Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-19 / 164. szám

s­m­ mire apasztani lehet,­­ koránsem az , de a népek szivébe irt­a azok jóllétét, nyugalmát, elégülését magába foglaló törvény, melly ellen bűnös kezet megtorlatlavul senki nem emelhet. A korlátolt nézet, melly­ből a magyar n.im­etérium a pragmatica sanctió felfogásában s alkalmazásában kiindulni látszik , sem fentarthatónak, sem üdvösnek nem tekintethető. A régi országrendek és országképviselők ezen szent szerződé­sében nem csupán arról a kezesség fekszik , hogy Magyaror­szág, Ausztria és Csehország koronái egy - ugyanazon főn egyesítve nyugoszank, s hogy a szövetkezett népek és állo­mányok minden kül és belmegtámadások ellen egymást köl­csönösen védik s hadierővel támogatják, a régi kötmény a régi értelemben oda is magyarázandó, s azért érdemel mély tiszteletet, mert szerinte egyik népnek a másikat az anyagi és szellemi kifejlődésben elősegíteni , s az erre kölcsönösen vezető eddigi eszközöket nem szétrombolni , sőt a viszályt és a meghasonlás csíráit eltávoztatni kell. Azon fontos kérdésre nézve, melly az 1848-ik év márczius hava óta a magyar kormányzat alapjaiban történt változtatá­sokra vonatkozik, az osztrák-német ministérium csupán a fő­­momentumok megemlítésére fog szorítkozni: ,,A főbb viszo­nyokban , mellyek az osztrák-német tartományokat a pragmatica sanctió által Magyarországgal összekötik, még az 1848-iki márcziusi események előtt is az ausztriai császár önerején és az egyes tartományok beleegyezése nélkül változtatást nem tehetett volna. A régi korlátlan császári hatalom nem létezett s nem gyakoroltaték olly kiterjedésben, hogy az ünnepélyesen kötött szerződések és rendi határozatok önkényüleg megváltoztathassanak, vagy megszüntethessenek. De a legfontosabb közjogi al­kuk közé tartozott, a következési jog meghatározása. A pragmatica sanctió azon alaptörvény, melly által jutott az uralkodó az összes monarchia trónjára. E törvénynek sér­tetlen fentartása, nem pedig szabad kénye szerinti vál­toztatása volt a státus fejének hivatása. Még határozot­tabban áll illy tétel 1848-ik év márczius 15-kétől fogva. Mert a márczius 15-ki pátens által ő fölsége constitutiót adni ígért minden szláv, német és olasz tartományoknak. E perez óta a törvényhozó hatalom nem valt, mint régen, kizárólag a monarchánál. Következőleg az osztrák-német tartományok Magyarországhozi alapviszonyait és jogvo­natkozásait érdeklő pragmatica sanctiónak változtatása vagy korlátozása, ez idő óta nem tekintethetett definitív erővel bíró intézkedésnek, s Magyarország rendeinek az osztrák tartományokkal­ viszonyokat illető minden státus­jogi kérdéseknél ezen a 15-ki pátens által történt nagy változást szemek előtt kellett volna tartaniok, annál is in­kább, mert miként a tények sora bebizonyítja, előbb lé­pett az osztrák-német felelős ministérium életbe, s előbb terjesztettek elő a státusadósságokbani osztozást illető követelések, hogysem a pozsonyi országtörvényekre kirá­lyi megerősítés nyuttatott volna. Ezen megjegyzés elég annak kitüntetésére, hogy nem lehet az osztrák német népek jogait a magyar ministérium felállítása által sérteni, és a császárság a monarchia egy részének egyoldalú ha­tározatai által nem szakíthatik szét, vagy meghasonlásba nem hozathatik.