Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-05 / 99. szám

Szerda •»* Julius 5. 1848. 585. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min-PESTI HÍRLAP Megjelenik e’ lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a’ két f^vár^iam^ázhozhor­­dással borit, nélk. G^(^Víiíi(f^jtendóhi­­vatalból elhordva fttffmpQ^am^o^ij,tom­ he­tenként 6-szor kitVfve 4-szer k­ildve pedig 7 ft 12 kr pe^g^——1 T^ofi^edl^Cni Pes­ten, szabad sajtó-utczai szertrati Sajtóudvarban den k. postahivatalnál, —­Az austr. biroda­lomba ’s egyéb ki­lt. tartományokba küldetni kivánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bé­csi cs. főposta-hivatal utján történhetik Mindenféle hirdetmények felvétetnek , 's eg­y■ 4-szer i­asábozott apró betűjü sorért, vagil ennek helyéért 5 pengő kr., a’ kettős hay sábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik­ !Siv Ataiofl rovat* A „K­ö z l­ö­n­y“ után. A f­ölmdmi­v­el­é­s - ipa­r, és kereskedési minis­­tert­ől. Utasítás az 1848-ik évi IX. és XIIik t­ö­r­­vényczikk által megszüntetett úr­béri tartozásoknak becslése iránt. I. A becslő küldöttségekről. 1. §. A megszüntetett úrbéri tartozások becslését a me­gyei képviselő bizottmányok által választandó küldöttségek fogják eszközölni. 2. §. E küldöttség elnökségével a törvényhatósági elnök bizatik meg. 3. §. Helyettes elnököt a megyei képviselő bizottmány választ, ki azon esetre pótolja a rendes elnököt, ha ez aka­dályozva, vagy valamelly egyes becslésnél érdekelve van. 4. §. E küldöttség annyi tagból fog állani, hogy az elnö­kön és négy tagon kívül, kik a középponti bizottmányt ké­pe­zendik, még minden megyei járásra három tag essék. 5. §. Ezeken felül még minden járásra egy vagy két he­lyettes tag választandó, kik a rendes tagok akadályoztatásuk, vagy érdekeltségük esetében ezek helyét pótolandják. 6. §: A megyének jellemtisztaságról és igazság­szeretés­ről ismeretes egyénei közül választandó küldöttségi tagokra nézve megkíván­tatik, a becslésre szükséges szakismeret, és hogy, a­mennyire lehet, a becslés által eszközlendő kármen­tesítésnél követelőleg érdekelve ne legyenek. 7. §. A küldöttségi tagok neveit a megyei elnök a föld­művelési , ipar és kereskedési miniszernek azonnal fel fogja jelenteni. 8. §. A küldöttség tagjai a megyei képviselő bizottmány előtt a következő esküt fogják letenni: „Én N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy kiküldetésem­ben igazán, hiven és részrehajlatlanul fogok eljárni, s az illető kármentesítendők iránti minden kedvezés, vagy ellenszenv félretételével, a becslést minden egyes pontjaira nézve az uta­sítás elvei, lelkiismeretem és tiszta meggyőződésem szerint fogom teljesíteni Bat. 9. §. A küldöttség, megválasztatása után, legfelebb három nap alatt megkezdi munkálkodását, s mindenekelőtt a megyei elnök mellé saját tagjai közül négy tagot választ, kik az el­nökkel együtt a középponti választmányt képezendik. 10. §. E középponti választmány a küldöttség többi tag­jait azonnal felosztja al­választmányokra ollyképen, hogy a megyének mindegyik járásában három tag alkalmaztassák a becslésre. 11. §. A mennyiben pedig az összes küldöttség czélszerű­­nek látná egy uradalomnak a megye több járásaiban fekvő helységeire nézve a becslést egy al­választmány által telj­esít­­tetni, ez iránt előlegesen rendelkezik,hogy így minden választ­mány a munkálkodása köréhez tartozó helyeket előre tudhassa. 12. §. Ez megtörténvén, az összes küldöttség, mielőtt az alválasztmányok illető járásaikban a becslést megkezdenék, kijelöl a megyében egy vagy több ollyan helyet, hol a becs­lésnek, mennyire lehet, minden esetei előfordulnak, és ezek­ben az összes küldöttség próbabecslést teend, az alválaszmá­­nyok eljárásának kellő öszhangzásba tétele végett. 13. §. A középponti válaszmány kötelességében áll : a) az alválasztmányok munkálkodásaira felügyelni; b) ha azok eljárásában késedelmezést tapasztal, őket gyors munkálatra serkenteni ; c) azokat az általuk kétségeseknek tartott esetekben uta­sítani ; d) olly esetekben, hol magának a középponti választ­mánynak is fennakadása lenne, a megyei elnök által a földmi­­velési ministert értesíteni, s illetőleg tőle utasítást kérni; végre e) a becslésnek bármelly járásbani bevégezte után­a mint az illető alválasztmány ebbéli munkálatát a központi választ­mánynak beadja, ez minden becslés alá vett úrbéri helyekről, a becslési irományok és mellékletek darabszámának kitételé­vel, lajstromot készít, mellyben az egyes helyeket sorszerinti számokkal ellátván, ugyanezen számokat a rovatos táblákra, az adatok jegyzékeire s az illető egyéb irományokra feljegyzi, és az egész megyének becslési irományait illyképen összeál­lítva , a földmivelési ministernek egyszerre felküldi. 