Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-16 / 162. szám

Szombat Megjelenik •’ lap maiden nap, kétffft ikrén, félig­ előfizetés a’ két fm­­roslan házhozhor­­dással bérit. nélk. 6 írt 30 kr., a Kiadóhi­vatalból elherdva 6 ft, postán boritékban he­tenként 6-szor küldve 8 írt, 5-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten, azabadsajtá-utczai szabadsajtdudvarban B83. s­z. a. a’ kiaddhivatalban, egyebütt min-PESTI 169. HÍRLAP September 18. ISIS. ém t — Ál ***te. lemha ’* egyéb kW?. Urt»*ílyekba küldetni krrint péld. iránt a’ megrendelés csak a bé­­csi cs. ffipasta-hivatal Htjra történhet:*., Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy­­-szer hasábozott apró feetdjü sorért, vagy­­ ennek helyéért 5 pengő kr., a' kettős ha­sáb« serért pedig le pengő kr­­amittank. (Az osztrák ministérium emlékiratának folytatása.) „A magyar országos bizottmány alkudozásai először csak gróf Batthyány Lajosnak fölszólitását eszközölték ki egy mi­­nistérium alkotására, s e minister minden törvényhatóságok­hoz márczius 17-én intézett közirata által hivatalos munkás­ságát elkezdette ugyan, de maga a ministérium defínitive nem előbb, mint ápril 7-én alakult meg, midőn az egyes ministe­reknek legfelsőbb megerősítése bekövetkezett. Sokkal korábban, t. i. a márczius 17-ki legfelsőbb hatá­rozatnál fogva rendelteték Bécsben egy felelős ministeri ta­nácsnak fölállítása, és a márczius 20 -i határozat által már az egyes osztályokra, minek a bel- és külügy, had és fináncz, felelős miniszerek valának kineveztetve. De e Bécsben létező ministérium csak akkor gyakorolha­tott volna meghatározott befolyást azon viszonyra , mellybe állítani törekedtek a magyar korona tanácsosai ezt, a nem­magyar tartományok irányában, ha a külön magyar ministé­­rium alkotásakor mindazon tekintetek kellőleg méltányoltat­­tak volna, mellyek a monarchia részeinek egységét biztosít­hatók. Egy legfelsőbb kéziratban, melly április 7-én a főher­­czeg nádorhoz intézteték annak mind mellőzhetlensége , mind pedig státusjogi kötelezettsége kimondatott, hogy a magyar pénzügy különválasztása nem történhetik meg, méltányos tekintet nélkül a közös státusadósságok felosztására. De még ugyanazon nap, a szerint, mint az uralkodó párt által teljes erőfeszítéssel már előkészítették , egy külön magyar had- és floánczministérium létesült, s követke­zőleg csupán e szabálynak visszavo­násával, vagy pedig az említett két tárcza hatáskörének keskenyítésével lehetett volna módot találni, a prag­­matica sanctió meg nem sértésére. Április 7-kén történt elfogadása a karok és rendek javas­latának , melly az udvar költségei fedezésére , a közös diplo­matára s némelly közös hadi testületek kiadásaira bizonyos öszletet határozott, későbbi kiegyenlités mellett a közfinan­­czia számára, — nyújtott még némi reményt, hogy az emlí­tett kiegyenlítés útján a magyar pénzügykezelés a bécsi köz­ponti pénzügy közt megszülethetnek azon diferencziák, mellyek a monarchiához tartozó magyar és nem-magyar tar­tományok viszonyait szétbontással fenyegetik. A főherczeg nádorhoz ápril 10-kén küldött kéziratban ki jön jelentve, hogy a határőrvidéknek követeik általi részvéte az országos képviseletben e vidék belső katonai szerkezetét, melly a monarchia és Magyarhon bátorlétére egyformán szük­séges , ne bontsa föl, s a régi viszonyok változatlanul ma­radjanak mindaddig, míg a törvényhozás ő felsége hozzájáru­lásával másként nem intézkedend. Valamint az elősorolt legfelsőbb határozatok az osztrák­német tartományoknak némi kezességet nyújtanak érdekeik s a közös státuskötelékeknek tekintetbevételéről, szintúgy az utósó pozsonyi országgyűlésen hozott törvények előszavá­ban volt erre nézve még valami védpont azon kifejezésében, mellyek a pragmatica sanctió által Magyarországnak a többi osztrák tartományokkal­ oldhatatlan összeköttetéséről tesznek említést. De kevéssel utóbb a Illik törvény­­czikk 2- i­k­jának határozata, minél fogva ő felségének az országbeli távolléte esetében a főherczeg nádor gyakorolja a végrehajtó hatalmat, már nem kevés ellenmondásban