Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-01-16 / 264. szám

Bécsi hírek szerint, a ministerium komolyan szor­galmazza a hongyü­lésnek Bécsbe áttételét. — A hongyülés az alapjogok második olvasását csak hétfőn 8-án veendi elő. — Hír szerint„főherczeg Vilmos van Csehország kor­mányzó tábornokává kinevezve. — A közönséges betegházbani több jelekből gyanít­hatni, hogy a cholera kiütőfélben van. — Mondják , hogy a folyambani ezüstpénzt újra akarják önteni. Ez által remélhetni , hogy az uzsorások ládáiból kikerülendnek. — Azt is mondják, hogy Napoleon Lajos a departa­­mentokban körutazást akar tenni, hogy jó választóival, nagybátyja kis kalapját látathassa. — De még azt is beszélik, hogy a pápai s schweiczi csapatok Velenczét elhagyták. — A patriarcha a szerb népet fölkelésre hívja föl. — A különböző gyarmatokból alakult zsidó követ­ég megy Kremzierbe, kieszközölni számukra is a jog­egyen­lőséget, melly tárgyban a ministerium már nyíltan ki­mondta véleményét. — Pest és Bécs közt — irja az Oest. Alig. Zeitung electro magneticai telegraphot akarnak felállitni. — A szardínia király, irja ugyan e lap, 30,000 schweiczi embert akar toborzani, hogy a bizalom ellen a hadat ismét megkezdhesse.­­ Az octrovált porosz alkotmány hasonlag e lap sze­rint, a nemzetgyűlést semmittevőnek nyilvánító. Lembergi tudósítás szerint a határszél biztosí­tása tekintetéből, rettenthetlen szabad csapatokat akarnak felállítni, kik öltönyükre nézve a szerezsánokhoz hason­litnának s fegyverök handzsár és két pisztoly lenne. — A ruthen nép a császárhoz i­ételkedő követséget szándékszik küldeni. Lemberg, dec. 29-iki hirek szerint, azon elter­jedt hir , hogy Zaleski idevaló kormányzó helyett, ki közoktatási minister leend , e hivatalt gróf Thun fogla­­landja el, a ruthenokra jó befolyással volt. Kremsier, jan. 7. A Schwarzer szerkesztése alatti „Oest. Alig. Zeitung“ jan. 7-ről azon hirt hozza, hogy az alkotmányozó országgyűlés bukófélben van , a jan. 4-iki minist. nyilatkozat nagyobb ingerültséget oko­zott, mint gyanították. A parlament holnap a kabinet ellen bizalmatlansági szavazatot igyekezent keresztül vinni. B­r­i n , dec. 20-án fejeztetett be az országgyűlés, melly viszont január 3-án fog megnyittatni. Mailand, dec. 24-iki tudósítások szerint írja a Lloyd —­e főváros hangulata több nobilik visszatérte után megváltozott. Pénteken, szombaton zöld-veres sza­lagokat lehete a kalapokon látni s a Garibaldi nevét han­gosan kiállták. Wimpfen kormányzónak azonban egy kiadott placátja, a kedélyeket helyesen lecsendesité. — Gr. Bissiningen Rippenburg hajatánra van bízva Tirolis és Voralberg politikai vezetése. Németország, Frankfurt, dec. 24. A Lichnowszki és Auers­­wald meggyilkolása gyanújával terhelt egyén, ártatlansága kivilágosodván, szabadon eresztetett. H i­­ d e s h e i m, dec. 19-iki ülésben meghatározta a hölgyűlés, hogy ezentúl nyílt leend. Hesse­n-D­armstadt, dec. 21-én a második kamara, az általános katonáskodási elvet elfogadta. Carlsruheban az önkénytes adakozások a né­met flottára nagyban folynak. München, dec. 28. A minister, crisis állásáról következő combinátiókat írhatom: Rei­tier belügy, Edel státus és nevelés­ügyminiszerek lennének. Hogy Schrenket, mint némellyek hinni akarják, ez utolsó mi­­nistériumban használnák , alig hihető, annyival inkább, mert a közvélemény tőle nagyon elfordul s épen ezért nem hivatott darab időn át a monarchához. Hihető, hogy