Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)
1881-12-03 / 333. szám
Budapest, 1831 III. évf. 333. szám (1054.) f f Szombat, december 3 Előfixatéai árak- Szerkesztésd iroda: raonzeieu ara». —»ada^atan, nátor-utoa 7. w., I. «&«* JSgétis erre.........................la írt k*. jljF "\a k . |sp hová a lap Mellami része» illái« majdwivólérre. ......... 7 * — „ «11 cBg m ____ r,lMB közlemény intézendő. Negyedévre.....................S , 60 _ ' "^3*1 9pe*u2§H sBra&llfegg •£&& ftSl, Bérmentetlen levelek oshkaratewa *g/ Hera .........................1 . *0 . S|h*$P M TC SS g^g|S |S E8* IS jS§ ■rvl kerektől fogaltotnak •**««km karban 4 kr. L WC K K D^l H BJP 3 Sk gLiflf ‘ '*“* Vidéken £ kr. Epi ’-Ék 1 ÉE m'm @1 »A n mm IPr Kiadóhivatal: . ----------- |S| §§( fc, ep JK *» 0 ®f m R ag Hl MUSb, W& Swapest, lUtMla 7. uaa. 1 JtKfiTQtuiz el t Jéjjprilig* ctsA « tfedpf hEI CT E« Sgp avit^l aa MkiWift jfif hoTl u elöfizetüwk «• a Up a*Wrti tigy képes lappal *nMt: HHi ^BF ■ R I Hill SH RHR ■ «aere „opatkozi. M.aclateUaok 1» agesa eyra......................20 fri _______ félévre 14 . VJ ‘'rv Qfr /^\ Hirdetések — ' IL:::: • • POT TTIK AI NAPITAP a r íjl . ... 1 V I—i 1 l XXV rvl X l Xl l Ijurli a V . left,.,. „ •<*.> / BUDOLF MOS8E-n«l FABIS-fetti ala adatik. XÍ^YVW/ 40, Bua Notredam. dee VietoirM Kantár I T étnl.eláV " és szombatija a képtár; vaaárnapokon ^skar^^^Tig^^^Orange T Típi&ávvéa Mti^^Svo Vétóto^^atordig^^megteEnSat ST"TM ' I IratíltsaiOK. d „ 10—1.ia fölváltva a gyűjtemények ti,tulat tárlata. (Sugár-út, táját ház.) — Eímgind a corokeári-ut végén, « vi» »Szombat , /om.-kath. Xav. Ferenc Kennen nozeam (Múzeum-körnt.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Vágya; tudományos akadémia. (Ferenc Jé mellett — Virosház a régi a várotba»~ Protesten« . A tu:a 1 Nyitva: d. t. 9—1 óráig, hétfőn és esd- hétköznapon 0—1-ig. — Ortzágos képtár zaef-tér, saját ház.) — Spariaten B. (Sugár- tárán, az uj a Lipót-utcában 24. az. a. — görösf-orosa • Máriacötörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Bazterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— Vár Ca 1 vigadó (redoute) az aldunaeorus, — szerdán kedden és isiiteken az ásványtárban. Nyitva: vasárnap, Merdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatáért a városligetban. vaélSSSÜÉMnÍMle.a.M.aaMBa.MeilMMmSaaMSMMMIliaSaiMMMIaM.MMMMMÍM. ■ ■■ . . —... . || ~ | ..........— ~ ———— A mai szám tartalma : A kultúra költségvetése. — Politikai hírek. — Kálnoky gróf Szent-Pétervárott. — Politikai szemle. — Bismarck első veresége. — Gambetta a tuniszi kérdésről. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, intézetek. — Tudomány, irodalom. — Válasz egy válaszra. — Színház, zene, képzőművészet. — A vasúti gyilkos kivégeztetése. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Színlapok. Közgazdaság. — Tárca. Egy ismeretlen hős. — A mellékleten. Pártok és vezérek. — A merényletek országából. — A képviselőház bizottságaiból. — Ausztráliai sport. — Egy „csillag” kalandja. — Izis papnői. Egy kis koldus leány. — A meggyilkolt hullája. — Montecchik és Capulettek. Látogatás az angol bankban. — Tárca. New-yorki séták. — Regény-csarnok. Ámor ő fensége. (172. folytatás.) • A kultúra költségvetése. (E.) Ez a kormány mostohán bánik a magasabb nemzeti kultúra érdekeivel. Sőt nemcsak a kormány, hanem még pártja is. A pénzügyi bizottság tárgyalásai és a költségvetési javaslat lapjai élénk bizonyságot szolgáltatnak e mellett. A budapesti egyetemnél nem fukarkodik a kormány. Legalább az anyagi eszközök előteremtésében nem. Ezt az egy intézetet is törekednék feladata magaslatán tartani s benne a rohamosan haladó tudomány minden követelményének megfelelni. Természetesen még nincsen célnál. Könnyű szerrel nem is