Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-07-23 / 115. szám
Vasárnap Megjelenik e' lap minden nap, hétfőt kivárt. Félévi előfizetés a‘két fővárosban kázhozhordással borit. nélk. 6 frt 30 kr.t a' kiadóhivatalMt elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt. 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pesten, szabadsajló-utczai szabadsajtóudvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min konvvs?) VT 1- Ly 115, PESTI HÍRLAP Pest, jul. 22-én. A nemzeti gyűlés még ma is egész délelőtt az olasz kérdéssel foglalkozott. A nemzeti gyűlés szelleme jó, jobbat a haza nem kívánhatott. Csak a parlamentirozásba szokik nehezen bele. A szószéken nagyon sok szalma csépeltetik. Mert, kiki azon argumentumokat, mellyek őt capacitálták, a szószékről nyilvánítja. Innen a temérdek ismétlés. Az ismétlést elunja a ház. Unalomból zaj áll elő. És vész a drága idő. Meg kellene azt szokni, hogy a szószéken a vezérszónokok fejtsék ki a tárgyat, annyira, hogy a ház meggyőződést nyerhessen, s hogy a közvélemény eligazodhasson. Ha egyszer a ház meggyőződést kapott, azontúl minden szónoklat erőszak, mellyet az ember nehezen tűr. Innen ingerültség keletkezik. Ezért bizony ha egyszer meggyőződést nyert a ház, joga van többé senkit nem hallgatni, s e jognál fogva a tanácskozás berekesztését elrendelheti. Kár, hogy a szabályokból ez kihagyatott. Azonban most már a gyakorlat tanította meg a házat, hogy a kitörölt szabályt vissza kell állítani. A július 21-ei felsőházi ülésben az e ház által kinevezett bizottmányról készített válaszfelirat tárgyaltatván, a szerkezet, igen sok szónoklat után, csekély módosítással, elfogadtatott. E szónoklatokat napló alakjában megtudandja az olvasóközönség. Mi itt csak az ülés szelleméről teendünk pár sorban említést. A felső- úgy mint alsóházi ülésekben, semmiről sem hallunk gyakrabban szólani, mint parlamentáris rendszerről. Azonban az utóbbi felsőházi ülésben is történt ollyan, amit a parlamentáris rendszerrel és modorral, sőt a már megállapított szabályokkal összeegyeztetni alig bírunk. Ilyen például, hogy némelly szónok nyolcz, kilenczszer, sőt többször szólal fel ugyanazon tárgyban , mi a tanácskozásokat kifárasztókká teszi, s gyakorlatban nem hisszük soká megmaradhatónak. Vannak tárgyak, mellyek mindenoldali fejtegetést igényelnek, de gyakran történik, mikép e szónoklatok azon egyetlen szónak „maradjon“ bővítését s kitágítását foglalják magokban. Mi úgy hisszük, hogy ez igen káros befolyást gyakorol a tanácskozásokra, s néha épen azoktól veszi el az időt, kik talán helyes módosításokat indítványoznának. Egyáltalában a hosszas beszéd czélszerű vagy czélszerűtlen voltának , egy félreismerhetlen hévmérője a hallgatóság figyelme. — Olly előadások tehát, mellyekre senki sem hallgat, vagy mellyeknek nem a tárgyhoz alkalmazott minősége, a hallgatóság türelmetlenségében nyilatkozik, mindenesetre a czéltévesztők közé sorozható csehévmérő senkinek sincs olly keze ügyében, mint a szónoknak magának. Óhajtanék, mikép legalább e neme a nyilatkozatoknak rövidebb határokba szorítkoznék. E gyűlésben egy interpelláló is történt, de csak általánosságban, hogy t. i. a ministérium a részint kétséges, részint nagyított vagy elhallgatott események által nyugtalanított kedélyek lecsillapítására , mindennap, a hiteles eseményekről vagy legalább arról, hogy semmi nevezetes nem történt, bulletint bocsásson ki. Mi a belügyminiszernek erre tett nyilatkozatát kielégítőnek hisszük, s azt a felsőház is annak tartotta, hogy t. i. a ministereknek az interpellációra adott személyes felelete a házakban s