Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)

1879-02-14 / 44. szám

Budapest, 1879, 44 sz* am. Péntek, febr 14. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre S . 50­­Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes szám 4 kr. Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utcza 7. sz., hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások inté­zendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAPOK? NAPTAR Péntek: katholikus: Bálint. „ protestáns : Bálint. is görögorosz: Kriszt. bemut. látnivalók. ÜT esz­eti múzeum. (Muzeum-körut.) Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi-tár; kedd. és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva­ a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Nyitva: vasáru., szerd. és pont. 9—1-ig. Orsz. képzőművészeti társulat tárlata. (Su­gárút, saját-ház.; Magyar tudományos akadémia. (Ferenc­ József-tér saját-ház.) Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti társulat háza.) Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig a kiadóhivatalban véteknek fel. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 7. II. em., 15. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden kö­élemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak, megtekinthető. HöZVágóhid a soroksári­­ut végén a vám mellett. Városházakra régi a városház-téren, az uj a Lipót­­utcában a4. az. a.Városi vigadó (redoute) an aldanasoron. 7 állatkert a város­ligetben.__________________ Hirdetések: A mai szám tartalma: F­őcikk : A kölcsön ára. — Politikai hírek. — Orvosaink és a fekete halál. — A KONSTANTINÁPOLYI BÉKE — POLITIKAI SZEMLE. — A FEKETE HALÁL. — FŐVÁROSI ÜGYEK. — Tudomány és irodalom. — Színház és mű­vészet. — Napi hírek. — Vidék. — Táv­iratok. — Életbiztosítás — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok . Szin­­lapok. — Vonatok indulása. — Vízállás. — Tárca: Párisi tárcalevél. — Regény: A kí­sérletes palota. (Folytatás.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. A kölcsön ára. Három nap óta hiába várjuk a felvilá­gosítást a tiszai és keleti vasutak eladásá­nak kérdésében a kormánytól. Bár oly for­rásból vettük keddi számunkban közölt hí­rünket, melynek módjában van tájékozottnak lenni a kormány vasúti tervei és tranzakciói felől, mégis vonakodunk az illetékes közegek hallgatását hozott hírünk teljes megerősítésére magyarázni. A vásár, melyet ez esetben a kormány a magyar állam értékes tulajdoná­val s még becsesebb érdekeivel ülne, oly monstruózus volna, hogy ma is hajlandóbbak vagyunk benne kételkedni, mintsem hinni, s feltenni a lehetőséget, hogy a kormány­sajtó mélységes némaságát esetleg nem a hír igaz volta, hanem a Tisza-kabinetnek a köz­vélemény iránti már megszokott közönyössége okozza. De a közöny és a hallgatás minden­esetre indokolják azt, hogy a kérdéssel bő­­vebben foglalkozzunk. Magyarország nemzetgazdasági bajainak egyik legfőbbike elhibázott vasút­ rendszeré­­ben rejlik. Kétfélekép van pedig az elhibázá­va Először az által, hogy vasúthálózatunk nem koncentrikus. Míg minden más európai állam vasúthálózatán félreismerhetetlen a tö­rekvés az ország központját lehető rövid úton összekötni a határokkal — miről egy, bármely vasúti térképre vetett pillantás meggyőzhet, — a magyar hálózatban hiába keressük e szükséges centralizációt Sőt lát­juk ellenkezőjét: a kassa-oderbergi és alföld­fiumei pályák egyenesen arra számítvak, hogy a főváros elkerülésével lehetőleg ide­gen érdekek hasznára, más irányba tereljék a forgalmat. Másik baja közlekedési rendsze­rünknek, hogy fővonalai idegen kezekben­­ vannak. Az Orsovától Budapesten át Dé­vényig futó, az egész országot legterméke­nyebb részében átszelő pálya az osztrák va­súttársaság, az ország fő vízi útja, a Duna, az osztrák dunagőzhajózási társaság kezében van. Mindkettőnek székhelye Bécs, mindket­tő, főkép az osztrák államvasút, melynek sínei Ausztrián át a német határig futnak, osztrák érdekeket szolgál. Az a körülmény, hogy e nagy vonalak idegen kezekben vannak, rendkívül megnehe­zít minden valóban magyar érdekű közleke­dési politikát. E társulatok monopóliumának megszüntetésére keletkezett évek előtt a ma­gyar dunagőzhajózási társaság, ezért vette át az állam a losonci vasutat és építtette ki Ruttkáig. Akik azonban e vállalatokból sikert re­méltek, keservesen csalódtak. A magyar du­nagőzhajózási társaság a csekély tőke és rész­kezelés kettős átka alatt nyögve, nem birt versenyezni a hatalmas osztrák társulat­tal és elbukott. A magyar államvasut pest­­ruttkai vonala egy ideig sikerrel versenyzett az osztrák államvasuttal és megnehezíté mo­nopóliumát, a­míg végre sikerült az osztrák társulatnak oda vinni a dolgot, hogy a ma­gyar államvasút kartellt kössön vele, s ezál­tal lemondjon a versenyről. A kartell nagy hiba volt, mely valódi hasznot csak az osztrák társulatnak hajt, de végre is olyan hiba, mely