Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-02 / 97. szám

Vasárnap 93. PESTI HÍRLAP Julius 2. 1848. den k. postahivatalnál. — Az austr. biroda­lomba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a­ bé­csi cs. főposta-hivatal utján történhet . Mindenféle hirdetmények felvétetnek ’s­z .y■ 4-szer hasábozott apró betüjü sorér­t, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a’ kett­ős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr szál iltatik. Megjelenik e’ lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a' két fővárosban házhozhor­­dással borit, nélk. 6 frt 30 kr., a’ kiadóhi­vatalból elhordva 6 frt, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. 2.Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min- Hivatalos r­o­v . 4- A vallás és közoktatási ministeriumtól. I Kinevezések- A vallás és közoktatási minister előterjesztésére ő cs. Mr. ap. felsége által az esztergomi ér­sekségre: Hám János szathmár-némethi püspök; az egri ér­sekségre: Lon­ovi­cs József Csanádi püspök; szepesi püs­pökségre: Jekelfalusy Vincze almási vál. püspök és esz­tergomi kanonok; székesfejérvári püspökségre: Karner Antal báczi vál. püspök és győri kanonok; Csanádi püspök­ségre H­o­r­v­á­th Mihály hatvani prépost és plébános ; A g. n. e. bácsi püspökségre : Athanaczkovics P­­­á­t ó­budai g. n. e. püspök legkegyelmesebben kinevez­tették. H. Nádor kir. helytartó ő fönsége, a vallás és közoktatási minister előterjesztésére, tárczájához Markovics Lász­lót ministeri titkárnak kinevezte. A vallás és közoktatási minister által pedig : B­a­j­á­t Vilibáld és Torzsok Mihály segéd­fogalmazókká ; B­­­á­­z­s­o­v­i­c­s János írnokká ; G­i­n­t­e­r Károly Alajos és Tisza Kálmán díjtalan fogalom-gyakornokokká kinevez­tettek. A „Közlöny“ után. A földmivelés-, ipar- és kereskedési ministertől. Az ausztriai dohánygyártmányoknak az 1840-ik évi ma­gyar beviteli vámjegyzék 474-ik tétele által engedélyezett, vámmentes behozatalát ezennel megszüntetvén, rendelem : Az ausztriai tartományokban készített és onnan közvetlen behozott dohánygyártmányok, úgymint dohány vágya, vagy tekercsben, barnót tört állapotban, vagy rudakban, úgy nem­különben dohány-, liszt- és por­­ Spco mázsája liftnyi bevi­teli vám alá van vetve. A külföldi behozott dohányczikkekért a változatlan fenn­álló beviteli vám mindenki által kivétel nélkül fizetendő. Az Ausztriában termesztett dohánylevelek behozatala és a magyar dohány kivitele iránt a fennálló vámszabályok vál­tozatlan meghagyatnak. Jelen rendeletem jövő jul. hó 1-én foganatba veendő. Budapesten, jun. 20-án 1848. Klauzál Gábor: Felhívás. Hazánkban az annyira szükséges gyors- és málhaposták felállítását leginkább a rész­karban levő utak akadályoztatják. Ezen akadályt czélszerű, az utak minőségéhez alkalma­zott szerkezetű szekerek, vagy kocsik használata által kevésbbé érezhetővé tehetni. Felszólittatnak tehát hazánk iparosai, hogy a mennyiben olly alkatú szekereket, vagy kocsikat tudnának feltalálni, mellyek a hazánkbeli utakon postai szállításokra czélirányo­­sabban használtathatnának, mint az eddigi postakocsik, azok­nak tervrajzait akár közvetlenül, akár pedig a főpostaigazga­tóságok és postahivatalok útján mielőbb a földművelési, ipar és kereskedési ministériummal közöljék. A gyors vagy márkapostákhoz használandó kocsik, vagy szekerek kellékei következendők: 1) hogy bennök legalább három utazónak és egy posta­vezetőnek kényelmes ülése legyen ; 2) hogy az ülések egészen fedve és az idő viszontagságai ellen