Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-19 / 191. szám

Csütörtök np minden nap , hétfőt kivéte. Fé­l évi előfizetés a’ két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. 6 frt 30 kr, a' kiadóhi­­vitalból elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, -i-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­­teni, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban SIS. u. a. a' kiaddhivatalban, egyebütt min­ K0NwV-2í) 191. HÍRLAP, October 19.1848. den k. postahivatalait. — Az ausztr. bírod*" lomba*s egyéb kü­lt. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a' bé­­csi cs. főposta - hivatal utján törtesketik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek. ’» *jy 4-szer hasábozett apró bettlitt serért, vagy ennek helyéért 5 pengő ki, a’ kettfa ha­jóba Kiért pedig 10 pengő ki­sámítunk. -n Hivatalos rovat. A Prágában fekvő nádorbuszárainkból egy félszázad át­hatva a honszeretet forró érzetétől, több helyeken nagyszámú ellenálláson vitézül áttörve, veszteséggel ugyan, de mégis a hőn szeretett övéikhez hónuk megmentésére . Magyar ha­zánkba szerencsésen elérkeztek. Vegyék azért az egész félszázad lelkes vitézei a honvé­delmi bizottmánynak a haza nevébeni elismerését s szives köszönetét. Minek következtében addig is, mig minden vité­zeit kellőleg megjutalmazhatná e haza, a honvédelmi bizott­mány az említett félszázadban következő előléptetést tett: Sréter Lajos százados őrnagygyá s a Pozson megyében alakuló Frangepán-csa­pat vezérévé; Dessewffy Dénes alszázadossá s az átjött század parancsnokává; Szentpétery Sámuel és Lázár Sándor őr­mesterek pedig hadnagyokká neveztettek ki. Budapest, oct. 16 án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, elnök. — Midőn az országos honvédelmi bizottmány Irányi Dániel teljhatalmú kormánybiztosnak a gallicziai szélekről fe­nyegető rabló-betörés ellen tett sikeres előrendeléseit és gondos utóintézkedéseit egészen helyeselné, kedves köteles­ségének ismeri Irányi Dániel kormánybiztosnak lelkes cse­lekvősége , eszélyes intézkedései és mindenben erélyes eljá­rása felett azon méltánylását kifejezni, mellyel a polgári ér­demeket tisztelni minél komolyabbak a pillanatok, annál szen­­tebb kötelesség. Patt, oct. 17. 1848. az országos honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos, elnök. — A honvédelmi bizottmány részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Hodzsa hivatalától elmozdított Verbicza sz.­­miklósi lelkész, mint bebizonyított bujtogató és néplázitó, czinkos társaival Sturral és Harbánnal együtt, mint hon árulók és a hazára, honpolgárokra , közbátorságra nézve veszedel­mes emberek, Magyarország polgárainak sorából ezennel ki­töröltetnek, s egyiktől-egyiktől öt­ven pengő forintnyi dj mel­lett , minden hatóságoknak és egyes személynek is , ha ma­gokat Magyarország határain belől mutatni merik, elfogatá­­suk, vagy akármi módoni kézrekeritésök szoros és polgári kötelességévé tétetik. Budapest, oct. 17-kén 1848. Az or­szágos honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, elnök. — A Köslöny 114. számában, f.h. 1. felszólittatvák a hon­véd zászlóalijakhoz tartozó tisztek, hogy késedelem nélkül zászlóalljaikhoz siessenek, s mégis olly kellemetlen tudósítás érkezett a nemzetőrségi tanácshoz, hogy a tisztek még sem jelentek meg rendeltetésük helyén, nevezetesen a Munkácson alakulandó XXI. zászlóalljnál még egy tiszt sem jelent meg ; ezennel közönségesen minden zászlóal­jukbeli tisztek felszólít­­tatnak, hogy haladék nélkül rendeltetésük helyén megjelen­jenek, mert a­ki 10 nap alatt ezen rendelet közhízrététele után ott meg nem jelenend, kivévén a külföldről jövőket, a honvédtisztikar névsorából