Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-01 / 1. szám

1881. január 1. — A magyar termén­y keres­kedésnek emelése érdekében épülő köz­­raktárak két tárháza már tető alatt van. A főváros ha­tósága mindent elkövet, hogy ezen intézim­élyt a keres­kedelem használatára még a nyár folytán átadhassa. A fővárosnál most fog összeülni egy bizottság, mely a közraktároknak kezelésére nézve fog javaslatot kidol­gozni. Ezúttal azon elvi kérdés fölött is kell döntenie, várjon a kezelést a város maga vegye-e át, vagy a bér­leti módozatot fogadja el.­­ Az ügykezelésnek célsze­rű­s­í­t­é­s­e és gyorsítása érdekében a főváros hiva­talai és ügyosztályai az új év beálltával újjá fognak szervezte­tni.­­ (A f­ő­v­á­r­o­s­i i­g­a­z­o­l­ó v­á­l­a­s­z­t­­m­­á­n­y­ a virilista névjegyzék ellen beadott felszólalá­sokra hozott határozatait ma délelőtt 10 órakor hirdette ki. A mintegy 30 felszólalót a választmány részben folytatólag felvette a virilista névjegyzékbe, részben elutasító őket. Ugyanez alkalommal a választmány iga­zolta a X. kerületben megejtett esküdtválasztást.­­ (Az éjjeli zárórák.) Azon körül­ménynél fogva, hogy a lármásabb kávéházak és mula­tóhelyek környékén lakó polgárok az utóbbi időben tö­megesen panaszszal járultak a főkapitányság elé az­iránt, hogy éjjeli nyugalmak folytonosan megháborítta­­­­tik, s a fővárosi rendőri főkapitányság a kerületi al­kapitányságokat szigorú felügyeletre utasította, hogy a rendszabályilag megállapított zárórák szigorúan megtar­tassanak­— Összehasonlító statisz­tika. Folyó évi december h­ó 12-től 18-ig és év 51-ik hetében Budapesten született 231 egyén, meghalt 239. Pozsonyban szül. 29, megh­. 38. Debrecenben szül. 27, megh. 33. Kecskeméten szül. 36, megh. 30. Temesvárott szül. 23, megh. 23. Aradon szül. 22, megh. 18. Nagyvá­radon szül. 24, megh. 21. Sz.-Fehérvárott szül. 22, megh. 16. Kassán szül. 17, megh. 16. — A középitési bizottság mára eső ülése nem tartatott meg, a Sylveszter-esti ünnep miatt. — A pesti zsidó hitközség lelkészi hivatala a főváros felszólítása folytán tudatta a tanács­osat, hogy a községi iskolákba járó zsidó gyermekek kimenthető szünnapjaiul — amennyiben a szülők kivált­ják — a következő ünnepeket jelöli meg : 1. A szom­batnapok. 2. A Pészách-ünnep első és utolsó két napja. (ez évben ápril 14., 15., 20. és 21. napjai.) 3. a. Sebuoth ünnep két napja, (ez évben ju­nius 3., 4.) 4. Az újév két napja. 5. Engesztelési szent nap. 6. A sátoros-ünnep első és utolsó két napja. Az utóbbiak­ a nagy szünidőre es­ttek 1881-ben. EGYLETEK és INTÉZETEK. — A kézműipari szakosz­tály kedden 1881. január 4-én d. u. 5 órakor tart ülést. T­á­r­g­y­a­k: 1. A külföldi iparos mozgalmak ismertetése. 2. Az érempályázat meghosszabbításáról je­lentéstétel. 3. Ipari tárgyak bemutatása. 4. Netaláni in­dítványok.­­ Az o­r­s­z. m­agy. i­p­a­r­e­gye­sül­e­t ipartársulati szakosztálya hétfőn január 3-án d. u. 5 órakor az egyesület helyiségében rend­k­i­­v­ü­l­i ülést tart. T­á­r­g­y: Az ipartársulatok részéről egyöntetű eljárás megállapítása a kir. adófelügye­lőség átirata tárgyában az iparosok III. osztályú kereseti adójának kiszabása iránt. — Francia kör. S­a­i­s­s­y Amadé vasárnap január hó 2-án délelőtt 11 órakor folytatja előadásait a, Hungária szállodának termében. Előadásá­nak tárgya: Hugo Viktor drámáinak elemzése. Jegy váltható a nagyérdekű előadásokra a Haris-bazárban s. em. a „Francia körben“, s az előadás napján a pénz­tárnál. — A gyermekkor­ház - egylet gyűjtő bizottsága 1880. évi május kö­zepétől máig, 9520 gyű­j­tőivet küldött szét hazaszerte, s ezekből eddigelé alig kétezer darab érkezett még vissza. Az eredmény, mely az uj kórház építési költségének részben való fedezésére szol­gál, máig 7970 frt adakozás egyszer mindenkorra s mint­egy 130 új rendes tag, kik közül Neusehies.