Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)
1879-12-01 / 331. szám
1871** december 1. nők küldettek ki: Scheich K, Andorffy K., Hoffman P., Királyi P., Burián J., Mérő J., Mendl J., Molnár E.i Brückler L. — A ferencvárosi 2-ik iskolaszék f.lió 28 án tartott ülésén Thaly Kálmán orsz. képviselőt (volt alelnök) elnökké Madary Gábort alelnökké és Glatz György tantestületi képviselőt jegyzővé választotta egyhangúlag. — Gratz város polgármestere megkereste a fővárosi tanácsot, hogy az itteni újonnan kidolgozott nyugdíj-szabályzatot küldené meg neki egy vagy két példányban, miután a nyugdíjszabályzatot ott most akarják elkészíteni. — A Duna jobbpartján szükséges világító szerekre nézve Hesz Izidor ajánlatát fogadta el a fővárosi tanács. — A kő- és repceolaj szállításra azonban új árlejtés fog kiíratni. — A fővárosi tömeges küldöttséget kedden vagy szerdán fogadja a miniszterelnök. Az átnyújtandó feliratot, melyet Kun Gyula tanácsjegyző fogalmaz, hétfőn hitelesíti a hitelesítő bizottság. TUDOMÁNY és IrODALOM * (Petőfi Sándor életrajzát) Mehner számára nem Balázs Sándor, hanem Áldor Imre írja s nem is regényes alakban, hanem népszerű irodalomtörténeti módon. Az életrajz nem füzetekben, hanem január elejétől kezdve a „Képes Családi Lapokban”" közöltetik, és csak azután fog külön lenyomatban megjelenni. * (Technikai irodalom.) Néhány nap előtte cím alatt kaptunk egy füzetkét: „Néhány szó a műegyetem is a zeneakadémia épülete ügyében.‘‘ Hirtelenében zavarban voltunk, hogy e rovat technikai részében szóljunk-e ezen furcsa szellemi termékről, utóvégre azonban mindegy akárhol mondjuk el a reá szánt néhány szót. Vannak emberek, kik minden áron könyv címlapjára nyomtatva akarják látni nevöket; ezek közé tartozik e füzet szerzője borsodi Szilágyi Dezső építész úr. Munkálata, amely egészen indokolatlanul összeköttetésbe hozza a műegyetem s a zeneakadémia ügyét, és az előbbi „palotáját“ (mert ő minden áron műegyetemi palotát akar) menthetetlen okoskodással a sugárút mögé, a város végére javasolja építeni, — ezen subjektív célon kívül semmi más értelemmel nem bír. PESTI HÍRLAP (Giovannoni Zacchi assz. utolsó vendégjátéka), 3. „Hálátlan kor.‘‘, 4. „Fidelio“ (Schillingné-Ne s ve da Anna assz. vendégját.), 5. „Törvénytelen fiú“, 6. „Borneo és Julia“ (Finály Karolin k. a. föllépte), 7. „A csók“, „A strike“, 8. „Csongor és Tünde“ (2-szer.) — A várszínházban nov. 30. „Lucia“ (az árva alap javára), dec. 4. „Nagyzás hóbortja“, 6. „Eladó leány“, „Petronella“ (1-ször), „Első toglalás“. 3 * SZÍNHÁZ és BŰVÉSZET. * (Az országos képzőművészeti társulat) alapító és rendes tagjait Nemes Nándor gr., az új alapszabályok életbeléptetésére kiküldött szűkebb körű bizottság megbízásából, ma d. e. 11 órára az orsz. zeneakadémia termébe értekezletre hívta össze. — A meghívottak szép számmal jelentek meg, s megállapíták az új választmányba kijelöltek névsorát, 25 tagot a műpártolók, 25 tagot a művészek sorából. Minthogy 36 választmányi tagra van szükség, a kinyomatandó névsort oly megjegyzéssel fogják szétküldeni, hogy mindkét rovatból 7—7 név törlendő, hogy a szavazócédulán 18—18 név maradjon. — Az értekezletnek egyéb tárgya nem lévén, ennek elintézése után eloszlott. * (Kratzmannt nyugdíjazták.) Egy kőnyomatú lap írja: A vallás és közoktatási miniszter tekintetbe vette Kratzmann Gusztávnak az Eszterházy képtár őrének öregség és megrongált egészsége által indokolt nyugdíjaztatási kérelmét, és méltányolván hoszszas szolgálati idejét évi 751 írttal