“ Az ausztriai császárságtól különvált magyar királyságnak fennállása politikai lehetetlenségnek tekintendő; a két ország­tömeg és az azokat lakó népek érintkezései sokkal bensőbbek s gyakoribbak , és a társadalmi élet megszámlálhattam fonal­szálaival a századok sokkal közelebb vonták a lakosokat egy­máshoz, hogysem a különszakadás veszélyes rázkódások nél­kül történhessék. Egyesülés, még pedig a réginél szorosabb fog ismételten s erőhatalommal megkisértetni, és illy küzdel­mek egyenesen arra szolgálandónak alkalmul , hogy idegen hódítási vágy,vagy ipari versenyár osztrák és magy. tartomá­nyoknak kárt okozzon. Az osztrák birodalom meggyörgité­­sével, annak két olly állományra szakításával, melly közül mindenik a maga utján járand, mind a császárság, mind Ma­gyarország , bel- és külállapotját illetőleg , azon fokára sü­­lyedne az elgyöngülésnek, hogy ebből okvetlenül az európai egyensúly megbontása támadva, s az idegen hatalmak, kik­nek a súlyegyen fentartása fekszik érdekükben , Ausztriának illy gyöngülését el nem tűrhetnék. Mindezekből annak mellőzhetlen szüksége merül fel, hogy a magyar kormányban márczius óta behozott in­tézkedések az összes monarchia igényei és a pragmática san­­cció szavai s értelme szerint változtassanak meg , a a német­­osztrák ministériummal öszhangzólag olly rendezések tétesse­nek, mik szerint a monárchia egysége biztosíttassák, a prag­mática sanctió czéljai teljesen eléressenek, s egy legfelsőbb állományi kormányzat ismét visszaállittassak. A pénzügyminister jelentésének ki­vonata (Vége.) Az egésznek végeredményét egybefoglalva, a fedezendő hiány, 1848-ban...................................... 16,000,000 1849-ben...................................... 45,000,000 összesen 61,000,000 Ez azonban a legroszabb eset számítása, azon eseté, ha háborúnk lesz , s az 1849 ben is végig tartana. Mennyit fognak ebből a javaslati adónemek fedezni, bi­zonytalan ; 21 millióra azonban lehet számítani, melly esetben a hiány 40 millióra menne. Mivel azonban bizonyosan nem tudhatni, kénytelen a pénzügyminister az egészre hitelt kérni , melly végre a kö­vetkező törvényjavaslatot terjeszti elő . Törvényjavaslat. Az ország 1849 -dik évi köz­­szükségeinek fedezése végetti hitelnyitásról. A mennyiben a jelen törvényhozás által 1849-re megál­lapított költségvetést a kijelölt közjövedelmek nem fedezend-­­ nek; az ország 1849-dik évi közszükségeinek fedezése végett,­­ az ország kincstára számára 45 milió pft. erejéig hitel nyit-­ tadk. Ennek következtében : 1. §. Az ország pénzügyministere felhatalmaztatik , azon 16 millió pfton fölül, mellynek az 1848 diki második félévi szükséglet tekintetéből kölcsön utján vagy­ kamatlan pénzje­gyek kibocsátásával fedezésére a T. t. cs. által már felhatal­­mastatott, még 45 millió pft erejeig kölcsönt venni vagy ka­­matlan papirospénzt kibocsátani. 2. §. Ezen felhatalmazást azonban a kijelölt határig csak ezen mértékben leszen szabad használnia, a mennyiben a közjövedelmek a megállapított költségvetést nem fedezendjék. 8. §. Mindazon feltételek és biztosítékok, mellyek az 1848-ra szánt 16,000,000 pftnyi hitelre nézve a T. t. czikk­­ben úgy a kölcsön , mint pénzjegykibocsátás iránt megálla­­pittattak, ezen 45 millióra is világosan kiterjesztetnek. 