Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-01 / 331. szám

1881 dec.­­ nulni a gazdasági kérdéseket? (Bismarck: Ugy van !) No hát akkor engedje meg a liberálisoknak, hogy az ő rövid tanulmányai kedvéért meg nem változtatják nézeteiket, joggal lehetségesnek tartván, hogy a kan­cellár ismételve jobban megtanulja azokat a dolgokat s visszatér régi nézeteihez. Bismarck választási statisztikáját ő is hiányosnak találja, mert a szabadkonzervatívok csaknem teljes eltűnését jónak látja elhallgatni. Bismarck herceg ismétli, hogy tizenöt éven át teljesen elfoglalták a külü­gyek, mikor aztán — 1877 ben — az ország nyomora, az üzletek pangása arra indu­­, hogy a nemzetgazdasággal foglalkozzék. Statisztikai adataival csak Lasker önérzetét, ki a nem­zet nevében kezdett beszélni, akarta kissé lelohasztani. A szabadkonzervatívok vereségéből csak azt látja, hogy a középpártok mind inkább eltűnnek s a szabad­elvűek vezetése mind jobban bal felé megy át. Mindig akad valaki, a­ki még Richtert is túlszárnyalja s így feltartózhatlanul megyünk oly állapotok felé, min­ket megértünk Franciaországban. Ha a vezetés a szélső jobbra menne át, ez is fatális volna, de legalább nem vezetne köztársaságra. Ezért sajnálja szóló a liberális és konzervatív középpártok hanyatlását. Windthorst nagy liberális pártot óhajt mint egy nagy konzervatív párt előföltételét, mely azonban csak az egyházi harc teljes meg­szűntével keletkezhetik. Ma a liberálisok nem érdemlik meg nevüket, a nemzettel sem azonosíthat­ják magukat, mert a többség a centrumé a protestáns konzervatívokkal; csakhogy a tizenhat millió katholikus egyetlen őrláncot képez, míg jogos követelésük a szabad egyház tekintetében teljesít­­tetni fog. Hanel kijelenti, hogy a centrum köpenyét a szél szerint forgatja s nem egyéb, mint a taktika pártja. Ezután élesen támadja a kancellárt, őt hibáztatja a vita személyes jellegéért is. Bismarck jóslata, — úgymond, — hogy a köztársaság felé evezünk, merőben hamis. Az alkotmányos rendszer ellenségei szokták ezt minden időben jósolgatni. A pártokat egymás ellen kijátszani, mint Bismarck teszi, annyi, mint az alkotmányos rend­szer alapját félreismerni Nem szabad, hogy a kormány a népképviseletnek szolgai állást adjon, hanem a nem­zeti áramlattal kell viszonyban maradnia. Az alkotmá­nyos rendszerben csak a monarcha változtathatja néze­tét, mert ő a szilárd pont s nem a kancellár. Azzal vá­dolom a kancellárt, hogy a szabadelvűek elől elzárja a császár fülét, elidegeníti tőlük a monarchát, republikánus érzülettel vádolva őket. Pedig mi hívek vagyunk a császárhoz és bi­rodalomhoz, ezt a leghatalmasabb államférfiú sem tagad­hatja el tőlünk. Bismarck Ug. kijelenti Hanel fejtegeté­seivel szemben, hogy az írott alkotmányhoz ragaszkodik, midőn a császár politikáját képviseli. Ámaz angol elmélet: „The King can do no wrong“ (A király nem tehet semmi roszat), mely a parlamentet állítja a király és a nép közé, nem monarch­i­­k­u­s, ez szequesztrálja a királyt s Németor­szágban nem lehetséges. Hogy a birodalmi kancellár aláírásánál fogva felelős a kormány minden tettéért, az mit sem változtat ama körülményen, hogy a politika a császár politikája. A császár jóváhagyása nélkül nem is mozdulha­tok, aláírása nélkül, mely pedig nem mindig oly könnyen nyerhető ki, a legcsekélyebb indítványt sem terjeszthetem be. Nem fog önöknek sikerülni, Vilmos császárt, ki e nagy politikát csinálta, odáig vinni, hogy