Pesti Hírlap, 1880. december (2. évfolyam, 332-358. szám)
1880-12-03 / 334. szám
Budapest, 1880. //. évf. 331. szám (684.) Péntek, december 3- Előfizetési arak _____ Szerkesztési Iroda, B képei heti melléklettel egyfltt (PB BjB Budapesten, nádor utca 7., I. ea. Egész évre 14 frt — kr. 1611^118 .-nminn _______ SS BB —. ,,,, - kova a lap szelemi részét illeti miaute bebi-*: gr$TI UIDI AD ^"AAeret,- 0 gr | I iilill mm a Kiadóhivatal: Vidéken e kr. g|| pjW» «pajjgP 9 f{§ Eji Ilill tH ftw fcjtTHTI ES Budapest, nUeritet 7. if. -------- IV TOM 9 9 ill |S§ 9 9 md KUhsS ww in_____ “ «isam«»«* t, » i„ ,*** 8%^*:::::*? POLITIKAI NAPILAP. V ^ A kUdehiril^blu^ itatnék (kL * Mgyedevre.............. 1 „ • kiadóhivatalban Tétetnek «aL * vSzázalék nem adatik. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL T '' * ( LÁTIf ITALOK. képtár; vasárnapokon d. e. 10~l-ig fölváltva eseti társulat tárlata. (Sugár-»t, saját dig megtekinthető. Közvágóhíd a NAPTA K. a gyűjtemények valamelyike , a könyvtár pedig hás.) - Magyar tudományos arca Sroksári-út végén a vám mellett. - Tár«®--. ■DA vt, ... -C- Hemset museum. (Museum-körút.) minden hétköznapon 91-ig. - Országos démia. (Ferenc Jószef-tér saját hás.) — hál a régi a városház-téren, az aj a Lipót* Jrennek ratfiolikus ! Xav. Ferencz Nyitva : d. u. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterhány-féle) as akadémia palo- Iparmúzeum. (Bngár-ut, a képsömttvé- a teában M. sa. a. — Táros! vigadd 17 protestáns . *A terméaset- és népra isi-tir . kedden és pentetájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénteszeti társulat háza.) - Királyi vár és (redeute) as aldumaseron. - Állatikor? ., görög-orosz : RB ásványtár, sserdán és szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képzőmüvés várkert Budán, az udvar távollétében min- e városligetben. | |____________________________________________n. ■■■|■ 1 .|____|_ Egy rókáról két bőr. A hadügyminiszter úr nagyon haragszik. Hogyis ne! Nem elég, hogy a tisztarás utonútfélen összeaprítják a gézengúz „civilt", hanem az adta koszos civilje még káromkodni mer amiatt. Látott már valaki ilyen insubordinátiót, és lázadó szellemet ? A hadügyminiszter úr ennélfogva tömeges sajtópörökkel akarja megtorolni a hadsereg kardlapozási és felnyársalási jogán skriblerszerrel ejtett sérelmeket. Úgyis kell. Mi lenne különben a világból, ha a katonáknak már csak szabdalózni se volna szabad — ami nyilván a mesterséghez tartozik, s a polgári emberiségnek pedig még rézornérozni is büntetlenül lehetne, ami nyilván ellenkezik a kriegsartikulusokkal. Vagy talán mégsem egészen úgy van ez a dolog, vagy mi ? Könnyen meglehet. Sőt még az is igen könnyen meglehet, hogy ez a róka sem adja mind a két bőrét oly keresztyéni önmegadással a nyúzó bicska alá, mint a hadügyminiszter úr 15 excellenciája, kívánatosnak véli, haragos kedvének széles mivoltában. Elég lesz abból egy, morgadalmas hadügyminiszter úr. Morgadalmasságodnak legkegyelmesebben méltóztatik a tisztikar szellemét oly irányban nemesíteni, hogy a polgári társadalomtól elidegenedjék ; a polgárokat lenézze; a nemzeti törekvéseket megvesse , s holt tetemmé legyen az élő nemzettesten. Morgadalmasságodnak méltóztatik vérszemet adni a tisztikar azon elemeinek a melyek lelke, szive ellenséges indulatot lehel minden ellen, ami magyar, minden ellen, ami népszabadság, alkotmányos élet és emberi jog. Sőt morgadalmasságodnak méltóztatik még azt sem gátolni, hogy a tisztikar szellemétől függetlenül fejlődő krakéhlerség és alanyi romlottság közönséges kihágásai ne