a hivatalos „Közöny" nélkülözhetővé teszik az illy bulletineket, mellyek gyakorlatban aligha ezeknél inkább megfelelhetnének a czélnak. Egyébiránt úgy lászik, hogy illy közvetett s közvetlen interpellátiók természetéről s alkalmazhatási módjáról — egyik ház sincs még egészen tisztában, s ez azon dolgok közé tartozik, mellyeket hosszabb parlamentáris gyakorlat fog a maga értékére s időszerűségére visszavezetni, addig jó lesz a házaknak e jogát gazdálkodva használni. A parlamentáris gyakorlat hiánya még a sok tisztelgések s küldöttségek alkalmazásában is feltűnő ; mit helyeselnünk már csak azon egy okból is lehetlen, mivel a sors, melly az illy küldöttségek személyeiről többnyire határoz, néha a házakat a legfontosabb tárgyakhoz szólni kívánó és tudó egyéniségektől fosztja meg , főleg ha e küldöttségek működése nem Budapestre szorítkozik ; de másrészt a parlamentáris életet megfosztván, hogy úgy szóljunk plasticai formáitól, avult rendszerek sallangjaival aggatja körül. Ha jó szerencsénk úgy adta, hogy a parlamentáris élet tisztult magassaiba felvergődhessünk, — igyekezzünk azt minden felesleges foszlányoktól megszabadítani. Nem tartozunk azok közé: quijurant in verba mágiát ii, s azért úgy véljük , mikép nekünk , kik a parlamentáris élet csarnokaiba most léptünk , a legszebb s talán egyedüli, alkalmunk van — azt, még azon hiányoktól is mentesíteni , mellyek ott megvannak, honnan a rendszer s gyakorlat olly gyakran hozatik mintakép s például föl. - J. M. __________ Pest, jul. 22-én. A válaszfelirati viták megkezdetvén, a képviselőházban alkalma nyílt az ellenzéknek rendszeres táborozást kezdeni a ministérium ellen. Mi, kiket a világesemények , mint forgószél, egy perczben futták át a jobboldalra , s e helyet pár hó óta foglaljuk, annyival inkább hajlandók vagyunk az ellenzékről — ha érdemli — méltánylólag szólni , mert ott nem elleneink, a lelépett párt, de jobbadán saját pártunk maradványai foglalnak helyet. E pártocska a képviselőházban, a baloldal egyik zugában, mellyet a szél hordott össze, a politicai elvek legmulatságosb zagyvaléka. Egyik abnegálja másikát; több deprecálja a consortiumot; mind megannyi vezér, mint a koblenczi tábor, mellynek közvitéze nincs. És hála az égnek, hogy ez igy van. Mert valóban, ha e pártocskának, melly kétnapi discussiókban annyi drágalátos őszinteséget, olly tündéri életrevalóságot hozott napfényre, sikerülne megingatni a ministériumot erős állásában , kétségbe kellene esnünk hazánk jövendő kormányzásáról Miután ugyanis a ministérium a válaszfelirat egyik pontjához állását köté, s így e pont ostrománál egyenesen a ministérium fennállhatása került szóba, az ellenzék több tagja így indítá meg az ostromot : Ki a haza jelen állásában ministeri crisist idézne elő, az hazaáruló, ha ki ezt nem tudva teszi, az esztelen. — És szavazott A ministérium ellen! Ez aztán logica, ha istentől van. A ministérium elmagyarázta a pénzügyminister által politicáját a horvát ügyben, kifejtette eljárását az olasz ügyben, s előadá az illető jegyzőkönyveket, mellyek a ministeri tanács egyhangú akaratából keletkeztek. Ez nem nyugtatá meg az ellenzéket. Természetes dolog. Mert ha megnyugszik, terrénumát veszti. Megkezdé tehát ostromát, s az európai sympathiák árgyaival kezdett puskázni a jobboldalra, s az olasz szabadság elnyomását dobta a ministériumra. Ezt nem tűrhette a pénzügyminiszer, s újabban felszólalt e gyanúsítások ellen, megmagyarázván részletességben, mit érthet alkotmányos nép becsületes békének, melly nem emelkedhetik egy szabadságért küzdő nép jogainak romjain, s kimagyarázta, miszerint