tökéletesen védve legyenek ; 3) a postavezető ülése úgy legyen alkalmazva, hogy az, az útra, kocsisra és általában a szállításra ügyelhessen; hogy tehát a vezető mindig előre, de nagyobb alkalmatlanság nélkül hátra is nézhessen; 4) hogy ezenkívül a postakocsisnak ülése legyen , melly azonban fedetlenül is maradhat; 5) hogy a levélcsomók és más nyalábok felvételére mint­­egy 8—12 köblábnyi szekrénynyel (ládával) ellátva legyen, mellyhez az utazók háborgatása nélkül minden állomásnál köny­­nyen hozzájutni, s abba a levélcsomókat elrakni lehessen, és hogy ezen szekrény úgy legye szerkezve, hogy abban a levél­csomók és nyalábok bárminő tartós esőzések alatt is meg ne ázzanak; 6) hogy ezen szekerek minél könnyebbek, azaz aránylag kevesebb előfogattal könnyen vontathatók ; 7) az útközbeni igazítások és javítások kikerülése végett minél tartósbak és 8) minél biztosabbak legyenek, azaz netalántáni rablók általi megtámadás esetében annak szekrényei s ládái egy­könnyen fel ne törettethessenek; 9) hogy könnyen fel ne dűljenek, végre 10) hogy rugókon feküdjenek, és csinos külsejüek legye­nek. — Egyébiránt óhajtandó, hogy a tervezők rajzaikhoz a,­mennyiben szükséges lészen, mind az egyes részekhez hasz­nálandó anyagokra, mind pedig az egész kocsinak és főbb részeinek mértékére, valamint arra nézve is írásbeli felvilágo­sítást függesszenek, elfogadnák-e és mi azért a tervezett kocsiknak készítését. Budán, jun. 26-án 1848. A postaig­azgatóság. Nem hivatalos rész. Követválasztások: Szepesmegye lublói kér.: R­e­i­s­z Szilárd ; a szepesszombati kér.: Hunfalvi Pál; az iglóiból: Ludwig János. Mind­hárman határo­zott reformerek; a régi ellenzék buzgó hívei s lapunknak munkatársai. A lőcsei kér.: Fancsek, a papságnak kö­szöni követei székét , a késmárki ker.: Vesztes Pál; gölniczbányai: Jekelfalusi. — A­b­a­u­j. A mislei választókerületben jun. 26-kan papi jelölt Olasz János 416 szavazata ellenében 974 szótöbb­séggel : B­á­r­c­z­a­i Albert ; a nagy­ idaiban : F­e­r­d­i­­nandi Bertalan; a sepsiben : Szentimrei György; szikszaiban: Darvas Antal; göncziben: Gábriel István választottak képviselőknek. — Gömörben a rosnyai kerület: Ragályi Ferdi­­nándot közakarattal; a rimaszécsi szavazattöbbséggel: K­u­­binyi Rudolfot; a kövi kerület szótöbbséggel: Bodon Ábrahámot; putnoki kétszeres szótöbbséggel: Hevesi Ber­talant; jolsvai szavazattal: Nagy Sámuelt; rimaszombati: Kubinyi Ödönt szótöbbséggel választotta követnek. — Gyulafej­érvár választói egy szívvel s lé­lekkel báró Kemény Dénest és Szoboszlai Györgyöt választék képviselőnek. Csikszék: Mikó Mihályt és Mihály Gergelyt, — pótló követül pedig : A­n­t­a­­­f­i Gá­bort és Gál Sándort választotta. — Zarándban: Baternai Imre és Dobo­lyi Károly választottak követeknek. — Kolozsvár városa részéről junius 26-án közfel­kiáltással, egyetlen ellenszó nélkül: Széchenyi István közlekedési ügyminister és Méhes Sámuel főnök kép­iselőknek elválasztva. — Pesten a józsefvárosi kerületben közelebb Far­kas Jáos, belügyminiszeri tanácsos lépett föl. Határozott férfias jelleméről ismeretesebb, hogy sem ajánlanunk kellene. Benne a reform ügye igen erélyes előmozdítóját ültetik Pest polgárai a képviselői székbe. Pest, július 1-jén. Financziális eszméim taglalása közben szabadjon ha­zámfiait némellyekre — mint kiindulási pontokra — fi­gyelmeztetni. Gazdaságunk az újabb események által gyökeres vál­tozáson ment át rögtön s egyszerre. Sok vidéken a sovány föld birtokosa mivelte földeit, mert kényszerített munkával, azaz, úgy­szólván, ingyen