Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-23 / 53. szám

De miután az ügy bíró előtt van, kívánatos, hogy álljon vissza a polgárok és katonák közti ama példás egyetértés, melly eddig a város nyugalmának egyik alapja volt. Öltözete és állapota miatt nem illik, nem szabad egy­mást ingerelni. Polgár és katona két különböző neve a hazafinak. Ki van adva a katonaságnak a parancs, mi szerint, ő felsége kéziratánál fogva is, az országban levő ka­tonaság a magyar ministériumnak tartozik engedelmes­kedni. Első ünnepies alkalommal a hitet az alkotmány iránti hivségre leteendi. Polgárok. Az éjjeli kicsapongásokat és becstelenkedő rendetlenségeket nem lehet tovább tűrni. A város nyu­galma és a polgárok becsülete , az összes polgárságnak és nemzetőrségnek védelme alá helyheztetik. Ezennel tiltatik minden éjjeli zajos csoportozás, min­den becstelenítő lárma. Ha a csoport a hatósági biztos háromszori felszólítására el nem oszlik, az eloszlatás nem­zetőri , vagy szükség esetében , katonai erővel fog esz­közöltetni , s az engedetlen , minden tehető törvény sze­rint meg fog büntettetni. Olly időpontban élünk, mellyben a hon és a nemzet legnagyobb érdeke ellen vétkezik, ki a kormány drága pillanatait rendetlenkedés által okozott gondokkal ra­bolja el. A városi hatóság felügyel a rend és csend fentartásá­­ra. Minden mulasztásért szoros felelet alá fog vonatni a már kiadott parancsolat értelmében. Budapest, május 13. 1848. Szemere Bertalan, belügyminister. VII. Buda- és Pestvárosa polgármesterének. Azon éjjeli rendetlenségeket, mellyek a város kebe­lében megmegújulnak, nem lehet tovább tűrni. Van sza­badság , de kell lenni rendnek is. A rendetlenség sirja a szabadságnak. Attól lehet tartani, hogy a rakonczátlankodás erőt vesz a békén. A városoknak, az iparnak, a kereskedés­nek élete a béke és nyugalom. Kívánja a város érdeke , követeli a törvény a rend fentartását. Ennélfogva rendelem, a­mint következik: 1. A zajos, békétlen , veszélyes csoportozásokat nem fogja szenvedni, kivált éjjel épen nem, és a becstelen­kedő lármás rakonczátlankodást sem. Kövessen el mindent megelőzésére, ha pedig meg nem előzhető. 2. Ön­maga, a kapitány vagy a hatósági megbízott a tömeget az eloszlásra három ízben a törvény szent nevé­ben szólítsa fel, és ha ekképen el nem oszolnék, nemzet­őri , sőt katonai erővel is eszközrendi eloszlatását. Erő ellen a jognak hatalmával erőt kell használni. A bűnösök meg fognak büntettetni. 3. Ön és a kapitány tegye meg a kellő rendeleteket, állítsa ki és ossza el a hatóság megbízottait, és újabb ren­deletig naponként minden négy órában jelentést teend. A rendet, a békét, melly a szabadság föltétele, m­i­n­­den áron fenn fogja tartani. Ki öntől megbízást nyert, és kötelességét bátran és törvény szerint nem teljesiti, hivatalától fel fogom függeszteni. Budapest, május 13. 1848. Szemere Bertalan, belügyminister. vm. A belügyminister előterjesztésére rendelem, a­mint következik: 1. Főispánul Gömörben: Szentiványi Károly; alka­­pitányul Fiuméban: Tosoni Ágoston, Buccariban: Smaich Bertalan neveztetik ki általam. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. Budapest, május 16-án 1848. István , nádor s királyi helytartó. Szemere Bertalan, belügyminister. IX. A belügyminister előterjesztésére rendelem, a mint következik: 1. Főispánul Szabolcsban (miután Patay József bete­geskedése miatt magát fölmentettetni kérte), gróf Degen­­feld Imre; Tornában: gr. Andrássy Emánuel; Csanád­­ban: Návay Tamás; Veszprémben: Hunkár Antal, ne­veztetik ki általam. 