Magyarország, melly eddigi bajait elnyomott állásában is a vele kapcsolatban levő népek alkotmányonkívüliségében kereste, most független állásban az absolutismus támasza ép olly kevéssé lehet, mint Carlo Alberto szövetségese törvényes királya ellen. Ezen magyarázatra az ellenzék letette az ostromot, s a magyarázatot elfogadta. Sőt a pénzügyministert felkérte : formulázná tett magyarázatát, mert ők ebben megnyugosznak. Azt hittük, megszűnt minden aggodalom, és a válaszfelirat kész. Júl. 21-én előadja a pénzügyminster formulázott magyarázatát, még pedig mint az összes ministérium állapodását, melly biztosítékul szolgál a háznak, hogy a ministérium az olasz ügyben e politikát a kifejtett értelemben követendi. Mit tett az ellenzék ? Nem mondá, hogy e magyarázat kielégíti, vagy nem, hanem kinyomatását sürgető, hogy megmondhassa aztán, valljon beelégszik-e vagy sem? És miután a térről leszoríttatott, elkezdenek a tegnap általuk megszakított fonalon szónokolni tovább. S szónokaik mit mondottak ? Nem azt, hogy nektek a becsületes béke értelmezése ki nem elégítő, hanem, hogy ők minden magyarázat daczára intheti az olasz ügyben minden részvétet, így vagy úgy, veszélyes politikának tartanak. Miért helyeztek tehát tegnap annyi súlyt a pénzügyminiszeri magyarázatba ? S miért nyugodtak tegnap egyhangúlag bele ? Azért, hogy e súlyos időben egy napot elveszessünk! Ezen eljárás egészen őszinte, így eljárás ellenében kialkuvásnak helye nincs. A ministériumnak tudnia kell, minő erőre támaszkodhatik a kamarában , és a dynastiának látni kell, mennyire gyámolíttatik azon ministérium, mellyre az ország kormányát bízta. Ezt kimutatja a fejenkénti szavazás. Mi úgy hisszük , hogy kit meggyőződés visz jobbra vagy balra, az nem tarthat a szavazás eredményétől. Mi legalább dicsőségünknek tartottuk a minoritás közt lenni egykor ép úgy, mint most a majoritás padjain ülve, büszkék vagyunk nem majoritásunkra, de elveink győzelmére, melly kormányra vezetett, s mellyet nem adnánk örömest át soha olly pártnak, melly kormányozni nem is akar, a ministeri crisist szünetlen deprecálja, s még sem mulaszt semmi alkalmat a ministérium megbuktatására , ha tehetné. —v— A Népelem-radical lap és a Márczius tizenötödike tegnapi számaikban borzasztó lármát ütnek a ministériumnak Ausztria irányában, az olasz ügyre nézve kinyilatkoztatott politicája ellen. Hogy is ne? Hiszen a ministérium megbuktatását tűzéki feladatul, s ez épen alkalom volt arra, mintán aT ministérum e kérdést cabineti kérdéssé tette. És ütenek olly lármát, mellynek miatta megrendült nem a ministérium, hanem Perczel Móricz, s kilépett hivatalából. Valóban derék olasz hazafiaknak bizonyiták magokat. Kár, hogy Carlo Alberto nem tudja, tán tőlök kérne tervet egy respublicához, mellyen országolni akar az isten kegyelméből. De a miilyen buzgó olaszok, szintolly derék hazafiak azok, kik a ministériumnak olly igen világos s benn és künn becsületes békét feltételező politicáját, habár attól saját nyugalmunk függjön, úgy adják ki, mint az olaszok szabadságának elnyomását? S nem iszonyodnak a haza mostani idejében ekkér gyanúsítani, hogy Metternich politicáját folytatják Batthyány, Deák, Kossuth és társaik ? Na hiszen épen e nevek fölemlítésével s épen e neveknek olly vakmerő gyanúsításával tevétek magatokat tönkre. Mert bizony higyjétek el, hogy ha a magyar meg volna kínálva, hogy ime itt vannak egy részről Batthyány, Deák, Kossuth és társaik, másrészről Madarász József, Perczel Móricz és Pálfi Albert, válasszatok, mellyiknek olitiáján indultok ? merjük állítani, hogy Magyarország mevetné azt, aki itten