Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-01-04 / 255. szám

Hitelesnek állított hír szerint ugyanis a császári had­seregek mindenütt erősen toborzanakk, és minden fegyver­fogható férfit arra kényszerenek, hogy magának a dicső­ség mezején hősi halál által halhatlanságot szerezzen. Azonban mindnyájan tudjuk , hogy igen sok most a szerény ember, ki illy kitüntetés után épen nem sóvárog, és még a cholerának és orvosnak is bátrabban szemébe tekint, mint a meleg tartalmú hideg ágyú szájába. Mindenfelé futkosnak tehát, főleg a kere­skedő se­gédek , útlevélért, s székiben kérdezősködnek , hol ke­rülhetnek el legbiztosabban a félelmes toborzókat, kik még a mértékre sem néznek valami különös figyelemmel. Erre minden további magyarázat nélkül legjobb vá­lasz : menjenek a magyar hadseregbe. Az illy útlevelek kiadásánál talán nem ártana egy kis szigorúság, mert Budapestet egészen megfosztani a vi­drán és vidámító ifjúságtól nem tanácsos. A két város katonafoglyai e napokban szabadon bo­csáttattak. Többnyire szökés miatt voltak bebörtönözve, s azért már eléggé meglakottak a szerencsétlenek; mindenesetre gondoskodni kellene azonban, hogy szükségből tévutakra ne kényszerüljenek vetemülni, s azért az alkalmasok be­­sorozandók, a többinek élelme iránt pedig intézkedni kellene. E tárgy annyival is inkább figyelmet érdemel, mert több oldalról hallottunk már panaszokat az olasz foglyok néhányai ellen, kik , szükségtől kényszerítve, állítólag boltokban nem igen tudják a tulajdonjogot tisztelni. — Katonaság folyvást érkezik fővárosunkba, honnan és mennyi , neon tudjuk , de annyit mégis mondhatunk, hogy a kemény Dom Miguelek is megérkeztek az alvi­­dékről, mind szálas , erős legények , és olly komolyak, hogy tőlök igen sokat várhatni. Ezentúl sok vörös sipkát is láthatni, bécsi légionári­usokat, lengyeleket, tyroli vadászokat és hosszú tót újon­cokat, kik nagy kedvet mutatnak és föl sem veszik a kemény hideget. A képviselőház küldötteiről csak annyit tudunk hite­lesen, hogy Görgei táborából egy csapat huszárság kísé­retében elindultak a császári sereg főhadiszállása felé. Jól értesültek szerint remélhetni , hogy leg­­abb né­hány heti fegyvernyugvás létesülene , melly alatt aztán még egyszer meg lehetne a békés kiegyenlítést kísérteni. Ez utóbbihoz nem akarunk szólani, de annyit mond­hatunk, hogy fegy­vern­yugvást már csak emberiségi szem­pontból is mindenkinek óhajtania kell. A hideg olly kemény, hogy mind a két sereg ember­ben s marhában több kárt fog szenvedni, mint bármelly véres csita által. Mind a két sereg éjjel nappal nem kis részben szabad ég alatt tanyázni kénytelen. Úgy hisszük, eső maga is elég ok arra, hogy a fegyverszünet, ha csak lehet, megköt­tessék. És pedig annyival is inkább, mert nem csupán a ka­tonaság szenved kimondaalanul, hanem a seregek vona­lába eső helységek lakosi is, kiket a szállítások súlya nyom, s kik igavonó marháikban tömérdek károkat szen­vednek. Hátha még meggondoljuk, hogy a háború folytatása többször szükségessé teszi egyes faluk felgyujtását, milly­enségre jutnak azok lakosi illy kemény időben. Egyébiránt a hadviselés titkaihoz nem értvén, mi csak emberiségi szempontból szóltunk, s ha ennél maga­sabb, vagy szentebb érdekek szavainkat alaposan meg­­c­áfolhatják, ám legyen, történjék, a­mit elkerülni nem lehet! A seregek állásáról biztos hírül csak annyit mond­hatunk , hogy állomásaikon három nap óta semmi lénye­­ges­ változás, vagy előnyomulás nem történt, sőt való­színű , hogy az ausztriai fősereg egy része Neszmély felé vonult, mit némelly előcsapati villongásnak tulajdonit­­nak, mellyben a huszárok valamennyire hátranyomták a dragonyosokat. Ma Görgei Pesten volt tanácskozás végett, s rögtön ismét seregéhez siető, kiket közelről láták, mondják, hogy derültsége semmi komoly