Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-05-23 / 53. szám
De miután az ügy bíró előtt van, kívánatos, hogy álljon vissza a polgárok és katonák közti ama példás egyetértés, melly eddig a város nyugalmának egyik alapja volt. Öltözete és állapota miatt nem illik, nem szabad egymást ingerelni. Polgár és katona két különböző neve a hazafinak. Ki van adva a katonaságnak a parancs, mi szerint, ő felsége kéziratánál fogva is, az országban levő katonaság a magyar ministériumnak tartozik engedelmeskedni. Első ünnepies alkalommal a hitet az alkotmány iránti hivségre leteendi. Polgárok. Az éjjeli kicsapongásokat és becstelenkedő rendetlenségeket nem lehet tovább tűrni. A város nyugalma és a polgárok becsülete , az összes polgárságnak és nemzetőrségnek védelme alá helyheztetik. Ezennel tiltatik minden éjjeli zajos csoportozás, minden becstelenítő lárma. Ha a csoport a hatósági biztos háromszori felszólítására el nem oszlik, az eloszlatás nemzetőri , vagy szükség esetében , katonai erővel fog eszközöltetni , s az engedetlen , minden tehető törvény szerint meg fog büntettetni. Olly időpontban élünk, mellyben a hon és a nemzet legnagyobb érdeke ellen vétkezik, ki a kormány drága pillanatait rendetlenkedés által okozott gondokkal rabolja el. A városi hatóság felügyel a rend és csend fentartására. Minden mulasztásért szoros felelet alá fog vonatni a már kiadott parancsolat értelmében. Budapest, május 13. 1848. Szemere Bertalan, belügyminister. VII. Buda- és Pestvárosa polgármesterének. Azon éjjeli rendetlenségeket, mellyek a város kebelében megmegújulnak, nem lehet tovább tűrni. Van szabadság , de kell lenni rendnek is. A rendetlenség sirja a szabadságnak. Attól lehet tartani, hogy a rakonczátlankodás erőt vesz a békén. A városoknak, az iparnak, a kereskedésnek élete a béke és nyugalom. Kívánja a város érdeke , követeli a törvény a rend fentartását. Ennélfogva rendelem, amint következik: 1. A zajos, békétlen , veszélyes csoportozásokat nem fogja szenvedni, kivált éjjel épen nem, és a becstelenkedő lármás rakonczátlankodást sem. Kövessen el mindent megelőzésére, ha pedig meg nem előzhető. 2. Önmaga, a kapitány vagy a hatósági megbízott a tömeget az eloszlásra három ízben a törvény szent nevében szólítsa fel, és ha ekképen el nem oszolnék, nemzetőri , sőt katonai erővel is eszközrendi eloszlatását. Erő ellen a jognak hatalmával erőt kell használni. A bűnösök meg fognak büntettetni. 3. Ön és a kapitány tegye meg a kellő rendeleteket, állítsa ki és ossza el a hatóság megbízottait, és újabb rendeletig naponként minden négy órában jelentést teend. A rendet, a békét, melly a szabadság föltétele, minden áron fenn fogja tartani. Ki öntől megbízást nyert, és kötelességét bátran és törvény szerint nem teljesiti, hivatalától fel fogom függeszteni. Budapest, május 13. 1848. Szemere Bertalan, belügyminister. vm. A belügyminister előterjesztésére rendelem, amint következik: 1. Főispánul Gömörben: Szentiványi Károly; alkapitányul Fiuméban: Tosoni Ágoston, Buccariban: Smaich Bertalan neveztetik ki általam. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. Budapest, május 16-án 1848. István , nádor s királyi helytartó. Szemere Bertalan, belügyminister. IX. A belügyminister előterjesztésére rendelem, a mint következik: 1. Főispánul Szabolcsban (miután Patay József betegeskedése miatt magát fölmentettetni kérte), gróf Degenfeld Imre; Tornában: gr. Andrássy Emánuel; Csanádban: Návay Tamás; Veszprémben: Hunkár Antal, neveztetik ki általam. 