Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)

1882-04-01 / 90. szám

t öntözi, tenyészti, szaporítja őket. S a­mi leg­rosszabb : nem nyíltan és őszintén, hanem tit­kon, alattomosan, belecsempészve őket olyan helyre, a­hol alig lehet gyanítani — előzőleg. A képviselőház ma természetesen ezt is megsza­vazta. Nyugodtan mehet ünnepelni. A főrendiház holnap, april hó­­­ón, d. u. órakor ülést tart. A bosnyák hercegovinai újoncállítás dol­gában a prágai . Politika azt jelenti, hogy Dahlen és Jovanovics főparancsnokok jelentéseiből a fölkelés javarészének leveretése kiderülvén, a szerajevói főparancsnokság — az imponáló fegyvertények közvet­len benyomása alatt mindjárt megkezdi az ujjar­­c­o­z­á­s­t az egész okkupárt területen, mihelyt a delegációk az új hadügyi költséget megszavazzák. Csehek tüntetése. Prágából távírják: R­i­e­­g­e­r tegnap a városi beszedában, a­hol nagy tüntetés­sel üdvözölték, beszédet mondott, hangsúlyozván, hogy a csehek nem érhettek el mindent, a­mire törekedtek. ..Tűrnünk kell — folytatá a szónok —és mérsékelnünk követeléseinket. Meg kell gondolnunk, hogy osztrák állampolgárok vagyunk és kivánatainknak az állam szükségleteihez kell alkalmazkodniok. Semmiben sem akarunk a németek fölött állani, csak velük és mel­lettük akarjuk jogainkat élvezni. A nemzet előmene­telt tett.“ A gyámhatósági jogügyletek után járó illetékek tárgyában a belügyminiszter figyelmeztetve az 1881. 54. t. cikk 5. szakaszában foglalt rendelkezésre, a­mely szerint a gyámhatósági jóváhagyástól függő jogügyletek a jóváhagyástól számított 15 nap alatt mu­­tatandók be illeték kiszabás végett, közrendetileg hívja föl a közig. bizottságokat, hogy az árvaszékeket a jelzett in­tézkedés követésére kötelezzék olyképen, hogy a kiadóhi­vatalok e részről a bemutatás, illetőleg az okirat máso­latának megküldése végett határozott utasítást kapja­nak, az árvaszékek jegyzői pedig az ilyképen bemuta­tandó ügydarabokról külön jegyzéket vezessenek, s azt aláíráskor az árvaszék elnökének adják át. A kiadó hivatal e jegyzék segélyével szigorúan ellenőrizendő. Az e tekintetben hanyag tisztviselő ellen a törvény 10. szakaszában körülírt bírság alkalmazandó. Reform a közös gyalogságnál Bécsből je­lentik, hogy a gyalogezredek keretében irányadó helyen rég tervezett átalakítás nemsokára a kivitel­­stádiumába jut. Arról van szó, hogy a mostani gyalogezredek 4. és 5. tartalékzászlóaljából egy 6 dik zászlóaljat alakít­sanak s ez által a 80 tart.­ezred ugyanannyi rendes sorezreddé alakittassék át. A reform kivitelét eddig a hadügyi budget korlátat nem engedték meg, most azonban a szükséges költséget olykép hiszik előteremt­­hetőnek, hogy az alsóbb osztályok békelétszámát a sorezredek 70 főnyi és a tart. ezredek 50 főnyi századlétszámáról egyenlő mérvben olyképen szál­lítják le, hogy mind a huszonnégy században, a tisztek és az altisztek beleértésével egyenkint 50 főnyi békelétszám legyen.