Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-14 / 45. szám

i_v. Szerkesztési iroda: ..lenzetesi ara*. ammsa*. mm M Budapesten, undor-utca 7. a«., I. említi, Kgesi «na.........................U frt — fa. ppi» B B hord a lap szelemi részit Ul»tC miadaa Negyedévre ....... 8­­­60 B kAlJ |||j§ EWihmE dffijäh, H gaa |3S ||j§ JsjgL.. Bérmentetlen levelek csak ismert Egy bóra .........................1 , 10 , £ fsf |!! U BanJES fi gP® 18 fi30 Lf XSl kezektől fogadtatnak el. ETM. .zdm helyben­­1 fa. UHF IL W® I ff H I Ui I JH jUj Ké,*a‘Uk ne" Budapest 1882. IV. évf. 45. Szám (*126.) Kedd, február 14. flB'IgR H KJ B Pl B gB ® Kyll B Budapest, nádor-utca 7. statt. Ifli II H lil 1 Bs— Ipám I “ elSfiMtisek és a lapszétkU-nagy tepss lappal együtt: TM m m m m “■ TM “ Sdrtt. Tonatkozó fel.zélamlfaok 1» egész évre ....... 20 frt. félévre . . » . . . . 10 w Hirdetések POLITIKAI NAPILAPF^c€y .«síi». Urálik nőm adatik A ViJA 1 IlVm A. 1 XxA XJj-TVA • -,-^ V RUDOLF MOSSE-nől PARIS-ban, frazatik nem adatik. 40, Rue Notredame des Yictoires. jjan *4 r T á+r»iTT.lAK­ és szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig. — Országos képzőmüVöKeti 1 távollétében mindig megtekinthető. — * JjctlUlvaiUl.. d­e 10—l is fölváltja a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, sivár ház.) — Közvágóhid a soroksári-ut végén, a vám Kedd rém. kavn., Bálint Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház a régi a városház­protestáns Bálint Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és cstik hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — G­örög-orosz: Kriszt bü­törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — ” _­­__________|_________ szerdán kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és vár-ert Budán,_az udvar _Állatkert a városligetben.______________ | BUSH ||| &S §9 Bi | Wm | Kiadóhivatal. A mai szám tartalma: Klerikalizmus és magyarság. — Politikai hírek. — A harctérről. — Politikai szemle. — Egyletek, intézetek. Tudomány. — Színház, zene, képzőművészet. — Színházi krízis Bécsben. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Köz­gazdaság. — Tárca: Vörösmarty Mihályné. — A mel­lékleten: A fölkelőkhöz átlopódzó montenegróiak. (Kép­pel.) — Az udvarias Szerbia. — Skobeleff tábornok. — Nő férfiruhában. — férfi nőruhában. — Szinházégési tűzoltó-próbák. — Mulatságok. — Országgyűlés. — Tanügy. — Fővárosi ügyek. — Tárca . A nagy császár híve. — Regény-csarnok. Bűnvirág. — Vegyes. — Kivonat a hivatalos lapból. —■ Értéktőzsde. Klerikalizmus és magyarság. Irányi Dániel mai beszédében a kleri­­kalizmusról is szólt. És amit Irányi mond, an­nak nagy súlya van. Egyénisége, tiszta jelleme, nemes célokért buzgó lelkesedése adják neki a nyomatékot. De vájjon van e Magyarországon kleriká­­lizmus ? Van-e különösen e szónak valódi értel­mében ? Franciaországban, Belgiumban, Olaszor­szágban, Németországban van klerikálizmus. Angliában van anglikánizmus. Franciaországban a klerikálizmus a reszpublika tagadását jelenti. Csak két kormányformával alkudott az meg a nagy forradalom óta. A cézárizmussal és a le­gitim monarchiával. A polgár­ királyság ellen épp úgy összeesküdött, mint a köztársaság ellen. Az orleanista Thiers és úgy harcolt vele, mint a republikánus Thiers, vagy Ferry és Gambetta. A francia klerikalizmus te­hát az állameszmével áll harcban, a forradalom eleme. XVIII. Lajos, X. Károly, III. Napóleon erre támaszkodott, mert nem támaszkodhatott a francia népre. Olaszországban a klerikálizmus az olasz­egységbe ütközik. A pápa világi uralmának visszaállításáért küzd. Épp oly kevéssé hazafias, mint a francia