Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-06-01 / 303. szám
Péntek 303. Megjelenik e lap mindennap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhomlással borit. nélk. 6 ft 30 kr, a kiadóhivatalból elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 ft, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtd-utcza Horváth-ház 583. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP Junius 1. 1849. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt példa iránt a megrendelés csak a bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy■ 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettős hasábú sorért pedig 10 pengő kr. számitatik. Hivatalos rovat. R e n d e l e t. Minden Pestre érkező bármilly rangú tiszturak ezennel szigorú kötelességüknek bemerjék érkezésük alkalmával egy óra lefolyta alatt magukat a fentebbi térparancsnokságnál okvetlen bejelenteni, úgy jövetelük czélját, tartózkodásuk határidejét, s lakhelyük számát beiratni a végre, hogy tartózkodási jegygyel ugyanott elláttassanak, minthogy mindazon tisztarak, kik a nevezett jegyet előmutatni nem képesek, mint a katonai törvény s rendszabály ellenszegülői azonnal őrizet alá vétetni és a hadbiróság elébe állíttatni fognak. Egyúttal meghagyatik, miszerint a tisztarák tartózkodási jegyeiket szinte magokkal viseljék, hogy szükség esetében azokat előmutathassák. Kelt Pesten, május 30-án 1849. Száz Mihály s. k., őrnagy, s pestvárosi kat. főtérparancsnok. Fölhívás: Azon kocsigyártók, asztalosok, fegyvermüvesek, lakatosok, kovácsok és gépmüvesek, kik a fegyvergyárban munkát s alkalmazást nyerni kivánnak, magokat reggeli 6 és 8 óra közt a budai hidvendéglőben Láhner tábornok lakásán jelentsék. Pesten, május 31-én 1849. Nem hivatalos rész. Levelek Debreczenbe. Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártatok vele, mint ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtak. Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének átalános abandonírozása ? Mit fog szülni ez elv, mellyet a theoria nem ajánl, a praxis el nem fogad ? A mostani magyar kormánynak olly hatalma van a nép fölött, minő nem volt egy ország kormányának soha, a szeretet. Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a törvényes és természetes kormány physicai behatása alól, mi tartotta meg a nemzet számára az elfoglalt részeket ? Nem a szeretet-e ? Az imádás, a semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg nem adható ragaszkodás egy ügyhöz, melly veszni látszott, de a melly szent volt. Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, mi tartja össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet szántották, s ma az ágyuknak rohannak ? Nem e szeretet-e ? Szeretete, melly mindent a mi szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, jogot és dicsőséget egybefoglal. Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, de nem az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény sanctiójával a kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket, minden faluban vészbíróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek ne beszéljék azt, a mit ő hallani nem akar ; mi varázs az, melly minden szivet és minden ajkat megnyit, hogy érezze, hogy mosdja azt, mit egy egyszerű polgár nem parancsol, kér a haza nevében, mi iszonyú erő az, melly a semmiből hadsereget teremt, melly e hadseregnek semmiből enni ad, fizeti, ruházza, ha fogy, kiegészíti, melly a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, add a hazának, oszd eg ruhámzatod vele , hagyd el tűzhelyedet s menj érte csatázni, szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha meghalsz ne sirj, kiálts éljent a hazának ! Nem az a végtelen szeretete, mellyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalma, míg tettekben nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az érez ? Erősebb kormányzási palotának hiszitek- e a félelmet, mint a szeretetet ? Azt fogjátok rá feleltetni: igen, a bűnnek legyen félelme a törvény szigorúsága iránt. De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása. Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem vagytok, ti még azt sem tudhatjátok, hogy azon törvények miket ti szigorúaknak alkottatok, szigorúan fognak e végrehajtatni ? Így azon rendelet, melly a meghódolt megyei tisztviselők cassatióját elhatározza azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a haza ellen, kis büntetés, azokra nézve, kik bensőleg hívek maradtak, igen nagy. A magyar corpus juris szoros egybefüggésben van Magyarország históriájával. Ahol valamelly bűnre élesebb törvény van hozva, ott tudni lehet, hogy azonbűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok törvényt megalkottak, de egyet sem ok nélkül. Ha a cassale rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, a historicus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 jan.-ban igen sok hazaáruló lehetett Magyarországon. Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt sok, hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak esve. Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt az ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem utasítom a nemhivőket azon inquisitionalis actókra, mik a gyémántpor részleteiben adatokul szolgálnak. Azok megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza jövendőjében azok, kik legjobban diétáitól a guillotint a kétségeskedőkre és eltántorultakra. Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben monumentumot épiteni, hallgatok róla k orczapirulással s azóta nem jut gyűlöletemnek egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal vétkeztek, de tán lelkükben, vagy épen tetteikben hívek maradtak az egy igaz hazához. Kérelem a kormányhoz. Kormányunk férfiai, atyjifs a népnek és fiai a népnek. Kormányunk és népünk közt meg van a vérnek és szeretetnek két legszentebb köteléke: az atyai is és a fiai is. Tán kormány mióta kormányok vannak nem működött úgy, minden melléktekintetek, minden énzelmi indulatok nélkül, a népért és nemzetért, mint a mi kormányunk. De viszont is ám, nem vérzett nemzet e földön soha örömestebb kormányáért, és ezekben a boldogító elvért, mint jelenleg a magyar nemzet. Ezt tudja mindenki és érzi mindenki, ki e magyar földet lakja. És mivel ezt tudja és érezi mindenki, nem fog senkisem csodálkozni, hogy egyes honpolgárok a nyilvánosság terére fellépve, azt mondják a kormányhoz: uram! nekünk egy kis bajunk van; téged ugyan sajátképen nem illetne, de nekünk fáj és te szeretsz bennünket, és fogsz róla tenni, hogy ezen kis bajunkat is megorvosoljad. Felszólíttattunk t. i. több és különféle foglalkozású honpolgárok által, panaszolnék el a kormánynak, hogy a korm. biztos urak, és egyátalán minden főbb katonai és hivatalbeli egyének mindig csak nagy pénzjegyekkel, t. i. százasokkal fizetik ki keresményeiket. Ezeket a százasokat pedig nem lehet aztán közönségesebb sorsú polgároknak úgy egészben kiadniok a mint kapták. Fel kell váltaniok. És itt fekszik a baj. Kevés lévén t. i. az apróbb bankó, az 5-ös és 10-es, azok, kiknek illyen apróbb bankóik vannak, csak elengedés mellett váltanak fel nagy pénzjegyet. Eleinte csak 1 pengő forintot fizettek a felváltásért, — később kettőt, hármat.... Ma pedig — a felváltani akarók száma mindig nagyobbodván, az apróbb bankjegyeké pedig kevesedvén — ma pedig — mondjuk — 5 — sőt 6 pengő forintot kell elengednie, ha valaki százasért 5 - ösöket vagy 10-eseket cserél. így aztán elvész a szegényebb sorsú mesterembereknek keresményének olly része, mellyből talán egy hétig elélhetne családjával .... A kereskedő csak úgy ad neki anyagot, ha az egész százason vesz, vagy ha ő kamatot veszt. Ezáltal a kereskedelem is szenved. És a magyar pénzjegy tekintélye is csökken. Felkérjük tehát a kormányt, hogy e hármas baj orvoslására fővárosunkba rendelne egy olly hivatalt, hol a nagy pénzjegyek kisebbekre váltatnának fel. Ezáltal nem csak hogy a néppel igen nagy jót tenne, hanem azon tudat is, hogy egy illy intézet létezik, meg fogja szüntetni a felváltássali uzsoráskodást. Sőt mi több, a vagyonosnak örömest fogják előadni a kisebb bankjegyeket, mert — tudván hogy veszteniük nem kell — örömestebb hordanak maguknál egy százast mint 20 ötöst, vagy 10 főforintosat .... Mi bízunk kormányunkban és hisszük, hogy ezen kérelmet, mellyet a nép érdekében, a nép nevében intézünk hozzá, nem hagyandja felelőtlenül, és sikernélkülien.... Ludasi Mór: Szövetségeseink A mi ilyen állást az orosz hatalom vett irányunkban, ezen quaziinterventio, melly eredményben egy, szükségessé