Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-10 / 52. szám

Szerda 52 Május 10.1848. mm stgjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap,^'ddien. csuft^fAlken és pénteken, hétévi előfizetés a két fővárosban házhozhordéssal boríték nélkül ft ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve­­V fi 24 kr, kényszer küldve pedig 1 ft 12 kr pengőben.—iE^fifKÖWffiVPégen, szabadsajtó-utczai Horváth-házban Lfc3.n­a.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir postahivatalnál.^- Az ausztriai birodalomba ’a egyéb külföldi iil tornán jókba küldetni kívánt példányok iránt a’ ^tgre?dte$£ csak­ a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ha egy 4 k m­ hasáboson apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik.­ ­ A kormánykinevezéstől függő közhivatalok ekkorig kétféle díjfizetéssel voltak terhelve; egyik az úgy ne ve­zett tiszti jellemi dij (Character-Taxe), másik a tiszti nél-­kiülözési dij (Carent-Taxe). Az összes dijjövedelemből, melly 1847-ben 75,158 ftra ment, csak 4227 ftot tett az, a­mi másnemű kisebb dijakból jött be, az egész többi ösz­­íst az említett tiszti fizetési díjak rovására esik. A pénz-­ügyminiszer a törvényhozás közbejötte nélkül nem érez­­heti magát felhatalmazottnak a közjövedelmek ezen ágá­nak megszüntetésére, melly a köztisztviselők adóját he­­lyettesíti, hanem arra magát felhatalmazottnak érzi, hogy­­ díjazási rendszert akként javítsa, miszerint egy részről ugyan a közjövedelmek csorbát ne szenvedjenek, más­részről azonban a díjfizetés kevésbbé terhes legyen, mint akkorig volt. Annálfogva közhírré tétetik, hogy az újdon­­kinevezett hivatalnokok által fizetni tartozott díjak a már é épen munkába vett rendezésig függőben maradnak, maj­dan a javított rendszer számvetési alapján lévén az illetők fizetéseikből a kincstár számára levonandók. Melly rend Iseletről minden illető kincstári fizető-hivatalok ezennel hivatalosan értesittetnek. Kelt Budán, május 8-án 1848. Hivatalos rovat H­ivatalos értesítések a pénzügy­ministérium részéről. K­ntnak a törvény által kiszabott három millió rovására beszámítása iránt ő fölsége nevében nem kaptam rendele­tet. Egyúttal azonban el nem mulasztottam, a magyar kül­­ügyminister utján, az ausztriai pénzügyminiszériumot ér­tesíteni, miként én remélem ugyan, hogy ő fölsége azon költségeken kívül, mellyek a Magyarországbani segéd­­haditestületek ellátására szükségesek, a törvényileg kisza­bott 3 millió rovására az utalványoztatásokat a mostani szorgos körülmények között annyival inkább kíméletesen méltóztatandik elrendelni, mivel március végéig a folyó számadási évben a magyar kincstár által a bécsi pénztár számára már közel negyedfél millió, más egyéb, szintúgy nem magyarországi czélokra pedig (a katonaság számára, a hadi adón felül kifizetett 2,234,363 forinton kívül, kö­zel 700,000 ft­ fordittatott, összesen tehát e c­élokra a folyó számadási év első öt hónapjában 6,192,777 ft for­dittatott , mind a mellett is valamint a törvényen túl sem­mit, úgy a törvényen belül minden jogos és méltányos igényt a lehetségig teljesíteni kész vagyok; tudósítom te­hát az ausztriai pénzügyminiszériumot, miként én a ma­gyar kincstári költség­könyvekben a törvény által kiren­delt három millió számára külön számadási lapot nyittat­tam, a Magyarországbani segéd-haditestületek ellátásá­nak költségeit a magyar hadsereg költségeitől különvá­lasztva, ezen három millióba fogom beszámíttatni, s bár­­melly más fizetést is az ausztriai pénzügyministériumnak a magyar külügyminiszer utján hozzám érkezendő meg­keresésére