Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)
1879-02-14 / 44. szám
Budapest, 1879, 44 sz* am. Péntek, febr 14. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre S . 50Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes szám 4 kr. Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utcza 7. sz., hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAPOK? NAPTAR Péntek: katholikus: Bálint. „ protestáns : Bálint. is görögorosz: Kriszt. bemut. látnivalók. ÜT eszeti múzeum. (Muzeum-körut.) Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi-tár; kedd. és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Nyitva: vasáru., szerd. és pont. 9—1-ig. Orsz. képzőművészeti társulat tárlata. (Sugárút, saját-ház.; Magyar tudományos akadémia. (Ferenc József-tér saját-ház.) Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti társulat háza.) Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig a kiadóhivatalban véteknek fel. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 7. II. em., 15. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden köélemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak, megtekinthető. HöZVágóhid a soroksáriut végén a vám mellett. Városházakra régi a városház-téren, az uj a Lipótutcában a4. az. a.Városi vigadó (redoute) an aldanasoron. 7 állatkert a városligetben.__________________ Hirdetések: A mai szám tartalma: Főcikk : A kölcsön ára. — Politikai hírek. — Orvosaink és a fekete halál. — A KONSTANTINÁPOLYI BÉKE — POLITIKAI SZEMLE. — A FEKETE HALÁL. — FŐVÁROSI ÜGYEK. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Napi hírek. — Vidék. — Táviratok. — Életbiztosítás — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok . Szinlapok. — Vonatok indulása. — Vízállás. — Tárca: Párisi tárcalevél. — Regény: A kísérletes palota. (Folytatás.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. A kölcsön ára. Három nap óta hiába várjuk a felvilágosítást a tiszai és keleti vasutak eladásának kérdésében a kormánytól. Bár oly forrásból vettük keddi számunkban közölt hírünket, melynek módjában van tájékozottnak lenni a kormány vasúti tervei és tranzakciói felől, mégis vonakodunk az illetékes közegek hallgatását hozott hírünk teljes megerősítésére magyarázni. A vásár, melyet ez esetben a kormány a magyar állam értékes tulajdonával s még becsesebb érdekeivel ülne, oly monstruózus volna, hogy ma is hajlandóbbak vagyunk benne kételkedni, mintsem hinni, s feltenni a lehetőséget, hogy a kormánysajtó mélységes némaságát esetleg nem a hír igaz volta, hanem a Tisza-kabinetnek a közvélemény iránti már megszokott közönyössége okozza. De a közöny és a hallgatás mindenesetre indokolják azt, hogy a kérdéssel bővebben foglalkozzunk. Magyarország nemzetgazdasági bajainak egyik legfőbbike elhibázott vasút rendszerében rejlik. Kétfélekép van pedig az elhibázáva Először az által, hogy vasúthálózatunk nem koncentrikus. Míg minden más európai állam vasúthálózatán félreismerhetetlen a törekvés az ország központját lehető rövid úton összekötni a határokkal — miről egy, bármely vasúti térképre vetett pillantás meggyőzhet, — a magyar hálózatban hiába keressük e szükséges centralizációt Sőt látjuk ellenkezőjét: a kassa-oderbergi és alföldfiumei pályák egyenesen arra számítvak, hogy a főváros elkerülésével lehetőleg idegen érdekek hasznára, más irányba tereljék a forgalmat. Másik baja közlekedési rendszerünknek, hogy fővonalai idegen kezekben vannak. Az Orsovától Budapesten át Dévényig futó, az egész országot legtermékenyebb részében átszelő pálya az osztrák vasúttársaság, az ország fő vízi útja, a Duna, az osztrák dunagőzhajózási társaság kezében van. Mindkettőnek székhelye Bécs, mindkettő, főkép az osztrák államvasút, melynek sínei Ausztrián át a német határig futnak, osztrák érdekeket szolgál. Az a körülmény, hogy e nagy vonalak idegen kezekben vannak, rendkívül megnehezít minden valóban magyar érdekű közlekedési politikát. E társulatok monopóliumának megszüntetésére keletkezett évek előtt a magyar dunagőzhajózási társaság, ezért vette át az állam a losonci vasutat és építtette ki Ruttkáig. Akik azonban e vállalatokból sikert reméltek, keservesen csalódtak. A magyar dunagőzhajózási társaság a csekély tőke és részkezelés kettős átka alatt nyögve, nem birt versenyezni a hatalmas osztrák társulattal és elbukott. A magyar államvasut pestruttkai vonala egy ideig sikerrel versenyzett az osztrák államvasuttal és megnehezíté monopóliumát, amíg végre sikerült az osztrák társulatnak oda vinni a dolgot, hogy a magyar államvasút kartellt kössön vele, s ezáltal lemondjon a versenyről. A kartell nagy hiba volt, mely valódi hasznot csak az osztrák társulatnak hajt, de végre is olyan hiba, mely a szerződés felmondása által bármikor jóvátehető. A vasúti