Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-10 / 52. szám

Jelenleg a nevezett ministérium tanácskozmányokat tart a becslőknek adandó utasítás tárgyában. Bécsből írják : Tisztelt szerkesztőség ! Szükséges, hogy a ministérium figyelmét a testőrseregre is fordítsa. Nem tudom, rendelkezett-e már az iránt, hogy az a cs. kir. főudvarmesteri hivatal kormányzata alól felszabadíttassék, és egyenesen a magyar hadministernek, mint magyar katonai intézet, alárendeltessék; de azt tudom, hogy ott a dolgok rendes menete megakadt. Ezen évben hat testőr lép ki, s bár ő felsége az ezredekbel beosztásukat el is rendelte, mindazonáltal az még mindeddig nem történt meg, sőt a bevett szokás ellenére még helyükbe mások sem neveztettek ki. Az kétséget sem szenved, hogy már az ausztriai hadministernek nincsen joga őket beosztani, s talán ezen okból nem is teszi azt; de más részről, ha a magyar ministérium meg talál róluk felejtkezni, az itteni hadminister a feledékenységet könnyen joglemondásnak tekintheti, és a beosztást a magyar hadminister jogai csonkításával, miután ezen hat egyént kétes helyzetben sokáig hagyni csakugyan nem lehet, megteheti. A magyar ministériumnak annyi ármánynyal kell küzdeni, hogy talán ezen figyelmeztetés nem fölösleges. Ne feledje tovább a ministérium azt is elrendelni, hogy ezen magyar katonai testületben az oktatási és szolgálati nyelv ezután kizárólag a magyar legyen. Még több mondanivalóm volna, de csak figyelemébresztés volt szándékom; e végett ennyi is elég. Vidéki hírek: Fiume, május 2-án. Tegnap a kormányszéki biztos azon hivatalos jelentést nyújt be a kormányszékhez , miszerint kezéhez véve a bánnak — a winodoli tengermelléki kerületre nézve vonatkozó rögtöni bíróságot hirdető rendeletét, ezt egy példányban azon óhajtással közli, hogy azt a kormányszék 100 példányban kinyortatni, s így kihirdettetni rendelje. Tartalma a többi közt ez: az, ki a legközelebb hozott törvényeket csak a magy. nemességnek tulajdonítja,vagy a horvátokat magyaroknak mondaná, rögtön itélet alá esik. Épen ma találkoztam egy buccari ügyvéd polgártársunkkal, ő, mint mondá, az e f. hó 8-án tartandó báni tanácskozmányba, mint magános egyén hivatott meg a horvátországi bántól. A tanácskozmány tárgya 4 pontból áll : a kormányzat, jövő horvát tartományi gyűlés, életkérdések és közcsend kérdéseiből. — Az itteni kapitánysági ülés régi alakjában ugyan, de nyilvánosan s törvényszerüleg ment véghez. Bucollonbonéra eklök. kénytelen volt az ülést eloszlatni ; de a nép folytató , s eredménye a további rendelkezéseknek az, hogy a tisztviselőség megszüntetett , s ideiglenesen most egy újonnan választott bizottmány ül a palcton. Ezekhez nem kell magyarázat. — Moldovabányáról Szentkirályi Zsigmond, bánsági főbányatisztségi h. ülnök, Szózatot küldött hozzánk a bánsági bányásznép érdekében , mellyből mi , tárgyhalmaz miatt, csak a következő rövid kivonatot közöljük . Az itteni bányászat érdekében két igen fontos tárgy van, mellyet szem előtt kell tartani , és az állami intézkedések gondjaiba ajánlani. Ezek a munkabér és rendsőri kezelés. A bányamunkások ellenében a bányász-társulatok állanak, mellyek majd minden hasznot magukhoz vonnak. Ezek jövőre a bányászokat ki akarják zárni a köztársulati beruházásokból, mellyeket a bányászok hosszas évtizedek óta szerzettek, úgy, hogy azon vagyon egyenlőn közös legyen mindazokkal, kik a jövőben is bármikor adózni fognak hozzá. Ők a közalapítványi vagyont egyedáruságuk alá kívánják