Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-08-02 / 123. szám
K 1 b 7ll gti 5 Szerda Megjeletik e' lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a'két fővárosban házhozhordással borit. nélk. 6 frt 30 kr., a' kiadóhivatalból elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 585. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min PESTI 123. VITRY AD MmMKMáAMI példányokkal folyvást szolgálhatunk. JICS" Teljes számú Angustis 2. 1848. éecs. postahivatalai. — Aj intr. khvíziómba ’s egyéb kir. tartományokba kőidétől kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a' bécsi os. főposta-hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy R 4-szer hasábozott apró betüjki serért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a’ kettős hajába sorért pedig 10 pengő kr sláautatik. Hivatalos rovat. A „Közlöny“ után. Hivatalos rendeletek, kinevezések és értesítések. A hadügyminiszer tudatja a hatóságokkal, hogy a kemberekből kiküldendő nemzetőrség tisztei száma és fizetése iránta ahhoztartás végett értesittetni fognak, és hogy ezen tiszai teknek fizetése, ha kimozdittatnak, rangfokozat szerint, ugyanis az, mi a honvéd tiszteké stb. — Baldacci tudatja, hogy valamint a honvéd zász ll lóalljakhoz besorozott orvosok, úgy a nemzetőrséghez megválasztott orvosok is tiszti rangot kapnak. Öltönyük a nemzet fő őrseregi tisztekéhez hasonló stb. § —A keresk. minister Atódrászi Jenő sárhidi 30-adi lő őrt helyben 30-adi írnokká nevelte. Értésemre esett, miszerint a puskamüvesek a nemzeti őr- 08 seregnek eladás végett olly lőfegyvereket készítenek, melyellyeknek használata veszélyes, mim hogy azokhoz részint égésészén próbátlan csöveket, rész nt ollyakat használnak, mellyek )d hosszas elhanyagoltság vagy rozsda által úgy elgyöngültek, )d hogy romlottságuk ellen semmi biztosítékot nem nyújtanak. :3 Ezen a puskaművesek által a nemzeti őrseregnek eladás végett is alkalmazott lőcsöveknek nagy része különböző hadszertárak- iitbán hibáik végett mint avult vas adatott el. Lőcsövek süröggető keresése s azon körülmény, minélfogva jókat nehezen is kaphatni, nyerészkedő embereket polgártársaik veszélyezteté- hasóvel arra birt, hogy ezen csöveket újaknak látszó lőfegyveerek készítésére használják. S minthogy a nemzeti őrsereg különönös könnyűségű lőfegyvereket óhajt, tehát a hosszas haszonnálat által úgyis megtágult Üregű s elgyöngült vasú lőcső, ám még könnyebbre reszeltetése által a kívánságnak megfelelten ugyan, de egyszersmind ellenállási sajátságából annál többet el is vesztett. E gyöngült vascsövek használata azonban a nemészeti őrseregnél annál veszélyesebb, mennyiben nemcsak a tunuulajdonos maga, hanem azok is, kik a rendben mellette állanak, e7 veszélyes következéseknek vannak kitéve. Hogy tehát jövőre ifi, minden illyetén veszélynek czélszerűen eleje vétessék, azt rendelem , hogy az itteni puskaművesek által készült minden 151 lőfegyver az itteni vártüzérségi kerületnél kettős töltésű lőig próba alá vétetvén, ezen próba kiállása után a lőporüregen áia alól próbabélyeggel elláttassék. Figyelmeztetek ennélfogva is minden lőfegyvervevőt, miszerint illy bélyeg nélkül semmi fel lőfegyvert ne vegyen. Hogy mégis a nemzeti őrseregtől eddig im megvásárlott lőfegyverek is megpróbáltassanak, a nemzeti őrt98 sereg főparancsnoksága utján a szükséges intézkedéseket im megteendem, minélfogva ezen lőfegyverek a budai várt szórbaségi kerületnek lőkisérlet végett részenként átadassanak. Bushdapesten, jul. 30. 