Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-01-16 / 264. szám

Kedd Megjelenik e lap mindennap, hétfőt kivive. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. 6 ft 30 kr, a kiadóhi­­vatalból elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 ft, d-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten , hatvani utcza Horváth-ház 583. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden cs.PESTI HÍRLAP Januar 16. 1849. k. postahivatalnál. — Az an­tr. biroda­lomba­­s egyéb kult. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bé­csi cs. ftposta- hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­a egy ■l-szer hasábozott apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 3 pengő kr, a' kettős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr uámitetik. JEÁST* Előfizetési felhívás. Ezen év kezdetével tisztelettel figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, miszerint a „Pesti Hírlap“ 1849-iki első félévi folyamára az eddigi föltételek szerint előfizethetni. Megjelennek ugyanis e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 6 ft 31­ kr, a kiadó-hivatalból elhordva 6 ft, postán hetenként hatszor küldve S ft, kevesebbszer küldve 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten a „Pesti Hírlap kiadó-hivatalában“ (Hatvani-utcza , Horváth-ház 583. sz.) és minden posta-hivatalnál. Länderer és Heckenast, a „Pesti Hírlap“ kiadói. Jgík­* Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Pest, jan. 13-án. Ma következő piacat — az első itt kiadott hadi jelen­tés — volt olvasható: 14-dik hadi jelentés. Felső-Magyarország­­ban Gróf Schlick főtábornok vezérlete alatt működő Gal­­licziai hadsereg épen most hozzám beküldött, f. évi ja­nuár 5-ről szóló jelentés szerint ugyan az i. e. január 4-én Més­záros pártütő vezérlete alat Kassa megrohanására megindított 18 honvéd- és nemzetőri zászlóaljat, 33 ágyút és 800 huszárt számláló pártütő hadat győzelmesen megszalasztotta. Ez igen fontos ütközet, Kassa és a Bárczai béretek közt történt. A p­irtütők és a csata szinhelyén elvétettek 10 ágyuk, 6 társzekér, egy zászló, több mint 200 puska, és 40 ló, és ezeken kivül 2 tiszt és 500 közember elfogattak. A könnyű lovasság üldözvén a megfutamadott ellen­séget, megrohanta annak utócsapatját, melly alkalommal még 6 mozsár, 1000 puska, sok ló elfoglaltatott, és több ember fogollyá is tétetett. Párma nevet viselő ezred ezen ütközetnél különösen kitüntette magát, — ez verte meg a lengyel csapatot, és nevezetesen meg is csonkította, egy tízezer arannyal ter­mészetben ellátott pénztárt, és Mészárosnak a lengyel ügyeket tárgyaló irományaival terhelt ládát elfoglalt. A heves harcz daczára, kevés holtunk és sebesültünk volt. Derék és a legjobb szellemtől lelkesített seregeink az irtózatos hideg közepette a jól ruházott, és legjobb Lüt­­tichi fegyverrel ellátott ellenséget hurrah kiáltások közt szuronnyal megrohanták, és nagy hévvel visszanyomták. Mészáros csak az által menekült a haláltól, hogy egy cs. kir. tiszt által neki szegezett pisztoly el nem sült. Mint örvendetes tanúsága annak, hogy a becsület és igaz katonai szellem a cs. k. sereg minden nemzetiségein uraló, következő épen most vett hivatalos jelentés szol­gálhat . Folyó hó 4-kén délutáni 1 órakor Zanini sorezred f­ő zászlóalljbeli négy század, a mos­tani zászlóal­j­parancsnok Báró Masburg vezérlete alatt Újvidékből, hol a hely őri­zetét képezték, elindulva, 3 órakor a cs. k. előőrsökhöz a Kancsi római sánczon elértek. Ezen derék csapat, mellynek élén tisztjei, cs. k. fő­hadnagy M­ichi­etti és Rodics, Dewerchin hadnagy, mint a zászlóaljnak segédtiszte, n­em különben Kresch és Effen­­berger hadnagyok, és a pártütők vezére által ideiglenesen kinevezett hadnagyok Menhardt, Kramer, Nowak, Niko­­lazy és Rozina voltak — zászlóját, fegyvereit és töltéseit elhozván, az ottani sereg által lelkesedéssel fogadtatott, és egyesülve éltették ő felségét. Fontolóra vévén azt, hogy illy tetemes haditest a leg­­sulyosb körülmények közt, egy lázongó lakosság szeme láttára és egy főerősség tőszomszédságában az álladalom­­hoz és zászlójához, mellyhez csak álhirek és