Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-01 / 71. szám

Csütörtök Június ], 1848 Megjelenik e’ lap minden héten hatszor vasárnap, csütörtökön, pénteken és szombaton; félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 6 frt 30 fr, a’ kiadóhi­vatalból elhordva 6 frt, postán borítékban hetenként­­hírt s­z­or­ító jöle 8 frt, kevesebbszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtó udvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. j átszhiivataloél.*^ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő­­posta-hivaltal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények fel­etetnek­’s egy 4-s­z­e­r hasábozott apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 5 pgö kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 pgö kr számittatik. JKS“ Előfizetési felhívás a „Pesti Hírlapra.*6 Megjelennek e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 6 ft 30 kr, a kiadó­hivatalból elhordva 6 ft, postán hetenként 6-szor küldve 8 ft, kevesebbszer küldve 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni a Pesti Hírlap kiadóhivatalában (szabadsajtó-utcza, szabadsajtó udvar 583. sz. a. földszint) és minden postahivatalnál. Landerer és Heckenast, a Pesti Hírlap kiadó-tulajdonosai.|| Hivatalos rovat. I. A „Pesther Zeitung“ 684. szám alatti hasábjaiban folyó hó 23-ikról kelt olly nyilatkozat áll, melly némelly eszméi, kifejezései s következtetései miatt nem hihető — minthogy már számos ellennyilatkozatot hallottam , — hogy az, az összes Budapesten tanyázó haditiszti­ karnak kifolyása lehetne; ennek következtében ő fölsége által szentesitett állásom szerint az illetőket kérdőre vonatni, s eredményéről annak idejében a közönséget értesiteni fogom. Budapest, máj. 31-én 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. v n. Tudósitom ezennel a magyar koronához tartozó hadse­reget , hogy jövendőre nézve más ezredekbeli pártfogolt áthelyezéseket, az ezredbeli érdemek mellőzésével, vala­mint azon egyének előléptetését is , kik az ezred nyelvét nem beszélik , minden kitelhető módon gátolni fogom. A katonai határőrvidékre nézve egyúttal még azt is nyilvánítom , miszerint az ottani ezredeknél egyenlő tu­lajdonok mellett az ott szülöttekre tekintet lesz. — Gaz­dasági tisztjeik pedig hivatalaikban meghagyatnak. Budapest, május 31-én 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. . . HL Értesítem ezennel a határ­őrvidéket , miszerint a ha­tárőrvidékiek pereit illetőleg hadi törvényszéket fogok felállítani, melly mind azon pereket, mellyeket eddig az illető főhadi kormányok, és a bécsi udvari hadi tanács intézett el, fellebb­vitel útján megvizsgálandja. A polgári perekre nézve pedig az igazságügyi miniszer szükségesnek látván , hogy az iránt, váljon a határőrvidékieknek polgári magány-jog­viszonyai mi­kép rendeztessenek el, és itélőszékeik és felebbviteli bíró­ságaik mind a szabad községekre, mind a többiekre nézve is miként alakitassanak, magok a határőrvidékiek, és­pe­dig mind a polgári, mind a katonai rendűek meghallgattas­sanak, ugyanazért felszólítom az illetőket, hogy mind­ezen tárgyak felől javaslatokat készítsenek, és azt az igazság­­ügy-ministerhez küldjék be; ezen felül javasoljanak egy-két alkalmatos egyént, kik mint tanácsosok az igazságügyi ministériumnak törvénykészitési osztályában 2500 párt fizetéssel fognak alkalmaztatni, s a beküldendő javasla­tokból, és egyéb segéd-eszközökből kimeritő törvény-ja­vaslatot késziteni. — Budapest, május 31-én 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. gyár névtől elszakithatlan hü és hűségben legszilárdabb oszlopát lelendi. Ő felsége kegyelmesen s a legbensőbb köszönettel fo­gadé ezen egy szabad, nagylelkű s a hűség esküjétől át­ható nemzethez illő nyilatkozatot, forrón óhajtván azon pillanatot, melly hű magyarjai közé vezetendheti, de meghatározását a jelen körülmények még nem engedik. Innsbruck, május 26-kán 1848. Pest, május 31-én. Herczeg Eszterházy Pál külügyminister gr. Batthyány Lajos ministerelnökhöz : Ő felsége urunk