Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-20 / 192. szám

t/ Péntek Mujth­aik e‘ táp minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a' két fővárosban házhozhor­­dággal borit. néik. 6 frt 30 kr, a’ kiadóhi­­vitalbtíl elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 1 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten. szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban ti­. tz. a. a* kiadóhivatalban, egyebütt min­ V 192. PESTI HÍRLAP October 20.1848. den k. poatamintala A. — ki auszu. birode­­lemba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kivánt péld. iránt a* megrendelés csak a’ bé­csi cs. főposta-hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­ egy ■ 4-szer hasábozott apró betűsfi serért, vagy ebnek helyéért 5 pengő kr, a’ kattea ha­­nébn sorért pedig 10 pengő kr uimrttiük. 3 '­­ Hivatalos rovat. Hazánk érdekét veszélyeztető cselszövők és árulók egymássali érintkezését és hujtogatásait gátolni, mellőzhetlen szükség lévén, útlevelek használatára nézve, követ­kezők rendeltetnek, s illetően adatnak köztudomásra. 1. Lakásuk helyéről bárhova utazni szándékozók, kivétel nélkül magukat útlevéllel ellátni köteleztetnek. 2. Útlevelek csak olly egyéneknek adhatók, kik utazásuk czélját kijelentik, és a hazára nézve ártalmas kezdeménynek, legkisebb adatok gyanújával sem terhelhetők. 3. Az útlevelek rovatai következők: utazó neve, élet­módja, állapota (t. i. házas-e vagy nem), vallása, születés­­helye , életkora, termete, arcza, haja, szeme, orra, külön­böztető jelei, utazási czélja, útitársa. 4. Az útlevelekben , bármelly rangú egyéneknek adas­sanak is azok, a 3-ik pontbeli rovatok szerint személyleirásuk beiktatandó; ezen szabály az útitársakra nézve is állván. 5. Iparosok, kik vándorolni avagy megkezdett vándor­lásukat folytatni kívánják, ezt, illető törvényhatóságuknál be­jelenteni, s vándorkönyvüket, a hatóságnál­ láttamozás után, érvényesítés végett a belügyministériu­m­hoz felküldeni köte­le­ztetnek. 6. Ezen szabályokban foglalt kellékekkel el nem látott utazók gyanúsoknak fognak tekintetni. 7. Minden városban vagy nagyobb községben, az utasok levelei szigorú vizsgálat alá veendők, hol azok egyszersmind múlhatlanul láttamozandók. 8. Ezen rendelet pontos végrehajtását feltétező helybeli haladéktalan intézkedés, az illető törvényhatósági elnökök­nek szoros felelősség terhe alatt meghagyatik. — Bunyik József, ki magát az alkotmányos rend, csend és a fejedelem által szentesített törvények ellenére az országot rabló csoportjaival megtámadt Jellachich pártos merényeinek alacson eszközéül adva, több bűnös tettein felül, folyó october hó 7-én és 8-án Eszék városában a törvényesen választott ta­nácsot eltörlötte, új tanácsot választott, azt az említett Jella­chich parancsai alá rendelte, s a postahivatalt is megtámadta és azoknak hivatalnokait letette , — ezennel törvényenkivüli honárulónak nyilvánittatik, s mindenki által szabadon elfogat­­hatik,— sőt ennek, élve vagy halva teljesítésére, minden igaz hazafi, a legszigorúbb felelet terhe alatt köteleztetik. Pest, october hó 17-én 1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány. — Kossuth Lajos, elnök. — Vukovits Sebő, ker. biztos folyó hó 12-én kelt hivatalos tudósításával jelenti , hogy gróf Latori, volt osztrák hadügyministernek, Temesmegyében fekvő birtokait elfoglaltatni rendelte. Pesten, oct. 18-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány Nyári Pál, helyettes elnök. — Rendelet. Az eddig herczeg Voronyeczky nevet viselő vadászcsapat 38-ik számú zászlóaljjá