyomda tulajdonosában támasztand , min­denesetre szigorú előleges vizsgálatot idéz föl. A választmány kijelenti, mikép a közlött törvényc­ikkek­­nél a helyi, tanács által tett ideiglenes intézkedést is jobb­nak találja, és mivel az ideiglenes intézkedésnél a reform út­ján csak jobbat lehet következetesen várni *), a törvényeket kielégítőknek nem tartja, sőt azoknak akkép szentesítését a szellemi kifejlődésre közcsapásnak mondja, még akkor is, ha ezen csak ideiglenes törvény helyébe a következő országgyűlés más rendeleteket hozhatna. A választmány tudja , hogy a megszabott büntetések súlyát enyhíti a körülmény, miszerint bíróság­l esküttszék van ki­jelölve, de nem tévesztheti szem elől azt sem, hogy az elso­rolt hiányok némellyikén esküttszéki eljárás sem segíthet. Ezeknél fogva a választmány határozta, hogy az elnökök ez iránt, mind gróf ministerelnök urat, mind a megye köve­teit olly kérelemmel értesítsék, hogy a még meg nem erősitte­­tett törvényczikkek az elsorolt főhibákban a kor méltó igé­nyeihez szabva igazittassanak. E végzés Pestvárosnak is meg­küldetett. *) A megbukott kormányrendszer, melly a lapokat minden módon nyomta, 15 ezer ft biztosíték kimutatását köve­telé egy politicai laptól. Szépirodalmi laptól sokkal ke­vesebbet. Most 20 ezer pft követeltetik. — Szerk. ORSZÁGGYŰLÉS. A márt. 19-ki ülések leírásának kiegészítéséül itt következnek a részletek. A 12 órakor tartott kér­ ülés­ben, nagy éljenek közt, belépvén a budapesti díszes kül­döttség, s megállván az elnöki szék mellett, küldetése czélját ekkép fejté ki a megbízott szónok : Hajnik Pál: Felséges haza! Magyarország szivé­nek, a minden érdekekben testvérileg egybeforradt Budapest összes lakosságának bizalma részesít bennünket a szerencsé­ben, a felséges haza előtt küldöttekül megjelenhetni. A leg­közelebb Budapesten kifejlett s még mindig folyamatban levő események a felső haza előtt már tudva vannak; nagyszerűek azok mind eredményben, mind azon tekintetnél fogva, hogy a kifejlett mozgalmak közepette a rend és közbátorság, a tör­vényhatóságok tekintélye és rendes működése egy pillanatig sem sértetett meg; felséges királyunk , az uralkodó család iránti bizalom s hű ragaszkodás pedig mindenütt, mindenfelé a leghangosabban nyilvánult. Küldetésünk czélja a folyó márt. 15-ki — Magyarország történetkönyvében örökké fen­­maradandó — napon az egybeforradt összes lakosság által egyértelműleg elfogadott petitiót a felső házának bemutatni, arra kérvén mély tisztelettel küldőink nevében , miszerint kérelmünket, mint hazánk jövendő boldogsága­ s felvirágzá­sának egyedüli zálogát magas pártfogása alá vevén, annak az egész haza által közösen óhajtott sikert minél előbb megsze­rezni kegyeskedjenek. — Küldőink megbízásából e kérelem­hez csatoljuk még a pesti egyetemi tanuló ifjúság kivonatait, mellyek az eddig elhanyagolt tanítás s tanulás ügyét tárgyaz­­zák. Azon ifjúság kérelme ez, melly a márt. 15-ke óta kifej­lett forrongások közepette a legdicsőbb elszántsággal s önfel­áldozással, az összes lakossággal kezet fogva, azon működött, hogy a rend-, személy- és vagyonbátorság minden féktelen­ség ellen biztosíttassák, s minden erejét arra fordítá, hogy a szabadság diadal­ünnepe, vérontás színpadává ne fajuljon. — Méltányolják a tanuló ifjúság ezen kivonatait, a kor igényeit megértő tanárok, és az ügy iránti rokonszenvből azt aláírá­saikkal hasonlóul magokévá tették. — Mély tisztelettel kö­­szöné meg ezután szónok azt, hogy a KK. és RR. a küldött­séget testületileg fogadni méltóztattak, s magokat és küldői­ket kérelmükkel pártfogásukba ajánlá. Kossuth L. Két körülményt emel ki; egyik , hogy a testvér fővárosok lakossága hazafias indulattal buzog ugyan­azon nagy érdekek , közjó, közszabadság, közdicsőség mel­lett, miket az országgyűlés is jelen missiójához tartozónak te­kint; másik, hogy ugyanazon testvér fővárosi lakosság se­gédkezet nyújt fentartására azon rendnek , mellyre a szabad­ság kivonatai támaszkodnak , s melly nélkül bizonytalan a megkezdett munka sikere s azon dicsőség, hogy a mi másutt vérrel, az nálunk békés átalakulás utján eszközöltetik. — E két magasztos hivatást látván Pestbuda fővárosában egyesülni, egyszersmind megjegyzi, hogy teljes hittel reméli, miként azon hely, mellynek megyéjének köszöni követi székét, azon város, melly őt megválasztása alkalmakor a bizalom szavával idvezelte, méltányolni fogja kijelentését, miszerint ő Pestet ugyan az ország szívének tartja, de, mint törvényhozó, utána nem indul ;a magyar nemzet közös szabad­ságot, közös jogokat akar, s e nemzet