ámítások mi­att látszatot egy ideig hirtelennek, hű ragaszkodásának jelét adta. Ausztriának minden különböző nemzetiségek melletti fenállha­tár­áról kétség nem lehet. Még ezen zavaros időben is a sereg, akár olasz, akár magyar, lengyel vagy német része, az állodalomházi hív­­ségének legszebb tanúságait mutathatja fel, és csak nyo­morult bőszültek csábításai miatt ingadozhat a darab ideig a népség hiv lelkülete. A kétkedőknek ez szolgáljon tanúságul , hogy Ausztria mindenkor fenálland, csak erejét kell kifejtenie. Kelt budai tábori főhadi szálláso­mon, boldogasszony hó 12 ik napján 1849. H­e­r­c­z­e­g Windischgrätz Alfreds, k. cs. k. tábornagy. Hirdetés. Ő herczegsége a cs. kir. főtábornok s hadi főparancsnok Windischgrätz Alfréd ur egy bizott­mányt a végre alakított, hogy azon egyéneknek, kik a magyar pártütési mozgalmaknál, vagy semmi, vagy csak ki­ebb mértékben részt vettek, igazoltatásukra alkalom nyujtassék. Ezen bizottmány „cs. kir. had-po­l­iticai köz­ponti bizottmány" név alatt, Budán a cs. kir. fő­hadi kormány épületnek első emeletében működését meg­kezdette ; mi a közönségnek azon hozzátéttel adatik tudo­mására , hogy ezen bizottmány által történendő idézteté­­ sest, jan. 12-kén. Tán soha a városi polgárságot rájuk nézve kedvezőbb csalódás nem érte , mint a közelebbi időben. A császári sereg bevonulásával iszonyú rémképeket kötöttünk össze. A sereg — igy szólának sokan — a szün­­teleni nyugtai­anitás, a téli expeditio sanyaruságai által annyira fel van Pestre — mint ezen hadjárás főokára — ingerelve, miszerint a legszigorúbb fenyíték sem leend azt kép se visszatartani rablás, pusztítás s a kiálló­­ szen­vedései­ visszatorlásától. Jellachich csapatjának— monda­nak mások a kiállott sanyaruságokon kivül, még igen sok okuk van Magyarország fővárosára boszankodni. Szóval iszonyú aggodalmak és félelem borították el a kedélyeket, s milly meglépés! aggodalmaik nem hogy beteljesedtek volna, sőt egyetlen egy példáját sem tudjuk részünkről fölhozni a rend megtörésének. Az egész sereget hadfiakhoz illő szellem lengi át; a tisztek volt aggodalmaink elbeszélése után így kiál­tanak fel: hát ugyan épen illy vad embereknek képzeltek önök bennünket ? . . . Részünkről meg­valljuk, miszerint nem tartoztunk a túlságosan megfélemlettek közé, azonban aggodalmainkat sem vetkőzhettük merőben le. Ez igen természetes volt. Alant a szerb és rácz táborok kegyetlenségeket követ­ték el. És midőn ez kétségtelen tárgy, midőn a sárga-fekete lobogók alatt Erdélyben és az aldunai vidékeken, akkora istentelenségek követtettek el, nem méltán támadhatott e azon gyanú bennünk , mikép azon zászlókat is, mellyek a felduna felől nyomultak, hazánkban hasonló szellem lengeti. Hála, hogy ezen sejtelmeinkben csalatkozunk. A naponta közrebocsátott békés szellemű proclama­­tiók , s mindenek fel­ett azon körülmény, miszerint—leg­alább tudtunkra — a sajtószabadság elnyomására nem té­tettek lépések, azon hiedelmet élesztő kebelünkben, mi­szerint az Ausztriából hazánk földére nyomult császári seree­k nem azért jöttek, hogy nemzetiségünket kiirt­sák, alkotmányunkat, szabadságunkat megsemmisítsék, hanem legfölebb azért, hogy királyi tekintélynek vissza­szerezzék méltóságát, s némi nyomatékul szolgáljanak. A sajtó szabad működtetése véleményünk szerint bi­zonysága annak , miszerint az igazság és helyességnek nincsenek eltiltva őszinte szavai. S ez igen helyes ! Véleményünk szerint a nemzet és király közti szerencsétlen perezben, a sajtó lehet a legha­talmasabb közbenjáró. A fegyverek szerencséje akármelly részről eszközöl­het ugyan pillanatnyi csendet, de ez a vulcánok csendje lesz, melly minél hosszabban tart, annál nagyobb erővel szokott kirontani, s elpusztítja az aljában virágzó váro­sokat, helységeket. Állandó csendet, örökös békét mélyebb alapra kell épí­teni, a király és nemzet közti kölcsönös egyezésre. Erre pedig — mégegyszer mondjuk — a napi sajtó­nak szabad, korlátozatlan hangja, igen sokat tehet. — Mentovich Ferenc­z. Ezután a székelyek megrohanták Honigberget, kipré­­dálták, fölgyujtották, a földdel egyenlővé tették. — Épen ez nap Marienburgot is megtámadták. Az egész