Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)
1880-05-01 / 120. szám
1880. május 1 PESTI HÍRLAP, mélykérdés képezte mindig a kabinet változások okát, melyek pedig meglehetős gyakran következtek egymásután. Hat év óta van kormányon Olaszországban a parlamenti baloldal, váltogatják egymást vezérférfiai a kabinetben. Végre sikerült egy koalíciót létrehozni s Crispi, Nicotera és Zanardelli közös akcióra egyesültek. E három férfiú közti egyesség eredménye az, hogy jelenleg ők bírnak legnagyobb chanccokkal a kabinet alakításhoz, ami Olaszország külpolitikájának ismét a régi, helytelen irányba tévedését jelezi. Crispi csak nemrég mondotta el a külügyi vitában nézeteit a külpolitikáról, melyet azonban tettei semmikép sem igazoltak. Míg ő kormányon volt, elnézte az Irredenta üzelmeit, sőt elősegítette. Barátja Nicotera pedig, ki külömben igen szeretetreméltó egyéniség, a legvörösebbek vezére, egykori szabadcsapat-főnök, az Irredenta titkos híve. Aligha csalódunk, ha Cairoli bukását azon erélyes föllépésnek tulajdonítjuk, melyet az Irredenta ellen tanúsított. Az Irredenta nagy elterjedtsége mutatja, hogy eszméi Olaszországban kedvelt dolgok, 8 aki ellenük nyíltan föllép, annak buknia kell. Franciaországban ki mert volna ellenállani akkor, midőn az egész ország elbizakodottan kiabálta , á Berlin, a Berlin !•* Ha Napoleon ellenáll, forradalom támad s ő bukik. Az akkor népszerű eszme volt s Franciaország meglakott érte, mert helytelen volt az oly nagy szeretettel ápolt népszerű eszme. Haladjon Olaszország Crispi és Nicotera urakkal kormányán az Irredenta útjain, tegye annak eszméit még népszerűbbekké Olaszországban, de akkor aztán tulajdonítsák maguknak, ha utjuk nekik is — Sedánhoz vezet. CSITT. V TDD03AST és ffiVDALOE * (Hugó Viktortól) uj könyv jelent meg a párisi könyvpiacon. Cime „Religions et Religion.“ Mint a „N. Fr. Pr.“-nek távirják, a könyv előszava a következő : ,,E könyv 1870-ben kezdetett meg, 1880-ban fejeztetett be. Az 1870-ik év a pápának a csalhatatlanságot, a császárságnak Sedant ajándékozta. Mit fog az 1880-ik év hozni ?“ — A könyv öt részre oszlik, melyek fölé e címek vannak írva : „Vitás kérdések.“ „Bölcsészet.“ „Semmi.“ „Hangok.“ „Következtetés.“ A könyv a vallás mellett lép föl szemben a felekezeti vallásokkal. »(Beküldött könyvek.) 1. Kossuth emlékiratainak első füzetét kaptuk meg Mehner Vilmos kiadásában, ki kolportázs utján fogja terjeszteni a nagy hazafi könyvét. A kiállítás ízléses csinos. 2. Ugyancsak Mehnertől kaptuk Ribáry Ferenc világtörténészének 30—33. füzetét, szép illusztrációkkal finom kiállításban. E füzetek Nagy Sándor történetét tárgyalják. SZÍNHÁZ és fŰVÉSZIT. FATINICA A NÉPSZÍNHÁZBAN. Ma este került a népszínházban „Fatinica“ először színre. Suppé e kedves zenéjű és mulattató meséjű operetteje régóta ismeretes a közönség előtt, s így csak is a mai előadásról akarok megemlékezni. A telt ház eleinte nem igen akart lelkesülni, minek oka az eleintén vontatott előadásban keresendő. Az est folyamában közönség és szereplők egyaránt neki kevültek, úgy hogy egészben véve, néhány hiba és hiány leszámításával, szép sikerről szólhatunk. Abonyiné a címszerepben helyes felfogással játszott és leányruhában sem feledte el, hogy ő hadnagy. Csinos kozák volt és csábító oláh leány. Dalai gyújtottak, kapott sok tapsot, és egy szép bokrétát. Sziklai Emíliának különös szerencsés parthie . A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) LVIII. T. szerkesztő úr ! A mai