Pesti Hírlap, 1882. július (4. évfolyam, 179-209. szám)
1882-07-17 / 195. szám
rajzi és néprajzi tudomány terén az első helyek egyikét foglalja el. Egy nagy füzet ára csupán 30 kr. * (Népiskolai olvasmányok a gazdasági chémia köréből.) A Franklin-társulat kiadásában Valló Miklós polg. iskolai igazgatótól felebbi cím alatt jelent meg egy 164 lapra terjedő tankönyv, mely Fabre Henrik „Chimie agricole“ című művének fordítása illetőleg átdolgozása. Ajánlhatjuk e művecskét, mely meg fog felelni kitűzött céljának. A nyelvezete is eléggé magyaros. Ára 60 kr. * („Anglia művelődésének története.“) Buckle Tamás hírneves művéből a napokban jelent meg az utolsó kettős füzet 382 lapnyi terjedelemben. Ezzel magyar nyelven teljesen bírjuk az európai tudományos kritika által egyhangúlag méltatott művet. Az Aigner Lajosnál megjelent és 10 kötetre terjedő művek ára 13 frt. ♦(Magyar kereskedelmi műszótár.) A magyar tudományos akadémia, mint amely a kereskedelmi csarnok felkérésére a kereskedelmi müszótár ügyét kezeibe vette, a napokban fogja szétküldeni az összes kereskedelmi testületekhez körlevelét , melyben hivatkozva egy ily magyar kereskedelmi müszótárnak a kereskedelem magyarosodására nézve nagy fontosságára, annak minél terjedelmesebbé tétele végett felhívja a testületeket, hogy a vállalatot anyagilag segélyezzék. A kereskedelmi csarnok pedig aziránt kereste meg tagjait, hogy műszavak gyűjtése és beküldése által nyújtsanak segédkezet, az akadémia által a szótár egybeállítására kijelölendő szerkesztőknek. A szótár anyagának egybeállítása után egy nyelvészekből és kereskedőkből, valamint nemzetgazdákból álló vegyes bizottságot fognak alakítani, mely a szótár revízióját fogja eszközölni. * (Egy kötet költeményt) bocsátott nyilvánosság elé „A legszebb a szezon könyve“ cím alatt C s i 1 1 a g h Mór. Az irodalomban ismeretlen név mögött nem rejlik új tehetség. Érzés, költői hangulat nyilvánul ugyan itt-ott a kötetben, de szerző mindenesetre elhamarkodva lépett verseivel a közönség elé. Csodálatos, hogy még mindig szaporodik nálunk a lantpengetők rengeteg serege. Az Aigner Lajosnál megjelent, csinos kiállítású könyv ára irt. * (A világirodalom története) képekkel és irodalmi szemelvényekkel. Kiadja Tettey Nándor és társa Megjelent a 11. és 12. füzet. Egy-egy füzet ára 30 kr. *(Az emberi művelődés története) írta P. Szathmáry Károly, Tettey kiadása. A szöveg között számos illusztrációt tartalmaz. Megjelentek a 27—32-ig terjedő füzetek. Egy füzet ára 30 kr. * (Hador műveiből) hat füzet hagyta el a sajtót: „Ó és új világ“, melyben sikerült műfordításokkal találkozunk, „Balladák, románcok és költői beszélyek“, ,Politikai dolgozatok“ és „Drámai tanulmányok.“ * (Tarasconi Tariana) a címe Daudet Alfonz magyar fordításban legutóbb megjelent könyvének, melyet a Révai testvérek adtak ki Fái Béla gondos fordításában. Daudet e kis kötete melynek ára 80 kr, előbb íratott, mint hires regényei, de semmivel sem gyengébb ezeknél. Egy délszaki provinciális nagy embert rajzol szeretetreméltó kedélyességgel. Egy valóságos svihákot akiben semmi rosszaság nincsen s akinek minden bűne a „virtusra“ való törekvésből ered. Bátornak hiszik szülővároskájában, minél fogva ő is arról van meggyőződve, hogy rettenthetetlen hős, pedig gyámoltalan, lusta és félénk. Nagy vadász renoméjában is áll, bár még soha sem lőtt semmit. Ráerőszakolják