Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-10 / 279. szám

2 is az államot és nem az egyházat illeti. Akkora vagyont, minőt a különféle alapok képvisel­nek, nem adhatunk át a katholikus klérusnak. Nem adhatnánk át még akkor sem, ha a világi elem a vagyonkezelésre döntő befolyás­sal bírna. Első­sorban azért nem, mert e va­gyon az államé volt s az egyház csak kezelte azt, mikor a közoktatásról gondoskodott. Má­sod­sorban azért nem, mert a kath. klérust — az állam és egyház történhető összeütközése esetén, mit egyébiránt nem tételezünk fel — e vagyon az állammal szemben hatalmassá tenné. A fenforgó kérdést egyébiránt csak a jog alapján lehet eldönteni. Az államtól elváló egy­ház mindent magával vihet, a­mi jogszerűit megilleti. A tanulmányi alapot azonban nem. Nem viheti el továbbá a házassági ügyet sem. Ennek a szétválással államivá kell lennie. A polgári házasság legtermészete­sebb folyománya az állam és az egyház szétvá­lásának. A­mi pedig az egyházat jogosan megil­leti, azt saját hatáskörébe vonhatja. Alapíthat új­­iskolákat, érintetlenül hagyva persze az állam felügyeleti jogát. Csinálhat autonómiát. Berendezheti azt úgy, mint neki tetszik és a kath. hitelvek megengedik. S hogy mindez megtörténjék, ehhez nem szükséges kultúrharc, melyben csak az egyház, s különösen a klérus lehetne vesztessé. A­mi kell: a jogok kölcsönös tiszteletben tartása, mérséklet és hazafiság. Most fog eldőlni : vál­ságos időkben nem feledkezik-e meg e hármas követelményről a kath. klérus ? A horvát országgyűlési botrányok men­ése végett, a ház bízott ága Bartolovics kép­vise­­lványát már elfogadta. Az indítvány a házsza­­v megváltoztatását veszi célba, még pedig olyko­­gy a háznak ezentúl joga lesz a kihágó képét­­megbüntetni. — A bünteés legnagyobbja a csókból nyolc napig való kizárás s ugyanazon­­ára a napidijak elvesztése. A vitát Vojnovics a ki az indítvány ellen nyilatkozott. A sajtó úgg­y sem szabad — mondá — legalább legyen szabad * szó. Erre dr. Sperec és Kresztics György bizottsági tagok kifejtették, hogy Bartolovics indítványa épen nem szándékozik korlátozni a szólás­szabadságot, hanem csak azon kihágások ismét­ődését akarja megakadályozni, melyek a horvát országgyűlést nemrég oly szomorú hírre juttatták. Az országgyűlés tartozik annyival a saját méltóságának, hogy ez ellen határozatokat hozzon. A bizottság az indítványt elfo­gadta. Sokan abban a nézetben vannak, hogy a rend megette a Rácné tejfölét. Váljék egészségére szegénykének. Tele lett a falu a nagy hirrel.­. Vén asz­­szonyok oda zarándokolának a torkos szobor­hoz s unisono konstatálták, hogy hiszen meg is éhezhetett már, kilencven esztendő óta. Ebben azután az ájtatos Rácné asszonyom is megnyugodott, kivált midőn este előkerült a Pakas s elbeszélte, hogy ő maga is hallotta múlt éjszaka, milyen jóízűen csámcsogott Szent Jánoska. Csak a nótárius uram fogta fel a dolgot másképen s a szegény vén Pakast gyanúsította a tejtős dologgal. S ki tudja még talán ki is sült volna va­lami a kemény firtatásra, ha szerencsére oda nem vetődünk s el nem kérem Pakast modellnek Dörré számára. Idadta. Lekaptuk a vázlatkönyvbe s oda rajzoltunk egy képzeletbeli hegedűt is a hóna alá. Megnézte a vén koldus. Mosolygott. — Ez az igazi Pakas — mondá piszkos ujjával oda bökve — én csak az árnyéka vagyok. Épen az esti harangot konditották meg. Ösztönszerüleg lekapta a kalapot, hivatalos állásából kifolyólag, de észre vettem, hogy rá­szedi az Úristent — mert imádság helyett ezt motyogta: „Az az igazi Pakas!... Az, ha mondom... Párisi levél. Pária, okt. 7. Franciaország tengerészetének vesztesége van. Pothuau tábornok halt meg. Pothuau 1815- ben született Martinique szigetén. Tengerészeti pályáját Tanger és Mogador bombázásakor kezdte. 