vonni. A bányászatot tökéletesen fel kell szabadítani, és lerontani százados bilincseit, úgy, hogy az álomány csak a kellő segélyezés és közjövedelmei beszedése által maradjon ott tényezőül. Mit azonban jogszerű bányajoggal s munkarenddel kell összekötni. A munkásosztály felett a bányabirtokosok terjedelmes javaikkal valódi ariscocratiát képeznek, és a bányászok bérét a régi idők hagyományai után szabják ki jelenleg is. Innen a bánya- és kohó-nyeremények , mellyek a birtokos családokat dús gazdaságra emelték, a munkabér javítására semmi befolyással nincsenek. Sokan az egy vagy más bánya után járó nyereményt beszedik, de a pótpénzeket, mellyeket előleges költségül más bányákból vettek át, évekig sem fizetik, s ezzel a bérfizetést feltartják. — Sokan a kamarai korcsmáztatást tartják egyedáruságba, — az italokat a bányászoknak felette drágán adják, de hitelben is, mi által túlságos ivásra s innen erkölcstelenedésre csábittatnak. Mások ismét a bányászok számára állított magtárakhoz nyerészkedő gabonaszállítást űznek, miáltal a lefolyt drágaság alatt a bányászok drágábban fizették a gabonát , mint volt a piaczi ár. Mindezen bajokon okvetlenül segíteni kell, mert a 20,000-nyi bányásznép nemcsak el van szegényedve, hanem el is van már keseredve és tetemesen felingerülve. A bánya- és kohó-nyereményekből, mellyekhez a bányászoknak kétségtelen joguk van, a bért javitani kell, és a kincstár tizedéből a segélyezés hozzájárultával segédpénztárakat állítani , mellyekből p. o. szükség idején gabona vásároltassák számukra. Annálfogva a munkabért okvetlenül javítani kell. A pótlékpénzeket pedig fizessék rendesen, azok a birtokosok javára úgyis mások zsebeiből folyván ki — mert annak elmulasztásából a bér is elmarad , és a szegény munkásosztályt könnyen végsőre viheti. Még két körülményt kell megérintenem, mellyek az elnyomott munkásosztály végelkeseredésére nagy befolyással lehetnek ; t. i. ha a pesti tanácskozmányban csupán a bánya- birtokosok lennének képviselve , mert ezáltal a munkások érdekei mellőztetnének, és az állami intézkedések egyoldalúakká fajulnának. Erre a közhatalmat figyelmeztetnem kell. A hivatalnokok igen rég idő óta majdnem kizárólag pártfogolták a munkások érdekeit a birtokosok ellenében, csak az a baj, hogy a társulatok félhavi tanácskozmányaikban csupán véleményzési joggal bírnak, és a határozatok végrehajtására rendeltetnék. *) Sokan rebesgetik , hogy a bányászok közti rendőrség kezelése a megyei tisztekre fog bizatni — ezektől olly nagy az iszonyodás, mikép a legelső kísérlet olly ingerültséget szülne, mellynek a legszomorubb eredményei lennének. De mi bízunk is, hogy a mint a miniszerelnöki körlevél ígérte, e részben illy káros változás most nem fog történni. — Sopron. Megyénk ápril 29-kén tartá meg azon közgyűlést, melly a 16. t.cz. értelmében egyfelől emlékkőnt álland történetünkben, az idő szellemétől leroskadt váromladék romjain, másfelől pedig alapkőül szolgál egy, a kor igényeinek megfelelő nagyszerű épület felállításához. A megyeházi terem szűk lévén az összesereglett néptömeg befogadására, a gyűlés a megyeház előtti téren szabad ég alatt tartatott. Miután Eszterházy Pál külügyminister, kit megyénk büszkén nevez méltó fiának s szeretett, törvényes főispánjának, a sokaság szűnni nem akaró örömvihara közt a megyeház erkélyén megjelent, s a népet lelkesedett iltenekkel fogadott beszéddel üdvezelte . — volt országgyűlési követeinknek a bennök helyzeti bizalomérti (?) hálálkodásuk