Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)
1880-06-03 / 152. szám
Budapest, 1880. Előfizetési árak a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.........14 frt — kr. Félévre................ 7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy hóra........... 1 „ 20 „ —6— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet külön : Egész évre ............................4 frt félévre..................................2 „ negyedévre . . . . 1 „ Egyes szám ára 8 kr. Százalék nem adatik. II. évf. 152 szám. (502.1 Csütörtök június 3. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEK^^y Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca ?. L cm., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illette minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadhatnak el. Kéziratok viasza nem adata* Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap sadí* küldésére vonatkozó felszólan-lása is intézendők. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek f** M A I* T .4 JK. LÍTKITALÓ fi. képtár; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva szet társulat thrinta. [8 ngárat, Báját I dig megtekinthet«. Hdzv Agfihld a o... r„ a gyűjteményeit valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudomáinyos »fc»- voksárint végén a vám mellett. - Vitroc-Csütörtök kathholikus : Klotild Nemzeti múzeum., [Muzeum-körut.] minden hétköznapon 9-1-ig. — Országosdémia. fFerenc - József-tér saját ház.] - a régzi a városház-téron, az uj a Lipttorotoaton* • Erazmus Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- i Iparmuzeum. [Sugár-út, a' képzőmévé- utcában 14. sz. a. - Városi vigadó • praxeezaus . arazmua . a természetes néprajzi-tár, kedden és pentetájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pente- szeli társulat háza.] - Királyi vár ém [redoute] az aldunasoron - illáskért a 9 görögprofia : Baziliszkyken az ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9-1-ig. - Országos képzőművéj Verkert Budán, az udvar távollétében min- városligetben. A mai szám tartalma: A határőrvidék polgárosítása. — A mai szavazás. — Pol. hírek. — Ismeretlen adatok. — A tisztelt házból. — Pol. szemle. — Tud. és írod. — Szinh. és művészet. — Főúri estély és esküvő. — Táviratok. — Tömeges kivégzések. — Nani hírek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hirek. — Szint. — Tárca: A magyar emigránsok Londonban. — Budapesti értéktőzsde. — A mellékleten: Regény . Az Amerikai. (Folyt.) — A piros napernyő története. — Hirdetések. A határőrvidék polgárosítása. Zágrábból Bécsbe, — Bécsből Zágrábba. Ez a rendes úti programra jó most a horvát bánnak, s az amit útitáskájában vissza akar hozni, a horvát határőrvidéknek a nagy Horvátországhoz csatolása. Azt ígérte otthon „derék testvéreinknek“ hogy megszerzi nekik, csak ők lármázzanak addig otthon, majd megijed Budapesten a magyar kormány, mely úgyis tőlük függ, 8 mindent megenged. A jelenlegi pártviszonyok közt úgyis úgy lebegünk ég és föld között, mint Mohamed koporsója, a horvátoktól függött mindig, hogy mennyit akarnak tőlünk kicsikarni. A „testvérek“ azonban annyira fölsrófolták igényeiket, hogy azokat lehetetlen volt teljesíteni, s így alig kaptak valamit. De most már, mikor a határőrvidéket szét akarják bontani, siet a banus a zsákkal, hogy az osztozásról el ne késsék. Siet pedig természetesen Bécsbe, az osztrák miniszterekhez, az irányadó tábornokokhoz, mert hisz azok intézik Magyarország sorsát. A N. Fr. Pr. mai száma érdekes vezércikkben ismerteti a horvát viszonyokat, sok elfogulatlan