Kirchner is a jelöltek közt leend. — Az innen f. hó 14-én Rotenheimba küldött 300 katona, kik az ottani zavarok megszüntetése tekintetéből küldettek oda, ma visszaérkeztek. De az Obernaudorf és Kieferefelden környéken, elkövetett pusztítások igen je­lentékenyek voltak. Ulm, (Würtemberg) dec. 22. A napokban az itteni csapatok közt súrlódás volt. Egy csapszékben koczczan­­tak össze a katonák. Legelőbb a dolog nem tetsző tréfá­nak, azonban nem sokára minden komoly következmény nélkül mindennek vége lett. — Felsőbb rendelet következtében, a sajtótörvények megsértése miatt indított perek is nyilvánosan fognak tárgyaltatni. Ennek következtében e hó 20-án egy sajtó­per forgott is fenn. Merkel Illés kereskedő vádoltatott egy felségsértő kép árulásával. A nevezett kép a „deut­schen Michelt“ ábrázoló, a­mint a frankfurti vásárból visszatér, természetesen megfelelő szöveggel. A bevádolt azonban fölmentetett. Sigmaringen,(Hohenzollern) dec. 21 Bizonyos, hogy közelebbről egy proclamatiót várhatunk a kormány­nak porosz korona aláadásáról. A herczeg ma éjjel Mün­chenen át Berlinbe ment, hihetőleg, hogy a kormányt a királynak átadja. Hogy ez átadásnak leendő Hechingen herczegségre vonatkozása — nem tudom megmondani. Olaszország. A pillanatban, hol IX. Pius csillaga hanyatlik , hogy tán soha többé a látkörön fel ne emelkedjék, — írja az Alig. Zeit. — kapjuk Schücking épen megjelent „Römer­­fahrt“-jában az egyházi fejedelemnek szeretettel irt élet­­s jellemrajzát, kinek az általa politicai életre ébresztett Olaszhon most kárhozatokat szór, mig az előtt a római népet képes volt egy kézmozdulattal, egy szóval varázs­mámorba hozni. Schücking a népszerűség mézes hónap­jaiban Rómában volt. Vázlata azon lelkesedést el van írva, melly mindenkit eltölt, ki Olaszhont s az örök várost látja meg először. „A következő lapok — mond a szerző élőbeszédében — már hosszú , hosszú idő előtt vannak irva : vázlatos jegyzetek többnyire az 1847-dik évből. Igen— 1847 már olly messzire van. Az szép idő volt! A sötétszemü Italia épen álmából ébredett fel. Megnézé magát a tükörben, gyermekei ünnepruháikat s drága kö­veiket ölték fel, s szive nevetett, midőn magát olly szép­nek, olly megifjodva, olly sugárzóan látá.------— Az szép idő volt! Az aranykékes nyár , alig tudott megválni az elragadó asszonytól, s midőn már rég elröpült a hosz­­sz­u sugárszárnyakkal az éjszak hideg földéről, mint vá­gyódó vándormadár, Olaszhoa fölött lebegett november, s még December napjaiban is. Rómában akará a kará­csont ünnepelni, s midőn az örök város háromszáz tor­nyából harangszó hirdeté az üdvözitő születését, akkor a hangok a meleg léggel s virágzó narancsfák illatával ve­gyült, melly­ek sötét lombozatán az égő nap feküdt. Milly rég volt az mind, milly rég, mióta a bujaszép trasteveri nők tamburin csörgése s a , monte Testaccio felhevült mi­­nentik pohár zaj­a elhangzott!“ Azóta a világ fényeszett el, de nem, csak a világitélet vette kezdetét. Turin, dec. 19. Anconából halljuk, hogy a szárd hajóhad a kikötőt e hó 13-kán hagyá el, hogy Velencze és Trieszt felé tegyen egy kis rándulatot. Velenczébe ró­mai katonák fognak szállíttatni. A gőzhajók jelenleg 1200-at vesznek fel, s fregátok teszik majd a kíséretet. Az ausztriai hajóhad parancsnoka Szordo ellen — admiral az ü­zené, hogy ha a harczolás elkezdődnék, ő hajósere­günket meg fogja semmiteni. Anglia, London, dec. 27. A német egységről a