14. §. A középponti választmány elnöke és tagjai a becs­lés egész ideje alatt a megye székhelyén vagy ahhoz közel fog­nak tartózkodni, hogy a szükséges intézkedésekben hátrama­radás ne történjék. 15. §. Az alválasztmányok előleges teendői a következők: a) a járásukban becslés alá eső helységek neveit jegy­zékbe foglalják, b) a helységek közelsége és a körülmények hasonlatos­ságára való tekintettel, felosztják a járást több kisebb ke­rületekre, c) minden egyes kerületre nézve kitűzik a napot és he­lyet, mellyben a becslést eszközlendik. Miről tudósítván az illető kerületnek kármentesítést igénylő földbirtokosait, úgy szinte az illető helységek elöljáróit és jegyzőit is, ezek közül az elsők a becslésre szükséges adatokkal, az eredeti számadá­sokkal , az úrbéri tartozások lajstromával és egyéb okiratok­kal ellátva, személyesen vagy képviselők által, az utóbbiak szinte az úrbéri lajstromokkal vagy, a­mennyiben szerződve­ íé­nyesek, az illető szerződvényekkel és egyéb kezeiknél levő se­géd-oklevelekkel személyesen megjelenni tartoznak. II. A becslés tárgyai és módja, 16. §. Az 1848-dik évi IX-dik törvényczikk 1-ső §-sa szerint a megszüntetett úrbéri tartozásokra nézve egyedül a magánföldesurak lévén kármentesitendők, becslés alá nem jőnek: a) a koronás és kincstári javak, b) templomok, egyházi személyek és egyházi testületek javai, c) tanintézetek és közalapítványok jószágai. 18. §. A becslésnek magánbirtokosok irányában is csak olly telkekre, földekre és zsellérházakra és az azoktól járó tartozásokra nézve van helye, mellyek úrbéri természetűek. Ennélfogva becslés alá nem esnek. a) Ideiglenes szerződés alapján haszonvételre kiadott ma­jorsági földek és házak. b) Szőllök, a mennyiben úrbéri állományba nem foglal­­­vák, vagy az urbér behozatala, vagy későbbi úrbéri szabá­lyozások alkalmával az illető lajstromba mint úrbériek nem iktattattak. Továbbá 18. §. A becslésnek nem tárgyai: a) A kisebb kir. haszonvételekért s illetőleg urijogokért n. m. az italmérési, hasvágási, vadászati, halászati, mada­rászai , vásári, vám és rérbeli és egyéb hasonló jogok gya­korlatáért fizetett haszonbérek. b) A malom-haszonvétel után fizetni szokott bérek. 19. §. Miután az 1848-ik évi IX. t.czikk az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgála­tokat, dézma és pénzbeli fizetéseket megszüntetendőknek rendeli, az 1847/8 országgyűlés iratai közt 313-ik szám alatt találtató határozatnál fogva pedig úrbéri birtok­ nevezet alatt olly birtok értetik, melly az úrbéri törvények értelme szerint rendezési per vagy kibecslés utján el nem vétethetik, az irt­­ványokra nézve, mellyeknek visszaválthatása iránti kérdések az 1836-ik évi VI. t. ez. 1-ső §­ának rendelete szerint csak úrbéri utón döntethetnek el, és ennélfogva a becslőktől nem függhet annak elhatározása, valljon visszaválhatók-e vagy sem? ezennel rendeltetik : a) illy irtványoktól járt tartozások, mellyek a telek­utáni állományba beszámíttattak, habár az irtványnevet megtartották is, tárgyai a becslésnek, s mivel illy irtványok az úrbéri telek kiegészítő részét tevén, ezektől a tartozások a telekutáni tartozásokban benfoglaltatnak, azért ez utóbbiak­kal együtt s ezektől nem külön fognak megbecsültetni. b) Az eredetileg s egyedül a jobbágyok élelmére szánt irtványoktól járt tartozások szinte becslés alá veendők, de csak annyiban, a mennyiben a földesúr illy irtványokat a becslő választmánynak átadandó írásbeli nyilatkozatában visz­­szaválthatlanoknak önként elismeri; az ezektől kiszolgált tar­tozások a szerint, a­mint készpénzben, munkában vagy ter­­mesztményekben teljesittettek , az alább elősorolandó elvek szerint külön fognak becsültetni. c) Egyéb irtványok becslés alá nem jőnek. (Folyt. köv.) Vallás és közoktatási minister előterjesztésére a pécsi káptalanban czimzetes kanonokká Pletnich Ferencz kine­veztetik, Budapesten , jun. 30-kan 1848. István nádor k. helytartó. B. Eötvös József. Kinevezések: A vallás és közokt. minister által a pesti m. k. egyetemnél Garay János a magyar nyelv és iroda­­lomtani, Horvát Árpád a diplomaticai, Nendtvich Károly a vegytani, Purgstaller József a bölcsészettani és Vállas Antal a mennyiségtani tanszékre rendel, Bercsényi László pedig a politikai és váltójogi, továbbá Kornis Károly a büntetőtör­­vénytani, végre Suhajda Pál az egyházjogi tanszékre rend­kívüli tanárokat kineveztettek. Nem hivatalon rósa. Ott álltok a teremnek küszöbén, Mellyből a nemzet sorsa jön ki majd . Megálljatok, ne lépjetek be még, Hallgassátok ki intő szózatom .... Egy ember szól, de milliók nevében ! Az a hon , mellyet őseink szereztek Veritékekkel s szivök vérivel, Az a hon többé nincs meg, csak neve Bolyong közöttünk, mint a temetőből Éjféli órán visszajött kísértet.... Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolák a múltkor férgei, S az uj vihar szétfújta födelét, S lakói most az ég alatt tanyáznak, Mint a vadállat és mint a madár. Mit őseink egy ezredév előtt Tevének , azt kell tenni most ti nektek: Bármilly erővel, bármilly áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy uj hazát, melly szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy uj hazát, a hol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák , Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. Nem mondom én : a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek, s a melly porhatag már , Vessétek azt el kérlelhetlenül, Bármilly szent emlék van csatolva hozzá , Mert jaj a háznak, melly alapba gyönge , Mert fáradástok akkor hasztalan lesz , Egy perez jöhet, s az épület ledől, S rész gazda, a ki mindig újra épit, S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.­­ Számot vetett-e mindenik magával, Miilyen dologra szánta el magát ? Nagy a dicsőség, mellyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátok-e, Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség ? A kit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide, Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábit a helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen a szentelt küszöbre, Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd, Átok s gyalázat lesz kísérete , Mellyel haza s később a sírba megy. — Ti, kik szivéből bálványistenek Ki nem szok­ták az igaz nagy istent, Kiknek szivében a honszeretet Mint szentegyházi oltárlámpa ég, Eredjetek be és munkáljatok, Legyen munkátok olly nagy, olly szerencsés, Hogy bámultában, majd ha látni fogják,­­ Megálljon rajta a világ szeme, A bűnlakókat vallja boldogoknak És istenítse , a kik építették! Petőfi Sándor. Pest, jul. 4-én. Közelebbről eljutottam a pénzügyi rendezés alapjáig, melly a bányászati bank eszméjében rejlik. Elemez­zük apró részletekig: Papírpénz , melly névszerinti értékben forog , csak érezbásison alakulhat. Másnemű papír sem általános for­galmi eszköz, sem időszerinti becsmérték képviselője nem lehet. Az érez tehát ez idő szerint egyedüli alapja a bank­jegynek. Hogy az ezen alapon kiállított pénz legbiztosabban megfeleljen rendeltetésének , szükség a básist biztosan s legolcsóbban megszerezni. Az érezbásist pedig legbiztosabban s legolcsóbban a bányászat adhatja, azaz a termesztő maga. A bányász arany-ezüst termesztését most is átadja a státusnak, s megkapja a beváltott érez értékét teljes mér­tékben, de minden nyereség nélkül. A bányászat számára tehát minden, bármi csekély ka­mat vagy osztalék, már nyereség, s így elegendő ösztön, hogy ércteit biztos bankjegyekben vegye fel. A bányaiparosok most biztosítva vannak, hogy arany­ezüst terményeiket a státus kívánságuk szerint arany­ezüst pénzben kifizeti. A básis nagy részt tehát kezekben van. Ők e básist kénytelenek forgásba bocsátani, s a stá­tus viszont kénytelen a forgásba jutott básist megvásá­rolni. Veszít a státus, veszít a bányászat a vásár ingatag­ságában. Tegyük fel már most, hogy az egyesült Magyarország összes arany-ezüst termelése egy bányászati bank alapjául tétetik le, s ezen básison indittatik meg a bankjegy-kibo­csátás, melly háromszoros értékben bizony nem szédel­gés ; igy állna a státus pénzügyi eljárása. Például 5 millió évi érezbásison kibocsáttatnék 15 millió bankjegy. Ebből 5 millióval fizettetnék a bányaiparos beváltása. 5 millió minden kamat nélkül a státus által vasutakba ruháztatnék. 5 millió 3­0­0 kamatra a földészeti iparnak adatnék felszerelési tőke gyanánt. Ebből állna a bányászati bank nyeresége. Ez volna pénzügyi rendszerünk sarka, önálló s füg­getlen, mert támaszkodnék önmagára, azaz saját terme­lésünkre. Ollyszerű munkálkodás, mit hazánk állíthat a legbiztosabban, mert az alapra nézve nevezetes termeszti ország. A bányászat ekként, idegen növény eddig a hazában.

Next