Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)
1879-08-02 / 211. szám
211. szám. Budapest, 1879. Szombat, augusztus 2. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 ■ , — , Negyedévre S „ 50 , Egy bóra . 1 , 20 » Egyes szám 4 kr. Kiadó hivatal: Budapest, nádor uton 7. itH -hat* as előfizetések és a lap «étküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. NAPTÁR. Szombat katholikus: Porciuccula ,, protestáns Gusztáv ,, görögorosz: Simon Pesti Hírlap ________POLITIKAI NAPILAP(||) LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. (Múzeum-körut.) Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár; szerdán 6l szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Nyitva: vasárn., szerd. én pont. 9—1-ig. — Orsi. képzőművészeti társulat tárlata. (t Sugárút, saját-ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc József-tér saját-ház.) —Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza.) — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig Hirdetések: * kladáilvaUlb*a réUtnik . Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcz» T. [. em., s ajtó. hoz* a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendi. Békmentatlan levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratom vissza nem megtekinthető. — Közvagod a Soroksár ut végén & vám mellett. — Városkái a régi a városház-téren , ami a Lipótutcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — Állatkert a városligetben. __________ A mai szám tartalma: Az okkupáció következménye. — Politikai hírek. — Budapest mint világváros. — Politikai szemle. — A fürdőidény. — A francia királyság fészke. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — A derventi kerek erdő mellett. — Hugó Viktor a halhatatlanságról. — Táviratok. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Tárca: Ahol három császárság találkozik.— Regény : Szemet — szemért. (Folyt.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Az okkupáció következménye. Az elfogulatlan, szakavatott bíráló előtt nem volt titok, hogy nem mind arany, amit Széll Kálmán pénzügyminiszter korában fényesre csiszolt. S üres hízelgés volna Széllnek nagy koncepciót, merész iniciatívát tulajdonítani. Mi okozta mégis, hogy pénzügyminiszteri működése és eredménye iránt hovatovább szélesebb körökben bizalom gerjedt? ... A mag, mindenesetre azon meggyőződés volt, hogy kevés ember ismeri nála jobban a magyar államháztartásnak számokban kifejezést találó ágbogait. Hogy azon mag halászba szökkent, eredménye volt a Széll Kálmán pénzügyminisztersége alatt tapasztalt takarékosság. Megérlelte azon fényes érdeme, hogy a törlesztési, csipcsup kölcsönök rendszerével szakított, s tervének az irányadó pénzembereket megnyerve, magyar járadékpapírt vitt a piacra; azt ott meghonosítva, Kerkapoly örökségét, a 153 milliós kölcsön visszafizetésének útját egyengette, a sikert biztosította. Széll Kálmán nevéhez forrott azon nem országos, hanem úgyszólván európai bizalom, hogy előbb-utóbb válság és devalváció nélkül helyreállítható az egyensúly a magyar államháztartásban. Széll Kálmán volt ezen bizalom megteremtője, s midőn a Bosznia megszállása által okozott költség a beleegyezését biró maximumot meghaladta — im ő jelenti ki, hogy bizalmát elvesztette. Ezen kijelentés megingatta a talajt Tisza kormányának lába alatt. Tisza megtántorodott, bukófélben volt. Visszavonulnia kellett volna. De Tisza tudta, hogy azon halála után nincs többé politikai feltámadása. Ragaszkodott az élethez , és Andrássy Gyula gróf hozzá, mert Tisza támasztéka hiján maga sem állhat sokáig. Egymást támaszták tehát. Maradtak. De bármennyire is meg voltak győződve a szabadelvű párt mamelukságáról, belátták, hogy merész tettre van szükségök, ha a Széll Kálmán kijelentése és visszalépése folytán úgy a pénzpiacon, mint a magyar közvélemény előtt megrendült bizalmat feléleszteni akarják. Ezen merész tett volt az 1879. évi költségvetési előirányzat, melyet az uj pénzügyminiszter előterjesztett. De mivel addig róla nem tudta a világ, hogy a pénzügyi tudománynyal vagy mesterséggel is foglalkozik; tehát jogosultan attól kellett tartani, hogy mint laikusnak nem lesz oly tekintélye, hogy azzal költségvetésének számtételei iránt bizalmat kelthetne; mindenek előtt mint szakíró mutatta be magát a tisztelt publikumnak a »Nemzetgazdasági Szemlédben. Igaz ugyan, hogy azon „szaktanulmányra“ állam zárszámadásaink kitűnő ismerője, Lukács Béla rásütötte, hogy cukorborsót, paszulyt, lencsét elegyen árul; de meg volt az auktoritás — s kezdett egyszerre mint szakíró szerepelni. És erre támaszkodva nyújtotta be Szápáry Gyula gróf az 1879. évi költségvetési előirányzatot, mely nem egészen 23, mondd huszonhárom millióért deficitet mutatott ki, holott ez a kül- és belföld által annyira magasztalt Széll Kálmán pénzügyminisztersége alatt az utolsó két évben is 26—27 millióra rúgott. De csak a félhivatalos sajtó Izraeljében csaptak örömöt a papíron leszállított deficit fölött. Azon kis körön kívül észrevették, hogy az előirányzatnak a rózsás kedvű optimizmuson kívül még azon öreg hibája van, hogy feledékenységben laborál, hogy hézagos. A bosnyák megszállás költségeiről megfeledkezik. S maga a szabadelvű párt is reálisan alapra állva, kerek tizenkettedfél millióval toldotta meg