1848. — Mészáros Lázár hadügym. Nem hivatalos rész. Pest, aug. 1-jén. Valódi calamitas bécsi szomszédainknál, hogy náluk xk az alkotmányos közélet majd minden tulajdonai hiányoszanak. A bécsi ministérium politicája ép olly titok most, mint av vala márczius előtt, s a mi belőle tudomásra jó, annakS8 szelleme irányunkban egészen a régi. A bécsi alkotmányos lét ép olly régi, mint a monarho chia többi részeié. Tudják a bécsiek, tudja a dynastia, y/L Németország, Ausztria, Olaszország, tudják még ellenességeink is, mit akarunk mi irányukban; ministériumunk oq politicája — mellyhez állását is kötötte — nyílt, határoloszott, ezt minden lapjaink köztudomására juttaták, ha kell m ii tudni, a világnak is. A bécsi ministériumnak s a bécsi kormánypártnak, ha Sil illyés létezik, hol keressük mi közlönyét, mellyből politik 83 cáját irányunkban ismerhessük. Mi szorgalmasan s nagy figyelemmel kisérjük a„Wie :Ianer Zeitung“ mint félhivatalos lap nyilvánításait, de a blódból ugyan az ember eligazodni nem képes. Leltünk ott nyilatkozatot, mellyet Józsika Miklós hatni rátunk szórni szóra lapjainkba igtatott, hol állásunk, vixeszonyaink, jövendőnk tiszta s mély felfogással ollykép itt tárgyaltatok, hogy ha ezen alapot a bécsi kormány elfogadná, a testvériség kölcsönösen áldáshozó malasztinakban nem állna útjában semmi. Azonban „esti lapja“ ugyanazon hírlapnak folyvásttott közöl dolgainkról tudósításokat, még pedig állítólag ma(3 gyártokból Kertész Ede név alatt, mellyeket a legellensél ügyesebb indulat s csak vérárulás mondathat el felőlünk. Mert ha azt állitaná rólunk, hogy külpoliticánkban )(t ujonczok, habozók, sőt azt is, hogy ügyetlenek vagyunk, Ad , kik tán roszul tájékozván magunkat , hibásan keressük is szövetségeseinket. Ezt megbocsátnók. De hogy gonoszad hitüleg járnánk el, hogy nem volnánk őszinték, barátságod külszíne alatt ámitók volnánk, ezt állitni s ministériumunk kis eljárását kétértelműnek bélyegezni, ez valóban már nem ús tévedés, ez rosz akarat. Tekintsenek be bécsi szomszédaink, kiket politikánk a birodalom irányában érdekel, a válaszfelirati viták menetére. Avagy ha ministériumunk politikája kétes , habozó , nem határozott, vagy ámító volna, miért fogott volna az ellenzék annyi elkeseredéssel , gyanúsítással vivni; miért kiáltotta volna fejére a ministériumnak a Metternich-politica folytatását; miért támadja meg a ministériumot épen a birodalom irányábani politicájáért minden jog és mérték felett. S midőn az ellenzék lapjai nem kímélik a ház tekintélyét, feledik a törvényt, s a ház végzését nemzeti bűnnek, a nemzet compromissiójának kiáltják ; midőn lapjaikban az izgatás minden fegyvereihez nyúlnak elég kényelműen , ez tán jele a kétértelmű, habozó politicának, mellyet ministériumunk bevallott, s mihez állását kötötte ? Ministériumunk példátlan őszinteséggel bevallá politicáját. S ők e nyilatkozatnak nem járnak utána, hanem e helyett egy tudósítóval iratnak czikkeket, ki mérget szi minden virágból, s feladatul tűzte ki magának, hogy szomszédunknál minden könnyen hivőt ellenünk lázítson. Ebből támadnak aztán a legmulatságosb hírlapi állítások, hasonlítva azokhoz, mellyek talán itt Pesten, lehet, egy órában hatnak, s ministériumunkról elmondatnak . Míg a Népelem-radiállap megtámadja a ministériumot, hogy az egyszerre kiállítandó 40 ezer katonát félig rendezve Olaszországba indítja azonnal pihenési állapodás nélkül Radeczky seregéhez, s itt hagyja veszni az aldunai vidéket , addig a bécsi félhivatalos lapban a tudósító ellenkezőleg csak csavarja a ministeri nyilatkozatot a képviselőházban. Mindketten egyenlő jó szándékkal járnak el ministériumunk politicájának előadásában. Épen egymástól tanulhatják eljárásuk helyességét, s láthatják ebben, mint ha tükörben, hogy a hiba nem a ministérium őszinte politicájában, de magyar közmonda szerint az ő májukban van ! Egyik szerint a ministérium megcsalná Magyarországot. Másik szerint megcsalná a dynastiát és birodalmat. Ám veszekedjenek tehát együtt a világ végéig. A ministérium addig, őszintén támogatva a képviselő- és felsőház nagy többsége által, haladni fog határozottan a megkezdett ösvényen, készen mindig barátságos szövetségre, békés