klerikálizmus. Nem párt, hanem fakció. Szintúgy a német klerikálizmus, mely legfőbb eleme a német egység disszoluciójának. A katholikus délnémet államokat szembe állítja a protestáns északi államokkal. Az egyház zászlaja alatt küzd a haza zászlója ellen. Mind Franciaországban, mind Olasz- és Németország­ban esküdt ellensége a liberalizmusnak. A vörös reakcióval nem ritkán szövetkezik, mégis a fe­kete reakció repülő hadserege. Belgiumban a klerikálizmus nem ütközik az állameszmébe, de ellensége a szabadságnak és haladásnak szintúgy, mint az anglikanizmus Angliában. S a klerikálizmus mindenütt hatalom és mint hatalom szervezve van. Franciaországban a restauráción fáradozik, roppant pénzt halmoz­va fel céljaira ; az igaz, hogy Bontoux bu­kása pénzügyileg csődbe juttatta. Olaszország­ban várja, míg a republikanizmus megőrli a monarchia gyökereit. Az olasz köztársaságiak az ő útját egyengetik. Belgiumban parlamenti párttá lett, mert elfogadta az állameszmét, s mint parlamenti párt a liberalizmussal váltako­zik a kormányon. A magyar parlament nem ismert és nem ismer klerikálizmust. Sőt a valódi értelemben vett klerikálizmust nem ismeri a magyar törté­nelem sem. A klérus soha sem helyezkedett ellentétbe a magyar állameszmével. Néhány fő­papot kivéve még a legzordabb időkben sem tagadta meg magyar hazafiságát. Az alsó klé­rus pláne jó példával szokott előre menni. A hazafi­ erényt senki el nem vitathatja tőle, s e tekintetben előnyösen különbözik a nyugati klé­rustól. De váljon szabadelvü­e ? Bizonyára sok­kal kevésbbé reakcionárius, mint nyugati ro­konsága , mert a magyar ügy össze van nőve a liberalizmus ügyével. Magyarországon nem lehetséges más, mint csak idegen reakció. Ám mégis nem egyszer ellentétbe helyezkedett és helyezkedik a liberalizmussal, mihelyt ez az egyházi dolgokat érinti. A rozsnyói és nagyvá­radi püspökök körlevelei majd félszázad múlva is élénk emlékezetben vannak. Azon beszédek, melyeket ekkor tartott Deák Ferenc, csak a magyar nyelvvel együtt fognak elenyészni. A nemzet szelleme és a klerikálizmus koronkint két éles kard gyanánt csap össze , de csak pil­lanatra. Bizonyos tranzakció jö létre, mely mind a kettőt visszatartja a kérdések erőszako­lásától. A nemzet nem akar harcot a kleriká­lizmus ellen, mert tudja, hogy fontosabb, élet­bevágóbb harcok várnak rá. Nem akarja gyen­gíteni, megosztani, szétszaggatni magát. Úgy is eléggé meg van oszolva nemzetiségi ellentétei által. Kossuth kétségkívül birt Irányi ne­mes idealizmusával. Deák Ferenc bizonyára A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Vörösmarty Mihályné. (f febr. 13.) A nő, ki a magyar költőtriász egyik nagyjának nevét viselé, sirba szállt. Midőn az utolsó göröngy reá buli koporsójára s teste örök pihenésre száll a földanya keblére, akkor Vörösmarty Mihály nevét semmi sem kapcsolja többé az élőkhöz és az élethez s teljes osz­tatlan tulajdonába megy a halhatatlanságnak. Adatott-e szebb sors egy nőnek, mint egy költő nejévé lenni ? Részese, tárgya ő a fen­­költ szellem gondolatainak, kapocs, mely az emberek világához fűzi az eszmények világában élőt; egyetlen, imádott megtestesülése a dalnok ábrándjainak. Vörösmartyné ebben az irigylésre méltó sorsban részesült. Boldogsága egy emberélet hosszú idejéhez képest rövid volt. Csak tizenkét évig élt a költővel, kinek szerelemmel, tisztelet­tel hódolt. De a tizenkét évi együttlét boldog emlékei bearanyozták a szomorú magány sö­tétségét. Hisz olyan szép napokat éltek át együtt s annyi boldog óra virágát sza­kaszták. Minden költő életében a legfontosabb té­nyező a nő. Igaz, hogy hatása nem egyformán nyilatkozik. A családi