2. Jelesen rendelet végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. B­udapest, máj. 20. 1848. István, nádor s kir. helytartó. Szemere Bertalan, belügyminister. X. A belügyminister a statistikai hivatalban segéddé és rorokká: Rakita Jánost; segédekké: Piperkovich Pé­tert, Várady Endrét és Fáy Bélát nevezte ki. XI. A belügyminister fogalmazó­ segédekké: Faragó Jó­zsefet, Balogh Boldizsárt és Krause Lajost nevezte ki. megürülő tanszékre, a pozsonyi tankerületi főigazgatóság­nál szokott módon tartandó pályázat határidejéül i. é. au­gusztus 1-seje kitüzetik. II. Kisfalud, Mocsár, Tybe, Boroszló, Alsó-Mérk, Ja­­no-Kajat­a , Mochiga , Szent-János-elefánt, Getfalu, Padluzsán, Velkapola , Pila, Mária-Család, Szkalka, Zo­­bor-Bottyán, Rokolány , Németh-falu , Baráth-Szigeth, Gelse-Szigeth, Pátka-Pózva, Csajágh, Nyavalád, Pre­­szeka, Sveticze és Ivanecz alapítványi javaknak bérbeadá­sára még a helyi, tanács által jun. 5-re hirdetett csőd, az úrbéri javak megszüntetése után, visszavonatik. j­ól. A vallás és közoktatási ministériumhoz kineveztettek s részint alkalmaztattak a következő közhivatalnokok: Állodalmi altitkár: Szász Károly. Osztályfőnökö­k: Athanazkovics Plátó, Korizmics Antal, Lónyay Gábor, Nyéky Mihály. Tanácsosok: Balassa János, Csausz Márton, Fábriczy Sámuel, Pap Endre, Szabó Károly, Szőnyi Pál. Titkárok: Ébeczky Emil, Janicsáry Döme, Ré­­csy Emil, Tallián Sándor. Fogalmazók: Beöthy Zsigmond, Dorner Jó­zsef, Egedy Gáspár, Kelemen Lajos, Kendelényi Alajos, Kutassy János , Keszlerffy Antal , Lenhossék György, Hagy Miklós , Nyisztor József, Oroszhegyi Józsa, Pap Zsigmond, Szeiff József, Vértessy Károly. Segé­dfogalmazók: Árkossy Károly, Ba­lás Ede, Hollósy Antal. Irodaszemélyze­t: Főnök: Galambos Elek, Irattárnok: Paulekovich József. Sorjegyzők: Spurnyai József és Suhajdi György. Segéd-sor j­egy­­zők : Szvoboda József és Merzsey György. Ig­tat­ók: Vrasics Tamás, Sághy Lajos. Segédigtatók: Maszlagi Antal és Lövészi György. írnokok­: Mészáros Péter a minister mellett, Petrovics Szilárd, Pósz Antal, Rózsa­hegyi Pál, Tamássy Antal, Tóth István , Vizkelethy Ferencz. Gyakornokok : b. Lipthay Antal a fogalma­zásban . Gáspár László az irodában. A vallás és közoktatási ministériumtól. I. Az érsekujvári tanitó-képezdében folyó tanév végével Nem hivatalos rész. Hivatalos falragaszványok hirdetik, hogy hadügymi­­niszerünk, Mészáros Lázár, a mai gőzössel megérkezik. Nép és nemzetőrség tengere várja a Duna partján. Már érkeztének csupa hírére is erősödünk. Pest, május 22-én. Nem tudom mennyi fontossággal bír a közelebbi bécsi forradalom a személyek és cotteriák irányában. Könnyen hiszem, hogy e részben volt hatása. Emberek vonulhattak vissza, kik a reactiót áhították, s emberek léphettek föl, kiktől a szabadság várhat valamit. Nem vagyok avatott a bécsi társas viszonyokban. Nem ítélhetek e gyöngéd kér­dések felől. De ha tudakoljátok : nyeremények-e azok , miket Bécs az alkotmányos szabadság terén közelebb ismét ki­vi­vott ? Forradalma tanusit-e ügyességen kivül politikai érettséget is; ha tudakoljátok : szép nap leend-e az ausz­triai történészetben május 15-re, mellyre évek múlva a megelégülés derült kifejezésével fognak visszatekinteni azok, kik most erősen hiszik, hogy új korszaknak sorom­pói előtt állanak? Ha ti ezt tudakoljátok tőlem, meghazudtolnám el­veimet , mihelyt igennel felelnék. Más agyszer­kezetre volna szükségem, hogy gyönyörködhessem olly lázadásban, melly most, midőn czélját elérte , annak kis­­szerüségéről minden idegent meggyőzött; s ha czélját nem