a választásnak még helyét is gondolja. Ők felvevék a nép nevét. De ügyéhez bizony nem sokat tudnak. • Például: a Népelem — mellyről annyira áll az epigram: sok néppuffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság — a dynastiával való harmónia eszközlésénél előbbvalónak tartja a cserkesz-háborúba avatkozni. Például: Márczius 15-dike a nép szájába azon feleletet adja, hogy kunczfut volna a talián, ha a más adósságát fizetné, holott épen ezen népnek zsebében van egy része azon papíroknak, mellyeket szélnek eresztetne. Ha valóban politikusok volnának, a helyett, a világölelés helyett, sajátságos helyzetünkre fordítnák szemeiket, s az állodalmi érdekeket, a való érdekeket, olly együgyűen nem ignorálnák, hanem keresnék azokat. Ha valóban népboldogítók volnának, rettegnének egy pénzcrisis előidézésétől, mert a nép nyugalmának sokkal inkább feltétele ez, mint azon rajongó eszmék, mellyek őt sohasem boldogították még. De sem politicusok, sem népboldogitók. Lennének pedig — országjárok, ha az ország Csáki szalmája volna. —a.— Bécs, jul. 20-án. A bécsi nép szivére vette, hogy tegnapelőtt az országgyűlésen pártja csatát vesztett a szlávok ellenében, s azért egy csoport Riegert, a cseh érzésű prágai követet az utczán megtámadta, kocsiját megállítván és a követet szidván, hogy ő oka annak, mikép az országgyűlés folyama megakasztatik, s t. e. Ez esemény a tegnapi ülésben hosszabb vitatkozásra szolgált alkalmas, minek eredménye van: 1-ször hogy a kamra a megtámadást rászalta; 2-szor a ministériumot olly törvényjavaslat előterjesztésére felhatalmazta, mellyben a követek személye biztosittatik. Ugyanez ülésben az új ministerek névsora felolvastatván, a többiek neve bravóval fogadtatott, csak Schwarzeréra semmi bravó nem hallatszott. Ezen Schwarzert, az Alig. östr. Zeitungnak szerkesztőjét, méltán nevezhetjük ellenünknek, mert ámbár ő pendítette meg lapjában először az innigen Anschlusst Oestreichs an Deutschland, mégis ő volt az, ki mostanáig legtöbbet álmodozott egy új hatalmas osztrák monarchiának alakításáról, hozzátudván mindig e monarchiához Magyarországot is, mégpedig természetesen ugyanazon, vagy legalább nem sokkal kevésbbé Bécstől függő állapotban, mint minő a régi volt, s így jó Schwarzgelb ur, az az új minister Edler von Schwarzer úr, csakhogy alkalmasint maga sem számít hosszabb, mint egyhónapi ministerségre. Frankfurtból írják, hogy a magyar ministérium megbízotta az idő rövidsége és alkalom hiánya miatt nem mutathatta be magát János főherczegnek, midőn az utóbbi ott mulatott , azonban reméljük, mikép János főherczeg most itt Bécsben vizsgálhatván az osztrák állapotok rodthatságát, és átláthatván, miként a monarchia a szláv elem ellenében egyáltalában nem boldoguland, majd jobb indulattal fog viseltetni irántunk, mint a minőt neki eddig nem tudjuk, igazsáságosan vagy igazságtalanul, tulajdonítani hajlandók valánk. Ezen indulatnak hova hamarább nyilatkoznia kell, még pedig előbb mint Frankfurtban, hol a próbakő megbízottunk diplomaticai állásának el-vagy el nem ismerésében áll. Bécsben van t. i. egy horvát küldöttség, közte Osegovich Metell és Kukuljevich, Kulmert pedig és Jellachichot ma vagy holnap várják. A kérdés alkalmasint az leend : fog-e Jellachich Julius 23.1848. den k. postahivatalnál. — Az austr. birodalomba ’s egyéb kir. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a' megrendelés csak a' bécsi es. fdposta—hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4-szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a' kettős hasábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik