Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)
1882-10-10 / 279. szám
2 is az államot és nem az egyházat illeti. Akkora vagyont, minőt a különféle alapok képviselnek, nem adhatunk át a katholikus klérusnak. Nem adhatnánk át még akkor sem, ha a világi elem a vagyonkezelésre döntő befolyással bírna. Elsősorban azért nem, mert e vagyon az államé volt s az egyház csak kezelte azt, mikor a közoktatásról gondoskodott. Másodsorban azért nem, mert a kath. klérust — az állam és egyház történhető összeütközése esetén, mit egyébiránt nem tételezünk fel — e vagyon az állammal szemben hatalmassá tenné. A fenforgó kérdést egyébiránt csak a jog alapján lehet eldönteni. Az államtól elváló egyház mindent magával vihet, ami jogszerűit megilleti. A tanulmányi alapot azonban nem. Nem viheti el továbbá a házassági ügyet sem. Ennek a szétválással államivá kell lennie. A polgári házasság legtermészetesebb folyománya az állam és az egyház szétválásának. Ami pedig az egyházat jogosan megilleti, azt saját hatáskörébe vonhatja. Alapíthat újiskolákat, érintetlenül hagyva persze az állam felügyeleti jogát. Csinálhat autonómiát. Berendezheti azt úgy, mint neki tetszik és a kath. hitelvek megengedik. S hogy mindez megtörténjék, ehhez nem szükséges kultúrharc, melyben csak az egyház, s különösen a klérus lehetne vesztessé. Ami kell: a jogok kölcsönös tiszteletben tartása, mérséklet és hazafiság. Most fog eldőlni : válságos időkben nem feledkezik-e meg e hármas követelményről a kath. klérus ? A horvát országgyűlési botrányok menése végett, a ház bízott ága Bartolovics képviselványát már elfogadta. Az indítvány a házszav megváltoztatását veszi célba, még pedig olykogy a háznak ezentúl joga lesz a kihágó képétmegbüntetni. — A bünteés legnagyobbja a csókból nyolc napig való kizárás s ugyanazonára a napidijak elvesztése. A vitát Vojnovics a ki az indítvány ellen nyilatkozott. A sajtó úggy sem szabad — mondá — legalább legyen szabad * szó. Erre dr. Sperec és Kresztics György bizottsági tagok kifejtették, hogy Bartolovics indítványa épen nem szándékozik korlátozni a szólásszabadságot, hanem csak azon kihágások ismétődését akarja megakadályozni, melyek a horvát országgyűlést nemrég oly szomorú hírre juttatták. Az országgyűlés tartozik annyival a saját méltóságának, hogy ez ellen határozatokat hozzon. A bizottság az indítványt elfogadta. Sokan abban a nézetben vannak, hogy a rend megette a Rácné tejfölét. Váljék egészségére szegénykének. Tele lett a falu a nagy hirrel.. Vén aszszonyok oda zarándokolának a torkos szoborhoz s unisono konstatálták, hogy hiszen meg is éhezhetett már, kilencven esztendő óta. Ebben azután az ájtatos Rácné asszonyom is megnyugodott, kivált midőn este előkerült a Pakas s elbeszélte, hogy ő maga is hallotta múlt éjszaka, milyen jóízűen csámcsogott Szent Jánoska. Csak a nótárius uram fogta fel a dolgot másképen s a szegény vén Pakast gyanúsította a tejtős dologgal. S ki tudja még talán ki is sült volna valami a kemény firtatásra, ha szerencsére oda nem vetődünk s el nem kérem Pakast modellnek Dörré számára. Idadta. Lekaptuk a vázlatkönyvbe s oda rajzoltunk egy képzeletbeli hegedűt is a hóna alá. Megnézte a vén koldus. Mosolygott. — Ez az igazi Pakas — mondá piszkos ujjával oda bökve — én csak az árnyéka vagyok. Épen az esti harangot konditották meg. Ösztönszerüleg lekapta a kalapot, hivatalos állásából kifolyólag, de észre vettem, hogy rászedi az Úristent — mert imádság helyett ezt motyogta: „Az az igazi Pakas!... Az, ha mondom... Párisi levél. Pária, okt. 7. Franciaország tengerészetének vesztesége van. Pothuau tábornok halt meg. Pothuau 1815- ben született Martinique szigetén. Tengerészeti pályáját Tanger és Mogador bombázásakor kezdte. 