egy kis mendemondával, hogy Afrikába készül oroszlánokra vadászni. A közvélemény pressziója alatt, ha nem akar lemondani a renoméról, kénytelen aztán Afrikába utazni, honnan sok komikus kaland után visszatér anélkül, hogy oroszlánt lőtt volna. Otthon lelkesedéssel fogadják, s már néhány perc múlva hetykén beszél a lelőtt oroszlánokról s maga is szentül hiszi, hogy nem egyet pusztított el a fenevadak közöl. A jeles íróban látszik az intenció, hogy a Don Quijote hatása alatt egy kisebb kiadású modern Don Quijotte ot akart alkotni. * (Jogtudományi tankönyv.) Dr. Werner Rezsőtől a Franklin-társulat kiadásában ily című könyv jelent meg : „A büntettek, vétségek és kihágások, a magyar büntető törvényköny szerint iskolai használatra.“ Ára a 212 lapra terjedő műnek 1 frt 80 kr. * (Népiskoláink fölszerelése és a tanszermúzeumok.) Abaúj Torna megye kir. tanfelügyelőjének, dr. Veiédy Károlynak e cím alatt közelebb megjelent művét melegen ajánlhatjuk a népiskolai hatóságok figyelmébe. A füzet sok helyes útmutatást tartalmaz. A tartalom magyarázatához 63 ábra járul hozzá. Ara a 80 lapra terjedő s a Franklin-társulatnál megjelent munkának 60 kr. ♦(Archeológiai értesítő.) Ezen akadémia által kiadott és Puszky Károly által szerkesztett folyóiratból most jelent meg az uj folyam második kötetének első része, számos, a szöveg közé nyomatott rajzzal. Gazdag tartalmából kiemeljük Henszlmann Imre kitűnő tudósunknak a pécsi székesegyház restaurációjáról írt közleményét, Ádám István cikkét a sümeghi földalatti épületmaradványokról, Nagy Géza tanulmányát a székely n. múzeum őskori gyűjteményéről és az Erdély érmészete című közleményt Tergina Gyulától. * (A ,,Magyarország és a Nagyvilág“ következő érdekes tartalommal jelent meg. SZÖVEG : Pipiske. Rajz. (Irányi Dezső.) — Bandi sorsa. Népballada. (Futó Ferencz.) — Az ibolya-csokor. Charles Chincholl novellettéje. (Lakatos Árpád.) — Nyári levelek. Bucsu-sorok a fővároshoz. (Thewrewk István.) — Erdei idyll. Lengyelek és oroszok közt. Tissot Victor úti rajzai. —Pórul járt Pláto Rajz. (Tábori Róbert.) — Egy tetszhalott elbeszélése. ( Kovács László.) A kisasszony néni. Rajz. (Porzsolt Kálmán.) — Tiszaháti kis leány. Kománcz(Vékony Antal.)— A női hivatásról. (Ifj. Kossuth Péter.) A szerelem. Michelet után francziából. — Az ideál arczképe. Humoreszk. (Hegedűs Ferencz.) — Taplószedő a felvidéken. — Elhagyatva. Elbeszélés. (Várnai (Bőhm) Sándor.) — A múlt héten. (Jean d’Or.) Mozaik. Irodalom. Talányok. Sakkfeladvány. — KÉPEK : Képek a városligetből. — Lengyelek és oroszok közt. (7 kép.) — Erdei idyll. —■ Alexandriai képek (3 kép). — Taplógomba-szedő a felvidéken. Színház, zene, képzőművészet. I. Napoleon, mint színi cenzor. „La censure sous le premier empire.“ (A cenzúra az első császárság alatt) cím alatt igen érdekes munka jelent meg az imént Welschinger - től, melyben a szerző a francia állami levéltárban, valamint a Theatre Frangais levéltárában őrzött okmányok nyomán mulattató történeteket beszélt el, melyekből kitűnik, milyen kicsinyes érzékenykedést tanúsított a nagy Napóleon a szinműirodalom iránt. Az „első konzul“ ostobaságnak jelezte, hogy ,,Tartuffe“-t és Voltaire „Tackred“-ját, mint veszélyes darabokat eltiltották a Theatre Frangaisben, de ő maga is minden darabban célzásokat látott, eltiltotta „Mérope“-t, megcsonkította „Athania“-t, „Heraklius“-t, „Caesar halálát“-t