Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)

1880-06-03 / 152. szám

Budapest, 1880. Előfizetési árak a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.........14 frt — kr. Félévre................ 7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy hóra........... 1 „ 20 „ —6— Egyes száma heti melléklet nél­kül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet külön : Egész évre ............................4 frt félévre..................................2 „ negyedévre . . . . 1 „ Egyes szám ára 8 kr. Százalék nem adatik. II. évf. 152 szám. (502.1 Csütörtök június 3. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEK^^y Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca ?. L cm., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illette minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadh­atnak el. Kéziratok viasza nem adata* Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap sadí* küldésére vonatkozó felszólan-lása is intézendők. Hirdetések: a kia­dóhivatalban vétetnek f** M A I* T .4 JK. LÍTKITALÓ fi. képtár; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva szet­ társulat th­rinta. [8 ngár­at, Báját I dig megtekinthet«.­­ Hdzv Agfihld a o­... r„ a gyűjteményeit valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudom­áinyos »fc»- voksári­nt végén a vám mellett. - Vitroc-Csütörtök kathholikus : Klotild Nemzeti múzeum., [Muzeum-körut.] minden hétköznapon 9-1-ig. — Országos­­­démia. fFerenc - József-tér saját­ ház.] - a régzi a városház-téron, az uj a Liptt­orotoaton* • Erazmus Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- i Iparmuzeum. [Sugár-út, a' képzőmévé- utcában 14. sz. a. - Városi vigadó • praxeezaus . arazm­ua . a természet­­es néprajzi-tár, kedden és pente­­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pente- szeli társulat háza.] - Királyi vár ém [redoute] az aldunasoron - illáskért a 9 görögprofia : Baziliszky­­­ken az ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9-­1-ig. - Országos képzőmű­vé­­j Verk­ert Budán, az udvar távollétében min- városligetben. A mai szám tartalma: A határőrvidék polgárosítása. — A mai szavazás. — Pol. hírek. — Ismeretlen adatok. — A tisztelt házból. — Pol. szemle. — Tud. és írod. — Szinh. és művészet. — Főúri estély és esküvő. — Táviratok. — Tömeges ki­végzések. — Nani hírek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hirek. — Szint. — Tárca: A magyar emigránsok Londonban. — Budapesti értéktőzsde. — A mellékleten: Regény . Az Amerikai. (Folyt.) — A piros napernyő története. — Hirdetések.­ ­ A határőrvidék polgárosítása. Zágrábból Bécsbe, — Bécsből Zágrábba. Ez a rendes úti programra jó most a horvát bán­nak, s az amit útitáskájában vissza akar hozni, a horvát határőrvidéknek a nagy Horvátországhoz csa­tolása. Azt ígérte otthon „derék testvéreinknek“ hogy megszerzi nekik, csak ők lármázza­nak addig otthon, majd megijed Budapesten a magyar kormány, mely úgyis tőlük függ, 8 min­dent megenged. A jelenlegi pártviszonyok közt úgyis úgy lebegünk ég és föld között, mint Mohamed ko­porsója, a horvátoktól függött mindig, hogy mennyit akarnak tőlünk kicsikarni. A „testvé­rek“ azonban annyira fölsrófolták igényeiket, hogy azokat lehetetlen volt teljesíteni, s így alig kaptak valamit. De most már, mikor a határőrvidéket szét akarják bontani, siet a banus a zsákkal, hogy az osztozásról el ne késsék. Siet pedig természetesen Bécsbe, az osztrák miniszterekhez, az irányadó tábornokokhoz, mert hisz azok intézik Magyarország sorsát. A N. Fr. Pr. mai száma érdekes vezér­cikkben ismerteti a horvát viszonyokat, sok el­fogulatlan