kiterültetik. Ezen rendelet végre­hajtására a zászlóalljak alakításával foglalkozó felügyelő törzs­tiszt, nevezetesen Munkácson Földváry Lajos őrnagy ur, fel­­hatalmaztatik. Pest, oct. 16, 1848. Nádosy Sándor ezredes. — A győri honvédzászlóalljhoz kinevezett tisztek, tiszt­­ségök elvesztése alatt ezennel felszólittatnak, hogy rendelteté­­sök helyén Győrött, öt nap alatt okvetlen megjelenni múlhat­­lan kötelességüknek tartsák. Az ország minden hatóságainak! Az ország minden részeiben magyar hadügyminiszériumi uti­­levél vagy illy rendelet nélkül szerte barangoló külföldi kato­naság azonnal lefegyverkeztessék, és további rendelkezésig mint hadifogoly tekintessék, élelmezésük­ és szállásolásukról a hadügyministérium gondoskodván, miért minden illyes lefegy­­verkezésekről oda jelentést tenni a hatóságok utasittatnak. — Pest, october 16 -án 1848. — A honvédelmi bizottmány, I.Kossuth Lajos, elnök, — Kinevezések a hadseregnél. A hon­­­véd 33. zászlóalljhoz őrnagyai: Pethefi Vilmos, száza­­­dos a 2. h. zászlóalljnál. Ugyanoda századosoknak : F­ö­l­d­­?v­ári Albert és P­u­s­k­á­s Fer. 2. h. z. főhadnagyok s .Mártonfi Zsgmond, hadügyministeri segédtiszt s f. h. iá 26. h. zászlóalljnál, Balásházi Mih. fh. a 6. zászló­jáénál, Jelencsik Imre fh. a 37. sz. gy. e., Koncsek­­Ágost. fh. az 53. sz. gy. e. — A honvéd 14. zászlóalljhoz szá­zadosul : b. Villányi Lajos fh. az 52. sz. gy. ezredben, s­omogymegyei n. őrs. őrm. Somsich mellé segédtisztül, mint m­adn. Kelemen Lajos m. aljegyző. — A 34. zászlóallj­­n­oz őrm.­én parancsnoknak : Z­á­k­ó litván képviselő s n. Trs. százados Századosokul »Száz Mih. v. fh. és sóhiva­­jftli ellenőr, Damaszkin György 8. hv. 7. a százados, Zertzky Józs. nyugd. százados, Szabó Józs. 13. hv. . fh. számfeletti, S­á­n­t­h­a Péter 22. hv. z. a. fh., L­a­­tinovics György n. őrs. százados. — Zamplénmegyé­­ben n.őrs. őrnagy s zászlóallji parancsnoknak: Madarasai Miklós v. fh.—Tolnamegyei n. őrs. őrm. Csapó Vilmos mellé segédtisztül mint hadnagy: Nagy János n. őrs. tiszt. — h­armegyei n. őrs. őrn. Marsó Imre mellé segédtisztül mint .Hadnagy: Papp László.— A 26. hv. zászlóalljhoz l­ső lázadosul: Hrabetsy Miksa 34. i. e. százados. — Az úgynevezett „Z­r­i­n­y­i“ csapat rendes , 35. számu honvédi zászlóalljá alakíttatván, főtisztikara következő : Századosok : B­a­n­g­y­a Józs., Kovács Fer., R­o­s­t­y Istv., A­n­­d­o­r­f­i Kár., F­r­i­c­k­e Kár.­­— Főhadnagyok : Csapó Pál, Rosenfeld Henrik, Somogyi Józs., Vei­s­z Jakab, Randi Józs. és V­e­s­z­e­l­y­i Ede. Nem hivatalos rész. Pest, oct. 18-kán. A Tausenau által közzétett levelek legszebbike Cilis­ből veszi eredetét, és eept. 14-én kelt, tehát Jellachiehnak a Dráván átmenete után két nappal. Ebben az osztrák alkotmány­ozó gyűlésnek még szo­rosabb megfenyítése igértetik , mint a­hogy szándékozott a pesti demagógokat Julietta grófnő nagy mulatságára megtánczoltatni Latour onklinak unokaöcse, Rodein őr­nagy úr. Talán vesszőt is futtattak volna a bécsi álarczos jacobinusokkal vagy­is a baloldallal. Legalább a cillii levél hangulata igent mond, és irgal­matlan. Minthogy az olasz ármádia néhány tábornokairól is a leggyöngédebb kimélettel szól, czélszerűnek tartom e levelet egészen közölni, mert nem árt tudni: minő szel­lemű emberekből állott Jellachich összeesküvése s m­egboldogult Latour gróf pártja ? • „Kegyelmes úr! Belső ösztön súgja, hogy még ma írjak nagyméltó­­ságodnak, mert előre látom, miként mielőbb a tartomá­nyoknak kell sietni a jó ügyet Bécsben támogatni, mert különben a monarchia össze fog omlani. Hogy a segély sikerrel történhessék, szükség a katonai parancsnokság élére erélyes férfit állítani. Az öreg beteg Nugent nincs itt. Ó, ha itt volna