teszi, hogy mi is egész tevékenységgel lépjünk fel szövetségeseink felidézésében. Nekünk csalhatlanul érdekeinél fogva legkészebb szövetségesünk a török Magyarország felszabadulása közvetlenül e birodalomnak ígér szabadabb jövendőt, valamint elnyomása azt fenyegeti legközelebb. Magyarország hányatva annyi viszontagságokon keresztül elvégre is oda jut, hogy a törökkel szövetkezzék, melly szövetség pár század előtt többször megkísértve ha megerősödhetik, aligha az osztrák s orosz hatalom támadhat, ha most őszinte s közremunkáló lenne e két hatalom, valószínűleg felbomlik . Nem is lehet kételkedni, hogy a törökökben a természetes érdekek illyszerü felfogása létezik. De a melly hatalom annyira engedte magát behálózni az orosz udvar folytonos ármányai által, mellynek pénz s fegyveres ereje annyira megtöretett, melly érzi, hogy a kimenetel sikertelensége közvetlenül az ő sorsát dönti el, azon hatalomtól mi egyenes s tettleges támaszt ne várjunk. Az ő felszabadulását mi vívjuk ki, de nem vívjuk együtt ki. Sympathiait, közvetett segítségét birjuk érdekeinél fogva, de az orosz infascinatio még annyit sem enged e hatalomnak, hogy a neutralitás azon követeléseit teljesítse irányunkban, amit Metternich is megtett az oroszok irányában a lengyel háború alatt. A török erőnek egyenes aktív közremunkálására csak azon esetben számíthatnánk, ha ügyünk más szövetségesei a dolog végkifejlését kétség felettivé tennék. Szövetségeseink volnának még az olaszok, és németek, de az olaszok szövetségének még csak morális nyomatéka sem használhat semmit, mert még nem létezik. Közvetve az olaszok tettek eddigelé nekünk legnagyobb szolgálatot s tették lehetővé önálló erőnk kifejtését. Távol tartottak tőlünk nagy serget, s a kiegyenlités lehetlensége által időt nyertünk az erősödésre. — A németek szövetsége csak annyiban szolgálhatna ügyünknek, menynyiben az ellenünk fordítható erőnek egy részét letartaná. Különben azon német erő, melly szövetségesünk, az eszme még az a mi létezik mint erő, az ellenségünk. A német még erős börtönbe zárt barát, kit előbb kiszabaditni, lánczait széttörni kell, hogy karját emelhesse. A franczia e kaczér nő, melly után epedve néznek a népek, sok imádót tönkre juttatott már, s fog még eleget ha benne bíznának. A mi történetünk megtaníthat vale a franczia szövetség nyomatékára a múltból. Cavaignac a tiszta jellemű republikánus ellene volt minden avatkozásnak, szavát nem emelte, mert annak fegyveres nyomatékot adni nem volt szándéka. Napoleon Lajos világosan szít a monarchismus leghatalmasb északi támaszához. A francziáknak van kegyelem kenyere menekvők, de nem segítsége felkelők számára. Angolhan élő sirkert az önkény halottainak, Francziaország a szabadság áldozatainak. Egyedüli nyomatékos szövetség számunkra az angol hatalom. Az angol tettleges szövetsége költené fel cselekvésre tán végső erőfeszítésre a rokon érdekeket a keleten, s eldöntené a kelet ügyét végképp megalapítaná a dolgok új rendét Európában. Ezt kell keresnünk, tettleges erélyes föllépéssel. Ennek természetéről s eredményeiről szólni fogunk terjedtebben. — X. A kilenczedik zászlóalj századosa. Törvény ellen vétett a legjobb katona, Az egész seregben Senki senki sincsen, Ki róla valami dicsőt ne mondana, Miért kellett néki Törvény ellen vétni ? Most e vétke miatt meg kellene halnia. Tizenkét csatában dicsőséggel harczolt, Mindig legelől ment Soha meg nem rettent, Győzelem nélkül nem hagyta el a harczot Miért, ott nem találta Egy golyó halálra? . . . Most a vesztőhelyen keilend meghalnia. Könnyezett a bíró mikor elitélte Legjobbik barátját; És mind, a kik látják , Maga a vezér is könnyeket sir érte, S keserűen sírva Nevét aláírja, A legjobb vitéznek így kell meghalnia. Az Ítélő biró kéri a kegyelmet És vitéz társai A sereg jobbjai, Érte könyörögni a vezérhez mennek. Az fejével iite, Hogy kegyelem nincsen, A legjobb vitéznek meg kellend halnia. Az egész zászlóalj oda megyen hozzá, Sirnak, könyörögnek Az egész seregnek. Bocsánatot kérő szavát érte hozzák, A vezér nem enged, Busán odább mennek. A legjobb vitéznek, igy kell meghalnia. Bekötik szemét a legjobb katonának, Letérdel a földre Szemei befödve, A ki annyit nézett szembe a halálnak, Kinek annyi harczba Nem változott arcra. A legjobb vitéznek, igy kell meghalnia.