Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-28 / 68. szám

Vaslap 68. Majna 28.1848. HIVATALOS ROVAT. A hadügyminister. Megszokott 35 éves hadi pályámról, hazám és királyomtól Urunktól, a hazai hadügy élére állíttatván; midőn ennek súlyos terhét gyönge vállaimra venném, s azt mindannnyi tisztelt polgári hatóságoknak egész hódolattal jelenteném, — tekintve azt, hogy a valóban nagyok sem nélkülözhetik a közös segélyt és hozzájárulást — e szerint én is, ki jelen körlevelemben magamat bemutatva önöket üdvözlöm, — annál inkább igénylem és kikérem tanácsukat és közremunkálásukat , hogy b­­onyolodott és borongós időben, a honnak valódi hasznát e pályámon is előmozdítani mindinkább képes legyek. És egyébiránt, midőn legjobb akaratom mellett, szolgálati készségemet, egyszersmind alkotmányos uton leendő haladási törekvésemet felajánlom, egyúttal magam­nak igaz honfiúi barátságukat és szivességöket ismételve kikérem. Mészáros Lázár: Pénzügyministeri rendelet a hite­l­­ntézet (Hypothek-Bank) felállítása ügyében. Az 1848. évi XIV. t.cz. rendelete következtében, a földbirtokosok javára haladék nélkül felállítandó hitelin­­tézet alapszabályai már nyomtatás alá adatván , legköze­lebb közhírré fognak tétetni, s az intézet egybeszerkesz­­tése immár eszközlésbe vétetett. Ezen intézet működésére megkivántatik , hogy or­szágszerte minden megyében, kerületben s a szükséghez k­épest egyes városokban is ügynökei legyenek, kiknek avatásuk leendő a kölcsönért folyamodóktól az irományo­dat átvenni; a kölcsön biztosítékául szolgálandó földbir­tokot szabályszerűleg megbecsültetni; a kötelező levél váltását, betáblázását s telekkönyvezését eszközölni; a kölcsönül adandó pénzt vagy hitelleveleket kézhez szol­gáltatni s az intézet biztosítására lekötött birtokokat időn­ként megvizsgálni, és állapotukról az intézetet tudósítani. Ezen ügynökök, az illető hatóságok ajánlatára,a pénz­­gyminister által neveztetnek ki. Egy megyében vagy kerületben a szükséghez képest több ügynek is neveztethetik, azonban mindeniknek meghatározott külön kerülete leend. Miszerint tehát az intézet működésének megkezdése, fajt­a földbirtokosok érdeke siettetni javasol, az ügynökök megválasztása miatt késleltetést ne szenvedjen, ezennel mindazok, kik a hitelintézet ügynökségét elvállalni hal­­andók, hivatalosan felszólíttatnak, hogy ajánlkozása i­­s az azon törvényhatósághoz , mellynek kebelében lak­jak, benyújtani annál inkább siessenek, mivel az ország minden törvényhatóságai, e tárgybani rendeletem vételé­­ül számított tizenöt nap alatt, a kebelekbeni ügynökök számának s működésük kerületének javaslatbatételére, nemkülönben az okadatolt ajánlkozásoknak véleményes álterjesztésére, mai napról általam utasíttattak. Mivel pedig a hitelintézeti ügynökség, pénz- és pénz­­■irtékü vagyon­kezeléssel jár, ez pedig nemcsak fedhet­em becsületességet s a vidékbeli lakosság bizodalmát, hanem egyszersmind független állást s körülmény szerint fekvó javakban, vagy más biztos fedezetű értékben 5—10 szer pontnyi biztositék-nyujtást is igényel; az ajánlkozá­­soknak ezekre vonatkozólag szükséges bizonyítványokkal a kimutatásokkal ellátása kívántatik. Kellő tájékozás végett, a hitelintézeti alapszabályok­nak az ügynökségekre vonatkozó lényeges­ tartalmáról — adddig is, míg az alapszabályok, legfölebb egy hét­ig folyta alatt, egész terjedelmökben közhírré tétetnének— közönség ezennel •/. alatti mellékletben tudósittatván.