Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)

1879-08-02 / 211. szám

211. szám. Budapest, 1879. Szombat, augusztus 2. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 ■ , — , Negyedévre S „ 50 , Egy bóra . 1 , 20 » Egyes szám 4 kr. Kiadó hivatal: Budapest, nádor­ uton 7. itH -hat* as előfizetések és a lap «étküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. NAPTÁR. Szombat katholikus: Porciuccula ,, protestáns Gusztáv ,, görögorosz: Simon Pesti Hírlap ________POLITIKAI NAPILAP(||) LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. (Múzeum-körut.) Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár; kedden és pénteken az ásványtár; szerdán 6l szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Nyitva: vasárn., szerd. én pont. 9—1-ig. — Orsi. képzőművészeti társulat tárlata. (t Su­­gárút, saját-ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc­ József-tér saját-ház.) —­­Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza.) — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig Hirdetések: * kladáilvaUlb*a réUtnik . Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcz» T. [. em., s ajtó. hoz* a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendi. Békmentatlan levelek csak is­­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratom vissza nem megtekinthető. — Közvago­d a Soroksár ut végén & vám mellett. — Városkái a­ régi a városház-téren , am­­i a Lipót­­utcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — Állatkert a város­ligetben. __________ A mai szám tartalma: Az okkupáció következménye. — Politikai hírek. — Budapest mint világváros. — Politikai szemle. — A fürdő­idény. — A francia királyság fészke. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művé­szet. — A derventi kerek erdő mellett. — Hugó Viktor a halhatatlanságról. — Táviratok. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Tárca: A­hol három császárság találkozik.— Regény : Szemet — szemért. (Folyt.) — Vegyes. — A buda­pesti értéktőzsde. — Hirdetések. Az okkupáció következménye. Az elfogulatlan, szakavatott bíráló előtt nem volt titok, hogy nem mind arany, amit Széll Kálmán pénzügyminiszter korában fényesre csiszolt. S üres hízelgés volna Széllnek nagy koncepciót, merész iniciatívát tulajdonítani. Mi okozta mégis, hogy pénzügyminiszteri működése és eredménye iránt hova­tovább szélesebb kö­rökben bizalom gerjedt? ... A mag, minden­esetre azon meggyőződés volt, hogy kevés em­ber ismeri nála jobban a magyar államház­tartásnak számokban kifejezést találó ág­­bogait. Hogy azon mag halászba szökkent, ered­ménye volt a Széll Kálmán pénzügyminiszter­sége alatt tapasztalt takarékosság. Megérlelte azon fényes érdeme, hogy a törlesztési, csip­­csup kölcsönök rendszerével szakított, s tervé­nek az irányadó pénzembereket megnyerve, ma­gyar járadékpapírt vitt a piacra; azt ott meg­honosítva, Kerkapoly örökségét, a 153 milliós kölcsön visszafizetésének útját egyengette, a si­kert biztosította. Széll Kálmán nevéhez forrott azon nem országos, hanem úgyszólván európai bizalom, hogy előbb-utóbb válság és devalváció nélkül helyreállítható az egyensúly a magyar államháztartásban. Széll Kálmán volt ezen bi­zalom­ megteremtője, s midőn a Bosznia meg­­­­szállása által okozott költség a beleegyezését biró maximumot meghaladta — im ő jelenti ki, hogy bizalmát elvesztette. Ezen kijelentés megingatta a talajt Tisza kormányának lába alatt. Tisza megtántorodott, bukófélben volt. Visszavonulnia kellett volna. De Tisza tudta, hogy azon halála után nincs többé politikai feltámadása. Ragaszkodott az élethez , és Andrássy Gyula gróf hozzá, mert Tisza támasztéka hiján maga sem állhat so­káig. Egymást támaszták tehát. Maradtak. De bármennyire is meg voltak győződve a szabadelvű párt mamelukságáról, belátták, hogy merész tettre van szükségök, ha a Széll Kálmán kijelentése és visszalépése foly­tán úgy a pénzpiacon, mint a magyar közvéle­mény előtt megrendült bizalmat feléleszteni akarják. Ezen merész tett volt az 1879. évi költ­ségvetési előirányzat, melyet az uj pénzügymi­niszter előterjesztett.