­­ A tisztekben mutatkozó szükség (1 törzs és 13 főtiszt ezredenkint) egyelőre a rendelkezésre álló rangbeliekből fedeztetik, a­mi. Az ilyen apró tévedés megesik néha nap­ján és a világ azért mégis fennáll. Ki nem zökkent tengelyéből, midőn Schönerer lovag, az osztrák Bismarck-kultus főpapja, kijelentette, hogy a munkásokból szerveződik majd a szemi­­tizmust megsemmisítő légió. Ki nem zökkent akkor sem, midőn egy 5000 munkásból álló gyülekezet meghazudtolta a nemes lo­vagot, kijelentvén, hogy a munkások­nak először is csepp kedvük sincs másért szedni ki a parázsból a gesztenyét, másodszor pedig valóban szégyenletes dolognak tartják valakit vallása miatt üldözni. Apró tévedés volt Gallmeyer asszony ré­széről is, midőn az írók közé ment. Senki nem tagadja meg tőle az elbeszélő tehetséget, de még azt sem, hogy sok olyast tapasztalt életé­ben, mi anyagot szolgáltatna pikáns regényre. De azért mégis vakmerőség volt tőle, hogy a könyvcsinálók céhébe akarja magát felvétetni. Remeke épen m­a remek, ha százszor ajánlotta is Anzengrubernek, a falusi beszélyek és színművek jeles írójának. Legfőbb azon reflexióra szolgáltat alkalmat, hogy „bár inkább Anzengruber irt volna beszélteket, melyek Gallmeyernek lenné­nek ajánlandók!“ Cseppet sem kételkedünk azonban, hogy ezen írói bűnért feloldást szerzene magának azon szerepben, melyet néhány nap múlva fog eljátszani a Stadttheaterben. „Serge Panin“ a darab címe, melyhez az igazgatóság nagy re­ményeket köt; egyrészt, mivel igazán jeles da­rabnak tartja, másrészt mivel Gallmeyer asz­­szony e szerepben új működési kört ke­­­­res magának. Az énekes bohózat felülmúl­­­­hatlan hősnője a finomabb vígjáték terére akar­t lépni, hogy a Stadttheater híd­ján keresztül a Burg csarnokaiba tarthassa bevonulását. Van remény, hogy e bevonulás diadaltól koszorú­­zott lesz. A Burgszínház legutolsó újdonsága „Asz­­i­szonyaink“ nem aratott ugyan oly nagy sikert, mint a szerzők előbbi vígjátéka „Háború a­­ békében“. De azért Moser és Schönthan urak­­ itt sem fogytak ki a humorból; itt is megmu­­­­tatták, hogy értenek az élet apró bajainak, az­­ emberek apró gyengéinek leírásához. Nézetünk szerint azonban már e darab túl van azon a határon, mely a Burg genzejét megjelöli. Mint bohózatos elemekkel telített darab inkább a külvárosi színházak egyikébe való volna. Ez azonban nem gátolta a közönséget, hogy jóízűen mulasson és a színészek sikerült játékát meg­tapsolja. Tábori Róbert: P­ES­TI HULA? 1882. április­t tekintetbe véve, hogy a kadét-iskolák egyes ezredeknél gyakran 30 százalék fölösleget is mutatnak, könnyen elérhető lesz. — A századok a reform szerint ezentúl békében csak két­ szakaszt fognak tartalmazni, a gyakor­latoknál pedig három négy század fog egy hadiszázaddá egyesittetni, a harcbeli kiképzés végett olyképen, a mint az eddigelé is szokásban volt. A harctérről. Míg Hercegovinából záporesőt, majd hózivataro­kat s folytonos erőszakolt portyázásokat jelentenek, a Lim területen s az ezzel határos hercego­vinai részeken a helyzet napról napra rosszabbodik. E félreeső országrész nyugtalansága szoros össze­függésben áll a focsai fölkelőkkel s minden valószínű­ség szerint mohamedán jellegű. Erre mutat az is, hogy Csajnica környékén csapatainknak nagyobb felkelőtöme­­gekkel van dolguk, melyek Focsa felé törekszenek, mely város pedig egyike volt­­, a legszebb és legvi­rágzóbb