Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-06-01 / 303. szám

Péntek 303. Megjelenik e lap mindennap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhom­­­lással borit. nélk. 6 ft 30 kr, a kiadóhi­­vatalból elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 ft, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtd-utcza Horváth-ház 583. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP Junius 1. 1849. postahivatalnál. — Az ausztriai biroda­lomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt példa iránt a megrendelés csak a bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy■ 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettős ha­­sábú sorért pedig 10 pengő kr. számitatik. Hivatalos rovat. R e n d e l e t. Minden Pestre érkező bármilly rangú tiszt­urak ezennel szigorú kötelességüknek bemerjék érkezé­sük alkalmával egy óra lefolyta alatt magukat a fentebbi térparancsnokságnál okvetlen bejelenteni, úgy jövetelük czélját, tartózkodásuk határidejét, s lakhelyük számát beiratni a végre, hogy tartózkodási jegygyel ugyanott elláttassanak, minthogy mindazon tisztarak, kik a nevezett jegyet előmutatni nem képesek, mint a katonai törvény s rendszabály ellenszegülői azonnal őrizet alá vétetni és a hadbiróság elébe állíttatni fognak.­­ Egy­úttal meghagyatik, miszerint a tisztarák tartózkodási je­gyeiket szinte magokkal viseljék, hogy szükség esetében azokat előmutathassák. Kelt Pesten, május 30-án 1849. Száz Mihály s. k., őrnagy, s pestvárosi kat. főtérparancsnok. Fölhívás: Azon kocsigyártók, asztalosok, fegyvermüvesek, la­katosok, kovácsok és gépmüvesek, kik a fegyvergyárban munkát s alkalmazást nyerni kivánnak, magokat reggeli 6 és 8 óra közt a budai hidvendéglőben Láhner tá­bornok lakásán jelentsék. Pesten, május 31-én 1849. Nem hivatalos rész. Levelek Debreczenbe. Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártatok vele, mint ha egy ártatlanért hét bűnösnek ke­gyelmet adtak. Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének átalános abandonírozása ? Mit fog szülni ez elv, mellyet a theoria nem ajánl, a praxis el nem fogad ? A mostani magyar kormánynak olly hatalma van a nép fölött, minő nem volt egy ország kormányának soha,­­ a szeretet. Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a törvényes és természetes kormány physicai be­hatása alól, mi tartotta meg a nemzet számára az elfog­lalt részeket ? Nem a szeretet-e ? Az imádás, a semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg nem adható ragasz­kodás egy ügyhöz, melly veszni látszott, de a melly szent volt. Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, mi tartja össze a magyar seregeket, kik még teg­nap a földet szántották, s ma az ágyuknak rohannak ? Nem e szeretet-e ? Szeretet­e, melly mindent a mi szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, jogot és dicső­séget egybefoglal. Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, de nem az ő számára, pecsétes levelet kény­telen kiadni, kemény sanctiójával a kötélhalálnak, míg min­den utczaszegleten kémeket, minden faluban vészbírósá­got kénytelen fölállítani, hogy az emberek ne beszéljék azt, a mit ő hallani nem akar ; mi varázs az, melly min­den szivet és minden ajkat megnyit, hogy érezze, hogy mos­dja azt, mit egy egyszerű polgár nem parancsol, kér a haza nevében, mi iszonyú erő az, melly a semmiből hadsere­get teremt, melly e hadseregnek semmiből enni ad, fizeti, ruház­za, ha fogy, kiegészíti, melly a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, add a hazának, oszd eg ruhám­­zatod vele , hagyd el tűzhelyedet s menj érte csatázni, szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha meghalsz ne sirj, kiálts éljent a hazának ! Nem az a végte­len szeretet­e, mellyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalma, míg tettekben nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az érez ? Erősebb kormányzási palotának hiszitek- e a félelmet, mint a szeretetet ? Azt fogjátok rá feleltetni: igen, a bűnnek legyen fé­lelme a törvény szigorúsága iránt. De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása. Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem vagytok, ti még azt sem tudhatjátok, hogy azon tör­vények miket ti szigorúaknak alkottatok, szigorúan fog­nak e végrehajtatni ? Így azon rendelet, melly a meghódolt megyei tisztvi­selők cassatióját elhatározza azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a haza ellen, kis büntetés, azokra nézve, kik bensőleg hívek maradtak, igen nagy. A magyar corpus juris szoros egybefüggésben van Magyarország históriájával. A­hol valam­­elly bűnre élesebb törvény van hozva, ott tudni lehet, hogy azon­bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok törvényt megalkottak, de egyet sem ok nélkül. Ha a cassale rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, a historicus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 jan.-ban igen sok hazaáruló lehetett Magyarországon. Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaáru­lók száma volt sok, hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak esve. Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körül­ményekre, mik közt az ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem utasítom a nemhivőket azon inquisitionalis actókra, mik a gyémántpor részleteiben adatokul szolgálnak. Azok megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza jövendőjében azok, kik legjobban dié­táitól a guillotint a kétségeskedőkre és eltántorultakra. Én részemről nem akarnék e tények számára a tör­vénykönyvben monumentumot épiteni, hallgatok róla k or­­czapirulással s azóta nem jut gyűlöletemnek egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal vétkeztek, de tán lelkükben, vagy épen tetteikben hívek maradtak az egy igaz hazához. Kérelem a korm­ányhoz. Kormányunk férfiai, atyjifs a népnek és fiai a népnek. Kormányunk és népünk közt meg van a vérnek és szeretetnek két legszentebb köteléke: az atyai is és a fiai is. Tán kormány mióta kormányok vannak nem műkö­dött úgy, minden melléktekintetek, minden énzelmi indu­latok nélkül, a népért és nemzetért, mint a mi kormá­nyunk. De viszont is ám, nem vérzett nemzet e földön soha örömestebb kormányáért, és ezekben a boldogító elvért, mint jelenleg a magyar nemzet. Ezt tudja mindenki és érzi mindenki, ki e magyar földet lakja. És mivel ezt tudja és érezi mindenki, nem fog senki­­sem csodálkozni, hogy egyes honpolgárok a nyilvános­ság terére fellépve, azt mondják a kormányhoz: uram! nekünk egy kis bajunk van; téged ugyan sajátképen nem illetne, de nekünk fáj és te szeretsz bennünket, és fogsz róla tenni, hogy ezen kis bajunkat is megorvosoljad. Felszólíttattunk t. i. több és különféle foglalkozású honpolgárok által, panaszolnék el a kormánynak, hogy a korm. biztos urak, és egyátalán minden főbb katonai és hivatalbeli egyének mindig csak nagy pénzjegyekkel, t. i. százasokkal fizetik ki keresményeiket. Ezeket a­ százasokat pedig nem lehet aztán közönsé­gesebb sorsú polgároknak úgy egészben kiadniok a mint kapták. Fel kell váltaniok. És itt fekszik a baj. Kevés lévén t. i. az apróbb bankó, az 5-ös és 10-es, azok, kiknek illyen apróbb bankóik vannak, csak elenge­dés mellett váltanak fel nagy pénzjegyet. Eleinte csak 1 pengő forintot fizettek a felváltásért, — később kettőt, hármat.... Ma pedig — a felváltani aka­rók száma mindig nagyobbodván, az apróbb bankjegyeké pedig kevesedvén — ma pedig — mondjuk — 5 — sőt 6 pengő forintot kell elengednie, ha valaki százasért 5 - ösöket vagy 10-eseket cserél. így aztán elvész a szegényebb sorsú mesteremberek­nek keresményének olly része, mellyből talán egy hétig elélhetne családjával .... A kereskedő csak úgy ad neki anyagot, ha az egész százason vesz, vagy ha ő kamatot veszt. Ez­által a kereskedelem is szenved. És a magyar pénzjegy tekintélye is csökken. Felkérjük tehát a kormányt, hogy e hármas baj or­voslására fővárosunkba rendelne egy olly hivatalt, hol a nagy pénzjegyek kisebbekre váltatnának fel.­ Ez­által nem csak hogy a néppel igen nagy jót tenne, hanem azon tudat is, hogy egy illy intézet létezik, meg fogja szüntetni a felváltássali uzsoráskodást. Sőt mi több, a vagyonosnak örömest fogják előadni a kisebb bankjegyeket, mert — tudván hogy veszteniük nem kell — örömestebb hordanak maguknál egy százast mint 20 ötöst, vagy 10 főforintosat .... Mi bízunk kormányunkban és hisszük, hogy ezen ké­relmet, mellyet a nép érdekében, a nép nevében intézünk hozzá, nem hagyandja felelőtlenül, és sikernélkülien.... Ludasi Mór: Szövetségeseink A mi ilyen állást az orosz hatalom vett irányunkban, ezen quaziinterventio, melly eredményben egy, szüksé­gessé