Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-06-03 / 305. szám

VaMtanp 305. M«fj*l«nik • lap mindenntp, MiWt kitin. FéMti elírni» a két ffllérotban hárholhor- Jáaial borít. nélk. 0 ft SO kr. a kiadóhi­vatalból tihordva 6 ft, postán borítékban hé­ttőként 6-atot küldve 8 ft. 4-szer küldve ptdif 1 ft IS kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtd-utcza Horváth-ház 585. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A nemzetgyűlés által kimondott függetlenség, és Bu­davár visszafoglalásának Budavárosa által a városmajor­ban vasárnap folyó hó 3-án tartandó megünneplése al­kalmával, hogy a pestiek is abban minél számosabban résztvehessenek, s ahhoz kényelmesebben juthassanak, a lánczhid, az igazgatóság beleegyezésével a közönség hasz­nálatára, de csupán csak ezen ünnepnapon nyitva leend. Fest, junius 1-én 1849. Állód. rend. középponti osztály igazgatója Hajnik Pál. Rendeletek. A miniszertanács határozata következtében, a posta­ügy tározómhoz csatoltatván, rendelem, hogy az ország törvényhatósági, közhivatalai és hivatalnokai, minden, a postaügyre vonatkozó előterjesztéseiket, jelentéseiket,és illetőleg folyamodásaikat, ezentúl egyenesen hozzám in­­tézék. Debreczen május 28-án 1849. Duschek Ferenci, pénzügy­minister. I. Addig is, mig a tározómhoz csatolt postaügy rendel­tetnék, az előlegesen rendszeresítendő postai számvevőség, föladatának teljes megoldása végett, szükségképen csak olly egyénekből lehetvén alakítható, kik tökéletes szám­vevői képzettségen kívül, a megfelelő postaügyi szakisme­retnek birtokában is vannak: mindazok, kik a fenebb em­lített kellékek, és egyszersmind honfi erélyük, becsületes­ségük és eddig hivatalos működésüknél fogva, valamellyik számvevőségi állomásra hivatást éreznek; a felebbi tulaj­donok iránt hitelesen okmányolt folyamodásaikat, az el­nyerni óhajtott állomásnak határozott megnevezésével, i. é. június 15. napjáig elembe terjeszszék. Az illető folyamodók kellő alkalmazásuk irányául ér­­tesíttetvén , miszerint a postai számvevőséghez, 1500 pft évi fizetvénybe leendő előléptetési reménynyel, 1200 pft. évi fizetvényes főszámtisztek, bíráló számtisztek 900 és 800 vizsgáló számtisztek 700, 600 és 500, végtére segéd­­számtisztek 400 pft évi fizetéssel fognak alkalmaztatni. Debreczen, május 28.1849. Duschek Ferenci, pénzügyminister Kinevezések. Az igazságügyi minister előterjesztésére a hétszemé­lyt a főtörvényszékhez általam kineveztetnek : elnök or­szágbíróul báró Perényi Zsigmond, bírókul: idősb. gr. Eszterházi Mihály; idősb gr. Bethlen János; Bernáth Zsigmond ungmegyei főispán , Papszász József a tiszán­túli kerületi tábla elnöke, Hosszú László kővárvidéki helyettes főkapitány, Szintai János bereghi követ és kor­mánybiztos, Blési János nagykunsági követ, Szumrák Já­nos besztercze­bányai követ és tanácsnok, és Ruttkai Jó­zsef közalapitványi javak kerületi igazgatója. Kelt Debreczenben, május 29. 