kiegyenlítésre, ha végsőkre kényszerittetnék is, bátran hivatkozhatik a nemzetre, bátran isten és világra, mert nyilt, őszinte s határozott politicát jelölt ki, melly az érdekek kölcsönös kiegyenlitésében lehetségessé tegye a közbéke szilárdulást, s utósó esetben megszerezze nemzetünknek igazságos harczra az istennek győzelmet adó kegyelmét. —ss. Levelek a Szászságból. VII. jul. 21-én 1848. A szász főkerületekbeni tett utamból irom önnek e levelet. A hangulatot mindenütt meglehetősen egyformának találom. A szászok féltik nemzetiségüket és helyhatósági jogaikat. Engedje meg ön, hogy ennek kimagyarázása végett, a dologba egy kevéssé mélyebben ereszkedhessen. A szászoknál még mindig megvan a magyarok elleni régi gyűlölség, mellynek előidézésére és táplálására az eddigi viszonyok egészen alkalmasak valának. A kasztoknyomta szász polgár vagy paraszt szemközt állott az urias, henyélő, tehermentes nemességgel, s az a politikai, mint társasági életben telibe kerekedett. A szász a nemességen csak kevélysége és gyülölsége által boszulhatta meg magát , igen — ő akkor sem hitt a dölyfös aristocratának, ha ez valamikor, bárminő okból, neki hizelkedett. Azon szójárás forog a szász nép száján : „hogy a magyarnak soha sem kell hinni.“ — Ehhez járult nehány évek előtt ama szerencsétlen nyelvharcz. Bár forgassa az ember a dolgot, mint akarja , de azt csakugyan meg kell vallani, hogy nem vola eszélyes, a nyelvkényszer hiedelmét csak külszinleg is felkölteni. Semmire sem olly féltékenyek a népek, mint nyelvekre nézve. Most már fel vannak ingerülve, s semmi mértéket s határt nem ismernek azon a törekvésükben, hogy magukat e részben biztosíthassák. A szászok az utóbbi erdélyi országgyűlésen hozott nyelvtörvénynyel a kormány által magukat az országos rendek ellen kegyeltetve lenni szemlélték. Ők értették, hogy ezen kormány irányában újra igen nagyon leköteleztelek, melly nekik megengedte azon jogot, hogy nyelvük a kormányi helyeken is elismertetett. Illy hangulatban fogadta a szász most már azon hirt, hogy a magyarok önálló magyar ministériumot nyertek, s az uniót, melly által Erdély és igy a szászok is a magyar nemzeti kormány hatósága alá jövendenek. Hogyan — kiáltanak ők szorongva és elámulva, — egy nemzeti magyar kormány alá? A régi gyülölség azonnal fölébredt s vele együtt a felfokozott bizalmatlanság. Ehhez járult azon kormány elvesztésén a fájdalom, melly eddig a németeket és polgárokat utalmába vette. — Hiába emelték fel szavukat egyesek a szászok közt, hiába mondák földjeiknek: „ne mindennapi mértékkel mérjétek az utóbbi nagy eseményeket; a magyar lerontotta a régi korlátokat, letette a dölyfösséget. Maga is polgárrá jan. Jobbágyait szabadokká tette. Ő testvérünkké akar lenni. Nyelvét, habár mint állodalmi nyelvet elismertetni kívánja is , de az egyház , iskolák, községek s családi körökben a német, oláh szláv,német, oláh és szláv maradhatand.“ Ők ezen szavak értelmét fel nem fogták, ők úgy vélekedtek, hogy a magyar nem jószántából, hanem legjobb esetben is dicsvágyból engedte el a robotot; a nyelvet illetőleg pedig, hogy érzelmeit olly hirtelen meg nem változtathatta. Úgy van, a szászok közti tudósok úgy gondolkodtak s gondolkodnak még mindig, hogy nyelvük, a német-szász nyelv is szinte, mint második státusnyelv, megállhatna. Állításuk tüzében olly messze mentek, hogy ők Erdélyre nézve még egy harmadik státusnyelvet elfogadtak volna, tudniillik az oláh nyelvet. Lássa ön, röviden ebben áll összefüggése amaz idegenségnek, mellyel a szászok a Magyarországgali szövetség iránt viseltetnek. Ez a megosztott népérdekek gyümölcse. Egy olly idegenség, melly, a népek közti eddigi súrlódásoknál fogva, mennyiben ezek egymással nemcsak a különböző nemzeti, hanem az egymással legnagyobb ellentétben levő társasági elveknél fogva is szemközt állottak , természetes volt. Fájdalom