Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)
1879-12-01 / 331. szám
. A főv. bizottság azon erős mozgalmával szemközt, mely a dunaszabályozási munkálatoknak gyökeres megváltoztatását s a fővárosnak az árvízveszélytől való biztos megvédését tűzte ki célul, a kormánypárt több kiválóbb tagja értekezletet tartott s abban állapodott meg, hogy a fővárosi mozgalom elcsillapítására mindenek előtt azon férfiak eltávolítása szükséges, kik az eddigi, hibásnak bizonyult szabályozási rendszert képviselték; — ezek Hieronymi közi. min. államtitkár és Herrich min. tanácsos. Ezen értekezleten, mint az „E—s“ írja, Tisza Kálmán mint elnök is részt vett s a jelzett megállapodásba belenyugodott. Bécsből jelentik, hogy a delegációk — legújabb intézkedések folytán s tekintettel a reichsrath tárgyalásainak lassú menetére, — legkorábban december 14-ére fognak Bécsbe behivatni. Miután a delegációk megalakulása s a különböző albizottságok megválasztása előreláthatólag néhány napot veene igénybe, ezen ilésszak — bárha csakis egy indemnitási javaslat letárgyalásáról s megszavazásáról lehet is szó — mindazonáltal 8—10 napig fog tartani. Miután a fővárosi törvényhatósági képviselet újon megválasztott 200 tagja már igazoltatott, az alakuló közgyűlés legközelebb össze fog hivatni. E közgyűlésen fel fog egyúttal bontatni és kihirdettetni a hármas kandidáció a főpolgármesteri választásra nézve, mire a főpolgármester megválasztása azonnal végbe is megy. A belügyminiszter — értesülésünk szerint — az erre vonatkozó felterjesztést megtette már ő Fölségéhez. A hármas kandidáció valószínűleg már keddig le fog ide érkezni, mire aztán az alakuló közgyűlés szerdán, legkésőbb azonban szombaton meg fog tartathatni. A budapesti kerületi orvosok küldöttsége tisztelgett ma Tisza Kálmán belügyminiszternél, arra kérve őt, hogy erősítse meg a fővárosi közgyűlésnek a törvényszéki orvosok illetményei ügyében hozott határozatát. A miniszter erre megjegyzi, hogy a főváros mostani második határozatát, mely a kerületi orvosokra nézve egészen indokolatlan módon és igazságtalanul kétféle fizetést állapit meg, jóvá nem hagyhatja. Az erdélyrészi orsz. képviselőik ma a királyságontúli birtokviszonyok rendezése tárgyában értekezletet tartottak s abban állapodtak meg, hogy a kormány küldöttségileg fölkérendő, miszerint az erre vonatkozó tvjavaslatot még a jövő hóban terjessze elő. A brassói kereskedelmi- és iparkamara felterjesztést tett a kereskedelmi és földm. m. kir. minisztériumhoz, hogy a közi. minisztérium közvetítésével esz- éS mára nyeri meg. Ez elég nagy bűn arra, hogy a tragikai bűnhödés az elmélet arányához illő haladványban oly sújtó erővel csapjon le fejére. Hogy egyszer mindenkorra megjegyezzük, a főcselekvényt, mely a kezdetből folyik, számos epizód tarkítja, át meg átfonódva rajta, a főcselekvény egyszerűségét más eseményekkel komplikálva. Ezekről alkalmilag alább. Miklós jellemzéséhez járul e két versszak, melyek mutatják, hogy Arany nem vesztette el azon nagy hatalmát szivünk felett, melylyel az első részben könnyekre indított. Toldi hazamegy anyjához: „Most az öreg asszony lódobogást hallott, Szivébe azonnal nagy öröm nyilallott: „Jaj Miklós . . .“ rebegé s kiszaladt elébe. Nem leli a rostély nyitját hevenyébe. Szép Anikó meg már, György eladó lánya. Mielőtt a sarkon befordul a bátyja, Fut elébe, fut, fut, kengyelébe pattan, S mint valamely b3tor, csókja olyat csattan. Hagyta húgát Miklós játszani Pejkóval, S indult anyja felé, köszönő szép szóval, Megcsókolta előbb halavány homlokán, Még föl se jutott a lépcső három fokán, Mikor aztán fenn volt, lehajolt hozzája, Amaz áldott kézre odaforrt a szája . Édesanyja, szegény, kívül a ruháján Csókolgatta fiát, szive verő táján.