után, azoknak a befejezett országgyűlés nagyszerű s örvendetes eredményéről végtudósitása olvastatott fel. — Lukinich Mihály, a jogi szabadság több évi fáradhatlan bajnokának indítványára, a ministériumnak a megye részéről bizalom szavaztatik. — A törvények kihirdetése után egy választmányi munkálat terjesztetett elő, mellynél fogva a megye, a beálló nemzeti gyűlésre küldendő 6 képviselő kerületenkénti megválaszthatása végett, 6 választó kerületre osztatik, — s az ebbeli javaslat némi módosításokkal el is fogadtatott. A gyűlés fő érdeke azonban azon állandó bizottmány megválasztatásában központosult, melly a törvény értelmében a megyei hatóságot ideiglenesen gyakorlandja, mert ezen választás eredménye egyszersmind fokmérőül szolgálandott, mennyiben bontakozott ki megyénk az uj események következtében a régi rendszer bilincseiből, mellynek nyűge alatt azelőtt a korszellemnek minden szabadabb mozgása eltörpült. A választás akkér történt, hogy a hajdani táblabirák egész névsora felolvastaték, s ezen tisztes kar nyugalmazott tagjai felkiáltás utján részint bizottmányi tagokat megerősíttettek, részint elvettettek. S valóban ezen, egy szabad, egy a régi kasztérdeket bűzéből kitisztult Magyarhon legében tartott első közgyűlés felette sajnos eredményével lepett meg bennünket azon sajátságos értelmezésnek, mellyel bizonyos urak még most is, az egyenlőség s testvériség elvét alkalmazásba hozni igyekszenek. Főleg Káldi József, egykori alispán volt az, ki egészen a régi boldog időket varázsolta vissza körünkbe, midőn minden, Sopronváros tagjai sorából választandó egyén ellen ünnepélyes óvást tett, minthogy — úgymond — ezen urak tanácsára nem szorulunk, de különben is ne tűrjük, hogy megyei ügyeinkbe avatkozzanak, hanem maradjanak hívei saját municipiumuk házi isteneinek. S az egyenlőség s testvériség ezen apostolának philippikája a sokaságnál olly élénk viszhangra talált, s hogy minden, bármilly tiszteletreméltó városi egyénnek neve, — csak mivel az előbbi polgári kaszthoz tartozott, a leghangosabb nemtetszés viharát idézte elő, melly az említett cosmopolitának az erkélyről kézzel-lábbal adott hatalmas jelére mindannyiszor dühös „nem kell“ ordításban renditette meg Magyarhon szabad legét! — Ez ezen ember a régi systéma aranykorában a szabadelvű nevet szerette bitorolni; most azonban gyümölcseiről szélendik meg őt, a közvélemény bizonyára areopagot tartand táblabirói bölcsesége felett. — Minél inkább mellőztettek a gyűlölt városiak, annál számosabban leend képviselve a bizottmányban a papság, megyénk ezen régi kedvencz gyermeke, s midőn nénellyek ezen urak eddigi túlnyomó befolyását korlátolandónak vélték, másod alispán úr jónak találta, ezen vallástalanokat a törvény abbeli rendeletére figyelmeztetni, miszerint ezen bizottmány minden rangkülönbség nélkül választandó, holott ugyanezen elvnek fennebbi megsértésénél jónak találta, philosophicus hallgatási szerepet játszani. A régi párt emberei majd mind kiállották a választás tűzi próbáját; egy volt országgyűlési követ, ki ellen egy előbbi gyűlésünk bizalmatlanságát nyilvánitá, most annál dicsőbb diadalmat ünnepelt. Ürményi exfőispán és Stettner kir. tanácsos nem vonandják meg üdvös tanácsukat megyénk szabadelvű kormányzóitól, s igy a bukottnak vélt párt azon biztos reményt ápolhatja, miképen erélyes alispánaink, kiknek egyike a boldogult administrátori rendszert utasítása ellenére is olly lovagiasan pártolá, — vezérlete alatt a régi rendszer hamvaiból a