csak úgy s olly feltétel alatt fogom teljesíttet­­ni, ha az az említett három millió rovására beszámíttatik. És mivel a fennérintett dohányvásárlási 100.000 írtnak illy módoni beszámíthatására nem voltam megkeresve, természetes , hogy azt kiadatni meg nem engedtem, ha­nem az ország kincstárába visszatétetni parancsoltam. Semmi sem lehetett tehát előttem váratlanabb, mint midőn tegnapi napon biztos kútfőből arról értesültem, hogy az ausztriai pénzügyi igazgatóság a dohánybeváltás­ra ezelőtt június utoljáig kitüzetve volt határidőt rögtön hat héttel megrövidítette, s 1. évi május 15-re szorította legyen, azon kijelentéssel, hogy ezen megszorítást a ma­gyar pénzügyminiszer ellenséges indulata azon rendelke­zése miatt találta magát megtenni indíttatva, miszerint az e czélra szükséges pénzeket nemcsak megtagadta, de már az előbb utalványozottakat is viss­zafoglaltatta. És az ausz­triai pénzügyigazgatóság ezen ürügyet még azon insi­­nuációval tetézi, hogy már most a magyar dohánytermesz­tők a magyar pénzügyminiszer ellenségeskedésének tulaj­donítják, ha dohányuk nem fog megvettezni. Ismervén törvényes kötelességemet, annak teljesíté­sében semminemű ürügyek s alaptalan insinuátiók által nem hagyom magamat megzavartatni, én sem most, sem jövendőben a magyar kincstárból,az ausztriai pénzügymi­niszérium számára egy fillért sem engedek fizettetni ha­csak ő fölsége által az illy fizetésnek a törvény szabta há­rom millió forint rovására beszámíthatása iránt nem uta­­síttatom; de midőn ezt teszem, a jogosság és méltányos­ság ösvényén lenni annyira meg vagyok győződve, misze­rint semmit sem kételkedném ezen egész történetet az ál­talam mindig és mindenben szeretett nyilvánosság elibe bocsátani; balmagyarázatok kikerülésére csak még azt je­gyezvén meg, hogy ezen fenyegetett dohánybeváltási megszorítás a termesztőkkel kötött szerződésekre termé­szetesen nem értetik; én pedig a neheztelt 100.000 forin­tot — gondolom — szintolly tökéletes joggal rendeltem letartóztattatni, mint a minő joggal letartóztattattam, s a körmöczi pénzverőházba utasittattam azon bányászati arany és ezüst küldeményeket, mellyek hivataloskodásom kezdetén Bécs felé útban voltak. Kelt Budán, május 8-án 1848. IV. Betegeskedésem miatt budai magányomba azért vo­nultam vissza, hogy a hivatalos látogatásoktól egy kis időre megkiméltetve, egészségemet — ha még lehet —s visszanyerjem, s megkísértsem elhárítani azon erőkime­­­rültséget, melly ha tart vagy súlyosbodik, hivatalomról i­s véglemondásra kényszerítene. Czélomat azonban vissza-­­ vonulásommal nem értem el, mert a hivatalos igénybe­vételek s látogatások meg nem szűntek , s annak követ­keztében betegeskedésem javulás helyett sulyosodott. Ne­kem a ministerség nem öröm, hanem olly teher, melly­­től megválhatni boldogságomnak tartanám, s igy nem magam személyes érdekében, hanem azon hivatalos felé­rni ámítása ő fölsége által nem utalványoztatok Mivel­el­lősség méltánylása tekintetéből, melly beteg vállaimon ki evdig értésemre esett, hogy a pesti sóhivatal egy, még az is feküszik, szólitok fel mindenkit,legyen szives engem min­­td­őbbi kormány alatt történt rendelkezésnél fogva, 1. évii­den hivataloskodási igényektől megkimélem­,­­ minthogy ju­lius 18-kán a dohánybeváltási pénztár számára 100.000 Az ausztriai kincstár számára Magyarországban vásá­­rltatni szokott dohánybe­váltásra nézve az ügykezelésnek 1­t ága forog fenn, egyik : a termesztőkkel kötött szer­­dőlések, másik pedig azon szokás, minélfogva június vé­géig az előre megszabott árak s osztályozás szerint a be­­s­­zolgáltatott dohány mindenkitől átvétetett, tekintet nél­­kü­l arra , valljon termesztő vagy kereskedő tette-e a bé­li fái­litást. A magyar kincstári jövedelmekkeli rendelke­­z­és ezelőtt a bécsi udvari kincstártól függvén, ez a ma­­nirai királyi kamara főfizető-hivatalánál a dohánybeváltó üügynökség számára időnként bizonyos meghatározott hi­­fit szokott nyitni, mellynek következésében a magyar namara a vidéki kincstári pénztárakat az e czélra kiren­­delt pénzekkel el szokta látni.