Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-03 / 333. szám

Budapest, 1831 III. évf. 333. szám (1054.) f f Szombat, december 3 Előfixatéai árak- Szerkesztésd iroda: raonzeieu ara». —»ada^atan, nátor-utoa 7. w., I. «&«­* JSgétis erre.........................la írt k*. jljF "\a k . |sp hová a lap Mellami része» illái« majdwi­vólérre. ......... 7 * — „ «11 cBg m ____ r,lMB közlemény intézendő. Negyedévre.....................S , 60 _ ' "^3*1 9pe*u2§H sBra&llfegg •£&& ftSl, Bérmentetlen levelek oshk­aratewa *g/ Hera .........................1 . *0 . S|h*$P M TC SS g^g|S |S E8* IS jS§ ■rvl kerektől fogaltotnak •*­*««­­km karban 4 kr. L WC K K D^l H BJP 3 Sk gLiflf ‘ '*“* Vidéken £­ kr. Epi ’-Ék 1 ÉE m'm @1 »A n mm IPr Kiadóhivatal: . ----------- |S| §§( fc, ep JK *» 0 ®f m R ag Hl MUSb, W& Swapest, lUtMla 7. uaa. 1 JtKfiTQtuiz el t Jéjjprilig* ctsA « tfedpf hEI CT E« Sgp avi­­t^l aa MkiWift jfif hoTl u elöfizetüwk «• a Up a*Wrti tigy képes lappal *nMt: HHi ^BF ■ R I Hill SH RHR ■ «aere „opatkozi. M.aclateUaok 1» agesa eyra......................20 fri _______ félévre 14 . VJ ‘'rv Qfr /^\ Hirdetések — ' IL:::: • • POT TTIK AI N­A­PIT­A­P a r íjl . ... 1 V I—i 1 l XXV rvl X l Xl l Ijurli a V . left,.,. „ •<*.> / BUDOLF MOS8E-n«l FABIS-fetti ala adatik. XÍ^YVW/ 40, Bua Notredam. dee VietoirM Kantár I T étnl.eláV " és szombatija a képtár; vaaárnapokon ^skar^^^Tig^^^Oran­ge T Típi&ávvéa Mti^^Svo Vétóto^^atordig^^megteEnSat ST"TM ' I IratíltsaiOK. d „ 10—1.ia fölváltva a gyűjtemények ti,tulat tárlata. (Sugár-út, táját ház.) — Eímgind a corokeári-ut végén, « vi» »Szombat , /om.-kath. Xav. Ferenc­­ Kennen nozeam (Múzeum-körnt.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Vágya; tudományos akadémia. (Ferenc Jé­ mellett — Virosház a régi a várotba»~ Protesten« . A tu:­a 1 Nyitva: d. t. 9—1 óráig, hétfőn és esd- hétköznapon 0—1-ig. — Ortzágos képtár zaef-tér, saját ház.) — Spariaten­ B. (Sugár- tárán, az uj a Lipót-utcában 24. az. a. — görösf-orosa • Mária­c­ö­törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Bazterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— V­ár C­­a 1 vigadó (redoute) az aldunaeorus, —­­ szerdán kedden és isiiteken az ásványtár­­ban. Nyitva: vasárnap, Merdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatáért a városligetban. vaélSSSÜÉMnÍMl­e.a.M.aaMBa.MeilMMmSaaMSMMMIliaSaiMMMIaM.MMMMMÍM. ■ ■■ . . —... . || ~ | ..........— ~ ———— A mai szám tartalma : A kultúra költségvetése. — Politikai hírek. — Kálnoky gróf Szent-Pétervárott. — Politikai szemle. — Bismarck első veresége. — Gambetta a tuniszi kérdésről. — Fő­városi ügyek. — Egyletek, intézetek. — Tudomány, irodalom. — Válasz egy válaszra. — Színház, zene, képzőművészet. — A vasúti gyilkos ki­végeztetése. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Színlapok. Közgazdaság. — Tárca. Egy ismeretlen hős. — A mellékleten. Pártok és vezérek. — A merényletek országából. — A képviselőház bizottsá­gaiból. — Ausztráliai sport. — Egy „csillag”­ kalandja. — Izis papnői.­­ Egy kis koldus leány. — A meg­gyilkolt hullája. — Montecchik és Capulettek. Látoga­tás az angol bankban. — Tárca. New-yorki séták. — Regény-csarnok. Ámor ő fensége. (172. folytatás.) • A kultúra költségvetése. (E.) Ez a kormány mostohán bánik a magasabb nemzeti kultúra érdekeivel. Sőt nem­csak a kormány, hanem még pártja is. A pénz­ügyi bizottság tárgyalásai és a költségvetési javaslat lapjai élénk bizonyságot szolgáltatnak e mellett. A budapesti egyetemnél nem fukarkodik a kormány. Legalább az anyagi eszközök elő­teremtésében nem. Ezt az egy intézetet­­ is törekednék feladata magaslatán tartani s benne a rohamosan haladó tudomány minden követel­ményének megfelelni. Természetesen még nin­csen célnál. Könnyű szerrel nem is juthat oda. Nemcsak az