Pesti Hírlap, 1882. augusztus (4. évfolyam, 210-239. szám)
1882-08-01 / 210. szám
Azon kérdésben hegyeződik ki a válság: itben fognak harcolni az egyiptomi csapatok ? Anglia, vagy Egyiptom, Seymour, vagy Arabi ellen. Bármily bölcs az európai diplomácia, e kérdésre még most nem tud válaszolni. Hogy a portának hátsó gondolatai vannak, ezt Anglia sejti. Ezért sem igen van ínyére Törökország váratlan elhatározása, melyre a végső pillanatban jutott. Tények bizonyítják, hogy Arabi pasa eddig a szultán intencióihoz képest járt el. Azért nem akarja hinni sem, hogy a porta csapatai ellene fognak küzdeni. De ha ellene nem harcolnak, úgy Anglia ellen fognak harcolni. Ez lenne a képzelhető legkomolyabb fordulat. Attól a puskatűztől, melyet török és angol csapatok váltanának egymással a piramisok lábainál, meggyúlhatna világrészünk atmoszférája. Nem könnyen hihető, hogy a porta ez irtóztató kockázatra vállalkozik. Hogy hajdani protektora, Anglia ellen viseljen háborút. Hogy kitegye Konstantinápolyt ugyanazon katasztrófának, mely Alexandriát sújtotta. De a kétségbeesés politikája sokat mer. Ez a legvakmerőbb politika. S mivel Anglia Egyiptom után nyújtotta ki kezét, a porta kockáztathat mindent, hogy megmentse Egyiptomot. Ennek a kockázatnak azonban világháború lehetne következménye, melybe belesodortasnék minden hatalom, s melynek követ- ' kezményei kis/.in,ihatatlanok volnának. Az okkupást tartom*"—' "i igazgatásának újjászervezése. Kirsly Béni közös pénz-ügyi.-iiniszter Nikolics báró kíséretében tegnap este elutazott Boszniába. A N. Fr. cresse értesülései szm int abb fontosan,a. fcs kir. rendeletet visz magával, melyik Szerajevóben a polgári salátus beigtatása után fognak k hirdettetni. Az utóbbi hetekben ugyanis a milliztetik s a magyar és osztrák kormányok közt tárgyalások folytak a Bosznia kormányzója és polgári adlátusa részére adandó utasítások felett s a tárgyalás eredménye az, hogy a polgári hatóságok az adlátus alá rendeltetnek és az adlátus közvetlenül a közös minisztériummal érintkezhetik. Az új szabályzat megszünteti az országos pénzügy igazgatóság külön állását és előkészíti a fontosabb kérdéseknek tanácsban való eldöntését. A közös pénzügyminiszter továbbá rendeletet fog kibocsátani a kerületi és járási hivatalok újjászervezése végett, amely Szlávy tervezetén alapgyakra nézve is az a helyes eljárási mód követtetik, hogy azok ne legyenek holmi haszontalan csecsebecsék, hanem a szegény ember, ha megnyeri, hasznát vehesse. Mulatságos ötletek maguk a nyereménytárgyak is. Például utalvány egy őzcombra, átvehető ebben meg ebben a kereskedésben ; egy másik utalvány egy pompás vacsorára a Szikszayban, a harmadik utalvány (no, ez már pikáns kissé) „egy kellemes estére“ szól. No, itt és itt — és így tovább. A sorsjegyeket perg ki, a komornyik árulja. Igazi jobb keze a bárónak. Az amerikai szellemtől ő is át van hatva egészen s nincs az a világhírű színész, aki jobban csinálná a vásárt. — Hány jegy tetszik? — kérdi a vásárlótól. -- Húszat kérek. — Nem lehet kedves barátom — mondja a komornyik pártfogói hangon. Annyit nem adhatok ? — Hogyan uram ? Nem adhat ? Hiszen elég van. És készpénzzel fizetem.. — Az Linkem mindegy, de beláthatja, hogy mindenki leírni akar a jegyekből néhányat. S mi lesz, ha elfogy? Eddig is annyi már az a prehenzió ellenem, hogy isten a megmondhatója. . Tíz jegyet adhatok, ha tetszik. — Tízet? Adjon Vérem, legalább tizenötöt. — Nem én, öt forintért sem. igen ments, a báró úr keményen rámparancsolt, hogy tíznél többet a világ minden smukkjáért se adjak még gróf Andrássy Aulának se. Apropos! Az csak ------------------- ------------------------------------—— —,buc-vU- szik. Az országos kormány három osztályból fog állni , belügyi, igazságszolgáltatási és közoktatásügyi osztály-ból, ezen osztályokat igazgató fogja vezetni, mint az adlátus közvetlen