Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-17 / 163. szám

detlenség vádját vonják magukra, és zsibbasztólag hathatnak a nyilvános hitelre , a közlekedésre. A megjár nríni£téríum , ezer, a közös monarchiára nézve kártékony határi tények után, aligha védheti magát azon vád ellen, hogy ez elősoroltakben önkényes és a Magyaror­szággal összekötött állományok irányában ellenséges eljárás fekszik.­­ (Vége következik ) A pénzü­gyminiszer jelentésének ki­vonata (Folyt.) Törvényjavaslat, az adó kivetéséről és behajtásáról. (Vége.) A törvényhatósági házi adóra és községi adóra nézve, 58. §. A pénzügyminister által községenként meg lévén állapítva, hogy házi és községi adó gyanánt, az országos adó minden forintjához mennyi krajczárnak kell toldatni, ezen arány az egyéni kivetésnél is megtartandó , s az ezen adó fe­jében járó illeték, minden egyes személyadó összegéhez hoz­záadandó. 54. §. A kir. városi adóveté s illetőleg községi jegyző, a direct adónak egyéni kivetését ekként elvégezvén , a kive­tésről két lajstromot készít, mellyben minden egyes személy­nek évi adója, egy rovat szerint, mint összesítve beírva, egy­szersmind az is bejegyezve legyen, mennyit teszen egyénen­ként az évi adónak egy havi részlete , é­s az akként elké­szített adólajstromnak egyik példányát a községi adószedőnek átadja, másik példányát pedig az illető törvényhatósági számvevőnek beküldi. 55 §. Az adóveté­s illetőleg közcégi jegyző kötelessé­géhez tartozik még, minden egyes adófizetőnek adókönyvecs­kéjébe azon évi adóját s annak egy havi illetőségét beje­gyezni. Mellékadókra nézve. 56. §. A közvetlen adó kivetése alkalmával, egyszers­mind a következő mellékadók is egyénenként kivettetnek s illetőleg összeiratnak , u. m. a) Pálinkakazánadó, b) Italmérési s c) Dohányárulék adó. Azon adókra nézve, minthogy a házi és községi adók ki­vetésénél alapul nem szolgálnak, külön adólajstrom szintúgy két példányban készítendő, s ezen adónemek az illeték adó­könyvecskéjébe is külön bih­ardók. És pedig a pálinkakazánadó minden változtatás nélkül a rónák összeírásából átiratik; ellenben az italmérési és do­hányárulási adó összege különkülön az illető személyek közt szintazon módon osztályoztatik, mint ez a ház- és keresetadóra nézve az 50 ik és 51-ik §§ ban elrendeltetett. 57. §. A­ki magát az egyéni kivetés által igazságtalanul terheltetve érezi, okadatok­ panaszával vizsgálat végett, a kir. városi vagy más törvényhatóságokban a kerületi számve­vőhöz folyamodhszik. 58. § Ezen kerületi számvevők, megyékben és szabad kerületekben az ezennel megszüntetett aladószedők helyébe lépnek, s tisztökhöz tartozik az egyéni kivetés ellen hozzájok adandó panaszokat, nem különben a községi adószedők szá­madásait megvizsgálni, melly utóbbiaknak elővizsgálata azon­ban megyékben és sz. kerületekben a községi tanácsnak, a jegyző közbejöttével kötelességéhez tartozik. 59. §. Az adókivetés elleni panaszokat a számvevő meg­vizsgálván , a kérdés végeldöntése végett a törvényhatóság­nak véleményes jelentést teszen. 60. §. A törvényhatóság határozata ellen , a meg nem elégedő fél a pénzügyminiszerhez folyamodhatik , de ha pa­nasza itt is alaptalannak bizonyodnék , az illető törvényható­ság által a vizsgálatban eljárt tisztviselő utazási költségeinek , napdíjainak megtérítésében fog elmarasztalni. 61. §. A kivetés elleni panasz ürügye alatt a kivetett adó fizetése fel nem függesztethetik. A panasz valósága esetében a határozat után kelletvén a beszámításnak eszközöltetni. 62. §. Az egyéni kivetés szerint adószedés községi adó­szedők által történik, kiket a község maga választ, de az egyszer megválasztott hivatalát mindaddig folytatja, míg vagy hitelen, avagy rendetlen kezelés miatt el nem mozdittatatik, vagy pedig más okok miatt is adószedői hivatalra alkalmat­lannak biróilag nem ítéltetik. 63. § Valamint egyéni kivetés tekintetében több közsé­gek egy jegyzőségbe egyesittethetnek, úgy ezen egyesítés az adószedésre is kiterjesztethetik. Mit az illeő törvényhatósá­gok határoznak meg, s az adószedő fizetésébeni részvétel is ugyanazon arányban, melly a jegyzőre nézve kiszabatott, megállapitandják. 