­.Jozofa úrnő egymaga gyűjtött 18-at, évi 5—5 frt járulék kötelezett­sége mellett, hat-hat évre, 1880. dec. 31-én. PESTI HÍRLAP * (S­and G­y­ö r­g­y) összes leveleit szándé­kozik közzé tenni Caiman Lévy, párisi kiadó. Eddigelé 4000 darab levelét gyűrték össze a nagy írónőnek, kinél érdekesebb egyéniséget alig mutat föl egy nemzet iro­dalma. Sand György (Dudevant asszony) tudvalevőleg Szász Móric herceg egyik ősunokája, előkelő család gyer­meke volt, ki kora ifjúságától kezdve a legkiválóbb társaságokban forgott s igy levelei történelmi érdekkel is birnak. E tömeg levéi közül legérdekesebbek bizo­nyára azok lesznek, melyeket Musset Alfréddel, Lamme­­naisvel és Galitzin herceggel váltott. * (A­z országos embertani és ré­gészeti társulat) közlönye, az „Archaeologiai Értesítő“ augusztus óta nem jelent meg. Mint értesü­lünk, a hátralevő hármas füzet néhány nap múlva meg­jelenik 3 ívnyi tartalommal, 24 cinkográfozott táblával és a szöveg közé nyomott számos illusztrációval, m­ely gazdag tartalommal kárpótolni óhajtják a tagokat az eddig elmaradt számokért. 1 . ■ * (Protestáns Papi) Beküldetett a december havi füzet. Tartalma: 1. „Karácsonykor“, köl­temény Sást­rától. 2. „A házassági jog köré­ből.“ Értekezés Haffner ügyvédtől. 2. Karácsonyi egyli. beszéd Ringban értől. 4. Sylvester estei beszéd T h o m a y t ó l. 6. Újévi egyh­. beszéd Szilá­gyitól. 6. Egy másik Szabótól. 7. Esketési be­széd Laukától. 8. Lelkészi pásztorkodás. Értekezés Édestől. 9. Lelkészi iroda: a szerkesztőségtől. 10. Különfélék. * („N­é p g­a­z d a“) cím alatt indul meg Ka­­posvártt a somogymegyei gazdasági egylet szaklapja. Szerkesztő Koboz István, lapfelügyelők Somssich­ Andor s Makfalvay Géza. A lap havonkint kétszer je­lenik meg s előfizetési ára egy évre 2 frt. egyesületi s köztagoknak 1 Zrt. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti szí­n­h­á­z) jövő heti műsora : jan. 2. „Trónkereső“,­­ jan. 3. „Szerelem bo­londjai“, — jan. 4. „Lohengrin“, (W­i­z­i­á­k Emma asszony vend.-ját.), — jan. 6. „Vizkereszt“, — jan. 6. „Névtelen hősök“, — jan. 7. „A csőd“, — jan. 8. „La­bor királya“, (W­i­z­i­á­k Em. asszony vend.-ját.), —­­jan. 9. „Mukányi“, — jan. 10. „Visszatérés Japánból“, „Vicomte Letoriéres.“ — Várszínház: jan. 2. „Lalla Roukh“­, „Rococo“, — jan. 6. „Vízkereszt“, — jan. 8. „Szerelem bolondjai“, — jan. 9. „Fekete do­mino“. * (A népszínházban) holnap, újév napján „A franciák Milanóban“ új operett kerül szélire Blahánéval. A jövő hét műsora a következő : vasár­nap „A toborzás“, hétfőn „Az útszéli grófkisasszony“­, kedden először „Az alagút“ és „111 a berek“, szerdán ugyanezek, csütörtökön és pénteken „A franciák Mila­nóban“, szombaton „A kis herceg“, vasárnap „A piros bugyelláris.“ * (A népszínház legközelebbi újdonsága) Meilhae és Halevy egyfelvonásos kis vígjátéka „Az alagút“ lesz ; a főbb szerepeit ját­­szák Eőry, Kassai, Együ­d, Rákosi Szidi, II. Danez Nina és Pártényiné. E darab kedden kerül először szilire, az „111 si­kerek“ című mulattató bohózattal. F. hó 14-én ismét újdonság lesz a népszínházban, Mailard operettje a „Dragonyosok.