*) Kelt Budapesten , május 27-kén 1848. Kossuth Lajos, ------—----- pénzügyminister. .. z igazságügyi minister Pestvá­rosa közönségének. A pestvárosi börtönök legnagyobb része sötét, ned­­íss, nehezen szellőztethető s felette egészségtelen; illy t­imlöczbe záratnak nemcsak az elitélt bűnösök, hanem a­izsgálat alatti vádlottak is; nemcsak azok, kik súlyos trintettet követnek el, de a­ kóborlásért vagy koldulásért moderileg befogattak is. És még ezen felül hely szűke ms miatt számosabb egyének záratnak össze apró, nedves, hitét, egészségtelen börtönökbe, s az alsó tömlöczök la­­kói az őrizeti személyzet csekély száma miatt csupán a tmlöczök előtti elzárt földalatti sikátorra bocsáttatván öőnkénti szellőzés végett, még egészséges jó levegőt sem­­dívhatnak. A börtönök illy állapota, kivált az ország fővárosá­éin, undorral s borzadással tölti el a jobb ember kebelét, ezen állapotot továbbb is eltűrni, súlyosan vétkes hanyag­ig volna, igazság, méltányosság és emberiség ellen. A­miny volna a civilisátiónak. Oda utasítom tehát a város közönségét, hogy addig­­ , míg a börtönök állapota az egész országban czélszerű­­cívben rendeztetik, haladék nélkül gondoskodjék börtönei é­len állapotának javításáról, és ha egyébként rögtön nem silletne a bajon segíteni, keressen módot abban, hogy va­­lamelly köz- vagy magán­épületet bérelhessen ki, mellyet a börtönök építéséig, hasonló czélra fordíthasson. Ügyel­őnek a város tisztviselői különösen arra, hogy számos g­yént egy börtönbe össze ne zárjanak, mert ez egész­­ségnek és erkölcsiségnek egyaránt veszedelmes. Ne se­jtsék, hogy a vádlott ítélet előtt még bűnösnek nem b­ondathatik, s annak irányában igazságtalanságot követ el a közállomány , ha személyének letartóztatásán kívül, ns aki szenvedéseket is okoz, miket a letartóztatás biztos­ba mulhatlanul meg nem kiván. — Ne felejtsék, hogy tó,bűnös ellen kimondott ítélet is sokszorosan súlyos, ha az a büntetésül kiszabott időt a rész és egészségtelen bör­tönben kénytelen eltölteni; a birónak kimondott ítéletét pedig magában a végrehajtásban még meg is súlyosítani, igazságtalanság, kegyetlenség. Tétessék továbbá haladék nélkül rendelés, hogy a ra­bok időnként elegendő őrizet mellett tiszta és egészséges levegőre bocsáttassanak, és ha a város őreinek eddigi száma e czélra nem elégséges, szaporítsák azokat, s le­gyen szoros ügyelet arra is, hogy valamellyik orvos a vá­ros börtöneit naponként meglátogassa,s a betegeket azon­nal kórházba vitesse. A kisebb rendőri kihágásokért letartóztatott egyéne­ket csak néhány órára is olly börtönbe zárni, mint a pest­városi börtönök nagyobb része, gyakran súlyosabb bün­tetés, mint a­mit a legszigorúbb ítélet mellett is vonhatna maga után az elkövetett kihágás; gondoskodjék tehát a város ezek számára is czélszerű­ elzárási helyekről. Nem kétlem, ügyeltek eddig is a város tisztviselői arra, hogy mind­azok, kik csupán rendőri kihágásért lő­nek bekísérve, még azon napon, vagy legkésőbb a követ­kező nap reggelén, — azok pedig, kik valamelly bűntett­ről vádoltatva kerültek börtönbe, legfölebb harmadnap alatt — törvényes biró elébe állíttassanak, s ellenök a törvényes eljárás czélszerüen lehető legnagyobb gyorsa­sággal folytattassék s bevégeztessék; s­ csak azt említem meg, hogy minden e részbeni mulasztás súlyos felelet ter­hét vonná maga után. Elvárom mindezekre nézve a városnak serény és pon­tos intézkedéseit, s a teljesítettekről azonnal jelentést kí­vánok. — Tudom, hogy ezen