politika terén két ténye van a Tisza-kormánynak, mely feltétlenül megérdemli helyeslésünket; az egyik: a keleti vasút megvétele, a másik a tiszai vasútnak, ha nem is teljes megszerzése, de teljesen a kormány befolyása alá vonása. A keleti, tiszai és magyar államvasutak egy kézben, az államéban öszpontosítva, egy hatalmas, Brassótól és Szebentől Budapesten át Ruttkáig futó vonalat képeznek, mely a romániai csatlakozások kiépülése után, és magyar érdekben vezetett tariftapolitika segélyével, mint valódi nemzetközi világpálya, győzelmes versenyre kelhetne az osztrák államvasúttal. — És mit látunk ? A magyar államvasut ahelyett, hogy az osztrák ellen működnék, szövetkezett vele a forgalom rovására. A romániai csatlakozások, szerződésileg kikötött kiépítésének sürgetése helyett a magyar kormány — odaajándékozta az osztrák államvasutnak az orsovai csatlakozást, mely ma már kész, míg a brassói és szebeni csatlakozások még mindig csak jámbor óhajtást képeznek. Mit jelentene ily körülmények közt, ha megvalósulna a hír, mely szerint a keleti és tiszai vasutak eladatnának, a pest-zimonyinak építése pedig átadatnék egy vagy több konzorciumnak, melyeknek hátterében az osztrák államvasut áll ? A „PESTI HÍRLAP' TÁRCÁJA. Párisi tárcalevél. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mac Mahon és Mahonne. — Grévy kisasszony és Capoul. — Grévyné, az eiyséei palota. Dufaure. — Gambetta lakása a Bourbon-palotában, a liilei mészáros legény. — „Le mari de la débutante“; Patti, Nicolini és de Caux. — Clair vilié.) febr. IO-én. A francia kerek e világon a legkiváncsiabb nemzet. E kíváncsisága igen gyakran sajátságos jelenségek szülője. Valahányszor a politikai élet újabb áramlata magával sodorja a régi neveket s újakat vet a fölszinre, nyomban egész kis pikáns irodalom keletkezik, mely részint az épen romba dőlt múlt alakjainak szenteli emlékezéseit, részint a gyorsan fölülkerekedett jelen titkait fürkészi ki hihetetlen ügyességgel. A kiváncsi francia szellemnek ilyenkor a legrejtettebb s gyakran fölötte kényes természetű magánviszonyok esnek áldozatául, melyeket élénk, sziporkázó tollak rögtön mint pikáns röppentyűket szórnak szét a világ minden tája felé. Szegény Mac Mahon! Neki legkevesebb örömet szerezhettek e pikantériák. Bűnbakja volt a köztársaságnak, bűnbakja lett a napi éledésnek is. Hamarább borult rá a mellőztetés fátyla, mint nejére, a magentai hercegnére, akit elmésen „M a c M a ho n n e“ névvel tisztelt meg a köztársaság. Arcképe újra forgalomba jött, mely, mint a közkiállitás párisi osztályának főtermében felállított életnagyságú olajfestmény másolata, minden műkereskedés kirakatából veti ránk büszke szemeit. Pedig az ócsárló nyelvek épen nem tartják e képet hűnek s festőjére nem hajlandók alkalmazni Voltaire szavait: „Je suis juste et ne suis point galant “ Ez arcon spanyol grandezza s lenéző mosoly lebeg, az alak a középtermetnél kisebb, formái nem egészen gömbölyűek, a felső ajak alig észrevehető harcias vonást, rejt s a festményből egyáltalában, — az ócsárló nyelveket idézem, — a múlt némi reminiszcenciái is kiértenek. „Mac Madonne“ arcképe mellett látjuk a Grévy kisasszonyét. A kisasszony szép, erőteljes, magas alik s méltóságteljes magatartása emlékeztet atyjára. Egy napon vele is megesett a nagy eset: az operaházban beleszeretett Capoul tenoristába. Első vallomását atyja kezeibe tette le. „Nőül mehetsz hozzá, akkor visszavonulok a politikai pályától, megszökhetel vele s akkor elhagyom Jelentené ez a Tisza kormány két egyedül helyes vasúti tettének megsemmisítését, jelentené Magyarország összes főközlekedési vonalainak idegen kézre játszását, a jelen-Franciaországot.“ Több szót ez ügyről sohasem váltott atya és leány . . . Capoul Amerikában énekel operetteket s Grévy kisaszszonynak talán sikerült is már elfelednie. A köztársaság új elnökének pompás lakása volt a Rue Saint Arnaudban. Szalonja egyike volt a legkeresettebbeknek, régiségtárait s néprajzi gyűjteményeit ritka figyelemmel gondozta. Megválasztatásának hire úgy hatott Grévynére, mintha férjét elvesztette volna. Szalonjába lépett s midőn egy főrangú ismerőse gratulálni akart, e szavakkal felelt: „Oh nem, nem , férjem, én s gyermekem mindnyájan vigasztalhattak vagyunk, hogy engednünk kell a szükség- és kötelességnek.“ Grévyné igen szerény vagyoni körülmények között lett az elnök neje, kinek ügyvédi jövedelmei idővel évenkénti 60,000 frankra jutak, ide nem számítva a kamarai elnökfizetést, mely 80,000 frank volt. A szerény, egyszerű nő némi elfogultsággal váltja föl eddigi otthonát az elyséei palota nagyszerű termeivel,a polgári életet az új állás pompájával és gazdagságával. Midőn az elyséei termeket először végigjárta, többször kelle leülnie, hogy kipihenjen. Mai szántunk 8 oldali tartalmat.