Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-15 / 30. szám

alkotmányossága s magyar nemzetisége tekintetében vészé-­­­­lyesebb, mint még inkább felharagitani a parasztságot, melly­­nek Erdélyben legnagyobb része oláh, a birtokosság ellen, mellyben létezik ott a magyar nemzeti legfőbb elem és erő. Ezt bizonynyal senki sem hozza kétségbe, a ki tudja, hogy az orosz a vele egy valláson levő oláhra minő hatalmas befo­lyást gyakorolhat , gyakorol is; és a ki tudja, hogy a szom­széd Oláhország s Moldova, mennyire számít Erdélyre, már rég kifőzött s hihetőn nem sokára eszközlésbe veendő tervé­ben, egy önálló oláh királyság felállítását illetőleg. Éltünk s kedveseink élte; vagyonunk s mindenünk forog tehát közvetlen veszélyben ; s ha mi vonakodunk a magyar­honi legújabb engedményeket erdélyi parasztjainkra kiterjesz­teni, ugyanazon, habár talán később , de hasonlóan bekövet­kezhető veszélyek fenyegetnek, ha makacsságunk által az er­délyi kormánynak ürügyet adunk, vagy kényszerüjük arra, hogy ő szabadítsa fel parasztjainkat. Ennélfogva, a legelva­­kultabb s egyszersmind bűnös makacsság lenne most még a régi rendszer, vagy annak csak egy része megtarthatásán mű­ködni, vagy csak azt álmodni is. Engedjük azért addig is , m­íg Erdélynek országgyűlése a robot és dézma eltörlését elhatározná: a mostani robotot ké­ké­vesebbre, tudniillik az ökörrel szolgáló embe­reket hetenként két ökörrel egy napra, és a tenyérrel szolgálókat hetenként két napra. Országgyűlésünkön pedig a robot és dézma eltörlését a Magyarhonnali teljes unió kimondásával kössük össze , mert a robot és dézma megszüntetéséért bizonynyal mindnyájan kárpótlást óhajtunk. Már­pedig kárpótlást csak úgy remél­hetünk, ha Magyarhonnal egygyáválandunk. Illy kárpótlást ugyanis csak státuskölcsön által lehet eszközölni. Illyetén nagyszerű státuskölcsönt Magyarhon és Erdély együtt mint egy ország, bizonynyal kaphat ; ellenben ha Magyarhon ma­ga eszközölheti is a neki kellető kölcsönt, de Erdély külön­válva nem. Igaz , hogy Erdélynek, t. i. az országnak szép jövedelmi forrásai vannak , például : arany- és ezüstbányái, s mindenekfelett a só. Ezekből természetesen a mostani er­délyi kormány semmit sem adna a mi kárpótlásunkra. Ha lé­tesülhetne is az , mi szinto oly képtelen mint káros is lenne, hogy t. i. Erdély egészen független felelős kormánynyal s fi­­nancziával bíró országot, vagyis országocskát képezne, még ak­kor is állana az, hogy minden létezhető bő jövedelmi forrásai mellett, még­sem lenne kölcsönkaphatásra hitele, mert hi­telre nemcsak az kell , hogy legyen birtok vagy jövedelmi forrás, hanem az is, hogy mindez biztos is legyen ; — de ugyan a kis Erdély az oláhok szomszédságában s a muszká­nak annyira keze ügyében, mivel és miben nyújthatna függet­­lenséges fenmaradása felől biztosságot. Mindezekért eszközöljük törvényes legrövidebb után a robot és dézma eltörlését, s eszközöljük a Ma­gyarhonnali teljes uniót, mint azon módot, melly­­től egyedül remélhetünk a mindenesetre elvesztendő robot és dézmáért kárpótlást, s a mi különben is egyedüli biztosítéka alkotmányos létünk s nemzetiségünk fenmaradásának s üd­­ves fejlődésének. — Wesselényi, Pest, ápril 14-kén. Ol­vaslóink emlékezni fognak, hogy e lapok 23-ik szá­mában egy névtelen franczia polgár Pesten lakó többi honfitársaihoz egy felhívást intézett, mellyet mi