1849. Az ország kormányzója Igazügyi minister Kossuth Lajos. Vukovics Sebő. H. Az igazságügyi minister előterjesztésére az országos törvényszékhez általam kineveztetnek. Elnökül: Nagy Károly igazságügyminiszeri osztály­főnök; másod­­alelnökül: Toperczer Ödön bihari képviselő, s volt királyi táblai ülnök; B­írókul: Kendelényi Károly pest­városi; Záborszky Imre somogyi; Budai András zempléni; Nagy József bihari képviselők; Komlóssy László ülnök a tiszántúli kéz­­táblánál; Fekete László kormányzói ti­­toknok; Bérczi Antal szegedi tanácsnok; Bércsei Lajos volt királyi táblai ülnök; Szemere József zempléni főszol­gabíró ; Bénai János városi tanácsnok; Paulekovics Ist­ván zágrábmegyei alispán, és Hajka Demeter aradi he­lyettes polgármester. Kelt Debreczenben május 29.1849. Kossuth Lajos, országkormányzó. Vukovics Sebő, igazságügyi minister. Nem hivatalos rész. Nemzeti gyűlés. A felsőh­á­z május 29-ki ülésben a képviselőházi és átküldött adó tárgyábani törvényczikkel elfogadta. 163-dik Ülés a kép­viselőházban május 26-án d. n. 4 órakor. Elnök : Almássy Pál. Jegyzőkönyvhitelesités után: Elnök: Mielőtt a napirendre átmennénk, bemutatom Egerváros közönségének folyamodását, mellyben a szabad téglaégetést, és kisebb mértékben a séméretést minden egyes városi lakosnak megengedtetni kéri. A kérvényt választmányhoz utasittatik. Benyújtom még szintén Egerváros folyamodását, mellyben az általa egri érsek és Uptalan volt földes urai ellen kezdett úrbéri perben 1844. május hónapban He­­vesmegye törvényszékén hozott ítélet végrehajtásával a szerződési határ visszabocsátásáért, s az urbéri viszonyok teljes megszűntetét­ével igazság kiszolgáltatásáért esede­zik. A kérvényi választmányhoz utasittatik. Pécsa Ferenci, felső fehéri képviselő, kinek a ház megadta az igazolási engedelmet, igazolási adatait és fo­lyamodását mutatja be. Heves megye folyamodik a házhoz az iránt, hogy jelen súlyos időkben, a megyei tisztviselők fizetésének szaporí­tása iránt törvényt hozni méltóztassék. Ezen irat még május 16-án kelt, mikor az e tekintetben kiadott belügy­­ministeri rendelet oda nem érkezhetett. (Menjen a kérvé­nyt választmányhoz.) Szász Károly képviselő bejelenti, hogy Pestre a kor­mánytól van kiküldve, tehát távozási engedelmet kér. Most a ház szabályainak értelmében, az adó iránti törvényjavaslat a határozatba ment módosításokkal együtt fog felolvastatni, és még egyszer szavazás alá bocsáttatni. Keller János jegyző felolvassa a módosítások szerint kinyomatott törvényjavaslatot. Elnök: Egyéb tárgy nem levél, az ülés eloszlik. Eloszlott d. u. 5 órakor. A lengyel. Emlékszem, ah! keserves volt azon nap, Midőn apám búcsút von és vasat Felkötve szólt: „Éin sem leszek többé rab S nem nézem rabbilincsben e hazát! Nem tűröm szolgaságunk éjjelét, Melly olly dermesztő, rémes és sötét. Légy boldog nőm! ne könnyezz, fűzd babérját A hősnek, — együtt látjuk a tavaszt,­­ ha nem ------ne sírj, átkozd hazám hóhérját 6 add zálogunknak, add fiamnak azt! S ha a szabadság véres hajnala Még messze lesz, buzdítgasd általa. És te, szivemnek most nyíló virága! Tekints apádra és hallgasd szavát: Halálos a seb, mit honunkon vága A zsarnok kéz­ lelkén kell járnom át. S vagy vérszopónknak kényhatalma dúl, Vagy elveszünk szabadon — lengyelül! S ha a csatában szép halált találok, Neked fiam szivedre ezt kötöm : Örök, véres boszut ! mig e határok Nem tiszták. Addig nincs való öröm, Nincs nyugalom számodra! jó idő, Jó alkalom még harezra, nagy s dicső !“ fis jött; — s én nem feledtem hős apámnak Intéseit, szivembe vésve áll A szó : „boszut!“ A népek inni szállnak, A jelszó: „Előre! élet vagy halál!