áll azon törvénybe igtatott nyilatkozattal, hogy a korona egysége és a monarchia köte­lékei sértetlenül fentartatnak, mert a ki­rályi hatalom egy részének a nádorra ruhá­­zása vezethet a magyar és nem-magyar mi­­nistériumnak egymással ellenkező lépései­re, s a monarchia egységét okvetlenül bánt­ja és veszélyezteti. Az említett országgyűlésnek kevés számú törvénypontjai világosságra nem derítik azt, hogy a magyar kormánynak hadi és fináncz tárczája, magába foglalja- e egész hatáskörét a közkezelés ezen ágainak, vagy pedig csak az olly tárgyakra terjed ki, mellyek egészen és kizárólag Magyarországot ille­tik , míg a monarchia többi tartományaival k­özös érdekekre nézve, az ügyvezérlőt egy Bécsben létező központi hatalom által intéztetnek. Jelesen a határőrvidéknek a magyar honvédelem ministériuma alá helyezte­tése sehol a törvényben ki nem mondatik. Azonban, később a magyar kormány, a hozott törvények igényein túl és a megelőzött királyi parancsok világos értelmé­nek ellenére munkál a monarchia központi hatalmától a minél nagyobb elkülönítésre, s egy pillanat e kormánynak az április 11-ei törvények hozatala után tett lépéseire már eléggé föltárja ama veszélyeket, mellyek a monarchiát annál fogva fenyegetik, mert a központi érdekek megaltalmazására létező orgánumok hatásköre keskenyre szorittatott. A had- és finánczkezelés egész sorát mutatja fel a tények­nek , mellyek a magyar ministérium különszakadásáról , előbb félrevonó , később pedig ellenséges irányáról tanú­sítanak ; mellyek, továbbá, a helyett, hogy István főher­czeg uj helyzetéből és a határozatlan jogkörű had- és fináncz­­ministérium létezéséből folyó bajok kutforrását bezárnák, olly szabályokat idéztek elő, mik a mulékony pártvéleményeknek hizelgenek ugyan , de a magyarországi népek maradandó ér- !­­dekeivel nem egyeztethetők, s még kevésbbé felelnek meg a || pragmatica sanctió által biztosított magas czéloknak. (Folyt. következik. A pénzügyminiszer jelentésének ki­vonata. (Folyt.) Törvényjavaslat, az adó kivetéséről és behajtásáról. (Folyt.) Az adófizetésről. Mint­hogy jövendőben az országos adó nem egy összegben ajánl­­tatik meg az országgyűlés által, nem vettetik ki porták sze­rint a törvényhatóságok között, s nem cicák szerint a tör­vényhatóságokban , hanem tárgyadók határoztatnak meg , s minden községek illetősége az országgyűlésileg megállapított kulcs és osztályozat szerint állapittatik meg; — az adókive­tés következőleg történik. 18. §. Az adókivetésnek september hó 15 ik napjáig meg kelletvén községenként történni, a kerületi rének, miután a törvényhatóság és községek levéltárából, különösen a föld­birtokra vonatkozó adatok iránt, minők , térképek, úrbéri tabellák , összesítési, elkülönzési perekbeni kimutatások, te­lekkönyvek , múlt évi összeírások stb. magának az év foly­tában kellő elődolgozatokat készített , értesíti a kerületében levő községek előjáróit, melly nap fog adórovás végett köbö­lökben megjelenni; valamint, szinte a megye , sz. kerület, vagy kir. város főtisztjét a végett, hogy melléje, az illető sz. birát, illetőleg számvevőt, vagy más kerületi, avagy városi tisztviselőket­­ rendelje , s ezeknek és a községi előjáróság­­nak közbejöttével, előre közhírré tett helyen és időben, az adórovást, az adótárgyak szerint, és pedig mindenekelőtt a földadó kivetésével megkezdi, s ebben következőleg jár el. a) Földadó. 19. §. A törvényhatóság a község levéltárából kivett ada­tok nyomán, vagy a­hol illy adatok nincsenek, a helybeli lakosok meghallgatásával, és szükség esetében, szomszéd­­helységi tanuk hitalatti kihallgatásával, meghatározza a községi határnak s netalán hozzátartozó pusztáknak kerületi kiterjedését; s fölhívja a község előjáróit, hogy ha az ellen ész­revételük van, a kiterjedést hiteles oklevelekkel nyomban bizonyítsák be, és e meghatározást a reá netalán előfordult észrevételekkel együtt jegyzékbe teszi. Ha ellenben a község előjárói a földterület meghatározása ellen kifogást nem tesz­nek ugyan , de a rének a bemondás valósága iránt kétsége támadván — peripheriális felméréshez nyúl, s ebből az sülne ki, hogy a községi elöljárók, a bemondásban olly eltagadást követtek el, melly a bemondott területnek legalább 1/6 részét teszi : a község a reáeső földadónak kétszeres fizetésével büntettetik, a felmérés költségeit az eltagadásra vetemedett elöljárók tartozván viselni. 