a szerződés felmondása által bármikor jóvátehető. A vasúti politika terén két ténye van a Tisza-kormánynak, mely feltétlenül megér­demli helyeslésünket; az egyik: a keleti vasút megvétele, a másik a tiszai vasútnak, ha nem­ is teljes megszerzése, de teljesen a kormány befolyása alá vonása. A keleti, tiszai és magyar államvasutak egy kézben, az államéban öszpontosítva, egy hatalmas, Brassótól és Szebentől Budapesten át Ruttkáig futó­ vonalat képeznek, mely a romániai csatlakozások kiépülése után, és magyar érdekben vezetett tariftapolitika segélyével, mint valódi nemzetközi világ­pálya, győzelmes versenyre kelhetne az oszt­rák állam­vasúttal. — És mit látunk ? A magyar államvasut ahelyett, hogy az osztrák ellen működnék, szövetkezett vele a forgalom rovására. A romániai csatlakozások, szerződésileg kikötött kiépítésének sürgetése helyett a magyar kormány — odaajándékozta az osztrák államvasutnak az orsovai csatlako­zást, mely ma már kész, míg a brassói és szebeni csatlakozások még mindig csak jám­bor óhajtást képeznek. Mit jelentene ily körülmények közt, ha megvalósulna a hír, mely szerint a keleti és tiszai vasutak eladatnának, a pest-zimonyinak építése pedig átadatnék egy vagy több kon­zorciumnak, melyeknek hátterében az osztrák államvasut áll ? A „PESTI HÍRLAP' TÁRCÁJA. Párisi tárcalevél. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. —­ ­Mac Mahon és Mahonne. — Grévy kisasszony és Capoul. — Grévyné, az eiyséei palota. Dufaure. — Gambetta lakása a Bourbon-palotában, a liilei mészá­ros legény. — „Le mari de la débutante“; Patti, Nicolini és de Caux. — Clair vilié.) febr. IO-én. A francia kerek e világon a legkiván­­csiabb nemzet. E kíváncsisága igen gyakran sajátságos jelenségek szülője. Valahányszor a politikai élet újabb áramlata magával so­dorja a régi neveket s újakat vet a fölszinre, nyomban egész kis pikáns irodalom keletke­zik, mely részint az épen romba dőlt múlt alakjainak szenteli emlékezéseit, részint a gyorsan fölülkerekedett jelen titkait fürkészi ki hihetetlen ügyességgel. A kiváncsi francia szellemnek ilyenkor a legrejtettebb s gyak­ran fölötte kényes természetű magánviszonyok esnek áldozatául, melyeket élénk, sziporká­zó tollak rögtön mint pikáns röppentyűket szórnak szét a világ minden tája felé. Szegény Mac Mahon! Neki legkevesebb örömet szerezhettek e pikantériák. Bűnbakja volt a köztársaságnak, bűnbakja lett a napi éledésnek is. Hamarább borult rá a mellőz­­tetés fátyla, mint nejére, a magentai herceg­nére, akit elmésen „M a c M a ho n n e“ névvel tisztelt meg a köztársaság. Arcképe újra forgalomba jött, mely, mint a közkiállitás párisi osztályának főtermében felállított élet­nagyságú olajfestmény másolata, minden mű­­­kereskedés kirakatából veti ránk büszke szemeit. Pedig az ócsárló nyelvek épen nem tartják e képet hűnek s festőjére nem haj­landók alkalmazni Voltaire szavait: „Je suis juste et ne suis point galant “ Ez arcon spa­nyol grandezza s lenéző mosoly lebeg, az alak a középtermetnél kisebb, formái nem egészen gömbölyűek, a felső ajak alig észre­vehető harcias vonást, rejt s a festményből egyáltalában, — az ócsárló nyelveket idézem, — a múlt némi reminiszcenciái is kiértenek. „Mac Madonne“ arcképe mellett látjuk a Grévy kisasszonyét. A kisasszony szép, erőteljes, magas al­ik s méltóságteljes magatartása emlékeztet atyjára. Egy napon vele is megesett a nagy eset: az operaház­ban beleszeretett Capoul tenoristába. Első vallomását atyja kezeibe tette le. „Nőül me­hetsz hozzá, ak­kor visszavonulok a politikai pályától, m­egszökhetel vele s akkor elhagyom Jelentené ez a Tisza kormány két egye­dül helyes vasúti tettének megsemmisítését, jelentené Magyarország összes főközlekedési vonalainak idegen kézre játszását, a jelen-Franciaországot.“ Több szót ez ügyről soha­sem váltott atya és leány . . . Capoul Ame­rikában énekel operetteket s Grévy kisasz­­szonynak talán sikerült is már elfelednie. A köztársaság új elnökének pompás la­kása volt a Rue Saint Arnaud­ban. Szalonja egyike volt a legkeresettebbeknek, régiségtárait s néprajzi gyűjteményeit ritka figyelemmel gondozta. Megválasztatásának hire úgy hatott Grévynére, mintha férjét elvesztette volna. Szalonjába lépett s midőn egy főrangú ismerőse gratulálni akart, e sza­vakkal felelt: „Oh nem, nem , férjem, én s gyermekem mindnyájan vigasztalhattak va­gyunk, hogy engednünk kell a szükség- és kötelességnek.“ Grévyné igen szerény va­gyoni körülmények között lett az elnök neje, kinek ügyvédi jövedelmei idővel évenkénti 60,000 frankra ju­­tak, ide nem számítva a kamarai elnökfizetést, mely 80,000 frank volt. A szerény, egyszerű nő némi elfogult­sággal váltja föl eddigi otthonát az e­l­y­­séei palota nagyszerű termeivel,a polgári életet az új állás pompájával és gazdagságá­val. Midőn az elyséei termeket először végig­járta, többször kelle leülnie, hogy kipi­henjen. Mai szántunk 8 oldali tartalmat.

Next