alakíttatván, ezen rendelet vétele után tüstént Pestre vonulni siessen. Ezen zászlóaljakhoz tiszteknek kineveztetnek Kapitányokat. Kölgen Ferencz, volt főhadnagy a nemzetőröknél. Aufenberg József volt főhadnagy, Wéber Ernészt, volt főhadnagy segéd­tiszt a nemzetőröknél. Orseczky Antal, Markovics Dénes volt csapatbeli kapitányok. Nem hivatalos rész. Pest, oct. 19-kén. A honvédelmi bizottmányhoz a hazaáruló Latournak ismét egy irata küldetett be, melly minden eddig kézre­­került levelei közt adatokban legkimeritőbb. Egész terje­delmében adni fogjuk közelebbről. E levél futár által küldetett el gr. Latourtól, s e fu­tár már a Gallicziában fekvő sergek parancsnokait meg­járta, s Erdélybe jött az ottani parancsnoknak is megvinni. E levélben megiratik, hogy a cs. k. sergek parancsot vőnek minden oldalról Magyarországba nyomulni. B. Puchner főparancsnoknak külön­ö­­­­s­e­n Nagy-Várad megszállása tétetik­­ feladatául, mert a magyar lázadók — a kormány ► és kamarák— Pestről kizaklatva,könnyen Szegedre vagy Váradra menekülhetnének. A terv, mint most már napfényre jött, ez vola: Jellachich betör Varasdnál, Rott az alsó Drávánál. Majerhofer Szlavóniából elfoglalja Bácsot. Aranyára elfoglalja a Maros partjait. A temesvári várparancsnok a Bánátot. Erdélyből az oláh határőrség s idegen katonaság NI.­­TVáradot. Gallicziából Dukla felől Kassának benyomul Si­ti­monich. Soprony felől Stájerből betör Burich. Karlovicz és Szent­tamásról a szerbek és ráczok. Bécs felől — ha mind­ez nem elég — beront a cseh kés morva katonaság. Ennyi ellenség egyszerre még soha sem indult e sze­­­gény nemzet ellen. Adjuk hozzá még, hogy kebelünkben minden fajokat, szerb, rász, tót, oláh, orosz , szász polgártársainkat nyílt lázadásra izgatás Várparancsnokaink erkölcsiségét is minden oldalról ostrom alá vevék. Saját katonaságunk­­ bejövetelét nemcsak meg nem engedék , de őrvonalt állí­­tanak ellenök , hogy hazájuk védelmére át ne törhesse­nek. így vannak a nádorhuszárok távol Prága környé­kén , így a Koburg-huszárok Oroszország szélein stb. E fölött az idegen katonaságot minden keresett ürügyek alatt itt tartogatták, míg végre ideje lővén a támadásnak, most az illető sergekhez sorozták, utat készíteni a betörő ellenségeknek. A Hartmann ezredbeliek és Schwarzen­­berg dzsidások Munkácsnál gyülekeztek Simonich sergei­­vel egyesülni, azon szin alatt, hogy kivonulnak. Isten az egekben úgy akará, hogy ennyi ármány meg­hiúsuljon, s a bűnöst elérje a büntetés, mielőtt terve sike­rülne. Feltűnő gr. Latour levelében, miszerint az hozatik fel a sergek benyomulásának okául, mert „M a g­y­a r o r­­szágban a törvényes rend teljesen felbomlot­t“. E „cur mihi turbulentam“ féle szemtelen hazugságot, mellyet a királylyal is elmondattak, isten megbüntette. Magyarországot törvényes ministériuma kormányozta mindaddig, mig Jellachich Székesfej­ér­várt megszállotta, gr. Batthyányi el nem bocsáttatott, a nádor meg nem szö­kött az országból, s a híres od­. 3-ki manifestum meg nem érkezett. Ezóta a magyar királynak nincs ministerelnöke, nem nevezett senkit, s az ország gondoskodott kormányzatá­ról, mert kormány nélkül nem lehet. Midőn az ellenség már fővárosunk alatt volt , még a törvényes formák Pesten rendületlen álltak. Vagy talán az ujonczállítás s a magyar bankó nyo­­matása a nagy törvénytelenség, mit Magyarország el­követett ? A magyar király ez országgyűlést a hazát dúló ellen­ség legyőzésére szükséges segédeszközökről rendelkezni hívta össze királyi meghívó levelében: ez pénz és katona. Újonczokat toborzás útján országgyűlés előtt is állí­tott a