63. §. Kisebb kir. városokban az országos adótárnák a községi adószedő tisztét is teljesítheti. 65. §. A közjogi adószedő, a naplón kivül, mellybe min­den bevételeket napról napra bejegyez , még egy különös adó­behajtási lajstromot (ircasaatorium) is köteles tartani, mellybe minden adózó neve, évi adója s havonkénti illetősége külön rovatokban beírva s az adóvető által aláírva legyen. Ezen lajstromnak ezeken kívül még az év tizenkét hónapjának meg­felelő rovattal kell elláttatniok , s minden adózó neve után az illető havi rovatba , az általa befizetett adómennyis­égnek az adószedő kezével be kell egyénenként íratni. Azonfelül pedig minden adófizetésnek az illető adózó könyvecskéjébe is be kell jegyeztetni. — Ezen három oklevélnek, t. i. a naplónak, havi lajstromnak és adóköny­vecskének tökéletesen össze kell hangzani; különben az adószedő, mint rendetlen kezelő hivatalából azonnal elmozdí­tandó, s csempészet esetében az okozott károk megtérítésén felül még mint tolvaj is büntetendő. 66. §. A községeket, adószedőket s egyes adózókat az illető adólajstromok s könyvecskék nyomtatott példányaival az illető­­ törvényhatóságok látják el. 67. §. A községi adószedő a beszedett adóösszegből semmi­­ esetben, senki utalványára semmi kiadást nem tehet, hanem­­ a beszedett egész összeget minden hiány avagy levonás nélkül­­ tartozik az illető országos adótárnoknak, ki e végett havon-i­ként egyszer a községben megjelenik, beszolgáltatni. 68. §. Az országos adótárnok, a községek havi adójának f­etvételében akként jár el, mint ez fentebb a 15, 16. és 17. sza­­­­­kaszokban rendelve van. 69 §. Az adótárnok köteles a községi adószedő naplóját,­­ a havi lajstrommal (incassatorium) egybehasonlítani, s az egy­­­­behasonlítás eredményét, mindkettőn , aláírásával bizonyítani;­­ az átvett adómennyiséget magában a naplóban nyugtatványoz­­­­ni, magát pedig az átvételről ellennyugtatványoztatni, s ezt a 1­6. § szerint láttamoztatni, 70. §. Miszerint pedig az adószedőnek kezelési hűsége foly­tonosan ellenőrizve legyen, az adótárnok köteles minden havi bevételkor a közcégbeli adózók közül többeknek adókönyvecs­­kéjét előkivánni, s azt az adószedő havi lajstromával (incas­­satorium) egybehasonlítani, különbség esetében a 17. § iráni eljárásnak lévén helye. 71. §. A behajtott adóból a törvényhatóságnak házi adó fejében s a községnek községi adó fejében járuló részt, az adó­­tárnok az illető pénztárnoknak előttemezett nyugtatvány mel­­mellett kiszolgáltatja , s arról ellennyugtatványt ad. 72 §. Az adótárnok irányábani számvétel tisztét a jó nők teljesíti , s a számadásokat felvizsgálat végett a pénz­­ügyminiszerhez beküldi. A községi adószedő számadásait pe­dig megyékben és szabad kerületekben a községi jegy­ző köz­bejöttével a törvényhatósági számvevő vizsgálja meg, s vizs­gálatáról, az előforduló nehézségek iránti végett átárazás vé­gett, a törvényhatósági számvevő­széknek jelentést teszen. 73. §. A ranák és adótárnák fizetéseit a pénzügy­miniszer határozza meg, s az illető törvényhatóságok házi pénztárai fizetik ; valamint szintúgy a királyi városokbani adóvetők s adószedők fizetését is; — a községi jegyzők és adószedők fi­zetéseit pedig, a megyék s illetőleg sz. kerületek határozzák meg, s a községek fizetik , melly fizetéseknek tehát, a tör­vényhatóságok s illetőleg községek házi költségvetésében számba kell v­etni. 74. §. Ezen fizetéseken kivül a rónok az általa összeirt adónak l°/0-jét, az adóvető s illetőleg jegyző az általa kive­tett adónak szintúgy 1%-jét, az adózárnak az általa közsé­genként átvett adónak hasonlóan l°/0-jét, s a községi adó­szedőh ez egyénenként behajtott adónak szintúgy l°/0-jét ve­­endik jutalmul. — A ranák és adótárcák százalékai az or­szágos pénztárnak, az adóvető, s illetőleg jegyzőé a törvény­hatóság házi pénztárának, az adószedőé pedig, a községi pénztárnak esvén terhére. Melly végett a pénzügyminiszer, a törvényhatóság összes országos , házi és községi adójának l°/0 ját a házi költségvetéshez , a község összes adójának 10/0 jót pedig , a községek saját költségvetéséhez hozzá szá­­mitandja, s az illetőséget ekként fogja meghatározni. 75. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg, ki egyszersmind felhatalmaztatik, ezen törvény értelmében kötelező utasításokat készíteni, az előfordulható kétségeket eldönteni, s törvénynyel el nem látott egyes ese­teket ideiglenesen elhatározni. Minden e részbeni eljárásáról a törvényhozásnak időnként jelentést tenni köteleztetvén. (Vége köv.) 876 ORSZÁGGYŰLÉS, Képviselőház ülése september 15-n esti 8 órakor. Mindenki azt hitte, hogy ezen ülés alatt már valahára meg fogja tudni a választ, mit a Bécsből rég várt futár hozand , a azért feszült várakozással néztünk a ministerelnök megérkezése elé, ki után Budára B­e­z­e­­rédi István ment el. 10% óra után végre, melly ideig t. i. az ausztriai nép képviselőihez küldendő 12 tag megválasztatott, — végre megjött gr. Batthyány Lajos, de nem a bécsi vá­­laszszal, mellyet 24 óra előtt még meg nem mondhat, hanem megjött Csányi László királyi biztosnak hivatalos és igy hitelt érdemlő tudósításával, ki olly gyalázatos árulást leplez fel, minő a történetek lapjait ritkán indokitá. — A levél kelte Keszthely, september 14-én. A derék Csányi mély hazafias fájdalommal írja , hogy gr. T­e­­leki Ádám vezérőrnagy, miután már Muraközt egy kardcsapás nélkül védtelenül elfoglalni engedte Jellachteh által, a­helyett, hogy Keszthelynél összegyűjtve az erőt, az ütközetet megkezdeni akarná, saját és tisztikara nevében nyilvánító, hogy Jellachich ellen, mint kivel őt egy eskü köti, har­­czolni nem fog. Lehetlen leírni a bámulás, irtózat és düh kifejezését, melly e tudósításra minden arezon lárható volt, — az inge­rült zajt, mellyből csak e szó „árul­ó“ volt tisztán kive­hető. Kossuth L., ki a levelet a jegyző kezéből kivéve, olvasó, alig tudott csendet eszközölni. Csányi írja tovább, miként Jellachich a sorkatonasá­got felszólító, hogy utjából elvonulva, Stájerországba húzód­jék ; — ezt ugyan a vezér Teleki nem fogadta el, hanem le­vélírót mégis felhívó a Keszthelytől balra eső falukban élel­mezési intézkedéseket tenni. S midőn a levélíró erre nem akart állani ,akkor Teleki Ádám vezérőrnagy kinyilatkoztatta, hogy ha kivonata nem teljesíttetik, kész átmenetni Jel­le­chich táborába, se száz­déka mellett levélírónak szóval és írásban ism­ért kérelmei és felvilágosításai után is makacsul megmaradt. Ugyanezen áruló Teleki Ádám, a mostani ministériumot sem ismeri törvényes ministériumnak. stb. Csányi azzal végzi, miként remegve várja a holnapi napot a mikor kitűnik, ha valljon Jelteleki engedelmeske­dik e a nádor parancsának , s a két álgyuteleptől, mellyeket Teleki kezei k­özül kivenni nem képes, fájdalmas érzetek közt vesz t­ucsut. Gr­­. Batthyány L. miniszerelnök javasolja , mi­szerint a ház küldöttség által rögtön kérje meg István főherczeget, hogy mint nádor és az ország fő­kapitánya, holnap a táborba induljon, s a vezérletet átvevőn,a félig elpártolt sorkatonaságot is kötelességére té­rítse vissza. Az indítvány nagy tetszéssel fogadtatik, —­ néhány percz múlva K o­s­s­u t­h szószékre lép, (halljuk). Kossuth : Már az igaz urak! hogy a históriában nincs rá példa, hogy nemzet úgy a dynastia részéről, mint saját magában, annyi ellenségre talált volna, mint a sze­gény magyar. (Igaz). Ki hitta volna, hogy a Teleki név sem marad szenny nélkül, hogy ezen név sem lehet ment illy ocsmány árulástól ? Azonban a szerencsétlenségben kétszeres szü­kség van férfias határozottságra. A nádorra nézve vélekedésem az, hogy neki, mint az ország nádorának, vann­ak eskü szerinti kötelességei, mellyeket teljesítenie kell (Kívülről a Duna­­part felől egy vagy csoportnak kiabálása hallatszik, — a szó­nok szomorú hangon csak annyit jegyez meg, hogy lármával nem mentjük meg a hazát. A zaj lecsillapittatván, folytatja