gyűlölt politica phoenixe ujult erővel s pompával támadand fel. Éljen a haladás, egyenlőség és testvériség! — Hont, május 6-kán. Tegnapelőtt tartatott uj, epochális törvényeink értelmében első nép-, egyszersmind utósó megyei közgyűlésünk. Megelőzte ezt a falukon tartott népképviselők választása, kik helységeik részéről aránylagosan kivetett számban megjelentek, s először vettek részt az elmúlt sötét idők által tőlök elvitázott jogok gyakorlatában. A megjelent közönség száma mintegy kétezer főre mehetett, miért is, Zsembery Imre polgártársunk felhívására, a megye udvarában, az isten szabad ege alatt foglalt helyet.Jo ez itt, jogai gyakorlatára törvényesen először megjelent sza-“j-n bad nép; s dicséretére legyen mondva, hogy az sokkal illentmdebben, szebben, csendesebben viselte magát, mint nem egy-ex szer a régi időkben hasonló számú tekintetes nemesi gyüle-felekezet. Adja is isten , s tegye önmaga a honti nép, hogy rólai is mindig igy s ezt írhassuk! Az elnök-alispán a követekkel, ,19 jegyzői karral s nagyszámú minden osztályú közönséggel a fiú megyeház udvarablakaiban foglalt helyet, s innen szólott lest az udvarra, a zöld asztalokat körülálló gyülekezethez. Meg-g nyitó szavaiban érinté, hogy e gyűlés ministeri rendeletbel lőc legyen a törvények kihirdetésére kitűzve, s kiemelvén azok fő fontosságát, dicsérettel emlékezett a képviselői testületnek ijei önmegtagadási működéséről stb. Most Kalocsa Antal ifi volt országgyűlési követ állt elő, s felolvasá honszerte ugyananzazon remek tollból kifolyt követi jelentést, az országgyűlésfi eredményeiről. Végül maga s követtársa Okolicsányi Antal nejében meleg köszönetet fejezett ki az irántok talált nusitott bizalomért. (Éljenzés.) Ezt követé az uj törvényekig részint czimeinek, részint tartalmának felolvasása s megélle jeneztetése a nép által. A fő, s a népet közelebbről érdeklőid czikkeknek népszerű magyarázatát Ivánka Zsigmondbn polgártárs barátunk eszközlő szokott ügyességével , bizonyíttásával annak , hogy ő ez épen nem könnyű modorban is járniátas. Sajnáljuk, hogy a népben általános tetszést, megnyugtatattást eszközlő magyarázó szavait e helyen nem közölhetjük, i mert úgy hisszük , hogy e tisztelt lap hasábjain kívül esik,t fn kivált most, midőn a világ s országesemények igénylik az el-issőséget. Illyés dolgokra s még ezer hasonlófélékre való az esatán egy provinciális vasárnapi lap, mellyet a megyei, különöti nősen népközönség mint saját szülöttét vágygyal karolna fel,felolvasna stb. , —mig ellenben az idegen olvasó az efféle protoiovinciális részleteken, mint érette nagyobbára érdekteleneken109 csak átaikamlik, s azokat tüstént feledi a hon nagyobbszerűb dolgai közt. S e nézet vezérlé egy részben alulirtat is egyes honti provinciális néplap kiadására, mellynek kinyomatottjoi programmja a közgyűlés megnyitása előtt a nép közt szétosszetatott, s melly mihelyt annyi pártolóra fog találni a régigiv nemesség közt, mint a mennyire szerencsés volt találni eddigiül a nép részéről, azonnal meg fog jelenni, s legott terjedelmiebben közöltetni mind a fentebb érintett népszerű magyarázatait: a törvényeknek, mind pedig egyéb pontot igen is közelről, d©b a hont még sem annyira érdeklő specialitások. A törvényczikkek felolvastával felmutattatott a népnek 8 fi, királyi aláírás és pecsét; az elnöklő alispán pedig a tisztviziviselői kar nevében tett politicai nyilatkozatot, miszerint elis fil meré, hogy azok sorába tartozott ő is, kik fokozatos átalakumlást