ülés elején Kemény Gábor b. miniszter két törvényjavaslatot nyújtott be : egyik a német kereskedelmi egyezménynek ideiglenes meghosszabbításáról, másik a német vámterülettel való áruforgalomnak jövő évi jan. 31-ig leendő szabályozásáról szól. Ezután a büntetőtörvénykönyvek életbeléptetéséről szóló javaslat tárgyaltatott második felolvasásban. E tárgyalás halvány, érdektelen volt s épen nem állt arányban az általános vitával. Elvi szempontokat csak a járásbirák illetékességének kérdésében s csakis Chorin Ferenc vetett föl egy minden izében sikerült beszéddel. A többi szakaszoknál csupa másod- és harmadrendű módositványok nyujtattak be. Általán feltűnt, hogy Horváth Lajos, ki az általános vita alatt fényes beszédben bizonyítá a javaslat számos hiányát s világosan kijelenté, hogy a részleteknél sok javítni való lesz az eredeti szerkezetben, most az egész tárgyalás alatt — hallgatott, sőt — ha jól tudom — meg se jelent az üésen. Az 1. §-nál elfogadták a bizottság módosítványát, hogy a büntető törvények életbeléptetésének időpontja f. é. júnus 1-ről szeptember 1-re halasztassék. A 2. és 3. §-nál felszólalás nem volt. A 4. §-nál Bokross Elek azt indítványozta, hogy a bíróságok által kimérendő „fegyelmi vagy rendbüntetés" kitétel helyett ily körülírás fogadtassák el, „mely azonban nem büntető eljárás útján alkalmaztatik.“ Ez indítvány, miután Teleszky és Szilágyi Dezső ellene szólaltak fel, elvettetek. A 7. §-nál Dárday Sándor indítványozta, hogy a meggyalázott vagy megbecstelenített panaszló fél a saját erkölcsi magaviselete mellett tanukra hivatkozhassék s ezeket a vizsgáló biró kihallgathatja, mig a vádlott a panaszos erkölcsisége ellen tanuk kihallgatását nem követelheti. Szilágyi Dezső ezt a szakbizottságokhoz kívánta visszautasittatni oly meghagyással, hogy a büntető kódex s a sajtótörvénynek a fokozatos felelősségre vonatkozó s érvényben álló okait összhangzásba hozza egymással. Pauler miniszter ez indítványhoz hozzájárulván, a ház azt elfogadta, Dárday Sándorét pedig elvetette. Itt hát megtörtént a ritka eset, hogy a miniszter hátat fordított a famulusának és egyik ellenfele véleményét helyeslé. A 8—13 .§-ok változatlanul elfogadtattak. A 14. § nál, mely arról szól, hogy a törvényhatóságoknak a magyar büntetőtörvénykönyvek intézkedése alá nem eső s valamely cselekményre vagy mulasztásra megítélt büntetései rövid határidőig érvényben maradnak, — a ház az igazságügyi bizottság javaslatára a határidőt f. é. dec. 31. helyett jövő évi február 28-ra tette. A 16—40 .§-nál lényeges vita nem volt. A 41. szakasznál, mely a járásbíróságok illetékességi körét szabja meg, Chorin Ferenc általános figyelem és helyeslés közt utalt a járásbiráknak büntető ügyekkel ily nagy illetékességi körben túlterheltségére s lényeges megszorításokat sürgetett, e célból a 41—44. szakaszokat a bizottsághoz javasló ujjászövegezés céljából utasítani. Teleszky István előadó hozzájárult Pauler biztatására az indítványhoz, mire a négy szakasz a ház által egyhangúlag a bizottsághoz visszautasíttatott. A többi szakaszoknál említésre igényt tartó felszólalás nem történt. A napirend második tárgya Tisza miniszterelnök előre bejelentett válasza volt Maximovich interpellációjára a gör. keleti szerb egyház állítólag törvényellenes administrálása s a szerb metropolita-patriarcha jogtalan nyugdíjazása tárgyában. Ez eset miatt a szerbek hazánk délvidékén akkora lármát ütöttek s úgy Maximovich az interpelláció benyújtásakor, mint Polyt