Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-23 / 115. szám

Vasárnap Megjelenik e' lap minden nap, hétfőt kivárt. Félévi előfizetés a‘két fővárosban kázhozhor­­dással borit. nélk. 6 frt 30 kr.t a' kiadóhi­­vatalMt elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt. 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten, szabadsajló-utczai szabadsajtóudvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min­ konvv­s?) V­T 1-­ L­y 115, PESTI HÍRLAP Pest, jul. 22-én. A nemzeti gyűlés még ma is egész délelőtt az olasz kérdéssel foglalkozott. A nemzeti gyűlés szelleme jó, jobbat a haza nem kí­vánhatott. Csak a parlamentirozásba szokik nehezen bele. A szószéken nagyon sok szalma csépeltetik. Mert, kiki azon argumentumokat, mellyek őt capaci­­tálták, a szószékről nyilvánítja. Innen a temérdek ismétlés. Az ismétlést elunja a ház. Unalomból zaj áll elő. És vész a drága idő. Meg kellene azt szokni, hogy a szószéken a vezér­szó­nokok fejtsék ki a tárgyat, annyira, hogy a ház meggyő­ződést nyerhessen, s hogy a közvélemény eligazodhas­son. Ha egyszer a ház meggyőződést kapott, azontúl min­den szónoklat erőszak, mellyet az ember nehezen tűr. Innen ingerültség keletkezik. Ezért bizony ha egyszer meggyőződést nyert a ház, joga van többé senkit nem hallgatni, s e jognál fogva a tanácskozás berekesztését elrendelheti. Kár, hogy a szabályokból ez kihagyatott. Azonban most már a gyakorlat tanította meg a házat, hogy a kitörölt szabályt vissza kell állítani. A július 21-ei felsőházi ülésben az e ház által kineve­zett bizottmányról készített válaszfelirat tárgyaltatván, a szerkezet, igen sok szónoklat után, csekély módosítás­sal, elfogadtatott. E szónoklatokat napló alakjában megtudandja az ol­vasó­közönség. Mi itt csak az ülés szelleméről teendünk pár sorban említést. A felső- úgy mint alsóházi ülésekben, semmiről sem hallunk gyakrabban szólani, mint parlamentáris rend­szerről. Azonban az utóbbi felsőházi ülésben is történt ollyan, a­mit a parlamentáris rendszerrel és modorral, sőt a már megállapított szabályokkal összeegyeztetni alig bírunk. Ilyen például, hogy némelly szónok nyolcz, kilencz­­szer, sőt többször szólal fel ugyanazon tárgyban , mi a tanácskozásokat kifárasztókká teszi, s gyakorlatban nem hisszük soká megmaradhatónak. Vannak tárgyak, mellyek mindenoldali fejtegetést igényelnek, de gyakran történik, mikép e szónoklatok azon egyetlen szónak „m­a­r­a­d­j­on“ bővítését s kitá­gítását foglalják magokban. Mi úgy hisszük, hogy ez igen káros befolyást gyako­rol a tanácskozásokra, s néha épen azoktól veszi el az időt, kik talán helyes módosításokat indítványoznának. Egyáltalában a hosszas beszéd czélszerű vagy czél­­szerűtlen voltának , egy félreismerhetlen hévmérője a hallgatóság figyelme. — Olly előadások tehát, mellyekre senki sem hallgat, vagy mellyeknek nem a tárgyhoz alkalmazott minősége, a hallgatóság türelmet­lenségében nyilatkozik, mindenesetre a czéltévesztők közé sorozható c­se­hévmérő senkinek sincs olly keze ügyében, mint a szónoknak magának. Óhajtanék, mikép legalább e neme a nyilatkozatok­nak rövidebb határokba szorítkoznék. E gyűlésben egy interpelláló is történt, de csak álta­lánosságban, hogy t. i. a ministérium a részint kétséges, részint nagyított vagy elhallgatott események által nyug­talanított kedélyek lecsillapítására , mindennap, a hiteles eseményekről vagy legalább arról, hogy semmi nevezetes nem történt, bulletint bocsásson ki. Mi a belügyminiszernek erre tett nyilatkozatát kielé­gítőnek hisszük, s azt a felsőház is annak tartotta, hogy t. i. a ministereknek az interpellációra adott személyes felelete a