“ E megható részlet az első rész legszebb sorainak méltó párja. És hozzája, mily magasztos engesztelés a gyűlölködő György bátya helyett ennek lánya, a kedves, pajkos szerető szivü Anikó ! Az öreg Bence helyett is fia lép itt elő, s ezzel azon, különben természetellenes Berlinben feltűnést keltett, hogy a dán főváros legolvasottabb lapja, a „Berlingske Tidende“ még eddig egy szóval se emlékezett meg a dán királyi pár berlini útjáról. Hibáját most e lap úgy látszik szánja-bánja, s igyekszik is azt jóvá tenni, kijelentvén, hogy ha a német sajtó oly igen óhajtja a békét Dánia és Németország közt, akkor neki (a dán lapnak) sincs az ellen kifogása. Mindenesetre igen fontos communique: Bismarck hg. meg fog döbbeni tőle. Nemrég Le pére belügyér köriratot intézett a profectekhez, melyben őket figyelmezteti, hogy a törvény értelmében ügyeljenek fel a püspökökre, nehogy ezek a kormány engedélyes tudta nélkül túllépjék hatáskörüket. Mint a „Germania“ ultramontán lap jelenti, a francia püspöki kar e rendelet ellen testületileg ünnepélyesen tiltakozni fog. A portának legközelebb már alkalma lesz bebizonyítni, hogy csakugyan komolyan veszi-e a reformokat? Itt az ideje ugyanis hogy több tartomány kormányzói állomást betöltsön. Hir szerint a fontos szalonikai állomásra Karatheodory basa volt külügyér fog kineveztetni. Layard angol nagykövet s a porta közt élénk tárgyalás folyik egy személyes differencia miatt, mely a wani török főkormányzó dolog is meg van fejtve, hogy az aggastyán Toldit ugyanazon Bence szolgálná, ki az első részben már oly öreg volt. Az ifjabb Bence vénül együtt Toldival és szolgálja majd őt aggkorában. Arany gondja még az apróságokra is kiterjed, midőn a két véglet áthidalását végezi. Toldi tragikai bűnét megállapítva, egészen természetesen és jellemzetesen folyik belőle bümhödése is. Büszkesége nem engedi, hogy fölfedezze csalását, szerelme vág vissza fejére, midőn minden késő. Szerelme s őrült szenvedélye kényszerítik arra, hogy Piroska férjét megölje, midőn ez szeme láttára gonoszul bánik az ő imádottjával; az kényszeríti, hogy lemenjen a sírboltba, még egyszer megnézni holt kedvese arcát; óriási szenvedélye kényszeríti, hogy magát oly bűnbánat és vezeklésnek vesse alá, mely valóban csak Toldihoz méltó. E vezetéseiben már látjuk a Toldi estéjének hősét. Annak hangja már erre vall, koronként fellobbanó szenvedélye az önfékező, erőszakolt türelem között, már a leendő vén Toldiból mutat, így a zárdában az aljas munka közben, ilyen az álvezeklők elleni kitörése s azok szétverése. Szeretjük hinni, hogy olvasóink mind el fogják olvasni e remekművet, s azért feleslegesnek tartottuk meséjét bővebben elbeszélni. Nem akarjuk száraz kivonatban részletezni azt, mint Arany úgy itt meg. Néhány szót akarunk a mellékrészleteknek is szentelni. Igen természetes, hogy mint „Daliás Időknek,“ ez elbeszélés jó része harcnak és vitéz ____________PESTI HÍRLAP._________ | közölje ki, miszerint a belföldi gyapjú és nyersbőrök a hazai vasutakon kedvezményes szállítási díjtételekben részesittessenek. A semmkteszék tanácsai dec. 2-tól. I. tanelnök: Mailáth György országbíró, birák Solté*, Babos, Masierevics, Elekes, Oberschall. — II. elnök: Perczel B., birák Beke, Mersics, Lehoczky, Galla. II. elnök : Tóth Lőrinc , birák Láday, Nagy Samu, Németh Miklós, Cseók. — IV. elnök: Szabó Imre, birák Manoilovich, Szloboda, Osvald, Barta, Sánta. — V. elnök: Soltész, birák Vértessy, Pápay, Lacva, Erdélyi. — Bejelentetett összesen 605 ügy, ezek között 12 kereskedelmi, 10 semmiségi panasz a legfőbb ítélőszék és 17 a kir. táblák ellen. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén az elnök előterjesztette a delegációba kijelölt tagok névsorát: rendes tagok Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gróf, Baross Gábor, Bausznern Guido, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éber Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gr., Kármán Lajos, Kemény Kálmán b., Márkus István, Prileszky Pálé, Poór Antal, Ráday Gedeon gr. if., Rudics József b., Sváb Károly, Szirmay Ödön, Szögyény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert b.. (horvátok :) Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Mihalovics Károly, Voncina Iván. Póttagok: Andrássy Mihály Hofgräff János, Kazy János, Lázár György, Matuska Péter, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Domokos gr.,horvát, Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort elfogadta. A pártonkívüliek részéről : Szily László. Az egyesült ellenzék részéről: Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Molnár Aladár és Szilágyi Dezső jelöltek ki a delegációba. POLITIKAI SZEMLE, 1879. december 1. s az ottani angol konzul közt támadt. Az angol konzult ugyanis a főkormányzó állítólag megsérté s ezért azt, követelték tőle, hogy személyesen járuljon a konzulhoz , tőle bocsánatot kérjen. De a főkormányzó az elégtételadás e módjáról hallani se akart. Laysrd