a budgetvita alatt oly tudatosan igyekeztek az egyházjogból és a kongreszszusi szabályokból kimutatni a tett intézkedésekben állítólag foglalt jog- és törvénysértést, hogy a ház méltán kiváncsi volt a miniszterelnök felvilágosításaira. Beszédét következőben ismertetem: Felolvassa az interpellációt s pontonkint válaszol rá. Az első pontok azt tartalmazzák, hogy szándékozik-e a miniszterelnök a gör. kel. patriarcha lemondási kérelmét közzé tenni? mi volt oka a lemondásnak? mely okból tart a kormány szükségesnek a lemondás elfogadását ? Erre a miniszterelnök azt feleli, hogy a lemondás indoka benne volt a kérvényben, közöltetett a lapokban s igy a kérelem tartalmát külön közzé tenni fölösleges. A patriarchának joga volt állásától visszalépni s ezért a kormányt megkérdezni nem szokás. A további pontok a kormány eljárására s az adminisztrátor kinevezésére vonatkoznak s többek közt azt a kérdést tartalmazzák , hogy minő törvény alapján járt el a kormány? Erre a miniszterelnök azt feleli, hogy a lemondás által a patriarchai állomás tényleg megürülvén, gondoskodni kellett az autonóm egyházvagyon törvényes és lelkiismeretes ellenőrzéséről. Az administrátor kinevezése nem a mostani kormány találmánya, a múlt században két alkalommal Popovich és Joannovich patriarchák deficienciája alkalmával az állam adminisztrátort nevezett ki mindaddig, mig a kongreszszus a patriarcha utódát megválaszthatta; a jelen században pedig 1818. és 1861. évek alatt neveztettek ki adminisztrátorok. A koronának a patriarcha választásának megerősítése vagy megtagadása, "az egyházvagyon feletti legfőbb felügyelet felségjoga, melyet felelős kormánya által gyakorol. Az adminisztrátor kinevezése tehát az involvancia juris majestatis alapján történt. S erre ép az autonóm egyházvagyon érdekében volt szükség, nehogy a kezelés rendetlen legyen s céljától a jövedelem a kezelők által elvonassék. A kormány kötelességének tartja az autonómiát megvédni, de kötelessége az autonóm jogok túllépésében is mindenkit megakadályozni. Az utolsó kérdésre, hogy minő intézkedéseket szándékozik a kormány tenni a megingatott jogállapot helyreállítására, azt feleli, hogy ily intézkedésekre szükség nincs, mert a jogállapot megsértve nincs. Kéri a válasz tudomásul vételét. (Élénk helyeslés jobbról. Ekkor Maximovich állott fel s a beszéd beosztását illetőleg rögtönözve közel egy óra hosszat felelt a miniszterelnöknek. Szerény külsejű fiatal ember; hangja rokonszenvesen csengő s némi idegenszerű kiejtést leszámítva jobban beszél magyarul, mint sok szélbali hazánkfia. Szylje szabatos, modora szerény s elegáns, ment minden modorosságtól és Polit-féle sallangtól. Beszédét a ház nagy figyelemmel halgatta s a mérsékelt hangot méltányolta benne, — csak később, mikor már a kelleténél hoszszabbra nyúlt s a szavak szeld pázsitjából kikiszúrt egy-egy „szerb tövis", ekkor zajongott s nyugtalankodott a hallgatóság, különösen a kormánypárt. Beszédét persze csak vázlatosan közöl- hetem. Aggodalmait fokozta a miniszterelnök válasza, mert a kívánt jogorvoslatokat egyenesen megtagadja. A történelemre történt helytelen hivatkozás s a törvény magyaráztatott félre. Márpedig a törvény oly világos, hogy annak más értelmet adni, mint mint szóló adott, nem lehet. Ezt nem elbizakodottságból mondja, mert jól tudja, hogy ő a jó ügynek csak rosz védője, a miniszterelnök ellenben jó védője a rosz ügynek is. A patriarcha lemondásáról szóló igen megbízható helyen azt hallotta, hogy ő