megjegyzéssel világítva meg szánalmas helyzetünket a kis Horvátországgal szemben. Párhuzamot von az Ausztria és Galicia s Magyar- és Horvátország egymáshoz való viszonya között, ebből azon kis különbséget felejtve ki, hogy Magyarországnak Horvátország a történeti jogok folytán kiegészítő darabja, melyhez őt régi közjogi kapocs nem annyira hozzáfűzte, mint inkább beleolvasztotta, míg Galicia egyszerű kívülről járuló szerzemény, oktrojált alkotmánnyal. Pedig ez igen lényeges különbség. Ugyane lap érdekesen ismerteti a Horvátországban létező magyarellenes és univellenes pártot, amely ellenében tanúsított tétlenségéért kellett Mazuranics bánnak hivatalától megválnia. E párt létezését és növekvő befolyását elismeri a „P. N.“ is, mely azonban ennek dacára is a határőrvidéknek Horvátországba bekebelezését kívánatosnak tartja bizonyos szigorú feltételek mellett, melyek véleménye szerint az Örök békét garantíroznák. Mi részünkről nem bízunk ennyire „test- véreinkben“, a tizenhárom éves kiegyezési múlt után. Teljességgel nem óhajtjuk sem az eddigi önkényű katonai kormányzatot, sem azt, hogy Horvátország megnagyobbíttassék, s a közvetlen követküldést teljességgel nem is tartjuk panaceá-nak azon mindinkább hevesebbé váló seb or- jvoslására, melynek előidézésében úgy kormá- nyaink tehetetlensége, mint „testvéreink“ telhetetlensége játszottak főtényezőt. A jelenlegi Horvátország tudvalevőleg a betelepedő horvátok által elhorvátosított valóságos magyar megyékből áll. A most polgárosítandó határőrvidéket a török becsapások elől menekülő horvátok hagyták oda s foglalták el helyébe a magyar megyéket. Szeretünk a történeti jog álláspontjára helyezkedni, ennek köszönhetjük az 1868-iki nagylelkű XXX. törvénycikket is. Ezen szempont szólal meg a „P. N.“ mai cikkében is, mely bűnnek tartana a horvátoktól valamit elvonni, ami őket megilleti. Csakhogy létezik más szempont is a történeten kívül, s ez az önvédelmi, ami még a történelmi jogoknál is jogosabb. Ezen szempontot alkalmaztuk Bosznia és Hercegovina elfoglalásakor, bár arra teljességgel nem volt szükségünk. Horvátországgal szemben igenis arra van szükségünk, mert az ország nagyobbítása nem politikai bűn, de öngyilkosság volna, s azt még nagylelkűségből sem akarjuk elkövetni. Kívonatunk ez : polgárosíttassék a határőrvidék és csatoltassék közvetlenül Magyarországhoz ép úgy, mint Fiume. A Horvátországgal való viszony ne rendeztessék végleg, mivel állapotaink jelenleg annyira ziláltak, hogy egészséges közjogi megoldás nem remélhető most. A határőrvidéknek, ha most polgárosíttatik, igen sok befektetésre van szüksége, rendkívüli költségeket igényel, hogy jelenlegi helyzetéből egy kulturállamhoz méltó színvonalra emeltessék. Ezeket pedig Horvátország, mely budgetje fedezésében is folyvást ránk szorul, nem bírja meg. Hogy mi a Horvátországba bekebelezett s annak tulajdonát képező tartomány szellemi és anyagi helyreállítására költsünk, azt jogosan nem várhatja senki tőlünk. Magunkéra szívesen költünk, ha csak oly hálát aratunk is érte, mint Horvátország részéről arattunk. A lefolyt tizenhárom év keserű tanulságokat rejt, jogfeladást most nem kívánunk. Lépjen fel kormány és országgyűlés valódi erkölcsi súlylyal, hogy a határőrvidék polgárosodása Magyarország javára üssön ki, a fönn körvonalazott értelemben, még azok lelkiismerete is megdöbbent, kik a legkülönfélébb okokból különben vakom szokták volt a kormány javaslatait elfogadni. Ha a kormány ezen kettős parlamenti vereség s ami ennél több, ezen kettős erkölcsi kudarc után is mer a képviselőházban