érte volna el, Bécscsel s az örökös tartományokkal meg­­ismerteté vala­­­milly könnyű egy gondatlanság által az ifjú szabadságot eltemetni. De nem vesztegetek szót vádakra. Magokban a té­nyekben elég vád rejlik. Legyen szabad szemlét tartanom a nyert engedmények és a bécsiek új helyzete felett. Nyugodt kívánok maradni, bár a kigyelejűség in­kább ingerel, mint a bűn. Ez hibám, miről, félek, a köze­lebbi évek le fognak szoktatni. Mert végre megbarátko­zunk a légkörrel, melly egész láthatárunkat elborítja, mellyet minden másodperczben be kell szivnunk, ha ned­vesnek, homályosnak és untatónak tartjuk is. Korunk pe­dig csakugyan inkább divatba hozta a könnyelműséget, melly a kényes kérdésekkel játszik , mint a nagy szenve­délyeket és a nagy bűnöket. Lássuk már: mit nyertek május 15-én a bécsiek ? Megnyerték, hogy a nemzeti őrök ezentúlra is töme­gestől vagy választmányilag, fegyverrel kezeikben, vagy letevén fegyvereiket, tanácskozhatnak a napi politikáról, és határozhatnak azon teendők fölött, miknek aztán meg kell történni Én nemcsak a szabad sajtónak, de az associátiónak is barátja vagyok, mig az szerény körben működik, s nem igényel magának olly formákat, mellyek mellett okvetle­nül előbb-utóbb félre fogja ismerni hivatását. Itt Pesten több dlubb áll fönn. Kiki politikai rokon­­szenvei szerint egyikbe vagy másikba íratta magát. Mi sok dolgok közt a napi kérdésekről is tanácskozunk, s volt már nem egy vélemény, melly e­gyülhelyeken pen­­dittetve meg, áthatott a sajtóba, a közgyűlésekre s az életbe. Sőt merem mondani, hogy institutióink más szint hordanának, és szabadságunknak más zamatja lenne e club­­bok nélkül. Mi mostanig nem tapasztaltuk kárát az associátiós jog­nak. De másként állna a dolog, ha a bécsiek példáján ta­nulva, eszünkbe jutna így okoskodni: minek nekünk a „Kör“, minek a többi társulat és minek a „Forradalmi csarnok“? Nem vagyunk-e mindnyájan, kik hat vagy hét clubba oszlánk föl, nemzeti őrök? Miért ne organizálnák tehát magunkat úgy, hogy azon tulajdonhoz, mellynél fogva fegyveres és a napiparancsoknak hi­ven engedel­meskedő sereg vagyunk, kössük politikai czéljainkat és politikai teendőinket ? Minden ,­ki a szabadság formáit ismeri, átláthatja, hogy az associátió illy alakot öltve, rövid időn nemévé a státushatalomnak válik, melly mellett az alkotmányos erők logális működései nem folyhatnak. Önök, bécsi polgártársaink, bizonyosan olvastak a praetoriánusokról, kik a despotismust védve, valának a despotismusnak legnagyobb ellenségei. Nélkülök sokkal tovább állott volna fönn azon hatalom, mellynek támaszául szolgáltak. S kérdjük : ha a szabadság von maga mellé Sé praetoriánusokat, nem félhet-e hasonló sorstól? Én alig í­r* hiszem, hogy e szó „szabadság“ olly varázsige legyen, melly a mágia legyőzhetlen hatalmával óvhassa meg a ro- ■?­­szül combinált erőket a visszaélésektől. Ez okból meg ■ g vagyok győződve, hogy a május 15-ki forradalom, midőn f n kivivta, hogy a nemzeti őrök továbbá is, mint organizált fijl clubb működjenek, nem nagy szolgálatot tett azon ügy­nek, mellyért föl volt hevülve. Menjünk tovább. A május 15-ei forradalom kivivta az általános szava-#-/ zatjogot is. Én nem kétkedem, hogy ez azon német phi-ti­­i­losophiából folyt, mellyhez — mint az Allgemeine 9/ Oesterreichische Zeitung mondja — Dahlmann és Gervi­ -i­nus semmit sem ért. De azt szintén nem hozhatom két- -í­ségbe, miként igy a jövő osztrák diétája a németnél épen sem­, kétszer több szláv követ fog megjelenni. Mert önök, osz-l­z­trák státusférfiak Gallicziát is a többi