“ * (A nemzeti z­e­n­e­d­e­i tanároknak) szerdán tartott kamara-zeneestélye nagyszámú közönség jelenlétében fényes sikerrel folyt le. Dicséret illeti a ta­nár urakat, hogy napi fáradalmaik után a klasszikus zene előadásával a magasabb műizlést terjesztik. Ezúttal ismét két szám vézetett fel a műsorba. Mendelssohn (A-moll) vonós­négyese volt a kezdet, melyben 11­u­ber Károly mesteri hegedű játékához méltán csatlakozott G­o­b­b­i, Fisc­hinge­r és Szűk urak kitűnő közreműködése. A második számban — Mozart A-dúr vonós-ötöse. — Mészáros Károly egykori zenede!­i növendék is részt vett és derekesan megállta helyét. A 3 TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A modern Franciaország.) T a i n e a híres francia aesthetikus, épen most fejezte be nagy művének harmadik kötetét. A mű a francia forradalomról,­ vagyis inkább a modern Franciaország forradalmairól szól. E harmadik kötet „La Conquête Jacobine“ cint alatt március végén fog megjelenni, s ki fogja mutatni, hogy Franciaországnak elfoglalása a jaco­bónusok által a maga nemében csak a régi Galliá­nak a frankok által történt elfoglalásával hasonlítható össze. * (A P­e­t­ő­f­i társaság) ötödik ünne­pélyes közülését jan. 6 ik napján, mint Petőfi Sándor szü­letését követő első ünnepnapon, d­­e 10 órakor a magy. tud. Akadémia dísztermében fogja megtartani. Tárgy­­sorozata következő : 1. Elnöki megnyitó beszéd K­o­­m­ó­c­s­y Józseftől. — 2. Titkári jelentés S­z­a­n­a Tamástól. 3. A XVIII. század szelleme (értekezés) 1' U­­­s­z­k­y Ferenctől. 4. „Hogy elfeledjük, amit ál­­modunk !“ (költemény) Szabó Endrétől. — 5. „Dal a szép leányról“ (rajz) 15­o­d­o­n Józseftől. — 6. Egy karácsonyest Hugo Victornál (visszaemlékezés) gr. Teleki Sándortól. — 7. Kincses Lázár lánya (ballada) Kiss Józseftől. — 9. Elnöki zárszó. — * (A m. t. A­k­a­d­é­m­i­a) 1. osztálya 1881. ja­nuár 3-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a követke­zők: 1. Ballagi Mór I. t. „A nyelvtudomány fejlődé­séről.“ 2. Simon­yi Zsigmond I. t. bemutatja Téza E­m­i­l külső tag értekezését „Ilaldi Deppardin magyar szótáráról.“ A magyar irodalom ISSO-ban. Se fáid­ográfiát, se irodalomtörténeti krónikát a lefolyt évről nem adhatunk e helyen. Arra nincs terünk, erre nincs időnk. Talán olvasóink se várják tőlünk. Egy futólagos visszapillantást fogunk csak vetni azon esemé­nyekre, melyek egy év alatt b­efhzet­étünk e nem­ par­lag, de nem is nagyon termékeny, talaján előfordultak. Az a lelkes szó, melyet Jókai az év elején re­gényirodalmunk újjáteremtése tárgyában a közönség­hez intézett részint az irói kör szócsövén át, részint a hírlapok utján, — megmaradt lelkes szónak, mely kirezgi magát s aztán elvész a — pusztában. Az írók lelkesen helyeselték, a közönség megéljenezte, de mikorra „elve­szett“, senki se indult megkeresni, maga Jókai se. Nagyszabású tervek úgy látszik — e téren m­a még mit se használnak, mert hiányzik íróinkban az össze­tartás kellő harmóniája és a „nervus remin gerendarum“­­nak kellő mennyisége. Néhány matador és mecénás meg­próbálta, hátha megy? Nem ment, abba hagyták. Üdvösséges tanulságot csak annyit meríthetett az egész kísérletből az írói nemzedék, hogy kiki a maga szakállára dolgozhat csak, no meg a­ kiadója zsebére. Ki­nek „szakálla,1,” néni elég hosszú, s kiadója nem elég szé­les, az menjen hírlaphoz vagy hivatalba, vagy a hova neki tetszik, a hírlapi agendák hadd facsarják ki munka­erejét, a­ hivatal hadd rontsa meg tehetségét; a prózai életgondok hadd tépjék meg lelke szárnyait . . . odase a bajnak, aki győzi, győztes marad a Platzon. Szellemmel persze koszorús írónk, J­ó­k­a­i Mór győzi legjobban, kiapadhatlan fantáziája, szapora munka­ereje ismét, három új regényt s több apróbb novellát, rajzot íratott, vele, melyek először saját lapjaiban, aztán külön kötetekben jelentek meg. A regények czímei: „A kik kétszer halnak meg“ (I. Rész: A tegnap.) „Páter Péter“ és „Asszonyt kisér, Istent kisért.“ — kívüle még ifj. Ábrányi Kornél „Edmund szerelme“ czímű­ tárcza­­regénye került könyvpiaczra. Vasvári Ferencz, Sziklai János és Gozsdu Elek regényeire nem szükség sok szót mondanunk, szónál egyebet úgyse mondhatnánk. Egyes kiadók regény-füzeteket indítottak a colportage útján terjesztés czéljából, a napi és heti lapok, folyóiratok Bek­s­icstől, Bajza Lankétől, Degré Alajostól és Véka Lajostól közöltek még regélyeket, de ezek mind kiadóra várnak. Költészetünk legfényesebb eseménye Arany Jánostól a Toldy-triológia második részének váratlan megjelenése volt, itt kell megemlítenünk Arisztofanész vígjátékait is Arany fordításában. A régibb költők közül Ai­gnerné 1 új kiadást értek: Vitkovich, Pados és Sáros­y Gyula. A Petőfi-társaság Lász Gerő újabb költeményeit adta ki. Ezeken kívül következő ismert és ismeretlen költőktől jelent meg e­­ egy kötet: Pongrác Emil ,, Bagyik Ferencz, Kompolthy Tivadar, Somló Sándor, Nagy Károly, Szalay Sándor és Ka­rola. Két lyrikusunk csak újév után jelen meg a könyv­­piaczon, mindkettő szívesen látott vendég: az idősb nem­zedékből Vajda János, az ifjabb­ból Vargha Gyula. Az Akadémia és Kisfaludy-Társaság verses pályázatai meddők maradtak. Vegyes szépirodalmi tartalmú köteteket adtak ki a Kisfaludy-és Petőfi-Társaság Balázs Sándortól, Szász Gerőtől s Teleky Sándor gróftól. Az egyes kiadók cége alatt megjelent rokondolgozatok közül C­s­i­k­y Gergely elbeszéléseit, Porzó „Tárcaleveleit“, M­i­­­k­ó Izidor könnyed styllal irt apró csevegéseit és Kákai Aranyos, Leláncolt Prométheuszait említjük meg. A pár év óta élénkülő magyar memoi­r-i­r­o­­dalom ez évben ritka becsű dolgozatokkal gazdago­dott, melyek szerzőik egyéniségénél s tartalmuk nagy­érdekénél fogva méltán eseményeknek tekinthetők. Kos­suth iratait kell első helyen említenünk. Kortörténeti adatokat találunk a többi emlékírók köteteiben, ilyen : a P­u­­­s­z­­k­y Ferenczé, F­rankenb­u­r­g Adolfé, T­e­­­­ff­k­y Sándoré, J­a­k­a­b Eleké, Molnár György ön­életrajza és Déryné naplója magyar művészettörté­neti hátterével s élénk korfestésével értékes példányai bármely könyvtárnak. A napokban jelen meg Kazin­czy „Pályám­­emlékezete“, a jövő hóban pedig S­z­é­­c­h­e­n­y­i István gróf naplója. A politikai irodalom sivár volt és efemer értékű. Legnagyobb feltűnést Istóczy 12 röpirata keltett a magyar társadalomban. Irodalom­tört­énet-íróink szorgalma­san folytatják az adatgyűjtést. Bár a feldolgozás és kri­tikai méltatás munkája serényebben haladna. Legérté­kesebb dolgozat S­z­i­l­á­d­y Áron „Legújabb magyar költők tárának“ egy vaskos kötete, mely az 1527—46-ki időszakot karolja fel s ismerteti az idézett húsz évben fellépett magyar költőket. Ezt s a „Temesvári Pelbárt munkáit“ az Akadémia adta ki. Önálló kritikai tanul­mányról alig jelenthetünk valamit. R­é­n­y­i Rezső egy kötetben párhuzamot vont Petrarca és Kisfaludy Sándor közt, Bodnár Zsigmond Kálmán „Fanni hagyomá­nyai“ felett törte el a pálcát, K­ő­r­ö­s­y László pedig megírta a „Rumy életét.