teszi, hogy mi is egész tevékenységgel lépjünk fel szövetségeseink felidézésében. Nekünk csalhatlanul érdekeinél fogva legkészebb szö­vetségesünk a török Magyarország felszabadulása köz­vetlenül e birodalomnak ígér szabadabb jövendőt, vala­mint elnyomása azt fenyegeti legközelebb. Magyarország hányatva annyi viszontagságokon ke­resztül elvégre is oda jut, hogy a törökkel szövetkezzék, melly szövetség pár század előtt többször megkísértve ha megerősödhetik, aligha az osztrák s orosz hatalom támad­hat, ha most őszinte s közremunkáló lenne e két hatalom, valószínűleg felbomlik . Nem is lehet kételkedni, hogy a törökökben a termé­szetes érdekek illyszerü felfogása létezik. De a melly ha­talom annyira engedte magát behálózni az orosz udvar folytonos ármányai által, mellynek pénz s fegyveres ereje annyira megtöretett, melly érzi, hogy a kimenetel siker­telensége közvetlenül az ő sorsát dönti el, azon hatalom­tól mi egyenes s tettleges támaszt ne várjunk. Az ő fel­­szabadulását mi vívjuk ki, de nem vívjuk együtt ki. Sym­­pathiait, közvetett segítségét birjuk érdekeinél fogva, de az orosz infascinatio még annyit sem enged e hatalom­nak, hogy a neutralitás azon követeléseit teljesítse irá­nyunkban, a­mit Metternich is megtett az oroszok irá­nyában a lengyel háború alatt. A török erőnek egyenes­­ aktív közremunkálására csak azon esetben számíthatnánk, ha ügyünk más szövet­ségesei a dolog végkifejlését kétség felettivé tennék. Szövetségeseink volnának még az olaszok, és néme­tek, de az olaszok szövetségének még csak morális nyo­­matéka sem használhat semmit, mert még nem létezik. Közvetve az olaszok tettek eddigelé nekünk legnagyobb szolgálatot s tették lehetővé önálló erőnk kifejtését. Tá­vol tartottak tőlünk nagy serget, s a kiegyenlités lehet­­lensége által időt nyertünk az erősödésre. — A németek szövetsége csak annyiban szolgálhatna ügyünknek, meny­nyiben az ellenünk fordítható erőnek egy részét letar­taná. Különben azon német erő, melly szövetségesünk, az eszme még­ az a mi létezik mint erő, az ellenségünk. A német még erős börtönbe zárt barát, kit előbb kiszaba­­ditni, lánczait széttörni kell, hogy karját emelhesse. A franczia e kaczér nő, melly után epedve néznek a népek, sok imádót tönkre juttatott már, s fog még eleget ha benne bíznának. A mi történetünk megtaníthat vale a franczia szövetség nyomatékára a múltból. Cavaignac a tiszta jellemű republikánus ellene volt minden avatko­zásnak, szavát nem emelte, mert annak fegyveres nyo­­matékot adni nem volt szándéka. Napoleon Lajos világo­san szít a monarchismus leghatalmasb északi támaszához. A francziáknak van kegyelem kenyere menekvők, de nem segítsége felkelők számára. Angolhan élő sirkert az önkény halottainak, Francziaország a szabadság áldo­zatainak. Egyedüli nyomatékos szövetség számunkra az angol hatalom. Az angol tettleges szövetsége költené fel cse­lekvésre tán végső erőfeszítésre a rokon érdekeket a ke­leten, s eldöntené a kelet ügyét végkép­p megalapítaná a dolgok új rendét Európában. Ezt kell keresnünk, tettleges erélyes föllépéssel. En­nek természetéről s eredményeiről szólni fogunk terjed­tebben. — X. A kilenczedik zászlóalj századosa. Törvény ellen vétett a legjobb katona, Az egész seregben Senki senki sincsen, Ki róla valami dicsőt ne mondana, Miért kellett néki Törvény ellen vétni ? Most e vétke miatt meg kellene halnia. Tizenkét csatában dicsőséggel harczolt, Mindig legelől ment Soha meg nem rettent, Győzelem nélkül nem hagyta el a harczot Miért, ott nem találta Egy golyó halálra? . . . Most a vesztőhelyen keilend meghalnia. Könnyezett a bíró mikor elitélte Legjobbik barátját; És mind, a kik látják , Maga a vezér is könnyeket sir érte, S keserűen sírva Nevét aláírja, A legjobb vitéznek így kell meghalnia. Az Ítélő biró kéri a kegyelmet És vitéz társai A sereg jobbjai, Érte könyörögni a vezérhez mennek. Az fejével iite, Hogy kegyelem nincsen, A legjobb vitéznek meg kellend halnia. Az egész zászlóalj oda megyen hozzá, Sirnak, könyörögnek Az egész seregnek. Bocsánatot kérő szavát érte hozzák, A vezér nem enged, Busán odább mennek. A legjobb vitéznek, igy kell meghalnia. Bekötik szemét a legjobb katonának, Letérdel a földre Szemei befödve, A ki annyit nézett szembe a halálnak, Kinek annyi harczba Nem változott arcra. A legjobb vitéznek, igy kell meghalnia.

Next