akartak. Most azonban örvend a dicső jelennek, 8 ugyan vélekszik, hogy ki a régi állapotot visszaidézni akarja, aa a hazaáruló. Ő s tiszttársai ezentúl szinte csatlakozni, a műmnistériumot pártolni akarják, s annak támaszai lenni, akár szib a vissza , akár a túlhajtási vágyakra nézve. Éljelmojzés követé e nyilatkozatot, s nekünk, kik részünkről szinté mi az éljenzők közé tartozánk, engedje meg tisztelt alispán urre nyilt szavait szinte „zsinórmértékül“ emlékünkben felföl jegyezni . . . Következett egy belügyministeri , majd helytartóés tanácsot irt veterán levelezői tollunk, mellyből több helyris tartótanácsi intézetlenül hagyatott intézmény jött ki a papirrami mint ,,Straussehe in Dobler kalapjából — tehát belügyom ministeri utasitó körlevél felolvasása e gyűlés teendőirőlön mellynek folytában fölvétetett egy már előbb működött vááasztmány munkálata a követi kerületek felosztásáról, miszegveirint követi 3 kerületünk főhelyéül: Ipolyság, Szalka és Bátffrfi mezővárosok jelöltetnek ki. A két elsőre nézve általános votos a megállapodás , ellenben az utósóra nagy jön az ellenzékben mint olly hely ellen, melly a megye szélén s a bozóki népeségiségtől felette messze esik. Ráth mellett a provincialismus énesdekén kívül leginkább Bababánya kir. város küldöttei voltaksi. Nem lévén azonban a törvényben Bakabánya főhelyül kitüzve esi a nagy többség, már is zajossá válni kezdett tanácskozás utániall a harmadik főhelyet a megye éjszaki részének kellő közepébe dac a selmeczi országúton fekvő Némethi mezővárosba tette átfit , mi ellen Krasztinay István, nevezett kir. városod küldött, Bakabánya részéről óvást tőn. — Hasonló vitát és ingerültséget idézett elő a közigazgatással foglalkozandó várválasztmány tagjainak kinevezése s illetőleg névsora, mellybelelül sok régi ellenzéki tag és népbarát — hisszük , hogy feledébőlkenységből — ki volt hagyva. Ezeknek beiktatása több részsegről sürgettetett. E tárgyat illetőleg még Buócz Kánuns polgártársunk azon kétágú indítványt tette, miszerint egyik részről ne mindenik tisztviselőnek, hanem csupán a sorosnamei adalék vontató , a középponti választmányokba bejárólag isf, más részről pedig , hogy ezen választmányok ülése rendesesen, minden hó első hétfőjén tartassék , mi el is fogadtatott , db , nem a vontatókat illető javaslat. Ezután az ezen napra kitűzött, Udvardy Sándor halálfeje által megürült honi főpénztárnoki hivatal betöltésére figyelővégeztető elnök alispán a közönséget, 8 előterjesztő a maguk* e hivatalra jelentett két egyén, Laszkáry Lajos és Slorváthilár Kálmán sz.bíró neveit. A nagy többség a már egy ízben felül a kiismeretesen hivataloskodott s politicai elveinek szilárdság jogáról ismeretes Laszkáry Lajost választá el réggi hivatalába, s választmány küldetett ki, úgy a meghalt főpénztog tárnok számadásának, mintáz uj vagyonának megvizsgáljására. Végre az ujdon elválasztott főpénztárnok az emeleti sleij lakból a nép előtt hitet tevén le, némelly betáblázások után az elnök alispán eloszlatta ezen első törvényszerű nép- s a* 3 . kalmasint mint mondok , megyei évkönyveinkben utóló mnmegyei közgyűlést. — A közügyi választmánynak másnap tart . 420 *) Épen most vettünk egy hasonló tartalmú nyilatkozatot, Felső-Bányáról, számos aláírással, mellyben szükségesnek mondjuk , hogy a május 15-re összehívott tanácskozmányban a termesztő tisztviselőség is képviseltessék, minden bányászkerületből közbizalom által választandó legalább két egyén által közelebb bővebben. — Szerk.