Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-08-02 / 123. szám

tetni. A szászok akkor nyakukba borultak, hívén, hogy­ így oláh segedelemmel az uniót megakadályozhatják. Mi történt volna aztán velük, ha az oláhok 4-dik nemzetté lettek volna? Most már ama gondolat nevetséges voltát belátják. — Tartok tőle azonban, hogy, habár az oláhok elkülönített politikai nemzetiségének lehetlenségét belátják is, ezen elismerésükben mind a mellett még sem mentek annyira, hogy azt is belássák, mikép egy olly állodalomban, milly­­lyen most a magyar, hol a legkülönbözőbb nemzetiségek egészben és egyenként, nagyobb részint egymással igen nagy vegyületben laknak, mindnyájuk nyelvi igényeinek kiegyenlítésére semmi más út­mód nincsen, mint egy közös politikai nemzetiségbeni és egy állodalmi nyelvbeni megállapodás, saját nemzetiségek és nyelvek használatá­val ; és aztán ezen körökben, mellyek nem állodalmiak , annak használhatásával beelégedni. Egy illy állodalmi nyelv elismerése szükségéről a szászokat mi legkevésbbé világosíthatjuk fel, midőn ők ezt, mikép tudjuk, az ő vegyes municipiumukra nézve is követelik. Bár belátnák ezen követelés hasztalan voltát, és vele felhagynának. Bár ne kívánnának egyet-mást vaktában, csak azért, mert kezeik közt históriai jogok vannak. Politika, igazságosság és az egészre a tekintet, hogy mikép lehessen azt m­i­n­­den népiségek megelégedésére összetartani, többet nyomnak, mint csupa históriai jog. Egy szépen rende­zett állodalom tagjának lenni, mint hasonló a hasonlók közt, sokkal hazafiasabb gondolkozásmód, és egy illy állodalom javára a históriai jogot feláldozni, hazafiasabb cselekedet, mint az érintett állandó gondolkozás­mód szerint, csak magára s csak a magáérti cselekvésre gon­dolni. Bárcsak egyszer már a szászok gondolkozásukban és cselekvésükben, a nagy egésznek, mellyhez ők is tar­toznak , hasznát vennék fel álláspontul . A szűkkörü szász állásponttal, melly sem a magyarokat, sem az oláhokat ki nem elégiti, ők a jelenben többé be nem érhetik. — Ekkér beszéltem én nektek, a­hol csak utamban fogéko­nyabb lelkekkel érintkezésbe jöttem. Hanem milly nehe­zen válik meg az ember, kivált a féltékeny szász a meg­szokott dolgoktól ! „Hát, mondának ők, a királyok, kik minket behívtak, nem biztositották-e nekünk nemzetisé­günket ? és nem kötelességünk-e nekünk ezt megótal­­mazni ?“ Csupa félreértés! Igen, kötelességtek azt ótalmazni, de csak azon korlátok közt, mellyek annak megótalma­­zására elégségesek, és nem tovább. De ti uralkodni akar­tok, ti egy más állodalmi nyelvet akartok felállítani, úgy, hogy ha a magyar, oláh vagy szláv azt hiszi, hogy neki kötelességét, mint magyar státuspolgárnak, a magyar nyelv megtanulása által teljesítenie kell, ti ő tőlök kí­vánjátok , hogy mihelyt az állodalom azon részében meg­telepszik, melly „a Szászok földének neveztetik,“ min­den politikai jogokat egyedül német nyelven élvezhessen. Gondoljátok meg, hogy többé nem egy compact német népesség vagytok, és többé nem vadon által vagytok kör­nyezve. „De mi, így szóltok, száz meg száz oklevelek­kel igazolhatjuk azon jogot, hogy a mi földünkön egye­dül mi vagyunk a nemzet.“ Hát a nemesség, nem épen olly okleveles históriai jogon birt csaknem az egész or­szágban minden telket és földet, és jogainál fogva nem egyedül tette-e a nemzetet? És ő a földet a felszabadított jobbágynak ajándékozta, és ezt, az alkotmány korlátai közt, magához felemelte. A nemesség engedett a szük­ségesség és igazságosság szavának. Ezen szó előtt a ti füleitek be vannak zárva ? „A horvátok az ő földjükön külön nemzetiséget követelnek, és azt meg is fogják őriz­ni, hát mi is miért ne tennék ezt?