2. Jelesen rendelet végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. Budapest, máj. 20. 1848. István, nádor s kir. helytartó. Szemere Bertalan, belügyminister. X. A belügyminister a statistikai hivatalban segéddé és rorokká: Rakita Jánost; segédekké: Piperkovich Pétert, Várady Endrét és Fáy Bélát nevezte ki. XI. A belügyminister fogalmazó segédekké: Faragó Józsefet, Balogh Boldizsárt és Krause Lajost nevezte ki. megürülő tanszékre, a pozsonyi tankerületi főigazgatóságnál szokott módon tartandó pályázat határidejéül i. é. augusztus 1-seje kitüzetik. II. Kisfalud, Mocsár, Tybe, Boroszló, Alsó-Mérk, Jano-Kajata , Mochiga , Szent-János-elefánt, Getfalu, Padluzsán, Velkapola , Pila, Mária-Család, Szkalka, Zobor-Bottyán, Rokolány , Németh-falu , Baráth-Szigeth, Gelse-Szigeth, Pátka-Pózva, Csajágh, Nyavalád, Preszeka, Sveticze és Ivanecz alapítványi javaknak bérbeadására még a helyi, tanács által jun. 5-re hirdetett csőd, az úrbéri javak megszüntetése után, visszavonatik. jól. A vallás és közoktatási ministériumhoz kineveztettek s részint alkalmaztattak a következő közhivatalnokok: Állodalmi altitkár: Szász Károly. Osztályfőnökök: Athanazkovics Plátó, Korizmics Antal, Lónyay Gábor, Nyéky Mihály. Tanácsosok: Balassa János, Csausz Márton, Fábriczy Sámuel, Pap Endre, Szabó Károly, Szőnyi Pál. Titkárok: Ébeczky Emil, Janicsáry Döme, Récsy Emil, Tallián Sándor. Fogalmazók: Beöthy Zsigmond, Dorner József, Egedy Gáspár, Kelemen Lajos, Kendelényi Alajos, Kutassy János , Keszlerffy Antal , Lenhossék György, Hagy Miklós , Nyisztor József, Oroszhegyi Józsa, Pap Zsigmond, Szeiff József, Vértessy Károly. Segédfogalmazók: Árkossy Károly, Balás Ede, Hollósy Antal. Irodaszemélyzet: Főnök: Galambos Elek, Irattárnok: Paulekovich József. Sorjegyzők: Spurnyai József és Suhajdi György. Segéd-sor jegyzők : Szvoboda József és Merzsey György. Igtatók: Vrasics Tamás, Sághy Lajos. Segédigtatók: Maszlagi Antal és Lövészi György. írnokok: Mészáros Péter a minister mellett, Petrovics Szilárd, Pósz Antal, Rózsahegyi Pál, Tamássy Antal, Tóth István , Vizkelethy Ferencz. Gyakornokok : b. Lipthay Antal a fogalmazásban . Gáspár László az irodában. A vallás és közoktatási ministériumtól. I. Az érsekujvári tanitó-képezdében folyó tanév végével Nem hivatalos rész. Hivatalos falragaszványok hirdetik, hogy hadügyminiszerünk, Mészáros Lázár, a mai gőzössel megérkezik. Nép és nemzetőrség tengere várja a Duna partján. Már érkeztének csupa hírére is erősödünk. Pest, május 22-én. Nem tudom mennyi fontossággal bír a közelebbi bécsi forradalom a személyek és cotteriák irányában. Könnyen hiszem, hogy e részben volt hatása. Emberek vonulhattak vissza, kik a reactiót áhították, s emberek léphettek föl, kiktől a szabadság várhat valamit. Nem vagyok avatott a bécsi társas viszonyokban. Nem ítélhetek e gyöngéd kérdések felől. De ha tudakoljátok : nyeremények-e azok , miket Bécs az alkotmányos szabadság terén közelebb ismét kivivott ? Forradalma tanusit-e ügyességen kivül politikai érettséget is; ha tudakoljátok : szép nap leend-e az ausztriai történészetben május 15-re, mellyre évek múlva a megelégülés derült kifejezésével fognak visszatekinteni azok, kik most erősen hiszik, hogy új korszaknak sorompói előtt állanak? Ha ti ezt tudakoljátok tőlem, meghazudtolnám elveimet , mihelyt igennel felelnék. Más agyszerkezetre volna szükségem, hogy gyönyörködhessem olly lázadásban, melly most, midőn czélját elérte , annak kisszerüségéről minden idegent meggyőzött; s ha