mohamedán városoknak. A fölkelő mohamedán népesség sehogy sem tud lemondani e városnak és környékének birtokáról. Még a középső Hercegovinából is e környékre sietnek a mohamedán fölkelő vezérek. Mosztárból jelentik ugyanis, hogy a két hírhedt za­­gorjei török fölkelő vezér , Tungusz és S­a­­­­ko-Forta a bileki kerületből a montenegrói határ hosszában, bandájával együtt Focsa felé iparkodik. Az elmúlt kedden indultak el Grab­ról Trentista irányában mindenütt a határon, hogy szükség esetén katonáink elől montenegrói területre meneküljenek. A Lim terület felkelői ez idő szerint Csajnica és Focsa között állanak, vagy helyesebben mondva mo­zognak, mint azt a hivatalos távirat is jelezte. Mosz­­tárban úgy számítják, hogy e fölkelőtömeg a környék­ről s különösen a Limi területről erősödni fog. E terü­letre ugyanis eddigelé nem jutott elegendő fegyveres erő s az is nagyon kétséges és alig is kívánható, hogy a szultánnak a Lim területen álló katonái mon­archiánk kedvéért saját hitsorsosaikra lövöldözzenek. * A középső hercegovinai portyázások nagyban szaporodnak s ott az egész hadviselés apró guerilla-vállalat­okra bomlik szét. A fölkelők 50—200 főnyi bandákban kóborolnak, rabolnak és támadnak. Leginkább az apróbb katonai őrjáratokat szeretik váratlanul megrohanni. Nevesinye és Gacskó között a távirati összeköttetést ismételve megszakították. Rablásaiktól a szolaci kerület szenved legtöbbet. Itt történt a március 17-iki összecsapás is. A felkelők Bracsicsit akarták kirabolni, de a lakosság gyorsan értesítette a közeli katonai őrséget, mely a 11. gyalogezredhez tartozott. A kis osztályt Martini had­nagy vezette mintegy 250 fölkelő ellen harcba. A lövöl­dözés három óra hosszat tartott, mire a fölkelők Suje­­nica irányában hirtelen elvonultak. A csatatéren találták meg a mellén átlőtt S­u­t­i­c­s Pero fölkelő vezért. Kabátján egy osztrák és egy montenegrói érem ékeskedett. Suj­enicában, — mint Mosztárból táv­­írják — legutóbb ismét egy banda gyülekezését jelen­tették, melynek szétk­aszatására Nevesinjéből, Stolacból és Lubin­jéből Reicher tábornok vezetése alatt a 71. gy. ezred egyik zászlóalját, a 11. ezred öt szá­zadát s a 34. vadászzászlóaljat küldték ki. Az eképen 13 századból alakult erős oszlop márc. 26-án mozdult ki különböző utakon. Március 28 án valamennyien a Sujenica-planinán találkoztak, azonban eredmény nélkül. A felkelők onnan már 6 nap előtt a montenegrói ha­tárra vonultak el. A kifáradt csapatok márc. 29-én újra visszamentek táborhelyeikre, így végződött az egyébként nagy szakértelemmel összekombinált vál­lalat. A Vállalat Focsa környékén, Gacskó tél mai kelettel távírják a P. Ll.-nak .­­ „A Sehmerling-féle 67. gyalog­ezred kombinált első zászlóalja és a harmadiknak fele (hat század Medvey alezredes vezetése alatt) a focsai kerületből több napi portyázás után ma ide visszaérkezett. Az első zászlóalj Tientista mellett márc. 28-án fényes győzelmet vívott ki s a felkelőket szét­­ugrasztotta.“ E táviratból megtudjuk, hogy az utoljára Buda­pesten állott seered most már Focsa környékéig is elszármazott s hogy márc. 28-án Tientistánál (a Gacskó és Focsa közötti út középrészén) egy oly győzelmes ütközet volt melyet hivatalosan eddig még nem je­lentettek.