ministérium — a honvéd zászlóal­jakat, a­nélkül, hogy törvénytelenségnek tekintette volna a király, sőt a felhívás — igen szivrázólag a nádor által íratott az or­szághoz. Magyar pénzjegy 121 millióig már a diaeta kezdetén forgásba indult, a­nélkül, h­ogy törvénytelenségnek vé­tessék. De ha a katonaállítás s pénzjegy-kibocsátás a diaeta határozatából törvénytelenségnek nezetett az uralkodó által, kezében hevert a kész törvényezikk , volt idő elég szentesíteni azt jóval az előtt, hogy az országyűlés hatá­rozat által kényszerült életbe léptetni. E még egy pár hó előtt monarchi­us és törvényeihez tapadó nemzetet egy szóra lehet vala más ösvényre ve­zetni , ha a legszelídebb , leglegálisabb kedélyt fel nem lázítja a nyilvános ármány szemlélete s a kényszerűség érzete. S ki lépett le a törvényesség ösvényéről nyilván és leplezetlenül ? Nálunk a haza legnehezebb napjaiban a királynak törvényes miniszerelnöke kormányzott minden más hata­lom beavatkozása nélkül. Ekkor jött Lamberg gr. kinevezése teljhatalmú kir. biztosul, Majláth kinevezése kir. helytartóul. E kir. rendelet senki által ellenjegyezve nem volt. Ez első sarkalatos megsértése az alkotmánynak. Alkotmányos, parlamenti kormányzatu országban ki hallott valaha rendkívüli kir. biztost, katonai és politicai hatalommal felruházva ? E joga a királynak sincs, annyival kevésbbé másnak. Ez valóságos megsemmisítése az alkotmánynak, melly Caraffa idejében megjárta, de alkotmányos országok törté­netében példátlan és nevetséges vakmerőség. S aztán az 1848-ai alkotmány nem semmisíti meg a nemzet nádorválasztási jogát, a magyar országgyűlés együtt volt, s ha a felség szorosan a törvényes téren akar maradni, a nádori kijelölés megküldése , nem pedig kir. helytartó kinevezése fogott volna lenni tisztében. Hát még mit mondjunk az oct. 3-ki manifestumról ? Azokon, kik e nyomoru irományt késziték, meglátszik a nemesis sújtó ujja, s valóban Mit mondatnak el e hazaárulók a szegény ügyefo­­gyott királylyal, például az 5-ik pontban : „Horvát, Tót és Dalmátországok bánja l. Jellachich József királyi felségünk teljhatalmú biztosa küldetik ki, iá adván neki teljhatalmat és hatóságot, hogy a végre­hajtó hatalom körében azon hatósá­got gyakorolhassa, mellyel e rend­kívüli körülményekben mint kir. fel­sé­g­ü­n­k képviselője fel van ruházva. Melly kir. legfelsőbb hatalmazásunk következtében mind azt a mit Horvátországunk bánja rendelend, in­téz­e­n­d , végezend és parancsoland legfelsőbb kir. hatalmunk szerint intézettnek, végzettnek, s parancsoknak nyilvánitva-------rendeljük és parancsol­juk, hogy b. Jellachich József mint kir. Felségünk telj­hatalmú biztosa által aláirt parancsai iránt mindenekben szintolly hódolók és engedelmesek legyetek , mint a mi­­kép legfelsőbb kir. felségünk iránt lenni tartoztok.“ Ezen parancsolat szerint b. Jellachich, kit a király jun. 10-ki manifestumában — mellyet soha vissza nem vont diplomatice — pártütőnek nyilvánít, méltóságaitól megfoszt, egyenesen magyar királynak decla­­réltatik, s annyi joggal ruháztatok fel, mennyit a nádor kir. herczegre soha sem mertek ruházni. A király alkotmányunk szerint uralkodik, de nem kor­mányoz ; rendeletei csak úgy érvényesek, ha ministerünk ellenjegyezi. A királyság jogai közé : törvények sanctiója, méltóságok kinevezése, adományozás stb. tartoznak, a közigazgatást a felelős ministérium vezeti. A király nem is adhat vala­kt egyéb jogokat, mert mással nem is bír. Már pedig, hogy legyen-e király , s ki legyen ez, ha V. Ferdinánd jogaival élni nem akar, s felbontja a sanctio pragmaticát, nem tőle