Morning Chronikle írja : A német egység Európában kétségtele­nül népszerűtlen kérdés. Londonban hidegséggel, Páriá­ban nem tetszéssel, Mailandban féltékenységgel, Stock­holmban ellenszenvvel s Prágái­an gyűlölettel tekintik. — A cholera, melly e városban s vidéken meglehető­sen kezde dühöngeni, Skotthonban folytonos növekedő­ben van. A kór már éjszaki Irihonba is átment. Decemb. Bentinek György halála által megürült par­­lamenti székre, egyhangúlag ismét conservativ sprotectio­­nista választatott, Stanley, a tory-párt híres felsőházi vezérének fia. Sir Edwar Bulwar kilátásai bizonytalanok­nak látszanak, mivel a neves író véleményét a kereske­delem-szabadság felett a választók előtt úgy módosító, hogy sem a freetraders­eket, sem a protectionistákat ki­elégítni nem fogja. Spanyolország, Madrid, dec. 24-iki tudósítások szerint ismét 13 polgárt ítéltek el, kik Narvaez élte elleni öszveesküvés­­sel vádoltattak. Ezenben Lajos Filep a trónra jut. A szegény ember ez alkalmat sem mulaszta el. Parisba sietett, s csakugyan nehány agg cseléd ráis­mert. De szerencsétlenségére­ mert Lajos Filep a perezben, midőn a követkamra ügyét szőnyegre hozni akarta, fegy­veres erő által a hatdíszélyig kisértett. Utolsó reménye is füstbe menvén, Albionba sietett, hol pyrotechnikai fölfedezésekkel foglalkozott, mikben na­gyobb fia Edvard segít. Végre 1845 ben typhus vetett végett szerencsétlen éltének, Deltben temetete­­ el. Síriratában a hollandi kor­mány engedelméből említve van:Károly Lajos, Norman­diai herczeg Francziaország dauphin-ja XVI. Lajos s Má­ria Antonia fia. Követelése igazságos volt, a mellett bizonyít azon kö­rülmény is, hogy atya az ő­s Bremont státustitkár jelen­létében egy szekrényt a tuilleries-kban elása. Parisban léte alatt e körülményt só helyet, hova az rejtve van,Bre­­montnak pontosan elmondd. Ez esemény csodálatos ellentétben van azon 5—6 ha­mis dauphinnal, kiket XVIII Lajos léptetett fel, mint játszereit. E pseudo­dauphinok mind elítéltettek, mig az igazi a templonak e szerencsétlen árvája kihallgatást egyetlen egyszer sem nyert. 1­ 84 Tárcza. XVII. Lajos franczia király. Közönségesen tudva van a XVI. Lajos szomorú sorsa, s hogy az egykor hatalmas herczeg, Naundorf órás álnév alatt kénytetett élni. Azt is tudjuk , hány biztos ember lépett fel nevében, de követelését egy sem tudá bebizonyít­ni. Úgy hisszük nem leend érdektelen a „Bohemiának“ egy e szerencsétlen emberről irt czikkét közleni: A sötét machiavellismus ez áldozata nem él. Egy porosz polgár­ lánynyali házasságból 8 gyermeket hagyott hátra 1785-ben született, s a convent sötét hazugsága da­czára a temploból, hol szülei elhunyta után fogva tartot­ták , hű barátok, Beauharnais Josephine, Pichegru tá­bornok, Hoche és Frosté segélye által 1795-ben kiszaba­dult , egy schweiczi óraműves által Rómába vitetett, a vatikáni irodába bemutattatott, mellyről még a ma is meg­levő bizonyítványt adta ki. Nemsokára bitor nagybátyja XVII. Lajos akkor pre­­venczei gróf elsikkasztó, s csaknem 16 éven át börtönből börtönbe vándoroltatá, a nélkül, hogy törvényszék elibe állította volna , az ártatlan embert, kinek egyetlen bűne, hogy a frank trónhoz joga volt. Végre sikerült e sötét börtönökből kiszabadulnia, s Poroszhonba menekülnie, hol származásáról szóló iro­mányokat bemutatá. 