ne szóljon népéhez. Szóló kifejti, hogy csak royalisztikus engedel­mességből tartja meg hivatalát. Hanel vádjával szemben megjegyzi, hogy a császár nagyon jól ismeri a liberáli­sokat, van neki saját ítélete. A­mi pedig a köztársaság­gal való fenyegetést illeti, utal Franciaországra, hol a köztársaság az alkotmányos monarchiából fejlett s igy kiált fel: Kezeskedhetnek önök Németországért, hol a dynasztiának kevés a támasza? A liberálisok diktatúrát kiáltanak, mihelyt a kan­cellár a maga véleményét nyilvánítja. Vagy ő is úgy tegyen, mint Rothschild, aki, midőn véleményét kérték az amerikai bőrök felől, segédjéhez fordult e kérdéssel: „Meyer úr, mi az én nézetem az amerikai bőrök felől ?‘­ * kérdezte ő is: „Bamberger u­r, mi az én nézetem a vámokról?“ (Derültség.) Nem hanyagolja ő el a népáramlatokat, csakhogy ilye­nek nincsenek, van helyettük tíz frakció, melyek egy­mást majd felfalják. Csak ott, hol két nagy párt van, állhat fenn az angol többségi rendszer. De hát nem tö­rődöm én a frakciókkal —­ végzi Bismarck — csak ne kívánjanak tőlem örökké következetesség­ politikát, hanem, hogy mindig legjobb tudomásom és lelkiismere­tem szerint cselekedjem. Rittinghausen (öreg szocialista) kijelenti, hogy Pártja védvámra és szabadkereskedelemre való tekintet PESTI HÍRLAP. 1 nélkül tárgyilagosan fogja a kormány javaslatait vizs­gálni. — Reichensperger, (centrum) azt hiszi, hogy ma csak két nagy pártcsoport különböztethető meg, az egyik a kereszt pártja, a másik a materia­listák pártja. — Richter tiltakozik vallási ellen­­tétek felállítása ellen a politikában. Végre megszavaztattak a kancellár s a külügyi hivatal költségei. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros rendes közgyűlése. — Első nap. Not. 30. — A főpolgármester megnyitván a közgyűlést, tu­domásra hozta a királyné köszönetét a névnapja alkal­mából nyilvánított szerencsekivánatért, majd fájdalom­mal emlékezett meg az elhunyt közjegyző G­e­r­őze Antalról, ki értékképviselő volt. Áttérvén a napirendre, Barna tanácsnok adott elő gazdasági ügyeket. Rózsa jegyző a közraktárak környékének sza­bályozása tervét adta elő. Néhány kisajátítás fog szük­ségessé válni. Előadta továbbá a középítési bizottság javaslatát egy gellérthegyi ház megvétele iránt, mit szintén elfogadtak. Ezután a kültelki fogyasztási adó megváltása ügyében adták elő a tanács javaslatát, hogy t. i. a város évenkint 17500 írtjával váltsa meg ezen adót. A közgyűlés ehez is hozzájárult. Nagy érdeklődés közt kezdődött most meg a légszeszgyári szerződés átru­házásának tárgyalása. A tanácsi indítványok s vegyes bizottsági javaslat előadása után R­á­t­h Károly (gyáros) szólt azon kérdéshez, hogy a főváros általában beleegyezését adja-e az átadási illetőleg átruházáshoz. Szóló a tanácscsal el­lentétes állást foglal , s még elvben sem járul hozzá, mert a vegyes bizottság csu­pán azon­­­ok változtatását eszközlé, melyek átidomis­u­sa az átruházás természetéből önkényt folyt, oly mó­­­dosítások pedig, melyek az anyagi részt illetik, elő sem fordulnak. Dr. Schönberg az előtte szóló nézetét osztja, mert nem helyesli, hogy már létező vállalatok a város belevonásával fináncoperáci­ó tárgyává tétessenek. Légrády Károly abban találja a bajt, hogy a szerződés megkötésekor nem gondoskodtak jobban a város érdekeiről. Amaz előnyök, melyek a tranzakcióból szár­maznak, nem nagyok, de kétségtelenül a helyzet javulására szolgálnak. Ha lesz itt egy