Pesti Hírlap, 1880. december (2. évfolyam, 332-358. szám)
1880-12-03 / 334. szám
2 embert, aki a polgárság és katonaság közé viszályt hinteni jönne, vagy egyes katonák kihágásáért az egész hadsereget merné becsmérleni. De addig csak tessék meghagyni ezt a másik bőrünket. Nincs kedvünk egészen pőrén állani a tiszt urak vagdalkozó kedvények elbe. Felsége jövő csütörtökön december 9-én Budapesten legfelsőbb kihallgatást fog adni. Előjegyzések a kabineti irodában (budai kir. várlak) eszközöltetnek. Mint hallatszik, a királynak Budapesten tartózkodása alatt valószínüleg ez lesz az utolsó kihallgatás. A Feketehegyek fejedelme. *) Végre kibukkantunk a sziklák közül, az előttünk elterülő mezőn mindjárt megpillantottunk néhányat a montenegrói főváros házaiból. Idomtalan szikladarabokból összetákolt és sással födött nyomorult viskók azok, melyeket nagyobb távolságról nem is lehet megkülönböztetni a mezőn bőrével heverő sziklatömböktől. E válogatott szépségű épületek gyűjteményét a montenegróiak elég elbizakodottan városnak mondják ; ez Njegus, a montenegrói uralkodócsalád ős fészke. Njegus nem érdemtelenül viseli a „szent“ város jámbor címét : bármerre forduljunk, mindenütt a görög nemegyesültek templomainak idomtalan tornyai ötlenek szemünkbe. Két ilyen templom között, nem csekély meglepetésünkre, olyan házat pillantottunk meg, melynek kéménye is van. A rajta függő tábla rögtön meg is magyarázta a rendkívüli tüneményt : ez a pompás város kitűnő fogadója. Alig tettünk néhány lépést az előttünk nyíló utcán, máris a koldusok egész légiója tolongott körülöttünk, éktelenül rivalkodva szüntelenül. Még jó darabot választott el célunktól, s épen ez a rész olyannyira borzasztó, hogy maguk a montenegróiak is „pokoli lajtorjának“ keresztelték el. Öszvéreink veszedelmesen bukdácsolva épen egy me-redek magaslatra kapaszkodtak fel, midőn futva jött velünk szemben egy cangracs loyális ordítással hirdette, hogy a fejedelem jó, álljunk tehát félre az útból. Hanem ezt könnyebb volt megparancsolni, mint megtenni : az ösvény alig egy méter széles, balra feneketlen mélység tátong, melybe belebukni nem lehet túlságosan kellemes foglalkozás, míg a jobbra emelkedő jégostamló sziklák teljes lehetetlenné tették a félreállást. Két lovas semmi szín alatt sem mehet el itten egymás mellett. Ha jobbra megyek, úgy a fejedelmet kényszerítem a mélységbe, már pedig nem akartam Szolovjev meg Hödel Rómába lépni; ha jobbra kormányzom a táltosomat, , akkor megint magamat gyilkolom meg, s ehhez sem volt , semmi kedvem. Legokosabbnak találtam ily körülmények között leszállni a nyeregből; társaim követték példámat, állatainkat kantáron fogva, sorba álltunk és így vártuk ő fensége megérkezését. Hirtelen kabátot rántottam magamra, hogy legalább némileg tisztessége- s sen jelenjek meg a Feketehegyek uralkodója előtt , s belátom, hogy öltözékem így is nagyon hiányos volt. *) Most, midőn a montenegrói fejedelem oly „nagy diadalt” ül Dulcigno „hősi“ elfoglalása által, nem lesz érdektelen olvasóink előtt egy hirlaptudósító levelének a következő részlete, mert az interviewkhoz elkerülhetlen öltönydarabomat lenn valahol a völgy fenekén cipelte egy csendes természetű öszvér. Még mindig hiában törtük árva fejünket azon fontos kérdés felett, hogy ő fensége vájjon mit keresett ez Istentől elhagyott vidéken, mikor már hallottuk a fejünk felett