és a franciák klasszikus műsorának több más darabját. Duval Sándornak az volt a szerencsétlensége, hogy a royalisták tüntetőleg tapsoltak „Eduard an Ecosse“ című darabjának, mivel a trónkövetelő Stuart volt a hőse. Bonaparte ezért annyira megharagudott, hogy Duval kénytelen volt Oroszországba menekülni. Később azzal akarta Duval jóvátenni hibáját, hogy oly színművet irt, mely Hóditó Vilmos alakjában elég érthetően hizelgett Napóleonnak, de azért továbbra is zárva maradt a költőnek a Theatre Francais. Midőn Napóleon császárrá lett, nemcsak mindezt száműzni kívánta a színpadról, amit ő ellene irányzott célzásnak lehetett volna venni, hanem más francia uralkodók dicsőítésére sem akart alkalmat adni. Különösen IV. Henrikre volt féltékeny, akit Oroszlánszivű Richárddal együtt száműzött a francia színpadtól. Mainzból megtiltotta „IV. Henrik vadászata“ cmű opera előadását és Fouchénak a következőket írta Milánóból: „Helytelen dolognak tartom oly darabok szinrehozatalát, melyeknek tárgya nagyon közeli időből van merítve. Arról értesültem, hogy „IV. Henrik“ című , szomorújátékot szándékoznak előadni. Ez a korszak még nem elég régen múlt el.“ Midőn Napóleon válni készült Jossefától, újabb nehézségek merültek föl. Egy ízben mind a kettőjük jelenlétében előadtak egy darabot, melynek hőse egy helyen a következő szavakat mondotta: „Szomorú dolog, ha olyan férfin, mint én, nevét senkire sem hagyhatja. Nem marad reám nézve egyéb hátra, mint elválnom nőmtől és fiatal nőt vennem, kitől gyermekeket remélhetek.“ A császár dühös volt. Tökfilkóknak nevezte a cenzorokat és azontúl minden új darabot maga olvasott el, mielőtt annak előadására megadta volna az engedélyt. Arra persze nem gondolt, hogy rég meghalt költők műveiben is fordulhatnak elő reá nézve kellemetlen vonatkozások. így történt, hogy 1809-ben Talma, mint Nero, azon panaszára, hogy Octávia magtalan, ezt a választ kapta Narcissustól : „Miért nem űzöd el őt magadtól, oh uram !“ * (Mozart „Szöktetés a szerájból“) című operájának száz éves jubileumát e hó 12 én ünnepelte meg a berlini „Krol“ színház az opera színrehozatalával. Ez az ünneplés azonban kissé korai volt, mert a „Szöktetés“ nem 12-én, hanem 16 án került színre először a bécsi udvari színházban. A tévedést Jahn Ottó okozta, kinek Mozartról írt munkája nyomán általánosan 12 ét említik, mint az első előadás napját, habár a tévedés már régóta konstatálva van. * (Eugéne Simonis), híres belga szobrász, meghalt e hó 11-én Brüsszelben. Simonis 1810- ben született Liegesben. 1829-ben Rómába ment, ahol hét évig tartózkodott. Legtöbb művei: Bouillon Gottfried lovas-szobra Brüsszelben, ugyanott a theatre de la Monnaie homlokzatán levő szoborművek, az „Ártatlanság“ szobra a brüsszeli múzeumban, stb. * (Kis György) szobrász. Rómában töltött tanulmány idejének leteltével e napokban haza érkezett. Először Troll pécsi kanonokot, első pártfogóját látogatta meg s átadta neki meglepetésül készített mellszobrát. Azután családjához Szászvárra utazott; a hosszú út fáradalmait kipihenve, végre tegnap a fővárosba érkezett meg. Nagy ládákkal jött, miket Rómában számos vázlattal és tanulmány alakkal töltött meg. Csak legyen reájuk megrendelés. Útban van kitűnő szoborműve , Az apagyilkos is, mely a római művészvilág legnagyobb elismerését vívta ki ; izmos legény vállán hurcolja lábnál fogva apjának hulláját és kétségbeesett