1840 ben lett hadnagy, 1850-ben fregatt- kapitány. A Caton korvetten részt vett Odessza bombázásában 1854. április 22-én. A Caton hajónak fontos szerepe volt a kémszolgálat. 1855 ben neveztetett ki sorhajókapitánynak. 1864. december 2-án az ellentengernagyi, 1871. január 2- án az altengernagyi címet nyerte. 1879—1880-ban londoni nagykövet volt. A sok évi dicsőség után a gyász korát is meg kellett érnie 1870-ben. Páris körül volt véve. Kapuit elzárták. Három hadsereget szerveztek. Vincy tábornok a harmadik hadsereg 6. hadosztályparancsnokává Pothuaut nevezte ki, aki akkor ellentengernagy volt. Ő volt a vezetője a nagy champignyi támadásnak. A tengerészgyalogság és a nemzetőrség néhány zászlóaljának élén bevette a pályaudvart. E harcból maradt fenn az az adoma, melyet most újra fölelevenítenek. A legnagyobb ágyú- és puskatűz közepette egy golyó lesöpörte fejéről tengerész-sipkáját, mely a gyülekező jelvényül szolgált. Egy megsebesített hadnagy épen akkor rogyott le mellette. Átnyújta neki sipkáját. A tengernagy rá sem ért megköszönni. A csata hevében gondolni sem lehetett erre. A csata után másnap Pothuau a kórházban fölkereste a hadnagyot, ki átnyújta neki sipkáját. Rá is talált és megtudta, hogy a hadnagy már tizenhét év óta viseli rangját, de még mindig csak tiszteletbeli. — Majd fog hallani rólam, mondá neki a tengernagy s eltávozott. Azonnal elment Vinoy tábornokhoz, elmondta neki az esetet, fölemlíté, hogy a tiszt már mily régen szolgál s kérte, hogy a megérdemlett előléptetésben részesítsék. Vinoy tábornok, amint e zavaros időkben tenni szoktak, azonnal kinevezte fregatt-kapi-itánynak. Pothuau tengernagy azonnal átalakíttatta a sipkát kapitányi sipkává, azután elment a kórházba, előbb a kinevezést adta át a hadnagynak, azután a sipkát nyújtotta oda. — Bocsásson meg, mondá, hogy annyi ideig bitangoltam a sipkát, de úgy hiszem, szívesen veszi igy átalakítva. * A forradalmiak egyik köre tegnap este a párisi socialisták redoutejába gyűlést hitt öszsze, melyen a st.etiennei és roanei munkáskongresszusról kellett volna tanácskozniok. A marxisták és possibilisták egyesültek s igy az előre várt érdekes harc elmaradt. Mindamellett nem hiányoztak sokszoros kiáltásoktól közbeszakított heves szónoklatok. Laurent és Paule Minek polgárok tüntették ki legjobban magukat PESTI HÍRLAP 1882. október 10. szabály, ha el is fogadják, Starczevicsék durvaságai elé nem fog elegendő magas gátat vetni. A szélsőket mikor fölháborodnak, még kevésbbé platónikus eszközökkel sem lehet megfizetni. Cseh állapotok. Prága városának új polgármesterét, dr. Czernyit, tegnap helyezték be hivatalába. A polgármester az ünnepélyen egyedül cseh nyelven beszélt s városát „drága, aranyos Prágámnak“ nevezte. A város német képviselőit a cseh beszéd oly kínosan érintette, hogy kilépésük fölött értekeznek. A legelső gyűlésen interpellációt akarnak intézni az új polgármesterhez s megkérdezik tőle, miképen érti ő azt, hogy Prága szláv város ? A polgármester válasza fog dönteni a további lépések fölött. POLITIKAI SZEMLE. A konstantinápolyi angol nagykövet, Dufferin lord, már felelt a porta szept. 25-diki jegyzékére, mely az angol csapatoknak Egyiptomból kivonulását sürgette meg. Dufferin válaszában kijelenti, hogy az angol hadsereg egy része már elhagyta Egyiptomot s az angol kormány óhaja, hogy azt a másik rész is mielőbb követhesse. Anglia azonban oly nagy áldozatokat hozott Egyiptom pacifikálása végett s oly súlyos felelősséget vállalt, hogy most kénytelen a teljes és állandó rendet biztosító eszközökhöz nyúlni. Ennek elérésére természetesen szükségesnek mutatkozik, hogy ideiglenesen fegyveres erő helyeztessék el Egyiptomban. Angliában már készülnek a f. hó 24-én újra megkezdődő parlamenti campagnera. Míg az ellenzék vezére, Sir Stafford Northcote, kinek Glasgowban tartott beszéde megszerezte az ottani díszpolgárságot s a kormánypárti sajtó heves támadását, a konzervatívok számára kiadta a hadijelszót: „Szólásszabadság, el a szájkosárral !