nyugdíjazta. A képtár felügyelete és gondozásával Ligethy Antal a nemzeti múzeum képtárának őre bízatott meg, minthogy azonban e jeles művész idejének nagyobb részét a múzeumi képtár veszi igénybe, melléje segítkezésül Pulszky Károly neveztetett ki 500 forint évi fizetéssel. * (A nemzeti színház) jövő heti műtora: nov. 30. „A nagyralátó“, dec 1. „Csongor és Tünde“ (először, Vörösmarty Mihály születésnapja), 2. „Zsidónő“ Sokban elkél az a sok erőteljes szólam, mit e kötetben veszünk. Örvendünk, hogy Arany megmarad sok oly kifejezés mellett, melyre újabban a túlzók kigyót-békát kiáltottak. Ilyen például, szemben a nyelvtisztaságot és egyéb hangzatos dolgokat sürgető nyelvészek szemeiben bizonyára valódi barbarizmust képező sor, melyben főnevet emel melléknévi középfokra: „Másénál bizony a te fiad se k á r a bb.“ Mit szólanak hozzá, mit nem, nem törődünk vele. Elég azt konstatálnunk, hogy Arany e nagy remekműve teljesen méltó az eddigiekhez minden tekintetben. Most még egy szót! A szarvasvadászat leírásánál vesszük a Karlsbad forrásának felfedezéséről szóló regét. Költőnk súlyos betegségét Karlsbadban enyhítgette, háláját a gyógyforrás iránt most a következő versszakkal rója le: „Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe S hol a fürdő épült a forrás fölébe Ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel, Sokat ábrándozott egy beteg ősi ember . Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Ha nem uj életért, uj élet-reményért, S ha valaha célhoz bír jutni ez ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének.“ Nagy kincset köszönhetünk e forrásnak, kívánjuk őszintén, hogy legyen minden csöppje ezerszer megáldva. Ggaza. Színházi csevegés. Még a tegnapi Tannhäuser mámorban ébredtem, a bűvös Vénus csodaszép gömbölyű karjairól álmodozva, hamis szemeiről gondolkozva, bájos zenétől, daltól ittasulva, midőn eszembe jutott, hogy ma reggel pedig Csongor és Tünde főpróbája van. Ah! egyik varázslatból a másikba, „szeretnek az Istenek engem, rettentő módra szeretnek.“ Az udvaron is legelőször Wolframmal találkoztam. „Jó reggelt, hogy van ?“ „Kösszenem, meglehetessen.‘‘ „Ah, hisz ön kitűnően beszél magyarul.“ A „bájzenéjű dalnok,a ki különben igen kedves férfi s a nemzeti színháznál a legszebb gyerek, (ne legyetek féltékenyek, óh drámai szerelmesek) fülig elpirult a bókra. „Nem jön be a főpróbára?“ Nem jöhetett, ma este a várszínházban Asthon lordot kellvén énekelnie, nekik is külön próbájuk volt. Tehát bementem a színpadra, s egy darabig ott bandikáltam elül-hátul, majd a szép Mirigybe botolva bele, majd egy tündért ütve le lábáról. Csongor és Tünde javában szavallták már, egyik nagy téli kabátban, másik egyszerű házi toillerben, de egy nagy fehér fátyollal aranyfürtös fején. Minden színfal mellett egész tarka tömeg tolongott. A két főszereplőn kívül a többi mind jelmezben volt. Rózsaszín trikók, gázszoknyák, hosszú szakállak, fényes sisakok mindenütt Ujházy oly kitűnően maszkírozta el magát, hogy még gyakorlott szabad szemem is alig ismert rá. Épen hordszékébe akarták emelni, karavánja is kezdett koszolódni, az elefántba dugott két statiszta mozogni kezdett, színfalak betolásával akartak fellökni, így tehát jobb volt csöndesebb helyre vonulni. Lementem egy pici sötét csigalépcsőn a zenekarba, ott a csöndes cseh muzsikusok között egészen nyugodtan élvezhetem a kedves tündérregét. A jelentezés munkájára valóban kiváncsi voltam. Hisz emlékszik Nagysád, midőn együtt olvastuk Csongor és Tündét, minden