a talpkő, a magyar korona alatt levő népvegyületet illetőleg, mindnyájukra nézve a társasági üdv egy közös elvéhez , most már nagyon későn találtatott meg , a jog- és teheregyenlőség répén a szászok, sokkal inkább a szokás és mindennapiság emberei, semhogy ezen közös szabadság , ezen egyenlőség és testvériségben hitet magok és környezetökre nézve hirtelen felfoghatnák, kik közt eddig csak az ellenkező uralkodott. Ha már most ezen barátságtalan hangulat a szászok közt olly közönséges — kérdezni fogja ön, miáltal különbözteti meg hát magát az unió-barát Brassó és Segesvár, a fekete-sárga Szebentől s annak párthíveitől? Azáltal, hogy amott több értelmes és előrelátóbb emberek vannak, s hogy ezeknek könnyebben sikerült és sikerülhetett , az aggodalmakat lecsillapítani. De ezen aggodalmak megszüntetve egészben nincsenek. Ezek Brassóban és Segesváron úgy, mint Szebenben, a szászok nemzeti önállásukróli képzelődésében vannak gyökerezve, továbbá annak mintegy megszokásában, miszerint azt hiszik, hogy ők a magyarok megtámadásainak mindig ki vannak tétetve. Szeben nyakasabban viselte magát, mert a bécsi hivatalnokok és katonaság fekete-sárga szellemének jobban ki volt tétetve, ezenfelül Szeben a Magyarországgali egybeolvadás következtében sok helybeli érdekeit fenyegetve látja. Főkép a főbb hatóságok eltávolítása által. Brassónak ellenben a kilátás egy vasútra nagyon hízelgő. Mi pedig Segesvárt illeti, ott úgy találtam, hogy Gosz Károly személyes tekintete tartja fenn az egyensúlyt. — Ne higgje ön azonban, hogy Gosz Szebenben valamit tehetne. Szeben a maga dühében, legpróbáltabb tekintélyeit földhöz sújtotta. Egy olly szász , ki egy városban, vagy szász kerületben magasztaltatik, rendesen a testvérkerületben csak irigy vagy féltékeny gúnyra talál. A szászok közt kisszerű cantonli szellem uralkodik. Ők a szabadságot és hasznot, csak maguknak, saját városuknak, saját kerületüknek és testületöknek akarják. Ők egymás közt egyenetlenek. Volt alkalmam tapasztalni, hogy ezen szellem , nemcsak ő rájuk magukra, hanem az egész országra nézve is ártalmas. A szászok kisszerű érzelmei és törekvései, egy magasabb szempontjai felemelkedés, terjedelmesebb hazaszeretet és egy hatalmas társulat iránti érzelemnek útjában állanak. Szemléltem továbbá eleget, mikép ezen kisszerű szellem a szászokat azon képzelődéshez bilincseli, hogy ők még most is 170 vagy 180,000 léleknyi szászokkal, hivatva vannak , a státus mellett státust képezni; sőt hogy magokat a státus felibe is emelhetik , mennyiben ők a köztök lakozó magyarokat és oláhokat politicailag idegeneknek tekintik. Valljon másutt — kérdeznem kelletik — mint a szász ezükkörü politicai láthatáron, feltalálható-e s találhat-e tetszésre ama kalandszerű gondolat: az oláhokat, mint negyedik politicai nemzetiséget, Erdélyben, a magyarok, székelyek és szászok mellé helyeztetni ? A nemzetiségek eddigi háromsága Erdélyben, taliter qualiter csak kivihető volt, amennyiben mindenik nemzetnek külön földterülete volt, és azon saját jogviszonyokkal bírt, mellyek szerint mindegyik nemzet testülete magát, mégpedig szorosan elkülönözte. A magyar azt kívánta, hogy az ő földterületén, mindenki mint magyar, a szász, hogy nála mindenki, csak mint szász bírhasson politikai jogokkal, így a székely. Most, ha az oláh is közibek akar lépni, szükség, hogy először is kizárólagos saját területtel bírjon, saját tétele és hatásának, mint saját nemzet, érezhetővé tételére. Már aztán honnan kellessék venni ezen territóriumot ? Valljon azon kerületek képezzék-e ezt, mellyek lakosainak többsége oláhokból áll ? Az esetben a Szászföld felé , Oláhfölddé , és sok ezer szászok politikailag oláhokká lennének. Úgy van, az oláhok minden kerületekben és helyeken , magokat, mint nemzetet, kerületet és községet külön kívánok választani, és a népszám szerint képvisel.