“ addig a szabadelvűek táborában buzgón ütik a vasat az alsóházi ügyrend reformja érdekében. A birminghami nemzetiszabadelvű szövetség a hozzátartozó egyletekhez köriratot intézett, melyben a klotür-rendszabály sürgős szükségét hangoztatja ; csak úgy lehetséges — mondja a körlevél — a kabinet által megígért összes nagyobb rendszabályokat, mint a kerületi igazgatás reformját, a városok jogainak vidéki kerületekre kiterjesztését, a telektörvény revízióját stb. végrehajtani ; felszólítja tehát a szövetség a liberális egyleteket, hogy a kormányt e reformok végrehajtása körül támogassák. A Nordd. Alig. Zeitung utolsó száma a porosz kormány parlamenti nézeteit fejtegeti. „Egy tévedés uralja — úgymond — az egész parla- menti helyzetet, az a tévedés, mintha a király és miniszterei első feladatukat abban látnák, hogy parlamenti többséget nyerjenek maguk részére. A kormány első feladata a józan emberi felfogás szerint, az országra nézve hasznosaknak felismert javaslatokat a törvényhozás számára előkészíteni s a király szentesítését azok részére kinyerni. Ha ily javaslatok, melyeket a király és miniszterei hasznosnak és szükségesnek ismertek föl, az országgyűlés vagy birodalmi gyűlés többsége által elvettetnek, a kormány és annak tagjai jobban és tovább bírhatják kitartással, mint a képviselők választói, kiknek javára tétettek ama javaslatok s a kormány nyugodtan elvárhatja, mikor térnek a választók jobb belátásra. Ez a meggyőződés lassan kint érvényre jutott a kormánykörökben s igy tévedés azt hinni, mintha a kormány feladatának kormánypárti választások előmozdítását tekintené; a kormány inkább azt hiszi, hogy ez a választók feladata.“ A csetinjei török követ kormánya megbízásából kijelentette Nikita fejedelemnek, hogy meghatalmazást kapott, alkudozást kezdeni az albán-montenegrói határvillongás megszüntetése végett. A fejedelem Petrovics Bozsót, a szenátus elnökét nevezte ki a saját meghatalmazottjává. Az alkudozás már megkezdődött. Adenből érkező hirek szerint a fölkelés Yemenben ismét kitört s a fölkelők száma hatezerre megy ; főhadiszállásukat Kerti város mellett ütötték fel. *==-■■'"-r- ■■■ - ■ - ■ -- -r - ■ ■ i 1 "» 1 —’ Az olasz miniszterelnök programmbeszéde. Mir egy ház óta nagy érdeklődéssel várták nemcsak Olaszországban, de még annak határain túl is Depretis kormányelnök Stradelliban elmondandó programmbeszédét. E nevezetes nyilatkozat kivonatát ma közli a távíró. A stradellai választók által Depretis tiszteletére rendezett bankett d. u. 5 órakor kezdődött. Mikor a kormányelnök a terembe lépett, a jelen voltak — köztük vagy száz képviselő és szenátor — zajosan éljenezték. Deprets fél hatkor kezdett beszélni. Mindenek előtt köszönetét fejezte ki Stradella választóinak, kik tizennyolcszor választották képviselőjükké. E több ízben való megválasztásának köszönheti főleg azon szerencsét, hogy nevét kapcsolatba hozhatja a választási reformmal, mely Umberto király kormányának egyik legszebb vívmánya. A kormány terveinek közlése előtt a korarányelnök emlékeztetni kíván az 1875 ki programmjának hiteles szövegére, azt a remény programmjának nevezvén. Tapasztalni fogják, hogy ha nem is bizonyait csalhatatlan jósnak, idézeteit híven és őszintén megtartotta. Az idézett programm javaslatokat tartalmazott az adóügy átalakításáról, a közigazgatási reformról és a politikai téren foganatba veendő haladó intézkedésekről. Szónok azután előadta, miként szüntették meg az őrlési adót és enyhítették az adóterhet; kijelentette továbbá, hogy a kényszerárfolyamnak legközelebb történendő megszüntetése már biztosítva véd, a vámügyi reform már be van se