változásnál megpihenve, elmerengve, a szerelem égi üdvét egymás szemében keresve, mennyiszer meg kelle pihennünk, hisz mindegyre majd puszta sziklás hely, majd szoba, majd kert, majd hármas útt következik a költő jelenetezésében. Hja persze az régen volt, Tünde azóta férjhez ment, Csongorból pedig keserű kritikus lett. De hova tévedtem! Nem csoda, hisz ugyanazon kábitó édes szavak varázsa csendül lelkembe ismét, az arany alma hull, a hajnal palotája rózsaszin fényben ragyog, felhők között az Éj ül ében hajával s mély rokonszenves hangján rémes dolgokat szavall a megriadt Tündének, midőn egyszerre a földszinről még mélyebb és erősebb baryton hang kiált bele a szavallatba : — Dreglich, hol a villanyvilágítás ? A lámpák elé prózai világító gyalogol és replikáz : — Meg van kérem, de az üveg nagyon sötét. A sötét üveget fényesebbel cserélik ki, s a kísérteties fény rávetődik Fáy Szeréna klasszikus metszetű arcára. A próba általában kitűnően folyt le, összesen a zenéhez nem szokott drámai színészekkel volt egy kis zavar. Persze nem igen tudják magukat a karnagy botja után irányozni, de egy ismétlés után kitűnően megy. Hogy egyet mást eláruljak mégis, annyi bizonyos, hogy az összjáték kitűnő. Az egyesekről szólam majd ráérünk holnap is. Az előadók kitűnő jó kedvvel játszottak, üres ütenyeik alatt az én cseh szomszédaim is fölállottak és jóízűen nevettek a három manó hentergésein, hebehurgyáskodásain, Balga jóizű maximáin, pedig jámbor szomszédaim közül kevés van, aki magyarul ért. De egyet a szereposztásban nem hagyhatok említés nélkül. Böskét vagy Ilmát, kiről mindenki azt mondja, hogy vaskos teremtése az Istennek, a kedves, icipici Molnárnénak osztották. Ez már égbekiáltó vétek. Bizony pedig, ha Tünde és cselédje vaskosság tekintetében összehasonlíttatik, aligha Tünde lesz légjobb. Epedve vártam a nemtők bájos jelenetét. Mindegyre kukucskáltak be a színfalak között a kis tündérek, alig várva, hogy rájuk kerüljön a sor. Végre rózsaszínű tüll-lepel hullt, és a nemzők kilebegtek. „Hopp, leszálltam, itt vagyok. Jaj be csiklandós fa ez.“ Egymásután futottak be a kis képezdei növendékek, enyelegve, csókolózva. A költői jelenetet a bájos lánykák méltán adták elő. Végződik a darab, még egy csomó görögtűz, egy gyönyörű csoportozat, elhaló dal és a függöny lehull. Átmenve a színpadon, ép a kedves kis nemző király suhan be az öltözőbe. — Ah, Kegyed is itt van? — kérdi, ragyogó mosolylyal nyújtván pici kezét. — Itt kedves Nagysád, s bámultam, mily fényes, mily bájos e koronával fején, e királyi pálcával, e gyöngyös öltönyben. — Ugye szép lesz az előadás, holnap ? — Nagyon szép, csaknem oly szép mint •+- 4-1 A kis király megszökött bókjaim elől. Egy szabadszemmel néző ur. Párisi levél. (Saját levelezőnktől.) I. Páris, november 27. 1879. A senatus és a képviselőház visszatérése Párisba ma történik, egy szép téli napon. A kék égen egyetlen felhő se látszik, a jég csípős, sőt eléggé hideg, de ily légmérsékletnél Páris valóban ép oly szép mint akármelyik júliusi napon. A városban a legnagyobb nyugalom uralkodik s ha vannak is télen izgatott kedélyüek, mégis mindenki örül képviselőink visszatértének. Az egész világ elunta a sajtó meddő vitatkozásait a parlamenti szünetek alatt függőben maradt kérdésekről s az emberek azzal biztatják magukat, hogy ha e kérdések nem is oldatnak meg a most megnyítandó ülésszakban, legalább a közfigyelem néhány hétre el fog térni tőlük. * * * Önök már tudják, hogy ezen ülésszak csak rövid tartamú lesz. Valószínű, hogy