Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)
1879-11-22 / 322. szám
Budapest, 1879. _____________________________322. szám.______________________________________Szombat november 22. ülésvetési árak: _ _ Hirdetések: Félévre^TM ^7 ^ jflj ||| __ * kiadóhivatalban vétetnek |«L Kiadóhivatal: 1 B Budapest, nddo»-Etoea 7. Ifo, minden közlemény intézendő. S KrANS POLITIKAI NAPILAP Imert kezektől fogadtatnak el. lamlánok Intézendő^ Kéziratok vizsza nem adatnak. a. . u I v A I ri Si 08 8Zorabaton a képtár; vasárnapokon —Orsi. kopzoaYV&SZQti társulat tárlata. (Su- megtekinthető. — Közvagonja a soroksári A r T A B . LAl nitalva. d. e. 10—1-ig, fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) — Magyar tudományos itt régén a, vám mel itt. — Városház a Szombat Katholikus : Cecilia Nemzeti Muzeea. (Muzema-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-téri saját-ház.) — régi a várceház-téren , an uj a Lipót„ protestáns : Cecilia Nyitra:i. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országsa képtár Iparauzeuifl. (Sagánt, a képzőművészeti utcábantfi. az. a. — Táros! Zignál (redoctí) ] csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és várkert az aldunasoron. — Állatiért a váror. görögorosz járást_____________I kedden és pénteken az ásványtár: szerdán Nyitva: vasáru., gyord és pent. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: Csak alkotmányosan. — Politikai hírek. — A tisztelt házból. — Politikai szemle. — Tud, és írod. — Szinh, és máv. — Barangolások aszfalton és szőnyegen. — A medvevadászat — Bolond apróságok. — Táviratok. — Legújabb. — Lóvonatú vaspálya gőzzel. — Napi hirek. — Válasz a kis-tétényi jegyzőnek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinh. és mulats.: Szinl. — Vízállás. — Tárca : Pulszky Ferenc memoirejai. —Regény : Az internacionale titkai. (Folyt.) — A budap.érti. — Hirdetések. Csak alkotmányosan. Válság készül a monarchia mindkét felében. Mindkét helyen a beteg parlamenti pártviszonyok okozzák. Nálunk a kormánypárt bomladozik s helyébe egy új többség mégse bír hamarosan alakulni. És Tisza Kálmán az egyenlő arányban vonzó és taszító erők hatása alatt lóg a levegőben, mint Mohamed koporsója. A válság minden percben kiüthet. Mihelyt a taszító elemek túlysúlyra jutnak, a mostani kormány-kabaver le fog zuhanni oda, hova érdemli. Minden a pártoktól függ a képviselőházban. A helyzet tehát lényegében ugyan nem parlamentáris, mert strikre véve: kormányt egy kormányképes ellenzéknek kell megbuktatni, amire nálunk egyhamar nincs kilátás , de legalább elég van téve a parlamentarizmus formai igényének, mert a válság a képviselőházból támad s a parlamenti viszonyok szerint nyer a korona előtt megoldást. Lajthán túl az állapot sokkal bonyolultabb. Ott a kormány pártja a képviselőházban egy megbizatlan többség, az urak házában meg gyenge kisebbség. Mire jut majd ily párt támogatásával Taaffe gróf ? Elvi jelentőségű javaslatai halva született gyermekek lesznek: a képvielőház tán megszavazza valahogy, de az urak megbuktatják s a császári szentesítés alá egyik se kerülhet. S az ellentét a két ház közt kiegyeztethetetlen. Bebizonyitá a múlt hóban lefolyt felirati vita, mikor a közvetítés dugába dőlt s a két ház külön föliratot terjesztett a trónhoz. Nekünk ugyan nem fáj a Taaffe gróf feje. Maga csinálta e furcsa helyzetet magának, most örüljön neki. De két okból mégis kiváncsiak vagyunk a megoldásra: egyik az, hogy a jelenlegi állapot nem von-e maga után szükségkép alkotmány-válságot ? A másik az, hogy egy változott osztrák alkotmány nem teszi-e szükségessé majd az 1867. XII. t. c. revízióját nálunk is? A mostani osztrák parlamenti többség nem feltétlen támogatója Taaffe gróf úgynevezett kompromiss-politikájának. Számtúlsúlya pedig oly csekély, hogy az alkotmánytörvény megváltoztatásához kellő kétharmad többséget három oldalú üveghasábon nézve se adja ki magából. A mostani osztrák kormány tehát az alkotmány revízióját a mostani többséggel nem kísértheti meg, mert megbukik. Ha feloszlatja a parlamentet, s nagyobb többséget szerez magának a választásoknál, akkor a képviselőház támogatni fogja, de az urnák házában bukik meg. Ha pedig a mostani alapon kormányoz tovább, megbukhatik mindkét házban. Ez egy circulus vitiosus, melynek nincs quadraturája. Nálunk a válság elhalasztható a budgetvitáig, legkésőbb februárig. Ausztriában egy nappal sem tovább. Nálunk Tiszát még fenntartja a hírhedt 19. Taaffet odaát ennyi sem. Mi fog hát történni ? az osztrák alkotmány szövegét s megbukik vele az alsó házban, s ha nem egyezik meg az urakkal, ezek megbuktatják a felső házban s ráadásul a védtörvény se lesz szentesíthető. Felveheti magához a javaslatát Tisza Kálmán lógó társul a koporsóba. A baj Ausztriában hajtott gyökeret, ott kell irtani. De hogy? Folynak az alkudozások. De kik közt? A Hohenwarthok verik a mellüket, hogy ők szörnyen lojálisok, megszavaznak mindent: katonát, tíz esztendőt. A Herbstek a fejüket vakarják , ők „loyalitásból“ megszavazzák a véderőt tíz évre, de nem a mostani kormánynak. A Schmerlingek végül a kezüket dörzsölik : wir können warten, mi nem szavazunk meg semmit. Ez persze nem vezet eredményre. A parlamenti pártok tehát Ausztriában hűségesen istápoljak, konzerválják a parlamenti zavart. Egyszerre hire jár, hogy az alkudozások fonalát Taaffe gróftól az udvar, tehát nem alkotmányos tényező vette kezeibe s a parlament háta megett titokban alkuszik a cseh és foederalista elemekkel, tehát nem alkotmányos tényezőkkel. Az alkudozások célja nem lehet egyébb, mint az osztrák, közjog titkos megváltoztatása, a cseh államjog elismerése s a mostani parlamentnek bevégzett tényekkel való meglépése. Mindez persze a dualizmus rovására. Nem tudjuk mi igaz e hírekből, de oly határozott színezettel bírnak, hogy megdöbbentünk tőlük. Miai számnak 2 oldalt tartalmaz, a pesti hírlap tárcája Pulszky Ferenc memoirejai. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — (Életem és korom. Irta Pulszky Ferenc, Budapest, Ráth Mór 1879.) Az 1879-ik év alig hozott Magyarországon becsesebb irodalmi terméket Pulszky Ferenc emlékiratainál. Nem gondolom, hogy a szerző iránt érzett személyes nagyrabecsülésem és rokonszenvem vesztegetné meg ítéletemet, mert véleményemmel koránsem állok egyedül : osztoznak abban velem mindazok, kiknek alkalmuk volt már e kötetet végig olvasni. Nemcsak a magyar memoire-irodalom, mely úgyszólván még pólyákban van, de a nyugati nemzetek memoire-irodalma is nagyon kevés emlékiratot mutathat fel, mely igen erősen subjektív iránya dacára is annyira lekötné a figyelmet és érdeklődést. Az ember sokoldalúsága visszatükrözi magát a könyv minden lapján; a politikus, a műismerő, a régész, a kritikus, az akadémikus, a szellemes társalgó, sőt a költő is folyvást egymást felváltva jelenik meg előttünk, sőt megjelenik egy új alak