termesztett, robotait máskép értékesítni nem tudta. Ez­után pénzért termeszt, és nagy kérdés: fogj­a-e földeit haszonnal mivelhetni ? A gazdagabb s kövérebb föld birtokosa, noha bőség­ben semmiért, szükségben felette magas árért adta el ter­mését, mivelte földeit, mert ingyen munkája volt, pénz a miveltetéshez nem kellett. Ezután egy bő esztendő lehe­tetlenné teszi a következő év gazdaságát, mert nem bírja a pénzgazdaság költségeit a birtokos eléteremteni. Ha e menekülés nélkül bekövetkező bajokon segítni akarunk, okvetlen szükséges, hogy a mezőgazdaságot biztosabbá tegyük, s a termények árának eddig mutat­kozott hallatlan ingásait megszüntessük. Ennek egyedüli eszköze az ország közlekedési kapcso­lata s összeköttetés a külfölddel. Súlyegyenbe kell hozni a belső termelést magával s a külföld termelésével. Ez az egyedüli mód, hogy a pénzgazdaság rendszerén el ne sü­­lyedjünk. Másik körülmény, mire figyelmeztetni szeretem ha­zámfiait, még felötlőbb. A márcziusi napok előtt, — ha az antidiluviánus idő­ből még reminiscentiáink maradtak, ezt nem ignorálhat­­juk, — nemzetiségünk körül a féltékenység olly általános volt, hogy a törvényhozás a honosítási törvényekben ta­lán túlszigorra is feljogosítva hitte magát, hogy a birtok elidegenülését megakadályozza. Most, mióta a testvérileg megosztott szabadság s egyenlőség fejében az idegen fajok nagy része nemzetünk kiirtását proclamálta, a külön fajok physicai harcza elfe­ledteti velünk a másnemű veszélyt. E physicai harcz lecsillapulhat egy időre, vagy elnyo­­matik erőnk által. De akkor ki menti meg a magyar föld magyar birtokosát, melly az előtt az urbériség birtokában is örvény szélén állott, s a törvényhozás védelmére szorult, kivált most, midőn az urbériség eltörlésével vagyoni ál­lásában aránytalanul alászállt. Segiteni kell tehát rajta a nemzetiség, segíteni a stá­tus érdekében­ . E czélra leghatályosabb egyik eszköz, ha a státus a földbirtokosok számára olcsó beruházási tőkét teremt, mi­által a földbirtokos terheinek kamatait leszállíthatja, vagy gazdaságát olcsó tőkével felszerelheti. Ki állítja-e ezt a szokásos hitelintézet? Ezt gondolni, a legnagyobb önámítás volna. Poroszország egyik tartományában áll fenn. A földbir­tokosok szövetkeztek a tőkepénzesek egyedárulkodó nyo­másai ellen, s jól rendezett hitelleveleikkel, mellyeket egymás közt forgásba hoztak, nélkülözhetővé tették a tő­kéket, s ez által a tőkepénzesek felé tolongást megszüntet­ték , s a maguk által szabott kamatlábat életbe léptették. Ezen pénzügyi munkálkodás egy kerületben a föld­birtokosok összes s kölcsönös szövetsége által sikerrel jár­­hat, hol a tőkék megvannak, s elhelyezést keresnek, s illyen szabályok által­­kényszerülnek elfogadni azon ka­matlábat, melly felállittatik, vagy vesztegelni gyl esőzés nélkül. Erre normális idők, a tőkék létezése, szilárd birtok­­viszonyok kellenek. De mit gondolunk mi, a magyar birtokra kibocsátott hitelleveleknek ki leend vásárosa ? Talán az európai tőkepénzesek a magasabb kamatláb miatt ? Most, midőn egész Európában nemcsak az állodalmak, de minden sociális viszonyok consistentiája iránt megren­dült a hit, midőn eddig biztosan jövedelmező reál­­ások papírjai olly bámulatosan alászálltak; most azt hinni, hogy hitelleveleink kelendőséggel bírjanak, bárgyúlag volna. Ezért, ha a magyar státus a magyar földbirtokoson segítni akar, a szokásos után szokatlan körülmények­ közt nem járhat. Hanem át kell venni egyszersmind a státus­nak a biztos realisátió gondjait, s adnia kell a