eredeti­ben azonnal közzé is tettünk. Az érzelem, mellyből azon felhívás eredt, kétségte­lenül lelkesedést lehel a szabadság ügye iránt, és mi tud­tuk, hogy ama nagy nemzet köztünk lakó fiai a magyarok iránti ezen rokonszenvben osztoznak. Azonban a franczia nem elégszik meg a csupa jóaka­rattal. A franczia becsületérző valamint mindenre a mi nemzeti, úgy különösen nyelvére is, s nem tűri, hogy valaki, ki honfitársai orgánumául föllép, jó szándéka ro­vására hazája szép nyelvén bármi kis ferditést tegyen. E szempontból hat derék franczia, kik itt Pesten laknak, e lapok szerkesztőjéhez a következő levelet in­tézte , mellyet az irók érdekében közzétenni ezennel sietünk : Monsieur ïe Rédacteur ! Nous avons lu dans votre esti­mable Journal l’appel fait aux français résidant à Pest, par un de nos compatriotes, qui a jugé à propos de garder l’anonyme. L’auteur de cet article, nous aimons à le reconnaître, est animé pour la glorieuse Révolution Hongroise d’un enthou­siasme , que nous partageons vivement. Comme lui, nous éprouvons la plus fraternelle sympathie pour la magnanime nation Magyare, qui peut se gloriiiér d’avoir conquis la liberté et accompli de grandes choses sans aucune effusion de sang. . .. Mais si nous louons sant réserve les bonnes inten­tions de notre compatriote , nous ne pouvons voir sans rougir, que celui, qui s’est constitué en quelque sorte l’organe de la France dans un acte si important, ait pu écorcher notre langue comme il 1’ a fait. Il aurait du consulter ses forces avec modestie avant de rédiger cette proclamation publique, qui ne pourra que donner à vos abonnés une pitoyable idée de ses capacités grammaticales et littéraires. C’ est donc uniquement au nom de notre belle langue outragée jusque dans ses plus simples éléments que nous avons cru devoir vous adresser cette réclamation. . . . L’appel du citoyen français est beau sans doute, il est meme entraînant sous le rapport sentimental ; mais sous le rapport grammatical et littéraire, nous sommes forcés de dé­­cl. rer par un juste point d’honneur national qu’ il était in­digne de paraître dans un Journal aussi répandu que le vôtre. Vous avez eu l’obligeance Monsieur le Rédacteur d’ouvrir vos colonnes à l’invitation dont il s’ agit; nous vous prions de vouloir bien accorder la même faveur à cette réponse. Agréez Monsieur le Rédacteur l’ expression de notre haute considération. E. Bourges m. pr., Félix Ribert m. pr., M. A. H­e­­­s­s a t m. pr., L. Rayé m. pr., Henri Jaeger m. pr., Frédéric Lafite m. pr. , m. pr., Citoyens français résidant à Pest. — A lengyelekhez intézendő proclamatiót a választ­mány még most deponálta. — Ápril 12-kén a városi s 13-kán pedig a megyei választmány főkép azon kérdéssel foglalkozott, micsoda utakon lehetne a népnek megmagyarázni mind általában a pesti 12 pont értelmét, mind különösen azon jóté­konyságok eredetét, mellyeket az utóbbi törvényhozás törvénybe igtatott. — És tartottak előadások mártius 15-dike fölött, hogy vége hossza nem volt. Pedig hi­stóriát irni közelről nem lehet, s Petőfi Sándornak tö­kéletes igazsága volt, midőn azt mondá, hogy nekünk most nem annyira hátra, mint előre kell néznünk. A jövő teendőjét kifejező Szentkirályi Móricz, ki ez al­kalommal az elnöki széket éllen kiáltások közt foglalá el, miszerint ez abban áll , hogy a gondolatok s eszmék te­rén