is, épen semmire sem való, mert egy félbolond sok tervekkel s jellem nélkül. Spannol gróf szintén öreg, nyavalyás és csalfa, mint szár­mazása. Pálfi még ostobább, mint bátyja ura. Mit segithetnek illy ficzkók rajtunk, ki csatlakoznék hozzájok? Adjon kegyelmességed nekünk egy Gyulayt, egy Weldent, s bocsáttassák el nyugpénzzel a haszontalan Nugent. Ha ekkor önt veszély fenyegeti, rögtön Bécsben termünk mi, harminczezer men­­dek, kik mind olly vitézek vagyunk, mint a Kinskiek, kik a mi honfitársaink. Majd megmutatjuk az aulábani népsöpredéknek, hogy ki az úr a háznál, s majd elnémítjuk a birodalmi gyűlés bal­oldalát, ezen nyomorult álarczos jacobinusokat. Én rövid processust csinálnék az aulával. Becsukatnám a kapukat, a kijáráshoz vezető utczákat barrikádok­­kal raknám meg, a közel fekvő házakat s a szemben eső ablakokat katonailag tartanám elfoglalva, s mi­dőn mindazok, kiket meg kell tanilni, már együtt vannak, e söpredék-embereket éhség által tenném semmivé. Van­nak Bécsben becsületes gondolkozásu férfiak, s többen mint hinnők. De nincs erélyes vezérök, mig a mindent felforgatók, mert semmit sem veszthetnek, könnyen te­szik ki magokat. Ha Gyulay fog a vezér lenni, s kegyel­­mességed nézeteimet helyeslendi, még többet hathatok, s akkor viszont fogok írni. Cik­i, sept. 14-kén 1848 —g­.“ Az őszinte tábornoknak belső ösztöne csakugyan el­találta , hogy a tartományoknak Bécsbe kell sietni a jó ügy támogatására. Ez meg is történt, azon csekély különbséggel, hogy a tartományok mást képzelnek jó ügynek. S mi örömmel látjuk, miként Brünntől, Linz-Salz­­burg­ és Gratzig mindenünnen önkénytesek vonulnak Bécs védelmére s a camarilla széttiprására. Sőt a cillii őszinte tábornok úr orra előtt Steiermark­­ban kapott legtöbb erőre a mozgalom. A nép kívánságá­nak Wickelburg kormányzó ur is kénytelen volt enged­ni , s hat­ezer derék steier önkénytes érkezett Simering alá, hogy a magyar táborral és a bécsi mobil nemzetőrök­kel egyesülve, megsemmisítsék Jellachich seregének ma­radványait , ren­dreutasítsák azon osztrák tábornokokat, kik a reactióval kezet fognak, és a derék Bécset a pánszláv törekvések ellen megvédjék. —m— Bécs, oct. 16-kán. A dolgok mindennap más fordulatot vesznek. Bécs népessége, úgy látszik, valamint nagyszerűen fel tud lobbanni, úgy a feszültséget zsibbadás nélkül csak igen kevés ideig állja ki, ha a tűz folyvást nem ápoltatik. Csalhatatlan dolog, hogy ha seregeink folyvást ha­ladva túllépik a határt, s Bécsig nyomulnak az ellenség után, Bécset még olly hangulatban lelik , hogy onnan minden erő velük egyesül Jellachich ellen, s a siker nem kétséges. Azonban seregünk vezetői sem a Bécsben létező erő- ,,­ről, sem annak csatlakozásáról biztosítva nem voltak, kö­­­vetkezőleg tettek volna egy lépést, melly akkor jól üt ki, de egyszersmind ha számításuk meghiúsul, egy ország jövendőjét sülyesztheti el. Azóta a magyar hadsereg diplomatizál, a bécsi nép nagyban készületeket tesz, de részint a magyarok kése­delme , részint a birodalmi gyűlés határozatlansága, ré­szint a bécsieknél­ olly hirtelen beálló kedélycsillapodás okozza , hogy, habár a magyarok bejövetele iránt nagy a lelkesedés , de a harczias szellem sokat csillapult, s azon sereg, melly a magyar erőhöz csatlakoznék, alig volna fele annak, mit tegnap még bizonyosnak állitanak. A birodalmi gyűléstől nincs mit várni. Az olly ele­mekből állván, mellyek tulnyomólag más érdeküek, mint a mieink, neutralitásra van kényszerülve, nehogy saját kebelében bajt támasszon. Különben is törvényes téren kénytelen maradni, nehogy atról eltérve, kész ürügyet nyerjenek sokan elvonulni, s a parlament tettleg fel­oszoljék. A birodalmi gyűlés utal a bizottmányra. Ez félénkebb