* A krivoljei területen a megrohanások még mindig ismétlődnek. Márc. 23-án egy 20 lóból álló élel­mezési szállítmány részesült ily váratlan szerencsében Dobrepoljana mellett. A felkelők már hatalmukba ej­tették a szállítmányt, mikor egy katonai őrjárat oldalba fogta és szétkergette őket. A felkelők, mint mindig, most is a montenegrói „semleges“ területre mene­kültek. H o s t i n­e­k ezredest, a­­ki az operációk alatt egy esés következtében fején megsebesült, Risanó­­ból Gravozába szállították. Cattaróban börtönhelyiségeket rendeznek be az érkező fogoly fölkelők részére. Köztük van az orlicei hercegovinai pópa is, a­kinek házában fegyvereket, lő­szereket s egy láda dynamitot találtak. A pópát Bilek­­ben hallgatták ki, a­hol fontos vallomásokat tett. Ugyanígy az ubi­i elfogott knez is, a­kinek vallomásá­ból kitűnik, hogy Evans Ublibau pénzzel is dolgo­zott. A küszöbön álló tárgyalások sok érdekeset és jellemzőt fognak kideríteni. Felső-Boszniában, — mint Banjalukából írják, — a közbiztonság fölötte rossz lábon áll Banjaluka kör­nyékén a napokban a Lokcsevics-ezrednek egyik 6 főből álló őrjáratát, melyet Ferries szakaszve­zető vezetett, egy banda megrohanta. A rablók­­ katonák orrait levágták s igy küldték vissza őket Banjalukába. E majdnem hihetetlen hirt természetesen csak föntartással közöljük s szívesen látnók, ha illetékes helyről mondanák meg, mi igaz ebből és mi nem ? POLITIKAI SZEMLE. Rendkívül érdekes nyilatkozatokat tett — ha igaz — Ignatieff Merwin angol laptu­­dósító előtt. A tudósító — kinek azonban nem­ minden sorát szokták készpénz gyanánt verni — meglátogatta a tábornok-belügyminisztert s ez társalgásuk folyamán nagyon hiányos­nak, rossznak s eszerint sohá fenn nem tarthatónak mondta a berlini szerző­dést; de hát azért Európa a felelős, nem Oroszország. Majd kijelenté, hogy Ausztria- Magyarországnak a berlini szerződés alapján kötelessége leendett a bosnyák területet megszállani, ott a békét helyreállítni; e he­lyett háborút viselt, s ezzel megszegte a berlini szerződést, de hát ezt Euró­pával kell elvégeznie, nem Oroszországgal. Aztán csodálkozását fejezte ki Ignatieff, vájjon miért támadja az európai sajtó folyton Orosz­országot, szemére hányva,­ hogy bevitte Ausztra- Magyarországot Boszniába, karjaiba hajtva a szlávokat, holott nem Oroszország, de más valaki tette ezt, kit megnevezni nem akar, tette pedig oly céllal, hogy gyengítse A­u­sz­tr­ia - M­ag­y­ar o r­s­z­ág­o­t. —z Könnyű kitalálni, hogy a más valaki alatt Ignatief­ Bismarckot értette, ha egyáltalán ennyire „kigombolkozott“ az angol laptudósító előtt, a­mivel bizonyára nem igen tágított az orosz­- német viszonyok feszültségén. A porosz képviselőház tegnap tár­gyalta második olvasásban az egyházügyi­­ javaslatot a centrum és a konzervatív párt közt létesült kompromisszum alapjait. S elfogadtatott az 1. 2. és 3 §. (az eddigi diszkre­cionális hatalom meghosszabbdtása 1883. április­­ 1-ig, s a kultur-vizsga és állami plébánosok i­­tézményének eltörlése), ellenben eltöröltetett az 4. és 5. §, egészen a kompromisszum megálla­

Next