folytassuk az eddigi utat, alakítsunk közvéleményt, a tettek terén pedig rendes formák között vigyük tovább a még szükséges reformokat. Az eddigi eredmények átadására nézve szó volt egy proclamátióról a néphez, de ennek hatástalansága elis­mertetett. Szó volt népújságról, de kérdés, ki nyújtson i­lyen­­nek kiadására segédkezeket ? E kérdést minden theóriák­­nál jobban megfejté Tót Gáspár pesti polgártársunk, ki azonnal nyilvánítá , miszerint 100 példányra előfizetést ő maga biztosít. Másnap pedig jelenté, hogy e tárgyban elindulván, a derék pestiek közt eddig már 3400 aláírót s előfizetőt szerzett. Illy tettek hangosabban szólnak minden dicséretnél. Szerkesztőre nézve concurrentiahatároztatott, melly a pesti 12 pontnak népszerű nyelvem megmagya­­rázában álland. A ministérium meg fog kerestetni, hogy a postám­ küldést ingyen eszközölje. A technicai kezelést pedig Landerer ingyen ígérte elvállalni. Egyéb előkészü­leteket egy alválasztmány intézene el, mellyben Szent­­királyi és Nyári is résztvesznek. Vidéki mozgalmak :­­ Szerémből. Ápril 3-ra a közteherviselés s az úr­béri viszonyok és a papi tized megszüntetése kihirdetése te­kintetéből népgyű­lés lévén Vukovárra hirdetve, a Magyar­­ország egysége ellen izgatók, fehér, kék és vörös szinü zászlók alatt hozák be minden községből, az ő­rnyék szerinti népséget, és igy az alispán és még hármunk leszúrására 17 zászló alatt behozott nép, az utczákon elvonulván, ezeket beéré a 24 magyar szinü zászló alatt megérkezett, sokkal nagyobb számú naptömeg. Ezekhez csatlakozván a 250 számra szaporodott vukováci nemzeti őrsereg, az ilireket egymástól ügyesen elválasztó, s igy miután a magyarszinü lobogót a to­­varniki pappal lerántó tovarniki kerületi szibíró saját kerü­letében életveszély között megfutamittatott. Gruics karloviczi g. n. e. v. protosinger három szuronyszurás után a disznó­ólba menekült, a többi paptársai szinte hasonló forma ketre­­czekbe szökdöstek, egy nováki fi­r lerántatván lábát tőré, — de leginkább lakott a garázdaságban s az első alispán iránti engedetlenségben magát senki által felülmulatni nem en­gedő Zamphir, középponti megyei eskütt, s az iroki járási fő­­szolgabiró bátorságát veszté, a magyar párt győzelmet viva ki, és igy az Hírek, kik Szerémséget Horvátországgal Magyarhon­tól elválasztani, s Bácsmegyével és temesi bánsággal Szerbiá­hoz csatolni kívánták , megbuktak,­­ mire a lelkes alispánunk eszméje nyomán zöld és kék szinnel egyesített négy szinü lobogó emeltetvén a megyeház előtti téren, a mintegy 4000-nyi em­bertömeg folytonos örömujongásai s azon lelkes nyilatkozat között, hogy ők a magyarokkal élni s halni akarnak, a többi valamennyi lobogó, hódolat jeléül, a főzászlóhoz vitetve, ez­alatt meghajolt, s igy ezen zászló a megyeházra tűzetvén ki, az izgatásban főszerepet vitt óhitű s kathólikus papság meg­­futtatása után,a rend rögtön helyreállott. Ez örömünket azon­ban megkeseritő gr. P.P. azon indítványa, mellynélfogva ezen népgyülési jegyzőkönyvet deák és rácz nyelven szerkesz­tett kívánta; a mit a magyar­ érzelmű ugyan, de nyel­vére rácz tömeg ellenében ellenezni nem lehetvén, végzésbe is ment. Továbbá, az úrbéri viszonyok megszüntetéséről min­denütt nem jól értesített nép, azon hiedelemben, hogy ezen­túl most már ők az urak, és minden az övék­­ön, a vukovári uradalmi majorsági földeket s erdőket kezdi foglalni, sőt illy erőszakos merényletek Nestiny helysége területén is mutat­koznak. Adja az ég, ho­­y a vihar csendesen vonuljon el fe­jünk felett. Őrködjék felettünk a haza nemtője ! — M. J.