“Ne hasonlítsátok ma­gatokat a horvátokh­oz. Az ő országuk kapcsolt ország, vegyetlen népességgel, melly tizszerte számosabb, mint a szászoké Erdélyben, és zárt tömegben együtt laknak, mi alatt ti, a ti szétszakadozott helyzetetek mellett, még az oláhság által is elözönölve vagytok , valamint jelenté­keny számú magyarok is laknak közöttetek. Ugyan le­gyetek figyelemmel a helyzetre, népességre és az egész iránti kötelezettségtekre. Engedje ön, hogy ezúttal levelemet bezárhassam. Egy közelebbi levelemben, a szászok kedélyeibe fogom önt bepillantatni, hogy milly aggodalommal vannak ők helyhatósági jogaikat illetőleg eltelve. Rá fogunk itt jőni, hogy ha a szásznak, régi tapasztalásai szerint, oka van is jogait magyar kezekben aggodalommal szemlélni, a jelenlegi ingerült hangulat és a most már egészen meg­változott álláspontnak és a kor kívánatainak, sőt saját jóllétének teljes félreismerése, mégis nagyobb részint a vezetők, a nyomorult hivatalnok­i világ és az egyoldalú papság önhaszonlesése és értelmetlenségéből veszi szár­mazását. — © ORSZÁGGYŰLÉS. Augusztus 1-ső napján a képviselők házában a nyílt ülés egy interpellációval telt el, mely­­lyet Fábián székely képviselő a hadügyministerhez az iránt intézett: valljon azon kedvezmények, mellyek egy ál­tala kapott tudósítás szerint, a székely határőrségnek jul. 8-án adattak, úgy tekinthetők-e, mint a bécsi, vagy mint a magyar ministérium kifolyásai? A hadügyminiszer erre meg­ígéri , hogy a főhadparancsnokot ez iránt fel fogja szólítani. Több e tárgyban történt felszólalások után, midőn a had­ügyminiszer napirenden levő javaslata, a honvédelem iránt, felolvastatott, a ministerelnök kívonatára a ház titkos bizott- i­mányi üléssé alakíttatott, s a karzatok kiürittettek. Bővebben közelebb. 1­ 716 A képviselőház ülése jul. 31-én. Minde­ne­lőtt több megbízólevél (ezek közt a péterváradi képvi­selő) s kérvény adatott be. Ezek után Kossuth Lajos pénzügyi minister azon kéréssel járult a ház elébe , hogy a ház által meghatározandó napon a hitelintézet felállításához szükséges egy pár kérdést terjeszt­hessen elő, és ezzel kapcsolatban egy tervecskét nyújthasson be, miszerint az úrbéri veszteségekért még a kártalanítás előtt némi előlegezések adassanak. Kossuth Lajos: Bátor vagyok a házat megkérni a következő dologra. A már nyomtatásban is szétosztott pénz­­ügyministeri jelentésnek utóló része, t. i. az 1849 dik évi jövedelem és költségvetés, egyszersmind az általam beho­­zandónak tervezett új adórendszer, szintúgy nyomtatás alatt van, s míg a többi átmegy a vizsgálaton, addig a nyomtatás alól kikerülend. Ámbár ismerem az idő sürgős voltát, mégis kénytelen vagyok kérni a házat, hogy ezeken kívül nekem engedelmet adni máltóztassak, előterjesztésére egy más terv­nek, mellynek létesítése a múlt országgyűlési törvények egyik czikke által ideiglenesen a pénzügyminiszernek meg volt hagyva. Én ezen tervvel készen vagyok, s 14 nap alatt életbe léptethetem. Azonban egy elvnek meghatározására tör­­vényhozásilag van szükség. Értem a hitelintézetet. Én, te­kintetbe vévén az országnak jelen körülmények között való­ban pénzszaki állapotát, és a földbirtokos osztálynál külö­nösen az úrbéri veszteség által a javak