Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-09-17 / 163. szám
Vasárnap '5" Weyereki». 1 lap milnen » . feluíi ti«én Félévi előfizetés a’ két fmreslan hízhszhordással barit. nélk. 6 frt 30 kr., a iiadóhivatalból elberdva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor külilvft 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pesten. szabadsajtá-utczai szabadsajtdudvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min 163. PESTI HÍRLAP September 17. 1843. 4*e. — ki »wtf. ki»*dalenyka '» egyéb kif. tarte»ílyekba küldetni kívánt pété. iránt a' mefrefiddés c*ik béen és féposta-hivatal útján történhetik* Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’* egy ■'s 4-szer hasábozott apró betöjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a’ kettős hasába sorért pedig 10 pengő kr számittatik. Előfizetési felhívás a „Pesti Hírlap 44. évi october 1-je napjával kezdődő évnegyedi (october-decemberi) folyamára. Előfizetési dij Budapesten házhoz küldve 3 ft 45 kr, a kiadóhivatalból elhordva 3 ft 30 kr., postán hetenként 6-szor küldve 4 ft 30 kr, kevesebbszer küldve 4 ft 6 kr pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten, a kiadóhivatalban (szabadsajtó-utcza, szabadsajtó udvar 583. sz. és minden kir. postahivatalnál. Hivatalos rovat A „Közöny“ után Nádor ő fensége a belügyminiszer előterjesztésére a honvédsereghez a következő kinevezéseket tette: A 6-ik zászlóalljhoz: hadnagyokul: Péchy József, Haraay Frigyes, Szabó Sándor, Balogh Kálmán, Kőrössy Imre, Zucskal Antal. Főhadnagyai: Szalkay Gergelyt segédtiszti minőségben. Az 5 ik zászlóalljhoz: Hadnagyokai: Csaplár Mihály, Lehóczky János, Vincze Frigyes, Nagy László, a 8 dik zászlóalljhoz. Hadnagyokai: Pozner Lajos, Ujfalusy Imre , Borsiczky Antal, Forster Zsigmond. — Szinte ő ugyanazon minister előterjesztésére a nemzetőrséghez nevezte ki. a) Gyalogsági őrnagy- és parancsnokokul: Szatmármegyében Pongrácz Lajost, Középszolnoka megyében báró Egloffstein Bélát, Tordamegyében b. Kemény Farkast, Borsodmegyében b. Vay Lajost, Krasznamegyében b. Huszár Lajost, Szabadka-városban Ferenczi Albertet, Turóczmegyében Lehóczky Józsefet, Udvarhelyszéken Móricz Dénest. b) Parancsnoki segédekül: Somogymegyében őrnagy Zichy László mellé: Vogrolics Sándort, Sáros megyében gróf Haller Ferencz mellé: Keczer Sándort, Somogy megyében gróf Festetics Miklós mellé: Igmándi Ignáczot, Gömör, Borsod és Heves megyékben őrnagy Dick György mellé: Pongó Józsefet, Tolna megyében őrnagy Perczel Miklós mellé: Perger Sándort, Sz.-Fejérvár városban őrnagy Zuber Antal mellé: Folting Alajost, Baranya megyében Schulzer István, őrnagy mellé: Koszits Szilárdot, Kraszna megyében b. Huszár Lajos mellé : Mihalcz Eleket. — Ö főnek a belügym. előterjesztésére Bertalan József lemondását elfogadván, ugyanannak nyugdijába viszszalépése mellett az őrnagyi czim meghagyatik. — Kapuvári János 38 darabból álló fegyvergyűjteményét részint kiosztás, részint a muzeum részére ajándékozta. — A hadügyminister az 1848 . 23. t. sz. 28. §-ának foganatosítása végett rendeli : 1) Hogy a főhadkormányzók és illetőleg a katonai választott bíróságok (Judicia deligata miltaria) hivatalos eljárásaikra nézve magukat a fentebbi törvény értelme szerint kiszabott határok közt tartván , ezentúl a nyugalmazott tisztek és katonai hivatalnokok irányábani eljárásokra viszonylag , minden bíráskodás ágait illető beavatkozástól magukat megóvják. — Ezen rendelet különösen a munkácsi vár palánkossairól is (palánkroten) — kik egyáltalán semmi katonai kötelék alatt nem állanak, és mint illyenek világosan a polgári törvényhatóság alá tartoznak — egyaránt értendő. 