4. §. Különösen a kibocsátandó kamatlan pénzjegyekre nézve rendeltetik, hogy azoknak teljes névszerinti értéküket a közállomány minden mostani s jövendőbeli közjövedelmei­vel ezennel biztosítván, azok minden országos és közpénzvá­rakban teljes névszerinti értékben, ezüstpénz helyett elfo­gadtassanak. — Ezenkívül 1­5. §. A közállomány ezennel azt is biztosítja , hogy a je­len és a T. t. ez. alapján kibocsátandó magyar kamatlan pénzjegyek 1852-dik esztendőtől kezdve minden évben leg­alább 3 millió pft erejéig el fognak törlesztetni , kivévőn mindazáltal azon esetet, hahogy a kibocsátandó pénzjegyek egész összegének forgalomban hagyása a közjólétre nézve jó­tékonynak és kívánatosnak mutatkoznék , miről a törvény­hozás fog annak idejében határozni. 6 § Annyi azonban ezen esetre is már most eleve meg­­határoztatik , hogy a törlesztésnek csak azon esetben leend szabad vagy meg nem kezdetnie, vagy évenkénti rendes foly­tatásának fölfüggesztetnie, ha időközben az ország kincstára elegendő ezüstpénzsel leszen ellátva, miszerint az ország pénzügyministere elrendelhesse, hogy a forgásban maradandó pénzjegyek, az előmutató kívánságára ez ország pénztárainál akármikor ezüstpénzre felváltassanak. — Mig ez meg nem történhetik, addig az 5 § ban elrendelt törlesztésnek rendes folytatáséért a közállomány ezennel kezeskedik. 7. §: A pénzügyminiszer ezen törvény végrehajtásával megbizatik, ki ezen pánzügymunkálat állásáról s eredményé­ről a törvényhozásnak évről évre nyílt számadást adni köte­les leend. Föltéve a legroszabb esetet, hogy egyenes és mellékadó­­bul egy fillér sem jőne be, — mi képtelenség — ez esetben mintegy 60,000,000 ft pénzjegyet kellene kibocsátani. De ehhez a pénzügyminiszer még a hitelintézetre 15, ez atbéri cégek kárpótlási előlegezésére szinte 15 millió kibocsá­tására fog engedelmet kérni, melly esetben az összes kibo­csátás 80,000,000-ra megy. Kérdés, nem volna-e e pénzjegyforgalom szerfölött nagy? a pénzügyminiszer meggyőződése szerint nem , mert a forga­lomban levő 40 millió bécsi pénzgyekkel , 10 millió ezüst­tel az összes forgalom tenne 140 millió ftot, minden fejre te­hát 9 fj ft* esnék, s ez a legcsekélyebb arány, mellyet Eu­rópában ismerünk, mert Nagybritanniában egy főre esik 411/a ft, Frankhonban 39 ft, Hollandiában 52, Belgiumban 28, Portugálliában 24, Némethonban 25 — 80 , Svácziában 11 ft 24 ftos pénzláb szerint. De kérdés még, károsan vagy jótékonyan hatna - e ki­bocsátás be ország jóllétére ? A pénzügyminister hiszi, mi­kép nemcsak károsan nem hatna, sőt kitágulnának a nem­zettest minden munkás izmai, mint rabé kitágul, midőn a fogság gőzéből szabad légre jut. Adja meg a törvényhozás a munkás mozgalomnak ez élet­erőt, s biztosítson békét s önállást a nemzet férfias határozott­sága ez országnak , s kevés évek alatt a hon boldogságának szivemelő érzetével emlékezendünk vissza a jelen napok küz­delmeire , szenvedéseire, mellyek szabadságunkat megedzen­­dik, s mellyeknek férfiasan szemükbe kell néznünk, mert is­ten áldást csak munkáért ad. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház ülése september 16 án esti 6 órakor. Végre tudjuk hányadán vagyunk Bécscsel, de hála istennek tisztában vagyunk magunkkal is. Az ősi átok megszűnt,­­ a veszély peretében egyetért a ma­­gyar-----­Gr. Batthyány L. a ház tagjai által éljenek közt fogadtatva, előadja, hogy ő néhány nappal ezelőtt csak azon esetben ígérte magára vállalni a ministérium alakítását , ha egy részről ő fölsége azon föltételeket, mellyeket szóló ajánl­kozójához kötött, teljesítené ; más részről pedig, ha e tisztelt ház bizalmát is bírná. Minthogy ezen két feltétel egyikének sincs megfelelve: ezennel megszűntem — úgymond — mini­­szerelnök lenni. (Szóló átnyújtja ő fölsége levelét olvasás vé­gett a jegyzőnek, a mély csend). Királyunk Schönbrunnból sept. 15 én István főhgnek azt írja, hogy a midőn a volt ministérium tagjainak leköszönését elfogadja, egyszersmind gr. Batthyány Lajos ajánla­tára nézve uj ministérium alakítása iránt , szinte megelége­dését nyilvánítja. Mi a feltételeket illeti, mellyeket gr. Batthyány a mini- fi­ztérium alakításához kötött : ő fölsége jelenleg ," , hogy nagybátyja János félig foganat nélkül kisértette meg a horvát bonyodalmak kiegyenlitését; a magyar országgyűlés pedig, két hónál régebben együtt van a nélkül, hogy e rész­ben lépést tett volna; ellenben a ház hozott olly határozatokat, mellyek sem az ország javával, sem a monarchiai összekötte­téssel meg nem egyeztethetők, — sőt sept. 11-kei határoza­tában elhagyta a törvényes tért is a ház , midőn az 5 fztos bankjegyeket, a­nélkül, hogy az e részben felterjesztett tör­vény szentesítését elvárta volna kibocsátását , úgyszinte az ujocéz-állítási törvényt szentesítés előtt foganatba venni ha­tározta, mi több, a rendes katonaságnak a honvédseregbei átlépését megengedvén, ezen seregeknek zászlóaljjuk hütelen elhagyására s ez által minden kegyelet és rend fel­forgatására okot adni botor volt. Mind ezeknél fogva , miután a magyar és horvátországi előzmények ő fölsége aggodalmaiban egy egészet képeznek, — addig is, mig ő fölsége a birodalmi országgyűlésre bizhatná a horvát bonyodalmak kiegyenlítésére alkalmas eszközök ta­lálását, elvárja ő felsége azon személyek felterjesztését, kik­ből gr. Batthány az új ministériumot alakitni szándékozik. Kossuth L. kívánja felolvastatni az eredeti német iratot is, mert azt hiszi, hogy ,,birodalmi országgyűlés“ tán nem jól van fordítva. L­u­d­v­i­g felolvasta a német szöve­get, hol a kérdéses kitétel: ,,fleichs­versammlung“ csak­ugyan előfordul. Nyári Pál: Nem cud­om a felolvasott irat minden ki­tételeit fejtegetni, mert azt hiszem, hogy midőn azon tár­gyak elő fognak kerülni, tüzetesen szólandunk majd hozzá. Most csak a főpontra szorítkozom, t. i. a ministérium-alakí­tásra. Mielőtt ő felségének ezen irata felolvastatott volna , gr. Batthyány Ida nyilatkozott, hogy miután az általa tett feltételek abban nem fogadtattak el, éz ő hivataloskodása megszű­nt. És így Magyarország jelenleg kormány nélkül ma­­radzs. Hogy Magyarország törvényhozása nem épen rózsás utón­­jár, azt ki ki tudja. Nekünk nem közönséges bajokkal, nem mindennapi ellenségekkel kell küzdeni. És ha ez így van , ki volna elég oktalan azt tagadni, hogy eskünk óvatosan kell á­táulik azon után, mellyet nem magunk választánk , han­em a mellyre mások által szokittattunk. Senki sem kétkedik, hogy Bécsben Magyarország paria­ment­áris ministeri kormányzata iránt nem nagy