veszélyt nem gyanittat. Aradot december 28-án ismét igen keményen álgyú­­zák a várból, 14 ház le is égett, de a lakosság mégsem csüggedt el, ámbár maga a hatóság figyelmeztet­ min­denkit, hogy vagyonát és személyét bátorságba helyezni iparkodjék. Mészáros és Schlick apró csatározáson kívül még ed­dig másba nem igen elegyedtek, ámbár az előbbinek ereje igen tekintélyesnek mondatik. Lehet, hogy egy csapással akar mindennek véget vetni, s az apró megro­­hanások által csak fárasztani törekszik ellenét, és egy­szersmind gyöngeségét kipuhatolni. Bem egyértelműleg működik már a csucsai táborral, s így e kétszeres erőnek eddig talán már sikerült a széke­lyeket is újonan rendezni. Bem eddigi sikerét leginkább gyors mozdulatainak köszönheti, mellyek által serege so­kat szenved ugyan, de aztán legalább van láttatja, a mint mondani szokás. Miskolczon drágaság kezd mutatkozni, ámbár a köz­lekedés többfelé nyitva áll, képzelhetni tehát, hogy az elzárt Kassán még szűkebben bánnak a kenyérrel. A híresztelt bécsi kravat nem valósult, csak annyi van az egészben, hogy mintegy negyvenezer napszámos ke­nyeret kért, s mivel nem kapott, tehát kissé zúgolódott. Egyébiránt mondják, hogy Bécsben már ismét székiben é ’ ,.. a rókadalt, mit a rendőrség nem igen zavar meg, gondolván , hogy a­ki énekkel is beéri még, annak kár volna ártatlan kedvét megrontani. Pozsonyban, Győrött, Mosonyban stb. ismét magas kürtös kalapokat viselnek az alacsonak helyett; ezen nagyszerű politikai átalakulásban még csak meg lehetne nyugodni. Ki e divatot nem követi, után útfélen leütik kalapját, fejét azonban nem bántja senki. Talán csak nem azért, hogy sok embernek többet ér kalapja, mint feje? A „Budapesti Divatlap ” és „Munkások újsága“ első számai megjelentek. Az előbbi igen díszes és tartalmas, az utóbbit csak távolról láttuk. A „Protestáns egyházi lap“ ez évben nem fog önálló­lag megjelenni, hanem csupán mellékvénye leen a „Kos­suth Hírlapjának“; természetes azonban, hogy ezen utóbbinak előfizetői és illetőleg olvasói azért nem lesznek kénytelenek amazt is elolvasni. Szomorú időkben ez is vigasztalás. — Simunich serege Leopoldvdr mellett csatát vesztett, részleteit a hivatalos jelentés közli. A ministerségi tisztviselőknek két hónapi fizetvény egyszerre adatván ki , most tettleg meg fog valahára arról győződhetni a kormány, miszerint főleg az alsóbb osztályzatú tisztviselők olly silányul vannak díjazva, hogy két hónapi fizetvényöket is rendkívül könnyen el­költhetik egy hónap alatt. — Nagy Ignác­z. Erdélyben, úgy látszik, megfordult a koerfea. A milly gyorsan s rendszeres lépcsőnként ment elfog­lalása véghez, és olly gyorsan s rendszeres lépcsőnként kezdődött visszafoglalása. Nem csoda! Az elem egy része mindig velünk tartott, s csak árulás tudta legyőzni. Most már vége az árulásnak. Azon elem visszatér hozzánk. S így az önmagára hagyott gyáva ellenség ereje perczenként kisebbül. Jank tábora szétverését már megírtuk. Urbán Csúcsánál győzetett le. Tábora szétv­eretett, egyik vezére Saint Quentin megöletett. A Zsidó és szomszéd falukba gyűlt tábor is semmivé van téve s fészkek fölégetve. Bem Dézst s Kolozsvárt elfoglald. A merre e diadalmas sereg halad, az oláhság — melly hűtlensége jutalmát sok helyt érzé már — megtér jószán­tából, átkozva bujtogatóit. De a Wiener Zeitung más dologról is értesít. Míg Berzenczei Galliczián keresztül menekült, s ha­talmasul kürtölé a hirt, hogy a székelység meghódolt Puchnernek , e hallgatag és vezéreitől elárult nép nem hagyá el a szabadság ügyét s tettel mutatá meg , hogy valamint hullása a Berzenczei et comp.-féle kormánybiz­tosok nevetséges eljárásinak köszönhető, úgy mihelyt­t förök megtisztult levegőjük, önerejökön föl tudunk kelni. M.