maga a pénzügyminiszter előirányzatának deficitjét. Államháztartásunk, mely a zárszámadások tanúsága szerint Széll Kálmán pénzügyminisztersége alatt évről-évre kisebb hiányt mutatott, 43 millióról 26-ra csökkenve. Bosznia megszállása folytán földadókataszter, vám- és fogyasztási adó felemelés dacára 1879- ben már költségvetésileg is nyolc millióval nagyobb deficitet mutatott, mint menynyire az 1877. évi államháztartás tényleg rúgott. S van-e kilátás arra, hogy a folyó évben a tényleges deficit kisebb lesz mint a költségvetési ? Nem kell-e inkább ellenkezőjétől tartanunk ? A hivatalos lap tegnapi számában közzétett pénztári kimutatások igazolják, hogy már az első félévben a deficit kerek számban negyed millió híján harminckét millióra rúgott. Az első félévben tehát tényleg csak harmadfél millióval kisebb a deficit az állam bruttó bevételei és kiadásai közt, mint mennyit a költségvetési törvény szerint az egész évi hiány tenne, ha az reális alapon nyugodnék. Pedig a második félév első napján vált esedékessé az aranyjáradék félévi szelvénye. Az eddig forgalomba bocsátott aranyjáradékkötvények névértékét 460 millió írtra téve kitűnik, hogy a félévi szelvény A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A hét három császárság találkozik. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Sajátságos vonás az ember természetében, hogy azon hely iránt, mely földrajzi, ethnográfiai, politikai, vagy bármiféle más tekintetben kiváló jelentőséggel bir , fokozottabb érdeklődéssel viseltetik; túlzott várakozást és reményt köt hozzá, még azon esetben is, ha más, szintén híres helyen történt kiábrándulásása különben eléggé megtaníthatta volna rá, higgadtabban gondolni az ilyen kiváló jelentőséggel bíró helyekre. Ilyenformán jártam magam, midőn ezelőtt néhány nappal a porosz Felső-Szilézia egy városából megindultam azon híres pont felé, hol az európai szárazföld legnagyobb három birodalma, három császárság : Németország, Oroszország és Ausztria egymással találkoznak. Van valami különös érdekessége az ilyen földrajzi pontoknak, melyek, habár maga a tárgy, (itt a találkozó hely) a lehető legegyszerűbb és semmi nevezetességet nem nyújt, mégis magukra vonják az utazó figyelmét, s ha aztán kissé szabadabb utat engedünk képzelő tehetségünknek, az ily fontos pont látásánál ezerszeresen kószálhat a fantázia a három hatalmas birodalom szövevényes történetében, maga elé állítja a véres tusákat, melyeket a birodalmak nemzetei évszázadokon, sőt évezredeken keresztül egymással harcoltak, és elgondolkoztat bennünket e nemzetek s birodalmak jövője fölött .... Mindez három egyszerű, de külön más más színekkel bemázolt határkaró megpillantásánál ! Ha az utas Boroszló felől vasúton legegyenesebben Krakóba szándékozik menni, okvetlenül érintenie kell a porosz határszélen fekvő Myslowitz nevű városkát. Ez az utolsó porosz helység ez irányban. Myslowitz mellett csakhamar egy folyócska fölött robog el a vonat, ez a Przemza (olv. Psemza) vize, mely itt két ágra szakad. Az így támadt háromszög pedig, a vasúti hídhoz egészen közel, képezi ama nevezetes helyet, hol az orosz, osztrák-magyar és a német birodalom találkoznak. Budapest vagy Bécs felől jövet Oderbergen át Oswiecim (németül Auschwitz) állomásig kell utaznunk a Ferdinand-északvaspályával, ahonnét ugyan a társaság egy szárnyvonala, azonban már porosz területen, hoz el bennünket Myslowitz-ig, és az említett találkozó ponthoz. Maga Myslowitz csinos, takaros kisvároska, körülbelül 5000 lakossal. Főutcája beválnék akármilyen nagy városba is. Középületek, különösen a városház (melyben egyszersmind a törvényszék is ülésez,) a gyönyörű s csak két év előtt elkészült tiszta gót ízlésű protestáns templom magas tornyával, s mások, bármely tízszer nagyobb városnak is díszére válhatnának. A városka egy kis földmagaslaton terül el. Közvetlenül alatta folydogál a Przemsa folyócska, mely itt a határt képezi Porosz- és Oroszország, vagy jobban mondva: Orosz—Lengyelország között. Egy rozoga, nyomorúságos fahíd vezet a folyócskán a lengyelek földére, mely híd legalább is négyszer oly hosszú, mint a milyen széles a folyócska. E hídtól vagy félórányira jobbra van az osztrák-porosz-orosz határ. Nem voltam még sohasem Oroszországban. 1877-ben, mikor a svéd földön jártam, nagyon szerettem volna Stockholmból át Finnországba s Szt.-Pétervárra menni. Közel is lett volna, de az akkoriban javában dúló keleti háború, a nagy izgatottság Muszkaországban stb. nem tették az átutazást tanácsossá. Most azonban, midőn csak néhány lépésnyire voltam úgyszólván az Ígéret (?) földjétől, világért nem fosztottam volna meg magam az átkukkantás élvezetes érdekességétől. Csakhogy ez nem olyan könnyű dolog, mint más nyugateurópai határszéli helységeknél. Azaz, hogy nehéz is, meg könnyű is, aki mint veszi. Nehéznek kellene legalább lennie. A muszka útlevélkényszer igen szigorú és a határon álló kozákok nagyon komor és éber egy fajta. De vigasztalódjunk. A határ rettenthetetlen őrei egy pár szivar segítségével könynyen megpuhulnak, szemet hunynak s ha az ember biztosítja őket, hogy csak sétaképen megy át s egy pár óra múlva, vagy még előbb visszajön: elég emberségesek arra, hogy az utast útlevél nélkül is átveszszék. Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.