instructiójára nézve fenforgó nehézségeket, nem késtem volna a múlt törvény­hozás által adott felhatalmazás következtében életbe léptetni a hitelintézetet, a­mint arra nézve minden szükséges előin­­tézkedéseket mégis tettem, ha épen a rendkívüli körülmé­nyek nem tették volna szükségessé ezen országgyűlés össze­hívását. A hitelintézet életbeléptetését azért függesztettem fel, mert az alapelvre nézve nem lehettem biztos, hogy, ha mint pénzügyi minister rendeletet adok ki e tekintetben, fogja-e azt respectálni a bíró is, mert a bíró nem tartozik egyebet respectálni, csak a törvényt. A kérdés a körül fo­rog : ha a hitelintézeti követelésnek minden ősiségi kérdések ellenében is tökéletes biztosság és elsőség nem nyújtatik, ak­kor lehetetlen a hitelintézetet felállítani. A múlt orsz gyűlésen hozott törvény kimondja, hogy a hitelintézeti követelések min­­den egyéb követelések felett elsőbbséggel bírnak, kivévén az előbb bejegyzetteket,de a bíró is hajlandó lesz-e úgy magyarázni ezen czikket az előforduló esetekben, mint én, hogy t. i. ezen elsőbbség nemcsak az adóssági követelések felett értetik, ha­nem az ősiségi követelések felett is, azt én nem tudom. És azért kérem a házat, máltóztassák megengedni, hogy a hitel­bankra nézve egy meghatározandó napon lehessek szerencsés előterjeszthetni írásban és nyomtatásban beadandó egy pár kér­dést, mellynek elhatározása egyenesen törvényhozási intézke­dést kíván, kijelentvén azt is, hogy ha a ház még a hitelinté­zeti terv részleteinek vizsgálatával is akar foglalatoskodni, az egészet előterjeszthetem, mert tökéletesen készen van. Hanem azt gondolom, hogy az országra nézve nem olly nagy életkérdés a részletek meghatározása : valljon egy vonallal jobban vagy kevesebbé jól van-e a dolog? Nem ollyanok a körülmények,hogy nagyon ráérnénk i­lyen rendszeres munkák kidolgozására; javítani mindig lehet, ha az alapelv igazságos, és o­lyan, melly állandóságot ígér, mert csak az elv ingatag­sága az, a­melly káros következményeket vonhat maga után. Annálfogva bátor vagyok kérni a házat, hogy a hitelbankra nézve elintézés végett egy pár kérdést a törvényhozás elébe terjeszthessek, melly kérdések, ha elintéztetnek, ollyan kar­ban van a dolog, hogy a hitelbankot 14 nap alatt életbe lép­tethetem. S ezzel együtt még egy kérdésnek megfontolását ajánlom a ház figyelmébe, mellyre nézve megvallom, hogy annak kényességét és sokoldalú nehézségeit tekintve, — le­gyen bár tőlem gyarlóság, de megvallom őszintén, — hogy nem vagyok ollyan helyzetben, hogy ezen kérdés elfogadásá­hoz állásomat kötném, mert sok nehézséggel jár. Az úrbéri evaluációk nem történhettek meg, s mikor fognak megtörtén­hetni, nem tudom , hanem azt tudom, hogy a kármentesítés a nemzet becsületének utalma alá van helyezve; azért kérem a házat, máltóztassák megengedni, hogy midőn a hitelintézetre nézve előterjesztem alázatos nézeteimet, egyszersmind tervecs­­két nyújthassak be az iránt, hogy mielőtt az evaluáció megtör­ténhetik, nem volna-e jó a státus részéről a földbirtokosoknak a körülményeknek megfelelő ollyan előlegezést adni, mellyről fel lehet tenni , hogy bármilly alacsonyan becsültessék is a veszteség , annyi bizonyosan ki fog kerülni, például 120 pft egy telekre, s igy azon kárpótlás , melly most kifizettethet­nék, 15 millió forintig rúghatna, és ha ezen summa forgásba jöhet, a rögtöni szükségeken nagy részben segítve volna; pedig az országnak felvirágzása megkívánja , hogy e tekin­tetben valamit tegyünk, annyival is inkább, mert a múlt or­szággyűlés az i­lyen földbirtokokon fekvő adósságokat ideig­lenesen felmondhatlanoknak nyilatkoztatta; az i­lyen állapot ideiglenes lehet, de nagy convulsiók nélkül hosszú ideig fenn nem tartható. Ezen törvény a magyarországi takarékpénztá­rakat csaknem bukásba vezette. Mi nem segíthetünk e rész­ben rajtuk, mert a takarékpénztáraknak meg kell fizetni tar­tozásaikat, azok pedig be nem szedhetik, mivel nekik tartoz­nak. Tehát ezen jótékony intézetek sok helyt a legnagyobb bizonytalanságnak vannak kitéve. És ezen szempontból in­dulva, először engedelmet kérek arra, hogy a bank felállítá­sára nézve elintézés végett egy pár kérdést terjeszthessek elő, melly nélkül a hitelintézet fel nem állítható, s ha a ház véle­ménye az, hogy bele akar szólani, akár most ezen kérdésekbe, akár nem akar beleszólani, hanem részletekben is kívánja­­ bírálat és taglalat alá venni a tervezetet, készen vagyok vele­­ tökéletesen, és bármelly pere­ben előterjeszthetem. 2-szer­­ engedelmet kérek , hogy terjeszthessek elő valamit az úrbéri­­ veszteségek kártalanítása tárgyában, s e tekintetben gyakor­lati módot kívánok előadni, melly a háznak helyeslését nyerje meg, hogy némi előlegezés nyujtassék az úrbéri vesztesége­kért, s addig is az ország közvagyonossága ne szenvedjen. Kossuth terve a honvédelmi törvényc­ikk tárgyalása után feerülend szőnyegre. Deák Ferencz igazságügyminiszer jelenti, hogy a vésztörvényjavaslatot, mellynek készítésével a ministérium megbizatott, rövid időn a ház el­be fogja terjeszteni. Ezután napirendre tért a ház, és a kincstári javakon esz­­közlendő magyar telepütésekről szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. A kérdéses törvényjavaslatot lapunk 24-dik számában már közlöttük. A központi bizottmány köv­­je­lentést tett e törvényjavaslat iránt. A törvényjavaslat így hangzik: Törvényjavaslat a kincstári java­kon eszközlendő magyar telepítések­ről. Miután az ország aldunai s tiszai részein kiütött lázadás több históriai előzmények után újólag bebizonyította, hogy az ország nyugalma­s biztossága azon vidéken a magyar lakos­ság erősítését szükségessé teszi, addig 13, míg a törvényhozás­i részben bővebben intézkednek, következők rendeltetnek : 1. §. Az ország pénzügym­inistere felhatalmaztatik , hogy különösen Bács, Torontál és Krassó megyékben, a kincstári javakra s bármi jogszerű czimmel a koronára szállandó bir­tokokra nagyobbszerű magyar telepítéseket vegyen eszköz­lésbe. 2. §. A pénzügyministernek meghagyatik, hogy ezen te­lepítéseknél a székelyekre , mint legnépesebb magyar vidék­re , különös figyelemmel legyen, s közülök azoknak, kik erre hajlandóknak mutatkozandnak, ezen telepítés által sorsuk ja­vítására alkalmat szolgáltasson ; ha pedig a telepedni akarók közt ollyanok akadnának , kik a haza szolgálatában magukat a harezmezőn kitünteték, ezekre minden mások felett a felté­telek megállapításában is figyelmezni tartozzék. 3. §. A telepítésnél vezérelvül szolgáland, hogy egy-egy telepedének olly kiterjedésű földbirtoknál kevesebb ne nyuj­­tassék , mint mennyinek növeléséből egy szorgalmas család úgy élelmét, mint önállását biztosíthatja, s hogy a tele­pítés olly tömegekben s olly egymássali kapcsolatban eszkö­zöltessék , miszerint úgy nemzetiségek örök fentartása min­den beolvadástól megóvó, mint az ország nyugalma azon vi­dékek rendszerető polgáraival egyesülten, minden berohaná­­sok s a mostanihoz hasonló lázadások ellen biztosítva legyen. 