burjánozzanak lépten-nyomon, s méltóztatik eltűrni, hogy a polgárság legérzékenyebb sérelmei megtorlatlanul maradjanak. Egy bőrnek tökéletesen elég ez mi rólunk. Hogy még be is csukassanak bennünket, ha az ilyen „adjon istenre“ olyan „fogadj istennel“ felelünk, amilyet megérdemel : — az, instáljuk alásan, már más bőr. Mégpedig olyan bőr, amit nem egykönnyen engedünk oda. Értsük meg a dolgot. A hadügyi kormányzat vagy akarja és tudja megóvni a polgárságot egy féktelen soldateszkai szellem túlkapásaitól ; vagy akarja és tudja megtorolni az egyéni biztonságon, polgári szabadságon, nemzeti önérzeten s emberi jogon ejtett sérelmeket, — és akkor bízvást fordulhat a közvélemény erkölcsi és igazságérzetéhez elégtételért ; bízvást és joggal hívhatja bíróul az esküdtszéket és a büntető igazságszolgáltatást, ha meggondolatlan polgári részről, sérelem, gáncs, becsmérlés, rágalom üldözi. Igazában lesz és megkapja az elégtételt. Szégyenlenek magyar voltunkat, ha máskép eshetnék. Vagy pedig úgy jár el a hadügyi kormányzat, mint ahogy eljár: lanyhán, ferdén, mikor a polgárok sérelmeiről van szó ; nemzeti szellemet nem ismerő, nemzeti érzületet felháborító módon, mikor ezzel jön összeütközésbe valamely katona , — akkor tűrje el a következéseket ; s ha a gyűlölség úgy elvetett magva a polgárság körében is megtermi féktelen gyümölcseit, gondolja meg, hogy aki szelet vet vi-Ihart arat. Hát, bizonyos igaz, hogy a győri, egri, a kolozsvári esetek benyomása alatt sok igazságtalan és méltatlan szó is esett a vita hevében. Nincs az mésképen. De, kérem, nem fából van az ember ; s a magyar ember már épen nem. A magyar ember lobbanékony és indulatos ; a sérelem első benyomása alatt sok mindenre elragadtatja magát, amit érettebb megfontolással megbán. De könnyen visszabékél; elismeri, ha igazságtalan volt, helyre üti, amit elhirtelenkedett, ezerszeresen , csak tudjanak a nyelvén beszélni. Bizonyára senki sem helyesli ma széles e hazában, amaz őrjöngő lázrohamokat, melyekbe a kolozsvári vér láttán, a sajtó egy része kitört, nem a gonosztevők ellen, hanem az egész hadsereg, az egész tiszti kar ellen. Ez így méltatlan volt ; hiba volt. De magyarázható hiba, érthető féktelenség. Magyarázható hiba, mert amely hadsereg nyilván ismert nemzetietlen szellemben neveltetik, annak egyes tagjai iránt, még ha egészen közönséges s egészen egyéni motívumokból eredő kihágásokban lesznek is bűnösökké, könnyen ébred a gyanú, hogy hátha esett is az ismert közszellem kifolyása ? Bizonnyal nem mindig van úgy , de hogy egyátalán ne lehessen úgy aziránt a hadsereg szelleme, kezességet édeskeveset nyújt. Az ily gyanút eloszlatni kell és nem megtorolni. Megtorolva csak annál mélyebb gyökeret ver az. A hadügyminiszter ne sajtópereket indítson , hanem adjon megnyugtató irányt a hadsereg nevelésének. S akkor mi magunk fogjuk agyonverni, mint a veszett kutyát, azt az A mai szám tartalma: Egy rókáról két bőr. — Politikai hírek. — A Feketehegyek fejedelme. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. • Vakmerő rablótámadás. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. Törv. csarnok. — Közg. fairek. — Szinlapok. — A budap. éréktőzsde. — Tárca: Budapest a világváros. — A mellékleten: A vidék Pauler legújabb csodabogaráról. — A képviselőházból.— Regénycsarnok : Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Hirdetések. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Budapest, a világváros. — Tündérmese — prózai foltokkal. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Épül, épül, épül , jaj de szépen épül ez a szép Budapest! Csak úgy mosolyog a lelkem, ha elgondolom, annak a sok szemétbuckának a helyét, ahol most azok a pompás palotasorok emelkednek , s taposom a ruganyos aszfaltot, ahol egykor hetenkint legalább kétszer ferdére tapostam a cipőm sarkát, ha ugyan ott nem ragadt a marasztaló sárban. Hát bizony, elég szép az szapora haladásnak is, amit Budapest két évtized alatt véghezvitt. A Jancsiból sem lesz hamarabb János úr, mint amennyi idő alatt ebből a kisvárosból termetes nagyváros nevelkedik. Csak egy a hiba: szeretetreméltó Jánosunk nagy nehezen tud megválni Jacsi korabeli szokásaitól, s a legmegállapodottabb dolgaiban is ki-kiüt rajta a kamasz-évek zsenge észjárása. Sokat építünk, sokat szabályozunk, még többet tervezünk . . . de . . . De hiányzik a megállapodott vezérlő gondolat, s az a bizomos tágabb szemhatár és messzeható biztos tekintet. Meg igen gyakran még más valami is: a célszerűségi érzék és a jó ízlés. Tele van Borsodi Szilágyiakkal az egész város. Sehol a világon nincs annyi tervelgető genie s e génieknek annyi privát bogara, mint nálunk. S nagyobb baj, hogy az ilyen bogaraknak igen gyakran módja van a megtestesülésre. Lassan kint egy valóságos „rovargyűjtemény“ lesz fővárosunkból. Az első forcea az ilyen bogaraknak rendesen abban nyilatkozik, hogy kitűnően el tudják találni, mit hova nem kell építeni ? mit hogyan nem kellene megcsinálni ? És azután építik oda és csinálják úgy. Ahol kereskedelem és forgalom absolute nincs: hát oda építenek vámházat, amerre az ördög se jár soha: oda csinálják a hidat; ahol hanyatt kell feküdni, hogy a második emeletig felvethessük szemünk tekintetét, abba a kutyaszorítóba monumentális épületet emelnek ahol már háromemeletes ház van, amellé okvetlenül egyemeleteset ragasztanak; ahol egyenes az utca, meggörbítik, hát ott szoborálló helyet túrózsacskáznak ki. Az egész belvárosban nem tudtak kiszorítani egy talpalatnyi becsületes térnek való teret. Mindössze egy kombinált derelye : a rózsa- és Sebestyén-tér; egy meggyüremlett szabógallér : a Kristóf-tér; egy lengyel nagysághoz való pulader : a Kristóf-tér képviseli a tér- elementumot, ha a régi városház előtt irmagus meghaigyott — frakkerállomást és virágpiacot, meg a szentháromság szobra alól kiszökni készülő eskütért, vagy hogy hijákat n e kompromittáló társaságból kiveszszük. Pedig ennek a belvárosinak ezelőtt 20 évvel még háromnegyed része állt megdülemlett viskókból és tántorgó kedvű, szemregyúrt karimás kalapu „kondignációs“ csinálmányokból, aminek csak nagy bőség idején kelt párja öt—hat ezer forinton, s a kisajátitás nevetséges pénzbe került volna. De nem még ahol az isten által is térnek szánt üres telek volt — annak sem engedték el a „megnépesítést“ s a csupa merő megnépesítéstől már alig lehet egy kanálnyi írislevegőt kapni az egész „citys‘-ben. A külvárosokban még ideje volna alkalmas tereket hasítani ; ki is cirkalmaztak egynéhányat itt-ott az isten háta mögött. De ahol legsűrűbb a lakosság, legszűkebb az utcahálózat — oda már nem telt. Azt tartják, hogy a Kombach-utca elég levegőt szippanthat a Hunyady-térről, vagy más valami távol idők hősének még távolabb eső inspe téreiről. Ebből a térinségből származik azután az a további ínség, hogy nincs hová egy monumentális épületet, de még csak egy szobrot is emelni. így szorul azután a lánchíd-térre egy egész szoborgyűjtemény , gyalogság és lovasság , s fognak ott nyargalni, ülni, állni, kinek a jó isten milyen módot adott. Alább egy sarokban negyediknek még Eötvös készül le- Siai számunk 1ó oldalt tartalmaz.