a diaetánál. Határozni a magyar benyomulás kérdésében nem mer, noha csalhatlanul óhajtaná a magyar sereg megjelenését. Az országgyűlési bizottmány kebelében több nézetek uralkodnak e kérdés körül, mellyeknek min­­denikében egyaránt jellemző az, hogy a magyarok be­nyomulását mindenik helyesli, de egy sem állítja , hogy a harcz, melly innen támad, közös ügy velünk. Szólnak benyomulásunkról, mint szives szomszédi engedélyről, mit örömest adnak. Magyarország azt nyilatkoztatja: mi tartozunk irá­nyotokban azon lovagias kötelességgel, hogy segít­­ségtekre menjünk. Ők azt mondják: Itt van, verjétek meg Jellachich se­regeit, s ha tetszik, még Auerspergét is, saját földün­kön, mi szívesen engedjük. Egyik azt mondja félő embereik közül, ha a magyar sereg Jellachich megsemmisítésére benyomul, teljesen jo­gos tettet követ el, mert Ausztriának kötelességében áll vala, vagy Jellachich betörését akadályozni, vagy őt le­fegyverezni , s ha nem tette, feljogosította, mint ugyan­azon birodalom népét, hogy benyomuljon. Osztrák földön magyar és horvát sereg közt különbség nem lehet, ha a Jellachich benyomulását ellenséges inváziónak nem tekin­tette Ausztria, nem tekintheti a magyarokét is. Másik úgy okoskodik: ha a magyar sereg benyomul, Ausztria ezt bevégzett ténynek veendi, ezért cselekedjék Magyarország egészen nézete szerint, ha úgy látja, hogy érdekeinél fogva meg kell még most Jellachich seregeit semmisíteni, mielőtt erősödhetnék, a határátlépés ne le­gyen akadály czéljaiban, ellenkező esetben foglaljon a határon defensív állást. Volt, ki azt mondja: Bécs, midőn e hó 6­kán feltá­madt Magyarország elnyomatása ellen, s megakadályozta a Jellachich seregeinek erősítését, megsemmisítette a reactió fejét. Ezt tette, nem kérdezve minket. Tegyünk mi is, mint érdekünk sugallja, lovagiasságunk követeli, így állnak dolgaink a birodalmi gyűlésen s annak bi­zottmányánál. Ebben fekszik a veszély Bécsre s ránk nézve is. Mert mig ez által a nép, megfosztva minden erkölcsi támasztól, lehangoltatik s csüggedésre kényszerül, Bécs körül az ellenséges sereg mozdulatai s távolabbi körül­mények mindig aggasztóbb szint öltenek magukra. Auersperg és Jellachich seregei gondosan kerülnek minden összeütközést, azonban mindinkább igyekeznek a közlekedési vonalakat hatalmukba keríteni. Olmütznél — mint halljuk — tekintélyes sereg egyesült már. Világos, legalább minden arra mutat, hogy Bécset nem megtámadni vagy ostromolni, de bevenni akarják — bi­zonyosabb után. Ezt a nép érzi, s ezért nyugtalan, támadást is keres, tegnap is két álgyat foglalt el Schönbrunnál. Mondhatom, csehül vannak a szegény bécsiek , de csehül vagyunk mi is. A lehetőségek már most ezek. Ha a magyar sereg puszta uralomra szorítkozik a ha­tárokon, akkor Bécset körülveszik, a Dunáni közlekedés már­is meg van akasztva, s Bécs a legborzasztóbb kiéhe­zésnek van kitéve. Ekkor vagy ki kell rontania , vagy megadni magát. Ha Bécset legyőzték, az összes elő fordulhat Magyar­­országnak, s habár azzal olly könnyedén nem bánhatnak, mindenesetre jövendőjét kétségessé tehetik. Ellenben , ha a bécsi erő teljes elszántsággal még most támadó harczra tökélné el magát, a magyar sereg­gel egyesülve a Duna két partján uralkodhatnék, s Bécs biztosítva lenne a Magyarországgal­ nyitvatartott össze­köttetésben. Így van a két nép sorsa szorosan egybefűzve, egymást együtt menthetik meg, most és jövendőben. De kik Bécsben hivatva vannak a dolgok élén állni, ezt nem akarják így látni, igen örömest látnák , ha a magyar sereg magára eltakarítná Bécs környezetéből az alkalmatlan sereget, de ezt, a­ki a körülményeket ismeri, őrjöngésnek fogja tartani. Nekünk vagy biztosítva kell lennünk tettleges lépés

Next