erő ott lévén azonban concentrálva , visszavonulni kénytettek. — Épen ez nap Tartlau is feladta magát. — Nov. 25-én a székelyek a románok bodrai táborát megtámadták. Csak hadnagy Rakier tudott 54 katonával Oláhország felé rendes visszavonulást tenni. — A székelyek őrnagya Balázst agyonütötték. — Csernko­­­szék, gyalogezredi őrnagy a m. vásár­helyi csatában agyonlövetett egy álgyugolyó által. — A dévai várat Gabler kapitány foglalta el, honnan akarta operatióját a beütöttek ellen megkezdeni. E vár­ban egy lelket sem talált. — A Zárán­dmegyébe beütöttek egy darabig diadal­masan haladtak elő, végre csakugyan az 1. rom. határ­őrök által feltartóztattak. — S. B. — Erdélyből. Bam tábornok intézkedéseiről, hadjáratáról, az erdélyi hírlapokból következőket tudhatni. Legelébb kimondó, hogy a vallás, és nemzetiségi viszonyokat tiszteletben tartandja. Aztán, hogy a beszá­­lásolásért s jó élelmezésért a lakosok dist­ámandnak. To­vábbá, hogy minden nemű politikai vétkekért átalános bocsánat biztosittjuik az egész országra nézve, kijelentve egyszersmind, hogy az újabb politikai vétkeket szigorúan büntetendik, önkénytes csapatok felállását eltiltá­­­­­b. Az eddigi hadjáratról körülbelől ennyit tudunk. A Koloszvárból kivonult fegyveres erő Csúcsán, Kengyelfutó Miklós második­­ csapata, Zsibon szállott táborba. Alakult ezenkívül egy más Kisnyiresen (Kővárvidék) s Krasznán, Somlyón sat. is volt fegyveres erő. Dec. 19-kén Ritzkó-Csucsánál csatát nyert. Dec. 23-kán és 24 kén a zsidó, kisnyires s nagybá­nyai sergek egyesülte, Binder oláh­ határőr kapitányt megverték. Dec. 22-kén a kisnyiresi tábor megindult a borsodi álgyu-üteggel. Természetes útjában vandal pusztítások nyomait ta­lálta. Egyik a magyar s a másik az oláh falvakat prédálta. A védtelen lakosság ellenében mindkettő hős vala, de midőn szurongnak, kardnak kellett volna a vitézséget eldönteni, megszaladtak. S csakugy­an a futó nép, melly kezdetben azt hivé , hogy illy pusztítókkal van ismét baja, szaladni kezdett, de utóbb önkényt simult a táborhoz. Még ez estre visszaűzték Kápolnánál ez utóbbiak Ur­­bán sergeit. Dec. 23-kán Dézsről a császáriak tetemes erővel tá­madták meg, de siker nélkül. Ez alkalommal vonultak be Dézsre. Sz. Benedeknél a császáriakból néhány oláh határőrt s szász nemzetőrt fogtak el. 24-kén II.­Iklódon haltak. 25kén vonultak be Kolozsvárra , hol Wardeinernek némi hátrahagyott munitiójit találták. Ausztria, B­é­c­s. Az októberi események által a fővárosunk okozott kárt, a községi tanács következőkép mutatja ki: Belváros......................................... 197,490 ft. — kr. Jägerzeile............................... 1,880,721 ft. 12 „ Lipótváros................................... 669,980 ft. — „ Wieden Schaumburgergrund, Lau­­renzergrund és Nikolsdorf .... 478,600 ft. — „ Hundsthurm,Matzleinsdorf és Mar­gareten ............................................... 300,000 ft. — „ Országút, Weiszgärtner és Erdberg 300,000 ft. — „ Altlerchenfeld, Josef város, Breiten­feld és Altervorstadt.......................... 32,700 ft. — „ St. Ulrich, Neubau, Mariahilf Gumpendorf, Schottenfeld, Laim­grube ................................... 14,779 ft. 30 „ Roszau, Lichtenthal, Althann, Thurn és Himmelvorgrund..............................13,621 ft. 12 „ Fakár ............................................... 216,000 ft. — „ öszvesen 4,102,892 ft. 54 „U A községi tanács által, rendezett gyűjtés még csak 50,000 irtot hajtott be, seknek s egyéb rendeleteknek minden nehézség nélkül engedelmeskedni tartozzék. Kelt Budán, 14-én 1849. A cs. kir. had kerületi parancsnokság által. Hazai mozgalmak. Brassó, dec. 10. Tegnapi számunkban szóltunk futólagosan a honigbergi csatáról. Igen rendetlenül kap­hatván azonban a lapokat, e csata leírását a Bécsben meg­jelenő Lloyd után adjuk. E hó 5-én székely határőrök, Kossuth lovagok, szé­kely népfölkeléssel, 6 fontos álgyukkal a Honigbergnél levő császári erőt megtámadták. Ez utóbbiak tartották ugyan egy darabig magukat, azonban bekerítéstől tarthatván , okosabbnak tartották visszavonul­ni. Többi közt Hermanstädter főhadnagy is elesett. Többen el is fogattak.

Next