megjegyzéssel világítva meg szánal­mas helyzetünket a kis Horvátországgal szem­ben. Párhuzamot von az Ausztria és Galicia s Magyar- és Horvátország egymáshoz való viszo­nya között, ebből azon kis különbséget felejtve ki, hogy Magyarországnak Horvátország a tör­téneti jogok folytán kiegészítő darabja, melyhez őt régi közjogi kapocs nem annyira hozzáfűzte, mint inkább beleolvasztotta, míg Galicia egy­szerű kívülről járuló szerzemény, oktrojált al­kotmánnyal. Pedig ez igen lényeges különbség. Ugyane lap érdekesen ismerteti a Horvát­országban létező magyarellenes és univellenes pártot, a­mely ellenében tanúsított tétlenségéért kellett Mazuranics bánnak hivatalától megvál­nia. E párt létezését és növekvő befolyását el­ismeri a „P. N.“ is, mely azonban ennek da­cára is a határőrvidéknek Horvátországba be­kebelezését kívánatosnak tartja bizonyos szigorú feltételek mellett, melyek véleménye szerint az Örök békét garantíroznák. Mi részünkről nem bízunk ennyire „test-­­ véreinkben“, a tizenhárom éves kiegyezési múlt­­ után. Teljességgel nem óhajtjuk sem az eddigi­­ önkényű katonai kormányzatot, sem azt, hogy­­ Horvátország megnagyobbíttassék, s a közvetlen­­ követküldést­ teljességgel nem is tartjuk panaceá-­­­nak azon mindinkább hevesebbé váló seb or- j­voslására, melynek előidézésében úgy kormá-­­ nyaink tehetetlensége, mint „testvéreink“ telhe­­tetlensége játszottak főtényezőt. A jelenlegi Horvátország tudvalevőleg a betelepedő horvátok által elhorvátosított valósá­gos magyar megyékből áll. A most polgárosí­tandó határőrvidéket a török becsapások elől menekülő horvátok hagyták oda s foglalták el helyébe a magyar megyéket. Szeretünk a történeti jog álláspontjára helyezkedni, ennek köszönhetjük az 1868-iki nagylelkű XXX. törvénycikket is. Ezen szempont szólal meg a „P. N.“ mai cikkében is, mely bűnnek tartana a horvátoktól valamit elvonni, ami őket megilleti. Csakhogy létezik más szempont is a tör­téneten kívül, s ez az önvédelmi, ami még a történelmi jogoknál is jogosabb. Ezen szempon­tot alkalmaztuk Bosznia és Hercegovina elfog­­lalásakor, bár arra teljességgel nem volt szük­ségünk. Horvátországgal szemben igenis arra van szükségünk, mert az ország nagyobbítása nem politikai bűn, de öngyilkosság volna, s azt még nagylelkűségből sem akarjuk elkövetni. Kívonatunk ez : polgárosíttassék a határ­őrvidék és csatoltassék közvetle­­nül Magyarországhoz ép úgy, mint Fiume. A Horvátországgal való viszony n­e rendeztessék végleg, mivel állapo­taink jelenleg annyira ziláltak, hogy egész­­séges közjogi megoldás nem re­mélhető most. A határőrvidéknek, ha most polgárosíttatik, igen sok befektetésre van szüksége, rendkívüli költségeket igényel, hogy jelenlegi helyzetéből egy kulturállamhoz méltó színvonalra emeltessék. Ezeket pedig Horvátország, mely budgetje fe­dezésében is folyvást ránk szorul, nem bírja meg. Hogy mi a Horvátországba bekebelezett s annak tulajdonát képező tartomány szellemi és anyagi helyreállítására költsünk, azt jogosan nem várhatja senki tőlünk. Magunkéra szívesen költünk, ha csak oly hálát aratunk is érte, mint Horvátország részér­ől arattunk. A lefolyt tizenhárom év keserű tanulsá­gokat rejt, jogfeladást most nem kívánunk. Lépjen fel kormány és országgyűlés valódi erkölcsi súlylyal, hogy a határőrvidék polgáro­sodása Magyarország javára üssön ki, a fönn körvonalazott értelemben, még azok lelkiismerete is megdöbbent, kik a legkülönfélébb okokból különben vakom szokták volt a kormány javaslatait elfogadni. Ha a kormány ezen kettős parlamenti ve­reség s a­mi ennél több, ezen kettős erkölcsi kudarc után is mer a képviselőházban