házakban s a hivatalos „K­ö­z­­­ö­n­y" nélkü­lözhető­vé teszik az illy bulletineket, mellyek gyakorlat­ban aligha ezeknél inkább megfelelhetnének a czélnak. Egyébiránt úgy lászik, hogy illy közvetett s közvetlen interpellátiók természetéről s alkalmazhatási módjáról — egyik ház sincs még egészen tisztában, s ez azon dolgok közé tartozik, mellyeket hosszabb parlamentáris gyakor­lat fog a maga értékére s időszerűségére visszavezetni, addig jó lesz a házaknak e jogát gazdálkodva használni. A parlamentáris gyakorlat hiánya még a sok tisztel­gések s küldöttségek alkalmazásában is feltűnő ; mit he­lyeselnünk már csak azon egy okból is lehetlen, mivel a sors, melly az illy küldöttségek személyeiről többnyire határoz, néha a házakat a legfontosabb tárgyakhoz szólni kívánó és tudó egyéniségektől fosztja meg , főleg ha e küldöttségek működése nem Budapestre szorítkozik ; de más­részt a parlamentáris életet megfosztván, hogy úgy szóljunk plasticai formáitól, avult rendszerek sallangjai­val aggatja körül. Ha jó szerencsénk úgy adta, hogy a parlamentáris élet tisztult magassaiba felvergődhessünk, — igyekezzünk azt minden felesleges foszlányoktól megszabadítani. Nem tartozunk azok közé: quijurant in verba mágiát ii, s azért úgy véljük , mikép nekünk , kik a parlamentáris élet csarnokaiba most léptünk , a legszebb s talán egyedüli, alkalmunk van — azt, még azon hiá­nyoktól is mentesíteni , mellyek ott megvannak, honnan a rendszer s gyakorlat olly gyakran hozatik mintakép s például föl. - J. M. __________ Pest, jul. 22-én. A válaszfelirati viták megkezdetvén, a képviselőház­ban alkalma nyílt az ellenzéknek rendszeres táborozást kezdeni a ministérium ellen. Mi, kiket a világesemények , mint forgószél, egy perczben futták át a jobboldalra , s e helyet pár hó óta foglaljuk, annyival inkább hajlandók vagyunk az ellen­zékről — ha érdemli — méltánylólag szólni , mert ott nem elleneink, a lelépett párt, de jobbadán saját pártunk maradványai foglalnak helyet. E pártocska a képviselőházban, a baloldal egyik zu­gában, mellyet a szél hordott össze, a politicai elvek leg­­mulatságosb zagyvaléka. Egyik abnegálja másikát; több deprecálja a consortiumot; mind megannyi vezér, mint a koblenczi tábor, mellynek közvitéze nincs. És hála az égnek, hogy ez igy van. Mert valóban, ha e pártocskának, melly kétnapi dis­­cussiókban annyi drágalátos őszinteséget, olly tündéri életrevalóságot hozott napfényre, sikerülne megingatni a ministériumot erős állásában , kétségbe kellene esnünk hazánk jövendő kormányzásáról Miután ugyanis a ministérium a válaszfelirat egyik pontjához állását köté, s így e pont ostrománál egyenesen a ministérium fennállhatása került szóba, az ellenzék több tagja így indítá meg az ostromot : Ki a haza jelen állásában ministeri crisist idézne elő, az hazaáruló, ha ki ezt nem tudva teszi, az esztelen. — És szavazott A ministérium ellen! Ez aztán logica, ha istentől van. A ministérium elmagyarázta a pénzügyminister által politicáját a horvát ügyben, kifejtette eljárását az olasz ügyben, s előadá az illető jegyzőkönyveket, mellyek a mi­nisteri tanács egyhangú akaratából keletkeztek. Ez nem nyugtatá meg az ellenzéket. Természetes do­log. Mert ha megnyugszik, terrénumát veszti. Megkezdé tehát ostromát, s az­ európai sympathiák árgyaival kezdett puskázni a jobboldalra, s az olasz szabadság elnyomását dobta a ministériumra. Ezt nem tűrhette a pénzügyminiszer, s újabban fel­szólalt e gyanúsítások ellen, megmagyarázván részletes­ségben, mit érthet alkotmányos nép becsületes békének, melly nem emelkedhetik egy szabadságért küzdő nép jo­gainak romjain, s kimagyarázta, miszerint