anyagi segély korlátozott volta, hanem magasabb tanerőink szerény mértéke is nehezíti a minden magasabb igénynyel együtt való haladást. S aztán a tanerők beszerzése tárgyában sok mulasztást, sőt sok tudatos hibát követ el a kormány. Sok oly tanerővel tömi meg az egyetemet, melynek oda bejutni nem volna joga. A kortesérdem, a politikai szolgá­l­­atkészség a Tisza-kabinet alatt gyakran egye­temi tanársággal jutalmaztatik. De azért a budapesti egyetemnél úgy a­hogy megy a dolog. Sokkal rosszabbul áll, sőt igazán rosszul áll a kolozsvári egyetem. Ennek nincs épülete, nincsenek tantermei, nin­csenek tisztességes kísérleti és gyógyhelyiségei, hiányosak tanszerei, nevetségig szegények mú­zeumai, könyvtárai, tanszergyűjteményei. Vagy ne legyen egyetem, vagy ha van, legyen igazán. Trefort Ágoston tanulmányozza a harma­dik egyetem felállításának kérdését. Hol lenne ez felállítva ? A miniszter azt mondja: valame­lyik vidéki városban, Pozsonyban, Szegeden vagy Kassán. S miért kellene ezt most felállí­tani? A miniszter azt mondja: azért, mert a budapesti egyetem tömeges ifjúságát célszerű megoszlatni, már­pedig ez irányban a kolozs­vári egyetem nem segít semmit, miután az örökké csak provinciális egyetem fog maradni. Pompás logika. Mert a vidéki egyetem nem gyakorol elég vonzerőt, tehát állítsunk még egy vidéki egyetemet. Ez a miniszter logikája. Azt azonban természetesen ő sem tudja, hogy miért s mennyiben gyakorolna nagyobb vonzerőt az egyetem Pozsonyban vagy Szegeden, mint pél­dául Kolozsvárott ? No de nincs közel a harmadik egyetem — mondja a miniszter. Elhiszszük. Hanem eb­ből aztán semmi se következik Világosabban, mint az, hogy a kolozsvári egyetemet el kell látni mindennel, a­mire neki, a modern egye­temek mintájára, szüksége van. A fukarkodás nem takarékosság, intézetet állítani, de azt sor­vadásig éheztetni; valódi pazarlás. A kormány­nak és pártjának pedig ebből áll minden pénz­ügyi bölcsesége. Festészeti akadémiánk nincs, noha jelen­tékeny tehetségű, sőt világhírű festőink is vol­nának már. A kormány most nem akar egye­bet, mint szerény, néhány száz forinttal egy festészeti műtermet állítani fel bérelt helyiség­ben. Pártja még ebbe is csak hosszú vitatkozás után egyezik bele. Hanem azt szeretné, ha a főváros közönsége adna telket, építene alkal­mas műtermeket s hozzájárulna ekként egy aka­démia megalapításához. Bizony ez szép is volna, jó is volna, ha a főváros közönségét ki nem sarcolná az adóvégrehajtó. Ha annak az ötven ifjúnak csak fele is, ki most külföl­dön képezi magát, itthon végezhetné tanulmá­nyait s ha világhírű festőinknek csak egyikét is állandóan haza­telepíthetnék , már meg lenne a tekintélyes haszon. Iparművészeti oktatásunk is a lehető leg­szerényebb. Pedig az nagy dolog volna közgaz­daságilag. A magyar fajban képesség is, haj­landóság is volna erre. De nincs hol végezni a tanulmányokat. Az egyetlen iskola 20—30 növendékkel már túlterhelve van. E téren nem veszélyeztetne bennünket a szomszéd államok gyáripara, mert e téren a kézimunka s a hiva­tás a fődolog, e­zen kint milliókat vesz be Bécs, Brüsszel és Pak­s tőlünk, pedig jó indulattal és erős akarattal pár év múlva azok a millók itt­hon végzett munkát jutalmazhatnának meg. Ma tárgyalta a pénzügyi bizottság a nem­zeti múzeum költségvetését. Szomorú tárgyalás volt ez. Kitűnt belőle, hogy a kormány és A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Egy ismeretlen hős. (Egy afrikai utazó kalandjai.) Csak huszonhat éves. Azok a sétálók, kik a párisi boulevardokon találkoznak e szőke, sápadt, félénk modorú ifjúval, nem is gyanítják, mily drámai kalandjai voltak már. Neve Soller Károly. Straszburgban született. Korán árvaságra jutván, Párisban végezte iskoláit a háború idején. Nem szükség mondanunk, hogy a francia nemzetiséghez val­lotta