alattvalója. Aontos elvi kérdése- s két az adlátus elnöksége mellett az igazgatói dön-tik el. — Szarajevói katonai kormányzóvá hr szériát Appel báró táborszernagy van kiszemelve s már tárgyalások is folynak vde ez állomás átvétele iránt. A konzulátusi karból. A király dr. Theodorovich Szvetozár főkonzulnsi Tullisban és Waldhart József konzulnak, általa kérelmezett végleges nyugalmaztatása alkalmából, sok évi Itt és sikeres szolgálatai elismeréséül a III. oszt. vaskorén rendet díjmentesen adományozta, továbbá lovag Bolesowski Károly párisi ideigletőkonzulnak a Galatzbmi székelő konzulság vezetésével , megbízatását jóváhagyta egyszersmind őt az európai Dunabizottság osztrák-magyar meghatalmazottjává legy. | kinevezte, ezenkívül jóváhagyta Mieksche Ferdínánd főkonzuli címmel és jalleggel felruházott konzulnak Caneiban, a taninni főkonzulság vezetésével megbízatását; továbbá dr. Ortheó Kér Jánosnak, a londoni főkonzulságnál ideiglenesen alkalmazva volt alkonzulnak a konzuli eim és jelleg egyidejű adományozása mellett — a Caneába székelő konzulság vezetésével megbízatását ; végül lovag Holzinger-Weidich Henriknek, az odessai főkonzulságnál alkalmazott alkonsulnak, a Kiewban székelő konzulság vezetésével megbízatását végző Zagórski Cajetánnak, a viddini konzulság vezetésével megbízott alkonzulnak, a konzuli címet és jelleget, és lovag Rohe-Hermannstädter Józsefnek, a korfui konzulságnál alkalmazott konzuli növendéknek, az alkonzuli címet és jelleget adományozta. A pénzügyminiszter közrendeletileg utasította a pénzügyigazgatóságokat, adófelügyelőket és adó- hivatalokat, hogy az egyetemlegesen bekebelezett ma-radvány- és irtványföldváltsági tartozások felosztása iránti kérvényekkel, — ha a maradvány földekért járó váltságösszeg úgy a belsőséget és a vele megmaradó külsőséget, mint a belsőséghez tartozott, de időközben feldarabolt külsőséget is egyetemlegesen terheli, — nem- ; csak a felosztandó birtokrészeket, hanem a jelzálogul szolgáló valamennyi birtokrészek tiszta jövedmét kimutató birtokiv kivonatát terjeszszék a hitelszámvevőséghez. A kereskedelmi miniszterin, mint értesüízett , őszi aresszik folyamában a kereskedelmi és iparkamarák ügyében törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni. E törvényjavaslattal a kereskedelmi s ipari cifrák teljes reformja szándékoltazik, a kamarai kerületek egyidejű új beosztása illetve szaporításával. POLITIKAI SZEMLE. A francia kabinetválság megoldása ezúttal minden valószínűség szerint sok nehézségbe fog ütközni. A képviselőkamra szombati szavazása ugyanis, mely Freyennet kabinetjét megbuktatta, ellenséges pártok koalíciójának volt eredménye. Könnyű beötöt kapott. Mert az úgyis gazdag ember. Hadd nyerjenek a szegényebbek. Persze, hogy az illető vásárló aztán belenyugszik ugyan, átveszi a tíz jegyet, de a párbeszéd magva ott motoszkál a fejében, s félóra múlva egy másik ismerősét küldi el — megint tiz jegyet venni az ő számára, délután megint egy másikat, s addig nem is nyugszik, míg fölösleges pénzét mind be nem fekteti a becses sorsjegyekbe, mert becseseknek kell lenniük, ha nem szívesen árulják. Az eredeti programm, számos különös részletével olyannak tűnnék fel, mint amit majdnem lehetetlen betartani, az óriási csoportozatok, az ezer tagból álló rendezőbizottság, a különféle versenyek, játékok, epizódok, ökörsütések, díjkiosztások, mind meghaladja az emberi képzeletet, kivált nálunk, hol egy quadrille-rendezés is már a nagyobb feladatok közé tartozik. Az emberek már azt is megbámulják, hogy lehetett ezeket a rengeteg tarkaságokat nyomtatásban is úgy összeszerkeszteni, arról nem is álmodik senki, hogy ez a programm be legyen tartva. Az lehetetlenség. Maga a báró mosolyog ilyenkor s váltig azt állítja, vállát vonogatva: — Pedig milyen egyszerű. . . . egészen egyszerű ez a programm ! Nos szeretnénk hát tőle egy