Magyarország, melly eddigi bajait elnyomott állásában is a vele kapcso­latban levő népek alkotmányonkívüliségében kereste, most független állásban az absolutismus támasza ép olly kevéssé lehet, mint Carlo Alberto szövetségese törvényes királya ellen. Ezen magyarázatra az ellenzék letette az ostromot, s a magyarázatot elfogadta. Sőt a pénzügyministert felkérte : formulázná tett magyarázatát, mert ők ebben megnyu­­gosznak. Azt hittük, megszűnt minden aggodalom, és a válasz­felirat kész. Júl. 21-én előadja a pénzügyminster formulázott ma­gyarázatát, még pedig mint az összes ministérium állapo­­dását, melly biztosítékul szolgál a háznak, hogy a minis­térium az olasz ügyben e politikát a kifejtett értelemben követendi. Mit tett az ellenzék ? Nem mondá, hogy e magyarázat kielégíti, vagy nem, hanem kinyomatását sürgető, hogy megmondhassa aztán, valljon beelégszik-e vagy sem? És miután a térről leszoríttatott, elkezdenek a tegnap általuk megszakított fonalon szónokolni tovább. S szónokaik mit mondottak ? Nem azt, hogy nektek a becsületes béke értelmezése ki nem elégítő, hanem, hogy ők minden magyarázat da­czára in­theti az olasz ügyben minden részvétet, így vagy úgy, veszélyes politikának tartanak. Miért helyeztek tehát tegnap annyi súlyt a pénzügy­­miniszeri magyarázatba ? S miért nyugodtak tegnap egyhangúlag bele ? Azért, hogy e súlyos időben egy napot elveszessünk! Ezen eljárás egészen őszinte, így eljárás ellenében kialkuvásnak helye nincs. A mi­­nistériumnak tudnia kell, minő erőre támaszkodhatik a kamarában , és a dynastiának látni kell, mennyire gyá­­molíttatik azon ministérium, mellyre az ország kormányát bízta. Ezt kimutatja a fejenkénti szavazás. Mi úgy hisszük , hogy kit meggyőződés visz jobbra vagy balra, az nem tarthat a szavazás eredményétől. Mi legalább dicsőségünknek tartottuk a minoritás közt lenni egykor ép úgy, mint most a majoritás padjain ülve, büsz­kék vagyunk nem majoritásunkra, de elveink győzelmére, melly kormányra vezetett, s mellyet nem adnánk örömest át soha olly pártnak, melly kormányozni nem is akar, a ministeri crisist szünetlen deprecálja, s még sem mulaszt semmi alkalmat a ministérium megbuktatására , ha te­hetné. —v— A Népelem-radical lap és a Márczius tizenötödike teg­napi számaikban borzasztó lármát ütnek a ministériumnak Ausztria irányában, az olasz ügyre nézve kinyilatkozta­tott politicája ellen. Hogy is ne? Hiszen a ministérium megbuktatását tű­­zéki feladatul, s ez épen alkalom volt arra, mintán aT mi­­nistérum e kérdést cabineti kérdéssé tette. És ütenek olly lármát,­ mellynek miatta megrendült nem a ministérium, hanem Perczel Móricz, s kilépett hi­vatalából. Valóban derék olasz hazafiaknak bizonyiták magokat. Kár, hogy Carlo Alberto nem tudja, tán tőlök kérne tervet egy respublicához, mellyen országolni akar az is­ten kegyelméből. De a miilyen buzgó olaszok, szintolly derék hazafiak azok, kik a ministériumnak olly igen világos s benn és künn becsületes békét feltételező politicáját, habár attól saját nyugalmunk függjön, úgy adják ki, mint az olaszok szabadságának elnyomását? S nem iszo­nyodnak a haza mostani idejében ekkér gyanúsítani, hogy Metternich politicáját folytatják Batthyány, Deák, Kos­suth és társaik ? Na hiszen épen e nevek fölemlítésével s épen e ne­veknek olly vakmerő gyanúsításával tevétek magatokat tönkre. Mert bizony higyjétek el, hogy ha a magyar meg volna kínálva, hogy ime itt vannak egy részről Batthyány, Deák, Kossuth és társaik, másrészről Madarász József, Perczel Móricz és Pálfi Albert, válasszatok, mellyiknek oliti­áján indultok ? merjük állítani, hogy Magyarország m­evetné azt, a­ki