“ fis harezra keltek néppel zsarnokok, Néppel — minők a szittya-magyarok! S néztem könnyezve villámgyorsaságát A hős huszárnak Magyarhon felé, Nem volt neki a legnagyobb veszély gát: Halált s a kősziklát is áttöré. Huszár! jutalmad immár elnyered: Babér díszíti honszerelmedet. Eljöttem én is a testvér-magyarhoz, Haláltól vissza semmi sem riaszt; Földéről minden lengyel kis csomót hoz S halálhörgés közt csókolgatja azt, így harczolunk magyarral — általa Feltámadand még a lengyel haza. L o n k a i A. A Rákóczi csapat egyik kirándulása. A Rákóczi csapat május 2-kán B.-Hunyadra érkezvén, rögtön vállalkozott azon vonalra menni, melly közvetle­nül a havasok alatt van. Nevezetesen Meregyón, a 3-dik század felváltotta azon őrhadi századot, melly az előtti éjjel az ellenségtől megtámadva megriasztatott.­­ Az elő­őrsökre a havasi lázongók éjenkint tüzelni szoktak s egy illy tüzelés alkalmával a Monostoron létező 1-ső század előőrsei a támadókra rohanván, egy hosszú póznára füg­gesztett levelet találtak, mellyben Topán fal­váról valami Korkis, ki magát őrnagynak nevezi, oláh nyelven fenye­­getődzve követel vissza két moriseli foglyot, kiket az 1-ső század beadott, mit ha nem teljesitnénk, a monostoriak végpusztulásukat várják!! — E boszantó körülmények felingereltek bennünket s elhatározók a fenyegető rabló­­csorda ellen támadólag lépői fel.— Draveczki bánfi-hu­nyadi helyettes térparancsnok úr javaslata szerint több oldalról egyszerre akarók tervszerüleg megrohanni a lá­zongók fészkeit: Lapistyit az 1-ső és 2-ik század, Felső- Gyurkupaát a 3-dik és Alsó-Gyurkuczát a 4-dik század, melly a támadás középpontjául volt kitűzve. Két napig pihent a Csapat, s ez időt a veszedelmes havasi fészkek és rejtek-utak kiismerésére fordítók, május 5-kén pedig éjféltájban támadólag indultunk a havasokra Meregyó, Incséi, Valkó, Újfalu és Monostor felől egyezerre. A tá­madókban a Rákóczi csapaton kívül semmi más sereg részt nem vett, mert a Draveczki térparancsnok vezér­lete alatt jövő másfél század honvéd feladata az volt, hogy az ellenség főfészkét F.­Gyurkóczát megkerülje s a me­nekülni akaróknak útját állja. A Rákóczi csapat 1­­ő és 2-dik százada éjféltájban Lapistye felé indult Erdélyi s Bulyovszki századosok vezénylete alatt, s 3 órakor oda­­vergődvén, Lapistye felett egy rémítő kopasz hegyen látta az oláhok előőreit, kik a támadó rákócziakat tüzeléssel fogadták. De a csapatbeliek tekintetbe sem vévén a tüze­lést, tovább folytatták utjukat, s Pető Károly vezénylete alatt 50 ember indult alattomos völgyi utakon a helység felső részének elfoglalására. A nagy csapat csatárláncz­­c­al fedezve nyomult elő a hegytetőn a Lapistye helység rémítő mélységben a hegy tövinél s a Szamos szélén tűnt elő. De ez vissza nem riasztó a bátor csapatot. A hegyen tartalékot hagyva, a főcsapat leereszkedett a völgybe, s jobbról-balról tömérdek puskalövésekkel támadtatott meg. De semmi ellenállót látni nem lehetett. A rabló oláhok a Bürü erdőből s a sziklák üregeiből tüzeltek, s a mieink visszalődöztek az erdőbe és sziklák közé. A csatártáncz előnyomulására a falu lakói ellen szegültek, s csak akkor futamodtak az erdő felé, midőn közülök 10 a csata pia­c­on halva maradt. A 2-dik század az első tűzben k tű­­nőleg viselte magát. Kettő megsebesült, s az egyik kór­házba küldetett súlyos sebe miatt. A másfél órányira szétszórt helység ellenszegülése annyira feíbőszíté a le­génységet, hogy a rabló fészek rejtett épületeit parancs­noki engedelem nélkül lángba bobiták s félóra alatt La­­pistyének a Szamoson inneni része megszűnt lenni. E falu többé meg nem támadja a magyart. E vérmunka után még tovább kell vala nyomulni a csapatnak, de a felda­gadt Szamoson