komplikált prograuimot látni egyszer. Ha nem várjuk be mégis előbb, ki nyeri meg az utolsó mameluk csatoráját ? Sparrou látni hogy ily koalíció csak buktatni képes minisztériumot, de alkotni nem. Parlamenti szokás szerint a győztes ellenzék vezérei volnának kabinet-alakítással megbizandók, tehát ezen esetben Marcére és flémenceau, ám ők e feladatoa nem vállalkozhatnak, mert különböző pártokat képviselnek. Gambettisták Brissont ajánlák a köztársaság elnökének figyelmébe, másol a kamrát akarják feloszlattatni, mint amely mostani pártalakulásai mellett minden kormáyt gyorsan lejárat; szóval nagy a zavar s a bontakozás még ma teljesen bizonytalan. Bizonyos csak az, hogy Freyennet megbuktassa egyértelmű lévén az egyiptomi beavatkozás ellenzőinek diadalával, ehez képest a megkezdett hadikészületek és csapatmozgósítások nyomban felfüggesztettek s Conrad tengernagy utasitatott, hogy az egyiptomi eseményekkel szembet szigorú semlegességet tanúsítson. Hogy a hatalmak — s elsősorban Anglia — mily állást foglalnak a francia kabinettálsággal szemben, arra nézve e rovatunk zártáig biztos értesülések hián vagyunk , hanem ami Németországnak az egyiptomi kérdéssel szemben követett magatartást illeti, arra nézve figyelemreméltó cikket találunk a National -Zeitungban. Tagaduk — jegyzi meg a cikkíró Dilke minapi alltásaival szemben — hogy az egyiptomiakat egy katonai párt elnyomja; tagadjuk, hogy a nyugati hatalmak beavatkozásának legtávolabbról is oly jellege volna, mintha felszabadítani akarnának egy elnyomott népet, s egyáltalán kétségbe vonjuk, hogy az angol kormánynak szándéka volna, mint Dilke ígéri, az egyiptomiaknak jövőre önálló kományzatot, ügyeik független intézését engedni. Hogy ezt ünk elhitessék, éveken át, egészen más eljárást kellett volna követnie úgy Angliaiak mint Unciaországnak s nem folyton azt hangoz!a ‘ , hogy a két.nemzet ugy* nevezett szerzett Egyiptomban megóvan-Lók. -o •íAuScelvi reálistaidók. Ami anyayit lesz, hogy yiptomok nem kapnak önkormányzatot ,de sőt az adósság rabszolga,armi, még szorosabbra vonatik nyakuk körül, annak reménye nékül, hogy valaha megszabaduljanak tőle. E szörnyűséges kizsákmányolásban Németországnak nincs része, s örülünk is, hogy e mocsoktól tiszták maradtunk. Hogyan adhatnánk már most mi a nyugati hatalmaknak megbízást, e jogtalanságok tovább űzésére? ! De sőt reméljük, hogy a négy nagyhatalom, melyek az utolsó négy év alatt nem vettek részt Egyiptom uzsorás módra való kizsákmányolásában, hivatva érzik magukat világrészünk becsületét megmenteni s egészségesebb, nemesebb viszonyt alapítni meg Európa és a szomszéd Kelet közt. Az egyiptomi bonyodalmak hatása Afrika éjszaknyugati felében mind fenyegetőbb mérvben kezd jelentkezni. Tripoliszi jelentés szerint az ottani máltai (keresztény) és zsidó lakosság nagy félelemben él; s máltaiak s velük más európaiak tömegesen kezdenek kivándorolni ; a konzulok megnyugtatni igyekeznek a kedélyeket s a kormányzó kiáltványban adta tudtul, hogy kezességet vállal a nyugalom fentartásáért , azonban mindez nem használt semmit, mert az alexandriai és kairói események után európaiak a mohamedánok közt nem érzik többé biztoságban magukat. Egyébként francia politikai körökben is tartanak tőle, hogy a mohamedán elem forrongása átterjedhet Tripolisba s onnét Tunisz és Algírba is. Az egyptomi kérdés. Az egyiptomi angol expedíció parancsnoka. Az angol expdicionális hadtest parancsnoka, Sir Garnet Joseph Walseey .85- ben és 53-ban részt vett a birmaiak elleni hadjáraban, mind a krimi háborúban, mikor is Sebastopol előtt súlyosan megsebesült. 1855-től 58-ig az indiai nagy fikités leverésében vett tevékeny részt s mint alezredes különösen kitüntette magát Lucknow előtt A chinai háborun főszállásmestere volt a hadseregnek s 1867 ben mint ezredes Canadába küldetett, hogy mint az ottani csapitok vezérkari fő-