4. §. A pénzügyminister felhatalmaztatik ezen telepíté­seknél hatévi adómentességen s a kevesebbé vagyonos te­­lepedők mérsékelt segedelmezésén felül, olly méltányos fel­tételek alapján egyezkedni, mellyek a telepedőknek a birtok tulajdoni jogának és szabadságának megszerezhetését is ne csak biztosítsák, hanem lehetségig könnyítsék is.­­ A tele­pekhez imaházakról s lelkészek és néptanítók ellátásáról pedig a közállomány költségén godoskodandik. Az osztályok többbsége ezen javaslatot mind alapelveire nézve helyesli, mind különösen czimót, bevezetését s az 1-ső, 2-ik és 3-ik §§. változatlanul elfogadja, a 4-ik §. utosó pont­ját azonban, melly igy szól: „a telepekhez imaházakról s lelkészek és néptanítók ellátásáról a pénzügyminiszer a köz­állomány költségén gondoskodandik,“ úgy kívánja módosít­tatni, miszerint az ima- és iskola­házakat fölépítvén, a lelké­szek és néptanítók ellátásáról csak 6 évig gondoskodjék az állodalom, azontúl pedig ezen telepek e részben is az ország többi községeire hozott és hozandó köztörvények alá essenek. Mert nemcsak, hogy ezen 6 évi mentességet elegendő ösztön és előnynek tartja, hanem ennek határtalan időre biztosításá­ban a jog- s teheregyenlőségbe ütköző kiváltságot is lát. Ezeket az osztályok nyilatkozásai nyomán terjesztvén elő a központi bizottmány, el nem mulaszthatja a ház figyelmébe ajánlani még egyik előadó által tett s a központi bizottmány által helyeslett azon indítványt, mihez képest a telepedőkkel kötendő szerződésekben gondoskodás legyen arról , hogy a megszállott birtok eladás, vagy bármelly jogczímnél fogva is olly kezekre ne kerülhessen, mellyek a nemzetiség szempont­jából a jelen törvény czéljával ellenkeznének. Egy képviselő Szepesből. A javaslatban foglalt czélt lelkéből pártolja, azonban nem csupán a székely­­ségre kívánja annak jótékonyságát alkalmazni. Felhívja a ház figyelmét a felföld kősziklás vidékeire, mellynek lakói százan­ként hagyják oda tűzhelyeiket. Azon módosítást ajánlja tehát, hogy ezekre s utánok az ország egyéb túlnépesedett vidé­keire is terjesztessék ki a javaslat. Kubiny­i megjegyzi, hogy most nem általános telepí­tési t­örvényről van szó , hanem olly intézkedésről, mellynek czóljs a magyar nemzetiséget azon vidéken öregbíteni , hol meg van támadva. Azonban a bevezetést kihagyatni kívánja, nem azért, mintha a törvény czélját el akarná titkolni, hanem mivel a szövegben úgyis benne van , s positív törvényt nem akar támogatni. Madarász József kívánja megtartani az előzményt is. Szóló, midőn telepítésről lesz szó , gondoskodni kíván a Moldvában és Bukovinában lakó magyarok telepítéséről is. Kemény Zsigmond: A szepesi követ módosít­­ványát bizonyos korlátok közt nem ellenzené. Ezen korláto­kat pedig azon körülmény által véli megszabandónak , hogy mennyiben idegen ajkú lakosok telepítéséről van szó, ez olly vidéken történjék, hol garantia van az összeolvadásra.­ A szőnyegen levő javaslatra nézve szólónak egy módosítványa van, melly a letelepítendő magyar elemnek politikai súlyt és függetlenséget biztosítana. Az eddigi politikai befolyás ugyanis nálunk censushoz van kötve , de még eddig legkisebb intéz­kedés sem történt az arenda-rendszer iránt. Rövid arendai rendszer mellett szóló nem képzel teljes függetlenséget,­­ tehát kimondatni kívánja, hogy a szóban forgó legalább egy ember életére legyen adva. I

Next