20. §. Minden pusztának, melly nincsen annyira népe­­sitve , hogy maga egy községet tenne, a községi adóbani ré­­szeltetés tekintetéből, helyfekvés szerint, egyik szomszéd helységhez kell az adókivetésnél soroztatni. 21. §. Meg­lévén a terület állapítva, a rének mindenek­előtt , a teljesen haszonvehetetlen földterület öszvegét, az összes területből levonván, megkülönbözteti, hogy a haszon­­vehető határrészből hány hold van szántóföld, szőlő vagy szilvás, hány hold belső telek, rét és kert, s hány hold erdő, legelő avagy nádas; — a holdakat az egész országban min­denütt 1,200­0 ölével tartozván számítani. 22. §. Ezen megállapodásban a hajdan úrbérinek nevezett birtok összegének felvételénél, az úrbéri táblák, rendezési perek s adórovási összeírások egyik tájékozó adatul szolgál­ván , a község határábani másnemű birtokok összegének be­mondására a közönség azon figyelmeztetéssel szólittatik fel, hogy a határ összes területe meg lévén állapítva, minden el­hallgatás a község terhére esik; mivel mind azon földbirtok, mellynek minemüsége meg nem határoztatik, a legmagasabb rovása szántóföld és rétnek fog számíttatni. 28. §. A bemondások valóságára nézve a rónoknak két­sége támadván, tanukat hallgathat, szemlét tarthat, s meg­állapodását kijelentvén, az ellen a község lakosai közül bárki tehet kifogást, mellyet azonban a rénok csak azon esetben vehet figyelembe , ha a kifogás nyomban, minden haladék nélkül, hitelt érdemlő oklevelekkel igazoltatik. 24. §: A rénok annak feljegyzésébe, hogy ki, mennyi szántóföldet, szőlőt, rétet, kertet, legelőt vagy erdőt bír, nem ereszkedik, (ez az egyéni kivetésre tartozván) hanem csak általában mondja ki, hogy mennyi szántóföldet, szőlőt, szilvást, belső telket, rétet, kertet, legelőt, erdőt , nádast veszen fel a község adórovásába. 25. §. Ez meglévén, miután az, hogy a törvényhatóság mellyik osztályba tartozik, s hogy minden osztálynak hány alosztálya van, országgyűlésileg lett megállapítva, a rének csupán azt határozza meg, hogy a község földadó tekinteté­ben mellyik osztályba soroztatik, és külön külön a szántóföl­dekre, szőlőkre, szilvásokra, külön a belső telkekre s ré­tekre és ismét külön a legelőre, erdőre s nádasokra nézve; és kimondja, hogy mindenik földneműek összege az ország­­gyűlésileg megállapított kulcs szerint, hány krjával fog az or­szágos adónak a községre vetésében számba vétetni, követke­zőleg földadó fejében az egész község mennyi adót fizetene. — Ámbár az országgyűlésileg megállapított adókulcsban a szántóföld, szőlő és szilvás egy cathegóriába, a belső telek, rét és kert ismét egybe, és a legelő, erdő és nádas, szintúgy egybe számíttatott, a hol mindazáltal az egy cathegóriába sorozott földnemek között, például szántóföld és szőlő vagy legelő és erdő között, általában véve nagy különbség van, ott azoknak megadóztatásában külön alosztályzati kulcs vétet­hetik fel. b) H­á z a­d­ó. 26. §. Bevégeztetvén a földbirtok osztályzati összeírása, a rének a házadó összeírásához fog; s e végett tetszése sze­rint kijelölendő meghitelt egyének által , a törvényhatósági tisztviselő közbejöttével, a lakházakat s azokban a lakszobák, vagy bért hozható boltok, tárak, istállók, pinczék, színek szá­mát összeiratja. 27. §. Megtörténvén az összeírás, az országgyűlési kulcs szerint megállapítja, hogy a község házadó tekintetében mely­­lyik osztályba tartozik, következőleg országos házadó fejében a községre összesen milly összeg esik. 28. §. A föld és házadó alól kivételnek: templomok, kév­és dolgozóházak , iskolák és egyéb középületek , temetők s közlekedési utak, és kivétetnek az állodalom kincstárának Baját fekvő javai; de ha ezen javakat vagy bérben, vagy másnemű szerződés szerint mások használják , ezek az élvezett haszon­tól keresetadót fognak fizetni. c) Keresetadó. 