kapaszkodó emberek zaját, s néhány pillanat múlva a fejedelem és egész kísérete hozzánk érkezett. A menet elég tisztességesen nézett ki; élén egy jól megtermett, marcialis alak lovagolt, a Feketehegyek lakóinak festői öltözetében (aranynyal hímzett fehér bekecs, fején fekete bojtos, vérpiros föveg, melyet elől a karmaival oroszlánt fojtogató kétfejű sast mutató montenegrói címer díszített). Ez Miklós fejedelem, a szent urszeti Goszpodar, mint crngrcok, a kalugyer (a fekete szerzetes), mint halálos ellenségei , a törökök, nevezik. Lovastestőrsége követte őt. Mihelyest a fejedelem meglátott bennünket, azonnal meglassította lova járását s e kérdéssel fordult hozzánk : Kik önök, uraim ? Miután ismereteim a montenegrói világnyelvben igen hiányosak, németül válaszoltam ő fenségének,mire ő franciául kezdett beszélni az európai flottáról, fiának látogatásáról a hajók fedélzetén stb., s különös elismerését fejezte ki afelett, hogy oly fényesen fogadták az apró, hátulgombolós princet. Ezután bemutattatta magának az egész társaságot, csodálkozott, hogy hölgyek is rá merik szánni magukat egy montenegrói utazásra, mert úgymond, Montenegrónak valóban igen rész hire van , hanem, téve hozzá, az ország is, lakói is jobbak hireknél. Legyenek üdvözölve a Feketehegyek között, s mulassanak lehető jól, Isten önökkel. Ezzel barátságosan kezet szoritott s tovább lovagolt a nagy férfiú, ugrani a talapzatáról , s a kirakat túlsó végén jó Petőfi fog lantolni, a főváros aesthetikusainak kitűnő ízléséről egy panegigurott bronzból. Egyáltalán Budapestnek nincs nagyvároshoz méltó központja. Az utas pompás utcaszereken érkezik a város közepe felé ; a váci-ut már ma is ritkítja párját, s ha teljesen kiépül, gyönyörű lesz ; a kerepesi-ut is elég mutatós s rövid idő múltán impozáns útvonal lesz ; úgy az üllői-ut is ; s ha a soroksárit rendezik, még az is megjárja ; a sugár-ut páratlan a maga nemében. Méltán fel van csigázva az utas kíváncsisága, hogy hát még belül milyen pompás egy város lehet ez ! A’ bizony pompás. A váci útról érkezőt, ott fogadja kecses felszeridomaival az eredeti pajta-szylben épült lutheránus templom, melyhez utólérhetetlen bájjal csatlakozik a monumentális granarium és istálló-styl szerencsés vegyülékét méltósággal repraesentáló Károly-kaszárnya, a kifli-irányban tartott Károly-utca plasztikus megteremtésével súlyosbítva. Átellenben az Orczi-ház tefilimes orthodox frontja terjeszkedik nagy flegmatice s alább egy csücsökben az izraelita imaház álmodozik Jeruzsálemről, ferdén nőtt vállaival a szomszéd házakhoz támaszkodva. Csupa ferdeség, csupa egyenetlenség az egész Károly-körút. No, ez ugyan szépen fest, gondolja magában az utazó. Az üllői- és soroksári-útról érkezve, egészen másnemű aesthetikai gyönyört élvezhetünk. Különösen oláh embernek lehet nagy a csendes öröme, honi emlékek ringatják el mélázó lelkét: előtte áll a kőben és térben kivitt duda-rendszer. A Calvin-tér egy tökéletes duda, a Duna felől fújják, a Múzeum felől billegetik, vagy legalább tehetnék. És ezt a dudát az építési szimmetria legbámulatosabb tüneményei szegélyezik. Itt egy négyemeletes ház — a takarékpénztár palotája koronás tetőzetével s monumentális tompa sarokkal; a stáció-utca túlsó sarkán az ék-elmélet örőmistani elvei szej szerint épült hektikus „épitődmény“ három emeletre; az üllői út túlsó sarkán egy két- emeletes romboid