2) Valóságos szolgálatban álló katonai egyének ellen támasztandó s dologi jogot tárgyazó polgári keresetek , hivatalos elintézés végett egyenesen az illető polgári hatósághoz utasitandók. — Rambauer Róbert, D ánoki Samu és Fabricz y Ferdinand honvédek foglalópénzekből az elsők 15, utóbbi 5 fiát hagytak a hon javára. — A nemzetőrségi országos tanácshoz fogalmazóul: Nádasi Ferencz, számvevő segédekül: Gruber Lipót, Grösztenberg Ferdinand és Mayer Dávid neveztettek. — A keresk. minister Hoffmann harminczadi írnokot e minőségben a bécsujvárosi harminczadhoz tette át. Adjátok nekünk a legmetszőbb szót, mind csekély, hogy vele ez alávalóságot megbélyegezzük. A képviselőház megrendült, eliszonyodott ezen árulás hallatára. Kunos fájdalmában az éjféli ülésben hívta fel a nádort végre, hogy elárult ügyünk vezérletét vegye által. A nádor még ma indul az ellenség ellen. Nem különös dolog-e? A fejedelem körében ármányt szőnek ellenünk s a magyar elárulja a magyart, midőn a habsburgi háznak egy magzata száll síkra ügyéért. Egyébiránt azt bizonyítja vele, hogy hiv a nemzethez , s önmagához. Mert nádorunk ő. Mert a mint a márcziusi napokban önállásunk kivívásában egy főtényező volt, azonkép kell most, hogy erejének öszvegét mérlegbe vesse a haza megtartásáért. A nádor teljesiti tisztét, előljár. És a ki hiv, távolban és közelben, ne követné őt utósó emberig, ha kell ? —a— Nem hivatalos rész. Pest, sept. 16-án. Históriánkban egy név álla, többi között, tisztán s a hazafiság érdemlett tekintélyében: a Teleki név. Férfiai elmondhatók a költővel: „Teremt az isten több magyart, Mig a világ, mig napja tart, Ha mink is elfogyánk !“ És a ki egykor e kornak történetét hondja, mai lapunkban adatot talál egy emberről, ki e nevet viseli s a fájdalom kinját fogja érezni, miként mi érezzük, hogy kiben bizzunk már. És ez árulás, mellyet Teleki Ádám elkövetett, szinte kétségbeejtő. Betelt, hogy a magyart senki sem gyilkolja meg, hanem önmaga gyilkolja meg magát. Sok árulást láttunk a világban , de illy alakban és compositióban aligha láttunk még. (Az osztrák ministérium emlékiratának folytatása.) A magyar ministérium még május hó elején kérte ő felségét, rendületet küzeni Magyarország s az azzal egyesült királyságok négy főparancsnokságához az iránt, hogy az 1848- diki III-ik törvényczikk 6 dik és 8-dik §-át akként értsék, miszerint a Magyarhonban létező katonaság a katonai határőrvidéket is ideértve, minden parancsot és rendeleteket kizárólag csak a magyar ministérium útján fogadhat el. Május 19-kén a magyar hadminister az erdélyi főhadiparancsnokot felszólította a magyar ministérium rendeleteinek teljesítésére, noha Erdélynek Magyarországgal egyesülése még megállítva nem volt, és az erdélyi hongyületnek épen tanácskozási tárgyai közé tartozott. A horvát és szlavóniai királyságok ellen intéztetett, hogy június 5-kére tövényesen egybehívott országgyűlések feloszlassák. Maga a bán személyes megjelenésre Innsbruckba hivassák, sőt tábornok Hrabovszky báró által június 8-kán báni méltóságából elmozdíttassék. Mihelyt a Bécsben lévő hadministérium az ő felsége által megadott alkotmányos alapelvekkel öszhangzó rendezésekhez fogott, és az udvari főhaditanácsnak régi alakjábani megszüntetése lehetségességön , a magyar