29. §. Keresetadó alá tartozik a jövedelemnek minden neme, melly föld, vagy házadó rovatba nem jött; tehát köz­ös magán-tisztviselők , a miniszerektől kezdve az utósóig, ta­nítók, lelkészek, orvosok, ügyvédek, mérnökök, írók, művé­szek, kereskedők, gyárosok, kézművesek, bármi névvel neve­zett segédek, haszonbérlők, fogadósok, szolgák , szolgáló leá­nyok s mindennapi élelmükön felül valami biztos keresetre számítható munkások. Az úgynevezett úri jogok és haszon­vételek, mint például italmérási, hasvágási jog, halászat, va­dászat, vásárjog, nemkülönben, malmok, hid, út, rév-vámok, bányászat , sör- , pálinka-főzés , azok melletti marha hiz­lalás, fuvarozás, szóval a jövedelemnek, jövedelmező kereset­nek s kereseti munkának bármelly neme. 30. §. A keresetadót a rének az országgyűlésileg megálla­pított kulcs szerint egyénileg írja össze, s az egy rovatba eső adózók illetékének összegét egybeadva veti ki a községre, miszerint ez, az egyéni kivetésnél, minden olly egyes cathe­­gdriának , melly nem egyéni jövedelem , hanem osztályzati kulcs szerint taxáltatik, például kézműveseknek , napszámo­soknak adó­összegét, az illető egyének közt feloszthassa. 31. § A tőkék kamatainak megadóztatása szintúgy a ke­resetadóhoz tartozik. Ezek azonban, külön összeírás alá nem jőnek , hanem az illető adós által fizettetnek a hitelező rová­sára, az adókulcsban meghatározott módon és besszámitás szerint. d) Személyadó. 32. §. Megtörténvén e szerint a közvetlen adó minden el­számlált nemeinek összeírása, személyadó fejében, még a köz­ségre eső összes adónak egy tized része , az adó összegéhez hozzá tétetik, s ezen arány az egyéni kivetésnél is akként megtartandó, hogy személyadót csak az fizet, a­ki valami köz­vetlen tárgyilagos, vagy vagyoni adót is fizet; s személyadó fejében mindenki sem többet, sem kevesebbet, mint összes egyéb adójának Vio"®^ részét fizetendi. 33. §. Végre még a közvetett adó nemeiből a rénok ösz­­szeírására, a pálinkakazántól járó, nemkülönben az italmérési s dohányárulási adó tartozik , de ezek a közvetlen (direct) adótól különösen lesznek sommázandók , s ezeknek elseje az egyéni kivetésnél is az országos rénok által meghatározott mennyiségben hajtatik be; a két utóbbiak pedig községenként külön összegekben határoztatván meg a rónok által, szemé­lyenként az egyéni kivetésnél fognak feloszlatni. 34. §. A rónok ekként az összeírás alatt levő községre esendő minden adónemeket egybefoglalván, a rovatos táblá­zatba, úgy az összes adót, mint egyes rovatainak összegét, a keresetadót cathegóriák szerint egyénenként, szintúgy az ital­­mérési és dohányárulási adót, szám és cathegória szerint, a pálinkaadót pedig egyenként is beiktatja, a táblázatot kir. városokban két, egyebütt három jegyzékben elkészíti, s a tör­vényhatósági tisztviselővel s községi bíróval és jegyzővel alá­íratja. 85. §. Ezen törvényhatósági és községi tisztviselők azt, hogy az összeírás előttük ekként történt legyen, aláírásukkal bizonyítani, hivataluktéli elmozdítás terhe alatt, köteleztetnek, mindaz által ha észrevételeik forognak fenn, azokat az összeírás­hoz csatolhatják, s ezt aláírásuknál is megjegyezhetik. 36. §. Ezen kifogási és észrevételi jog , bármelly illető községbeli egyénnek is megengedtetik , sőt ha ki magát az összeírás által igazságtalanul terheltetve érzi, észrevételeit az összeírásnak törvényhatóságilag történendő átnézése előtt oda is benyújthatja, s b­ántoki véleményét a közgyűlés határozati­ig kijelentendi, és igazságszerinti tekintetbevétel végett a pénzügyminiszerhez felterjesztendi. 37. §. Miután minden községnek adója a fontrerit módon, a pénzügyminiszer által megállapittatott,­­ a törvényhatósághoz és országos adótárnokokhoz behajtás végett lakulhatett, az, adótárnokok magukat a községenkénti adóbehajtásban csupá­n és egyedül ehhez alkalmazandják, s az egyéni kivetésekbe nem bocsátkozandnak. 88. §. Mindazonáltal, ha a községi adószedők által, de összes adóilletőség az év folytában az adótárnáknak be nem szolgáltatott, a decemberi adószedés alkalmával köteles az .

Next