erősen nyilatkozó hátrahúzódási hajlandósággal, s féljobbat vágva társai felé; a soroksári út túlsó sarkán pedig a két csacsihoz, vagy tán oroszlánhoz címzett fogadó eredetileg kékfestő-gyárnak indult, de meggondolkozván „fényirdává“ mivelődött gyöngéd harmóniájú idomai. Odább a református templom emelgeti buzogányos tornyát, oda fordulva a gézengúz környezet felé, mintha mindjárt szét akarná verni. Jól tenné. És mindennek a közepébe most odaállítanak egy szökőkutat, két összefordított tepsiből. Aki ezen a téren meg tudja nyugtatni a szemét, megérdemelné , hogy dudáljon is rajta. Igenis Budapestnek méltó központi szere nincs , s ha úgy halad, amint nekiindult, nem is lesz soha. Pedig érdemes volna rá. És ha erősen akarja szert tehet reá. A Kerepesi ut és a váci út kitorkolásai között fekvő körúti szakaszt kellene s lehetne központi szerré alakítani. Ha a Károly-kaszárnya telkén épülne az uj országház s ezzel szemben idővel egy monumentális városházát emelnének, az utcarészt közbül jóval szélesebbre hagynák, mint a váci ut, — a többi magától jönne. Egy gyönyörű tér keletkeznék ott, melynek kevés párja volna a földkerekén , melyre büszke lehetne a főváros, büszke az egész ország. Hjaja ! Tündér-mesét mesélek, tündér-mesét nagy gyerekek számára. Azt mondják nekem arra : ,,Wo, du nicht bist Herr Organist, dort schweigen alle Flöten.“ Hol a pénz, mesemondó, barátom ! De én mégis csak azt mondom erre, hogy jó beosztás, jó felhasználás, idején cselekvés, pénz dolgában : annyi, mint duppla kapitális , s az ügyesség még nem boszorkányság. Nem volna ennek „muszáj" meseszámban rekedni — csak valamivel kevesebb bakokat kellene lövögetni a főváros községi és országos építkezései körül s egy kicsit magasabb és harmonikusabb szempontból fogni fel Budapest jövőjét. „Az egész csak Ennyiből áll !“ így énekli azt Serpolette. NYILAK: ___________PESTI HÍRLAP___________ ~ FŐVÁROSI ÜGYEK. A tabáni bölcsőde érdekében. Minden kerületben van a humanisztikus egyleteknek majd minden fajából, dúsan dotálva, előkelőktől pártolva, közönségtől támogatva; a Tabánban a sok közül csak a közelmúltban létesült egy szegényes szegénygyermekkert, s a második jótékony intézet még mindig „alakul“, a többiekre, a legszükségesebbre pedig csak a merész álmodozók mernek gondolni! Egy bölcsőde felállítása a Tabánban egyike a főú, társadalom sürgős teendőinek. Ez ügy érdekében szólalok fel. A Tabán szegény munkásnépe csak a kerületen kívül kaphatván foglalkozást, ha többnyire kézinapszámra, építkezésben, vagy mosni járó szegény asszony ápolás és gondozás nélkül hagyja otthon gyermekét, s jól gondoskodott róla, aki csecsemőjéhez egy 5 — 6 éves leánykát állított „gondozni“, mert a legtöbb csak egyszerűen rázárja az üres szobát. Hogy ily gondozásnak hány gyermekélet adja meg az árát, azt tessék megolvasni a holtak napi kimutatásából, legnagyobb arányt az I. kerület hegyi oldala szolgáltat! Csak a napokban mondá orvosom, hogy feljelentett vétkes gondatlanságért egy tabáni asszonyt, mert gyermekét távolléte idejére a szomszéd veszélyes betegnek tudott gyermeke mellé tette be, s ime , másnap együtt haltak. S mi az asszony mentsége ? „Ismerősei szintén mind napszámba mentek, gyermekét a nagy hidegben nem vihette magával a kőhordáshoz, ennivalóra pedig keresnie kellett: — mit tehetett ?