ministérium ezen régibb udvari hivatalhelynek felelős ministériummá átváltozását tüstént úgy magyarázta, miszerint e lépés által a hadikezelésnek a monarchia központjábani hatékonysága korlátoltabbá vált, s jelesen a határőrvidékekre minden befolyása megszűnt, noha az illy magyarázat szöges ellentétben állott 5 felségének április 10-kei rendeletével, melly a magyar ministériumnak kötelességévé tette volt, a katonai határőrvidéknek régi alapszerkezetét illetetlen hagyni. Továbbá a magyar ministérium kieszközölte 6 felségének junius 10. és 15 én költ parancsolatait , hogy a magyar sergeknél megürült törzstiszti és tábornoki hivatalok a magyar hadminister ellenjegyzése alatt töltessenek be , és a magyar csapatoknak elhelyeztetése benn ez országban, szintén e ministertől függjön, mi által a birodalmi összes sereg egy rége, valamint az a feletti rendelkezhetés nevezetes csorbát szenvedett, s katonai erejéből sokat vesztett. A haderő vezényletébeni szakadozottságnak kedvetlen előjelei, — fájdalom! — már is mutatkoztak abban, hogy a mai Frigyes zágrábi gyárministérium a szárd és más olasz hatalmakkal a háború alatt, a magyar seregeknek visszahivatásáról és azon feltételekről beszélett , mellyek mellett fogna egyedül megtörténni az ujoncz állítás és a katonai segédnyujtás. S valóban a magyar ezredek sorai naponként gyérülnek, és már 1850-ben, midőn t. i. az 1840 ben felesküdt katonák szolgálati ideje kitelend, a magyar ezredek felosztása, vagy szembetűnő apadása előre látható. A pragmatica sanctió által összekötött népek és állományok egységére s testvériségére még aggasztóbban hatottak a magyar ministériumnak és a Pesten összegyűlt törvényhozásnak közelebbi tettei. A ministérium 200 ezerből álló sereg kiállítására eszközölt felhatalmaztatást: ez olly erő, melly az országvédelem vagy a belső felkelések s lázadások elleni utalom mértékén sokkal felül rúg. A ministérium illy intézkedése még jóval fenyegetőbb szint vált, ha azon politikával összevetjük , mellyet a ministérium a frankfurti parlament és a bécsi ministérium irányában követendőnek vallott be. Nem kevésbbé fenyegetők, állandó balkövetkezésüek és a monarchia egységét veszélyeztető eredménynyel járók a pesti országgyűlésnek az új magyar sereg alakítása módját illető határozatai. Egy csoport törvényes rendelet, különösen magyar parancsszavakról, a császár czím megemlítése nélküli a zászlóesküről, válaszfalat emelnek azon hadnépek közé , mellyek eddig valódi testvériséggel osztoztak a jó és balszerencsében , s minden méltányos ok nélkül, sőt a katonák hangulata daczára , a seregbe meghasonlást vonnak, és a századok dicső traditióval szakítanak. Oíg határozatok és törekvések után, a hadintézmények és haditörvények öszhangzása, valamint szintén a különböző seregosztályok eddig is követett egybeolvasztása nélkül, nem lehet többé szó egy osztrákcsászári s vele egyesült magyar királyi seregről; pedig a múlt pozsonyi országgyűlés törvényeinek határozataiból az nem isoly, hogy a magyar hadminiszer a hon védelménél többet vegyen magára, és e törvényczikkek semmi pontjában nincs említés arról, hogy megszüntessék hatásköre a bécsi udvari főhaditanácsnak, mellynek helyébe később a bécsi hadministérium lépett. Azon lépések , mellyeket a magyar finánczkezelés áprilil ikétől, t.i. a pozsonyi országtörvény megerősítésétől fogva tett, az osztrák és magyar ministérium közt fenforgó sérelmekre, tévedésekre s összekoccanásokra vezető okoknak hoszszú sorát foglalják magukban. Legyen szabad néhányt e tények közül itt közleni. 