1840 ben lett hadnagy, 1850-ben fregatt-­­ kapitány. A Caton korvetten részt vett Odessza­­ bombázásában 1854. április 22-én. A Caton hajónak fontos szerepe volt­ a kémszolgálat. 1855 ben neveztetett ki sorhajókapitánynak. 1864. december 2-án az ellentengernagyi, 1871. január 2- án az altengernagyi címet nyerte. 1879—1880-ban londoni nagykövet volt. A sok évi dicsőség után a gyász korát is meg kellett érnie 1870-ben. Páris körül volt véve. Kapuit elzárták. Három hadsereget szerveztek. Vincy tábornok a harmadik hadsereg 6. hadosztályparancsnokává Pothuaut nevezte ki, a­ki akkor ellentengernagy volt. Ő volt a vezetője a nagy champignyi tá­madásnak. A tengerész­gyalogság és a nemzet­­őrség néhány zászlóaljának élén bevette a pálya­udvart. E harcból maradt fenn az az adoma, me­lyet most újra fölelevenítenek. A legnagyobb ágyú- és puskatű­z közepette egy golyó lesö­pörte fejéről tengerész-sipkáját, mely a gyüle­kező jelvényül szolgált. Egy megsebesített had­nagy épen akkor rogyott le mellette. Átnyújta neki sipkáját. A tengernagy rá sem ért megkö­szönni. A csata hevében gondolni sem lehetett erre. A csata után másnap Pothuau a kórház­ban fölkereste a hadnagyot, ki átnyújta neki sipkáját. Rá is talált és megtudta, hogy a hadnagy már tizenhét év óta viseli rangját, de még mindig csak tiszteletbeli. — Majd fog hallani rólam, mondá neki a tengernagy s eltávozott. Azonnal elment Vinoy tábornokhoz, el­mondta neki az esetet, fölemlíté, hogy a tiszt már mily régen szolgál s kérte, hogy a meg­­érdemlett előléptetésben részesítsék. Vinoy tábornok, amint e zavaros időkben­­ tenni szoktak, azonnal kinevezte fregatt-kapi-­i­tánynak. Pothuau tengernagy azonnal átalakíttatta a sipkát kapitányi sipkává, azután elment a kórházba, előbb a kinevezést adta át a had­nagynak, azután a sipkát nyújtotta oda. — Bocsásson meg, mondá, hogy annyi ideig bitangoltam a sipkát, de úgy hiszem, szívesen veszi igy átalakítva. * A forradalmiak egyik köre tegnap este a párisi socialisták redoutejába gyűlést hitt ösz­­sze, melyen a st.­etiennei és roanei munkás­kongresszusról kellett volna tanácskozniok. A marxisták és possibilisták egyesültek s igy az előre várt érdekes harc elmaradt. Mindamellett nem hiányoztak sokszoros kiáltásoktól közbe­­szakított heves szónoklatok. Laurent és Paule Minek polgárok tüntették ki legjobban magukat PESTI HÍRLAP 1882. október 10. szabály, ha el is fogadják, Starczevicsék durvaságai elé nem fog elegendő magas gátat vetni. A szélsőket mikor fölháborodnak, még kevésbbé platónikus eszközökkel sem lehet megfizetni. Cseh állapotok. Prága városának új polgár­­mesterét, dr. Czernyit, tegnap helyezték be hivatalába. A polgármester az ünnepélyen egyedül cseh nyelven beszélt s városát „drága, aranyos Prá­gámnak“ nevezte. A város német képviselőit a cseh be­széd oly kínosan érintette, hogy kilépésük fölött érte­keznek. A legelső gyűlésen interpellációt akarnak in­tézni az új polgármesterhez s megkérdezik tőle, miké­pen érti ő azt, hogy Prága szláv város ? A polgármes­ter válasza fog dönteni a további lépések fölött. POLITIKAI SZEMLE. A konstantinápolyi angol nagykövet, Duf­­ferin lord, már felelt a porta szept. 25-diki jegyzékére, mely az angol csapatoknak Egyiptomból kivonulását sürgette meg. Duffe­rin válaszában kijelenti, hogy az angol hadsereg egy része már elhagyta Egyiptomot s az angol kor­mány óhaja, hogy azt a másik rész is mielőbb kö­vethesse. Anglia azonban oly nagy áldozatokat hozott Egyiptom pacifikálása végett s oly súlyos felelősséget vállalt, hogy most kénytelen a tel­jes és állandó rendet biztosító eszközökhöz nyúlni. Ennek elérésére természetesen szükségesnek mu­tatkozik, hogy ideiglenesen fegyveres erő he­lyeztessék el Egyiptomban. Angliában már készülnek a f. hó 24-én újra megkezdődő parlamenti campagnera. Míg az ellenzék vezére, Sir Stafford Northcote, kinek Glasgowban tartott beszéde megszerezte az ottani díszpolgárságot s a kormánypárti sajtó heves támadását, a konzervatívok számára kiadta a hadijelszót: „Szólásszabadság, el a szájkosárral !