erőfeszítéssel a hullámokba készül hajitni azt. Mindkét alak mez nélküli s így bő alkalma volt művészünknek vésője bravúrját az ő realisztikus irányában kifejteni. ♦(Arezzoi Guido) emlékszobrának leleplezése alkalmával, — melyről már említést tettünk, — szeptember 11-től 15 ig Arezzoban az egyházi zene művelői nemzetközi kongresszust szándékoznak tartani. A kongresszus hangszerkiállítással és hangversenyekkel lesz egybekapcsolva(Tuta Terezát,)a fiatal hegedűművésznőt, ki legutóbb Olaszországban oly rendkívüli sikereket aratott, Fischhof imprezario két évre szerződtetne 160.000 frank évi fizetéssel. Művészi körutat fog vele tenni Európában és Amerikában. * (A párisi ,,S aon“-ba) nemcsak bejuttatni nehéz a művészeknek festményeiket, hanem néha még nehezebb azokat onnan kiszabadítani. — A művészeknek ugyanis épen úgy, mint más halandóknak, hitelezőik is vannak és alig múlik el Páriában műkiállítás, amelyen bírói foglalás ne intéztetnék egyes kiállított festményekre. A legutóbbi Salonban is ez a sors érte Bin, Dracopolis, Augard, Falero, Cavel, Astruc, Coindre, Lazerges, Lecantier, Livry, Masson, Piguet, Rinard éa mások műveit. A kiállítási elnök indítványára a lefoglalt képeket most gondnok őrizetére bízzák, ki azokat a kiállítási helyiségből elszállíttatni köteles. Érdekes az is, hogy a Salonban kiállított képeket nem a művészek, hanem a képkereskedők jelentik be és szállítják oda. A „decorum“ ugyanis azt kívánja, hogy a közönség előtt a kiállított művek úgy szerepeljenek, mintha nem volnának már a művészek birtokában. — Ezekből a szinleges eladásokból természetesen nagy hasznuk van a képárosoknak. A Nádvirág-csárda. — Gautier Judith japáni elbeszélése. — (Folytatás.) — Mi bajod van barátom ? Beteg vagy ? — Nem vagy te olyan, mint én ? — mondá Miodzsin kissé reszkető hangon. Minden vérem szivembe gyűl s aggodalom szorongat, mentél közelebb jutunk a várt pillanathoz. — Valóban meg vagyok indulva,— mondá Boitoro , de megindulásom örömmel telt, vérem gyorsabban kering ereimben, boldognak érzem magamat, míg te úgy látszik, szenvedesz. — Ezer aggodalom bánt, — viszonzá Miodzsin. — Szeretünk, de szerettetünk- e ? Várjon azok, akiket oly bizalommal várunk, nem ajándékoztak-e el már régen sziveket? Szomorú sejtelmeim vannak : az imént egy rókát láttam, a mint egy cédrus törzse mögött rám vigyorgott. — El a gyászos jóslatokkal! — kiáltá Boitoro. Itt jön a várva-várt bárka. Széles hajó közeledett az Ogara kanyarulatánál s zenéhez hasonló zummogás volt hallható. A két barát a viz fölé hajolt s igyekezett megtudni, hogy ki közeledik a bárkán. Nem vettek észre egyebet egy fényes tömegnél, mely a víz tükrén csillogott. Csak az evezősök körrajzát lehetett tisztán kivenni. Nemsokára azonban láthatóvá lettek a bárka hátulsó részén a rózsaszínű bambusz-ernyők és a bennülő hölgyek szép ruhái. A nap sugarai ráestek a bárkában ülő csoportra s ezer meg ezer színben csillogtak az evezők felcsapta habok. Miodzsin felkiáltott: — Ők azok! — Igen, igen, mondá Boitoro, aki legyezőjét kiterjeszté a nap heve ellen. Yamata a bárka házának falához támaszkodik. A bárka nemsokára odaért az Ezercsengettyű-pavillonhoz. Két ifjú leány és egy érett korú asszony ült a bárka hátulsó részében, körülfogva selyemruháik hullámaival. Fekete hajukba világos kagylóval zománcozott fésű volt tűzve és sugárzó koronaként ragyogott fejükön.