czélját nem érte volna el, Bécscsel s az örökös tartományokkal megismerteté valamilly könnyű egy gondatlanság által az ifjú szabadságot eltemetni. De nem vesztegetek szót vádakra. Magokban a tényekben elég vád rejlik. Legyen szabad szemlét tartanom a nyert engedmények és a bécsiek új helyzete felett. Nyugodt kívánok maradni, bár a kigyelejűség inkább ingerel, mint a bűn. Ez hibám, miről, félek, a közelebbi évek le fognak szoktatni. Mert végre megbarátkozunk a légkörrel, melly egész láthatárunkat elborítja, mellyet minden másodperczben be kell szivnunk, ha nedvesnek, homályosnak és untatónak tartjuk is. Korunk pedig csakugyan inkább divatba hozta a könnyelműséget, melly a kényes kérdésekkel játszik , mint a nagy szenvedélyeket és a nagy bűnöket. Lássuk már: mit nyertek május 15-én a bécsiek ? Megnyerték, hogy a nemzeti őrök ezentúlra is tömegestől vagy választmányilag, fegyverrel kezeikben, vagy letevén fegyvereiket, tanácskozhatnak a napi politikáról, és határozhatnak azon teendők fölött, miknek aztán meg kell történni Én nemcsak a szabad sajtónak, de az associátiónak is barátja vagyok, mig az szerény körben működik, s nem igényel magának olly formákat, mellyek mellett okvetlenül előbb-utóbb félre fogja ismerni hivatását. Itt Pesten több dlubb áll fönn. Kiki politikai rokonszenvei szerint egyikbe vagy másikba íratta magát. Mi sok dolgok közt a napi kérdésekről is tanácskozunk, s volt már nem egy vélemény, melly együlhelyeken pendittetve meg, áthatott a sajtóba, a közgyűlésekre s az életbe. Sőt merem mondani, hogy institutióink más szint hordanának, és szabadságunknak más zamatja lenne e clubbok nélkül. Mi mostanig nem tapasztaltuk kárát az associátiós jognak. De másként állna a dolog, ha a bécsiek példáján tanulva, eszünkbe jutna így okoskodni: minek nekünk a „Kör“, minek a többi társulat és minek a „Forradalmi csarnok“? Nem vagyunk-e mindnyájan, kik hat vagy hét clubba oszlánk föl, nemzeti őrök? Miért ne organizálnák tehát magunkat úgy, hogy azon tulajdonhoz, mellynél fogva fegyveres és a napiparancsoknak hiven engedelmeskedő sereg vagyunk, kössük politikai czéljainkat és politikai teendőinket ? Minden ,ki a szabadság formáit ismeri, átláthatja, hogy az associátió illy alakot öltve, rövid időn nemévé a státushatalomnak válik, melly mellett az alkotmányos erők logális működései nem folyhatnak. Önök, bécsi polgártársaink, bizonyosan olvastak a praetoriánusokról, kik a despotismust védve, valának a despotismusnak legnagyobb ellenségei. Nélkülök sokkal tovább állott volna fönn azon hatalom, mellynek támaszául szolgáltak. S kérdjük : ha a szabadság von maga mellé Sé praetoriánusokat, nem félhet-e hasonló sorstól? Én alig ír* hiszem, hogy e szó „szabadság“ olly varázsige legyen, melly a mágia legyőzhetlen hatalmával óvhassa meg a ro- ■?szül combinált erőket a visszaélésektől. Ez okból meg ■ g vagyok győződve, hogy a május 15-ki forradalom, midőn f n kivivta, hogy a nemzeti őrök továbbá is, mint organizált fijl clubb működjenek, nem nagy szolgálatot tett azon ügynek, mellyért föl volt hevülve. Menjünk tovább. A május 15-ei forradalom kivivta az általános szava-#-/ zatjogot is. Én nem kétkedem, hogy ez azon német phi-tiilosophiából folyt, mellyhez — mint az Allgemeine 9/ Oesterreichische Zeitung mondja — Dahlmann és Gervi -inus semmit sem ért. De azt szintén nem hozhatom két- -íségbe, miként igy a jövő osztrák diétája a németnél épen sem, kétszer több szláv követ fog megjelenni. Mert önök, osz-lztrák státusférfiak Gallicziát