juthat oda. Nemcsak az anyagi segély korlátozott volta, hanem magasabb tanerőink szerény mértéke is nehezíti a minden magasabb igénynyel együtt való haladást. S aztán a tanerők beszerzése tárgyában sok mulasztást, sőt sok tudatos hibát követ el a kormány. Sok oly tanerővel tömi meg az egyetemet, melynek oda bejutni nem volna joga. A kortesérdem, a politikai szolgálatkészség a Tisza-kabinet alatt gyakran egyetemi tanársággal jutalmaztatik. De azért a budapesti egyetemnél úgy ahogy megy a dolog. Sokkal rosszabbul áll, sőt igazán rosszul áll a kolozsvári egyetem. Ennek nincs épülete, nincsenek tantermei, nincsenek tisztességes kísérleti és gyógyhelyiségei, hiányosak tanszerei, nevetségig szegények múzeumai, könyvtárai, tanszergyűjteményei. Vagy ne legyen egyetem, vagy ha van, legyen igazán. Trefort Ágoston tanulmányozza a harmadik egyetem felállításának kérdését. Hol lenne ez felállítva ? A miniszter azt mondja: valamelyik vidéki városban, Pozsonyban, Szegeden vagy Kassán. S miért kellene ezt most felállítani? A miniszter azt mondja: azért, mert a budapesti egyetem tömeges ifjúságát célszerű megoszlatni, márpedig ez irányban a kolozsvári egyetem nem segít semmit, miután az örökké csak provinciális egyetem fog maradni. Pompás logika. Mert a vidéki egyetem nem gyakorol elég vonzerőt, tehát állítsunk még egy vidéki egyetemet. Ez a miniszter logikája. Azt azonban természetesen ő sem tudja, hogy miért s mennyiben gyakorolna nagyobb vonzerőt az egyetem Pozsonyban vagy Szegeden, mint például Kolozsvárott ? No de nincs közel a harmadik egyetem — mondja a miniszter. Elhiszszük. Hanem ebből aztán semmi se következik Világosabban, mint az, hogy a kolozsvári egyetemet el kell látni mindennel, amire neki, a modern egyetemek mintájára, szüksége van. A fukarkodás nem takarékosság, intézetet állítani, de azt sorvadásig éheztetni; valódi pazarlás. A kormánynak és pártjának pedig ebből áll minden pénzügyi bölcsesége. Festészeti akadémiánk nincs, noha jelentékeny tehetségű, sőt világhírű festőink is volnának már. A kormány most nem akar egyebet, mint szerény, néhány száz forinttal egy festészeti műtermet állítani fel bérelt helyiségben. Pártja még ebbe is csak hosszú vitatkozás után egyezik bele. Hanem azt szeretné, ha a főváros közönsége adna telket, építene alkalmas műtermeket s hozzájárulna ekként egy akadémia megalapításához. Bizony ez szép is volna, jó is volna, ha a főváros közönségét ki nem sarcolná az adóvégrehajtó. Ha annak az ötven ifjúnak csak fele is, ki most külföldön képezi magát, itthon végezhetné tanulmányait s ha világhírű festőinknek csak egyikét is állandóan hazatelepíthetnék , már meg lenne a tekintélyes haszon. Iparművészeti oktatásunk is a lehető legszerényebb. Pedig az nagy dolog volna közgazdaságilag. A magyar fajban képesség is, hajlandóság is volna erre. De nincs hol végezni a tanulmányokat. Az egyetlen iskola 20—30 növendékkel már túlterhelve van. E téren nem veszélyeztetne bennünket a szomszéd államok gyáripara, mert e téren a kézimunka s a hivatás a fődolog, ezen kint milliókat vesz be Bécs, Brüsszel és Paks tőlünk, pedig jó indulattal és erős akarattal pár év múlva azok a millók itthon végzett munkát jutalmazhatnának meg. Ma tárgyalta a pénzügyi bizottság a nemzeti múzeum költségvetését. Szomorú tárgyalás volt ez. Kitűnt belőle, hogy a kormány és A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Egy ismeretlen hős. (Egy afrikai utazó kalandjai.) Csak huszonhat éves. Azok a sétálók, kik a párisi boulevardokon találkoznak e szőke, sápadt, félénk modorú ifjúval, nem is gyanítják, mily drámai kalandjai voltak már. Neve Soller Károly. Straszburgban született. Korán árvaságra jutván, Párisban végezte iskoláit a háború idején. Nem szükség mondanunk, hogy a