sympathiával viseltetnek; mindenki tudja, hogy Jelachichban nem a hor­vát bánt, hanem az ausztriai császár tábornokát kell tekin­teni. Minthogy azonban ezen tábornok ellenünk kiadott pro­­clamációjának egyetlen adata sem áll: tehát ürügyet keres­nek ellenünk,­­ azt hiszik, hogy elvesztvén józanságunkat, majd ollyasmit teendőnk, mit tán előbb jó lett volna tenni, — és ez nem egyéb, mint, hogy Magyarország maga sértse meg a constitutiót. És ha mi ezt átlátjuk, nem azon meggyőződésre kell-e jutnunk , hogy Magyarországnak a constitutiót elvetni nem szabad. — Ez után lesz kormányunk is, mert ő felségének ezen irata szerint lehet, miután gr. Batthyány ő föl­sége által csakugyan meg van bízva. Ragadjuk m­i tehát e fonalat, melly meglehet épen azoktól hagyatott fenn számunk­ra, kik azt hiszik , hogy mi azt el fogjuk lökni magunktól. Kérjük meg gr. Batthány­t, hogy alakítsa meg a minis­ztériumot. Ezt nem mi kérjük csupán,­­ követeli a haza, ez Batthyány Lajos kövattársunknak kötelessége. Meg­lehet, ő azon ellenvetést teszi, hogy feltételei nem teljesíte­tettek. De azóta sokat változott a dolog. Mi rendeztünk a haza védelmére nézve kötelességünk szerint , miként arra ő fölsége által felhiva voltunk, kit most némally tanácsadók félre akarnak vezetni. — tegnap 03 ma elhatároztuk , hogy felkel az egész nemzet, és a nádor már el is indult a haza ellensége ellen (kitörő éljen.) Igaz , hogy Jellachich vissza­­parancsolására nézve a feltétel nem teljesíttetett, de teljesítve jön egy másik, t. i. elfoglalta helyét az alkotmányos fővezér. A forma más ugyan, de lehet ugyanazon eredménye. Ragadja meg tehát gr. Batthyány a fenhagyott fonalat, és meg fogja tartani a hazát (éljen.) Gr. Battyányi Lajos: Előttem szóló megfe­ledkezett arról, hogy én két feltételhez kötöttem a miniszer­­elnökség elvállalását. Az első nincs teljesítve, de a másik sincs : értem e ház bizalmát (köz­felkiáltás : igen, igen ,­­— az egész ház feláll). Ez biztosítást nyújt a jövőre nézve, de én a legközelebbi múltról szólok. Egyik lehetetlenség Bécs­­ben, másik Pesten. Bécsben lehetetlenné van téve olly fér­fiakkal kormányoznom , kik e háznak s talán a hazának is nagymértékben legkedvesebbek volnának; itt lent pedig nem engednek olly férfiakat jelölni ki, kiknek kedveért ottfenn némi kedvezményeket lehetne az országra nézve remélni, kedvezményeket, mellyek ha mindjárt csak bizonyos subjectu­­mok kedvéért adatnának is, a nemzetnek respiriumot sze­reznének. Csak arról van tehát szó : vallyon képes leszek-e egy ministériumot ottfenn és idalent is lehetővé tenni. Ha azon hajlamokat tekintem, mellyek ohsenn léteznek, meg­lehet, magammal is ellentétbe jövök; ellenben, ha túlsúly­­lyal biracol reám nézve a terrénum, mellyen állok , akkor világosan tagadó feleletet kell várnom felülről. Ebből pedig az lenne, hogy az időt csak vesztenek. Mert én is meg va­gyok győződve, hogy ha existentiáját kénytelen egy nemzet védeni , akkor a legalitás lehet rá nézve némi tekintetben akadály. Én tehát arra szólitván fel a ház t­agjait: vegyék jól fontolóra, nem ér­kezett-e el azon végpercz, mellyben a nemzetnek utóla elszánt védelemre lévén szüksége, a törvényesség bilin­cseit sem tartozik többé respectálni? (hangok , fogadja el.) 1 1­­­ 689

Next