magyar társulat, magyar honpolgárokból álló igazgatóság, sz­­önyebben meghallgatja a szegény légszeszfogyasztó közönség kívánalmait, mint tette a trieszti társulat, mely süket maradt szavainkra. Ajánlja a tanács javas­­­latát. (Helyeslés.) Horánszky Nándor a vegyes bizottsá­got védi, mert a szerződésen történt oly változtatás is, mely nem foly az átruházás természetéből, hanem az eredeti szerződés kötésekor figyelmen kívül hagyott körülmények esetére is gondoskodik, így a vállalat csődje vagy bármi esetben való megszűnte most már zavarokat nem fog előidézni a teendőkben. Ez nevezetes­ javulás s ha az átruházás nem fog megtör­ténni, akkor az állapot okvetlenül rosszabb lesz, mert megmarad az eddigi, melyen nem javíthatunk. Csodálko­zik Ráthon, ki mostani álláspontjával egészen ellenkező állást foglalt el a vegyes bizottságban. (Zaj) Miután a helyzet javulását látta a tranzakcióban, ajánlja a bizott­sági munkálatot. (Helyeslés.) Győry Elek azzal érvel, hogy ha az uj társulat hat milliót ad a befektetett értékért, mely magát le nem törlesztő ez ideig, a társulatnak ugyancsak be kell hozni a saját tőkéje bő kamatait s e kamatokat nem veszi meg máson, szint a fogyasztó közönségen. A ja­vaslatot elvettetni kívánja. Halász Géza szólt még röviden az előbbi szó­nok értelmében, majd R­áth és Horá­ns­z­k­y szemé­lyes kérdésben váltottak szót, mire elnök feltette e kérdést: Elfogadja-e a közgyűlés általában azon javaslatot mely a légszeszgyári szerződésnek a Compagnie gan­ du Gaz által alakítandó magyar társulatra való átruházásá­ról szól, azon módon, a mint a vegyes bizottság és ta­nács javallja ? A többség elveti a tanács javaslatát s igy a részletes tárgyalás önmagától elesett. E tárgy­ban a padsorok ürülni kezdtek s néhány tag jelenlétében tárgyalták le S­z­­­u­p­a interpelláció­ját a jövedelembevallási ívek tárgyában. Hosszabb eszmecsere után elhatározták az ügyet kiadni a tanácsnak, hogy ez az adóügyi bizottság útján jövőre a mostani és régi adóívek összevetésével­­ jobb bevallási mintát készítsen. Végül a ferencvárosi marhar felvételi állomáson orvosi állomás rendszeresítését határozták el, de nem rendes fizetéssel, hanem szemlélési díjakból eredő java­dalmazással. A többi tárgy holnapra maradt EGYLETEK és INTÉZETE­ K A Gazdakörben ma este '» Vince tartott előadást a „mezőgazdaságról általába Előadása egészben báró Horszky László kitűnő és mezei gazda gazdasági rendszerének ismertetése volt, ha­­, mint egészen szegény ember kezdte pályáját s mint jószágkezelő oly hirre tett szert Csehországban, hogy legutóbb egyszerre 14 nagy uradalomnak volt jószág­­kormányzója s körülbelül 4 millió értékű vagyont szer­zett. Az előadó mint segédtiszt működött Horszky László mellett, teljesen ismerős azzal a rendszerrel, mely­­lyel Horszky képes volt egy-egy jószágtest évi terme­lését néhány év alatt két-háromszorosra emelni. Ezután elő is sorolta azokat az elveket, módokat és eszközöket, melyekkel Horszky az eredményt elérte. Előadása álta­lános helyesléssel fogadtatott. Ezután Somssich Pál jelentette be, hogy a jövő szerdán Károlyi Sándor gr. fog a körben a közlekedésre vonatkozó eszméket föl­vetni, mintegy vitatkozást tárgyal. Az estélynek, melyen nagy hallgatóság gyűlt össze, 7 órakor lett vége.­­ A buda-óbudai honvéd­egylet választmánya folyó hó 2- án tartott alakuló gyűlésén hozott határozatából értesíti tagjait, hogy december hó - án pénteken délután 4 óra­kor az I kerületi iskolaszék termében (Mészáros­ utca 5. sz.) fogja megtartani havi ülését.