1) A Magyarország pénztárában találtatott pénzösszeg a bécsi központi kezelés hozzászólása nélkül, s úgy a magánosok iránti kétségtelen kötelezettségeknek, mint a birodalmi pénztár követeléseinek tekintetbe nem vételével, elfoglaltatott, s akként tárgyaltatott , mint a magyar finánczkezelés sajátja. A régi kormány semmi activ hátralékai, mellyekért a kiadások a reszfinánczia által hordoztasak volt , vissza nem fordittattak. 2) 120.000 foritnyi összeg volt a pesti sóhivatalnál dohányvásárlatok kifizetésére szánva, s minthogy e pénzt a magyar finánczminiater átvette, a bécsi finánczkezelés zavarn jött a kötmények szerinti dohányár előállítására nézve. A budai főfizető helynél 200,000 forint , melly mint a márczius hónapra eső feleslegösszeg, Bécsbe vala rendelve , továbbá a Budára küldött ezüst-pénzért visszafordítandó 150,000 forint, nem küldettek át a központi financziába. 3) A központi financzia által egyes bányáknak nyújtott előlegezések, mellyekért a visszapótlásnak bányaterményekben, vagy aktiv követelésekben kellett volna történni , nem egyenlittettek ki. Továbbá 94,000 forintnyi s a birodalmi köztár számára vert rézpénz letartóztaték, s Károlyfehérvárból még Erdély egyesítése előtt, t. i. junius 3-án 20 ezer arany, melly Bécsbe vala küldendő, elfoglaltatott. 4) Az osztrák dohányraktárok megszüntettek, a temesvári dohánygyár, mert státusregie-ben folytattatott, eltöröltetett. 1848 évi junius 1-től kezdve, az osztrák dohánygyártmány sport o mázsájától a bevételkor 15 forint vám követeltetett, olly magas ár, melly mellett a bevétel lehetetlenné válik. 5) A Bécsben levő finánczkezelés daczára, a magyar finánczminister az osztrák czukor-raffineriákban a gyarmati czukorból készült czukorlisztre 4 forint vámot vetett egy nettó, és a syrupra 1 forint vámot egy sporco mázsára. 6) A folyamok hajózásában is gázok és zavarok történtek. A dupahajótársaság a (ráczok által) tőle elvett hajókért kárpótlást nem nyert, az aldunán megszűntek összeköttetései, a Dráván magánhajók, hozományaik miatt letartóztattak, s csak külön előterjesztések és hosszas halasztás után nyert figyelmet a kereskedők kérelme , s bocsáttatott szabadon az áruvitel. 7) Még aggasztóbbak voltak a monarchia nyilvános hitelét , pénz- és bankügyeit érdeklő szabályok. A magyar finánszminister az osztrák nemzeti bank szabadalmának daczára, 12 és 1 millió papírpénzt ad ki. Az öszszes státusadósság egy részének átvételére, az ápril 7-kén tett felszólítás daczára, mostanig is semmi nem történt, bár alapos ellenvetése részben nem hozathatik fel. Legközelebbről a Magyarország és a német-osztrák tartományok közlekedésének új akadálya vettetett azon rendelet által, melly tiltja az osztrák-német tartományokba egyszerre 500 forintnál több ezüstpénzt kivinni. A pénzláb egységénél és az osztrák nemzeti banknak a magyar hitelvállalatokkal szoros egybeköttetésénél fogva, ezen lépés előreláthatólag veszélyesebb ugyan Magyarországra mint az örökös tartományokra nézve , de fájdalomra gerjesztő a magyar fípánczministériumnak ez által nyilvánított iránya, melly a pillanat minden lendületeinek magát átadta, és az Ausztriávali baráti viszonyt semmire sem becsüli. Végre említés nélkül nem maradhat a rendes közlekedési eszközökre bízott magánpénzeknek elvétele , minő p. o. a Diamantiás küldeményének letartóztatása , mert illy esetek vagy az önkény vagy a ren-