átmenni nem lehetett s egyesek hiába ki­sérték meg az utazást, a zajló hullámok által elsodortat­tak, nevezetes Kobolák tizedes csak mások segítsége ál­tal szabadulhatott ki a hullámok közöl. Ugyan ez időben a 3-dik század Bátori százados ve­zénylete alatt Felső-Gyurkóczát támadta meg észak­nyu­­gatról. A Szamoson innen lakók már akkor mind átköl­töztek a túlsó részre ellenünk harczolandók. Ezek régen készülnek a magyar ellen; lakóikat egészen kiüliték, s minden vagyonaikat földbe ásták. A csapatbeliek a föld­ből több rejtett élelmiszereket kiástak, u. m. szalonnát, sót, búzát, lisztet stb. miből kitűnik, hogy a havasiakat kiéheztetni igen bajos feladat, mert azok élelmiszerek szűkében még most sincsenek. Találtak elásva fe­hér ruha­­nemüeket, fehér posztót, házi eszközöket stb. S e moto­zást az ügyes legények mind az ellenség sűrü tüzelései közt vitték véghez. Délután 2 órakor Bátori erélyes százados erősen kezdi tüzeltetni Fels-Gyurfeuczát, honnan az ellenség folyvást lődözött, s egy órai tüzelés alatt két oláhot elejtve, csak a folyam által gázolva hagyott fel a sziklás falu ostromlá­sával F.­Gyurkóczának Szamoson inneni része veszedel­mes völgyben fekszik, hova a túlsó partról bátran lörtöz­­hetni, s azért a mieink által meg nem védethetvén ha­lomra égettetett, a legénység pedig zsákmánynyal tért vissza győzelmi orv-érzetében Meregyóra. Ha az iga század honvédnek sikerült volna F.­Gyur­­kucza háta mögé kerülni, úgy most F. Gyurkuczának Szamoson­ túli része sem léteznék többé. Magam a 4-dik század élére állva Alsó-Gyurkuczának indultam, mellyet az egész tervszerű támadás középpontjául jelöltem ki. Itt egy szakasz éji feladata jön a Szamoson hídépítést kisér­teni meg, de a havas épen olvadván, a Szamos felette megdagadt, s ragadó hullámai a hídépítést meggátolák. A túlsó partról az oláhok itt is folytonosan tüzeltek, de többnyire sikeretlenül. Egyetlen egy szakasszal mentem már. 6 kán délután végig azon vonalon, honnan a télen karácsonykor egy pár ezer ember zavarodva hátrált, s mellynek szomszédságából az oláhok folyvást tüzeltek. A szakaszt felállitám s egy pár sortüzelés és egy ágyuszó elnémíta őket. Vannak ágyúik is és a Szamos alsó part­ján az erdőt sürü előőrseikkel lepték be. A Szamoson túl fekvő Alsó-Gyurkócza megjelenésünkre egészen elrémült. Sirás s­zivitáe hallatszott, a leányok podgyászt véve há­tukra takarodtak ki az erdőbe, s az anyák bölcséstül ví­vák kisdedeiket a hegyek közé, honnan férjeik ránk lő­­dözének. A Szamos által gátolva későn estve tértünk vissza a havasok közöl azon bizonyos tudattal, hogy az elrémült ellenség előlünk túl takarodott a Szamoson s igy a havasok egy nagy része meg van tisztítva az ellen­ségtől. Egyes haramiákat minden bokorból várhatunk, mert ezeket a sürü fény ve­lői kiirtani lehetetlen, s azért minden itt járónak el kell készülve lenni az illy megtá­madásra, mert az oláh a szűk ösvényen a barlangokból és hasadékokból lő a nélkül, hogy őt láthatnék és a földig galyás fenyőfák mögé áll, hol őt feltalálni lehetetlen. Egyes orgyilkosok s titkon támadók ellen tehát itt el kell készülve lenni ezentúl is, de rendszeres nagyobb erő nem Junius 8. 1840. postahivatalnál. — Az ausztriai biroda­lomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a megrendelés csak a bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengi kr. a ketti­s ha­sába sorért pedig 10 pengi kr. számittatik.

Next