ideiglenes javítások is nö­velik a városnak amúgy is tetemes költségeit; de itt az igazság s emberiség rovására gazdálkodni akarni vétek volna. Végre méltányló elismeréssel kell megemlítenem a városi rabok kórházához rendelt orvosnak, Düffel urnak a beteg rabokkal­ szelíd bánásmódját s kitűnő szorgal­mát, mellyet általam a pesti börtönök megvizsgálására kiküldött osztályigazgatónak, Bónis Sámuel urnak hiva­talos jelentése szerint maguk a beteg rabok is a vizsgálat­­teljesítő előtt hálásan kiemeltek, s kivánom, hogy erről maga Düffel úr is a város által értesittessék. Pest, május hó 25. napján 1848. Deák Ferencz, igazságügyi minister. A kassai pénzügy kerületi felügyelőségnél a tollvivői ál­lomás megüresült.--------------­Igazítás. A „kamatos kincstár-utalvá­nyok ügyében“ közrebocsátott pénzügyministeri rendelet azon szakaszában, hol a készpénz és bankjegyek átvételére kijelölt sóhivatalok foglaltatnak, a debreczeni sóhiva­tal tévedésből kimaradván, azt a készpénz és bankjegyek átvételére kijelölt sóhivatalok közé kérjük soroztatni. *) Közelebbi számunkban közöljük. Szerk. Nem hivatalos rész. Pest, május 27-én. Semmi nem lepi meg az embert fájdalmasabban, mint midőn a hazának mostani idejében törvényhatóságot ak­­kér lát eljárni, mint a hogyan eljárt Hont, midőn a főis­pánnak írandó levélről ,egy nap tusázott, s mint a hogyan eljárt Csongrád, midőn restaurátióért küszködött. Tudjuk mi, hogy a megyei életben a felekezeti inger és ambitió számos esetben olly kisszerű pontokon vereke­dik meg, mellyek távolra csekélységeknek látszanak, de helyben egy egész párt állását feltételezik. Nem is zúgo­lódnánk, ha más időkben történnék az; de midőn a vidé­keken annyi a nyugtalanság béke helyett, annyi a fékte­lenség rend helyett, midőn a világesemények ellenségein­ket felzuditották, s mondhatni, mint a római monda: hoc est summum respubl.tempus; illy időben a megyei pártok kötelessége, levetkezni az ó embert és felöltözni az újat. Tűzhelyeinket és oltárainkat nem fogjuk mi megvéd­hetni, ha a pártok a régiek maradnak. A megyei élet, a személy- és vagyonbátorság el fog veszni, ha csak re­staurálni , meg szóval egy adresz felett küzdeni van kedvünk. Jelenben a pártoknak és azok műveletének el kell né­­mulni, a­hol a dolgok rende a tisztikarban változást igé­nyel, nem leküzdés, hanem capacitátió által kell czélt érni, és nem kell semmiért sok bajt csinálni. Ha a megyeterem a régi alapot ölti fel ismét, ha szen­vedély fog harczolni, ismét apró dicsőségért, ha restau­­rationális életünket folytatjuk, minket el fognak pusztitni az események , mellyek felénk közelednek. Nem önzés mondatja ezt velünk, nem kell párt többé. Illy önzők nem vagyunk, s mi a kormány rud­jától soha sem fogunk elleneink ellen olly argumentumokat hasz­nálni , minek egykor fejeinkre szórattak. Mi azért szólalunk fel, mert nem szeretnék, ha párt­küzdelmek színhelyei lennének a megyék csak a közelebb követválasztásoknál is, mert őszinte meggyőződésünk, hogy vétek másra gondolni most, mint a hazára,­­ a­mit ennek sorsa kíván, az egyetértésre. Jaj nektek, ha a vidékeken pártoskodni fogtok, az is­tennek kegyelme sem képes itt a magyar hazát megtar­tani, ha mi a régi gyűléseket ismételjük, s ha le nem mondunk a pártok vágyairól és gyűlöleteiről. Egyformán szóltunk barátainkhoz és ellenségeinkhez. X* Pest, május 26. El a zászlók alá, igazságos ügyben, a haza védel­mére ! A francziák egykor azt tartották , hogy legjobb az