megje­lenni, ez egyrészt ezen kormány példátlan cy­­niszmusáról, de másrészt arról is teeni szomorú tanúbizonyságot, hogy parlamentünk a nemzeti képviselet méltóságát kellőleg megóvni nem hajlandó. A kormány a parlamentnek vezére. Megtűrhet egy parlament minisztereket ve­zérektül, kikre kimondta a verdiktet, hogy ja­vaslatai a korrupció eszközei, az erkölcstelen­ség trafikái ? Reméljük, hogy a parlament nem fog ily helyzetet eltűrni. De ha e reményünk nem teljesedik is, akkor a nemzeti becsületnek másik őre az, mely feladatát el nem tévesztendő: a korona. A parlamentek a pártviszonyok befolyása alatt álló változó elemet képviselnek ; a korona mint a nemzet maga és mint ennek becsülete egy és örökös. Tisza Kálmán vereséget vereség után szen­ved. Tisza Kálmán ezzel nem törődik. Ő sem a közvéleményre, sem a sajtóra, sem az ország­gyűlésre nem bederül. Akármint üt ki a szava­zás bármilyen kudarcot valljon a kormány, Tisza marad az aki volt. Ő nem engedi át más­nak a piros bársonyszéket. És meddig fog ezzen, az országra szégyenletes állapot tartani? Úgy hisszük már nem soká. A korona az, mely soká nem fogja tűrni, hogy azok, kik a korruptra szóvivői, továbbra is a nemzet képviseletének vezérszerepeit ját­­szák, mint tanácsosai. A budapest-bicske­győ­ri vasút kiépítése ügyé­ben a bicskevidéki közönség küldöttei tegnap tisztelegtek a közmunka- és közi. — nemkü­­lömben a miniszterelnöknél. — A küldöttek egyik miniszter részéről sem nyertek a vasút kiépítése iránt kedvező ígéreteket. — A közi­­miniszter — mint mondá — az ügyet még nem ismeri, — de egyébként is az most nincs napirenden. Tisza Kálmán meg kérvény beadására utasítá a kül­döttséget, de a kiépítés iránt semmi biztató ígéretet sem tett. — Tehát a küldöttség bejött rózsás kedvel, s haza ment hosszú orral. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésén a bu­dapest-z­imony­i vasútról szóló­­javas­­lat részleteit tárgyalta s azt hosszabb vita után válto­zatlanul elfogadta. A közlekedési és közmunka miniszté­rium — mint halljuk — legközelebb nyilvános pályá­zatot fog hirdetni a Budapest mellett, valamint a Komá­rom alatt, a Duna részen eszközlendő nagyobb mérvű, kotrási munkálatokra. Ez utóbbi helyen nagyobb mérvű kőhányások és partburkolati munkálatok is fognak eszközöltetni. A képviselőhöz igazságügyi bizottsága ülésén tárgyalás alá vette a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módosításáról szóló­­javaslathoz Emmer Kornél előadó által indítványozott azon új­a­t, mely az abban foglalt kérdés részletes tanulmányozása végett függőben hagyatott s elhatározta, hogy azt a törvény­­­javaslatba az eddigi 4. és 5. §§. közé felveszi. Hosszabb vita keletkezett Tel­e­s­z­k­y István­ azon indítványa felett, mely szerint a telekjegyzőkönyv új szerkesztése oly esetben is megvolna engedendő, ha a bejegyzett tételek árverésen kívüli úton vesztették hatályukat. A bizottság többsége elvben helyesli Te­­leszky indítványát, de miután a garanciák és a köve­tendő eljárás kérdésére a vélemények nagy eltérését tün­tettek fel, indítványozó azt ezúttal elejtette. fiai »zányin­k 16 oldalt tartalmaz» A mai szavazás.*) Pénteken és ma a parlamentben egy új többség névszerinti szavazással kimondotta, hogy a korrupciót nem tűri, hogy azt elitéli. A kormány mindkét alkalommal a kisebb­séggel szavazott, mely a korrupciót védelmezte. A kormánynak ezen kettős veresége, a legnagyobb erkölcsi kudarc, melyet parlamen­táris ministérium valaha vallott. Propositiói melyeket a képviselőház elé terjesztett oly erkölcsteleneknek bizonyultak, hogy *) A közélet egyik legkiválóbb férfiának tollából.

Next