­­ A melly perczben ő fölsége kegyelmes parancsára Ma­­gyarország felelős pénzügyministerségét átvettem, azon k­vctelességet éreztem reám ruházottnak, hogy az ország öisszjövedelmeiből egy fillér se fordíttassék olly czélokra, fülkét a törvény meg nem enged. A törvény azt rendeli, h hogy ő felségének háztartására, a magyar hadsereghez vi­ítozó segéd-haditestületek ellátására és a közös diplo­­m­­­atia költségeire három millió és nem több fizettessék; a­­m­agyar pénzügyminiszernek tehát nem szabad a bécsi­­s pénzügyi igazgatóság számára egy fillért is kiadni, melly­ne­k a törvény által kirendelt három millió rovására be ő felsége jogot vett fel a magyar kincstár főfizetőhivatalánál, a­nél­­fl.is, hogy ez nekem bejelentetett volna : én ezen 100,000 Pulszky Ferencz státustitkár úr a külügyministériumhoz megyen által, a pénzügyministériumot illethető mindent_______ _____ jelentésekkel s folyamodásokkal állodalmi tanácsos Du-Jőt a kincstári főpénztárba azonnal visszatétetni annál in-­­­schek Ferencz osztályigazgató státustitkár úrhoz Budán orabb kötelességemnek ismertem, mivel ezen százezer fo- t a kincstári épületben, az elfogadásokra általa kiszabandó is megbecsültetése körüli IX. Számos olly volt köztisztviselők, kik vagy hivatalaik­­ról lemondottak, vagy kiknek hivatalaik megszűntek, a fizetéseikből levont részletek észletét a kincstár által visz­­oafizettetni azon oknál fogva kérik, mivel ezen levoná­sokat nyugdíjazási alapul szolgálóknak ítélik. A pénz- ügyminister ezennel kötelességének ismeri közhírré tenni, hogy az illy kérelmeknek hely azon oknál fogva nemadat­­■itilc, mivel nyugdíjazási alap fejében semmi közhivatal­ok fizetéséből semmi levonás nem történt, s az ekkorig ézetni szokott tiszti jellemi és nélkülözési dijak tisztán és egyedül hivataladó természetűek, s mint illyenek a nyug­díjazással elannyira semmi összeköttetésben nem állottak, o©gy az illy díjfizetéseknél nemcsak semmi tekintet nem sityit arra : nyugpénz-igénynyel járnak-e az illető hivata­lik, avagy nem; de sőt még olly hivataloktól is megki­­nántattak, mellyek, bár kormánykinevezéstől függnek, nem közvetlenül az ország kincstárából fizettetnek, mily­­ikenek például a főispánságok. — Az illy visszafizetési nérelmeknek tehát hely teljességgel nem adathatván, ez, s­­­ükséges alkalmazás végett, ezennel közhírré tétetik. Kelt Budán, május 8-án 1848. h­ivatalos felvilágosítás az ausz­­triai pénzügyministérium dohány­beváltási ügyében, m. órákban járulni, mivel én Budáról eltávozni kénytelenit­­tetem, s orvosi rendeletnél fogva a szokott ezerféle ideg­ingerlő magánkérelmekkel egy időre nem foglalatoskod­­hatom, s annálfogva semmi hivatalos látogatást el nem fogadhatok. Kelt Budán, május 8. 