alkotmányt­árgyuk dörgésével hirdetni ki az ellenségnek. Mi azt tartjuk , hogy áldozat­készség által kell elret­tentenünk a mi ellenségeinket, kiknek isten bocsássa meg bűneiket, mert valóban nem tudják mit cselekesznek. Átlátják ők azt előbb-utóbb, sőt már is kezdik át­látni. De azért feladásunk nem az, hogy e napok komolysá­gát eltagadjuk, hogy egy kósza hírre elhigyjük, hogy már magától eligazodik dolgunk; nekünk készen kell lennünk a végsőre ; bíznunk kell magunkban, nem elbizakodnunk. Nekünk nincsenek rokonaink. De a magyar lobogó, e földbe szegezve, mellyet annyi bátraknak vére áztatott, erősebben áll, semhogy ezt a fergeteg ledönthetné; sőt minél erősebb a vihar, annál inkább kiterjeszkednek színei, annál olvashatóbb lesz felírása. Csak a hazaszeretet szenvedélye emésszen fel most minden más szenvedélyt; csak legyen bátorság és egye­tértés közöttünk, aztán jöjjön, a­minek jönie kell. Mert hiszen, ha atyánkfiai nincsenek is, van jó szö­vetségesünk, az európai civilisátió, mellynek egy ezreden át őrei valónk. Ha nem fog is az idejöni, hogy helyettünk elsőbben meghaljon, de kerülvén a dolog végsőre, fog segéleni be­nőnket, kell segélenie. Sohasem volt igazságosabb ügy, mint ez a miénk. Függetlenségünk, alkotmányunk nem mai, nem teg­napi, hanem régi, mint vallásunk, s épen azért cultusa lényünkbe nőtt. Az újabb események csak organisálták azt, és orga­­nisálták a dolog természetes rendén, s organisálták nem a magyar faj kiváltságakép, hanem minden népek javára, kik a koronához tartoznak. Kormányunkat nem egy napi szenvedély hozta, hanem az országgyűlési többségből, a király meghivására, kelt ki. S mi nem habozunk azóta, nem sóvárgánk ábrándok és idegen istenek után , a­mit a törvény hozott, megbe­csültük, és élünk vele — mint becsületes alkotmányos monarchisták. Ha azok, kikkel kapcsolatban élünk, annyit nem bo­­torkáznak, mi a legrendesebb vágásában lennénk a dol­goknak, mi a szabadságnak csak áldásait ismernők. De szomorú rendeltetése úgy látszik az emberiség­nek , hogy midőn felkel egy ember, kiről mondja Hugó Victor, hogy az nemcsak ember, hanem esemény egy­szersmind, nem hozhatja meg az időszerű eredményt, ha­nem azt a ember fiának az ember fia miatt véren kell megváltani. A történészet mégis, mégis — szomorúan követke­zetes. Legyen úgy, ha máskép nem lehet. Elhagyni magun­kat annyi lenne, mint meghalni, s miért ne szenvedjük ezt inkább igazságos ügyünk védelmében, mint gyáva össze­zsugorodásban, holott — mint Shakspeare mondja — a kényszerű vég első, ha eljőnie kell. El a zászlók alá! Pest, május 27-én. A nemzeti színház most azon egyetlen hely Pesten, hol igen kevés embert találhatni. (A németről nem szó­lok, mert erről azt sem tudom ha él-e vagy nem). Hanem ezen kevés számú, válogatott közönség, aztán unja is ám magát azokért is, kik eljöhettek volna. A martiusi napok óta egyetlen egy újdonság adatott, mi az idő és körül­mények szellemének egy kis felfogását tanussta. Ez a Horatiusok és Curiatiusok nagy opera volt, a többi férj-vadászat et caetera graeca , említésre sem méltók. — Halljuk, hogy Széchenyi István gr. újra házat akar épiteni. A nemes gróf tudja, hogy Pesten több nagy építtetések voltak tervben , mellyek most a zavaros idők miatt elhagyatni czéloztatnak. De a gróf azt is tudja, hogy a pesti pénzes polgárok nagyobb része csak azt nézi, „mit csinál gr. Széchenyi“, mert a mire Ő forditja pénzét, arra vagy azon hasonlóra senki sem kétkedik forditni a ír.

Next