tartományokkal is, egy képviselet alá vonván , hat millió németet és tizenkét jó millió szlávot egyesítettek egy alkotmány kalapja alá. Önök bármi qualificátiót is a német philosophiával össze­férhetlennek tartván , remélem, nem fognak csodálkozni, ha diétájukon 256 követ 127 ellenében kimondandja, hog ezentúlra országgyűlési és közigazgatási nyelv nem fog a német lenni, hanem vagy valamellyik más nyelv vagy több ffeld nyelvek együtt. Különben is a bécsi forradalomnak nem tús kellett semmi od­rogrozott alkotmány , mert mindent újból léc és önállón kívánt rendezni. S ennél bizony alig lehet jon valami önállóbb lépés. Május 15-re eltörölte a felsőházat. Én ezt sem tartom nyereségnek. Megmondom: miért? Az önök felsőháza hibás szerkezetű volt, mert a s­­ nép által választott egyének száma meghatároztatók, de az) a kormány által kineveztetteké nem. Azonban ezen sokat tel­avitott egy közelebbről megjelent választási rendelményt,a mellyben kimondatott, hogy a felsőház tagjai többen két-öt­­száznál nem lehetnek. Illy módositás mellett nemcsak tűrhető organismussalfice bírt az önök felsőháza, de még germán érdekekből iss is hasznos volt, minthogy a császári ház tagjai született­­ek se­nátorok lévén, és a kinevezéstől függő senátorok kisze-ase­melésénél az igazgatás a német nyelv és német ügy iránt a­ rokonszenvre tekintetet fordíthatván, minden bizonynyalan útját lehetett volna állani azon követeléseknek, mellyek­öúl inkább a prágai, mint a bécsi eszmék felé gravitálnak. I .2 De tegyük föl, hogy a május 15-ki forradalom emberha­rei szivesen odaadják nyelvöket a szabadságért, mellyé) /II philosophusaiktól tanultak; ekkor kérdésnek marad: b­eesé­­­lyes-e egy kamarai rendszerre támaszkodni ? Önök meggondolták-e, hogy bár­mekkora felségigéi nép , s bár melly mértékben telj hatalmasa vagy incarna.Ta­tiója e népfelségnek a képviselők öszvege ; mégis ezerszer történt már, hogy egy öt vagy hat személyből álló mino­rm­­itás , szabad kénye szerint uralkodott a népfelségen ?1­z a talentum , a szenvedély, a vakmerészség, a terrorismi­us szuverenitásából ered. Az egész dologban legkülönösebb­ek, miszerint a saját magát megverő többség igen gyakran hol mihelyt a teremből szállására megy, rögtön átlátjaja, hogy elfeledett nép felség lenni, s érzi, hogy ollo hibát követett el, mellyel jóvá akarna tenni. E biel­­­velet, e félrevezettetés állandóvá válhatik ott, hofijod becsszomjas és vakmerész emberek tudják, mikép ess­é keresztülkorbácsolt végzés bizonyosan végrehaj­tatái, , mint az istenítélet. Az egy kamarai rendszer az eddibbi tapasztalások szerint a tárgyalási formák által még n©á­r óvta meg magát, sem az elhamarkodástól, sem a k­i­­­sebb szám zsarnokságától, s annál kevésbbé, minél inkábbb nyugvók a népfelségen. A szélső democrátia föladatteler olly felsőházat alkotni, melly nem a születésen, nem árva földbirtokon, s nem a plutocrátián épül ; továbbá 00­0 felsőházat alkotni, mellynek visszatartóztató, de nm­i megsemmisítő ereje legyen. Ennél több a népfelség min­­­denhatóságából, hitem szerint, könnyen vezet elnyomásom épen azon eszközök által, mikkel a szabadságot kívánttal­ biztosítani. De önök mondhatják, hogy Francziaország máské­n vélekedik. Igaz. Azonban én ismerek szabad monarchiát két ház ma is lett: ez Anglia. Ismerek szabad democrátiát két ház ma ij lett: ez Éjszak-Amerika. Jó volna nekünk uj politicus népeknek egy kissé válny; mivé váland Francziaország, nemzeti gyűlésével? — — Még két megjegyzésem van. Különösnek tetszik előttem, hogy a május 15-én éln­e

Next