1848. Kossuth Ila­j­o­s, pénzügyminister. E minis­t é­rtesités az igazságügyi m­­­u­m­t­ó­l. Az igazságügyi minister által kinevezett s e lapok 50-ik számában említett Fogalmazók névsorából, Náray Károly neve kihagyatván, pótlásul jelentetik, hogy az igazságügyi minister Náray Károlyt fogalmazóvá nevezte. — A nádori bírósághoz kinevezett egyének közt pedig hibásan áll: E 11 ó­r, mi helyett Eklerimre olvasandó. Nem hivatalos rész. Mint értesülve vagyunk, ő fölsége a horvátországi bánnak, báró Jellachichnak, legfelsőbb k. kézirata által tudtára adá, mikép határozott és rendithetlen akarata, hogy a Magyarország koronája alatt egyesült tartományok kor­mányának egysége, királyi szava és koronázási esküjéhez képest, a törvények értelmében fentartassék, és sohasem fogja ő felsége megengedni, hogy a magyar korona alatti tartományok közt fennálló törvényes kapocs önkényes ren­deletek vagy egyoldalú határozatok által tágíttassék. Mi­­hez képest nevezett bán ő fölsége által oda utasittatott, hogy a k. helytartónak s a magyar felelős ministériumnak, mellyre az 1848 : III. t.czikk által Magyarország és a hozzákapcsolt részek törvényes kormányzása bízva van, rendeleteit a kormányzás minden ágaiban teljesítse, és ezen királyi akarat teljesülésére hivatalos hatáskörében minden tekintetben őrködjék. * Hitelesen értesültünk, mikép a fölsége, hogy hadse­rege összes kormányzatában s az ez iránti rendeletekben a szükséges egybefüggés, egészen az utóbbi országgyűlé­­sen­ elfogadott III. t.cz. 6 és 8. § ai szerint, tovább is fen­­maradjon, legfelsőbb cabineti iratában, meghagyd gróf Latour, ausztriai hadügyministerének , hogy minden ren­deletekre nézve, mellyek az összes hadseregre vonatkoz­nak, vagy a mellyek a fentebbi törvény értelmében a ma­gyar seregeknek külföldöni alkalmazását tárgyazzák, — tegye magát érintkezésbe előlegesen a magyar ministéri­­ummal, külön­ösen pedig a hadügyi ministerrel, miután minden illyes rendelkezések csupán a magyar felelős had­ügyi ministérium s a magyar főhadi kormány utján, — melly a magyar katonai ügyek kormányzására nézve kü­lönben is csupán a magyar ministérium alatt áll — adat­hatnak ki. Más részről a legelől említett czél elérésére nézve biz­­tositni kívánván az ausztriai hadügyministernek is az azon rendeletekrőli tudomást, mellyeket a magyar ministérium a magyar katonaság kormányzására nézve törvényes ha­táskörén belül kibocsát, felszólítá ő fölsége a nádor kir. helytartónkat oda munkálni, miszerint, a­mennyiben ezen rendeletek közvetve a monarchia összes hadseregére nézve fennálló intézkedéseket érintenek, az illyések iránt az ausztriai hadügyminiszerrel értekezés történjék, ellenben a kevésbbé lényeges rendeletek vele utólagosan közöl­tessenek. Az itt adott utasítások a katonai határőrvidékre is al­kalmazandók, épségben tartván a bánt illető tulajdonosi illetőségeket. Az ausztriai hadminister egyszersmind oda utasíttatott, hogy a további szükséges teendőket tüstént ezekhez képest intézze, név szerint pedig a Bécsben lakó magyar ministerrel, ha Eszterházyval, ekként tegye ma­gát értesítésbe. Hitelesen írhatjuk , mikép­p fölsége május 7-én kelt legfelsőbb kézirata által tudatván Mészáros ezredessel hadügyi ministerré tett kineveztetését , egyszersmind rendelni méltóztatott, hogy ezrede kormányát az alez­redesnek azonnal adja át, s ministeri állomását foglalja­.­­A magyarországi katonai parancsnokoknak pedig szinte k ő felsége által tudtul adatott, hogy az utóbbi or­szággyűlésen megerősített III. t. ez. 6. és 8. §. folytán, a magyar katonaság jövendőre minden kiadandó paran­csokat és rendeleteket az illető magyar ministérium útján veend, s hozzá intézendők minden hivatalos jelentések. Tudtul adatott továbbá, hogy a fent idézett törvény a katonai végvidékekre is kiterjed. Hiteles kútfőből halljuk, hogy a földmivelés , ipar és kereskedés ministériuma a megszüntetett úrbéri tartozások munkálatokat már megkezdő, 95

Next