-Vásárhelynél a schwarzgelbekkel­ véres csatájok volt, mellynek eredménye — mint látszik — e város visszafoglalása. # _ : .L. Más, ugyan csak e lapban közlött midósitás szerint Brassót is elfoglalták. Erdélyben a szabadság ügye elárultatott ugyan, de azért nem bukott meg. — Mephistopheles. Hazai mozgalmak. Kapnikbánya, dec. 26-án. A Pesti Hírlap 246. sz. gyulafalsi tudósító írja: „hite volt annak is, hogy a megyével határos Kapnik be van véve. De az csak abból származott, hogy a tisztek onnét nagy részben el­távoztak.“ Állomását Kapnikbányán azon nehéz időben egy, de egy a bányászat akármelly ága tisztje sem hagyd el. Stoll Károly. —K­apnikbánya, dec. 26 án. Biztos kútfőből írhatom, hogy Urbán seregei e hó 23-án három helyt ve­rettek meg , u. m. Galgónál, Csúcsánál és Zsibónál. Ma már alkalmasint Kolozsvárt és Beszterczét szállotta meg a magyar hadsereg. Bem tábornok hivatva látszik a ma­gyar nemzet támaszául; ő , vagy senki sem hóditandj­a meg Erdélyt. A félrevezetettek iránti szelíd bánásmódja képes csak az oláhságot visszaadni a honnak, mert ki ta­gadhatja , hogy a legyőzött ellent, ha még emberi érzés van benne, a szelíd bánásmód baráttá teszi. — J. 1. — Bihar, dec. 27-ről a P. Z.-nak következő érde­kes híreket közüik. A 22-ik honvédzászlóalj e vidékben egészittetvén ki a [szereltetvén fel, Zsibóra a Bitté pa­rancsnoksága alá küldetik. — Hire van N-Váradon, hogy a székelyek Agyagfalván újabban gyűlést tartván, ez Ge­deon által szétveretett. Azonban a székelyek 2­árgyat lefoglaltak s az ellent lefegyverezték. Innen Szeben ellen akartak menni, azonban a frekki hidat elrontva találván, csak Braszó ellen mehettek, mit be is vettek. E hir azonban kétséges. — Baumgarten alezredes sebe a napokban sulyo­­sodván, Váradról dr. Groszot vitték gyógyítására. — Zenta, dec. 29. Még sept. hólnapban folyamo­dott városunk az illető helyre, hogy rendezett tanácscsal ruháztassék fel; ennek folytán a belügyministerium uta­sította Bácsmegyét a kívántató kellékek megvizsgálására, melly is egy három tagból álló küldöttséget nevezett ki kebeléből, ez városunkat tökéletesen képesnek találta, s erre nézve Beöthy Ödön orsz. telj­­hatalmú biztos az utólagos jóváhagyás reményében a kért rendezett tanács alakithatási jogával felruházta. A tisztválasztás rov 24. és több napokon megtartatván, mellynek eredménye e következő: biró lett Tomcsányi András; kapitány: Ke­resztúri György; ügyész: Simon Mihály; főjegyző : Bu­­day Gábor; aljegyző: Buday Jenő; tanácsnokok: Tóth Eribel, Keczeli István, Olajos György, Osgyányi László és Riger János; pénztárnok : Boros József; ellenőr: Szekfü Ferencz; az 1848. évi 23. törv. czikkelyben megállapitott népszám után választottak 94 képviselők. Zenta az eddig élvezett országos reform jótéteményeiből nagyban része­sült: örökváltsága, melly annyi szízezerekbe kerülendett, egy fillér nélkül megadatott; később országgyűlési kép­­viseltetést nyert; most pedig a koronás kerület nyomasztó szerkezete alól a részére megadott rendezett tanács által felmentetvén, és igy politicai kiskorúsága kötelékeitől fel­oldatván, saját lábára állítatott. Én teljes hittel bízok Zenta város tehetős és lelkes népében, hogy a közvetlen nyert politikai jogokért és anyagi jótéteményekért hálás fog lenni a megtámadott hazához, s midőn ez hazafiságát igénybe veen­i, kötelességét fogja teljesíteni, legyen az anyagi, vagy pedig véráldozat. Erről kezességet nyujtnak népünk azon szép tettei, mellyeket eddig az alvidéken foly­tatott háború terheinek zúgolódás nélküli viselésével ta­núsított : illyenek, a pünkösd ótai folytonos fegyveres szolgálat, mindig az ellen ég előtt; a becsei és verbászi táborok részére, az átvonuló katonaság s egyéb tábori sze­rek szállítása alá kiállított több ezrekre menő fuvar, s ugyancsak az említettem táborok élelmezésére kiadott 12 ezer pengő forint, gabnában, takarmányban