“ . Történeti irodalmunk önálló művekben jóval gazdagabb. Az akadémia s a történelmi társulat füzetei maguk egy egész kis irodalmat képvi­selnek. Kitűnő művek jelentek meg T­h­­a­­­y Kálmán­tól, a Rákóczy-kor e hivatott diójától, ki megírta az 1767-iki „dunántúli hadjáratot“, az áruló ,.Ocskay László“ életrajzát. Értékben s tartalomban versenyez vele F­r­a­k­n­ó­i nagy műve „Martinovics és társai össze­esküvéséről“, bár bizonyos tendenciákat nem szívesen látunk a könyvben, melyet — szerintünk — kár volt egyházi férfiúnak megírni. A m­­o­n­o­g­r­á­f­i­á­k ez évben meggyérü­l­­tek; mindössze Szombathely városáét említhetjük, K­u­ti­c­z Adolftól .A j­o­g­i irodalomban a büntető­ tör­vénykönyv életbeléptetése egész külön irodalm­at szült. A már elhunyt L­ö­w Tóbiás egész törvénykönyv roppant anyaghalmazát összeállította. A szintén elhunyt Z­­­i­n­s­z­k­y Imrétől megjelent: „A magyar magán­jog mai érvényében“; Ökröstől „A törvénykezés reformja“; G­r­ü­n­w­a­l­d Bélától a „Közigazgatási kézi-könyv“; Pólya Bélától „A vízügyi igazgatás kézi-könyve“; Dr. G­e­r­l­ó­c­z­y Gyulától „Természet­­jogtan“, mely a tankönyvek közé tartozik. A tör­vény­ magyarázatokat és jogi kézi-könyveket csak nagy­jából is igen bajos felsorolni. A természettudományi iroda­lomnak igen életteljes központja van az erre hivatott természettudományi társulatban, mely a népszerű fejte­getéseket olcsó füzetekben is közkézre adja. E derék társulat adta ki M a d e r s p a c­h Liviustól „Ma­gyarország vasérc­tekhelyei című terjedelmes művet. Redős­ , A föld“ című nagy művének II. kötete nemrég hagyta el a sajtót. Az orvosi irod­al­­­o­m meglehetősen a szaklapokra s egy-két tankönyvre volt szorítva. Halász Géza a Budapesten uralko­dott járványos betegségekről adott ki terjedelmes munkát. Az archeológiai irodalomban megle­hetős lendület támadt. Az „Archeológiai Közlöny“ erő­teljesen kinőtte magát, s általában a tudománynak ezt az ágát a fölkapottak közé lehet sorolni. Az akadémia kiadásai közt vannak : „Magyarország csúcsíves stylűs műemlékei“, Henszlmanntól; „Bártfa közép­kori műemlékei“, Myíkoviz­k­ytól; „Reperto­rium Dacia régiség- és fölirattani irodalmához“, Torma Károlytól. A t­a­n­üt­g­y irodalmának van legtöbb köz­lönye. Tankönyvek, az oktatásügyhez tartozó művek és olvasmányok seregestül jelentek meg. Az egyházi irodalom is megtalálja avatott művelőit. A sta­tisztika, a kereskedelem, a gaz­daság, sőt a sport is mind elég jól van képviselve az irodalomban. K­v­a­s­s­a­y Jenőnek a tud. akadémia által 3000 írttal kitüntetett „Mezőgazda­­sági vízműtana“, Keleti Károlynak a párisi kiállí­tásról írt „Magyarország közgazdasági és művelődési állapotai“ című művei nem magukban levők az ismeretek ama részében, melyek kiválólag csak a szakemberek figyelmét keltik föl. Ezek azon művek, melyek megjelenése irodalmunk ez évi történetét kimeríti. A közönség elég olvasmányt kapott pénzéért. Az írók pedig elmondhatják, hogy — ha rendkívülit nem is — annyit mindenesetre nyújtottak, mennyi az irodalom minden ágát megmenté a parlagon maradástól.

Next