is a többi tartományokkal is, egy képviselet alá vonván , hat millió németet és tizenkét jó millió szlávot egyesítettek egy alkotmány kalapja alá. Önök bármi qualificátiót is a német philosophiával összeférhetlennek tartván , remélem, nem fognak csodálkozni, ha diétájukon 256 követ 127 ellenében kimondandja, hog ezentúlra országgyűlési és közigazgatási nyelv nem fog a német lenni, hanem vagy valamellyik más nyelv vagy több ffeld nyelvek együtt. Különben is a bécsi forradalomnak nem tús kellett semmi odrogrozott alkotmány , mert mindent újból léc és önállón kívánt rendezni. S ennél bizony alig lehet jon valami önállóbb lépés. Május 15-re eltörölte a felsőházat. Én ezt sem tartom nyereségnek. Megmondom: miért? Az önök felsőháza hibás szerkezetű volt, mert a s nép által választott egyének száma meghatároztatók, de az) a kormány által kineveztetteké nem. Azonban ezen sokat telavitott egy közelebbről megjelent választási rendelményt,a mellyben kimondatott, hogy a felsőház tagjai többen két-ötszáznál nem lehetnek. Illy módositás mellett nemcsak tűrhető organismussalfice bírt az önök felsőháza, de még germán érdekekből iss is hasznos volt, minthogy a császári ház tagjai születettek senátorok lévén, és a kinevezéstől függő senátorok kisze-asemelésénél az igazgatás a német nyelv és német ügy iránt a rokonszenvre tekintetet fordíthatván, minden bizonynyalan útját lehetett volna állani azon követeléseknek, mellyeköúl inkább a prágai, mint a bécsi eszmék felé gravitálnak. I .2 De tegyük föl, hogy a május 15-ki forradalom emberharei szivesen odaadják nyelvöket a szabadságért, mellyé) /II philosophusaiktól tanultak; ekkor kérdésnek marad: beesélyes-e egy kamarai rendszerre támaszkodni ? Önök meggondolták-e, hogy bármekkora felségigéi nép , s bár melly mértékben telj hatalmasa vagy incarna.Tatiója e népfelségnek a képviselők öszvege ; mégis ezerszer történt már, hogy egy öt vagy hat személyből álló minormitás , szabad kénye szerint uralkodott a népfelségen ?1z a talentum , a szenvedély, a vakmerészség, a terrorismius szuverenitásából ered. Az egész dologban legkülönösebbek, miszerint a saját magát megverő többség igen gyakran hol mihelyt a teremből szállására megy, rögtön átlátjaja, hogy elfeledett nép felség lenni, s érzi, hogy ollo hibát követett el, mellyel jóvá akarna tenni. E bielvelet, e félrevezettetés állandóvá válhatik ott, hofijod becsszomjas és vakmerész emberek tudják, mikép essé keresztülkorbácsolt végzés bizonyosan végrehajtatái, , mint az istenítélet. Az egy kamarai rendszer az eddibbi tapasztalások szerint a tárgyalási formák által még n©ár óvta meg magát, sem az elhamarkodástól, sem a kisebb szám zsarnokságától, s annál kevésbbé, minél inkábbb nyugvók a népfelségen. A szélső democrátia föladatteler olly felsőházat alkotni, melly nem a születésen, nem árva földbirtokon, s nem a plutocrátián épül ; továbbá 000 felsőházat alkotni, mellynek visszatartóztató, de nmi megsemmisítő ereje legyen. Ennél több a népfelség mindenhatóságából, hitem szerint, könnyen vezet elnyomásom épen azon eszközök által, mikkel a szabadságot kívánttal biztosítani. De önök mondhatják, hogy Francziaország máskén vélekedik. Igaz. Azonban én ismerek szabad monarchiát két ház ma is lett: ez Anglia. Ismerek szabad democrátiát két ház ma ij lett: ez Éjszak-Amerika. Jó volna nekünk uj politicus népeknek egy kissé válny; mivé váland Francziaország, nemzeti gyűlésével? — — Még két megjegyzésem van. Különösnek tetszik előttem, hogy a május 15-én élne