királyunk, hivatalom és királyi hely­tartónk ő fensége s a magyar ministeri tanács külön meg­hagyása következtébeni ideérkeztemről tegnap este érte­sülvén , ma délutáni egy órakor különös meghallgatás végett kiváló kegyelemmel fogadni méltóztatott. Diszteljes megbizatásom s keblem sugallata szerint a magyar nemzetnek ő felségéhez s dynastiához, hű ragasz­kodását, tőlem kitelhetőleg tolmácsolandó, bizonyossá tevém ő felségét, miszerint a mostani magyar nemzedék méltó ivadéka erdődeinek kész életét s vérét áldozni ki­rályáért. Ezen hódolatteljes kinyilatkoztatással összekap­­csolom a magyar nemzet abbeli kérelmét, miszerint ő fel­sége felséges családjával együtt Magyarország székváro­sába jőni, s ezáltal a nemzet nem körülmény szülte, hanem régi, az uralkodóház magyar trónjával egyidős óhajtását teljesíteni méltóztassék, jól állván, hogy fiúi szeretettel s nyílt karokkal fogadtatni fog; mert valamint erős a ma­gyarnak hite, miszerint királya felkent személyében ha­zája dicsőséges jövendőjének legbiztosabb zálogát kirondja. Úgy büszkén elmondhatja, hogy az uralkodó ház a ma­ Nem hivatalos rész. Pest, május 31-én. Utczáink zengnek, de az ujonczok dalától. Közkamaráinkat meglepte, de az áldozathozók sere­gének zaja. Harczra készülünk, ha meg kell annak lenni. Oly idő­ben kiki folytassa a maga mesterségét; nem igy szólunk többé : a szabadságnak vagyunk adósai, hanem azt mond­juk : lételünk ellen, integritásunk ellen támadoznak, meg kell azt védeni. Erősbítsük magunkat, s a­hol az új viszo­nyok alakulása sebeket hagyott, enyhítsük. Pest a haza fővárosa. Ez nyugodt magában; az itteni német polgárok abban különböznek a bécsiektől, hogy őket a szabadság készen találta; érdekeiket értik; együtt élü­nk, egyet akarunk. Ha van nyugtalanságunk, csak mások miatt van; azok miatt, kik természetes szövetségeseink volnának, s még­is idegen istenek felé gravitálnak. Nagy vaksággal van az megverve, a­ki be nem látja, hogy most minden forrongás, minden újabb meg újabb experimentáció annyi, mint Prágának szolgálata, s Prága annyi, mint a reactió és annak szörnyei. Budapest tudja ezt, s azért, mint a bölcs tanácsié, megelégszik a jelenvaló jóval, s építeni akar, miután sok a rom. De a vidékekre is különös figyelmet kell fordítani. A vidékeknek rendbehozása, a megszűnt viszonyok után az újaknak szilárdítása, szóval az a mesterség, melly az ed­digi földesurakat és az eddigi jobbágyokat egy néppé te­remtve, melly ne egymás ellen, hanem együtt és egy­másért éljen és haljon, ez a mesterség a valóságos vár­­erősités. Hosszú mesterség, mondjátok. Mind igaz, de nem le­hetetlen ; a legnehezebb az, hogy Magyarországban le­gyen szabad a föld és az ember, nyerve van már. Ezt az érdemet a nemességtől el nem vitatja semmi erő, valamint nincs erő , melly a régi viszonyt visszaál­líthassa. Mi elvérezhetünk mindnyájan, ha úgy van írva a sors könyvében; de hogy viszonyaink visszaálljanak, azt nem fogjuk többé elérni. Nem is akarja senki e hazában, s azért nálunk a re­­actiónak nincsenek csatlósai az aristocratiában, mert be­látta az , hogy annak úgy kellett lenni, s hogy máskép nem leszen többé már. Miért van hát az aristocrátia arczában a szomorú vo­nás? fogjátok kérdezni. Azért van, mert azt tapasztalja, hogy áldozata nem úgy eredményezett, a mint képzelé. Nagyobb elismerést, erősebb, általánosabb csatlakozást várt a néptől, s csalatkozott, mert a szabadság nevében allodiumaihoz nyúlnak, a szabadság nevében zavarognak, nem mindenütt, de sok helyen. Mi azt hisszük, erre készen kellett lenni. Nehezebb dolog erkölcsöket teremteni, mint sok ember gondolja, s mi még e tekintetben is mások felett szerencsések vagyunk. E népnek nevelésére alig történt valami, s mégis, ha min­dent számbaveszünk, kevesebb expiálni valója van, mint kinevelt szomszédainknak. Aztán csak vallja be az aristocrátia, hogy benne is van hiba; az új viszonyokhoz ő sem bír még erkölcsök­kel. A­helyett, hogy búsuljon, hallgasson, és levetettsé­­gével azt éreztesse, hogy tán nem is tőle jövének az ál­dozatok , nyíltnak, őszintének, beszédesnek, csatlakozó­nak kell lennie a nép irányában. Mit félnek egymástól, a­kiknek így vagy úgy, még­is csak együtt kell élni, firól fira, ha isten is úgy akarja. A jó kép potencirozza az áldo­zatot. A falak lehulltak, el kell vegyülni. De vár e tekintetben a ministérumra is teendő. A nép­nevelést most nem is említjük, hangyamunka az, biztos hatás, de soha nem csattanó. Közelebbi tényezőt kívánunk, közelebbi kórjelensé­gek ellen. Mondottuk már, hogy a vidéki bajok oka az, mert a tulajdon eszméje az emberek fejében megzavarodott. Tisztába hozására mi biztosabb és közelebb álló módszert nem tudunk, mint az evaluációt. Mert ennek érdemét nemcsak abban fektetjük mi, hogy ugyancsak lélek szerint kivesse a veszteségeket, ha­nem az eljárás hatásától várunk sokat; midőn a végre­hajtó hatalom biztosai egy időben, és szerte az országban az evaluátió foganatosítása által egyszersmind kinek kinek kimutatják, a mi az övé; a nép tudni fogja, hogy mi volt a becslés tárgya, és mi nem; a közös viszonyok iránt felvilágosíttatik; s azzal a tulajdon szentesittetvén, az egyformásitás boldogtalan vágya meg fog szűnni. A vég­rehajtó hatalomnak e műtétele minden további kísérlet­nek útját vágja. — Pest, máj. 31-én. Színházunkban tegnap Hugó Victor „A király mulat“ (le roi s’amuse) czimü hirneves drámája adatott László javára. A darab Alcibiades természetével bir, kiről írva van, hogy erényeiben mint bűneiben classicus volt. Kö­zönség a szokottnál számosabb, élvezet a szokottnál na­gyobb, s Egressy (Triboulet) játéka a szokottnál­ gyen­gébb volt. — A ponyva-irodalom rendkívül gyarapodik. Utczá­ink szögletei torzképekkel, röpiratokkal és napi kisebb alakú lapokkal vannak elbarik­adozva. Az újdonság utáni szomjúság olly borzasztó fokra hágott, hogy közelebbről a városi színház­ előcsarnoka alatt — mint hajdan Lesage Diable boiteux-je utósó példányáért — valóságos baj vi­­tatott az Ungar mellett kijött „Dér 26-te Mai in Wien“­­ben foglalt forró hirekért. — Épen most vonul el ablakaink alatt az önkényte­­sek egyik csapatja; 6 czigánylegény húzza rá, hogy szinte tánczol bele a kövezet (honny soit qui mai y pense) s rúgja rá egy barna fiú amúgy magyar miskásan. E csapat­nak fele bő gatyás polgártársakból áll; derék köpczös fiuk mind egy szálig, kiknek szemejárásától is megfutam­­lik a gyáva. — A nem rég iderendelt, s nemzetiségellenes sym­­ptomairól magát csakhamar megösmertetett, Leopold fh. nevet viselő ezred, ma délelőtt szállott a gőzösre Komá­romba átköltözendő. A hadügyminiszer ezen rendelkezése hihetőleg öszveütközéseket előzött meg az ezred és a nem­zetőrség közt s minden tekintetben teljes méltánylatot ér­demel. Mint halljuk helyökbe a Vasa nevet viselő erzred jön, min csak örvendenünk lehet. — „Bersenyi összes művei­nek Döbrentei által esz­közölt elegáns kiadása 5 pftról 2 ft 20 krra szállíttatott le, mi által nagy költőnk classicus verseit a kevésbé vagyo­nosak is sajátukká tehetik. A begyülendő összegből 100 ft a haza oltárára fog tétetni. Miért is az 5 fitos példányok eladását magokra vállalt polgártársak, a náluk évek óta heverő összegek mielőbbi beküldésére kéretnek, mellynek elmulasztása esetére a kiadó név szerint fölhívni fogja a tovább is késedelmezőket. Hazai mozgalmak: •­U­j v­i­d­é­k , május 28-án. Sietve s röviden közlöm ön­­­­nek azon tényt,a Telly szerint tegnap, azaz május 2­7-én délelőtt 11 órakor Mitroviczon és Zsupanjen a jó és harminczadi kö­­­­zös pénztárakat a bán rendeletére elfoglalták, hasonlókép a­­ Rajovaszellait is, az elsőben 14 ezer, a másodikban 26 ezer kft. volt, megjegyzendő, hogy a hivatalnokok a pénzt önkényt kiadni vonakodván, az ottani parancsnok ezredes által katonai erő használtatott. Szerbiából az eddig átjött vagy legalább itt tartózkodó szerbek száma 2—300-nál több nem igen lehet. Vucsics szerb minister azon parancsolatot intéző hozzájuk , hogy fegyverei­ket rögtön tegyék le s térjenek vissza, ellenkező esetben többé haza nem bocsáttatnak. Épen most hallom, hogy egy Dlaudi nevű pesti lakatos 1 314

Next