­­ — Közé­p-S­z­o­­­n­o­kmegyének ápril 3-án rendes közgyűlése volt. Elnök idősb Wesselényi Farkas vala, kit megyénk főispánjává 1835-ben a törvényeinket megszaggató s alkotmányunkat szétromboló estei Ferdinánd kormányzósága alatt neveztek. Keserű visszaemlékezés. A főispán székét, honnan az észt és jó akaratot nyers tö­meggel annyiszor leszavaztató, néma csend közt foglalá el. Egyetlenegy éljenkiáltás sem zavaró meg a népes gyűlés ko­moly csendjét. E hallgatagság azt fejezi ki, hogy ő nagy méltóságát nem szerethetjük, de azért, mint a megbukott Metternich kárho­­zatos politikájának egyik magyar eszközét, kisszerűen boszan­­tani sem akarjuk. Ezt csak a jobbak nem akarták, mert azok­­ közül, kiket érdem nélkül hivatalra emelt, s kiknek segélyé­vel tette azt, mit 13 év alatt elkövetett, találkoztak ollya­­nok, kik őt megjelenésekor gúny­nevén említették. Ez neki, hiszem, a Metternich bukásánál is jobban fáj , s ezt, mint ember, én is szégyenlem. Ebből folyó tanúság, minden élő és leendő főnökök szá­mára: ki maga körül pártot akar alakítani, a porba soha s­e hajoljon le. A közgyűlésre összesereglett nép, megértvén az Európa­­szerte és édes hazánkban történteket, lelkesedettebb volt, mint valaha, s egyetlen egy szó­ ellenmondás nélkül tette a követ­kezőket: Polgári Lajos — volt pecsovics főnök — indítványára, ki a történtek által megtanittatott, hogy megyénknek üdve csak a Magyarországhozi csatlakozásban van, elhatároztatott, hogy az 1836 : 21. törvény következtében, mint magyarhoni megye, az országgyűlésre rögtön követeket válasszunk: el­fogadtatott, s egyik követül nemzetünk nagy fia Wesselényi Miklós kitörő lelkesedéssel kiáltatott ki, társul mellé Kiss László és pótló követül Deáky Samu — a petitionáriusok egyik volt követe — szinte általános lelkesedéssel kiáltat­­tak ki. Utasításuk vagyis inkább küldetések czélja : sürgetni a visszakapcsolás tökéletes bevégzését, és pártolni mindent, mi a magyar nemzet szabadságát és függetlenségét biztosítja. Napidijul egyik követnek 6 pft, szólás és útiköltség ha­­tároztatott. Az írnokoknak 2 pft. Ez annyiban nevezetes, hogy megyénknek, mint volt erdélyi megyének, nem lévén házi pénztára, a szükséges összeg kiadására a megye kezes­sége mellett, a királyi pénztárnokok szólíttattak föl. A me­gye határozatának szíves teljesítésére mindkettő késznek nyi­latkozott. A követek kikiáltása után felolvastatott az ismeretes ná­dori intézmény, és két miniszerelnöki körlevél. Mindenik ol­vasása közben és után a lelkesedés éljenekben tört ki. A nép ihletett vala, mert bepillantható az annyi idők óta keresett és remélt ígéret földére. A csillogó örömkönyük s a tiszta ég alatt harsogó élje­nek , a legszebb szavazás volt, mivel csak e gyűlés szerete­­tét és bizalmát a nádor és miniszerelnök iránt tanúsítható. László Imre nem elégelvén csak a követküldést, indítvá­nyozta, hogy jegyzőkönyvileg is fejeztessék ki: miként mi megyénket törvénynél fogva Magyarország kiegészítő részé­nek tekintjük. Helyeseltetett. Megyénk ez által rokonszen­­vét nyilvánitá Magyarhon s ennek törvényhozása, forradalma és reményét jövője iránt. — És az elismert ministeri körle­velek