függ. S mi azon hatóság­, mellyel a magyar király rendkívüli körülményekben fel van ruházva? Ez az erőszak hatósága , a jus fortioris, mert rendkívüli hatalmat törvényeink nem ismernek , nem is­mer az alkotmányosság sehol, így vezette a királyt szerencsétlen környezete a tör­vénytelenségek útjára. S ha a nemzet erőszak ellen erőhöz nyúl, igazolva van isten és világ előtt. Feltámadtak ellenünk I­ s. Ferdinánd nevében álhivei, a mi V-ik Ferdinánd nevében kitisztítottuk az országot a rablócsoportoktól. Uralkodó házunk leginkább vallásosságáról volt híresz­­telve. Lehetséges-e, hogy higyyen valaki istent, ha elhiteti magával, hogy nemzetet illy erőszakosan sodorva a tör­vényes ösvényről ki, el lehessen nyomni, s hogy igazságos isten ezt tűrhesse az égben ? —s.— A derék Eszterházy és a köztiszteletben álló V­e­nt­e­r ezredes urak, hir szerint, azért jöttek Pestre, hogy az igazgató választmánynál minél több katonai erő­nek az aldunai vidékekre mozdítását eszközöljék. Ez a legsürgetőbb teendőnk. A ráczok nemcsak a magyarok, de az emberi érzelem és humanitás ellen támadtak föl. Ők kegyetlenségeikkel szélsőbb végletig mentek, mint az arany hordán sa turkomannakon kívül, az ázsiai vad népek. A­mit Roger a tatárok vérszomjáról irt, azt Rajachich ő­szentségének haramiái híven utánozták. E bősz fajnak meg kell valahára mutatni , hogy a gazdag, a csodás termékenységü földön, többé nem garázdálkodhatnak, s ezentúl bünbarlanggá , a borzalom tanyájává egy óráig sem tehetik azon gyönyörű és kime­ríthetetlen vidéket, mellynek kincsforrásait honunk szá­mos hű, munkás , de nélkülözésekkel küzdő fiai czélsze­­rűen tudnak használni, míg az ő kezeik közt, már min­den végpusztulásnak indul. Aldunai táborainkat hatályos működésre alkalmassá tenni épen most ideje. Jellachich megveretése a ráczoktól elvette a szellemi támaszt, elvette az anyagi segély nagy részét s a siker iránti kilátást. Latour gróf fölakasztatása a pénz, az álgyu és lősze­rek titkos szállításának minden útját bevágta. Az osztrák birodalmi gyűlés s a velünk rokonszenv és közérdek által szorosan összecsatolt germán elem egy garast sem fog az absolutismus bakói, a camarilla vérebei számára paterolni. Rajachich ő­szentsége beszélhet akármilly buzdítón Csernovics főpap erényeiről és Brankovics szenvedéseiről, azért bizony az égből pénz s munitió nem fog hullni. Horvátországnak elég gondja leend saját magára, ki­vált miután a havonként 100 ezerre menő dotátiót a magyar ministérium ezentúl sem fogja a lázadóknak fizetni; az osztrák ministérium pedig többé csupán a lovagias bán szakására alattomos kölcsönzésekbe aligha vegyülend. A bán egyénisége a sukorói ütközet s a feláldozott 12 ezer horvát sorsa után, még a trieszti bankároknál is megszűnt biztos hypotheca lenni. Mayerhorsz úr, mint tudjuk, nem Croesus, és saját zse­­biből vékonyan díjazhatja a zsoldos szerbeket. Az aldunai lázadók tehát e perezben sem magukra, sem idegen segítségre nem támaszkodhatnak. Most van ideje rendbe hozni őket. Annyival is inkább, mert sergünk a győzedelem által lelkesülve van. A népfelkelésre elég hajlam támadt. Kétkedő tiszteink — kiknek egyébiránt száma na­ponként apadt — belátták, hogy csak a magyar ügy diadala mellett van jövendőjük. E tények együtt elég kezességek a sikerre, melly csak akkor lehet teljes, ha hamar történik, mert már a hideg őszi idők kezdenek előállani, s a tábori élet három vagy négy hét múlva rendkívüli alkalmatlanságokkal fog járni. Óhajtjuk, hogy különben kedvelt vendégeink , Esz­­terházi és Vetter, minél előbb s minél több kilátással a

Next