megjelenni, ez egyrészt ezen kormány példátlan cyniszmusáról, de másrészt arról is teeni szomorú tanúbizonyságot, hogy parlamentünk a nemzeti képviselet méltóságát kellőleg megóvni nem hajlandó. A kormány a parlamentnek vezére. Megtűrhet egy parlament minisztereket vezérektül, kikre kimondta a verdiktet, hogy javaslatai a korrupció eszközei, az erkölcstelenség trafikái ? Reméljük, hogy a parlament nem fog ily helyzetet eltűrni. De ha e reményünk nem teljesedik is, akkor a nemzeti becsületnek másik őre az, mely feladatát el nem tévesztendő: a korona. A parlamentek a pártviszonyok befolyása alatt álló változó elemet képviselnek ; a korona mint a nemzet maga és mint ennek becsülete egy és örökös. Tisza Kálmán vereséget vereség után szenved. Tisza Kálmán ezzel nem törődik. Ő sem a közvéleményre, sem a sajtóra, sem az országgyűlésre nem bederül. Akármint üt ki a szavazás bármilyen kudarcot valljon a kormány, Tisza marad az aki volt. Ő nem engedi át másnak a piros bársonyszéket. És meddig fog ezzen, az országra szégyenletes állapot tartani? Úgy hisszük már nem soká. A korona az, mely soká nem fogja tűrni, hogy azok, kik a korruptra szóvivői, továbbra is a nemzet képviseletének vezérszerepeit játszák, mint tanácsosai. A budapest-bicskegyőri vasút kiépítése ügyében a bicskevidéki közönség küldöttei tegnap tisztelegtek a közmunka- és közi. — nemkülömben a miniszterelnöknél. — A küldöttek egyik miniszter részéről sem nyertek a vasút kiépítése iránt kedvező ígéreteket. — A köziminiszter — mint mondá — az ügyet még nem ismeri, — de egyébként is az most nincs napirenden. Tisza Kálmán meg kérvény beadására utasítá a küldöttséget, de a kiépítés iránt semmi biztató ígéretet sem tett. — Tehát a küldöttség bejött rózsás kedvel, s haza ment hosszú orral. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésén a budapest-zimonyi vasútról szólójavaslat részleteit tárgyalta s azt hosszabb vita után változatlanul elfogadta. A közlekedési és közmunka minisztérium — mint halljuk — legközelebb nyilvános pályázatot fog hirdetni a Budapest mellett, valamint a Komárom alatt, a Duna részen eszközlendő nagyobb mérvű, kotrási munkálatokra. Ez utóbbi helyen nagyobb mérvű kőhányások és partburkolati munkálatok is fognak eszközöltetni. A képviselőhöz igazságügyi bizottsága ülésén tárgyalás alá vette a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módosításáról szólójavaslathoz Emmer Kornél előadó által indítványozott azon újat, mely az abban foglalt kérdés részletes tanulmányozása végett függőben hagyatott s elhatározta, hogy azt a törvényjavaslatba az eddigi 4. és 5. §§. közé felveszi. Hosszabb vita keletkezett Teleszky István azon indítványa felett, mely szerint a telekjegyzőkönyv új szerkesztése oly esetben is megvolna engedendő, ha a bejegyzett tételek árverésen kívüli úton vesztették hatályukat. A bizottság többsége elvben helyesli Teleszky indítványát, de miután a garanciák és a követendő eljárás kérdésére a vélemények nagy eltérését tüntettek fel, indítványozó azt ezúttal elejtette. fiai »zányink 16 oldalt tartalmaz» A mai szavazás.*) Pénteken és ma a parlamentben egy új többség névszerinti szavazással kimondotta, hogy a korrupciót nem tűri, hogy azt elitéli. A kormány mindkét alkalommal a kisebbséggel szavazott, mely a korrupciót védelmezte. A kormánynak ezen kettős veresége, a legnagyobb erkölcsi kudarc, melyet parlamentáris ministérium valaha vallott. Propositiói melyeket a képviselőház elé terjesztett oly erkölcsteleneknek bizonyultak, hogy *) A közélet egyik legkiválóbb férfiának tollából.