francia nemzetiséghez vallotta magát. Szeretvén az utazásokat, már gyermekkora óta bebarangolta a délvidéket, majd Spanyolországot, de leggyakrabban a marokkói partokat. Az örökkön kék afrikai ég különösen vonzotta. Ott magára öltve a ganduraht, a burnuszt és föltéve a fez-t, egész hónapokat töltött az arabs nyelv és a különféle nomád dialektusok elsajátításával. Előre érte a jövőt. Egy év előtt az angol kormány kineveze őt egy tudományos küldöttség vezetőjévé, melynek feladata volt nyugati Afrikát kikutatni. Az angol lapok nagy zajt csaptak. Hogyan merészelte az angol kormány ezt a fontos missziót egy franciára, egy ily fiatal emberre bízni ? Megnyugtatásukra egy angol tisztet, Heatherstone őrnagyot adták melléje, egy derék és bátor katonát, ki élénken érdeklődött a fiatal kutató tevékenysége iránt és őszinte barátsággal viseltetett iránta. Nem akarjuk e helyen a földrajzi társulathoz intézett jelentését leírni. Csak két útikalandot akarunk elmondani. Egy napon, a küldöttség egy bennszülött törzs közelében tanyázott, melynek főnöke kitűnő fogadtatásban részesíte őket. Soller Károly nyugodtan pihent, midőn az egyik őr vészt jelzett. Kilépett sátrából és látta, hogy az arabok dühös kiabálással rohannak a tanya felé. Megértette a veszélyt. Tudta, hogy az ő kis csapatja nem küzdhet ellenük, s hogy ő és emberei el vannak veszve. Talán ha sikerül tárgyalásokba bocsátkoznia velük, el lehet hárítani a veszélyt fejükről, gondola. Egyedül közeledett hát feléjük, tüntetőleg dobta el fegyvereit és igy szólt a vezérhez: — Mit vétettem neked ? Tegnap barátomnak montad magadat. Miért jösz ellenség módjára táboromba ? Ha egyike embereimnek megbántott, meg lesz büntetve, ígérem. A sejkét meglepte e fiatal ember nyugalma ks hideg bátorsággal nézett szeme közé. Pillanatnyi szünet után így szólt: — Egyike embereidnek vétett a vendégszeretet szabályai ellen, megsértett egy nőt törzsemből. Meg fogod ölni, különben mindnyájan meghaltok. — Igazad van vezér, felesé Soller, a bűnös megkapja büntetését, de nem halhat meg. Mit felelnék szultánomnak hazatérve, ha azt kérdezné tőlem, hogy mit tettem a reám bízott emberrel ? Élénk alkudozás után az arabok megelégedtek ötven botütéssel a bűnös talpára. A tizediknél kibuggyant a vér és Soller, megrázjkodva e látvány által, kieszközlő ajándékok és bánatpénz által, hogy a hátralevő negyven ütés elengedtessék. A megbotozott tudván, hogy életét köszönhető Sollernek, azóta határtalan ragaszkodással volt iránta. A másik eset borzasztóbb. A küldöttség megtalálta Draha forrását. Soller és Heatherstone már örültek vállalatuk e szerencsés eredményének. A bennszülöttek nem látszottak ellenséges indulatuaknak s igy az utazó és társai elhatározták előrehatolni. Egy este azonban Soller Károly, ki az utócsapatot vezeté, egy csapat berber rablót vett észre, kik a legnagyobb gyorsasággal vágtattak feléjök. Mielőtt még megtudhatta volna, hogy baráttal vagy ellenséggel van-e dolga, már körül volt fogva. Egy szekercs-csapás koponyáját érte és ő leesett lováról. Fegyvervivője, a francia Garnier Lajos, lecsúszott az öszvérről, burnuszába burkolva elcipelte Sollert, mint egy kis gyermeket. Aztán feldobta a nyeregbe és elvágtatott vele. Soller Károly hét vagy nyolc óra hosszat maradt eszmélet nélkül. Amint magához tért, megparancsolta Gartier Lajosnak, hogy keresse fel Heatherstone őrnagyot. Vissza kellett tehát térni és tíz órát menni. Soller felfogván, hogy ő csak terhére lehet embereinek, az angol tisztre bízta a teljhatalmat. Sleatherstone erre átadta Sollernek a vállalat naplóját, okmányait és a Skótországban lakó anyjához írt leveleit. Soller félholtan elbúcsúzott társaitól és el- hagyta őket. A derék fiú, ki őt megmentő, éjjel-nappal Mai számnak 14 oldalt tartalmaz.