következtében, az első alispán mellé — ki most egész magyarországi tiszt, habár a gyöngeségéről ismeretes erdélyi országgyűlésen még a volt főispánt képviselte — egy köz­ponti bizottmány neveztetett. E bizottmány teendője, a nép értesítése, a nemzeti őrség fölállítása és a rend s béke föntar­­tása. Magyar bizottmánynak szebb küldetése soha nem volt, mert miegyebet hirdetnek ők, mint, hogy az ország szabad,­ a föld szabad , az ember szabad. Ők a gondviselés képviselői a megyében, kik a szolgaság terhe alatt földfelé hajlott nép fejét fölemelhetik, s az emberen bemocskolt isten képét, a szabadság , egyenlőség és testvériség nevében megtisztít­hatják. Kiss Károly indítványára, több közkeresetek, mellyek el­lenzéki tagok ellen a néhai párt által kegyetlenül s az igaz­ság gúnyára kezeltettek, megsemmisittettek. A követeknek meghagyatott, hogy Pesten a megye szá­mára kőnyomdát szerezzenek. A ministerelnök megkéretik, hogy tekintetbe vévén e fel­séges időt, midőn egy nap többet ér 50 évnél, eszközlein ráél­óztassák, hogy posta, székhelyünkre mindennap jöjjön, ne csak kétszer egy héten. —1848 és egy héten kétszer posta, most talán még a törököknél sem elég. Végül a főispán előre értesíttetvén arról, hogy ha e gyű­lésen le nem mond, ülés után a megye értelmesbjei által a pártok között eszközlött béke és rend tekintetéből , a lemon­dásra komolyan fölszólíttatik , e jelenetet megelőzendő, le­mondott. Egész főispánsága alatt többen ezen tettét leginkább helyeselhetjük. Isten éltesse ő excellentiáját, hogy sokáig örvendhessen megyénk újjászületésének. Középszolnoki­ak pedig a ministérium szivességéből egy lelkes főispánt óhajtunk. Isten látja, hogy erre nagy szükségünk van. Egész gyűlésünk folyama alatt, köz- és magánépületein­­­­ken nemzeti zászlók lobogtak, s minden ember nemzeti cocár­­­­dát hordozott. — A lobogó-kitűzésben legelső az iskola volt,­­ valamint e szép napokban mindig leglelkesebb a tanuló ifjú-­­­ság. Ezek este, a melléjök csatlakozott néppel együtt, nemzeti­­ dalokat énekeltek, s az elválasztott követek ablakai alatt , szónokuk által az összesereglett nép fölvilágosítására és lelke-­­ sítésére, felköszöntéseket mondottak a dicső franczia népért, s hazánk szabadsága és függetlenségéért, az egyenlőségért, a nemzeti nevelésért, a nádorért, a független ministériumért, s főgondnokuk s követünk Wesselényi Miklósért, a más két kö­vetért, a polgárok lelkesedése és egyetértéséért. — „Vesszent“ ■ kiáltottak mindenre, mi gyáva és aljas. Végzem levelem azon óhajtással, hogy nemzetünk, míg­­­ az új törvény táblája készül, bálványul magának, önző érde­kekből, aranyborjút ne csináljon, hanem hódoljon csak egye­dül az ország szabadságát és függetlenségét biztosító törvé­­nyeknek. És bár a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki­­ egyesüljön, az uj törvényeket és intézvényeket, mellyek által a nemzetünk számára az Ígéret földe meghóditathatik , tudat­lanság és rész akarat által nem gyöngiteni, hanem tökéletesi­­t­­­teni ész és szeretet által. Nálunk az uj kormány iránt mindenki bizalommal visel­ - tetik; a főispán-pártiak közül a kitünőbbek hozzánk csatla- |­­koztak. Ha őszinték — mit hinni szeretek — isten áldja meg a­z őket érte. De azért éljen Ledru-Rollin, és őt is áldja meg az .!­s isten! — A zilahi nemzetőrség szorgalmasan őrködik és tanul*­­,J — S. L.

Next