­­ Az országos magyar ipar­egyesület építészi, és építés­ip­ari szakosztálya ma d. u. 6 órakor Placzer Antal elnöklete alatt szak­osztályi ülést tartott, melyben P­l­a­c­z­e­r Antal a karácsonyi bazárról tartott felolvasást, melyben többi közt a központi házi ipar kiállított faragványait valódi „szégyenfoltnak“ nevezi, s ebből kifolyólag in­dítványozza, hogy egy 5 tagú bizottság küldessék ki e bazár tanulmányozására. A felolvasás éljenzéssel fogadta­tott, s Mudrony indítványára a jelentés az egyesület szakközlönyében közzé fog tétetni. A második tárgy a „Vederemo“ jeligés levél felbontása volt. Az egyesület ugyanis pályadíjt tűzött ki egy óvatok raj­­zára, mely a beérkezett egyetlen pályázónak ítéltetett, oda. Kitűnt, hogy a pályázó V­a­s­a­d­y Ferenc, fő­városi iparrajztanár, a­kinek a pályadíj ki is adatott. SZÍNHÁZ, ZENE, EÉPZÖIDVESZÍT. * (A bécsi művészegylet) köze­lebbi közgyűlésén Makart Jánost újra, egy­hangúlag megválasztotta elnökévé; Veresagin­t dísztaggá választották. * (E. Kovács Gyula) december 15-én kezdi meg kolozsvári vendégszereplését, melyet az „E­k“ értesülései szerint szerződés fog követni, miáltal az ál­talunk közölt s több laptársunk részéről megcáfolt hír újabb megerősítést nyer. * (Székesfehérvári színházi h­í­r­e­k.) Szombaton C­s­i­k­y Gergely „Cifra nyomorúsá­g“-a adatott először a­utóit ház előtt, zajos tetszés mellett. A közreműködők közül le­ve­lezőnk leginkább Tőkés Emíliát, Medgyaszay Evelinet, Vedresst, Szathmáryt és Hegyit dicséri, gondos alakításáért.­­ Az „O­r­­p­h­e­u­s“ egyik próbáján majdnem nagy szerencsét­lenség történt. Midőn ugyanis Hegyi és Berzseny­i Julia a sü­lyesztőre léptek, a gépmester nem várta a jelt, hanem váratlanul s nagy gyorsasággal lebocsátta a sülyesztőt,, ugy hogy Hegyi elesett és karját na­gyon megütötte, Berzsenyi Julia pedig rémültében elájult. * (Oroszi Georgina) Kassán a „Szép G a l a t­h e a“ címszerepében lépett fel először és osztatlan tetszésben részesült. Mellette B­a­­logh Árpád (Pygmaleon) és Liczenma­­y­e­r S­z i­d­i (Ganymed) nyertek sok tapsot. ♦(Makart) egy császárságkori festményen dolgozik, mely fészket néző két leányt ábrázol. * (A kulai állandó műked­velő társulat) e napokban tartotta meg jól sikerült első előadását Kisfaludy „Csalódások“ című vígjátékával, melyben V­i­t­á­l­y­o­s Imre, T­á­p­a­i Lajos, B­o­g­n­á­r Vilma, Z­s­á­m­b­o­k­­r­é­t­y Ágoston, Klein Bertalan, Fetici­des Aranka, Kahn Aranka, Wohl Ilka, Késmárky Gyula, Honig Zsiga és K­a­t­z Ármin működtek közre. ♦(Szegeden) vasárnap egy egészen helyi termékű népszinmű premierére ment véghez szororígá­­­sig telt ház előtt. Az újdonság címe „A borbély kelepcéje“ írta Farkas Antal szegedi tanár, ze­néjét pedig Szeged­ Endre a szegedi dalárda karnagya szerző hozzá, azonban sem a dalok sem a darab nem elégítették ki a közönség várakozását. A „Szegedi Napló“ azt írja: „Farkas úr műve gyenge műkedvelői kísérlet, mely semmi tekintetben sem üti meg a mértéket és színpadra sem való. A da­lokhoz a zenét Szögedi (Roth) Endre zenetanár sze­rezte ; zenéje azonban nem emelkedvén a középsze­rűség színvonala fölé, hatástalan maradt.“ * (A lipcsei „Gewandhaus”) évsz­­ados jubileumán három magyar származású zenép­­közreműködött: Joachim, ki Mendelssol­daversenyével ragadta el a hallgatóságot, N , a lipcsei színház fiatal karnagya, ki a nyitány .

Next