magát. Szeretvén az utazásokat, már gyer­mekkora óta bebarangolta a délvidéket, majd Spanyolországot, de leggyakrabban a marokkói partokat. Az örökkön kék afrikai ég különösen vonzotta. Ott magára öltve a ganduraht, a bur­­nuszt és föltéve a fez-t, egész hónapokat töltött az arabs nyelv és a különféle nomád dialektu­sok elsajátításával. Előre érte a jövőt. Egy év előtt az angol kormány kineveze őt egy tudományos küldöttség vezetőjévé, mely­nek feladata volt nyugati Afrikát kikutatni. Az angol lapok nagy zajt csaptak. Ho­gyan merészelte az angol kormány ezt a fontos missziót egy franciára, egy ily fiatal emberre bízni ? Megnyugtatásukra egy angol tisztet, Heatherstone őrnagyot adták melléje, egy derék és bátor katonát, ki élénken érdeklődött a fiatal kutató tevékenysége iránt és őszinte ba­rátsággal viseltetett iránta. Nem akarjuk e helyen a földrajzi társu­lathoz intézett jelentését leírni. Csak két úti­­kalandot akarunk elmondani.­­ Egy napon, a küldöttség egy bennszülött törzs közelében tanyázott, melynek főnöke ki­tűnő fogadtatásban részesíte őket. Soller Károly nyugodtan pihent, midőn az egyik őr vészt jel­zett. Kilépett sátrából és látta, hogy az arabok dühös kiabálással rohannak a tanya felé. Meg­értette a veszélyt. Tudta, hogy az ő kis csapat­ja nem küzdhet ellenük, s hogy ő és emberei el vannak veszve. Talán ha sikerül tárgyalásokba bocsát­koznia velük, el lehet hárítani a veszélyt fejük­ről, gondola. Egyedül közeledett hát feléjük, tüntetőleg dobta el fegyvereit és igy szólt a vezérhez: — Mit vétettem neked ? Tegnap bará­tomnak montad magadat. Miért jösz ellenség módjára táboromba ? Ha egyike embereimnek megbántott, meg lesz büntetve, ígérem. A sej­két meglepte e fiatal ember nyugalma ks hideg bátorsággal nézett szeme közé. Pilla­natnyi szünet után így szólt: — Egyike embereidnek vétett a vendég­­szeretet szabályai ellen, megsértett egy nőt tör­zsemből. Meg fogod ölni, különben mindnyájan meghaltok. — Igazad van vezér, felesé Soller, a bű­nös megkapja büntetését, de nem halhat meg. Mit felelnék szultánomnak hazatérve, ha azt kérdezné tőlem, hogy mit tettem a reám bízott emberrel ? Élénk alkudozás után az arabok megelé­­­­gedtek ötven botütéssel a bűnös talpára. A ti­­­­­­zediknél kibuggyant a vér és Soller, megráz­­j­­­kodva e látvány által, kieszközlő ajándékok és­­ bánatpénz által, hogy a hátralevő negyven ütés elengedtessék. A megbotozott tudván, hogy életét köszön­hető Sollernek, azóta határtalan ragaszkodással volt iránta. A másik eset borzasztóbb. A küldöttség megtalálta Draha forrását. Soller és Heatherstone már örültek vállalatuk e szerencsés eredményének. A bennszülöttek nem látszottak ellenséges indulatuaknak s igy az utazó és társai elhatározták előrehatolni. Egy este azonban Soller Károly, ki az utócsapatot ve­­zeté, egy csapat berber rablót vett észre, kik a legnagyobb gyorsasággal vágtattak feléjök. Mi­előtt még megtudhatta volna, hogy baráttal vagy ellenséggel van-e dolga, már körül volt fogva. Egy szekercs-csapás koponyáját érte és ő leesett lováról. Fegyvervivője, a francia Garnier Lajos, lecsúszott az öszvérről, burnuszába burkolva el­cipelte Sollert, mint egy kis gyermeket. Aztán feldobta a nyeregbe és elvágtatott vele. Soller Károly hét vagy nyolc óra hosszat maradt eszmélet nélkül. A­mint magához tért, megparancsolta Gartier Lajosnak, hogy keresse fel Heatherstone őrnagyot. Vissza kellett tehát tér­ni és tíz órát menni. Soller felfogván, hogy ő csak terhére lehet embereinek, az angol tisztre bízta a teljhatalmat. Sleatherstone erre átadta Soller­nek a vállalat naplóját, okmányait és a Skótor­­­­szágban lakó anyjához írt leveleit. Soller félholtan elbúcsúzott társaitól és el-­­ hagyta őket. A derék fiú, ki őt megmentő, éjjel-nappal Mai számnak 14 oldalt tartalmaz.

Next