“ addig a szabadelvűek táborában buzgón ütik a vasat az alsóházi ügyrend re­formja érdekében. A birminghami nemzeti­­szabadelvű szövetség a hozzátartozó egyletekhez köriratot intézett, melyben a klotür-rendszabály sürgős szükségét hangoztatja ; csak úgy lehet­séges — mondja a körlevél — a kabinet által megígért összes nagyobb rendszabályokat, mint a kerületi igazgatás reformját, a városok jogai­nak vidéki kerületekre kiterjesztését, a telek­törvény revízióját stb. végrehajtani ; felszólítja tehát a szövetség a liberális egyleteket, hogy a kormányt e reformok végrehajtása körül tá­­­­mogassák. A Nordd. Alig. Zeitung utolsó száma a­­ porosz kormány parla­menti nézeteit fejtegeti. „Egy­­ tévedés uralja — úgymond — az egész parla-­­ menti helyzetet, az a tévedés, mintha a király­­ és miniszterei első feladatukat abban látnák, hogy parlamenti többséget nyerjenek maguk részére. A kormány első feladata a józan emberi felfogás szerint, az országra nézve hasz­nosaknak felismert javaslatokat a törvényhozás számára előkészíteni s a király szentesíté­sét azok részére kinyerni. Ha ily javasla­tok, melyeket a király és miniszterei hasz­nosnak és szükségesnek ismertek föl, az ország­gyűlés vagy birodalmi gyűlés többsége által el­vettetnek, a kormány és annak tagjai jobban és tovább bírhatják kitartással, mint a képviselők választói, kiknek javára tétettek ama javaslatok s a kormány nyugodtan el­várhatja, mikor tér­nek a választók jobb belátásra. Ez a meggyő­ződés lassan kint érvényre jutott a kormánykö­rökben s igy tévedés azt hinni, mintha a kor­mány feladatának kormánypárti választások elő­mozdítását tekintené; a kormány inkább azt hiszi, hogy ez a választók feladata.“ A csetinjei török követ kormánya megbízásából kijelentette Nikita fejedelemnek, hogy meghatalmazást kapott, alkudozást kez­deni az a­l­bán-montenegrói határvil­longás megszüntetése végett. A fejedelem Petrovics Bozsót, a szenátus elnökét nevezte ki a saját meghatalmazottjává. Az alkudozás már megkezdődött. Adenből érkező hirek szerint a föl­kelés Yemenben ismét kitört s a fölkelők száma hatezerre megy ; főhadiszállásu­kat Kerti város mellett ütötték fel. *==-■■'"-r- ■■■ - ■ - ■ -- -r - ■ ■ i 1 "» 1 —’ Az olasz miniszterelnök programmbeszéde. Mir egy ház óta nagy érdeklődéssel várták nem­csak Olaszországban, de még annak határain túl is Depretis kormányelnök Stradelliban elmondandó pro­­grammbeszédét. E nevezetes nyilatkozat kivonatát ma közli a távíró. A stradellai választók által Depretis tiszteletére rendezett bankett d. u. 5 órakor kezdődött. Mikor a kormányelnök a terembe lépett, a jelen voltak —­ köz­tük vagy száz képviselő és szenátor — zajosan élje­nezték. Depret­s fél hatkor kezdett beszélni. Mindenek előtt köszönetét fejezte ki Stradella választóinak, kik tizennyolcszor választották képviselőjükké. E több íz­ben való megválasztásának köszönheti főleg azon sze­rencsét, hogy nevét kapcsolatba hozhatja a választási reformmal, mely Umberto király kormányának egyik legszebb vívmánya. A kormány terveinek közlése előtt a korarányelnök emlékeztetni kíván az 1875 ki pro­­grammjának hiteles szövegére, azt a remény programm­­jának nevezvén. Tapasztalni fogják, hogy ha nem is bizonyait csalhatatlan jósnak, idézeteit híven és őszintén megtartotta. Az idézett programm javaslatokat tartalmazott az adóügy átalakításáról, a közigazgatási reformról és a politikai téren foganatba veendő haladó intézkedé­sekről. Szónok azután előadta, miként szüntették meg az őrlési adót és enyhítették az adóterhet; kijelen­tette továbbá, hogy a kényszerárfolyam­­nak legközelebb t­örténendő megszüntetése már biztosítva véd, a vámügyi reform már be van se­

Next