most azt követeli, hogy az angol ügyvivő megsértője vagy bocsánatot kérjen vagy mozdítassék el állomásáról. A Perzsia és Oroszország közti viszonyról az Ag. Russe így ír: Kár, hogy Perzsia a szerencsétlen kimentelü Tekeexpedicióban Oroszországnak nem nyújtott reális segítséget s csak az menti őt ki, hogy két oly hatalom esik neki szomszédságába, melyek mindegyike az ellenkezőt akarta. Oroszország nem kívánta, hogy Perzsia a semlegességből kilépjen, de azért tehetett volna némi hasznos szolgálatokat a cárnak, mégpedig saját érdekében, hisz a turkomannok rakoncátlankodásaitól úgyis Persia szenved legtöbbet és saját erejében nem bízhatik annyira, hogy Oroszország segélyét az önvédelemben ne igényelhetné. „Sajnálnók, ha a „bölcs“ persa kormány ezt előbb-utóbb be nem látná.“ így az Ag. Russe. Teheránban pedig azt felelik rá szép csendesen, hogy szép a muszkabarátság, de hasznosabb az — angolé._________________ FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az I. és a II. kerület elöljárói, Magyar Gyula, és illetőleg Fromann Elek urak, a budai népbank ügyébe lévén bekeverve, vád alá helyeztettek és ennek folytán felebbjelzett állásukról lemondottak. Az eskütér s a vámház közötti rakpart, az árvízveszély elleni védelemhez szükséges 27 láb 4 hüvely magasságra már felemeltetett. A csatornatorkolatoknál tervezett vaszáró szerkezet beállításán erélyesen dolgoznak. A fővárosi tisztviselő választásokról sokan azt hitték, hogy csak a jövő év január havában lesznek eszközölhetők , ez azonban alig valószínű, mivel az előmunkálatok oly gyorsan haladnak, hogy a választások még december havában bizonyosan meg fognak történni. A folyamodványok benyújtási határideje dec. 6-án telik le, a később beérkezett folyamodványok nem vézetnek tekintetbe. — Drágasági pótlék. Az alsóbbrendű városi tisztviselők tekintettel az újabb időkben beállott rendkívüli drágaságra, drágasági pótlékért folyamodtak a tanácshoz. A tanács a kinevezett tisztviselők részére aránylagos drágasági pótlékot óhajt megszavaztatni a közgyűlés által. A fővárosi képviselők 45-ösközponti bizottsága ma tartotta zárülését Királyi Pál elnöklete alatt. E bizottság, három évről három évre alakul s ma szintén kimondá, hogy a jövő bizottság kompetenciája is a jövő törvényhatósági bizottsági választások befejeztéig fog tartani. Miután a bizottság kijelenti,, hogy hozzá hasonló testületre a fővárosnak jövőre is szüksége van az újjáalakítás teendői következőleg állapíttattak meg. Minden kerületben megbizatik egy tag, hogy a két képviselőtagokat a napokban gyűlésre hivja egybe, mely gyűlésen magválasztatik a központba küldendő 5—5 tag. Ezeket, miután az eredmény szerdáig Királyi elnökkel közlendő, Királyi csütörtökön fogja alakulásra összehívni. A kerületi gyűléseken szóba hozandó a kijelölő bizottság három tagjának választási ügye is, mint amely első fontos funkciója lesz a 45-ös bizottságnak. A kétgyűlések összehívására a következségeknek van szentelve, így kapjuk sorra tornák leírása után a prágai kalandot,melybe egy igen szép leíró részletet adtunk lapunkban. Toldynak a cseh rablók elleni irtó háborúját, a Jodok és Jodovnával való kalandot, Lajos király nápolyi hadjáratát, Anikó és Bence kalandjait, szarvasvadászatokat, harcokat stb. Mindezekre nézve tán felesleges is sok szót vesztegetnünk Arany részletesen leíró, s teljes, megérzékítő erejének magasztalására. E nagy költeménye azonban más tekintetben elüt a két résztől. Ez nem annyira elbeszélés, mint inkább verses regény, mint maga is sejteti az előszóban. Míg amazokban tisztán tárgyilagos elbeszélő, itt sok lyrai részlettel találkozunk. Ilyen az a megragadó varázsa bájos kis elégia, melyet a hatodik ének elején olvashatunk, mely a lyrai kitérések közt a legbevégzettebb s legszebb. A nagy elbeszélésbe több ének, ballada van beleszőve. Ilyen a Testhalomról szóló még 1873-ban Írott ének, a Zách Kláráról szóló gyönyörű ballada melyet Arany „Ide írott, ámbár régi, kopott nóta, Tudja fiatal, vén, húsz esztendő óta.“ Ilyen a táborbeli kobzosnak Endrének, a nápolyi királynő férjének meggyilkolásáról szóló szép ballada, stb. Lehetetlen, hogy az olvasónak föl ne tűnjék azon glossarium, mit Arany e művéhez csatol. Ebben még több a népies szólam, mint eddigi munkáiban. Valóban a jelenlegi idétlen nyelvújítási és illetőleg nyelv-visszaállítási hoz-