földbirto­kosnak pénzt, vagy annak biztos képviselőjét, szilárd értékű bankjegyet. Ezt teheti a státus azon az után, hogy pénzt szerez maga a földbirtokos számára. Mi­mde a pénz most igen drága, a földbirtokosnak olcsó beruházási tőke kell, s ha e részben a státus némi kedvezéssel akarna lenni a föld­­birtokosok iránt, csak önmustificációt követne el, mert a kedvezés terheit ismét csak a földbirtokos osztály fi­zetné meg. Nincs azért más mód, mint a státusnak magának pénzt teremteni, mert ez után szabályozhatja minden terhelte­­tése nélkül a kamatlábat, s segíthet a földbirtokoson a nél­kül , hogy önmagát terhelné. Ez iránt közelebbről. — Kovács Lajos. Minő szelleme leend az örökös tartományok parlament­jének ? E kérdésre aggodalmak támadnak abban , ki a Pécsbe eddigelé megérkezett követek névlajstrom­át ol­vassa , mert a democraticus választások nem mindig ke­zességei a democraticus iránynak. Sőt, ha még emlék­szünk a Sonderbund történeteire, tudni fogjuk, hogy épen azon két canton , melly az absolutismus és a jezsuiták mellett ragadott fegyvert, választási jogát örökké a leg­szélsőbb democratiai elvek szerint gyakorolta. Adjon az ég jobb sorsot osztrák szomszédainknak ! Ők kivételes ál­lásba jutottak. Nincs Európában törvényhozó, mellyben annyi igénytelen ember vegyen részt, mint náluk veend. Eddigi követeik többnyire a köznépből valók. Az „Oesterreichische Zeitung“ régen dicsekedve em­lítette , hogy a bécsi szabadelvűség tisztán philosophiai természetű, s azon magas láthatárban leng, hová egy Welcker és Gervinus esze soha még föl nem szárnyalt. Én akkor is féltettem szomszédainkat e magas horizontól, mert valamint a természetben megdönthetően igazságnak marad, hogy hasznos ugyan a tüdőnek a tiszta levegő, de azért még­sem kell a Pico tetejére mászni, mert ott a finom aether miatt tíz utasból kilencznek orra vére megindul és lélekzése fennakad; szintúgy a politikában is van egy ha­tár, mellyen túlemelkedni erős nemzetnek lehet, gyöngé­nek nem. Tudatik pedig, hogy az osztrák örökös tarto­mányok két bajban sinylenek : először, náluk a tömeg többnyire miveletlen; másodszor , a népöszveg nagyobb része idegen aj­km Figyelmezni kellett volna tehát e kö­rülményekre, de Bécs külön forradalmat csinált csak azért, hogy a viszonyaihoz legkevésbbé illő választási formát vívja ki magának. Mi a bécsi második revolutión nem igen kaptunk, de annál inkább örvendett rajta az „Oestreichische Zeitung.“ Szerinte mély bölcseség rejlett az akkori mozgalmakban. Hogy igaza volt-e ? az legfelebb két holnap alatt napvi­lágra jön. Most azon lap érdemes szerkesztője bevallja, miként a bizalmatlan nép, választásaiban mindenütt kike­rülte az intelligentiát, s olly emberekre ruházta a követ­séget, kikben sok jó szándék lehet, de kevés törvényhozói képességük van. Kik fognak Bécs képviselői lenni ? ez még kétséges. Schwarzer úr minden reményei a fővárosi választói szek­rények körül csapongnak. „Bécs — így szól ő — miután a tartományi választá­sok eredményeit már tudja, s értesült azon férfiak polgári állásáról, kik az ausztriai parlamentnek tagjai, a gondvi­seléstől látszik hivatva lenni, hogy elismert talentumai s megpróbált politikai jellemű egyének kiszemelése által hozza helyre mind azt, mi a vidékeken nem egészen czél­­szerüleg ütött ki.“ Mi is szívünkből örvendenénk,ha Bécs e nagy hivatá­nak megfelelne, de annyira rosznak hisszük a kettős vála­szz­­tási rendszert, hogy még e reménynek sem merjük ma­gunkat egészen átadni. — Kemény Z­s­i­g­m­o­n­d .

Next