és vágómar­hákban;— legközelebb pedig Beöthy Ödönnek Bács­­megye lakósihoz intézett felhívása következtében, a város különösen 12 lovat, ezenkívül többen 9, és így öszvesen 21 lovat ajándékoztunk; a reánk esett 241 újonczból már rég kiállítottunk 75, a hátralevőség kiállítása most folyik. Ezzel történt elkésésünk oka a tanácsrendezés bajaiban fekszik. Ma tartottuk a haza védelmi s szabadsági szent har­­czában elvérzett hősökért az első gyászmisét. A szertar­tás roppant hatású volt. A fekete koporsó ott feküdt a szentegyház közepén, mint az elesett bajnokok ravatalá­nak szomorú emlékjele , s Molnár János segédlelkész a gyászszal bevont szószékből a honvédelmi bizottmánytól tegnap megkapott proclamáció felolvasá­s előtt és után, szivet rázó alkalmi beszédet mondott. A Pesti Hírlap közelebbi számában érintő szerkesztő úr, mikép hozzá Zentáról egy névtelen nemzetőr által egy váddal teljes, de azonban nem adhatott czikk külde­tett be. Gyanusítás kikerülése tekintetéből ezennel ki­nyilatkoztatom , miszerint azon czikket sem nem írtam, sem pedig fogalmazásában semmi legkisebb részt nem vettem *) Ha van valakinek sérelme , felejtse el, hogy csak most az egyszer legalább ne teljesedjék ama régi átok , hogy a magyar soha együtt nem tart. A haza ve­szélyben van, az édes haza roppant veszélye felett érzett közös fájdalom némitson el most minden más egyéni fáj­dalmat. — Dudás Endre. — Arad. Ujaradot a mieink dec. 25-ike óta ismét megszállták. Dec. 26-án a várból njaradt csapatainkra egy kiütést próbáltak, de miután csapataink olly szán­dékkal mentek oda, hogy többé ne hátráljanak, a csá­száriak visszavonulni kény lettek. — A 14-iki bombázás alkalmával egy gránát 4 kefekötőt egyszerre gyilkolt le műhelyében. Vetter tábornok 16-án érkezett ide s már 17-én visz­­szatért Pestre, hol nagyobb szükség van rá. 19-én Gaal Miklós ezredes ide érkezvén, Vetter s Marjássy helyett átveszi a hadi operátiót. 16- án estve városunkra salvo gyanánt 14 álgyat lőt­tek , előbb a várban I. Ferencz József császárnak fáklya s zene mellett megtevén a hódolatot. 17- én az előőrsök egymásra tett tüzeléseit hallottuk. Estre 5 — 7%-ig álgyu, gránát, gyurakétákat, 100 fontos bombákat lőttek városunkra. Mintegy százra ment a lövés száma. Egy emberélten kívül más kárt nem tettek. 22-kén Berger várparancsnoka 4 lippai fogoly kiadá­sát követőle, s hogy Ferencz Józsefet ismerjük el magyar királynak, adjuk fel a várost. Gondolkodásra 48 órát adtak. Gaal ezredes visszafelelte: miután a polgárok fegyverü­ket letették s ez hadi törvények alatt áll, a város nem ren­delkezhetik, a viszályt csatatéren majd kiegyenlítjük. 24-én Aradon valóságos népvándorlás volt. A 48 óra elkelt s a legborzasztóbbra vártunk. Nö­velte az aggályt Hajka polgármester placátja , hogy mindenki nem csak övéi, hanem önszemélye bátorságosításáról is gondos­kodjék. De hála égnek, az ünnepek rendzavarás nélkül folytak le. Dec. 28-án estre azonban borzasztó bombázás történt. 500 legnehezebb­ féle golyót lőttek a városra s számtalan ház romboltatott szét. 4 helyt gyujta, 14 ház láng martaléka lett, mert a bombázás mindig egy helyre irányoztatván, oltani nem lehetett. A 14 ház közt van a püspöki lak is. D.............. — Miskolczon az ellenség közelléte miatt a ga­bonaár folytonosan hág. — Ó-A­rad, dec. 25 én 1848. F. hó 14-én az uj-aradi gyászos eredményű csata leírásával, a Pesti Hirlap, utána a „Pester Zeitung“, az itten levő székelyekről olly gya­­lázó említést tett, hogy ámbár e szerencsétlen napot még emlékünkből is kitörleni kívánnék , mégis kénytelenek vagyunk, mint a csatában részt vett századosok, a szé­kelyek e csatából jutott szerepét leírni. Előre bocsátva, hogy sept. 21-től kezdve decemb. 14-éig zászlóaljunk *) Értve van a múlt évi szerkesztőség. — Segédszerk. 4

Next