a kérelem benyújtására felelősségre s nem vonható felsőbb médium által szólittatott fel s s mikor Budapestre jött, csakis az volt célja, hogy a boszniai egyházügy rendezését illetőleg folytatott tanácskozásokban részt vegyen. De bár a lemondás megtörtént is, ez a görö bely egyházi szokások és törvények értelmében érvénytelen, mert e törvények szerint a patriarcha állásáról le nem mondhat soha. Oly szoros a lelki közösség a főpap és egyháza közt, hogy az a főpap holtáig tart, mikor a sedis deficiencia esete áll be. Voltak ugyan kivételes esetek a múltban, melyekre a miniszterelnök is hivatkozott, de ezek nem szentesítik az ezúttal tapasztalt eljárást. Popovich patriarcha önként eltávozott az egyházkerületéből s a szerb előkelők az ő helyébe a belgrádi patriarchát választák metropolitának. Joanovich Vince pedig megsértő az autonomikus s egyházi törvényeket, mely miatt hivei felzúdultak ellene s ő Bécsbe menekült a zavarok elől. Ekkor neveztetett ki melléje coadjutor, mely intézkedés ellen a püspöki zsinat tiltakozott. Mária Terézia alatt kiadott rezolució ugyan a korona jogának állitá az ily rendkívüli esetekben való kinevezést, de ez intézkedés elavult részint az 1868. IX. törvénycikk, részint az 1875-ben megerősített kongressus statútumok által, most már a kormány nem hivatkozhatik régi deklaraatoriumokra, mikor szentesített törvényeink vannak. Szóló kijelenti, hogy az egyházi önkormányzat jogának ily megtörésére nincs példa sehol a világon, hol gör, keleti egyházak vannak. Ez egyház adminisztrátorokat nem ismer, főpapjainak ezredéves katalógusában ily hivatal elő nem fordul. Törvényeink szerint a főpapot a kongressus választja s a sedis deficienciát a kongresszusi választmány állapítja meg. Ezért a kormánynak a lemondási kérvényt e választmányhoz kellett volna elküldeni. A korona gyakorolhatja a maga jogait a határozatok megerősítése alkalmával, mert az államfelügyeletnek autonóm kérdésekben csak negativ jogköre van. Adminisztrátorról törvényeink mit se tudnak, ennek kinevezése tehát jogtalan volt s ezért a magyar g. ker. egyházban most anarchikus állapotok vannak. Szóló nem nyugszik meg a válaszban, mely a vallásszabadságot tagadta meg s kéri a házat, hogy az ügyet tárgyalja. (Mozgás.) Tisza Kálmán ügyes választ rögtönzött. Vannak — úgymond — az országban autonóm egyházak, melyeknél a korona felügyeleti joga csak negatív körre szorítkozik, vannak ismét egyházak, melyeknél ez már positív. A deficiencia esete a patriarcha lemondása folytán, mely egészségi okokból történt, tény. Ily esetre a korona adminisztrátort nevezhet ki az említett deklaratórium alapján. A kongresszusi statumokban ugyan erről nincs említés, de az ellenkező sincs benn, jele, hogy a korona joga épségben van. Figyelmezteti különben az interpellálót, hogy nyúttatott be egy ízben oly statútum is, melyben e jog világosan eltörültnek mondatik, de ezt a státumot és e miatt akkor nem erősítette meg a korona (Élénk helyeslés.) Maximovich még egyszer felszólalt végválasz okáért, de már nagyon ki lehetett merülve. A miniszterelnök szavait rosszul idézte, többen figyelmeztették is tévedésére, de nem értette meg, ekkor Tisza Kálmán maga állt fel s ismételte érvét. Ezen meg oly zavarba jött Maximovich, hogy közel 2 percig nem tudott szóhoz jutni. Végre egy általános megjegyzés után leült s a nagy többség a választ tudomásul vette. Pár radikális idealista (Irányi, Mocsáry és Csanády stb.) ülve maradtak. Ezzel aztán az ülés véget ért.