beszédét). Nézzük, hogyan áll a dolog? Egy parancs ugyan jött köz­be , egy kegyelmesen feloldozó legfelsőbb leirat érkezett ugyan Jellachichhoz, mellyről, ha a fejedelem elgyöngült egészségi állapotának s az őt környező gonosz camarillának nem tulajdonítanék, azt kellene mondani, hogy az egyenesen királyi eskü szegés. De magában ezen pararcsolatban egy szó sincs arról, ho£y Jellachich Magyarországot elfoglal­hatja. Vagy van tehát a nádornak Jellachich eljárása iránt értesítése az udvartól, vagy nincs. Ha nincs, akkor neki tiszte szerint, mellynek lemondásáról beszélni a veszély per­czében nem szabad, — kötelessége teljesítenie mindazt, m­it a törvény egy nádortól kiván; — ha ellenben van valami ér­­tesitése, úgy kétségtelenül választania kell születési állása, és esküveli kötelezettsége között. Én felteszem a nádorról, hogy ez esetben is azon részt fogná választani, mit becsület, eskü és kötelesség elébe stb. Annál inkább gondolom tehát, hogy a ház felhívását nem fogja megtagadni, midőn még olly helyzetben van, hogy bár­mennyire ment ellenünk az udvari ármány, azt , hogy Jellachicheak nyíltan ellenünk lett kül­detéséről tudomása volna, egyáltalában nem mondhatja. Én hát a tábor felszólítását szükségesnek tartom, olly kijelentéssel, hogy holnap mindjárt induljon. Ezenkívül szükségesnek tartom, hogy a ház részéről 3 tag szinte kül­dessék a táborba, kik a házat minden történendőkről folyto­nosan értesítsék , hogy az árulók ellen minden szüksége­s eszközök felhasználtathassanak , hogy az­­ilyenek büntetlen­ségről ne kérkedhessenek, é­s a sereg is el ne vészen (he­lyes.) Ha a nádor nem tennné meg mire kérjük , akkor . . . no de ezt, majd akkor fogom megmondani. Addig, míg a küldöttség visszajő , el ne oszoljunk. Nekünk pedig intéz­kedni kell, hogy midőn mi a nádori, mint ország főkapitá­nyát felszólítottuk , a sereg szaporítására , új erő gyűjtésére minden más tekintetek feltétételével munkálódjunk. Szedje össze a hajdú követ Bocskai hajdúit, szedje össze az erőt egy helyen Perczel Mór, más helyen más, ki arra alkalmas. Egyenesen kijelentetni kívánom pedig a nádor előtt, mikért ő azért megy a táborba, hogy Magyar­­ország földéből védtelenül egy talpa­­lattnyi se engedtessék oda. Emlékezzék vissza a históriára, minő hatása van az övéhez hasonnló állás­nak. Mert én azt gondolom, hogy ha István főle­g csak egy sétabottal jelenne is meg a pártütők előtt, sok ember meg­fontolná, mit tesz olly sereget megtámadni, mellyet a k­i­­r­á­ly öcscee, helytartója, és az uralko­dó család tagja vezérel (tetszés hangok : Kos­suth menjen a küldöttséggel.) Engem méltóztassanak m­aki­­málni, mert hiában­y ha ő fenségét törvényes dologra kér­jük is, sokkal jobb ha ezt nálam kedvesebb emberek teszik, v­agyis a ház elnökét illeti ezen kötelesség. Részemről csak azt nyilvánítom, hogy ha a nádor nem tenné meg azt, mire tisztjénél fogva kéretik , én a ministérium-alakítás iránti vá­lasz eredményét tovább egy perczig sem várom. De ha sza­vát adja, hogy holnap mindjárt indul, s in­dul ezért, hogy Magyarország földéből­­ t­ö­b­b­é egy tapodtat se engedjen, ha hoz­zájárul , hogy minél több erő gyüjtessék az ország védel­mére , é­s ígéri, hogy azon erőt, mellyamaz áruló emberek kezei közt van, kik közt azon­ban sok ártatlan becsületes ember is található, onnan k­i v­e­szi: illy áron ám legyen, én a 24 órát elvárom Ellenkező esetben mi veszni nem hagyhatjuk a nemzetet, és akkor rögtön intézkedni kell. (Helyeslés.) A házelnöke kihúzván a küldöttség 4 tagjának­­ nevét, velök együtt eltávozott, vissz­jöttéig, mi kevés hijján­­ éjfélkor történt, az ülés felfüggesztve maradván. Visszatérvén a küldöttség Pázmándi elnök jelenti, aoi­­'■ szerint a ház kivonatát ő fenségének előadta. És István főlig azt válaszolá, miként ismeri ném­­ dóri kötelességeit, s mint e hon fia, a táborba őszinte készséggel le fog men­­n­i (harsány éljen). Kijelenti továbbá a nádor, hogy ezen tervenetes felté­teléül kívánja , hogy a ház a törvényes formák között ! !

Next