1811 ben minden módot elkövetett, hogy a frank tör­vényszékek előtt igazolja magát, de mindenütt visszauta­­sittatott. Folyamodott idegen udvarokhoz is — senki sem fi­gyelt rá. Ez által azonban a figyelmet magára fordítván, Angol s Frankhonban 5-ször törtek élte után, azonban mindig szerencsésen megmenekült. Végre Croszonban (Szilézia) települt le, hol a legna­gyobb ínséggel küzde. A velenczei börtönök. (Körrajz a XVII-dik századból.) Egy angolnak Velenczébeni mulat­ása alatt alkalma lévén e hh­e­z, s az idegenek előtt elzárt lakhelyét az em­beri nyomornak kii■smerni, következő leírását közli: „1787-ben Ve­nczében voltam. Kíváncsiság készte­tett a közfogház börtöneibe is leszólni. Legényem elbú­csúzó,’ meggyőződve, hogy többé nem látand. Azok után, miket ott halla, lehetlennek hitte, hogy az ott beszivandó ártalmas gőzt túléljem. De én már el valok határozva megnézni a politikai szigor végső tökélyét : egész éltökre magános börtönökbe temetett embereket. Az akkori velencei dogé Ném­e­t Pál, mint követ Konstantinápolyban, egy velenczei tánczosnőt vett el, mi a köztársaság törvényei szerint gyermekeit, nemességi jogait s nőjét, a statusünnepélyekeni megjelenhetés jogától foszta meg, ő legényei egyikét kisérőmül rendelé. Fáklyánk vala, s annak segélyével s­ok, sötét c­ar­­nokokon mentünk végig. Benyomulunk a márványbörtönbe, melly fekete volt, mint tenta, s akkora falaktól körítve, hogy a légvonal is csaknem lehetlenné vált. E börtönök alig 9 láb hosszak s 6, 7 láb magasak. Mindenik ajtajába egy kisded kerek lyuk van vágva, mellyenét a fogoly élelmet, 12 unézia kenyeret s egy fazék vizet kap. Kevés szalma, mit koronként megnyitnak, egy hor­dócska, mit a vasajtón át megtisztítunk, a bútor. A kevés élelem által a fogoly élte meghosszul — a húséteknemü rövidre árt, s ekkép kijátszhatná a tervet. Láttam foglyot, ki 30 év óta senyved benne. E foglyok arczát a fáklya fényénél tisztán láthattam. Mindnyájan meztelenek voltak. A 30 éves foglyot hosszú haj fedte el. Elfeledte esz­méket, nyelvet rendezni é s csak értetlen kiáltássá fe­lelt megs­zólitásomra. Láttam, hogy futna tőlem, mint ama vad állat, melly ösztönből kerü­li az embereket. Láttam egy­mást, ki még nem veszté el eszméletét. Emlékezett még a nap és éj, szem és fül közti különb­ségre. Szívszaggató kérelmekkel esdekelt, hogy vegyem rá a börtönőrt, mikép ölje meg őt, hogy adjon neki fegy­vert , hogy legyen öngyilkos. Hiában mondtam, hogy e kegyetlen szolgálatot meg­tenni nem tudom, kért , hogy inquisitorait,­vegyem rá, hogy falaszszák az Orfanoba. A halál is jólét lett volna neki, de azt megszerezni nem volt elég erőm. E jólétben azonban Velenczében mulatásom alatt ré­szesült egy ember, ki 30 évig nem lát a napvilágot. Kevéssel kivégeztetése előtt beszéltem vele. Örömmel, a jövő élet iránt teljes hittel várta a boldog perczet. Az Orfano-csatorna sok politikai bűnösnek s ártatlan­nak bírja. Éjjel nagy kövekkel megterhelt zsákba kötve hozzák oda, s vetik a csatornába. A halászoknak halálbün­tetés terhe alatt tiltva van itt halászni — e tilalom színe a pestis. Kevés utasnak jutott a szerencse, részébe láthatni a velenczei börtönöket. De ez csak nem éltembe került. Ki­­s­­­tenkor ugyan­is alig tudtam járni. Öltönyömet az iz­zadság átáztató. Nehány napig betegen feküdtem.“ Eddig az angol. Gondolhatni, hány ártatlan szenvedett e börtön falai közt! — X. Az utitárs. Novella. Irta Holst János. (Folyt.) Türelmetlenül kelt fel s az ajtóhoz sietett. Pillanattal később intett, hogy közelítsek s­aját szájára téve, mintha

Next