“ A társadalom kötelessége lett volna itt azt mondani : add ide gyermekedet a crédie-házba, ha tudsz fizetni, fizess pár krajcárt, ha nem, majd pótoljuk a jótékony alapból ! Igen , de a társadalom nálunk hallgat, jótékonyalap nincsen, mit tegyünk tehát ? Nézzük tovább is, hogy úgysem szapora fajunkból minden tél megkövetelje fölös áldozatát ? hallgassuk segítség nélkül a tehetetlenek jajgatását akkor, mikor jószívűen és töbszörösen megemlékezünk a főváros többi kerületének gyermekeiről, s emellett tartsuk fenn azon abnormis állapotot, hogy a tabáni leányiskolák növendékeinek nagy része iskola helyett kis testvérét „őrizze“?! De talán nem lesz így örökké! Örvendve hallom, hogy a bölcsőde-egylet választmánya bizottságot küldött ki a tabáni viszonyok tanulmányozására s igy elsősorban az ő figyelmüket kérem a mondottakra, s ha ők itt alaposan körültekintenek, lehetetlen, hogy e Tabánt ajánlják a felállitni szándékolt új bölcsőde helyéül? A főváros évi jótékony adományai, a karácsonyi alap, — az ezüstmenyegzős alapítvány — mind juttathatnak valamit e célra, a kerület maga is sorompóba lépend, s a nagyközönségtől is remélhetünk annyit, hogy a tabáni bölcsőde javára is fog egyszer — legalább — mulatni!.. F-ó F-c. — Karácsonyfa. A főváros két községi árvaházában, a Josephinumban és Elsabethinumban az idén is felállítandó karácsonyfára a tanács harmincharminc forintot szavazott meg és az ajándéktárgyak beszerzésére Ruprecht Demidoff Kornélia úrnőt kérte föl. — A nemzeti tornaegylet teljesítvén a főv. IV. ker. főreáltanodai növendékek tornatanitását, — az egylet elnökségének kérésére az 1880/81 tanévi tanítási illetményt a tanács az idén is 1800 írtban állapította meg s annak felét már ki is utalványozta. — A bérkocsis utcai elemi iskola igazgatója jelentést tett a főv. tanácshoz, hogy az iskolaépület egyik tanterme alatt levő pinceboltozaton aggodalmat keltő sülyedés és több nagy repedés mutatkozik, miért is az 80 leánytanuló érdekében sürgősen megvizsgálandó. Polgármesteri intézkedésre holnap délelőtt bizotság megy a helyszínére vizsgálatot tenni. — A főv. gyámpénztárban kezelt pénzek és értékek kezelése tárgyában az árvaszék szabályrendeletet készített, melyet a tanács ma több módosítással elfogadott. A végleges szövegezésre dr. Sipőcz László árvaszéki ülnök és Barna Zs. tanácsnok küldettek ki. — A feltételesen szabadlábra helyezett bűntettesek feletti felügyeletet a fővárosban a belügyminiszter i. é. 88992. sz. rendeletével a kerületi elöljáróságokra ruházta. Minthogy azonban a rendőri eljárást itt a rendőrség gyakorolja s az elöjáróságoknak számos más dolguk van, a tanács mai üléséből feliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy ez a feltételesen szabadlábra helyezett bűntettesek felügyeletét a rendőrségre ruházni szíveskedjék. — Egyházi segély. A pesti református hitközség részére a 2000 trzban megszavazott évi segély második felét 1000 írtban a tanács Török Pál lelkész és szuperintendens kérésére kiutalványozta. A fővárosi hárommilliós kölcsön XXI. részletének visszafizetése végett a legközelebbi sorsolás 1881. évi január 3-án d. e. 10 órakor lesz a régi városház tanácstermében. Kisorsolandó lesz 11 db 100 frtos, 2 db 500 frtos és 25 db 1000 frtos kötvény, összesen 27,100 frt értékben. Közel ezer hold földet adott bérbe az elmúlt hetekben a főváros. Ezen többnyire kis parcellákban levő szántók a következők: 1880. december 3.