a magyarnak 15 mil­liója , az ország egésze, nem pedig akár egy város, akár egy costa. Reméli, osztoznak azon érzetben is, hogy itt csak az összes nemzet az, mellyet illet az ország sor­sáról ítélni , s hogy e nemzet elég erős és hatalmas elti­porni mindenkit , minden egyest, egyes castát s egyes municipiumot, mellynek gondolata jöhetne ellene szegülni. A petitiókat illetőleg, épen mivel rendkívüli körülményeinkben rendkívüli fontossággal bírnak, és szükséges, hogy a bizoda­­lom kapcsa, a törvényhozás és a főváros közt minél erősebben álljon fel, indítványozza, hogy azok, a szokott formalitások alól kivétetve, a küldöttek jelenlétében azonnal felolvastassa­nak. Maga a felolvasás fog mindenkit meggyőzni , hogy a törvényhozó tesz már találkozót a nemzet s a főváros kívona­­taival. Egyébiránt az országgyűlés csak addig érzi magát hi­vatva az együttmaradásra, míg a nép javára, az ország meg­nyugtatására a legszükségesb törvények alapelveit lerakta, azután helyet fog engedni az összes nép képviselőinek. Most Szentkirályi M. felolvasó, a petitiókat, a pestbudai népét s az egyetemét. Amannak egyes pontjainál részint ezt kiáltá a tábla: megvan! részint: meglesz! ” Felolvasás után Kossuth folytató beszédét. „Ha va­laha, úgymond, most óhajtottam volna, hogy isten adjon lel­kem örömének megfelelő hangot, (Kossuth ez alkalommal rekedt volt), kijelenteni azon hit feletti benső örömemet, mely­­lyet épen most vettem, hogy t. i. Ausztriában felelős minis­t­éri­um v­an! — Budapesti tisztelt barátunk s atyánk­fiai pedig győződjenek meg, hogy jelenleg is épen azon tár­gyakban munkálkodunk, mellyek petitiójuk tartalmát teszik; több pont, mint a közteherviselés, úrbéri viszonyok megszün­tetése stb. már is el van határozva, más pontokra nézve pe­dig a részletes kidolgozás iránti intézkedés megtéve. A peti­­tiók most adassanak át az illető választmánynak, melly a hát­ralevő pontok iránt véleményezzen , s véleményét egy nap alatt adja be. — Tudtára esett szólónak, hogy Budapest kö­zönsége óhajtva várja, miként az országy, mielőbb Pestre, az ország szivébe menjen , s ez az , a mit mihamarább teljesít­hetni magának az orsz.gyűlésnek is legnagyobb örömére szol­gálna. De — miután a RR. magok is elismerik s már ki is mondták, hogy ezen orsz.gy. a jelen komoly perczekben nem bírhat missióval aprólékos, részletes reformokra kiterjeszked­ni, s hogy a legszükségesb és halaszthatlan intézkedések meg­tétele után le kell lépnie, hogy a nép képviselőinek engedjen helyet — természetes, hogy ezen ország­­ élete már csak né­hány napig tarthat. S e helyzet fontosságát érzi az ország­gyűlés ; üléseket tart reggtől estig, s mindent nyomban in­téz el. Illy körülmények közt a rövid hátralevő időt utazásra fordítani nem lehet, mert ez annyi időbe kerülne, mennyi alatt legközelebbi teendőit be is végezheti már. De majd nem sokára összegyülend Budapesten. — Ebből, mit szónok elő­adott, hogy t. i. a jelen orsz.gy. missiója már igen rövid, kö­vetkezik, hogy ezen orsz.gy. codificationális munkákba nem ereszkedhetik, hanem p. o. a­mi az egyetemi petitiót illeti, annak pontjaira nézve biztosíték fekszik abban, hogy a ma­gyarnak független nevelési ministere lesz. Ezen mi­niszer fogja a törvényjavaslatokat előkészíteni, s a jövő orszá­­gyűlésnek előterjeszteni. Az elnök gr. S­z­é­c­h­e­n­y­i­t. idvezelvén a küldöttsé­gét, s ajánlván az egyetértést, a küldöttség tagjai, szives élje­nektől kisértetve távoztak el. Az erdélyi országgyűlés mielőbbi összehívása s a lengyel és olasz politicai foglyok szabadon bocsátása iránti üzenetek­ s felirásjavaslatok nyomtatás alá bocsáttatván, s Szentki­rályi indítványára elhatároztatván , hogy a tábla a kir. városok s szabad községek belszerkezetének főpontjait tör­vénybe foglalandja, és egy illy törvényjavaslat készítésére Szentkirályi meg is bízatván, bővebb szóváltás az ősiség tárgyában fordult elő. S o m s i c h P. épen azon pillanatban , midőn minden­kire a hazában, de főképen a földbirtokos nemességre tetemes áldozatok várnak, szükségesnek tartá­a nemesi birtokot fel­­­szabadítani az ősiség bilincseiből. Pázmándy D. szük­ségesnek tartja , hogy legalább némelly főelvek kimondassa­nak, t. i. az úti possidetis elve, határidőt csupán a zá­logokra nézve szabván , a successionális s egyéb összefüggő kérdések részleteibe pedig ezúttal nem ereszkedvén. K­o­s­­s­u­t­h L. óhajtja , hogy az ősiség eltérültessék, de ezt for­­mulázni kell, s ezt legjobban tehetné az indítvá­nyozó. Itt azonban mindent attól kívánna felfüggeszteni : t­ets­zik-e ezen 50

Next