itten a választásnak még helyét is gondolja. Ők felvevék a nép nevét. De ügyéhez bizony nem so­kat tudnak. • Például: a Népelem — mellyről annyira áll az epi­­gram: sok néppuffogatás, ok semmi, de szörnyű magyar­ság — a dynastiával való harmónia eszközlésénél előbb­­valónak tartja a cserkesz-háborúba avatkozni. Például: Márczius 15-dike a nép szájába azon felele­tet adja, hogy kunczfut volna a talián, ha a más adóssá­gát fizetné, holott épen ezen népnek zsebében van egy része azon papíroknak, mellyeket szélnek eresztetne. Ha valóban politikusok volnának, a helyett, a világ­ölelés helyett, sajátságos helyzetünkre fordítnák szemei­ket, s az állodalmi érdekeket, a való érdekeket, olly együ­­gyűen nem ignorálnák, hanem keresnék azokat. Ha valóban népboldogítók volnának, rettegnének egy pénzcrisis előidézésétől, mert a nép nyugalmának sokkal inkább feltétele ez, mint azon rajongó eszmék, mellyek őt sohasem boldogították még. De sem politicusok, sem népboldogitók. Lennének pedig — országjárok, ha az ország Csáki szalmája volna. —a.— B­écs, jul. 20-án. A bécsi nép szivére vette, hogy tegnapelőtt az országgyűlésen pártja csatát vesztett a szlávok ellenében, s azért egy csoport Riegert, a cseh érzésű prágai követet az utczán megtámadta, kocsiját megállítván és a kö­vetet szidván, hogy ő oka annak, mikép az országgyűlés fo­lyama megakasztatik, s t. e. Ez esemény a tegnapi ülésben hosszabb vitatkozásra szolgált alkalmas, minek eredménye van: 1-ször hogy a kamra a megtámadást rászalta; 2-szor a mini­stériumot olly törvényjavaslat előterjesztésére felhatalmazta, mellyben a követek személye biztosittatik. Ugyanez ülésben az új ministerek névsora felolvastatván, a többiek neve bra­­vóval fogadtatott, csak Schwarzeréra semmi bravó nem hal­latszott. Ezen Schwarzert, az Alig. östr. Zeitungnak szerkesz­tőjét, méltán nevezhetjük ellenünknek, mert ámbár ő pendí­tette meg lapjában először az innigen Anschlusst Oestreichs an Deutschland, mégis ő volt az, ki mostanáig legtöbbet ál­­modozott egy új hatalmas osztrák monarchiának alakításáról, hozzátudván mindig e monarchiához Magyarországot is, még­pedig természetesen ugyanazon, vagy legalább nem sok­kal kevésbbé Bécstől függő állapotban, mint minő a régi volt, s így jó Schwarzgelb ur, az az új minister Edler von Schwar­­zer úr, csakhogy alkalmasint maga sem számít hosszabb, mint egyhónapi ministerségre. Frankfurtból írják, hogy a magyar ministérium megbí­zotta az idő rövidsége és alkalom hiánya miatt nem mutat­hatta be magát János főherczegnek, midőn az utóbbi ott mu­latott , azonban reméljük, mikép János főherczeg most itt Bécsben vizsgálhatván az osztrák állapotok rodthatságát, és átláthatván, miként a monarchia a szláv elem ellenében egy­általában nem boldoguland, majd jobb indulattal fog visel­tetni irántunk, mint a minőt neki eddig nem tudjuk, igazsá­­ságosan vagy igazságtalanul, tulajdonítani hajlandók valánk. Ezen indulatnak hova­ hamarább nyilatkoznia kell, még pe­dig előbb mint Frankfurtban, hol a próbakő megbízottunk diplomaticai állásának el-vagy el nem ismerésében áll. Bécs­ben van t. i. egy horvát küldöttség, közte Osegovich Metell és Kukuljevich, Kulmert pedig és Jellachichot ma vagy hol­nap várják. A kérdés alkalmasint az leend : fog-e Jellachich Julius 23.1848. den k. postahivatalnál. — Az austr. biroda­lomba ’s egyéb ki­r. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a' megrendelés csak a' bé­csi es. fdposta—hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4-szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a' kettős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik

Next