a költségvetés és néhány általános érdekű törvényjavaslat megszerezésén kívül egy éb tárgy nem kerül szőnyegre. Lehet, hogy a közoktatási törvényt előveszik a senatusban, de ez még nem bizonyos. Ennélfogva nem is lehet csodálkozni, ha e percben semmiféle „magas származású“ vagy nagy horderejű cikket se lehet olvasni a „Republique Frangais - ben“ és semmiféle programmbeszéd se hallható a különböző pártcsoportok klubjaiban. Általában semminemű anyag se kínálkozik se programmcikkekre, se szónoklatokhoz. * * * Mindamellett mégis lehet némi fontosságot tulajdonítani azon beszédnek, melyet a kamra alelnökeinek egyike, Brissoour tartott a Tivoli-Vaux-Hall tánctermében. Brisson úr Gambetta eszméit képviseli, de bizonyos auktoritativus merevséggel, mely nem tartozik a baloldal vezérének hibái közé. Brisson úr számot adván hallgatóinak parlamenti működéséről és a jövőbeli teendőket illető nézeteiről, sajnálkozva emlité fel a mulasztást és négy kérdést tűzött ki legközelebb megoldandókul. Az első kérdés közgazdásti természetű, de nagy jelentőségű a belpolitikára nézve és azon adóleszállitásra vonatkozik, melyet az 1879. év pénztári eredménye 1880-ra lehetővé tesz. . * * A másik három kérdés a következő: a közoktatási törvény, kiegészítve nagyszerű rendszabályokkal az egyetemek fejlesztéséről, a bíróságok reformja és a hivatalnoki kar oparációja. Ami a közoktatási javaslatot, bármi történjék is a 7. §-kól, melynek hordereje csekélyebb, mint bármelyik oldalon hiszik, mindazon pénzügyi rendszabályok, melyeknek célja a felsőbb és a középoktatás javítása, a legnagyobb készséggel fognak megszavaztatni. Végtelenül csekélyebb lelkesedéssel fogják felkarolni azon megszorításokat, melyeket Brisson úr javasol s melyek szerint államhivatalt nem nyerhetnek oly jelöltek, kik a lyceumi tanfolyamot el nem végezték. * * * A birói kar reformálása égető, komoly és nehéz kérdés, mely felől a kamra különböző pártjainak nincs még megállapított véleményük. Valóban veszélyes a bírák elmozdulatlanságát felfüggeszteni s uj investiturát adni nekik, mert várjon e bírósági állomány után ki fogja biztosítani az uj elmozdithatlanságot ? Ki fog jót állani arról, hogy a jövőbeli nemzetgyűlések nem nyitják meg e tényt a többség akarata szerint? Nehéz elgondolni, hogyan lehessen egyesíteni a tényleges kormány érdekeit az igazságszolgáltatás magasabb igényeivel. De e kérdés csak 1880-ban fog szőnyegre kerülni és kétségkívül alkalmat nyujtani pompás vitákra, melyekben Dufauteur bizonyára elfoglalja azon kiváló helyet, mely őt fényes jogász múltjánál fogva megilleti* * * Az államhivatalnokok epurációja voltaképen azon darázsfészek, mely az eddigi minisztériumnak legtöbb bajt okozott. Egyik sem adta meg a többségnek mindazt, amit az tőle követelt. Most már szeretnének egyszer alaposan véget vetni e dolognak. Bármily radikális legyen e rendszabály, bármily kíméletlenek legyenek következményei, a legjobb volna mégis egyszerre megújítani az egész személyzetet, hogy aztán a kérdés végkép letűnjék a napirendről. A mindig kisebb-nagyobb mértékben gyanús hivatalnokok a bizonytalan állása mellett nem képzelhető komoly adminisztráció. Meg kell vallatni, hogy a császárság óta nincsenek valódi profetjeink. * * * Ha igaz, amit nekem mondtak, Magyarországon a megyék élén álló főispánok hatalmon levő kormány politikai ellenfelei is lehetnek. Ez esetben az önök főispánjainak hatásköre kétségkívül inkább közigazgatási, mint politikai természetű, s ha az uralkodó többség van n.