is, melyet azok, kik Pulszky Ferencet csak felületesen ismerik, alig sejtenének benne : Pulszky, a szív embere. Könyvének azon lapjai, melyek az apai háznak, nővére emlékének, nejével való megismerkedésének és haBudapesten a védtörvény keresztül megy a parlamenti rostán, Bécsben nem. Nálunk nem változtatnak a törvényszövegen, Bécsben igen. Nálunk megadják tíz évre a 800.000 embert, Bécsben leszállítják az évet is, a létszámot is. A zűrzavar aztán tökéletes. Ha Taaffe gr. beleegyezik a leszállításba, meg kell változtatni sját családjának vannak szentelve, azon mély és igaz érzésnél fogva, mely e lapokat átlengi, a legmelegebben fogják érdekelni még azon olvasókat is, kik e családi körtől egészen távol állnak ; ellenben azok, kik szerencsések voltak Pulszky Ferenc házi körében gyakrabban megfordulhatni, már az író gyermekkoráról szóló elbeszélésekben is feltalálják azon erős érzéket a családi együvé tartozás iránt, mely a Pulszky - ház családéletét oly harmonikussá és vonzóvá teszi. Van e könyvnek egy tulajdonsága, melyet némelyek talán kárhoztatni fognak, mely azonban rám egy újabb vonzerő hatásával birt, s ez az, hogy a szerző még látszatát is el akarta kerülni annak, mintha könyvet szándékoznék irni. Kedélyes elbeszélés az egész, elejétől végig ; egyike azon mindig szellemes és érdekes csevegéseknek, melyekben Pulszky kifogyhatlan. Széles élettapasztalata, sokoldalú műveltsége, ritka olvasottsága és bámulatos emlékezőtehetsége mindig ellátják őt a legérdekesebb anyaggal, melyet szikrázó szelleme, és éles sarkazmusa sajátszerűen vonzóvá tud tenni. Pulszky elbeszélése gyermekkorával kezdődik s az 1848-ki forradalom előestéjén végződik,István nádor 1847-ki körútjával,Nógrádban hol Pulszky üdvözölte a főherceget mint szónok, s e harminchárom évet felölelő korszaknak alig van nevezetesebb embere, kivel — hacsak néhány Ha e hírek szerint az udvar megegyezésre talál a csehekkel jutni, egy szép reggelen elbocsáttatnék a Taaffe-kabinet, kineveztetnék másodízben a Hohenwarthé, feloszlattatnék a mostani parlament, választatnék egy sereg cseh tollvonás által is — meg ne ismertetne. Közéletünk két nagy alakja, Széchenyi és Kossuth plastikailag kidomborul Pulszky elbeszélésében és míg egyfelől nem legyezi Széchenyi emberi gyöngéit, noha a „legnagyobb magyar“ politikai eszményképei közé tartozott, addig igazságot, teljes igazságot szolgáltat Kossuthnak, noha politikájával koránsem értett mindig és teljesen egyet. Napjainkban, midőn az emberek a politikai pártálláshoz képest csak isteníteni vagy rágalmazni tudnak, kétszeresen jól esik ezen elfogulatlanság oly embertől, ki azon nagy időknek nem csak távoli szemlélője, hanem egyik tevékeny tényezője is volt. Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor, Dessewffy Aurél, Szemere Bertalan, Ghyczy Kálmán, Somssich Pál, Zsedényi Ede, Lónyay Menyhért, Pázmándy Dénes stb. jeleseink, kiknek alakjuk az akkori nagy időkhöz volt szabva, s kiket a mostani aprólékos viszonyokhoz illő törpe epigonok váltottak fel, mind elvonulnak előttünk, hogy mintegy fokozottan éreztessék velünk, mily nagy szegénységre jutottunk államférfiak dolgában is. Pulszky az 1840 -i országgyűlésen lépett a politikai pályára. Úgyszólván egy véletlennek köszönhette, hogy megválasztották követté a feltétlenül konzervatív Sáros vármegyében, de mihelyt megjelent az országgyűlésen, azonnal érvényesíti magát és hogy szellemi értékét kellő-