élet nyájas gyönyörei egyiknél elhallgattatják a múzsát, mert hisz minek az ábrándok világában kalandozni, midőn az ábrándok már teljesültek ? Másoknak, így Vörösmartynak költészetét is, eddig nem is­mert hangokkal, érzésekkel gazdagítja a nő. A negyven éves férfi, ki múzsájával eddig csak vérpárás harcmezőkön, kardcsattogás, kelevérek sivitása közt száguldott, most egyszerre belépett a szerelem tündérországába s az eddig rideg magányban élő költő szive csordultig megtelt érzelemmel, melynek csodaszép versekben adott kifejezést. Mily csodálatos viszonya volt két szívnek, a Vörösmartyé, Laurájához. Az ifjú leány tisz­telettel nézett fel a haza híres dalnokára, ez viszont szintén maga fölött látta a leányt, ki felkelte benne a szerelemnek eddigelé ismeret­len kéjes-kíncs boldog érzetét. A negyven éves szívben ifjúi üdeséggel nyílt ki az első szerelem illatos virága. Első — utolsó ! Milyen kevesen mondhatják el ezt ma­gukról. Legtöbbje csak keserves csalódások után jut a boldogság árnyas berkébe vagy­­ a kétségbeesés kavargó örvényébe. S midőn a szerelmes sóhajtozások kora elmúlt, az imádott leányból az élet örömeinek, bánatainak hű osztályosa lett. Vörösmarty csak áldhatta a pillanatot, mely először hozta össze Csajághy Laurával. Hányszor űzte el a hű nő mosolya, a hazája sorsán kétségbeeső költő fáj­dalmas borúját, kedves gyermekei vidám ka­­cája mily kellemessé tette életét még a meg­próbáltatások szörnyű napjaiban is. Szépen jellemzi Csajághy Laurát Gyulay Pál „Vörösmarty életéiben. Szebb nekrológot ennél bizonyára nem írhatnánk a boldogultról. Gyulay, Vörösmartyról szólva, igy írja le a költő szerelmét Laurája iránt: „1833—1841-ig se szivében se költészeté­ben nem lángol a szerelem valódi szenvedély­­lyé s csak 1841-en kezdve érezzük újra lyráján a valódi szerelem lüktetéseit. Most ábránddal vegyül, majd szomju vágyban ég, néha enyel­­gésre hajlik, máskor érzelmes meghatottsággá csendesül, de mindig eleven és benső. E köl­temények mindenikét egy fiatal leányhoz, Csa­jághy Laurához irta, kit nemsokára nőül vett. Vörösmarty már betöltötte negyvenedik évét, midőn Laurával megismerkedett. Nem volt fia­tal, de a szív és boldogság utáni vágy if­jabb marad az emberben, mint bármi. Első szerencsétlen szerelme óvakodóvá és zár­kózottá tette. Kedvezőtlen anyagi körülmé­nyei visszariasztották a házasságnak még gondolatától is. Most azonban még egy­szer megifjult, mintha visszatértek volna elvesztett évei, mintha elfojtott érzései megtartották volna egész he­töket, de oly él­mények által mérsékelve , melyek észre­vétlen mélyebben érezni tanítják az embert s képesebbé teszik boldoggá tenni és boldogítani. Először 1841-ben látta Laurát, ki testvére Baj­­záné látogatására jött Pestre Komárommegyé­­ből. Vörösmarty egy házban lakott Bajzával s nála kosztozott. Úgy­szólván a család tagja volt, kit nem köteleznek a szigorú illemszabályok. Rendesen viseltes kabátjában jött le ebédelni, melyben otthon szokott dolgozni. Egy nap, nem tudván semmit Laura megérkezéséről, szintén igy jelent meg. A mint belépett, egy ifjú leányt látott a háziakkal beszélgetni, kit nem ismert s vendégnek gondolt. Gyorsan visszavonult, szo­bájába sietett s fekete attilláját vette fel, a leány megzavarodott, restelte, szégyelte, hogy Magyarországi első költőjének, kit a tá­volból annyira tisztelt, alkalmatlanságot oko­zott. Egész ebéd alatt elfogult volt s alig mert Vörösmartyra tekinteni, kit már az első órában elbájolt, Vörösmarty érezte , hogy minden találkozás növeli hajlamát, mely már-már szenvedélyéé vált. Laurának érdekes Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next