­­ De mivel addig róla nem tudta a világ, hogy a pénzügyi tudomány­nyal vagy mesterséggel is foglalkozik; tehát jogosultan attól kellett tartani, hogy mint lai­kusnak nem lesz oly tekintélye, hogy azzal költ­ségvetésének számtételei iránt bizalmat kelt­hetne; mindenek előtt mint szakíró mutatta be magát a tisztelt publikumnak a »Nemzetgazda­sági Szemlédben. Igaz ugyan, hogy azon „szak­­tanulmányra“ állam zárszámadásaink kitűnő is­merője, Lukács Béla rásütötte, hogy cukorbor­sót, paszulyt, lencsét elegyen árul; de meg volt az auktoritás — s kezdett egyszerre mint szakíró szerepelni. És erre támaszkodva nyúj­totta be Szápáry Gyula gróf az 1879. évi költség­­vetési előirányzatot, mely nem egészen 23, mondd huszonhárom millió­ért deficitet mutatott ki, holott ez a kül- és belföld által annyira ma­­­gasztalt Széll Kálmán pénzügyminisztersége alatt az utolsó két évben is 26—27 millióra rúgott. De csak a félhivatalos sajtó Izraeljében csaptak örömöt a­­ papíron leszállított deficit fölött. Azon kis körön kívül észrevették, hogy az előirányzatnak a rózsás kedvű optimizmuson kívül még azon öreg hibája van, hogy feledé­­kenységben laborál, hogy hézagos. A bosnyák megszállás költségeiről megfeledkezik. S maga a szabadelvű párt is reálisan alapra állva,­­ ke­rek tizenkettedfél millióval toldotta meg maga a pénzügyminiszter előirányzatának deficitjét. Államháztartásunk, mely a zárszám­adások tanúsága szerint Széll Kálmán pénz­ügyminisztersége alatt évről-évre kisebb hiányt mutatott, 43 millióról 26-ra csökkenve. Bosznia megszállása folytán földadókataszter, vám- és fogyasztási adó felemelés dacára 1879- ben már költségve­tésileg is nyolc millióval nagyobb deficitet mutatott, mint meny­nyire az 1877. évi államháztartás tényleg rúgott. S van-e kilátás arra, hogy a folyó évben a tényleges deficit kisebb lesz mint a költség­­vetési ? Nem kell-e inkább ellenkezőjétől tar­tanunk ? A hivatalos lap tegnapi számában közzétett pénztári kimutatások igazolják, hogy már az első félévben a deficit kerek számban­­ negyed millió híján harminckét millióra rúgott. Az első félévben tehát tényleg csak harmadfél millióval kisebb a deficit az állam bruttó bevé­telei és kiadásai közt, mint mennyit a költség­­vetési törvény szerint az egész évi hiány tenne, ha az reális alapon nyugodnék. Pedig a máso­dik félév első napján vált esedékessé az arany­járadék félévi szelvénye. Az eddig forgalomba bocsátott arany­járadékköt­vények névértékét 460 millió írtra téve kitűnik, hogy a félévi szelvény A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A hét három császárság találkozik. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Sajátságos vonás az ember természetében, hogy azon hely iránt, mely földrajzi, ethno­­gráfiai, politikai, vagy bármiféle más tekintet­ben kiváló jelentőséggel bir , fokozottabb érdek­lődéssel viseltetik; túlzott várakozást és re­ményt köt hozzá, még azon esetben is, ha más, szintén híres helyen történt kiábrándulá­­sása különben eléggé megtaníthatta volna rá, higgadtabban gondolni az ilyen kiváló je­lentőséggel bíró helyekre. Ilyenformán jártam magam, midőn ezelőtt néhány nappal a porosz Felső-Szilézia egy vá­rosából megindultam azon híres pont felé, hol az európai szárazföld legnagyobb három biro­dalma, három császárság : Németország, Orosz­ország és Ausztria egymással találkoznak. Van valami különös érdekessége az ilyen földrajzi pontoknak, melyek, habár maga a tárgy, (itt a találkozó hely) a lehető legegyszerűbb és semmi nevezetességet nem nyújt, mégis magukra von­ják az utazó figyelmét, s ha aztán kissé szaba­dabb utat engedünk képzelő tehetségünknek, az ily fontos pont látásánál ezerszeresen kószálhat a fantázia a három hatalmas birodalom szö­vevényes történetében, maga elé állítja a véres tusákat, melyeket a birodalmak nemzetei évszá­­­­zadokon, sőt évezredeken keresztül egymással harcoltak, és elgondolkoztat bennünket e nem­zetek s birodalmak jövője fölött .... Mindez három egyszerű, de külön más más színekkel bemázolt határkaró megpillantásánál ! Ha az utas Boroszló felől vasúton leg­­egyenesebben Krakóba szándékozik menni, ok­vetlenül érintenie kell a porosz határszélen fekvő Myslowitz nevű városkát. Ez az utolsó porosz helység ez irányban. Myslowitz mellett csakhamar egy folyócska fölött robog el a vonat, ez a Przemza (olv. Psemza) vize, mely itt két ágra szakad. Az így támadt háromszög pedig, a vasúti hídhoz egészen közel, képezi ama nevezetes helyet, hol az orosz, osztrák-magyar és a német birodalom ta­lálkoznak. Budapest vagy Bécs felől jövet Oder­bergen át Oswiecim (németül Auschwitz) állomá­sig kell utaznunk a Ferdinand-északvaspályával, a­honnét ugyan a társaság egy szárnyvonala, azonban már porosz területen, hoz el bennün­ket Myslowitz-ig, és az említett találkozó ponthoz. Maga Myslowitz csinos, takaros kisvároska, körülbelül 5000 lakossal. Főutcája beválnék akármilyen nagy városba is. Középületek, külö­nösen a városház (melyben egyszersmind a tör­vényszék is ülésez,) a gyönyörű s csak két év előtt elkészült tiszta gót ízlésű protestáns templom magas tornyával, s mások, bármely tízszer nagyobb városnak is díszére válhatnának. A városka egy kis földmagaslaton terül­­ el. Közvetlenül alatta folydogál a Przemsa folyócska, mely itt a határt képezi Porosz- és Oroszország, vagy jobban mondva: Orosz—Len­gyelország között. Egy rozoga, nyomorúságos fahíd vezet a folyócskán a lengyelek földére, mely híd legalább is négyszer oly hosszú, mint a milyen széles a folyócska. E hídtól vagy fél­órányira jobbra van az osztrák-porosz-orosz határ. Nem voltam még sohasem Oroszországban. 1877-ben, mikor a svéd földön jártam, nagyon szerettem volna Stockholmból át Finnországba s Szt.-Pétervárra menni. Közel is lett volna, de az akkoriban javában dúló keleti háború, a nagy izgatottság Muszkaországban stb. nem tették az átutazást tanácsossá. Most azonban, midőn csak néhány lépésnyire voltam úgyszólván az Ígéret (?) földjétől, világért nem fosztottam volna meg magam az átkukkantás élvezetes érdekessé­gétől. Csakhogy ez nem olyan könnyű dolog, mint más nyugateurópai határszéli helységek­nél. Azaz, hogy nehéz is, meg könnyű is, a­ki mint veszi. Nehéznek kellene legalább lennie. A muszka útlevélkényszer igen szigorú és a határon álló kozákok nagyon komor és éber egy fajta. De vigasztalódjunk. A határ rettent­hetetlen őrei egy pár szivar segítségével köny­­nyen megpuhulnak, szemet hunynak s ha az ember biztosítja őket, hogy csak sétaképen megy át s egy pár óra múlva, vagy még előbb visszajön: elég emberségesek arra, hogy az utast útlevél nélkül is átveszszék. Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next